Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1986. DECEMBER 13., SZOMBAT 9 EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINTORM JELENTI Tóth Tibor: A hét végén Pest megye területén a főutakon nem lesz forgalomkorlátozás. Az országutakon és az autópályákon to­vábbra is a köd és a párás idő határozza meg a közlekedési feltéte­leket. Emiatt a hidak és átereszek környékén síkosságra lehet szá­mítani, különösen az esti óráktól a reggeli időszakig. A hegyvidéken és az alsóbbrendű utakon a sikos, csúszós útszakaszok miatt kell lassú tempóban vezetni. Az autópályákat és a főutakat az éjjeli órák­ban is folyamatosan szórják a közúti igazgatóságok szórógépeivel. Az elmúlt napokban sok csúszásos és ráfutásos baleset történt, főleg azért, mert a gépjárművezetők nem az útviszonyoknak megfe­lelő sebességgel haladtak. Vasárnap közlekedik utoljára a balatoni komp. Várhatóan 1987. március 21-én indul újra útjára. VIGYÁZAT! CSÚSZIK! Mint Mohos Árpád rendőr őrnagytól, a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság közlekedési osztályvezetőjétől megtudtuk, rendkívüli mértékben megszaporodtak szűkebb pátriánkban a megcsúszások miatti balesetek. A legtöbb esetben azért követ­kezett be a nem kívánt kellemetlenség, mert a járművezetők többsége az őszies és télies időben a nyáron megszokott mó­don vezet. Pedig akkor szárazak voltak az útfelületek, jobbak a látás feltételei is. Manapság igen gyakran ködös tájakon haladunk keresztül, s ez nemcsak azért veszélyes, mert később észlelhetjük csak a veszélyeket, hanem azért is, mert a köd­ben — szinte észrevétlenül — nedvesekké válnak az utak, s ahol egy kis por is volt, ott a csúszásveszély a többszörösére növekszik. Ám önmagában a nedvesség is veszélyes és nem mindig lehet észrevenni. Mit tegyünk hát, hogy ilyen viszonyok között is biztonsá­gosan közlekedhessünk? Elsősorban is legyünk még elővigyázatosabbak, közleked­jünk lassabban és óvatosabban kezeljük a kormányt és a pe­dálokat. Sok megcsúszásos baleset kiváltó oka a hirtelen féke­zés vagy gyorsítás volt, s a túlzottan erőteljes irányváltoztatás. Lejtős úton. még felfelé is, nagyobb a megcsúszás veszé­lye. Hidak alatt, átereszeknél, kisebb mélyedésekben is na­gyobb a valószínűsége a farolásnak. Annál is inkább, mert egyre több helyen fagy fel az út, s a jeges, deres felületen kevésbé tud megkapaszkodni a gépkocsi gumiköpenye. A mostani időszakban a szokásosnál is érvényesebb az ősi népi bölcsesség: Lassan járj, tovább érsz! AZ OMEGA AZ ÉLEN No, nem az egykor szebb napokat Is megélt hazai rockcsoport, hanem az Opel Omega. Idén is összeült a zsűri, a tizenhét országból érkezett ötvenhét profi autós szakember, hogy eldöntse, melyik már­ka reklámozhatja büszkén jövőre, hogy ez az Év Autója. Nos, az amerikai General Motors leányvállalatának, az NSZK-beli Opelnek ítélték a díjat Omega típusú kocsijáért. Igaz, az évek során bebizonyosodott, hogy e büszke cím nem mindig jelentett eladási rekordokat, ám volt, amikor mégiscsak így volt. Alighanem így Lesz ezúttal is. A rüsselsheimi cég mindig is népszerű volt az autóvásárlók körében, rendkívül széles skálájú ter­mékválasztékával, megnyerő külsejű, nem csillagászati árú modell­jeivel. Bizonyára csak javulni fog a kép a most elnyert díjjal. S íme, a részletes eredménylista: 1. Opel Omega (275 pont), 2. Audi 80 (238), 3. a BMW 7-es sorozata (175), 4. Rover 800 (169), 5. Jaguár XJ6 (145), 6. Volvo 480 ES (115), 7. Renault 21 (111), 8. Fiat Croma (76), 9. Peugeot 309 (39), 10. Toyota Celica (27). Az Opel azzal is büszkélkedhet, hogy két éve, 1983-ben Kadett típusa végzett az élen. Igaz, 1986-ban az Év Autója a Ford Orion lett, most megint visszaszereztek a címet Omegájukkal. Ha pedig végignézzük a listát, csupa O betűs kocsi a nyertes. Lehet, hogy „csak” ennyi a siker titka? Aligha, bár ez is hozzájárulhat. A legújabb Év Autója néhány adata: A jármű súlya 1370 kilo­gramm. Áramvonalassága rendkívül kedvező, a legjobb a ma gyár­tott szériakocsik közül, cw=0,28. Mint minden modern gyártmányt, ezt a típust is többféle válto­zatban készítik, a 115 lóerős 2,0i jelű katalizátoros motor a leg­gyengébb, a csúcsmodell pedig a 3000-es. Ez egy hathengeres soros motor, hosszában elhelyezve, s 177 lóerőt teljesít 5600 percenkénti fordulaton. Legnagyobb sebessége 222 kilométer per óra, s 0-ról 100- ra 8,8 másodperc alatt gyorsul fel. Ezt a típust kívülről a szárny- szerű hátsó spoiler, a mély első spoiler és a vastag oldalvédő csík­ról lehet felismerni. Természetesen alumíniumfelnikre szerelt szé­les gumikon fut a sportos újdonság. Tehát 1987-ben az Év Autója az Opel Omega. Díjátadás január 8-án Hamburgban. AZ ALKOHOL TERMÉSZETE Az alkoholfogyasztásnak nemcsak a balesetek létrejötté­ben, hanem a sérülések súlyosságának alakulásában is sze­repe van. Amerikai kutatási adatok szerint egyforma körülmények között az ittasan járműben ülők halálos sérülésének valószí­nűsége tízszerese az alkoholos befolyásoltság alatt nem. ál­lókénak. Az okok: az alkohol tágítja a véredényeket, és csök­kenti a szervezetnek jelentős vérveszteség következményei­vel szembeni természetes ellenállását, növeli a szív túlter­helését. HIDROGÉNNEL... Hidrogénmotor, illetőleg -üzemanyagtartály kifejlesztésén dolgoz­nak a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. A szovjet szakemberek szerint a jóvö autója mindenképpen ezzel az üzemanyaggal fog mű­ködni. A benzintankot hidrogénpalack fogja felváltani, nem is a tá­voli jövőben. A kutatásokat az motiválja: a ZTL-gyár szakembereivel közösen végzett eddigi kísérletek bizonyították, hogy már tízszázalékos hid­rogénadagolás negyedével csökkenti a benzinfogyasztást. A kipufogó gázok szénmonoxid-tartalma viszont harmincadára csökkent iljren keverési aránynál. Mit tehetünk ehhez hozzá? Azt, hogy drukkolunk a gyors sikerért 69 azért, hogy útjainkon mielőbb ilyen hajtású — környezetkímélő és gazdaságos — autók közlekedjenek. Balesetmentes hétvégét kíván járművezetőknek és gya logosoknak egyaránt: Roóz Péter Postabontás VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Mikor lesz gázunk? Üröm lakóit elkeseríti, hogy a gázellátásunk továbbra is megoldhatatlannak látszik. Jóllehet, a bőség zavarával küszködünk, mert a telepü­lést két oldalról is megkerü­li a Budapest I. és a Buda­pest II. körvezeték, mindösz- sze néhány száz méteres tá­volságban. Több megoldási lehetőség is felvetődött a közelmúltban, de sajnos, va­lamennyi kihasználatlanul maradt. Az Illetékesek az en­gedélyezési eljárás nehézsé­geire hivatkoznak, ugyanak­kor a múlt év novemberében a Heti Világgazdaságban ipa­ri miniszterünk sürgette a Budapest környéki agglome­rációs települések bekapcsolá­sát a földgázhálózatba és a la­kossági gázellátás előtérbe he­lyezését. Üröm és Pilisborosjenő agg­lomerációs települések s jelen­tős szerepet játszanak az ural­kodó szélirány miatt a fővá­'ros friss levegőjének utánpót­lásában. így környezetvédel­mi szempontból sem közöm­bös, mikor kapcsolnak be a földgázhálózatba. Semmi biz­tosat nem tudunk, csak tü­relemre intenek bennünket. Szénási Mihály Üröm ★ Megkérdeztük Takács Gézát, A Pest Megyei Tanács ipari osztá­lyának vezetőjét, mikor kap gázt Üröm. A következő választ adta: ahhoz, hogy egy településen a lakosság is élvezhesse a földgáz előnyeit, megfelelő vezeték beli. A lakossági gázszolgáltatás be­vezetéséhez az Ipari Minisztérium engedélyére van szükség, s ezt az engedélyt Üröm és Pilisboros­jenő még nem kapta meg. A Pest Megyei Tanács megkérte az engedélyt a bekapcsolásra, de egyelőre nem kapták meg, mert nagyon nagy beruházásokra lenne szükség. Némileg vigasztaló, hogy a gázszolgáltatás bevezetésére várók között első helyen szere­pel Üröm és Pilisborosjenő. Hogy mikor kerül sor a gáz tényleges bevezetésére ezeken a települé­seken, az sok körülménytől függ. A tanácsi és ágazati szerveknek nincs lehetőségük a pénzügyi tá­mogatásra, így a költségeket a lakosságnak saját erőből kell előteremtenie majd. Pontos idő­pontot nem tudnak egyelőre mon­dani, de lehetséges, hogy még ebben a tervidőszakban megvaló­sul Ürömön és Pilisborosjenön is a gázprogram. Babakocsival az űffesf@u Egyénileg lehetetlen Több mint egy évvel ez­előtt vettem észre először, hogy valami rágcsál a kamrá­ban. Először az egerekre gya­nakodtam, el is pusztítottam néhányat, de a rágcsál ás nem szűnt meg, sőt, egyre nagyobb méreteket öltött. Nemsokára kiderüli, hogy a kamrába patkányok költöztek. A szomszédaimtól megtudtam, hogy nemcsak nekem van ilyen gondom, mert a telepü­lés más részein is elszaporod­tak ezek a rágcsálók. Nem tehettem mást, irtani kezdtem a hívatlan vendége­ket. A kitett mérget elfo­gyasztották, s a megtalált te­temek is azt bizonyították, hogy tevékenységem nem volt eredménytelen. Az el­pusztított patkányok helyébe azonban újabbak érkeztek, így az az érzésem, nem érhe­tek el végleges eredményt. Nem nyugtat meg, de érte­sültem arról, hogy Pomáz más részein is letelepedtek a patkányok, s láthatunk is kitett patkánymórget több­felé. Az egyéni védekezés azonban nem megoldás. Jó lenne, ha a rágcsálóirtást köz­pontilag oldanák meg Pomáz egész területén egy időben. Biztos vagyok benne, hogy ennek költségeit szívesen vállalná a lakosság, hiszen egyéni védekezésünk is pénz­be kerül, egy-egy kis adag patkányméreg ára ötven fo­rint. Többet is áldoznánk rá, ha biztos sikerre számíthat­nánk. Balogh Gyula Pomáz ★ Megkérdeztük Bolgár Tibort, a pomázi tanácselnököt, hogy van-e lehetőség a településen a köz­pontilag összehangolt patkányir­tásra. Azt a választ kaptuk, hogy Pomázon a patak miatt, ahol el­szaporodtak a patkányok, minden évben tartanak általános pat­kányirtást. Ez az akció kihelye­zett mérgekkel megy végbe, de nem terjed ki a település egész területére, csak a közvetlenül veszélyeztetett közterületekre. Évente 30—40 ezer forintba ke­rül a tanácsnak a patkányirtás, s nincs anyagi lehetőségük, hogy ennél nagyobb arányú akciót szervezzenek. Amennyiben sok a panasz, és van igény rá, fordul­janak a helyi tanácshoz, mert van lehetőség a változtatásra, a tanács vállalja a központi és a lakossági patkányirtás koordiná­lását. Melléjük álltak Július 23-án, Veresegyhá­zon, a Kemény Kálmán utca 47. szám alatt kigyulladt So­két Béla és családjának há­za, amelyet nem sokkal az­előtt vásároltak. Felújítás alatt állt, s már készültek beköltözni. Hiába érkeztek a helyszínre a riasztás után ki­lenc perccel a gödöllői, majd a váci tűzoltók, a tetőt nem tudták megmenteni, porig égett. A tűz martalékává lett ingóságuk és vagyonuk is, ami a padláson várta a beköl­tözést. Az emberi segítőkészség, az összefogás szép példáját lát­hattuk: tömegesen jöttek az emberek és segédkeztek az oltásnál. Még azon az estén, pedig este hét óra körül ke­letkezett a tűz, ismerősök és idegenek keresték fel őket, ételt és italt vittek, pénzköl­csönt ajánlottak fel, kisebb és nagyobb összegeket akartak ajándékozni, szállást kínál­tak. Segítségükre sietett a he­lyi tanács és az Állami Biz­tosító is: segítséget nyújtottak a romok eltakarításánál, pony­vát hoztak, hogy a hiányzó tető miatt az esetleges eső ne növelje a kárt. Nem is le­hetne mindenkit felsorolni, aki igyekezett segíteni. A ház azóta már szépen épül, Soketék reménykednek, hogy nyoma sem marad a tűznek. A nyugdíjas házaspár ezúton is szeretne köszönetét mondani mindenkinek, aki a nehéz napokban melléjük állt. Fazekas Mátyás Veresegyház A napokban Budapesten, a Szépvölgyi úton jártam. Meg­döbbenve láttam, hogy egy fiatal anya siet a HÉV-állo- mástól a piac irányába az út­testen. Egyik kezével két év körüli gyermekét vezette, a másikkal gyerekkocsit tolt. Mellettük sorban haladtak el a gépkocsik, némelyik nagy sebességgel. Egyik-másik rá is tülkölt, figyelmeztetve, hogy amit tesz, az veszélyes. £n is megróttam magamban az anyát, hiszen a HÉV-»állo- mástól három gyalogjáró is vezet a Kolossy térre. Azon­ban, ha jobban szemügyre vesszük a környéket, azt lát­juk, hogy a három járda kö­zül egyiken sem férne el a gyerekkocsi, vagy a gyerme­ket vezető anya. Sűrű sorok­ban állnak a gépkocsik, s annyira felhúzódnak a járdá­ra, hogy a gyalogosok csak oldalazva közlekedhetnek. Aki gyalog jár, leszorul a járdáról az úttestre az ott parkoló autók miatt. Pedig nem egy iskolai csoport ki- rándulóútja is erre vezet... Ismerjük a főváros parko­lási nehézségeit, s tudjuk, hogy ezen a helyzeten nem lehet egyik napról a másikra változtatni. De gondolni kel­lene ránk is, akik gyalogosan közlekedünk, s szeretnénk a járdákon közlekedni, ahogyan azt gyermekkorunkban meg­tanultuk. Nem ártana leg­alább a gyermekek és a ba­bakocsit toló anyák érdekeit figyelembe venni. Legalább az egyik gyalogjárót szaba­don kellene hagyni. Balogh Gyula Pomáz Lefoglalták az ezrest Hitelben nem utazhatunk Egyik olvasónkkal furcsa eset történt. Mivel ez bárkivel, bárhol meg­eshetett volna, kérésére nem közöljük sem a nevét, sem a lakcímét, hiszen elsősorban a történet tanulsága a fontjs. Olvasónk, aki egy Pest me­gyei településen lakik, egyik nap hirtelen gondolt egyet, s kiszaladt a buszmegállóhoz, hogy Budapestre utazzon. Ép­pen jött is az autóbusz, olva­sónk felszállt, s amikor jegyet akart váltani, akkor vette észre, hogy nincs nála apró­pénz, csak egy ezerforintos. Gyanította, hogy a busz ve­zetője nem fogadja majd ki­törő örömmel a nagy címletű bankjegyet, de úgy gondolta, hogy mivel korábban mindig pontosan kiszámolta előre a jegy árát, nem követ el halá­los bűnt, ha egyszer az élet­ben nem gondoskodik erről előre. Ki tartozhat ? A busz vezetője különös megoldást talált: elvette az ezerforintost, adott egy jegyet, amelynek a hátoldalára ráírta, hogy az utasnak visszajár kilencszázvalahány forint. Amikor megérkeztek a fővá­rosba, olvasónk azt javasolta a buszvezetőnek, hogy váltsák fel valahol az ezerforintost, a vezető azonban erre nem volt hajlandó. Hogy miért, erre ezer magyarázat lehet: nem volt ideje, nem volt ked­ve, vagy egyszerűen csak meg akarta leckéztetni az utast. Olvasónk egyébként napokkal később kapta meg a visszajáró pénzt, s nem ke­vés utánajárásába került, mi­re sikerült a dolgot elintéznie. Megkérdeztük Sohár Ist­vánt, a Volánbusz forgalom­irányítási osztályvezetőjét, mi a véleménye erről az esetről, mert úgy véljük, nem helyes egy ezerforintost lefoglalni a tizen-egynéhány forintos vitel- dij fejében. — Minden lehetséges he­lyen és módon — válaszolta Sohár István — tájékoztatjuk utasainkat, hogy készítsék ki előre a viteldíjat, mert az autóbuszvezetőink nem köte­lezhetők pénzváltásra. Autó­buszainkon a gépkocsiveze­tőknek nincs annyi készpén­zük, hogy ezer forintból visz- sza tudjanak adni. Ütközben nem állhatnak meg pénzt vál­tani, mert akkor a többi utas zúgolódna a késedelem miatt. Ha beérkeznek a végállomás­ra, legtöbbször azonnal indul­niuk kell vissza, Így nincs idejük arra, hogy pénzváltás­sal foglalkozzanak. — Ez mind érthető, de mégiscsak furcsa, hogy az utas nem tartozhat a Volán­busznak tizen-egynéhány fo­rinttal, de a Volánbusz tar­tozhat az utasnak csaknem ezer forinttal. Nem? Kalauzok nélkül — Ha egy üzletben vásá­rolni akar valaki és a pénz­tárban nincs annyi pénz, hogy visszaadjanak neki (ami ugyan a magyar kereskedelem anomáliája — a szerk.), a ve­vő nem hozhatja el az árut Az utas igénybe vette a szol­gáltatásunkat, s ezért fizetni tartozik. Neki kell gondoskod­nia róla, hogy ez a fizetés zökkenőmentesen bonyolódjék le. Évekkel ezelőtt minden autóbuszon volt külön kalauz, akinek az volt a dolga, hogy a jegyárusítással foglalkozzon. Ma már a legtöbb járaton nincsenek kalauzok, az ő munkájuk is a gépkocsiveze­tőkre hárul. Az ember azt hinné, hogy ez a pluszmunka jelentősen megnöveli a kere­setüket. Sohár István elmondta, hogy a Volánbusz gépkocsivezetői nem dicsekedhetnek magas keresettel, a jegyárusításért a fizetésükön felül csekély ösz- szeget kapnak, ez néhány száz forint és ezerhatszáz forint között változik. A központi intézkedések nem teszik lehe­tővé, hogy a megtakarított létszám bérét teljes egészében azok kapják, akik a hiányzó munkaerő helyett dolgoznak. A BKV-hoz viszonyítva a Vo­lánbusz gépkocsivezetői lé­nyegesen kevesebbet keresnek, az éves forgalmi juttatás is sokkal alacsonyabb, holott a munkakörülmények a Volán­busznál kevésbé mondhatók jónak. A BKV autóbuszveze­tőinek nincs más feladatuk, mint vezetni az autóbuszt, ez­zel szemben a volánosoknak az utasokkal is kapcsolatot kell tartaniuk, felvilágosításo­kat adni, jegyet árusítani, ami külön figyelmet igényel, s anyagi felelősséggel is jár... A Volánbusznak más gond­jai is vannak: zsúfoltak a já­rataik, a járműparkjukat nem tudják olyan műszaki szinten tartani, mint szeret­nék, a megye útjainak álla­pota nem a legjobb, s ez meg­rövidíti az autóbuszok élet­tartamát. Sok gépkocsivezetőt elveszítenek, mert a jobb kö­rülmények, a magasabb kere­seti lehetőség máshová csá­bítja a munkaerőt. Ha az utas türelmetlen, mert minden reggel és min­den délután éppen a csúcsfor­galomban kell utaznia, s az örökös tülekedés megviseli az idegeit, ez érthető. Arra is van magyarázat, ha mindenki csak a saját esetét nézi, ha arra gondol, hogy ő az egyet­len, aki véletlenül nem vett magához aprópénzt a jegyvál­táshoz. De próbáljuk megér­teni a gépkocsivezetőket is, akik hajnalok hajnalán ülnek buszra, akiknek egész nap koncentrálniuk kell, mert egy rossz mozdulat emberek tu­catjainak halálát okozhatja. Akik a zúgolódó utasokkal szemben egyedül képviselik az egész tömegközlekedést, így akinek panasza van, vagy ép­pen szitkozódni támad kedve, az autóbuszvezetőt választja céltáblául. Kölcsönösen Jegyet árusítanak, s ahány megálló, annyiféle tarifa. Kü­lönféle pénzekkel fizetnek ne­kik, van, aki nagyobb címle­tűvel, s van, aki éppen a bu­szon akar az összegyűlt fil­lérjeitől megszabadulni. Ha hiányuk van, nekik kell meg­fizetniük. Ha az ellenőr jegy nélkül utazót talál a buszon, őket is felelősségre vonják. A buszvezető éppúgy nem szereti a zsúfoltságot, mint az utas. Ha azt kéri, hogy hú­zódjunk beljebb, mert ketten még lent vannak, ezt nem a saját érdekében teszi, hanem, mert tudja, hogy az a két em­ber is el szeretne jutni vala­hova, s neki az a kötelessége, hogy elvigye. Fável Melinda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents