Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

CEOLEDS xJá'iia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 294. SZÄM 1986. DECEMBER 15., HÉTFŐ Rugalmasak, vállalkozó kedvűek Elmennek a leendő partnerhez — Napjainkban az építő­ipari mamutvállalatok több­nyire vergődnek, nincs lehe­tőségük a fejlesztésre és szin­te máról holnapra léteznek. S akkor... ne vegye sértés­nek, a létszámra gondolok, amikor azt mondom, hogy jön egy olyan kis cég, mint az önöké, és remek évet zár. Mi ennek a titka? — kérdezem Szabó Bélát, a Cegléd és Kör­nyéke Építőipari Szövetkezet elnökét. Kétségtelen tény, hogy a nagy építőipari vállalatok vergődnek. Ezt nem a kár­öröm mondatja velem, annál is inkább, mivel semmi ga­rancia arra, hogy holnap nem kerülünk-e hasonló helyzet­be. Minek köszönhetjük - az eredményeinket? Nem tudok különösebb titkot elárulni. Van egy jól képzett, csaknem saját nevelésű műszaki gár­dánk, amely gyors, rugalmas és vállalkozó kedvű. Fontos ez — s ez mindenképpen előny a nagyobb, cégekkel szemben —, hogy nálunk nin­csenek fölösleges áttételek. ' — Mit ért az áttételek alatt? — Azt, hogy aki a szerződés megkötésekor leül a partner­rel tárgyalni — legyen az 3 ezer vagy 3 millió forintos munka —, egészen az átadá­sig annak a kezében van az irányítás. így aztán nem , kell a kivitelezés különböző fá­zisaiban újabb és újabb sze­mélyekkel kapcsolatot keres­ni. Persze egyáltalán nem arról van szó, hogy akkor más nem is foglalkozhat a té­mával. — Ez ésszerűen hangzik. De mi van még ...? — Az előbbiekhez kötődik az, hogy a vezetés, jómagam és a főmérnök is, naponta többször meglátogatjuk azo­kat a helyeket, ahol embe­reink dolgoznak. Ennek az a hihetetlen nagy előnye, hogy személyes kontaktust tartunk a munkatársainkkal és a meg­rendelőkkel, azonnal értesü­lünk akár a legkisebb prob­lémáról. — Volt-e lehetőségük a folyamatos munkára? Mit si­került kivitelezniük? — Az év elején jelentősen hátráltatott bennünket a hi­deg. Aztán március közepétől végre teljes lendülettel indít­hattunk, sőt a piackutatásunk eredménnyel járt. Ugyanis fontos kivitelezésekre kap­tunk Cegléden megbízásokat. Egyébként sosem várunk, hogy hívjanak minket, mi megyünk a leendő partnerek­hez. Most kellemes néhány el­végzett feladatra gondolni. Határidő előtt 3 hónappal adtuk át a Nívó Ruházati Szövetkezet létesítményét, s öröm hallani, hogy a város­képet gazdagítja, akárcsak a posta, amelyet szintén befe­jeztünk. A mozival szemben levő állami ház felújítását és bővítését sem kell szégyell­nünk. Abonyban egy 8 tan­termes iskolát hoztunk tető alá. A Ceglédi Tanács udvari homlokzatának felújítása — a megrendelő szűkös anyagi kerete miatt — áthúzódik 87-re. — Van-e valami változás az eddigiekhez képest? — Az elmúlt hónapokban a gázfűtés- és villanyszerelő részleg is elkezdhette a tevé­kenységét. Ez azért lényeges, mert így a jövőben nem le­szünk kitéve az alvállalkozók esetleges fegyelmezetlenségé­nek. Az az igazság, hogy még elégedetlenek vagyunk az új tevékenységek színvonalával, de a tanulópénzt minden kez­deményezésnél meg kell fi­zetni. Jövőre reméljük, hogy itt is jó lesz a minőség. — Elégedettek-e a partne­reik? — Utólagos reklamáció rit­kán fordul elő, s eddig még a gyorsaságunkra sem volt panasz, mivel feladatain,kát határidőre, sőt nemegyszer előbb sikerült teljesíteni. — Ezek szerint jók a szak­embereik. — Szerencsére, igen. Igyek­szünk is őket megbecsülni. Mindig számíthatunk rájuk, előfordul, hogy szombaton és vasárnap is dolgoznak, ilyen­kor jelentős célprémiumot tűzünk ki számukra. Az évi átlagkeresetük 78—80 ezer forint körül mozog. Egyéb­ként a világért sem akarom azt mondani, hogy mindenki profi, s egyáltalán nem szen­tek a dolgozóink. Ám ritkán kell alkohol miatt büntet­nünk. Valószínű azért, mert súlyos ezreket lehet veszíteni, ugyanis az illető nem kaphat prémiumot. — Mi okozott nehézséget? — Sajnos bosszantó az anyagok minősége. A téglafé­leségek, palák, cserepek gyak­ran úgy érkeznek, hogy lehe­tetlen első osztályú munkát végeznünk. De számtalan dolgot említhetnék, többek között a szerelvényeket, rosz- szak. — Hogy zárják az évet? Mit várnak 1987-töl? — Nem kell szégyenkezni, az eredményeink szépek. Az árbevételi tervet 18—20 szá­zalékkal túlteljesítettük, mint­egy 70 millió forintra számí­tunk, a .nyereségünk várha­tóan 12 millió lesz. Kicsit aggaszt bennünket, hogy a teljesítményt nem lehet a végtelenségig növelni. Törté­netesen, ha nem tudjuk azt produkálni, amit az idén, el­képzelhető, hogy a szabályo­zás elmarasztal minket. Ettől függetlenül 87-ben is lesznek komoly feladataink. A peremkerületekben orvosi rendelőt építünk, ránk vár majd a volt mezőgazdasági szakközépiskola bővítése, fel­újítása, a tanácsházán foly­tatjuk a megkezdett munká­latokat, s befejezzük az abo- nyi iskolát. Lehetőségünk nyílt arra, hogy az admi­nisztrációs munkát korszerű­sítsük egy IBM kompatibilis számítógéppel, amelyet az el­ső félévben szeretnénk már használni. F. F. Tagcsoport A Pedagógiai Társaság Pest Megyei Tagozata meg­alakítja ceglédi tagcsoportját, amelynek alakuló ülése de­cember 16-án, 14 órakor lesz a zeneiskolában. A szakmai munkaközösségek helye, sze­repe, az iskolavezetést segí­tő munkája címmél dr. Kólyi Erzsébet, az FPI munkatársa tart előadást. Kisipar A harmadik nap után A KIOSZ nemrég lezajlott IX. országos küldöttgyűlésé­nek részvevői között ott volt Varga István ceglédi cipész kisiparos is. — Milyen volt a háromna­pos tanácskozás hangulata? — Bennem nagyon jó be­nyomást keltett a küldöttgyű­lés. Különösen a miniszterek kedvező hozzáállása volt biz­tató. ők erősítettek meg min­ket abban, hogy bármiként vélekedjenek is erről bizo­nyos személyek és hivatalok, a jövőben is nagy szükség van a kisiparra. Szólt a kül­döttgyűlés az iparosok és a helybeli tanácsok, illetve az OTP ellentéteiről. Mert hiába hangoztatja bárki is, hogy milyen fontos munkát vé­geznek a mesteremberek, ha közben a tanács vagy az OTP nem kezeli őket egyenlő part­nerként. — ön is szót kapott a gyű­lésen? — Nem. — Ha mégis, mit mondott volna? — Beszéltem volna arról, hogy rengeteg minden meg­határozza az iparostársadalom mai helyzetét, vagyis önma­gában, más területekről elsza­kítva nem is fejlődhet to­vább; nem feledkeznék meg arról, hogy a kisipar egyetlen fillér állami támogatás nél­kül dolgozik; arról, hogy a KIOSZ ne csupán társadal­mi, hanem politikai szerv is legyen; arról, hogy több esz­mecsere szükséges a kisipa­rosság és az állami szervek között. — Ami a leginkább tet­szett a három nap során ... — Azt már említettem: a minisztériumok álláspontja. Vagyis, hogy a kisiparnak he­lye van a jövőben is, csak legyen jobb képviselete. — S ami nem tetszett... — A felkészületlen hozzá­szólók. Igaz, akadt nem ke­vés emlékezetes megnyilvá­nulás. Vagy .egy tucatnyi kis­iparos, akik pompásan for­málták a mondatokat, s nem szemináriumi szöveggel. És persze mellettük a halványak, akik a helyzetnek meg nem felelő dolgokkal (és módon) hozakodtak elő. Diszkrét taps figyelmeztette őket arra, hogy zárják le szereplésüket. V. S. iiküösoviis László grafikai kiállítása Emelkedő ívű művészi pályája Hogy szalad az idő! Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Miklosovits házaspár meg­telepedett Albertirsán, pedig már tizennyolc esztendő per­gett le azóta az „Idő” homok­óráján. A település és a vonzáskörzet befogadta őket, becsületes és igényes munká­jukkal közmegbecsülést vívtak ki maguknak. A szűkebb és a tágabb kör­nyezet figyelemmel kísérhette a grafikusművész Miklosovits László szakmai fejlődését. Kollektív tárlatok és egyéni kiállítások egész során mutat­ta be egyéni hangvételű, biz­tos rajztudáson alapuló, igé­nyes grafikai lapjait. A mi­nap a ceglédi pártszékház aulájában Bállá János, a vá­rosi pártbizottság első titkára nyitotta meg a művész kiállí­tását. A bevezető szavakból átte­kintést kapott a népes közön­ség a rajzművész eddigi élet- útjáról. Bizony rögös pályát kellett befutnia) Munkás­család gyermeke, aki tehet­sége egyik forrásaként kő- nyomdász grafikus nagyapját nevezheti meg. A politikai el­kötelezettséget, emberséget és a munkaszeretetei családi örökségként kapta. Négyéves korában édesapja, 18 évesen édesanyja halálát kellett el­viselnie. A fővárosban a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban Újvári Lajos festőművész tanítványaként ismerkedett a térbeli ábrázolással, a színek­kel és a formákkal. Családi helyzete nem tette lehetővé tanulmányai folytatását, sok megpróbáltatáson ment át. Volt nyomdai segédmunkás, éjjeliőr és máztechnikus egy kerámiaüzemben. Egy ideig — még Albertirsán is — kirakat- rendezőként működött. Ezekben a nehéz években sok élményt gyűjtött, szorgal­masan rajzolt, olvasott és az önművelés lehetőségeivel jól sáfárkodva tudatosan képezte magát. A küzdelem alakította, formálta, bontakoztatta ki művészi tehetségét, tette sok­oldalúvá és nyitottá, formál­ta emberi érzéseit. 1970-ben már önálló kiállí­tással mutatkozott be a ceg­lédi Kossuth Múzeumban. A Dél-Pest megyei Nagy István csoport egyik alapító tagja és hat éven át titkára. 1971-ben vette fel tagjai sorába a Képzőművészeti Alap. Több alkalommal volt kamarakiál­lítása Budapesten, Cegléden, Nagykörösön, Albertirsán, de eljutottak már munkái Tápió- szelére, Abonyba, Zalai övőre is. 1986 májusában az NSZK- ban megrendezett vadászati világkiállítás magyar pavilon­ját ékesítették művészi gra­fikái. Alkotásai szerepeltek az évek során a Pest megyei képzőművészek tárlatain, a Mintegy ötszáz tonna szilva Újabb exportáló áfészek Minden esztendőben ilyen­kor invitálja szokásos munka- megbeszélésre a Hungarofruct a zöldség-gyümölcs exportban érdekelt megyei áíészeket. Ek­kor elemzik együttműködésük egész évi eredményét, s meg­vitatják az exportforgalom további lehetőségeit. Pest megyében,négy szövet­kezet foglalkozik zöldség- gyümölcs kivitellel: a Tápió- szele és Vidéke, a Ráckeve és Vidéke, a ' Dabas és Vi­déke, továbbá a Dél-Pest Megyei Áfész. Az idén 3800 tonnás exportjukból 600 ton­nát tőkés országokba szállítot­tak, elsősorban Ausztriába. Az elmúlt évhez képest 72 szá­zalékkal többet bocsátottak útnak kertészeti termékekből. Ebben szerepet játszott a jobb görögdinnyetermés, amiből 1200 tonnányi jutott a szocia­lista országokba. Nagyobb le­hetőség kínálkozott az alma­exportra is. Kuriózumnak te­kinthető a dabasiak spárga­termesztése, szakcsoportjuk mintegy 10 hektáros terüle­ten, igen jó minőségben állít­ja elő a Nyugaton keresett csemegét. Az NSZK-ba 19 tonnával szállítottak többet az idén. Szilvából a ceglédiek jeleskedtek: 432 tonnát küld­tek demokratikus piacra. Tavaly a legnagyobb ex­portáló a Ráckeve és Vidéke Áfész volt, az idén a Dél- Pest Megyei Áfész vitte el a pálmát, több mint 3000 ton­na zöldség-gyümölcs került ki tőlük határainkon túlra. Ná­luk ugyanis a termelr tetés szervezésében elsődleges szempont az exportminőség elérése, a gazdák jól ismerik már ennek követelményeit. A következő évben 4500- 5000 tonna exportra vállalkoz­nak az áfészek. T. A. miskolci grafikai biennálén, a debreceni nyári tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdió­ja kiállításán és még sok más rangos helyen. Tevékenysége elismeréséül Szocialista Kul­túráért miniszteri kitüntetés­ben részesült. Grafikáival a könyvolvasók nap mint nap találkoznak, hi­szen a Magvető, a Móra, a Szépirodalmi és az Európa Könyvkiadó számára majd’ száz kötetet illusztrált, látott el színvonalas könyvborítóval. Itthoni köreinkben a többi kö­zött ismert a Ceglédi műsor­kalauz, melynek grafikai mun­kái ugyancsak az ö nevéhez fűződnek. A Népszabadság, a Magyar Ifjúság, az Ifjú Kommunista, az Eszperantó Magazin és a Pest Megyei Hírlap számos grafikáját közölte. A nyáron — olaszországi útja során — a Firenzében megjelenő Diá­na című vadászújság közölte rajzait, méltató sorok kíséreté­ben. A lap hírül adta, hogy Magyarországon sok sikert és nagy elismerést vívtak ki Miklosovits László állatokat ábrázoló és vadászati témá­jú rajzai, amelyek évek óta a Nimród című folyóirat­ban jelennek meg. A rokon­szenves, fogékony tehetségű művész a nagy magyar állat­festő, Csergezán Pál tanít­ványa. Nem csak a Nimród olvasó- közönségét gyönyörködteti raj­zaival, hanem rendszeresen dolgozik a közkedvelt Rakéta regényújságnak és a Családi Lapnak is. Alkalmazott gra­fikáival kimagasló színvona­lon segíti a körzet politikai és kulturális megmozdulásait, a rá annyira jellemző szerény­séggel és önzetlenséggel, több­nyire társadalmi munkában. A pártszékházban december 19-ig megtekinthető grafikai anyag sokféle látv .osság­gal szolgál. Szerepel a Pest megye műemlékei című soro­zat néhány lapja, az író­portrék sorában Madách, Rad­nóti, Babits, Csokonai, Vajda, Kölcsey arcmasa. A könyv­illusztrációk között láttuk a többi között Petőfi Apostol című művéhez és Végh Antal prózájához készült képeit. Mindezek tanúsítják folytonos fejlődését, szakmai sokoldalú­ságát. Tamási Tamás Mi van a naptárban? Fenyőfát vesznek az ünnepekre Luc-, erdei- és feketefenyőből áll a fenyőfakínálat Cegléden a piactéri árusoknál. Kapható gyökeres fenyő is, ki-ki kedvére választhat a készletből. (Apáti- Tóth Sándor felvétele) júliusban egy palack csekély szavatossági idejű világosért! Például nem adtunk volna importból származó nedűt, mivelhogy ahhoz sem jutot­tunk hozzá. Valljuk be, az idő tájt már-már töröltük szókészletünkből a sörkorcso­lya, sörkolbász, sörény stb. kifejezéseket, lépten-nyomon rossz színben tüntettük fel az ipart, rossz ízű megjegyzések­kel illettük a sörcsinálókat, akik egy-egy tájékoztató szándékú nyilatkozat erejéig áthárították a felelősséget a sörivókra. Minek vedelnek annyit? És miért éppen sört?! Rossz a borkultúránk — mondták az illetékesek. Az idén már május meg­hozta a napsugaras időt, fel­lendítette a sörfogyasztási kedvet, s júniusra — a szó­beszéd szerint — elfogyott a gyár készlete. Azt is mond­ják, a gyár jobban járt volna, ha belekukkant valamelyik előjegyző naptárba, mert on­nan kiolvashatja a megfelelő taktikát. Vagyis már már­ciusban megköti az import­sörről szóló pótszeződéseket. Persze megkötötte így is, de csak az őszön, ennek követ­keztében külhoni sörből bősé­ges mennyiségek telelnek a boltokban. Ez természetesen csak kései okoskodás, hiszen egyre na­gyobb teret hódít magának az a tétel, amely szerint sörből nem lehet fölkészülni. Hiába az a sok ragyogó nyilatkozat minden év szezonjának ele­jén, hogy most aztán isten bizony fölkészültünk. A sör az már ilyen. S ne felejtsük el, hogy közben szigorú tré­ninggel készülődnek a sörivók is. Nem szeretnének lemarad­ni. —or ISSN 0133—26W (Ceglédi Hírlap) Hűsítőleg és megnyugtató- la'g hatott, mikor a Kőbányai Sörgyár ceglédi palackozó- üzemében arról értesültünk, hogy dacára a nyári fergete­ges sörhiánynak, 5 ezer hek­toliterrel túlszárnyalták a ta­valyi teljesítményt. Mindenre gondoltunk, de erre semmi­képp. Mif nem adtunk volna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents