Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-16 / 295. szám
1986. DECEMBER 16., KEDD ^fMan 5 Tervek és elképzelések a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán Hivatástudattal a jövő nemzedékért Az oktatásnak van egy sajátos vonása: mindaz, amit áldozunk rá, évtizedek múlva többszörös értékként halmozódik fel a társadalomban. Ma meg nem tartunk ott, nincs meg a lehetőségünk arra, hogy a valós szükségletek arányában fordítsunk pénzt az oktatásra. De talán nem is ez a legfontosabb. Ennél lényegesebb, hogy mit és hányán teszünk érte. Egy főiskola — lehetőségeinél fogva — csupán apró, kis értékeket képes az oktatás kosarába rakni, de ha ezt valamennyi intézmény megteszi, az már jelentős mennyiséget és minőséget képvisel. A mai legfontosabb feladatunk az, hogy legjobb tudásunk szerint hozzájáruljunk az oktatás, ezen belül a felsőoktatás értékeinek gyarapításához és gazdagításához. Értelmiségi életvitel Mit tervez az új évben a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola? Olyan pedagógusokat kívánunk nevelni, akik magas fokon értik és szeretik szakmájukat, hivatásukat. Arra törekszünk, hogy a képzési idő alatt felkészítsük a hallgatókat a pedagógusszerepre, az értelmiségi életvitelre. Nemcsak a tanórai munkával ismertetjük meg őket, hanem elméleti és gyakorlati lehetőséget biztosítunk a tanórán kívüli nevelési feladatok ellátására. Felkészítjük őket a közéleti munkára, fórumokat szervezünk a közéleti szereplés gyakorlására. Az a célunk, hogy ne csak azt tudja • egy tanító, hogyan kell órát tartani, hanem azt is, miként lehet szakkört vezetni, iskolai ünnepségeket szervezni, a szülőkkel, társintézményekkel, üzemekkel együttműködni, és így tovább. Az értelmiségi életvitelre való felkészítésben jelentős tényező a főiskola nyitottsága. Ennek ér deliében az intézmény kapcsolatrendszerének, közéletben vállalt szerepének továbbfejlesztésére törekszünk. Az eddigi eredményekre építve erősítjük a főiskola kulturális nevelési központ funkcióját; aktív részesei vagyunk a területi rendezvényeknek (például: zsámbéki szombatok), s bázisintézménye az országos tanítóképzős zenei és honismereti tábornak. A Galéria — változatos kiállítási anyagával — kulturális kínálatot jelent mind az intézmény oktatóinak, hallgatóinak, mind a község, a környező települések érdeklődő lakóinak. Kedvezően alakulnak kapcsolataink az Iparművészeti Főiskolával, s megtettük az első lépéseket a Természettudományi Múzeummal való tartalmas együttműködés megteremtéséhez. Amellett, hogy mindez új színt, változatosságot hoz a főiskola életébe, hozzájárul ahhoz, hogy hallgatóinkban kialakuljanak, erősödjenek azok a tulajdonságok, emberi vonások, amelyek életvitelük, életmódjuk formálása szempontjából fontosak és meghatározóak. Minőségi tényezők A felvételi keretszám emelése, a mennyiségi fejlesztés mellett kiemelt feladatunk a minőségi munka javítása. Ennek egyik alapvető és meghatározó feltétele, hogy mind több jó képességű, az óvónői, tanítói pálya iránt elkötelezettséget érző fiatal jelentkezzen az intézménybe. Nem nyugodhatunk bele — nem szabad belenyugodnunk —, hogy pedagógusnak zömében a közepes felkészültségűek jelentkeznek. Már eddig is jóvátehetetlen károkat okozott a, pályán tapasztalható kontra- szelekció, az a tény, hogy az utóbbi években többen szereztek diplomát olyanok, akiknek tudása, hivatásszeretete. szorgalma messze elmarad a kívánatostól. A jövőért, a jövő nemzedékének sorsáért, boldogulásáért érzett felelősség arra ösztönöz, arra kötelez bennünket, hogy a következő években — még ha a mennyiség rovására is — csak azokat javasoljuk felvételre, akiknek tudása, embersége, magatartása megfelelő alap ahhoz, hogy helytálljanak a pedagóguspályán. Főiskolánk kezdeményezte és vállalkozott arra, hogy a ma érvényben lévő felvételi rendszert az adott lehetőségeken, tematikai kötöttségeken belül — kísérleti jelleggel — korszerűsíti, demokratikusab- bá, igazságosabbá teszi, „humanizálja”. Ennek a változtatásnak a lényege, hogy a felvételin a fő hangsúlyt nem a lexikális tudásra, hanem az alkalmasságra helyezzük. A jelentkezőknek tehát alkalmassági vizsgát kell tenniük: egy-egy alsó tagozatos tanuló- csoportnak — tetszőlegesen választott témában — foglalkozást kell vezetniük. így feltárulhatnak azok az adottságok, tulajdonságok, amelyek — a tudatos pedagógiai képzés és nevelés hatására — a jó nevelőt szükségszerűen jellemző személyiségjegyekké fejleszthetők. Oldani kívánjuk a szóbeli vizsgák hangulatát. A hagyományos tételhúzás helyett a közvetlen beszélgetést állítjuk előtérbe, amely jóval több információt ad a felvételiző általános műveltségéről, tájékozottságáról, érdeklődéséről, a tanult ismeretek alkalmazási képességéről, mint egy-egy tétel gyakran mechanikus felmondása. Az a célunk, hogy ne az döntse el a felvételt, hogy valaki az adott pillanatban — a szerencsésen vagy „bal kézzel” — húzott tételt jól vagy rosz- szul elmondja, hanem az, hogy rendelkezik-e megfelelő szintű általános tudással, az óvónői vagy a tanítói hivatáshoz szükséges szakmai, pedagógiai és emberi adottságokkal, tulajdonságokkal, érzékkel; megvan-e benne a folyamatos önművelés igénye,, a pálya iránti elkötelezettség. Világnézeti nevelés Az oktatási törvény és a törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendeletek az oktatásügy történetében még nem tapasztalt önállóságot biztosítanak az egyes intézmények számára. Ezzel az önállósággal meg kell tanulnunk élni. Mégpedig felelősséggel és hozzáértéssel. Ez megköveteli az intézményi demokratizmus erősítését, a demokratikus fórumok rendszeres és érdemi működtetését. Minden lényegi, az intézmény egészét érintő kérdésben a — megnövekedett hatáskörrel rendelkező — főiskolai tanács dönt. A tanácsban a korábbiakhoz képest jóval nagyobb szerephez jutnak az oktatók és a hallgatók választott képviselői. Arányuk a hivatalból főiskolai tanácstagok kétszerese lesz. Ebbe a testületbe a legkiválóbb oktatók és hallgatók kerülnek. Olyan légkör kialakítására törekszünk a tanórákon és a tanórákon kívüli nevelés színterein, hogy a hallgatók nyíltan és őszintén kérdezhessenek, véleményt nyilváníthassanak. Olyan fórumokat, vitaköröket, kötetlen beszélgetéseket szervezünk, amelyek a fiatalok igényeire, érdeklődésére épülnek. Meggyőződéssel valljuk — és ezt a gyakorlati munkában érvényre juttatjuk —, hogy ha valamilyen területen nem engedhető meg a türelmetlenség, az a világnézeti, politikai nevelés területe. Sikerre abban az esetben számíthatunk, ha a rendelkezésünkre álló két-három esztendőt a rendszeres, folyamatos és türelmes munka jellemzi. A hallgatókban azok az igazságok gyökereznek meg, azok az elvek válnak tetteiket motiváló erőkké, amelyekhez — a mi segítségünkkel — ők maguk jutnak el: nemegyszer komoly erőfeszítések, vívódások árán. A világnézeti nevelés eredményessége, a marxistává válás nem mérhető órákban. napokban, hetekben, még hónapokban sem. Lassan kibontakozó, érlelődő folyamatról van szó, amely nem mentes a buktatóktól, a visszaesésektől, ahol állandóan szembesülnek egymással a tanult ismeretek és a valóság. A mi feladatunkat és felelősségünket a példamutatáson túl abban látjuk, hogy irányt mutassunk a fiataloknak, hogy átsegítsük őket a nehézségeken, hogy végső soron ők maguk jussanak el a marxizmus igazságához, mert csak így alakulhat ki. bennük szilárd meggyőződés és elkötelezettség. T ehetséggondozás Terveink között kiemelten szerepel a tehetséges, kiváló tanulmányi eredményt elérő és a közösségi munkában kiemelkedő teljesítményt felmutató hallgatók segítése. Szeretnénk, hogy a példamutató helytállásnak, a tudásnak, a közösségért vállalt tenniaka- rásnak és felelősségnek tekintélye legyen. Az ilyen hallgatókat kiemelt ösztöndíjban, jutalomban részesítjük. Indokolt esetben mentesítjük őket egyes előadások látogatása alól, esetenként egyéni tanulási rend szerint sajátíthatják el az ismereteket és vizsgázhatnak. A segítés további intézményi lehetőségeit és módszereit a közeljövőben dolgozza ki egy oktatókból és hallgatókból alakult munkacsoport. A kiváló eredménnyel végzők esetében javasolni fogjuk a megyei tanács művelődési osztályának és a fogadó általános iskoláknak, hogy ezek a fiatal diplomások részesüljenek előnyben a pályázatok elbírálásánál, a szolgálati lakások odaítélésénél, a kezdő bérek megállapításánál és egyéb kedvezményeknél. Az intézmény oktatóinak döntő többsége megfelel a velük szemben támasztott főiskolai és társadalmi igényeknek. Feladatunk a további minőségi fejlődés, az oktató, képző, nevelő és tudományos munka színvonalának és eredményességének fokozása. Jelenleg 13-an rendelkeznek tudományos fokozattal. 1990-ig 19 oktató szerez egyetemi doktori, öt pedig kandidátusi fokozatot. Az egyéni kutatásokra építve, a jövőben kutatási csoportokat alakítunk, amelyek munkájukkal közvetlen segítséget nyújthatnak a tanító- és óvónőképzésnek. Fontos szerepe van az oktatás, képzés hatékonyságának javításában a tárgyi feltételek alakulásának. A hallgatói létszám- emelésnek, a megyei igények folyamatos kielégítésének, az oktatás további korszerűsítésének kulcskérdése az új kollégium megépítése. Az alapkő letételére a tervek szerint 1989-ben kerül sor. Az óvónőképzés mennyiségi és minőségi fejlesztésének elengedhetetlen feltétele a gyakorló óvoda bővítése és korszerűsítése. A szakma presztízse Sok szó esik mostanában a pedagógusi hivatásról, a pálya presztízséről, arról, hogy az oktatók erkölcsi, anyagi elismerése nincs a helyén. Vannak, akik meg is fogalmazzák: ha majd elismerik a munkánkat, akkor állítsanak nagyobb követelményeket elénk. Közben néhány jól ismert dologról megfeledkeznek. Például arról, hogy egy pálya megbecsültségét nagymértékben befolyásolja az ott dolgozók tudása, munkája, szakmaszeretete. Elfelejtik, hogy a mi hivatásunkhoz „mindenki ért”, hogy tevékenységünket olykor a laikus is bírálhatja. Nem gondolnak arra, hogy sokah tanítanak képesítés nélkül, hogy nem kevés olyan fiatal került ki a pedagógus- képző intézetekből, akikből hiányzik a hivatásszeretet. Ha ■mindez eszünkbe jut, nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen a pálya presztízse. De ha ilyen, akkor nem, vagy nem csak beszélni kell róla, vagy várni, hogy majd változik valami, hanem cselekedni is. Mivel átütő változásra jó ideig nem számíthatunk, egyetlen dologban bízhatunk: a szakmaszeretetünkben. Mindenképpen tudnunk kell: rangot, társadalmi megbecsülést elsősorban mi adhatunk ennek a pályának. A mi munkánk közvetlenül vagy közvetve az oktatásügy, sőt a társadalom egészének alakulására hatással van. Ezért jóvátehetetlen bűn volna — bármire is hivatkozva —, ha olyan leendő óvónőket, tanítókat engednénk ki a főiskoláról, akik esetleg csak hallottak a szakmaszeretetről, a lelkesedésről, de nem láttak modellt maguk előtt. Gondoljunk csak arra, hogy az eszményi:, a példaképet, a mintái nélkülöző fiatalok kezei alatt formálódna az a generáció, amelynek tagjai a jövőben a társadalom legkülönbözőbb területein kell, hogy bizonyítsanak tudásból, becsületből, emberségből. Amit ma teszünk — vagy elmulasztunk —, annak végső soron nemcsak évekre, hanem évtizedekre kisugárzó hatása van. Töprengeni, meditálni, bosszankodni — még ha ez a bosszankodás, türelmetlenség indokolt is — nincs idő. Ha csak egy szikrá- nyi felelősségérzet van bennünk, már holnaptól jobban és másként dolgozunk Hiszen mitől lesz gazdagabb, értékesebb egy társadalom? Mindenekelőtt a hozzáértő, okos, hivatását magas szinten végző ember munkája az a szellemi erő, amely minden érték megteremtésének legfőbb forrása. Meggyőződésem, hogy a szakma presztízse és ezzel együtt erkölcsi, anyagi elismertsége akkor fog nőni — természetesen nem néhány év alatt —, ha magasabb követelményeket támasztunk már a felvételi vizsgákon, ha humánus szigorral, határozottsággal és Következetességgel neveljük a jövő pedagógusait, ha azokat, akik nem valók a pályára, elküldjük, ha évek múlva a jobbak jelentkeznek tanítónak, ha egy olyan egységes peuagógia. ismeretrendszer valósul meg, amely távol tartja tőlünk a hozzá nem értőket, a mindenbe beieszóló- kat. Ha. erősödik a .tanszékek pedagógiai, szakmai, politika műhelymunkája, ha bátran és felelősséggel végzünk oíyan pedagógiai kísérleteket, amelyek megalapozhatják jövőnket. Főiskolánk ezekkel a tervekkel, elképzelésekkel, gondolatokkal készül a jövő évre, készíti elő a következő esztendőket. Szeretnénk néhány értéket letenni az oktatásügy asztalára, gazdagítani — ha csak igen szerényen is — azt a szimbolikus kosarat, amelyből mások is vehetnek és amelynek tartalma és minősége egyik alapvető feltétele a társadalom egésze gazdagodásának, fejlődésének. DR. TŐTH ALBERT a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola főigazgatója ★ Vasárnap délután — a televízió jóvoltából — még láthatta őt a közönség Bán Frigyes Felmegyek a miniszterhez című filmjében, az esti filmben pedig Laurence Oli- viernek kölcsönözte a hangját, amikor megérkezett a hír: elhunyt Páger Antal. Azok közé tartozott, akik nem végeztek színiakadémiát, tehetségükkel tűntek fel, s azt egyre színesítve, gazdagítva váltak a magyar színjátszás kiemelkedő egyéniségeivé. Hivatásos színészi pályafutása 1919-ben kezdődött Székesfehérvárott, s ezt követően számos vidéki társulatnál játszott, míg az 1929—30-as évadban budapestre szerződtették. Az Andrássy úti, a Magyar, a Belvárosi, a Vígszínházban, majd újra a Belvárosi Színházban, az új Magyar Színházban és ismét az Andrássy úti színháziban mind jelentősebb feladatokkal bízták meg, s ez jelentette számára az igazi kibontakozás lehetőségét. Estéről estére bizonyíthatta sokoldalú tehetségét. Vígjátéki vagy drámai Családi tükör. Vak lány járhat-e gimnáziumba? Gyorsan kiderült a riportból, hogy nem az előítéletek okozzák az igazi gondot. Már azért sem, mert nem törődünk annyira egymással, hogy akárcsak néhány napig is figyelemre méltassunk egy világtalan közép- iskolást. Sokkal inkább azért kerülnek a vakok és más testi fogyatékosok is nehéz helyzetbe a gimnáziumban és annak elvégzése után, mert a társadalom nincs felkészülve a foglalkoztatásukra. Szóba került például egy olyan telefonközpontnak a megépítése, amely számítógépes vezérléssel lehetővé tenné, hogy érettségizett vakok lássanak el benne különböző feladatokat. A szülők nem bizakodnak. Azt tartják, amit lányuk tanárja ki is mondott: nem valószínű. hogy legyőzzük ezeket a szociális-egészségügyi gondokat a közeljövőben. Egy vak fiatalember szülei arról panaszkodtak, hogy az olvasógép nagyon drága, ugyanígy megvehetetlen a speciális, iskolai tanulásnál alkalmazható magnetofon. Az átlagos nyugdíjból nem telik ilyesmire. Egy érdekes, egyelőre párját ritkító kezdeményezésről is hírt kaptunk: tanárok ké★ szerep, főszerep vagy karakter jellem, egyszerű paraszt- ember vagy arisztokrata, féltékeny ügyvéd vagy vagány csavargó — valamennyi alakítása azt jelezte: nem voltak műfaji megkötöttségei, nem volt bcskatulyázható. S nem volt csak színházi vagy csak filmszínész. Alakításai teljes értékűek voltak a színpadon éppúgy, mint a filmvásznon vagy a televízió képernyőjén. Nemzedékek számára maradt különösen emlékeztes a Hárman a pádon című Nicolai- darabban Luigi Lapagliaként, A hattyúdal vagány csavargójaként, és még számtalan más szerepben. 1944-től 1956-ig távol volt hazájától — 10 esztendeig Argentínában élt családjával. Hazatérése után új lendülettel kapcsolódott be színházi életünkbe. A Vígszínház társulatának tagja lett, s haláláig aktívan dolgozott itt, az együtes egyik vezető művészeként. Utolsó szerepe színházában Mr özek Tangójában Euge- niusz alakítása volt. szítenek, olyan tan tervet, amely alapján a vakok sokkal köny- nyebben és nagyobb hatásfokkal tanulhatnak majd. Egy gmk pedig arra vállalkozott, hogy munkalehetőségeket biztosít a világtalanoknak. Szerintük ez csupán technológia és megfelelő ötlet kérdése. Egyáltalán nem arról van szó, hogy könyörtelenül valamiféle áitevékenységet, amolyan muszájmunkát biztosítsanak. Állításuk szerint emberhez méltó, hasznos termelésre adnak módot. Harminc perc alatt a föld körül. Mit látott Reagan elnök a Fehér Ház alagsorában, ahol a kutyáját kereste? Cikk jelent meg arról egy nyugati újságban, hogy az amerikai elnök tudott-e az ominózus fegyverszállítástól. A párbeszédes formában feldolgozott — és a magyar rádióban előadott — írás tartalma egy poénra volt kihegyezve. Nevezetesen, ha Reagan tudott a gyerekről, tudnia keiiett a fürdővízről is. Elhangzott egy figyelemre méltó nyilatkozat is ebben a programban. Egy amerikai kereskedelmi cég képviselője úgy látja, hogy egyre nyitottabb, hatékonyabb a magyar gazdasági gyakorlat — a próféta szóljon belőle. Persze, azért óvatos a szóban forgó vállalat: külön irodát nyitott nálunk azért, hogy folyamatosan vizsgálhassa, melyek azok a termékek, amelyek ideszái- lítása, eladása hasznosnak minősülhet mindkét fél számára. Egy korty tenger. Fekete Gyula olvasta fel jegyzetét vasárnap délben. Vézna kisfiúról elmélkedett, aki Toldinak hiszi magát. Erőtlen emberekről szólt, akik sokat képzelnek magúkról, sokkal többet, mint amennyit érnek vagy amennyire tartják őket. Olyanokról is beszélt, akik elérhetetlen célokat tűznek maguk elé, s ezért boldogtalanok lesznek. Kitért a mindennapos reklámjainkra, amelyek külsőségeket, luxust népszerűsítenek. Azt szuggeráljuk magunkba, hogy bármit megvásárolhatunk, s úgy élhetünk, mint a példaképként választott szűk réteg. Ezért dolgozunk látástól vakulásig, ezért értékeljük csak a meg vehetőt, a drágát. Tény, hogy gyorsan, élményeket habzsolva akarunk élni. Máris szembe kell néznünk az értékek fordított kiválasztódásával: éppen az emberibb világ kötőanyagait hagyjuk veszni — példának okáért a szeretetet, egymás megbecsülését, a munkába vetett hitet — igaz, ezek nem vásárolhatók sehol. Értékük pénzben nem mérhető. Szilas Zoltán Az érdi székelyeknél Az előző generációk kultúráját menti át a mába az érdi bukovinai székely népdalkör. Tavaly vállalkoztak arra, hogy az 1941 óta szunnyadó betlehemes népszokást — melyet náluk csobár.olásnak neveznek — hangfelvétel céljából felelevenítik. Az idén teljes gazdagságában újjáélesztették a hagyó-, mányi. Egybehordták a féltve őrzött régi bútordarabokat, szőtteseket és tárgyakat, és az így berendezett teremben végigjátszottak a népszokást. Beöltözött tíz szereplő: Mária, Szent József, a király és a királyszolga, a négy csobán (pásztor), név' szerint a fekete, a szürke, az öreg és a nyúlás cso- bán, végül az őket fogadó gazda és gazdáné. Hallgatóságnak pedig körbevették őket a népdalkör tagjai. A betlehemes játék a karácsonyhoz kötődik. Náluk nem a gyerekek, hanem a felnőttek járták sorra a falu házait karácsonykor és az azt követő napokban, legfeljebb Vízkeresztig; Bukovinában, Ha- dikfalván. December 30-án temetik Páger Antalt Szinte haláláig dolgozott A 81 esztendős korában elhunyt Páger Antal Kossuth-dí- jas, kiváló művésznek, a Vígszínház tagjának a temetése december 30-án, kedden 11.30 órakor lesz a Farkasréti temetőben — tudatja a Művelődési Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Vígszínház. ★ Rádiófigyelő
