Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-15 / 294. szám
ŐRI map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1986. DECEMBER 15., HÉTFŐ Csigafeldolgozó, kacsanevelő A helybelieket még hiányolják Tengeri kalózok garázdálkodnak A rádiósnak a világ az ismerőse A késő esti, éjszakai sétálóknak__ vagy a vasűtállo- % mástól a főtér felé tartóknak valószínűleg már föl- $ tűnt, hogy az egyik Petőfi utcai épület ablakán gyak- % ran még olyankor is fény szűrődik ki. Aki nemcsak $ elsietett mellette, az időnként hallhatott bizonyos rit- ^ musos sípoló hangokat is, amikben nem nehéz felfe- £ dezni a morzejeleket. Ha pedig engedve a természe- f tes kíváncsiságnak, netán valaki be is kukkantott a $ függönyön túli kis szobába, elmélyülten távírózó vagy $ éppen adó-vevőt bütykölgetö fiatalokat láthatott. Per- sze nem érdemes leselkedni, mert az ablak magasan $ van. odabent pedig amúgy is szívesen fogadják az ér- deklődőket, ha az ajtón kopogtatnak. A helyi üzemek, vállalatok közvetetten ugyan, de jelentős szerepet játszanak egy-egy község gazdaságpolitikájának terveiben. Mind a szociális, mind a művelődéspolitikában sokat segíthetnek, de különösen fontos az úgynevezett helyben foglalkoztatás. Sok előnyt rejt ez mind a munkaadó, mind a munkavállaló részére. Így nem vitatható, hogy az üzemek, vállalatok hogyléte a községet sem hagyja közömbösen. A tájékozódásra jó alkalom, amikor a tanácsülés előtt számol be az éppen soros meghívott. Vecsésen az év utolsó, de már a jövő évet megfogalmazó fórumon nagy figyelem kísérte Udvardy Józsefnek, a Mavad vecsési 11. te- lepe vezetőjének beszámolóját. Az 1985 januárjában a Tagvadtól újból bérbe vett bázist Mavad-kezelésben folyamatosan továbbfejlesztették. Ennek kapcsán új csigafeldolgozó üzemet és kacsanevelő telepet létesítettek. A beszámolóból kitűnt, ehhez utat, vízvezetéket, elektromos hálózatot építettek, ami községfejlesztésnek is betudható. Az üzemi előírásoknak megfelelően az ott foglalkoztatott hatvan dolgozó számára 2 millió forint költséggel fürdőt, öltözőt építettek. Felújítási munkákra is sort kerítettek: 540 ezer forint értékben a Fagvadtól visszakapott irodaházat és a férfi-női öltözőt. valamint az étkezőt hozták rendbe. A községi vízbáHA KORA REGGEL megáll az ember egy szállítóvállalat telepe előtt, ha körülnéz valamelyik város forgalmas útkereszteződésében, ha egy gyalogúidon megy át nagyobb rendező pályaudvar fölött — önkéntelenül is a szállóigévé nemesült réklámmondat jut eszébe: — Kinek van ehhez energiája? Márpedig kell hogy legyen — az országnak. Az árut szállítani kell, legyen az mező- gazdasági termék, ipari kész vagy félkész termelvény. Utazni-is kell, hivatalos vagy magánügyben, eljutni az ország vagy a megye, a város másik végébe. A kérdés — különösen az utóbbi években — „mindössze” az: hogyan lehet ezt a sok mindent kevesebb energiaráfordítással megoldani? Ügy, hogy a forgalom a szükséges mértékben növekedjék, de legalábbis ahhoz viszonyítva — vagy akár abszolút értelemben is — kevesebb fogyjon a drága, és korlátozottan rendelkezésre álló energiahordozókból. A válaszon évek óta dolgoznak a Közlekedési Minisztériumban. Nem csupán tervek készítésével — bár ezekben sincs hiány —, hanem mindjárt a gyakorlatban is. Aminek olyan eredményei vannak, mint a vasúté: öt év alatt 28 százalékkal csökkent a fajlagos energiaráfordítás. Ami pedig az idén kezdődött ötéves tervidőszakot illeti: további 11 százalékos csökkenést irányoztak elő. Hogy ez a szám kisebb az előzőnél, az talán magától értetődik: a takarékosságnak is megvannak az ésszerű határai, amelyeken túl már a közlekedés és a szállítás rovására menne. Közismert tény, hogy a legtöbb energiát igénylő vontatási rrjód a gőzös. A tavaly véget ért ötéves terv idején csaknem teljesen eltűntek a magyar vasúti közlekedésből a jó öreg gőzmozdonyok, már fél százalékot sem képviselnek a vasúti vontatásban. Igaz, zis „mentesítésére”, s hogy a létesítmény vízellátása zavartalan legyerl, kétmilliós költséggel kutat fúrattak. Fontos egészségügyi témát is érintve megnyugtatóan szólt a beszámoló mind a Mavad I., mind a Mavad II. telep ellátottságáról. Üzemorvosi szolgálatot szerveztek, amely heti egy alkalommal a dolgozók rendelkezésére áll. Ide értendő a közegészségügy szem előtt tartása is. Lévén élelmiszertermelő üzem. A munkát könnyítő üzemi berendezésre, gépesítésre 300 ezer forintot költött a vállalat. Kulturális rendezvényeket is szerveznek a dolgozóknak és sokat juttatnak az üdültetésre is. Ez az összeg nem kevesebb, mint 35 ezer forint. Aprólékos gondoskodásnak tűnik, de nagy figyelmességet tükröz, hogy a dolgozók részére burgonyát, zöldséget szereztek be, természetesen nagykereskedelmi áron. A munkaerő megtartása, vállalati és szociálpolitikai érdek, ezt szolgálták azzal, hogy lakásépítési hozzájárulás címen százezer forintot fizettek ki egy dolgozójuk részére. A vecsési szülők gyermekei érdekében az óvodai ellátáshoz évi 30 ezer forintot mint hozzájárulást fizet a Mavad a község közös pénztárába. Az előadó Udvardy József még hozzátette: gond van. A munkásokat Borsodból utaztatják. De mint a fentiekből kitűnt, nem lehet rossz munkahely a Mavad. Tóth János, a Kun kissé késve követtük ebben földrészünk legtöbb országát (s ki tudja, mennyit késtünk volna, ha az energiatakarékosság nem kényszerít annyira), de végül is az eredmény a fontos: ma már szinte csak nosztalgiavonatokat húznak a gőzmozdonyok. Jött helyettük a dízel, amely sokkal korszerűbb is, de hátránya, hogy éppen a legféltettebb energiahordozót, az olajat fogyasztja. Pótolni kell tehát azt is — villanynyal. Tavaly már 59 százalékot képviseltek az összvonta- tási teljesítményben a villamos mozdonyok. 1990-ben pedig elérik a 68—70 százalékot. Ehhez természetesen elsősorban az kell, hogy még több legyen a villamosított vasútvonal, s a tervben újabb 600 kilométer vasút-vitlamasítás szerepel. Többek között az is, hogy — az elkészült záhonyi vonal után — valamennyi szomszédos ország egy-egy határállomásáig villamos von- taitású vonatokkal lehessen eljutni: Gyékényesig, Somoskőújfaluig. Biharkeresztesig villanyenergia röpíti a szerelvényeket, s ilyen közlekedik majd a Győr—Sopron—Eben- furti Vasúton is. Jó lenne, ha az országúti közlekedésben is lehetne alkalmazni a villamos vontatást, de hát ez még sehol a világos nem jutott túl a kísérletezés szakaszán. Marad tehát egyelőre — s ez az „egyelőre” akár évtizedeket is jelenthet — a dízelesítés. Ezelőtt öt évvel csaknem 25 ezer benzinmotoros ZIL teherautó futott útjainkon. Óriási porlasztói kban hektoli terszámra égették a drága benzint. A hatodik ötéves tervidőszakban ezeknek a nagy étvágyú teherautóknak egy részét kiseBéla téri iskola igazgatója, a 43-as választókerület tanácstagja, a vecsési munkaerőbázis megteremtésének lehetőségeit taglalta. Szó került még a MAVAD II. telepén folyó munkáról. Főképpen külföldön igen keresett ínyencség a csigahús. A telep vezetője elmondta, hogy hihetetlenül magas a devizaértéke, hisz a hazai piaci ára is — mint hallhattunk — hatszáz forint kilónként. Mégsem lehet még nagy nyereség számokat sorolni. Ám az ismételt jelentős beruházások révén — összességében 50 milliós létesítmény a Mavad —Vecsés jelentős vállalatai között rangos helyet foglalhat el. A gázberuházás (hogy az olajról átállíthassák a fűtést) 5 milliót emésztett föl. s ezzel a Vecsésen folyó gázprogramba is bekapcsolódtak. Az elismeréssel fogadott beszámoló jól szolgálta a tanácsi testület beavatását a helyi üzem, a Mavad sikereibe, gondjaiba. Egyben alkalom is volt, hogy a helyben foglalkoztatás újabb lehetőségét fedezzék föl. Csányi János tanácselnök egyértelműen támogatta a szándékot, hogy minél többen dolgozzanak helyben. A vállalatnak is tetemes összegű megtakarítást jelenthet, hogy nem kell munkásszálló, megmarad az utaztatási költség és pótlékok címén kifizetett pénz, ha Vecsésen, vecsési dolgozókkal tölti be a munkahelyeket Fekete Gizella lejtezték, mert megöregedett A többit pedig fokozatosan szerelték át dízelolaj fogyasztására. Igaz, hogy miilliárdok- ba került, de így is megérte — a várható megtakarítás ennél is több lesz, (Lehetne még több, ha a személygépkocsik közül is több járhatna dízelolajjal. Ám ennek igen sok — elsősorban bürokratikus — akadálya van, bár egyre több magánautós szeretne ily módon takarékoskodni. Nemcsak önmaga, de az ország számára is. Bár igaz, hogy dízelmotorhoz sem könnyű hozzájutni.) Elismerésre méltóak a közúti közlekedés energiafelhasználásánál elért ötéves eredmények: a fajlagos felhasználás 18 százalékkal csökkent, a közhasználatú és közületi gépjárművek benzinfogyasztása pedig csaknem a felére: az 1980-as 615 ezer tonnáról 1985- ben 340 ezer tonnára. Ami pedig a benzin—dízel arányokat illeti: tavaly már az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak egynegyede volt benzin, a többi gázolaj. A mostani ötéves tervben már nem is hoznak be benzint fogyasztó, közepes kategóriájú tehergépkocsikat, az új teherautók 53 százaléka lesz dízelüzemű. Vagyis az arány egyre javul — de lehetne még jobb is, s a nemzetközi tárgyalásokon ezt igyekeznek elérni a magyar közlekedési szakemberek. A siker nem rajtuk múlik. Viszont hazai vállalatokon, azok vezetőin és gépkocsi- vezetőin. no meg nem csekély mértékben a szervezésen múlik, hogy még mindig nem kielégítő a teherautók kapacitásának kihasználtsága. Magyarán: virágzik az örökzöld téma, sok teherautó tér viszAz eddigiekből nem nehéz kitalálni, hogy a szóban forgó épület az MHSZ monori területi vezetőségének székháza, ahol helyet kapott a rádiósklub is. Erről a lelkes — most már nem is olyan kis közösségről egyre több érdekességet hallani az utóbbi időben. Ebben természetesen szerepet játszik, hogy a monori rádiós versenyállomás az egyik, kapcsolattartásra kijelölt „láncszem” a föld körül hajózó Szent Jupát hajó kéttagú legénysége és az itthoniak között. — Tavaly hat első osztályú versenyzőnk volt és megkaptuk az élenjáró címet — mondja Csiló István, a rádiósklub mindig új dolgon töprengő titkára. — Reméljük, az idei eredményeink sem lesznek rosszabbak, hiszen az év közben megrendezett nyolc minősítő versenyen jól szerepeltünk, sőt egy hazait és egy hazai szervezésű nemzetközi rádiósviadalit meg is nyertünk. Ecseren hétfőn 17 órától német nyelvtanfolyam, 18-tól filmvetítés. Gyomron 15-től a kerámiaszakkör foglalkozása, 18-tól a régipénz- és éremgyűjtők klubjának összejövetele, filmvetítés 10.30-tól és 14.30-tól: A telhetetlen méhecske (magyar mesefilmsqrozat), 16.30- tól és 18.30-tól: Kémek a lokálban (Örült nők ketrece, 2. rész, szinkronizált francia— olasz bűnügyi filmvígjáték). Az úttörőházban 14.30-tól a horgász szakkör összejövetele. sza telephelyére üresen, miközben vele párhuzamosan, talán azonos időben is, más teherautók hozzák a szállítmányt — és ellenkező irányban térnek vissza üresen. Talán egyszer ezt is meg lehet oldani... Mint ahogyan azt is, hogy — több árut kellene szállítani vízi úton. „Csupán” azért, mert minden más szállítási módnál olcsóbb. A fajlagos energiafelhasználás jelentősen — 21 százalékkal — csökkent ugyan a vízi szállításnál is, de nem használjuk ki eléggé vízi útjaink lehetőségeit. Sokkal kevésbé, mint más, kevesebb nagy folyóval rendelkező országok. Bár ahhoz több hajóra, jobb és nagyobb kikötőkre és hajórakodókra lenne szükség. Sokat tenni — ha a fenti feltételek nincsenek meg — itt éppúgy nem lehet, mint a légi közlekedésben. Legföljebb — s erről számolnak be a tervek — a motorokat korszerűsítik, új műszereket helyeznek el mind a hajókon, mind a repülőgépeken az energia- fogyasztás további csökkentése. illetve a vízi és légi járművek gazdaságosabb működtetése érdekében. Minderről rövid összefoglalót készített a Közlekedésügyi Minisztérium, a múlt és a legközelebbi jövő tényeit és terveit ismertetve. Ezt így fejezi be: „A magyar közlekedés kollektíváidnak megfeszített, hozzáértő és kezdemé- nvező munkájára van szükség ahhoz, hogy céljainkat megvalósíthassuk.” AMIHEZ HOZZÁFŰZNI aligha lehet. Legföljebb any- nvit: az előző öt év eredményei láttán okkal remélhetjük, hogy úgy is lesz. V. E. — Mennyiben köszönhető ez a megszállott rádióamatőröknek, s mennyiben a technikának? — Végső soron minden az emberen múlik. Számtalan újítást valósítottunk meg a fiúkkal a készülékekben, az antennákon, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legkorszerűbben felszerelt négy-öt versenyállomás közé tartozunk az országban. Valószínűleg sokan kíváncsiak rá, hogyan számítják ki a rádiósversenyek eredményeit. Csiló Istvántól megtudhatja bárki, hogy nem is olyan bonyolult ez a feladat. A legutóbbi — pár hete lezajlott — negyvennyolc órás verseny ideje alatt létesített — négy, négy és fél ezer — összeköttetések számát például megszorozták a — távolságot jelző — zónák számával, és az így kapott ösz- szeghez még jutalompontokat is hozzáadtak, aszerint, hogy Maglódon filmvetítés 16.30- tól és 18.30-tól: A zsaroló zsaruk (szinkronizált francia krimi), 21-től az archívfilmklub vetítése: Meseautó (magyar film. főszerepben Törzs Jenő és Perczel Zita). Menüén 15-től röplabda- edzés, 18-tól a népi együttes próbája. Monoron, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Szemünk fénye (színes, szinkronizált olasz film). Vecsésen 18-tól: ismeretterjesztő előadás, Szomszédok — barátok. Mezsgye- és birtokviták. A közös tulajdon megszüntetésének jogi kérdései. Előadó: dr. Illanicz György, a Monori Városi Jogú Nagyközségi Tanács vb-titkára. Az előadás helye a Petőfi téri iskola. A művelődési házban 18-tól a kertbarátkor összejövetele. Két helyen Fogadóórák Dr. Szászik Károly megyei tanácstag fogadóórákat tart december 15-én, hétfőn délután 3 és 5 óra között a Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács elnöki szobájában (I. emelet 105.). László Tibor megyei tanácstag szintén ma, hétfőn, Mendén, a helyi tanács elnöki szobájában 11-től 15 óráig tart fogadóórákat. Kérik a választópolgárokat, hogy közügyekkel, javaslataikkal, esetleg egyéni problémáikkal keressék fel őket a jelzett időben. európai, vagy a földrészen kívül helyezkedtek el az állomások. A monori rádiósklub tagjairól azt is tudni kell, hogy bár egyre több okuk lenne a büszkeségre, meg a dicsekvésre is, rendkívül szerényen könyvelik el az eredményeiket. — Pedig egy ilyen „menő” gárdát az ország bármelyik rádiósklubja átvenne — mondom. — Abban biztos vagyok! A srácok nagyon ügyesek — vágja rá azonnal, — Akad közöttük olyan is, aki Szegedről jár hozzánk versenyezni, mert a képességeit csak a mi eszközeink révén tudja igazán kibontakoztatni. Csak az a baj — folytatja türelmetlenül —, hogy a legjobbak mögött nagy az űr, hiányzik az utánpótlás. Vagy legalábbis eddig hiányzott... Az utolsó fél mondat magyarázata: ősszel a fegyveres erők napja alkalmából támadt valakinek az a jó ötlete, hogy az iskolai honvédelmi napon a gyerekeket kivigyék a Honor szélében levő rádiós versenyállomáshoz is, ahol az adó-vevőktől a hatalmas — saját készítésű — antennákig mindent megmutattak nekik. Valószínű, hogy Csiló István és rádióstársai ott sem tagadták meg önmagukat, mert jó néhány fiú és leány már a helyszínen jelentkezett a rádiósklubba. Azóta több mint harmincra nőtt a leendő ifjú távirászok, rádióamatőrök tábora. Természetesen továbbra is szívesen fogadják a jelentkezőket, a majdani utódokat. A legfiatalabbak számára valószínűleg az is vonzó lesz, hogy épp a versenyeredmények minél gyorsabb feldolgozása, pontos nyilvántartása érdekében számítástechnikai tanfolyamot is szervez — saját gépein — a rádiósklub. Vagyis a gyerekeknek kapcsolata kiszélesedik nemcsak a világgal, hanem a legkorszerűbb technikával is. A rádióamatőrök ugyan fájlalják és hiányolják, hogy egyik monori vagy környékbeli üzemben sem sikerült állandó patrónusra találniuk, mégsem ülnek ölbe tett kézzel. Legutóbb például társadalmi munkában felújították, kitapétázták a rádiósklubot, s egy külön mérőszobát alakítottak ki, ahol bárki kedvére barkácsolhat. Már ameny- nyire a rádió- vagy televíziójavítást még barkácsolásnak szabad nevezni. Beszélgetésünk végén Csiló Istvánnak természetesen föltettem a sokakat érdeklő kérdést is: — Mi hír a Szent Jupát legénységéről? — Most nem vagyunk kapcsolatban velük, de amatőr- társainkról tudjuk, hogy Ausztráliából Üj-Zéland felé tartva módosították az útvonalukat, hogy kikerüljenek egy veszélyes zónát, ahol tengeri gengszterek, kalózok garázdálkodnak. Nem erősítették meg hivatalosan, de rádiósberkekben úgy hallani, hamarosan repülőre száll két másik sportember is, hogy csatlakozzon Gál Józsefhez és Fa Nándorhoz. Vereszki János Bányán Idősek az iskolában Szerény ünnep előtti meglepetéssel kedveskednek a legalacsonyabb nyugdíjjal, járadékkal rendelkező helybeli időseknek a bényei tanácsi, politikai és tömegszervezetek. December 16-án — kedden — délután két órára a helyi általános iskolába invitálták őket, ahol a gyermekek irodalmi szakköre és a citerazenekar ad műsort tiszteletükre. Természetesen egy kis harapnivaló, édesség is kerül az asztalokra. Az idén először, az idősek napja keretében adnak át a közös tanács által a legrászorultabb 28 bényei idős embernek egyszeri pénzbeni támogatást. Az ünnepséget a Gombai Községi Közös Tanács bényei elöljárósága kezder ményezte és szervezte, de segítséget kaptak a helyi pártalapszervezettől, a HNF-elnökségtől, a Vörös- kereszt körzeti és községi vezetőségétől, a Fáy András Termelőszövetkezettől és természetesen az általános iskolától. ISSN «*3—2351 (Monori Hírlapi Hogyan lehet megoldani? Földön, vizen és a levegőben Kulturális programok
