Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

ŐRI map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1986. DECEMBER 15., HÉTFŐ Csigafeldolgozó, kacsanevelő A helybelieket még hiányolják Tengeri kalózok garázdálkodnak A rádiósnak a világ az ismerőse A késő esti, éjszakai sétálóknak__ vagy a vasűtállo- % mástól a főtér felé tartóknak valószínűleg már föl- $ tűnt, hogy az egyik Petőfi utcai épület ablakán gyak- % ran még olyankor is fény szűrődik ki. Aki nemcsak $ elsietett mellette, az időnként hallhatott bizonyos rit- ^ musos sípoló hangokat is, amikben nem nehéz felfe- £ dezni a morzejeleket. Ha pedig engedve a természe- f tes kíváncsiságnak, netán valaki be is kukkantott a $ függönyön túli kis szobába, elmélyülten távírózó vagy $ éppen adó-vevőt bütykölgetö fiatalokat láthatott. Per- sze nem érdemes leselkedni, mert az ablak magasan $ van. odabent pedig amúgy is szívesen fogadják az ér- deklődőket, ha az ajtón kopogtatnak. A helyi üzemek, vállalatok közvetetten ugyan, de jelentős szerepet játszanak egy-egy község gazdaságpolitikájának terveiben. Mind a szociális, mind a művelődéspolitikában sokat segíthetnek, de különö­sen fontos az úgynevezett helyben foglalkoztatás. Sok előnyt rejt ez mind a mun­kaadó, mind a munkavállaló részére. Így nem vitatható, hogy az üzemek, vállalatok hogyléte a községet sem hagy­ja közömbösen. A tájékozódásra jó alkalom, amikor a tanácsülés előtt szá­mol be az éppen soros meg­hívott. Vecsésen az év utolsó, de már a jövő évet megfo­galmazó fórumon nagy figye­lem kísérte Udvardy József­nek, a Mavad vecsési 11. te- lepe vezetőjének beszámolóját. Az 1985 januárjában a Tagvadtól újból bérbe vett bázist Mavad-kezelésben fo­lyamatosan továbbfejlesztet­ték. Ennek kapcsán új csiga­feldolgozó üzemet és kacsa­nevelő telepet létesítettek. A beszámolóból kitűnt, ehhez utat, vízvezetéket, elektromos hálózatot építettek, ami köz­ségfejlesztésnek is betudható. Az üzemi előírásoknak meg­felelően az ott foglalkoztatott hatvan dolgozó számára 2 millió forint költséggel für­dőt, öltözőt építettek. Felújí­tási munkákra is sort kerítet­tek: 540 ezer forint értékben a Fagvadtól visszakapott irodaházat és a férfi-női öltö­zőt. valamint az étkezőt hoz­ták rendbe. A községi vízbá­HA KORA REGGEL meg­áll az ember egy szállítóvál­lalat telepe előtt, ha körülnéz valamelyik város forgalmas útkereszteződésében, ha egy gyalogúidon megy át nagyobb rendező pályaudvar fölött — önkéntelenül is a szállóigévé nemesült réklámmondat jut eszébe: — Kinek van ehhez ener­giája? Márpedig kell hogy legyen — az országnak. Az árut szál­lítani kell, legyen az mező- gazdasági termék, ipari kész vagy félkész termelvény. Utaz­ni-is kell, hivatalos vagy ma­gánügyben, eljutni az ország vagy a megye, a város másik végébe. A kérdés — különösen az utóbbi években — „mind­össze” az: hogyan lehet ezt a sok mindent kevesebb ener­giaráfordítással megoldani? Ügy, hogy a forgalom a szük­séges mértékben növekedjék, de legalábbis ahhoz viszonyít­va — vagy akár abszolút ér­telemben is — kevesebb fogy­jon a drága, és korlátozottan rendelkezésre álló energiahor­dozókból. A válaszon évek óta dol­goznak a Közlekedési Mi­nisztériumban. Nem csupán tervek készítésével — bár ezekben sincs hiány —, ha­nem mindjárt a gyakorlatban is. Aminek olyan eredményei vannak, mint a vasúté: öt év alatt 28 százalékkal csökkent a fajlagos energiaráfordítás. Ami pedig az idén kezdődött ötéves tervidőszakot illeti: to­vábbi 11 százalékos csökke­nést irányoztak elő. Hogy ez a szám kisebb az előzőnél, az talán magától értetődik: a ta­karékosságnak is megvannak az ésszerű határai, amelyeken túl már a közlekedés és a szállítás rovására menne. Közismert tény, hogy a leg­több energiát igénylő vonta­tási rrjód a gőzös. A tavaly véget ért ötéves terv idején csaknem teljesen eltűntek a magyar vasúti közlekedésből a jó öreg gőzmozdonyok, már fél százalékot sem képviselnek a vasúti vontatásban. Igaz, zis „mentesítésére”, s hogy a létesítmény vízellátása zavar­talan legyerl, kétmilliós költ­séggel kutat fúrattak. Fontos egészségügyi témát is érintve megnyugtatóan szólt a beszámoló mind a Mavad I., mind a Mavad II. telep ellátottságáról. Üzemorvosi szolgálatot szerveztek, amely heti egy alkalommal a dolgo­zók rendelkezésére áll. Ide értendő a közegészségügy szem előtt tartása is. Lévén élelmiszertermelő üzem. A munkát könnyítő üzemi berendezésre, gépesítésre 300 ezer forintot költött a válla­lat. Kulturális rendezvényeket is szerveznek a dolgozóknak és sokat juttatnak az üdülte­tésre is. Ez az összeg nem ke­vesebb, mint 35 ezer forint. Aprólékos gondoskodásnak tűnik, de nagy figyelmességet tükröz, hogy a dolgozók ré­szére burgonyát, zöldséget szereztek be, természetesen nagykereskedelmi áron. A munkaerő megtartása, vállala­ti és szociálpolitikai érdek, ezt szolgálták azzal, hogy la­kásépítési hozzájárulás címen százezer forintot fizettek ki egy dolgozójuk részére. A vecsési szülők gyermekei érdekében az óvodai ellátás­hoz évi 30 ezer forintot mint hozzájárulást fizet a Mavad a község közös pénztárába. Az előadó Udvardy József még hozzátette: gond van. A mun­kásokat Borsodból utaztatják. De mint a fentiekből kitűnt, nem lehet rossz munkahely a Mavad. Tóth János, a Kun kissé késve követtük ebben földrészünk legtöbb országát (s ki tudja, mennyit késtünk volna, ha az energiatakaré­kosság nem kényszerít annyi­ra), de végül is az eredmény a fontos: ma már szinte csak nosztalgiavonatokat húznak a gőzmozdonyok. Jött helyettük a dízel, amely sokkal korszerűbb is, de hátránya, hogy éppen a legféltettebb energiahordozót, az olajat fogyasztja. Pótolni kell tehát azt is — villany­nyal. Tavaly már 59 százalé­kot képviseltek az összvonta- tási teljesítményben a villa­mos mozdonyok. 1990-ben pe­dig elérik a 68—70 százalékot. Ehhez természetesen elsősor­ban az kell, hogy még több legyen a villamosított vasút­vonal, s a tervben újabb 600 kilométer vasút-vitlamasítás szerepel. Többek között az is, hogy — az elkészült záhonyi vonal után — valamennyi szomszédos ország egy-egy határállomásáig villamos von- taitású vonatokkal lehessen el­jutni: Gyékényesig, Somoskő­újfaluig. Biharkeresztesig vil­lanyenergia röpíti a szerelvé­nyeket, s ilyen közlekedik majd a Győr—Sopron—Eben- furti Vasúton is. Jó lenne, ha az országúti közlekedésben is lehetne al­kalmazni a villamos vonta­tást, de hát ez még sehol a világos nem jutott túl a kí­sérletezés szakaszán. Marad tehát egyelőre — s ez az „egy­előre” akár évtizedeket is je­lenthet — a dízelesítés. Ez­előtt öt évvel csaknem 25 ezer benzinmotoros ZIL teherautó futott útjainkon. Óriási por­lasztói kban hektoli terszámra égették a drága benzint. A ha­todik ötéves tervidőszakban ezeknek a nagy étvágyú te­herautóknak egy részét kise­Béla téri iskola igazgatója, a 43-as választókerület tanács­tagja, a vecsési munkaerőbá­zis megteremtésének lehetősé­geit taglalta. Szó került még a MAVAD II. telepén folyó munkáról. Főképpen külföldön igen ke­resett ínyencség a csigahús. A telep vezetője elmondta, hogy hihetetlenül magas a deviza­értéke, hisz a hazai piaci ára is — mint hallhattunk — hat­száz forint kilónként. Még­sem lehet még nagy nyereség számokat sorolni. Ám az is­mételt jelentős beruházások révén — összességében 50 milliós létesítmény a Mavad —Vecsés jelentős vállalatai között rangos helyet foglalhat el. A gázberuházás (hogy az olajról átállíthassák a fűtést) 5 milliót emésztett föl. s ez­zel a Vecsésen folyó gázprog­ramba is bekapcsolódtak. Az elismeréssel fogadott be­számoló jól szolgálta a taná­csi testület beavatását a he­lyi üzem, a Mavad sikerei­be, gondjaiba. Egyben alka­lom is volt, hogy a helyben foglalkoztatás újabb lehető­ségét fedezzék föl. Csányi Já­nos tanácselnök egyértelműen támogatta a szándékot, hogy minél többen dolgozzanak helyben. A vállalatnak is te­temes összegű megtakarítást jelenthet, hogy nem kell mun­kásszálló, megmarad az utaz­tatási költség és pótlékok cí­mén kifizetett pénz, ha Vecsé­sen, vecsési dolgozókkal tölti be a munkahelyeket Fekete Gizella lejtezték, mert megöregedett A többit pedig fokozatosan szerelték át dízelolaj fogyasz­tására. Igaz, hogy miilliárdok- ba került, de így is megérte — a várható megtakarítás ennél is több lesz, (Lehetne még több, ha a személygépkocsik közül is több járhatna dízelolajjal. Ám ennek igen sok — elsősorban bürokratikus — akadálya van, bár egyre több magánautós szeretne ily módon takarékos­kodni. Nemcsak önmaga, de az ország számára is. Bár igaz, hogy dízelmotorhoz sem könnyű hozzájutni.) Elismerésre méltóak a köz­úti közlekedés energiafelhasz­nálásánál elért ötéves ered­mények: a fajlagos felhaszná­lás 18 százalékkal csökkent, a közhasználatú és közületi gép­járművek benzinfogyasztása pedig csaknem a felére: az 1980-as 615 ezer tonnáról 1985- ben 340 ezer tonnára. Ami pe­dig a benzin—dízel arányokat illeti: tavaly már az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak egynegyede volt benzin, a többi gázolaj. A mostani ötéves tervben már nem is hoznak be ben­zint fogyasztó, közepes kate­góriájú tehergépkocsikat, az új teherautók 53 százaléka lesz dízelüzemű. Vagyis az arány egyre javul — de le­hetne még jobb is, s a nem­zetközi tárgyalásokon ezt igye­keznek elérni a magyar köz­lekedési szakemberek. A si­ker nem rajtuk múlik. Viszont hazai vállalatokon, azok vezetőin és gépkocsi- vezetőin. no meg nem cse­kély mértékben a szervezésen múlik, hogy még mindig nem kielégítő a teherautók kapaci­tásának kihasználtsága. Ma­gyarán: virágzik az örökzöld téma, sok teherautó tér visz­Az eddigiekből nem nehéz kitalálni, hogy a szóban forgó épület az MHSZ monori te­rületi vezetőségének székháza, ahol helyet kapott a rádiós­klub is. Erről a lelkes — most már nem is olyan kis közös­ségről egyre több érdekessé­get hallani az utóbbi időben. Ebben természetesen szere­pet játszik, hogy a monori rádiós versenyállomás az egyik, kapcsolattartásra ki­jelölt „láncszem” a föld kö­rül hajózó Szent Jupát hajó kéttagú legénysége és az itt­honiak között. — Tavaly hat első osztályú versenyzőnk volt és megkap­tuk az élenjáró címet — mondja Csiló István, a rá­diósklub mindig új dolgon töprengő titkára. — Reméljük, az idei eredményeink sem lesznek rosszabbak, hiszen az év közben megrendezett nyolc minősítő versenyen jól sze­repeltünk, sőt egy hazait és egy hazai szervezésű nemzet­közi rádiósviadalit meg is nyertünk. Ecseren hétfőn 17 órától német nyelvtanfolyam, 18-tól filmvetítés. Gyomron 15-től a kerámia­szakkör foglalkozása, 18-tól a régipénz- és éremgyűjtők klubjának összejövetele, film­vetítés 10.30-tól és 14.30-tól: A telhetetlen méhecske (ma­gyar mesefilmsqrozat), 16.30- tól és 18.30-tól: Kémek a lo­kálban (Örült nők ketrece, 2. rész, szinkronizált francia— olasz bűnügyi filmvígjáték). Az úttörőházban 14.30-tól a horgász szakkör összejövetele. sza telephelyére üresen, mi­közben vele párhuzamosan, talán azonos időben is, más teherautók hozzák a szállít­mányt — és ellenkező irány­ban térnek vissza üresen. Ta­lán egyszer ezt is meg lehet oldani... Mint ahogyan azt is, hogy — több árut kellene szállítani vízi úton. „Csupán” azért, mert minden más szállítási módnál olcsóbb. A fajlagos energiafelhasználás jelentősen — 21 százalékkal — csökkent ugyan a vízi szállításnál is, de nem használjuk ki eléggé vízi útjaink lehetőségeit. Sokkal kevésbé, mint más, kevesebb nagy folyóval rendelkező or­szágok. Bár ahhoz több hajó­ra, jobb és nagyobb kikötőkre és hajórakodókra lenne szük­ség. Sokat tenni — ha a fenti feltételek nincsenek meg — itt éppúgy nem lehet, mint a légi közlekedésben. Legföljebb — s erről számolnak be a ter­vek — a motorokat korszerű­sítik, új műszereket helyez­nek el mind a hajókon, mind a repülőgépeken az energia- fogyasztás további csökkenté­se. illetve a vízi és légi jár­művek gazdaságosabb működ­tetése érdekében. Minderről rövid összefogla­lót készített a Közlekedésügyi Minisztérium, a múlt és a legközelebbi jövő tényeit és terveit ismertetve. Ezt így fe­jezi be: „A magyar közleke­dés kollektíváidnak megfeszí­tett, hozzáértő és kezdemé- nvező munkájára van szükség ahhoz, hogy céljainkat megva­lósíthassuk.” AMIHEZ HOZZÁFŰZNI aligha lehet. Legföljebb any- nvit: az előző öt év eredmé­nyei láttán okkal remélhetjük, hogy úgy is lesz. V. E. — Mennyiben köszönhető ez a megszállott rádióamatő­röknek, s mennyiben a tech­nikának? — Végső soron minden az emberen múlik. Számtalan újítást valósítottunk meg a fiúkkal a készülékekben, az antennákon, s nyugodtan ki­jelenthetjük, hogy a legkor­szerűbben felszerelt négy-öt versenyállomás közé tarto­zunk az országban. Valószínűleg sokan kíván­csiak rá, hogyan számítják ki a rádiósversenyek eredmé­nyeit. Csiló Istvántól megtud­hatja bárki, hogy nem is olyan bonyolult ez a feladat. A legutóbbi — pár hete le­zajlott — negyvennyolc órás verseny ideje alatt létesített — négy, négy és fél ezer — összeköttetések számát pél­dául megszorozták a — tá­volságot jelző — zónák szá­mával, és az így kapott ösz- szeghez még jutalompontokat is hozzáadtak, aszerint, hogy Maglódon filmvetítés 16.30- tól és 18.30-tól: A zsaroló zsa­ruk (szinkronizált francia krimi), 21-től az archívfilm­klub vetítése: Meseautó (ma­gyar film. főszerepben Törzs Jenő és Perczel Zita). Menüén 15-től röplabda- edzés, 18-tól a népi együttes próbája. Monoron, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Szemünk fé­nye (színes, szinkronizált olasz film). Vecsésen 18-tól: ismeretter­jesztő előadás, Szomszédok — barátok. Mezsgye- és birtok­viták. A közös tulajdon meg­szüntetésének jogi kérdései. Előadó: dr. Illanicz György, a Monori Városi Jogú Nagy­községi Tanács vb-titkára. Az előadás helye a Petőfi téri iskola. A művelődési házban 18-tól a kertbarátkor össze­jövetele. Két helyen Fogadóórák Dr. Szászik Károly megyei tanácstag fogadóórákat tart december 15-én, hétfőn dél­után 3 és 5 óra között a Mo­nori Városi Jogú Nagyközsé­gi Közös Tanács elnöki szo­bájában (I. emelet 105.). Lász­ló Tibor megyei tanácstag szintén ma, hétfőn, Mendén, a helyi tanács elnöki szobájá­ban 11-től 15 óráig tart fo­gadóórákat. Kérik a választópolgárokat, hogy közügyekkel, javaslataik­kal, esetleg egyéni problé­máikkal keressék fel őket a jelzett időben. európai, vagy a földrészen kívül helyezkedtek el az ál­lomások. A monori rádiósklub tagjai­ról azt is tudni kell, hogy bár egyre több okuk lenne a büszkeségre, meg a dicsek­vésre is, rendkívül szerényen könyvelik el az eredményei­ket. — Pedig egy ilyen „menő” gárdát az ország bármelyik rádiósklubja átvenne — mon­dom. — Abban biztos vagyok! A srácok nagyon ügyesek — vágja rá azonnal, — Akad közöttük olyan is, aki Szeged­ről jár hozzánk versenyezni, mert a képességeit csak a mi eszközeink révén tudja iga­zán kibontakoztatni. Csak az a baj — folytatja türelmetle­nül —, hogy a legjobbak mö­gött nagy az űr, hiányzik az utánpótlás. Vagy legalábbis eddig hiányzott... Az utolsó fél mondat ma­gyarázata: ősszel a fegyveres erők napja alkalmából tá­madt valakinek az a jó ötlete, hogy az iskolai honvédelmi napon a gyerekeket kivigyék a Honor szélében levő rádiós versenyállomáshoz is, ahol az adó-vevőktől a hatalmas — saját készítésű — antennákig mindent megmutattak nekik. Valószínű, hogy Csiló István és rádióstársai ott sem tagad­ták meg önmagukat, mert jó néhány fiú és leány már a helyszínen jelentkezett a rá­diósklubba. Azóta több mint harmincra nőtt a leendő ifjú távirászok, rádióamatőrök tá­bora. Természetesen továbbra is szívesen fogadják a jelentke­zőket, a majdani utódokat. A legfiatalabbak számára való­színűleg az is vonzó lesz, hogy épp a versenyeredmé­nyek minél gyorsabb feldol­gozása, pontos nyilvántartá­sa érdekében számítástechni­kai tanfolyamot is szervez — saját gépein — a rádiósklub. Vagyis a gyerekeknek kap­csolata kiszélesedik nemcsak a világgal, hanem a legkor­szerűbb technikával is. A rádióamatőrök ugyan fáj­lalják és hiányolják, hogy egyik monori vagy környék­beli üzemben sem sikerült állandó patrónusra találniuk, mégsem ülnek ölbe tett kéz­zel. Legutóbb például társa­dalmi munkában felújították, kitapétázták a rádiósklubot, s egy külön mérőszobát ala­kítottak ki, ahol bárki kedvé­re barkácsolhat. Már ameny- nyire a rádió- vagy televízió­javítást még barkácsolásnak szabad nevezni. Beszélgetésünk végén Csiló Istvánnak természetesen föl­tettem a sokakat érdeklő kér­dést is: — Mi hír a Szent Jupát le­génységéről? — Most nem vagyunk kap­csolatban velük, de amatőr- társainkról tudjuk, hogy Ausztráliából Üj-Zéland felé tartva módosították az útvo­nalukat, hogy kikerüljenek egy veszélyes zónát, ahol ten­geri gengszterek, kalózok ga­rázdálkodnak. Nem erősítették meg hivatalosan, de rádiós­berkekben úgy hallani, ha­marosan repülőre száll két másik sportember is, hogy csatlakozzon Gál Józsefhez és Fa Nándorhoz. Vereszki János Bányán Idősek az iskolában Szerény ünnep előtti meglepetéssel kedvesked­nek a legalacsonyabb nyugdíjjal, járadékkal ren­delkező helybeli időseknek a bényei tanácsi, politikai és tömegszervezetek. December 16-án — ked­den — délután két órára a helyi általános iskolába invitálták őket, ahol a gyermekek irodalmi szak­köre és a citerazenekar ad műsort tiszteletükre. Ter­mészetesen egy kis ha­rapnivaló, édesség is kerül az asztalokra. Az idén először, az idő­sek napja keretében ad­nak át a közös tanács által a legrászorultabb 28 bé­nyei idős embernek egy­szeri pénzbeni támogatást. Az ünnepséget a Gom­bai Községi Közös Tanács bényei elöljárósága kezder ményezte és szervezte, de segítséget kaptak a helyi pártalapszervezettől, a HNF-elnökségtől, a Vörös- kereszt körzeti és községi vezetőségétől, a Fáy And­rás Termelőszövetkezettől és természetesen az általá­nos iskolától. ISSN «*3—2351 (Monori Hírlapi Hogyan lehet megoldani? Földön, vizen és a levegőben Kulturális programok

Next

/
Thumbnails
Contents