Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-15 / 294. szám
4 1986. DECEMBER 15., HÉTFŐ Környezeti ártalmaink Akkor nem vitte túlzásba Tanácsokat adnak, gyógyítanak [r~Tpn6apirin|OTHH!ni»HirP~n~!Tin-aaat^03Bj^y!^90Bo>0!09^ ,, ..«.vW*. •* •*** • Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal támogatásával kisállatbarátok szakköre működik az Érd Városi Művelődési Központban. A főként kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó terraristákat szombatonként minden érdeklődő felkeresheti, ahol szaktanácsadással, a beteg állatok kezelésével, esetenként időszakos megőrzésével is foglalkoznak. Képünkön Gergelics László bemutatja a görög teknőst. Halhírek a haifovárosból Világméretű oktatási bázis is Aki valamelyest is ért a halászathoz, az tudja: az ősz a lehalászás, a „betakarítás’* évadja. Mindez Százhalombattán, a világhírű Tem- peráltvízű Halszaporító Gazdaságban, a Tehagban ez nem így van, hiszen a hőerőmű meleg vizének köszönhetően egész évbent tart a »szezon”. Lévai Ferenccel, a gazdaság termelési igazgatóhelyettesével beszélgetünk a gazdaság tevékenységéről. Téglagyár épül Tápiégyirgyén Hamarosan újabb korszerű téglagyárral gyarapodik Pest megye. Jó ütemben halad ugyanis az Alföldi Téglaipari Vállalat tápiógyörgyei gyárának rekonstrukciója. Ennek keretében az elavult üzem helyén a legmodernebb import gyártósorokkal felszerelt téglagyár készül, ahol a legújabb hőteehnikai szabványoknak megfelelő falazóanyagok hagyják el majd a teljesen automatizált gépsorokat. A száz- harmincöt-millió forint értékű rekonstrukció átadási határideje 1987 márciusa. A Biológiai környezetünk védelme című sorozatban új kötet látott napvilágot A környezetszennyezést jelző és mérő élőlények címmel. Dr. Kovács Margit gödöllői profesz- szor asszony és szerzőtársai nagyon fontos kérdéssel foglalkoznak, amely jelentőségénél és használhatóságánál fogva alapvető szaíkikönyv lehet minden település vezetőjének polcán. Biológiai indikátoroknak nevezzük azokat a szervezeteket (vagy együtteseket), amelyeknek előfordulása, vitalitása es reakciója a terhelés hatására megváltozik. Eszerint ismerünk pozitív (a hatás következtében megerősödnek, elszaporodnak a kérdéses fajok) és negatív (eltűnnek a fajok) indikátorokat. Alkotó közösség Az alkotóközösség megvizsgálta a környezeti ártalmakat növény társulási szinten, a levegőszennyezést jelző növényeket, továbbá a fákat, mint lehetséges indikátorokat, hasonló szempontból a gombáikat, zuzmókat és mohákat. A káros hatások elsősorban morfológiai, szövettani, élettani és biokémiai változásokat idéznek elő, így ezek ismerete nélkül Kovács profesz- szor asszony megállapításai kevésbé lennének megalapozottak. Nem így van, az európai ökológiai iskola minden korszerű kutatási és vizsgálati módszerét hasznosították a szerzők könyvük megírásában. Természetesen az állatok is lehetnek indikátorok, mert bizonyos puhatestűek, rákok, lepkék, atkák, halak és kétéltűek, továbbá hüllők, madarak és természetesen az emlősök szintén részben pozitív, részben negatív indikátorok lehetnek. Ahol és akinek a kertjében sóik a zuzmó és a madár, bizonyosan nem vitte túlzásba a kémiai növényvédelmet, de például ha néhány rákfaj túlontúl elszaporodik a horgásztavakban, arra utal, hogy baj van a víz tisztaságával: valamit másként kell csinálni. Kincsesbánya Ezt a könyvet azért ajánlom nagy örömmel az érdeklődőknek. mert kincsesbánya a szakdolgozati és pályázati munkák megalapozásához is. Surányi Dezső — Milyen új halakkal, kutatási irányokkal foglalkoznak mostanában? — A ma már őshonosnak számító amurral kezdtünk el gazdaságilag jelentős kísérlet- sorozatot, hollandiai tapasztalatok adaptálásával. A pontyhoz hasonló speciális abrak- takarmány-keveréken neveljük mintegy húsz dekagrammos korig az ivadékot, ettől kezdve a természetes vizeken, főleg az elnövényesedett öntözőcsatornákban hasznos tisztító munkájuk. Az amurt, ezt a'vízi kombájnt, nemcsak hazánkban, de külföldön is egyre inkább előnyben részesítik a mechanikus növényirtással szemben, s ebben jelentős szerepet játszik kiváló sporthorgászértéke is. Újra keresik a busát — Az utóbbi években visz- szaesett a növényevő halak iránti külpiaci kereslet. Mutatkozik ez a Tehaghoz befutó ivadékrendelésekben is? Ha igen, mire „állnak át" helyette? — Szerencsére nem kell átállni; a busa iránt csökkent a kereslet, az amuré változatlan, sőt mqpt újra keresik a busát, elsősorban az export- lehetőségek bővültek számottevően, nincs annyi belőle, amennyit szovjet, román és lengyel relációban ne lehetne kedvező exportáron elhelyezni. Ügy ítéljük meg: újra elfoglalta helyét a növényevő hal tógazdaságaink polikultú- rás haltermelésében. — Fajtatulajdonságok? — Először is említsük meg az Afrikában őshonos Clarias lasaeri nevű harcsafélét, amely gyors növekedésével, az oxigéntartalom iránti minimális igényével, valamint táplálékának viszonylag csekély fehérjetartalmával elsősorban a melegvizes halgazdaságok számára lehet intenzíven termelhető, kiváló húsminőségű, exportképes újdonság. — Csak étkezési halakkal foglalkoznak? — Ellenkezőleg. Egyre nagyobb súlyt kap munkánkban a díszhalakkal való foglalatoskodás. Mintegy 300 ezer aranyhal úszik a Tehag medencéiben, s öttonnányi díszes horgászcélokat egyaránt szolgáló, japán eredetű koi- ponty került lehalászáskor hálóinkba. Ezek főleg Nyugat- Európában népszerűek, az ottani kertkultúrának szerves részei, a kis tavak, vizesmedencék díszei, szökőkutak- ban is mutatósak. Erre lehet azt mondani, hogy nemcsak szépek, de devizaértékűek is. — Új kutatási irány? — „Halszexológia”. _ ? ? ? Magasabb hozamok — Korábban is kísérleteztünk már legfontosabb piaci haszonhalunk, a ponty szexológiai úton való hozamnövelésével. Ez annyit jelentett, hogy egy-egy tóban csak egynemű állományt tartanánk. Bizonyított tény, hogy a nőivarú halpéldányok azonos táplálkozási és tartási körülmények között 15-20 százalékkal jobban fejlődnek. Ez már jelentős hozamfokozásnak számít. Ami most. a karácsonyi halvásárlási dömpinget már kedvezően befolyásolhatja. — Ezt a gyakorlatban hogyan lehet megvalósítani? — Az eredetileg XX, illetve XY kromoszómájú szülőpárok ivartermékeit a megtermékenyítés előtt sugárkezelésnek vetjük alá, ennek, és az ezt követő hormonos kezelésnek köszönhetően, csak nőivarú utódokat kapunk. — És a halak étlapja? — Ez irányban is folytatunk kísérleteket. Elsősorban a táp vízállósága befolyásolja jelentősen a veszteségeket. — Vízálló táp? Hiszen így is, úgy is vízben fogyasztja a hal, vagy nem?... — Igen, de például az Ivadék, amely csak apró, daraszerű tápot képes felvenni, csupán a beszórt takarmány 60-70 százalékát találja meg, a többi á hullámzással elporlad az iszapban. A Pfizer cég nagy hatásfokú takarmányragasztó anyagával folytatunk most kísérleteket, amellyel nemcsak az összeragasztást, haneríi adalékanyagok hozzáadásával a víz tetején való lebegést is biztosítani tudjuk, így a takarmánynak ez az egyharmada sem vész végül is kárba, s naponta ellenőrizhető a takarmányfelvétel, ami eddig a víz alatt csak hozzávetőlegesen volt felbecsülhető. — A Tehag nemcsak termelőegység, de alapítási célja értelmében világméretű oktatási bázis is. E téren mi újság? Technológiát külföldre — Októberben írtuk alá a megállapodást a FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezetének édesvízi halászati központjával. Ennek értelmében jövő év tavaszán mintegy ötven, a haltenyésztés iránt érdeklődő különböző nemzetiségű szakember két turnusban tanulmányozza majd itt, a Tehagban a halszaporítás, a hidrobiológia és az ivadéknevelés kérdéseit. Ugyanakkor magyar halászati szakemberek csoportját készítjük fel, hogy a mind gyümölcsözőbb magyar—brazil halászati együttműködés keretében a dél-amerikai ország halászatának fejlesztésében nyújtsanak segítséget. — Végül: devizát is hoznak az országnak, erről volt már szó. Itt komolyan veszik a tudomány közvetlen termelőerővé válását. E téren mi újság? — Elsősorban halszaporítással kapcsolatos technológiákat adaptálunk a Közel-Kelet országaiba. Jelenleg is működő projektünk, az Agroinvest fő- vállalkozásában Irakban, Egyiptomban és Algériában arat sikert. A technológiák mellett az ehhez szükséges magyar berendezések, hal- tenyészanyag és anyahalexport is jelentős. Szatmári Jenő István Pályamódosítás Iparból a közigazgatásba NAPJAINKBAN a gazdaság s ezen belül is elsősorban az ipar fejlesztése, hatékonyságának növelése az elsődleges. Mint létfontosságú területre, ide igyekszünk orientálni mindazokat az ötletekkel, szaktudással rendelkező, kezdeményezőkészséggel megáldott embereket, akik az ügy előrevitelét segíthetik. Zink Imre azonban éppen azok közé tartozik, akik a legnehezebb, legfeszítettebb időszak kezdetekor fordítottak hátat az iparnak. Ő ugyan nem azért mondott le a Pemü zsám- béki gyárának üzemvezetéséről, mert jobban fizető gmk-t alakított vagy magánkereskedést nyitott. Sőt, ha egyéni, anyagi boldogulását tekintette volna elsődlegesnek, bizonyára nem vállalja el a Zsámbéki Nagyközségi Közös Tanács elnöki tisztet. Hamarosan négy éve lesz, hogy pályát módosított Zink Imre, Amikor a négy esztendő eseményeit, fordulatait felidézem, eszembe jut, mint vélekedett akkor. Azt mondta akkor: nehéz Zsámbékon az aktivitást, a közéleti érdeklődést feléleszteni, mert sokfeiől, sokféle ember települt ide, nem alakult még ki az egészséges lokálpatriotizmus, a közösségi érzés. Mi tagadás, közvetlen munkatársaival, a tanácstagokkal is elégedetlen volt. Érdeklődésüket, energiájukat kevesellte. Változott-e azóta a kép? — Lehet, hogy áttekinthetőbb a munka, világosabb a cél egy üzemben, s talán tervszámokkal, a legyártott termékek mennyiségével, minőségével jobban mérhetők az eredmények. Az azonban bizonyos, hogy közel sem lehet az embernek annyi sikerélménye a gazdaság területén, mint amennyi egy község fejlődésének, eiőbbrejutásának irányítása jelent. Nap mint nap örömet okoz, amikor az öregek napközi otthonában ebédelek, hiszen ez is egy olyan létesítmény, amelyet csak egy esztendeje adtunk át. — Köztudott, hogy az elmúlt három esztendőben lépten- nyomon új létesítménnyel gyarapodott a település. Elég ha a legfontosabbakat említem: átadták az orvosi rendelőt, felújították a művelődési házat, a könyvtárat, az új öregek napközi otthonáról ön is említést tett. De beszélhetnénk a crossbar telefonhálózat kialakításáról, a zsámbéki szombatok egyre népszerűbb nyári programsorozatáról, a műemlék templom díszkivilágításáról és karbantartási munkáiról vagy az óvodarekonstrukcióról. Ugyanakkor — éppen érkezésemkor tapasztaltam — több helyen beázik a tanácsháza, a bejárati ajtón belül jókora pocsolya éktelenkedik, mintha saját környezetével a tanácsi apparátus elhelyezésére nem fordítanának akkora figyelmek A VII. ötéves tervben már szerepel a tanácsháza felújítása, de idén is találtunk ennél sürgősebb feladatot. Lényeges, hogy a társközség alapellátásának színvonala lépést tartson a miénkkel, így ebben az évben a toki orvosi rendelő bővítésére, felújítására szántuk a pénzt, és a mi tetőnket egyelőre csak „megfoltozzuk”. Azt hiszem, sikernek könyvelhetem el, hogy nálunk nincs ellentét Zsámbék, a központ és Tök, a társközség között. — Eddig csak az eredményeket, a sikereket soroltuk. Nem érte a lassan négy év alatt egyetlen csalódás, kudarc sem? — Sajnos éppen mostanában küszködöm az első komoly kudarcommal. El is határoztam, hogy többet ilyen módon semmit nem építek. A négy pedagóguslakásról van szó, amelyeknek legeslegkésőbb idén szeptemberre el kellett volna készülniük. Sajnos azonban az eredeti kivitelező, az alvállalkozó s a későbbi generálkivitelező egyaránt felelőtlenül vágott bele az építkezésbe. Bonyolítja helyzetünket, hogy a Beton- és Vasbetonipari Művek nyékládházi gyára is hibát követett el. Nem a panelházakhoz való tetőszerkezetet küldött. Magyarázatokkal azonban hiába szolgálok azoknak, akiknek lakást ígértünk, s akik közül egy család rendkívül méltatlan körülmények között, egy alagsori, otthonnak sem nevezhető, egyszobás lakásban él. Ennek az ügynek köszönhetem az utóbbi idők álmatlan éjszakáit, az első szívritmuszavaromat is. Hiába fizet a kivitelező a tanácsnak kötbért, hiába fedezi szeptember óta a várakozó pedagóguscsaládok albérleti kiadásait, tény, hogy nem tudtam eleget tenni ígéretemnek. — Ezek szerint eddigi élete során nem szokott hozzá a kudarchoz, sikertelenséghez. — Talán a Permiben, az iparban töltött évek hozzásegítettek, hogy kiismerjem magam a gazdálkodásban, bármilyen területről legyen szó. Most is gazdaságpolitikai továbbképzésre járok. Ügy érzem, tanácselnökként is lépést kell tartanom gazdasági életünk alakulásával. Az új tanácsi gazdálkodásban egyébként a leglényegesebbnek azt tartom, hogy költségtakarékosság árán fejleszthetünk. — Térjünk vissza első beszélgetésünkhöz. Akkor a község, a tanácstagok közömbösségét, érdektelenségét helytelenítette. Az elmúlt három és fél év eredményeit nem tudta volna egyedül elérni. — Természetesen. A legutóbbi választásokkor olyan tanácstagoknak szavazott bizalmat a lakosság, akik valóban szívükön viselik a két település fejlődését Velük már lehet is, érdemes is együtt dolgozni. — önt időnként — változó, hogy ki milyen értelemben — fegyelmezetlen tanácselnöknek nevezik. Olyannak, aki nem mindig veszi tekintetbe a hivatalos formákat, az adminisztrációt. Ennek az értékítéletnek hátrányát vagy előnyét érzi-e? — MINDKETTŐVEL találkoztam már. Már mint mondtam, az akadályokat, a bürokratikus ügyintézést nem szeretem. Hozzászoktam, hogy a jó munka, a megalapozott terv gyors eredményekhez vezet. Lehet, hogy nem minden esetben járom a leghivatalosabb, legformálisabb utakat, de az emberek egyre kevesebben adnak az adminisztratív formákra, és mind fontosabb számukra az eredmény. Márványi Agnes Egyke nem kap társasjátékot Eretnek gondolatok \i aprói napra magasabb- ^’ ro szökik a bevásárlási láz. Ziláltan, izzadtan rohangálunk boltról boltra, áruházról áruházra, kis cédulán strigulázzuk, kinek vettük már meg a karácsonyfa alá valót, s kinek az ajándékán törhetjük még a fejünket. Semmi nem elég, elfogy a KST, a betétkönyvben kuporgatott és a dugipénz is. Sok minden eszünkbe jut ezekben a napokban, ám egyik gondolatunk sem a szeretet körül forog. Hiszen van rokon, barát, ismerős, akiről már a vásárlás pillanatában tudjuk, úgysem fog örülni, bármit kap. Persze ő az, aki minden karácsonykor valami bóvlit sóz a nyakunkba... És az a büdös kölyök, hogy fitymálja majd az URH- távirányítós autót. Megint megkérdezi: csak ezt kaptam? És hogyan magyarázzuk meg neki, hogy amire húzza a száját, azért az apja fél hónapig dolgozott? És az ismerős nyafka kislányának, hogy a száz- nyolcvan forintos mesekönyv igenis gáláns ajándék a kapcsolatunkhoz képest? Am gyertyagyújtáskor mégis elfelejtjük minden kínunkat, a halért való sorban állást a csarnokban, a kimerítő sütés-főzést, takarítást. Szeretettel, gyöngédséggel nézünk egymásra, ellágyulva hallgatjuk a Csendes éj andalító dallamait, béke költözik a szívekbe, könny csillog a szemekben. A hangulat még eltart néhány percen, jobb esetben órán át, azután lassan felváltják az ajándékok mustrálása közepette előtörő gondolatok. Pedig lehetne ez másképpen is, valahogy úgy, ahogy eleink meséltek régi szentestéikről. Amikor a vázába állított fenyőág illata keveredett a kályha tetején sülő almahéj illatával. Amikor a gyerekek saját kezük munkájával lepték meg szüleiket és az est fénypontja az ajándék, a néhány szem narancs közös elfogyasztása volt. Soha ne jöjjön vissza az a kor, de a hangulata hiányzik. Azt kellene megtanulnunk, miként lehetne anyagias korunkban a tárgyi javak bűvöletében megőrizni a szeretet, a megbecsülés légkörét. É'vekkel ezelőtt, kará- csony előtt beszélgettem az aszódi játékbolt eladójával. Szavaira ma is pontosan emlékszem, s ezek talán még aktuálisabbak napjainkban, mint valaha. Arról beszélt, hogy gyakorta óriási szakadék tátong a gyermeki igények és a szülői ajándékválasztás között. Vannak nagymamák, nagypapák, akik a vetélytárs nagyszülőket akarják túllicitálni, egyik elvált szülő a másikat. Arról azonban kevés szó esik, mit is akar a gyerek. Például azt, hogy szülei osztozzanak vele örömében, kuporodjanak mellé a szőnyegre, néha játsz- szanak vele. Ám az egyke csak ritkán kap társasjátékot... M. K.
