Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
MKVrt'i Im. DECEMBER 1U CSÜTÖRTÖK 8 Hogy van, mester? ELHUNYT A pályaválasztás buktatói VÁZSONYI ENDRE Vdzsonyl Endre fró, műforA sikeres felnőtté váláshoz tartozik <— többek között — a jó pályaválasztás, a majdan élményt nyújtó szakma megszerzése. Ez azonban — sajnos -*■ sok fiatal számára nem adaitiik meg. Ugyanis a szakmunkástanulók lemorzsolódási aránya húsz-huszonöt százalék; ők-azok, akik egy vagy másfél év után abbahagyják a tanulást. A síülők hibái Kimutathatóan elsősorban a veszélyeztetett növendékek távoznak az intézetekből, s többségükben nem tanulnak tovább. Gyakran munkába sem állnak, s családi ellenőrzés hiányában a képzetlen munkakerülők a csavargók táborát növelik. Ezek a fiatalok az állami, társadalmi kontroll, hatása alól is kikerülnek,, mert ilyenkor már senki sem gondoskodik róluk és a ny-iil- vántartásukkal sem foglalkoznak. Közülük nem kevesen előbb-utóbb bizony az ügyésznek adnak munkát és jelentenek gondot, hiszen a fiatalkorú bűnelkövetők IS—17 százaléka szakmunkástanuló. Az okok, amelyek következtében a fiatalok abbahagyják az iskolát, majd nem találván helyüket az életben, esetleg törvénybe ütköző cselekményt követnek el — sokfélék lehetnek. Ezek tapasztalatairól kérdeztük Hódi Sándort, a fővárosi 35. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatóját, aki a szobafestő-, mázoló- é# tapétázószakma elsajátítására oktatja a tizenéveseket, köztük a Pest megyeieket Először is magamból indulok tei — kezdte Hódi Sándor. —- Annak idején az ország keleti részében, sokgyermekes családban nevelkedtem, ott tanultam meg, hogyan kell dolgozni. Szinte a nap minden szakábarí tó' volt töltve az- idífen, nem értem rá unatkozni. - Az' elfoglaltság magával hozta a sokirányú érdeklődést, közte azt, hogy tulajdonképpen mi fis. legyek. így választottam végül a szobafestő- és mázolószakmát. Ennek immár húsz esztendeje. Napjainkban számos fiatal — más egyéb okok mellett — azért nem tanul tovább, mert szülői befolyásra olyan szakmával kezdett foglalkozni, amit nem szeretett. Más esetben, noha maga a gyerek jött a pályára — mint kiderült, azért, mert itt jól lehet keresni —, tehetségé nem lévén, kimaradt az iskolából. ■—’• Állíthatom — - hangsúlyozta Hódi Sándor —, hogy a? az ember, aki olyan területen dolgozik, amelyhez megfelelő adottságokkal rendelkezik, ötömet talál a munkájában. Az örömmel dolgozó munkás pedig mennyiségileg és minőségileg is többet nyújt s ragaszkodik a szakmájához. Tehát egész szociális magatartására kihat a jó pályaválasztás. Rossz társaságban — Megfigyelhető továbbá — folytatta a szakoktató —, hogy a leendő szakmunkástanulók tanulmányi eredményei nem kiemelkedöek; különösen nem a képzési idő első és második évében. Ekkor több a rossz, mint a jó tanuló. Ebben közrejátszanak az általános iskolai .előkészítés fogyatékosságai, a sikerélményekben szegényes előtanulmányok. Ezért a szakma megszerettetése mellett feladat a tanulásban elmulasztottak pótlása. is.' Kevés csupán a szakma megismertetése, szépségének föltárása, sokféle fogásának bemutatása. Mellette legalább annyira fontos a tanuló magánéletének ismerete, mert ez hozzásegíthet az esetleges viselkedési zavarok megértéséhez. Amikor például a serdülő tartósan nem figyel, ideges, félrevonul, kialvatlanul jön be, indulatos vagy szorongó és a következő nap már igazolatlanul van távol, az már je-: lez valamit: valgimi történt szűkebb környezetében. — Mit tehet ilyenkor a szakoktató, és tudna erre egy példát említeni ?. — Belátó, megértő, készséges és türelmes lehetek növendékeim iránt, van, amikor . ez jó hatással jár — mint arra majd utalok is egy esettel —, de előfordul, hogy hiába minden fáradozás, a helyzet megoldhatatlan, az eszközeim kifogytak, a gyerek pedig kallódni kezd. Kár értük ... Sokféle útravaló Ma is előttem van egy Dunakeszin lakó tanulóm tragédiája. Az alkoholista férj üldözte a családját: az anya két gyermekével éjszaka menekült el. A szomszédoknál keréstek menedéket. A fiú öngyilkosságot kísérelt meg, a foglalkozásokon pedig kialvatlanul és fáradtan jelent meg. Tőié magától értesültem otthoni életükről, de az édesanyja is eljött hozzám, érdeklődött gyermeke előmenetele felől és panaszolta helyzetüket. Mellé- álltam, megértő voltam, és több figyelmet fordítottam rá, akárcsak az intézet többi pedagógusa. A tanuló magatartása példamutató volt: több ízböft díoséretet, másodilsfean.. .ssalwia kiváló tanulója versenyen is indult, s végül jeles eredménnyel fejezte be tanulmányait. Ilyen esetekre azonban sajnos nem ez a jellemző. Nekem is örömet hozott a fiú sikere. Szeretnék vele egyszer találkozni, s megtudni, hogyan boldogult az életben. —- Miért lett szakoktató? — Szeretem á hivatásomat, és a fiatalokat is. Közel tíz Urjáíekok. Valószínűleg intézménytörténeti csodaként fog bekerülni a Magyar Televízió emlékkönyvébe az a skandalum, hogy egyszerűen megszakították a Végvári históriák — Vár játékok című vetélkedőt. Az történt ugyanis — ki ne emlékezne reá! —, hogy a legfőbb direkció ez egyszer ugyanúgy ítélkezett, mint az előfizetők több milliónyi tábora: unalmasnak, folytathatatlamnak, és mindezért újraszerkesztendőnek találta a szóban forgó ki mit tud-ot? Nem is volt ezek után apelláta, hiszen a már elkészült menetrendet egyszerűen félresöpörték és a már befejezett gombolást elkezdték újra pitykézni. Ez igen! — csettinthetett valamennyi eluntatott, de ezzel a huszárvágással igencsak felrázott készüléktulajdonos. Ez igen, ez már valami! Bárha egyéb alkalmakkor is tapasztalhatnánk a dirigálásnak eme határozottságát! Az persze már más lapra tartozik, hogy a most emlegetett történelmi ismeretpróba az új receptek szerint sem mutatkozott valami páratlanul szórakoztatónak. Tanú volt rá az~ elődöntők sora, és szintén tanú a minapi döntő. hogy a tudom, nem tudom filozófiája uralkodott el ezen a megméretésen. Akár fejből kellett válaszolgatni, akár egy kézbe fogható tárgyat kellett meghatározni, egyaránt a lexikális ismeretek mérettek meg. és nem a vetélkedők fantáziája röpködhetett kedeszrtendeje foglalkozom velük. Nem könnyű, hiszen mindegyik más és más eset. A szakma iránti érdeklődés felkeltése mellett szükségük van egyéb útravalóra ás. Meg kell tanítani őket a helyes viselkedésre, erkölcsre, felhívni a figyelmüket a művészet szépségeire. Olykor pedig jólesik, ha eszükbe jutok és felkeresnek, vagy össeztalálkozva velük elmondják, mi történt az eltelt években, hol tartanak az életük alakításá'ban. Ilyenkor ők is megkérdezik: — Hogy van, mester? Dr. Orell Ferenc János Mi is ennek a feladata? Vajon csak egy újabb bizottság? Vagy teljesen új hajtása az oktatásügynek? Ha a feladatokat vesszük sorra, azok alapján sem az egyik, sem a másik vélemény nem tekinthető alaposnak. Először is: e fórumok a gyakorlatban valósítják meg az iskolát segítő társadalmi erők összefogását. Ezt csak ülésezéssel, bizottságosdi- val nem is lehet megoldani. Másodszor: jó néhány, az iskola életét döntően befolyásoló kérdésben véleményező és javaslattevő, a társadalmi támogatás felhasználását illetően pedig egyenesen döntési jogköre van. Ez utóbbi az új vonás, s egyáltalán nem véletlen,, hogy a tagok - kiválasztása, majd felkérése rendkívül ' alapos tájékozódás után történt meg. Az Arany János iskolában öt pedagógus és tíz, köztiszteletben álló városi személyiség alkotja, a tanácsot, amelynek társadalmi irányítását máskülönben a Hazafias Népfront városi bizottsága látja el. Az iskolatanács első feladata az elnök megválasztása volt. A kettős jelölésben a többség szavazata alapján Vére, illetőleg a szurkolók szórakozására, örömére. A késő bánat azonban közmondásosan ebgondolat, így (iát mi egyebet tehet a fölrázott, de végső soron mégiscsak hoppon maradt néző, mint hogy reménykedik: legközelebb ha ilyesféle szellemi hadakozást indít útjára a televízió, azt majd mozgékonyabb gondolkodású bábák segítik világra, s nem olyanok, akik ugyan eminensen ismerik a számon kérhető adatokat, de akik amúgy inkább a magolok, mintsem a játszani szeretők típusába tartoznak. • Sokáig mostoha- gyermekei voltak az új könyvek a Szabadság téri intézménynek. Legföljebb, ha a hirdetések szerkesztői emlegették a frissen kapható köteteket, de amolyan külön sátra nem volt ennek az árucikknek. Az olvasni szeretők nagy örömére újabban Behyna Károly felvállalta a népszerűsítésnek ezt a feladatát, és alkalomról alkalomra terjedelmesebb időt kér a betűtengerek bemutatására. A minap a karácsonyi könyvvásár • újdonságaiból szemezgetett, mégpedig igen dicséretesen, hiszen nem is annyira 6 jelezte, melyik műhely mivel rukkol ki, hanem a stúdióba behívott szakértők beszéltek. Mind Kristó Nagy István. mind Szűcs Jenő, mind Kollányi Ágoston — s vélük együtt a többiek — érdeklődési körüknek megfelelően biztattak a szociográfiák. dító 80 éves korában hosszú, súlyos betegség után az Egyesült Államokbeli Bloomingtonban a közelmúltban elhunyt ★ Vázsonyí ■ háború előtt színi- kritikus, 1945 után á Szabadság című lap munkatársa volt. Publicista. 1954-tői a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó lektorátusának vesetője. Több kedvelt gyermekkönyv szerzője (Rémusz bácsi mesél, Fortélyos mester királysága), s számos regényt fordított franciából (Victor Hugo, Balzac, Dumas, Verne munkáit.) Szeleczki János, a Pest Megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat boltvezetője került ki győztesen. Régebben a szülői munkaközösségben tevékenykedett, most újra gyümölcsöz- teti akkori pedagógiai tapasztalatait. A választás után a működéssel kapcsolatos problémákat tisztázták — s legközelebb az iskola pályaválasztási éretségre nevelő tevékenységét véleményezik. Talán nem is kellene külön felhívni a figyelmet, de ez bizony a pedagógiában mélyvíznek számító téma. Nem lesz kevésbé fontos az azt követő feladat sem: az iskolatanács dönt majd az újabb, fakultatív (oglálközMsoí ueifídífáááról. 1 ^Nagykőrösön egyébként — S egyáííhíán néni mellékesen — tegnap még egy fontos eseményre került sor. Horváth Márton, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkárának jelenlétében — aki nagy sikerű előadást tartott — megalakult a társaság Pest megyei tagozatának nagykőrösi szakcsoportja, Szenczi Árpád szakosztályvezető irányításával, több mint félszáz pedagógus részvételével, B. O. a történelmi munkák vagy a természettudományos földolgozások elolvasására. Noha a keretek szűkössége miatt nem szólhattak hosszan, annyit éppen előadhattak, amennyi a kedvcsináláshoz elegendő. Így kell az ilyesmit csinálni! — helyeselhetett a könyvek sok-sok barátja, aki ugyan Abody Béla vagy Benedek István immár legendás mutogatósdiját váltig visszasírja. de aki emennek az új és társas dobraverésnek is nagyon örül. Iläläk. a karácsonyi készülődést szolgálta az Agrárvilág legutóbbi műsora is. amikor a haltenyésztés és a halárusítás kulisszatitkaiba avatta be a csukák, pontyok és keszegek kedvelőit. Szó, ami szó — azaz hogy ivadék, ami ivadék —, sötét is, sűrű is a szemrevételezett közeg. A bajok itt, Százhalombattán kezdődnek. No, nem azért, mert az ottani ivadék- szaporító-telep kevés tenyész- anyagót állítana elő. hanem éppen ellenkezőleg: a gazdaságok a kelleténél jóval kevesebbet vesznek ebből. Aztán a behozatalra is több figyelem fordul, mint az itthoni termelésre, aztán azok a bizonyos szabályozók sem a legkedvezőbbek — tanú rá a szigetszentmiklósiak hősiesen folytatott, de alig-alig eredményes konténeres tenyésztése. Egyszóval igen messze vagyunk még attól, hogy országosan érvényes legyen a jelszó, miszerint: holnap — holnap... Akácz László Tv-figyelő A megyében elsőként Nagykőrösön Iskolát segítő összefogás — Hiszünk abban, hogy az iskola a társadalom édesgyermeke: kell hogy az legyen! Szüksége van a támogatásra, de igényelje is azt. Természetes tehát, hogy örömmel fogadtuk az oktatási törvény nyújtotta új lehetőséget, az iskolatanács megalakítását, hiszen az éppen ebbe a folyamatba illeszkedik be — foglalta össze dr. Kovács Gábor, a nagykőrösi Arany János Általános Iskola igazgatója a tantestülete véleményét. Dr. Makai Katalin, a városi tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője, szintén az összefogás szükségességét, s az ebből meríthető többletet hangsúlyozta, amikor a megyében elsőként megalakuló iskolatanácsról szólt. ■Heti filmtegyzetk Mary Poppins Jelenet a Mary Poppins című filmből: Bert, Mary és a Banks csemeték Lehet egy film akár húszéves is. ha annak idején jól csinálták meg, azaz érdekes, tehetséges munka volt, kiállja az idő próbáját. Az a zenés film, mely most kerül mohijainkba. már el is múlt húszesztendős. Mégis élvezhető, érdekes, szórakoztató és kedves alkotásnak bizonyul. Nem nagyon tudjuk, mi oka volt ennek a nagy késésnek. Miután ezt a filmet egy amerikai meseregény nyomán forgatták, a producer pedig Walt Disney volt, aligha lehetett egyéb ok a két évtizedes várakozásra. mint esetleg az, hogy mostanra jutott eszébe valakinek: meg keltene vennünk ezt a filmet. Mindegy — jó, hogy végül ideért. Mármint a film. Mert a zenéje — a Sherman fivérek muzsikája — lemezekről s a rádióból már rég és jól ismert. A Chim- Chim-Cheree, vagy az A Spoonful of Sugar kezdetű számok, de az egész zenei anyag is, gyakorta hallhatók, mostanság is. Mégpedig azzal az énekes, színésznővel, aki ? gya» koriatilag ezzel a filmmel, s beönea Mary Foppi ns megformálásával, mint első filmszerepével tönt be a filmviláígba, és mindjárt egy Oscar-díjjal. Julie Andrewsrőí van szó. Mary Poppins igazi mesefigura. Foglalkozására nézve ugyan nevelőnő, aki a londoni Cseresznyefa utcában lakó banktisztviselő, Mr. Banks két gyermekére, Jane-re és Mi- ohaelre visel gondot, de mellékállás ban Mary Poppins: jó tündér és varázsló. Banlksók- hoz például a légen át, London fölött egy felhőn repülve érkezük, s ezenközben vitorlának és siklószámynak használja csodálatos esernyőjét.. Elfoglalván nevelőnői állását, hatalmas szőnyegtáskájából még hatalmasabb tükröt, állófogast és egyéb tárgyakat varázsol elő. Aztán egy szép napon a járdarajzművész Bert egyik rajzára állva, őt, a két lurkót s persze saját magát is elröpíti a csodák országába. S ha az eső el nem eredne, s nem mosná el Bert rajzát az aszfalton, talán még mindig ebben a fantasztikus birodalomban örülnének az életnek, a vidám játékoknak, a szép daloknak. De várnak újabb kalandok, például a kéményseprők csapatával, akik London háztetőin bámulatos táncokat lejtenek. S elmennék egy napon sárkányt eregetni is, ami azért jó és szép mulatság, mert végre velük tart a morc atya, Banks úr is, és végre ő is olyan önfeledten boldog tud lenni, mint a csemetéi. Mary Poppins pedig, miután rendbe hozta az ügyeket, boldoggá és széppé tette a Banks család s más ismerősök életét, szépen elvitorlázik csodálatos esernyőjébe kapaszkodva. Megy tovább oda, ahol szükség van rá, ahol újabb boddogságteremtés vár rá. Mese? Az. De 'talán egy kicsit komolyabb és megszív- lelhetőbb, mint általában a mesék lenni szoktak a filmvásznon. Persze hogy érzelmes a 'történet Persze hogy a derék család fogalma az 1000-as évek angol famíliájának eszményi képzetével egyenlő. Persze hogy a mesék tipikusan angolszász képzelet szülöttei, s a csodák is. De ettól még igazán élvezetes ez a film, s ebben nemcsak Julié Andrews bájos játékának, kedves hangjának, a Bertet játszó remek mozgású Dick Van Dykenek, a fülbemászó zenének vagy a pompás koreográfiának (kéményseprőtánc!) van nagy része, hanem annak is, ami a film öt Oscar- díja közül kettőt hozott: a kiállításnak és a látványnak. (Ä másik két Oscar — Julie Andrewsé mellett — a zeneszerzőknek és a zenei rendezőnek jutott.) A Mary Poppinsb&n ugyanis még mai szemmel nézve is pompás a technikai kivitelezés. Nemcsak a különböző filmtrükkökről — például Mary Poppins repüléséről, varázslatairól stb. — van szó, hanem arról is, ahogy a film keveri az élő színészi játékot és a rajzfilmet. Bizonyos jelenetei káprázatosak (s menynyire káprázatosak voltak huszonkét éve!). Amikor például a nagy fantáziajelenetben Dick Van Dyke mint élő színész együtt táncol négy rajzolt pingvinpincérrel, rajzolt helyszínen, rajzolt háttér előtt, — az bámulatos ötletességrdl és remek technikai felkészültségről tanúskodik. Nagyon jó színvonalú, üdítően szórakoztató film — ráadásul abból a fajtából, amelyet egyaránt élvezhetnek a gyerekek, hároméves kortól kezdve, a papáik, a mamák, s a nagyszülők is. Létezik egy film típus vagy fogalom: családi film. Nos, a Mary Poppins családi film. Az volt elkészültekor, s az ma is Szemünk fénye A történet egy leányanyáról és vak kisfiáról szól. A gyönyörű leányanyát Sophia Loren játssza. A film színhelyei között szép olasz városok és még szebb svájci hegyek találhatók. S a vége, ahogy a nagykönyvben meg van írva: a fiúcska visszanyeri látását, és talál egy apát is, a mamája meg egy férjet. A vak kisfiút. egyébként Edoardo Ponti, Loren kisebbik fia játssza ... Mit mondjak, egy ilyen történetnek már a hallatán sem marad szem szárazon. Hát még a láttán! És a film — amelyet a jó nevű olasz rendező, Maurizio Ponzi készített — egyenesen számít is erre a hatásra. Ez rokonszenves benne — bevallottan a könny- I zacskókra apellál, nem titkolja, mit is akar. És körülbelül ez is az egyetlen dicsérhető vonás a filmben. Mert az ugyan kétségtelen, hogy Sophia Loren ma, túl az ötvenen is gyönyörű, szexis, igazi elbűvölő nőstény, és az is kétségtelen, hogy hatásosan játszik. Nagyon tehetséges a kisfia is. De a történet szent: mm tali zm usa meg az, hogy az ifjan megesett mama három férfit is el tud képzelni atyának, de végül a legférfiasabb marad a nyertes (bár talán nem is ő az atya), kissé fárasztó, s ráadásul kicsit vissza is köszön — egy sokéves Lollobrigida-tilm- ből... Takács István
