Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-17 / 296. szám

1928. DECmBÉR 17., SZERDA Dobjuk el a lyukas cipőt? Könnyen és gyorsan nem lehet A cipőm, ha kilyukad, meg­javítja a cipész, a ruhám, Ha kiszakad, tűt fűz a szabó, és estére talán kész — énekelte valamikor a Generál együt­tes. A dolog valóban logikus­nak tűnik Budapesten vagya nagyvárosokban. Am kihez forduljanak a kisközségek la­kói, például Tápiógyörgyén, ahol cipész egyáltalán nincs? A lakossági szolgáltatásokat illetően az ellátási mutatók­ban a megyék között csak a 13. helyen állunk — állapít­ja meg a Pest Megyei Tanács ipari osztályának jelentése. E szolgáltatások 82,8 százalékát a megye 14 ezer 662 kisiparo­sa teljesíti. Az utolsó asztalos — Az iparosok helyzetét már vb-ülésen is tárgyaltuk — mondja Gál László, a tápió- györgyei tanács vb-titkára. — Jelenleg 19 főfoglalkozású, 13 mellékfoglalkozású és 8 nyug­díjas kisiparos dolgozik a fa­luban. Az idén ketten kaptak működési engedélyt, hárman adták vissza, egyét pedig visz- szavontak, adóhátralék miatt. Ács, kőműves, fuvarozó van elég, de évek óta hiányszak­mának számít az órás, a bá­dogos, a cipész. Különösen bá­dogosra lenne nagy szükség az építkezéseken, de a háztartá­sokban is sok javítanivaló akad. Ám ilyen szakmával most senki nem rendelkezik Györgyén, a tanács is kényte­len a Nagykátai Építőipari Szövetkezettel dolgoztatni. — Nem segíthetné a tanács adókedvezménnyel vagy helyi­séggel? — Sajnos, helyiségről nem tudunk gondoskodni, mint aho­gyan szolgáltatóház építésére sincs pénzünk.' Adóalap-ked­vezményt adhat a tanács, és ad is, ha van kinek. De meg­hirdettük a KIOSZ újságjában, hogy órást, cipészt és bádo­gost keresünk. Költözzön ide, vagy legyen akár1 csak telep­helye itt — hiába. Senki nem jelentkezett. Pedig nagy szük­ség lenne rájuk, mint ahogyan azokra is, akik már itt dol­goznak. A kisiparosok sérelmezik, hogy anyag- és alkatrészellá­tásuk — a KIOSZ sokoldalú ellátásszervező munkája elle­nére is — még a szocialista Szektorénál is gyengébb. Tápiógyörgyén a Vörös­marty utca Í6. szám alatt hiá­ba kerestem a község egyet­len kovácsát, Berte Istvánt. Csak a feleségét találtam otthon. — A férjem bement Nagy- kátára, a KIÖSZ-ba. Leadja az ipart, ha nem most, hát ha­marosan. Ebben az ügyben jár. Sok a mellékes kiadás, s az anvagbeszerzés is egyre nehezebb. <5 pedig már 64 éves. Még ha itt helyben tudna vá­sárolni, de- az ősszel is napo­kig járt patkószegért, és vol­tak olyan lelketlen kereske­dők. akik oda irányították el, ahol üzlet sem volt. Nincsen sok munkája mostanában, ha az emberek keveset keresnek, ritkábban jönnek. Sok itt az idős az iparosok között: a sza­bó, az üveges; a fiatalok in­kább ácsnak vagy kőműves­nek mennek. A cipész is más szakmában dolgozik már: por­tás. Az ember ä rossz cipőt vagy beviszi Szolnokra, vagy eldobja. A múltkor is itt jár­tak az unokáim, és egyikük­nek kiszakadt a csizmájában a cipzár. Hát- most hova menjek vele? Én próbáltam meg valahogy visszavarrni, mert csak nem vehetek neki ezért ugye újat? Józsa László aszt^lósmúhe- lye a tápiógyörgyei tanácsháza tőszomszédságában működik. A gyalupadon készülő 8 sze­mélyes ebédlőasztal lapján fut fel-alá a gyalu. — Itt Györgyén én vagyok az egyetlen asztalosmester. Sok iparos tengődik; az egyik kő­műves is most adta be az ipart, mert nem bírja az SZTK-t, a nagy terheket. De én boldo­gulok, mert sokat dolgozom. Szeretni kel! a rhesterséget és érteni kell hozzá! Van egy jászberényi kisiparos, valami­kor az inasom volt, ma mil­liomos. Aki szorgalmas és be­csüli a munkát, az megél. A szolgáltatásokat illegáli­san végzők száma a Szolgálta­tási Kutató Intézet megállapí­tása szerint országosan növek­szik. Megyénkre nincs külön információ, felmérni pontosan nem is lehet. Adottságaink miatt azonban nálunk az or­szágos átlagnál biztosan ma­gasabb arányú az illegális, szolgáltatás. Bejelentés vi­szont nemigen érkezik, s mi­vel a kontárok és fusizók mun­kájára valóban szükség van, megbüntetésüket a lakosság sínylené meg. — Minden szakmában van­nak itt kontárok — legyint Józsa László. — Megszerzik a jól fizető, pénzes munkákat, szombat-vasárnap gyorsan el­végzik, a neheze meg nekem jut. Nem tudom, mi lesz, ha én már nem leszek, mert én mindent megcsinálok, az utol­só kapanyélig. Számla nélkül A környék legnagyobb te­lepülése Nagykáta. A nagy­község vonzáskörzetében a la­kosság ellátásáról a vállalato­kon és szövetkezeteken kívül 821 /kisiparos gondoskodik. — Kisiparosaink zöme az alapellátásban dolgozik —tá­jékoztat Pataki József, a ta­nács műszaki osztályának ve­zetője. — őket és a hiány­szakmákban — például szűcs, melegburkoló, cserépkályhás, íérfiszabó — dolgozókat a jog­szabályban meghatározott szempontok szerint, adóalap- mérséklő kedvezményben ré­szesítjük. A közelmúltban egy látszerésznek és egy központi­fűtés-szerelőnek adtunk ilyen engedményt. Nem kapott vi­szont egy fodrász, mert kéré­sét nem tartottuk indokolt­nak. Ez a mérséklés nem az adót, hanem a fizetésre köte­lezett adóalapot csökkenti., Nem túl jelentős összeg, in­kább azért fontos, hogy a kis­iparos érezze: odafigyelnek rá. Iparosaink zöme tisztessé­gesen, becsületesen, a lakos­ság megelégedésére dolgozik. t)e nemegyszer előfordul, hogy a szolgáltatást igényve vevő ki­szolgáltatottnak érzi magát. Nem kap számlát az elvég­zett munkáról, így figyelembe nem vehető pénzek mozog­nak. A kisiparosok bírálják az adórendeletet, amely nem dif­ferenciál aszerint, hogy a. szol­gáltatásokat hol teljesítik. En­nek következtében a kistele­püléseken végzett tevékenység nagyobb társadalmi hasznos­sága nem nyer elismerést, és félő, hogy ez alapvető szolgál­tatások megszűnéséhez vezet a kisközségekben. A KIOSZ nagykátai székházában Juhász Sándorné alapszervezeti titkár lapozgat a kimutatások kö­zött. — Az idén 135-en váltottak új engedélyt és 120-an szün­tették meg, nagy részük a meg­emelkedett közterhek, főleg a társadalombiztosítási járulék miatt. Akkor 10 járulékosz­tályban 80-tól 820 forintig ter­jedt a havonta befizetendő ösz- szeg, 1986. január 1-je óta 21 osztályban 400 és 6120 forint közötti társadalombiztosítást fizetnek a kisiparosok. Ez a legmagasabb összeg már a 250 ezer forintnál magasabb éves jövedelmet elérőkre vonatko­zik. A társadalombiztosítás magas összegének tudható be az is, hogy megindult az át- rétegződés, a főfoglalkozásúak- ról a munkaviszony mellett kisiparos tevékenységet foly­tatók felé. Ök ugyanis egysé­gesen havi 250 forintot fizet­nek. A legkülönbözőbb szak­mákban adták vissza az enge­délyt, Tápiószecsőn például egy napon egyszerre három kőműves. Telített piac — A kisiparosok ez év ja­nuárja óta kétféle adórend­szer, az átalány- és a kiveté­ses adó közül választhatnak — magyarázza Papp Albert, a Pest Megyéi Adómegállapító Hivatal vezetője. — A mun­kát a tipikusan szolgáltató­szakmák képviselői hagyták abba, ahol a társadalombizto­sítás összegét nem tudják a megrendelőre áthárítani. Itt segíthetne a tanácsok által nyújtható kedvezmény, amely az adóalapot akár 120 ezer fo­rinttal is csökkentheti, így adómentessé is tehet valakit. Azon kellene jobban elgon­dolkodni, hogy ezzel a ked­vezménnyel hogyan élnek, mert elég nehezen adják meg, holott a kisiparosok, ha meg­kapják, értékét társadalmi munkában megtermelik. — Nem a megnövekedett adóterhek miatt hagynak fel tehát az iparosok tevékenysé­gükkel? — Nem jellemző, hogy emiatt mondanák vissza az ipart. Ha­nem amióta állampolgári jog­gá vált az engedély kiváltása, sokan belevágnak olyanok is, akik nem elég felkészültek, és nem tudják, mire vállalkoz­nak. A teherfuvarozó szakmá ban például veszik-adják az engedélyeket. Túltelített a piac, aki nem elég kitartó, ki­száll, míg mások nagyon jól megélnek belőle. Az idén 42 fuvaros váltotta ki, és 20 ad­ta vissza papírját. A létszám megmaradt, de nagy a fluk­tuáció, s ez kedvezőtlen. Két éve a kőművesek közül is so­kan szüntették meg a munkát, anyaghiányra hivatkozva. Az igazi indok azonban az, hogy itt is kialakult a verseny, ér­vényesül a piac meghatározó szerepe, csak az ügyesek ma­radnak meg. Könnyű munká val gyorsan meggazdagodni nem lehet. Az üzletkör lsiala kitásához kitartás kell és hoz­záértés, szakértelem. Ám, aki akar dolgozni, az dolgozik is, és a kisiparosok és kereske­dők többsége ma is jobban él, mint az átlag magyar" állam­polgár. Mörk Leonóra Segít a szövetkezet A gyarapodás hernádi mérlege Már csak néhány visszatemetett árok és ottfelejteti figyelmeztető tábla emlékeztet Hernádon arra, hogy gázvezeték-építés zajlott a településen. Kétszázötven házban ezen a télen már a kényelmes gázfűtést alkal­mazhatják, igaz, itt is, akárcsak szerte a megyében, sőt az országban, a nyomásszabályozók hiánya sokakat ho­zott nehéz helyzetbe. Hiszen nem használhatják a drá­ga pénzen felszereltetett fűtési rendszert, más tüzelési megoldást viszont már nem tudnak alkalmazni. Ennek ellenére minden hernádi örül és rendkívüli eredmény­nek tartja, hogy bekapcsolódhattak a gázprogramba. asszony. — Minden gondjuk ellenére nagyszerű partnernek bizonyulnak. Így volt ez a település főutcájának építése­kor is. A gázvezeték elkészül­te után közel négy és fél millió forint értékű szövet­kezeti segítséggel, tanácsi pénz igénybevétele nélkül si­került elkészíteni az utat, s ezt a munkát jövőre tovább folytatjuk. ­A hernádiak pedig végig virággal, ínjával, díszfákkal csinosították az út szegélyét. A munkákhoz több száz dísz­bokor és facsemete megvásár­lásával járult hozzá a tanács, ám a lakók saját pénzen is sok szép dísznövényt vásárol­tak és ültettek ei. Társadalmi összefogással készült a teme­tőkert parkosítása' is. Ehhez jelentősen hozzájárult egy helybeli dísznövénykertész felajánlása. Ugyanis negyven darab nagy méretű tujafát adott e célra, és ha szük­séges, újabbakat is ad. Saját erőből — Nincs okunk panaszra — vélekedik Zsádányi Lászlóné, a Hernádi Tanács elnöke, ami­kor a fiatal község idei ered­ményeiről kérdezem. — Taná­csi pénzből és rengeteg tár­sadalmi munkával, termelő­szövetkezeti segítséggel, sok mindennel gyarapodtunk eb­ben az esztendőben. \ Elkészült például egy több mint háromszáz méter hosszú aszfaltút, amely a községi te­metőig vezet. Az egymillió fo­rint értékű beruházáshoz a megyei tanács hatszázezer fo­rintos céltámogatást adott. Ám az idén elkégzült beruházások és felújítások legtöbbjéhez sa­ját erőből kellett előterem­teni a pénzt. Így az általá­nos iskola rendbehozására is. A külső-belső tatarozás és a tetőtér felújítása a terve­zett hétszázezer forint helyett nyolcszázötvenezerbe került. Sok társadalmi munka igény- bevételével varázsoltak újjá egy pedagógus szolgálati la­kást is, amely jelentősen enyhített az iskola szaktanár­gondjain. — Szinte nincs olyan tele­pülésfejlesztési cél, amelynek megvalósítását ne támogatná szívesen a helyi Március 15. Tsz erkölcsileg és anyagilag egyaránt — folytatja az elnök­A férfi, aki a jobb kezében egy diplomatatáskát tartott, bosszúsan morgott valamit maga elé. A vonatszerel­vény hátsó lámpái távolodva piroslottak a sínpáron. — A fene vigye! — fakadt ki most már hangosan, érthetően. Pár percig még tanácstalanul álldogált a Nyugati pá­lyaudvar hatos vágánya előtt, aztán a mozgólépcsőn le­ment az alagútba, azon át fel a csarnok melletti váró­terembe. Itt pár percig tétovázott. Nehezén tudta eldön­teni, hogy letelepedjen-e. A gyér világításnál minden ember kopottnak, megviseltnek látszott. Egy óra van még hátra a másik vonat indulásáig — dühöngött magában arra gondolva, hogy ez az idő elve­szett, Mert ha előbb tolat is be a szerelvény, a kocsik­ban sötét lesz, olvasni nem lehet. Üjabban már menet közben sem. mert kevés a fény, legtöbbször az is vib­rál. Kedvetlenül huppant le végül a széksorok egyik ülé­sére, s elővette a noteszát, megpróbált dolgozni. Ám ez sem ment, a betűk is elmosódó apró bogaraknak tűntek előtte. Így hát az embereket kezdte figyelni. Torzonborz külsejű, alig 20 éves fiatalember lépett oda hol az egyik, hol a másik várakozóhoz, de egy fél mondattal mindenki továbbkülrite. Pénzt akart tar­hálni azon a címen, hogy vonatjegyre kell neki. Már majdnem feladta, a kijárat felé irányította lépteit, amikor egy öreg, cigányember megszólalt. Különös hang­jától kongott a váróterem. — Gyere csak ide, ecsém! ötven forint elég’lesz ne­ked? — kérdezte, amikor a fiú megállt előtte, majd vi­gyorogva válaszolta, hogy az is pénz. — Nem szígyenled magad? — kongott ismét az öreg hangja, amikor a pépzi Odaadta. — Kódulsz itten ahélyt, hogy dógoznál. — In­dulatosan. a csé betűt cigányósan hangsúlyozva fakadt ki. — Csöves vagy. Csövedzel, ahelyt, hogy dógoznál? A csöves kényszeredetten vigyorgott. Nem tudott el­lepni az öreg szúrás tekintete elől. — Má mé lennék csöves? — kérdezte rezignáltam — A cigány nem koldul, te meg nagyar vagy, oszt kó­dulsz? — Nana! A magyart maga ne vegye a szájára. Maga aztán végképp ne! Hatvanon túli, csontos arcú asszony állt fel a középsó széksorból, mutatóujját fenyegetően begörbítve. — Ma­ga ne bántsa a magyart! — ismételgette. A diplomatatáska megbillent a férfi térdén. Ismét az az érzés kerítette hatalmába, amely az ilyen helyzetek­ben rendszerint legyőzi az önfegyelmét. — Fogja be a száját! — kiáltotta az asszony felé, aki a meglepetéstől szoborként meredt rá. — Annak a bá­csinak igaza vqn! — A teremben levők passzívan, fi­gyelték a vitát, az öreg is hallgatott. A férfi mérge egy­re 'fokozódott — Abbahagyhatnák már ezt a fajma­gyarkodást, amivel annyi bajt csináltak valaha! — kiál­totta, majd hirtelen felugrott a helyéről és a meglepett utasok előtt kisietett a teremből. Hazáig foglalkoztatta a gondolat, hogy talán valami bajt csinált. Nem lepte volna meg, ha utána jön a csa­vargó. vagy igazoltatja a rendőr. Próbálta megérteni saját viselkedését. Nem az asszony a hibás — gondolta. Igaz lenne a régi közhely; még mindig nincs rend a fejekben? ' Még? Már? Vagy most? K. T. I. Megható teikesedás Nem szűkmarkúak a kis­iparosok sem, ha településük gazdagításáról van szó. A mű­velődési ház felújítását pél­dául teljes egészében hétvége­ken végezte el több mint hetven hernádi iparos. Nem­csak az építőipari szakmák művelői dolgoztak, hanem azok is, .akik foglalkozása tá­vol áll a kőművesekétől, ácsokétól. A műszerészek, esz­tergályosok, műanyagosok a segédmunkát' látták--el,- -a fu­varosok pedig szállították az építőanyagot, amelyet egyéb­ként a termelőszövetkezet bocsátott a tanács rendelkezé­sére. — Megható twlt az a lelke­sedés, amellyel az iparosok a művelődési házért dolgoztak — meséli Zsadányi Lászlóné — Már előbb megállapodtunk abban, hogy az 1988-ban in­duló egészségház építésénél ugyanígy segítenek majd. Ám az idei felújítás után már az- zal fordultak hozzánk a kis­iparosok. hogy találjunk ki nekik valamilyen hasonló tennivalót a jövő évre, addig is, amíg az orvosi rendelők építéséhez hozzákezdhetnek. Szabadidőközpont A központi rendelőre csak 1988-ra jön össze a pénz, töb­bek között a településfejlesz­tési hozzájárulásból. A terve­ket társadalmi munkában ké­szíti Bartuszek György hely beli építész. A Budapesti Műszaki Egye­tem hallgatói is térítés nélkül készítik ei egy szabadidő- parknak a terveit, amelyet a felújított művelődési ház szomszédságában szeretnének kialakítani. — A legnagyobb tervünk a központi orvosi rendelő épí­tésé, amelynek költségvetése hatmillió forint, s ez hernádi méretekben nagy beruházás —■ mondja búcsúzóul a tanács­elnök ass'zony. — Még azzal is, hogy a rendelővel meg­valósuló szolgálati lakásokhoz egymillió forinttal hozzájárul a Inegye. Nagy munka lesz, de rendkívül jó érzés, hogy a lakosság tenni akarását, lelke­sedését érezzük a hátunk mö­gött. M. K. Miért drágult a mezőgazdaság? A Központi' Statisztikai Hi­vatal közzétette a „Mezőgaz­dasági termelés ár- és költség- viszonyai nemzetközi össze- ÚasonUtásban” című kiadvá­nyát, amely az 197.5. és 1984, évek közötti időszakra vonat­kozó adatokat tartalmazza. A statisztikai adatok alap­ján megállapítható, hogy a világon majd mindenütt drá- , gult a mezőgazdasági terme­lés; Magyarországon a terme­lői árak 50 százalékkal növe­kedtek. Az emelkedés jó né­hány országban többszöröse a tíz évvel ezelőttinek — Jugo­szláviában például nyolcszoro­sa. A termelői árak növeke­désének oka elsősorban az, hogy jelentősen drágultak a műtrágyák, növekedett az üzemanyag, s általában az energia költsége. Magyaror­szágon a termelői árak — az ötvenszázalékos emelkedés dacára — az átlagosnál sze­rényebb . mértékűén változtak: az árpa pélaáítl 9,1 százalék­kal lett drágább egy évtized alatt. A tojás és a vágott ser­tés termelői ára viszont ná­lunk is 64, illetve 62 százalék­kal nőtt. . . A statisztikusok által vizs­gált 18 ország döntő többségé­ben tovább nyílt az agrárolló. Azaz a mezőgazda-sági áruk és az előállításukhoz szüksé­ges, elsősorban ipari termékek árai közötti különbség majd mindenütt a mezőgazdaság ro­vására növekedett. Magyaror­szág e listán az ötödik helyen áll. Az állati termékek árválto­zása az elmúlt évtizedben vi­lágszerte a növényekéhez ha­sonló volt. A termelői ár nö­vekedése többnyire 2—3-szo- ros. Magyarországon az álla­ti termékek árainak emelke­dése nagyobb mértékű volt, mint a növényeké. Azonban csak Svájcban, az NSZK-ban és Csehszlovákiában volt a hazánkénál is kisebb mértékű 1 a növekedés. Az első fenyővevő Az első fenyőfák és az első vevő Baróthy Lászlóné szent­endrei kereskedésében. Bizony hamarosan itt a karácsony. (Fotó: Erdős! Ágnes) Incidens a váróteremben Szégyeüd magad, fiam!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents