Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

I » Új bitben kedves arcok Ebben az ötéves tervidőszak­ban több ezer négyzetméter területű kereskedelmi és ven­­dcglátóipari egységet korsze­rűsítenek, bővítenék a körzet­ben. Az elsők között a vérségi faluközpontban található há­rom, egy épületben üzemelő kereskedést varázsoltak újjá. Az élelmiszerektől a. háztar­tási cikkekig most egy he­lyütt, kisáruházban vásárol­hatnak a község lakói vagy az átutazók. Alsó képünkön: a húspult mellett Kiss Jánosné állja a vevők rohamát. Jobb oldali felvételünkön: Dóra .Miklósné pénztáros számol. (Balázs Gusztáv felvételei) Jelvény meg emléklap A 202. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szak­­középiskolában az idén osz­tották ki első ízben az újon­nan alapított kitüntetéseket. Mundruczó János igazgató tíz tanulónak adott át Kalocsay­­emléklapot, tizennégynek Ma­­dách-emléklapot. Somogyi Lívia, a KISZ városi bizott­ságának titkára kiváló moz­galmi munkájáért két diák­nak nyújtotta át a KISZ KB kitüntetését: Paulovics Ildikó aranykoszorús KISZ-jelvényt és kétezer forint jutalmat, Si­mon Györgyi dicsérő okleve­let, valamint ezer forintot kapott. A megyei középisko­lások és szakmunkástanul ók rétegtanácsa javaslatára első alkalommal adományoztak díjat olyan pedagógusnak, aki éveken át segítette a mozgal­mi munkát. Ebben az elisme­résben a diákok egyöntetű szavazata alapján Juhász Károly tanár részesült. Gázvezeték Kerepestarcsán újabb húsz kilométer gázvezeték készült el november elejéig. Ezen a távon most kezdték el a laká­sok bekötését ott. ahol meg­felelően felkészültek a gáz fogadására. Decemberben még négy és fél kilométer vezeték /építését, (tervezik, au mellyel mintegy ötszáz lakás korsze­rű fűtése válik lehetővé. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Hang-játék, gyermekműsor, 14 órakor. Iskolaotthonos foglalkozás (játékok, kézműves foglalko­zások), 11 órakor. A hónap műtárgya: Bronzkori sírkerámia Verseg­­ről, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környé­ke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Karsai Zsigmond, Pécelen élő festőművész ki­állítása. A gödöllői művészte­lep 1901—1920, felújított ál­landó kiállítása, megtekinthp tő 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Bronzkori temető Versegen, időszaki kiállító* megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1986. NOVEMBER 12., SZERDA A Gödöllőn alkotó művé­szek az elmúlt két évben szép hazai és nemzetközi eredmé­nyeket vallhatnak maguké­nak. A teljesség igénye és le­hetősége nélkül csak néhá­nyat sorolunk fel. Az ENSZ gyermekszervezete, az UNI­CEF által kiadott képeslapo­kon hét magyar művész műve jelent meg. Az öt kontinensre közülük egyedül Szekeres Er­zsébet alkotása jutott el. Bu­da Márta cigányfestő képeit Párizsban állították ki, nagy sajtóérdeklődés közepette. A budapesti Dorottya utcai be­mutatóteremtől Vilniusig szá­mos 'tárlatot rendezett például Bartunek Katalin, Fuszenecker Ferenc, Fábián Dénes, Kresz Albert, Katona Szabó Erzsé­bet. Mielőtt cikkünk egész terje­delmét a felsorolásnak szen­telnénk, szóljunk arról, hol szereztünk minderről tudo­mást. A gödöllői művészek helyzetéről most először tár­gyalt a Hazafias Népfront városi bizottságának elnök­sége. Az előadó, Remsey Fló­ra mindkét csoporthoz tar­tozik. Tagja a népfrontbi­zottságnak és a művészek egyre bővülő családjának. A fotó-, a képző- és a festőmű­vészek közérzetéről, vágyairól beszállt. .. ............... A városvezetéssel a kapcso­latfelvétel már megtörtént. Azt kívánják, hogy együttmű­ködésük természetessé, kölcsö­nössé és folyamatossá váljon. Ne felületes hírek, hanem ala­pos ismeretek szerzésével ér­tékeljék tevékenységüket. A helytörténeti gyűjteményben lehetőségük van folyamatos bemutatkozásra. A városi mű­velődési központban azonban — úgy vélik — kevésbé tar­tanak igényt rájuk. Vácon a művelődési központ falain az ott élő művészek képei látha­tók. Különösen azért fáj szá­munkra a kellő kapcsolat hiá­nya, mert maguk is elisme­rik, becsülik az országosan kiemelkedő működésű intéz­ményt Örömteli, hogy a házasság­kötő terem textildíszítésének tervezését, kivitelezését közü­lük való végezte. A pályázat értékelése mély, alapos, mű­elemző bírálat volt a három résztvevő számára. Ezt a vi­szonyt tovább lehetne fejlesz­teni például társadalmi ösz­töndíjjal, mint teszik azt Du­naújvárosban, Győrben. Fon­tosnak tartják, hogy a művé­szek időben tudjanak azokról a városi beruházásokról, me­lyek révén építészeti alkotá­sokkal gazdagodik a település. Véleményt mondani, a mun­kába bekapcsolódni szeretné­nek. A művészek érzékenyek. Amikor a kitalálás, a még so­sem volt elgondolása köti le figyelmüket, akkor férjüket, feleségüket is megrendszabá­­lyozzák. A saját alkotóterem létfontosságú számukra. Ami­kor viszont a kivitelezés mun­kafolyamatába érnek, például a kerámiák égetéséhez, akkor egy kemence mellett jól el­férnek egymással. A volt test­őrlaktanya e kettős célnak megfelel, öt művész már ott­honra talált benne, s szer­kesztőségünk, valamint a Gamesz elköltözését követően az egész épület képzőművé­szeti alíkotóházzá változik. A Nagy Sándor-hagyaték kegyeleti hely, műemlék lett. Ára a helyzete még mindig nincs tisztázva, sajnos nem a magyar állam tulajdona s így nem is tudnak állami támo­gatást nyújtani. Bántó, hogy megadóztatták.., A tájékoztató után az el­nökség váratlanul hosszú vi tája következett jelezvén, a művészek élete, tevékenysége iránt nagy az érdeklődés. Kiss József, a városgazdái kodási vállalat igazgatója: — Vállalatunk évek óta tá­mogatja Bada Mártát. Képei megtalálhatók nálunk. Ügy is tehetünk a művészekért, hogy vállalati tárlatokat rendezünk. Kellene olyan hely is, ahol az alkotásokat megvásárolhat­juk. A művészeti csatornák alkalmasak a város jó híre terjesztésének, rangja emelé­sének. Vonaton utaztam haza Bu­dapestről. Űtitársaim na­ponta bejárók, vaigy ahogyan divatosabban mondani szok­tuk: ingázók voltak. Hajnal­ban kelnek, hogy hat órakor már elfoglalják helyüket a gép, esetleg a szalag mellett, s tegyék dolgukat nyolc órán át tartó műszakban. Délután vonatra j ülnek, s ilyenkor, ősszel sötét van, amikor le­­szállnak lakóhelyük vasúti megállójában, hogy a rosszul megvilágított, gondozatlan úton — ami a vasúttól a fa­luba vezet — eljussanak ott­honukba. Egy társaság kártyázott. A parti tagjait nem zavarta, hogy Pécel előtt több mint tíz percet álldogáltunk. Töb­ben olvastak, elsősorban Esti Hírlapot, mások könyvvel kí­sérleteztek. Volt. aki Végh Antal Gyógyít6atlan című kö­tetének sorait falta, de akadt, oki Füst Milán Naplójába mélyedt. Láttam csendesen szundikálókat és szótlanul az ablakon át a suhanó sötétsé­get bámulókat. Gólya József Túráról tesz! meg naponta az utat Buda­pest és lakóhelye között. A Mai Magazin című folyóirat van a kezében, Megszólítom. Beszélgetni kezdünk, és mi másról keringhetne a szó, mint a bejáró munkások helyzetéről, megítéléséről. — Már nagyapám és apám is így élt. Legfeljebb több időt töltöttek a vonaton, mert A vonat egyre gyorsabb a régi gőzösök lassabban cammogtak, mint a mai vil­lanymozdonyok. De a véle­mény már akkor is az lehe­tett a magamfajta, naponta útra kelőről, mint napjaink­ban. Társadalmilag, politikai­lag nehezen aktivizálható, aki lakóhelyére csak aludni jár, munkahelyéről pedig szünte­len rohanása, hajszoltsága miatt lóg ki. A bejáró nem olvas, nem művelődik, to­vábbtanulási szándékai nin­csenek, következésképpen az anyagi javak megszerzésén kívül nem érdekli semmi más. Apám mesélte, volt idő, valamikor az ötvenes években — én még gyerek Voltam ak­kor — kétlakinak nevezték az ingázót, s ez az elnevezés megbélyegzésnek számított. Ha enyhült is a megítélésünk tíz utóbbi időben, azért még mindig sokan legyintenek, ha rólunk van szó. A munkahe­lyemen a szakszervezeti vá­lasztáson egyik munkatársa­mat azért nem választották meg bizalminak, mert ingázó. Gólya József szavaiból érez­tem valamiféle panaszkodást és neheztelést. Mennyire iga­za van. A bejárás, ingázás nem szüntethető meg, mert szükség van a munkaerőre, a falun éló munkásokra, így hát valószínű, hogy ez az életfor­ma az ezredfordulón túl is megmarad. Akkor hát el kell fogadni az elmarasztaló ítéle­teket? Nem valószínű, hogy ez lenne a megoldás. Gólya József most kérdez. — Felkészült-e, tudja-e bizto­sítani az üzem népművelője vagy a községi művelődési in­tézmény, hogy mozgalmas, életteli, valóságos igényeken alapuló művelődési életet szervezzen a vállalatnál vagy a lakóhelyen? Indokolt kérdések. A közsé­gi művelődési házak munka­terveiben nem vagy csak na­gyon sommásan fogalmazott tervekkel, megállapításokkal lehet találkozni, arpikor arra keressük a választ, hogyan, mi módon kívánják azoknak a művelődési igényét megis­merni, kielégíteni, akik nem helyben dolgoznak. Könnyebb azt mondani: nem kimozdít­hatok, több műszakos munka­rendben dolgozna«, művelő­désükért a munkahely a fe­lelős. Biztos, hogy egyik fél sem képes egyedül megoldani a problémát, s előbbre lépni csak közösen lehet. Hévíz­­györkön, Bagón évekkel ez­előtt alakult meg a bejáró dolgozók klubja. Veresegyhá­zon rendszeresen tartottak fórumot azoknak a vállalatok­nak a vezetőivel, ahová a leg­többen jártak a településről dolgozni. Kialakultak bizo­nyos műsorcserék, erősödtek a gyár és a falu közötti sportkapcsolatok. Hasonló kezdeményezések voltak Isa­­szegen, Kartalon is. Ahogyan a különböző sza­bályozók, amelyek a takaré­kosabb gazdálkodásra szorí­tották a vállalatokat, életbe léptek, mintha gátat vetett volna a kezdeményezések erő­södésének. Pedig napjaink társadalmi, gazdasági helyzete szinte megköveteli, hogy a népművelőknek egyre inkább részeseivé kell válniuk gaz­dasági életünknek, alkotókész­ségükkel. problémaérzékeny­séggel, kezdeményezőkészség­gel kell hozzájárulni gazdasá­gi. társadalmi, kulturális éle­tünk fejlődéséhez. Ez viszont fokozottan igényli, hogy a bejárókról ne mondjunk le. Kezdetként meg kellene szervezni a vállalati és községi vezetők részvételé­vel a bejáró dolgozók fóru­mait. Lehetőséget kellene biztosítani az amatőr együtte­sek műsorcseréjére, a szerve­zett üzemlátogatásokra. Jó lenne ismét kísérletezni a be­járó dolgozók klubjainak szervezésével. Búcsúzáskor Gólya József így fogalmazott: — A vállalatoknak is meg­lenne ebben a maguk szere­pe, mert amikor egy üzem a bejáró munkásainak ügyét segíti, nem kegyet gyakorol, hanem természetes kötelessé­gét teljesíti. Barkóczi István iskolaigaz­gató: — Tíz éve nem volt annyi művésze Gödöllőnek, mint ma. Ezért fontos egy-egy művész­jelöltet továbbra is a városhoz kötni, a már itt alkotók tá­mogatásával együtt. Ügyeseb­ben kellene gazdálkodnunk az időmként felmerülő lehető­ségekkel!, az örökségekkel. A Remsey-hagyaték sem válik jelenlegi formájában közkincs­­csé. Süpek Zoltán, a Pest Megyei Földhivatal elnöke: — A testőrlaktanya tető­­szerkezetének a felújítása a legelső feladat. Utána az egyes helyiségek gazdagítása követ­kezzen. A vita lezárásaként Auf­­muth Éva titkár és dr. Mély­kúti Csaba elnök így összeg­zett. Állandó kiállítási terem létrehozásáig a népfromtbizott­­ság a művelődési központtal együttműködve nyújtson lehe­tőséget rendszeres bemutatko­zásra. Keressen a város módot a művészek társadalmi ösz­töndíjazására. Az építkezések díszítésében legyenek azono­sak a helyi művészek esé­lyei és véleményüket is kér­jék ki. Minden évben legyen egy­­egy olyan feladat a művész­ház felújításán. amit a népfrontmoagalom patronál. A hagyatékok sorsában előbb­re keli jutni. Lapunk foglal­kozzon még többet Na művé­szek életével, s ők is készítse­nek írásokat. Keressünk vál­lalati mecénásokat, a művé­szek segítsék az amatőröket. Balázs Gusztáv ftrsmmérőgyár Kommunista miszak Kommunista műszakot tar­tanak a Ganz Árammérőgyár­ban november 15-én. Miként máskor, ekkor is lehetővé te­szik, hogy az időbéresek, al­kalmazottak termelőterülete­ken, az alkatrészgyártásban, a szerelésben dolgozzák le a hat órát. Hagyományaikhoz híven, a vállalatnál dolgozó munkás­őrök teljes létszámban jelent­keztek a kommunista műszak-Egyetem Oktatási börze Oktatástechnikai börzét rendez ma, november 12-én, szerdán 14 és 16 óra között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gé­pészmérnöki kara. Ennék ke­retében második alkalommal kerül sor szoftverek és video­­műsorok bemutatására, cseré­jére. Az érdeklődők a 4. és 5. előadóterem előtti folyosón te­kinthetik meg a programokat. Az első számítógép Példamutató támogatásával nagy örömet szerzett a Kere­­pesiarcsai 1. Számú (Ságvári úti) Általános Iskola úttörő­­csapatának Kuli János kere­­pestarcsai villanyszerelő-mes­ter. Neki köszönhetik a tanu­lók az intézmény első számí­tógépét. A november 7-i ün­nepségen a nevelők és diákok őszinte örömére egy Commo­dore—20 típusú számítógépet ajándékozott az iskolának. Vásárlási könyvvel Kedvezmény Tovább bővítette a tagjai­nak nyújtott kedvezmények körét a Gödöllő és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet. A bútorvásárlás! és az esküvőiedény-kölcsönzés­­nél a szövetkezet tagjainak adott bizonyos díjengedmény­hez hasonlóan ezentúl a ba­bakocsi kölcsönzésekor is nyújtanak kedvezményt. Azoknak, akik vásárlási könyvvel igazolják tagságu­kat, személyazonossági iga­zolvánnyal és anyakönyvi ki­vonattal kisgyerekük születé­sét — a babakocsi kölcsönzé­si díjának felét visszatéríti az áfész. Röplabda Nagyszerű siker idegenben A női röplabda NB II-ben szereplő GSC csapata a leg­utóbbi fordulóban a bajnok­ság második helyén álló Ti­pográfia SE ellen lépett pá­lyára a fővárosban. Lányaink eddigi őszi legjobb teljesít­ményükkel biztosan győztek. GSC—Tipográfia 3-0 (15-0, 15-4, 15-6) GSC: Kolozs E., Kolozs J., Seregi, Somogyiné, Szaniszló, Zsulya. Csere: Bódi, Havas, Kiszel. Edző: Körösfői László Az első játszma úgy kezdő­dött, hogy hosszú mérkőzésre lesz kilátás. Már 5 perce folyt a küzdelem, de még egyik csapat sem ért el pontot. Majd 5-5-ig fej fej mellett haladtak a csapatok, innen kezdve lassan felőrölte ellen­fele erejét együttesünk. Ke­mény leütésekkel és jól he­lyezett ejtésekkel 15-6-ra nyerték á játszmát. A második játszmában foly­tatódott csapatunk jó játéka. Pontos indítások után Kolozs E. jól szolgálta ki társait, a variált támadásokkal szem­ben az ellenfél tehetetlennek bizonyult. Ezt a játszmát az elsőnél is biztosabban, 15-4-re nyertük. A harmadik elején a buda­pesti csapat kétségbeesett erőfeszítéseket tett azért, hogy megfordítsa az ered­ményt. 3-1-es vezetésre tettek szert, lányainkat azonban ezen a napon nem lehetett feltartani. Az ellenfél leüté­seinél jól zárt a sánc, táma­dásaikat ütőjátékosaink rend­re biztosan fejezték be. A 15-6-os játszmaeredmény azt jelentette, hogy csapatunk a forduló számunkra igen kelle­mes meglepetését okozva, fö­lényes győzelmet aratott az eddig összesen egy vereséget szenvedett budapesti csapat otthonában. Tipográfia ifi—GSC ifi 3-1 (15-3, 15-3, 3-15, 15-12) GSC: Dóczi, Dudás, Papp, Ráfel, Schneider, Szabadi. Csere: Czeczulics, Hódorog, Józsa. Lados. Edző: Dóczi Ist­ván. Az első két játszmában lá­nyaink nagyon megilletődöt­­ten játszottak. A harmadik­ban kissé kiengedett az ellen­fél, csapatunk nagy lelkese­déssel szépített. A negyedik játszmában nagy küzdelem után sikerült csak a buda­pesti csapatnak felülkereked­nie. Tapasztalatlan játékosok­ból álló együttesünk végül is becsülettel helytállt a mér­kőzésen. Az NB II mezőnye túljutott az őszi idény felén. A baj­nokság állása a mi csopor­tunkban a következő: 1. Rákosmenti TK 7 7 — 21- 4 14 2. Bp. Harisnya SE 7 6 1 19- 4 13 3. Tipográfia SE 7 6 1 19- 6 13 4. Hatvani VSK 7 4 3 18-10 11. 5. Gödöllői SC 7 4 3 13-11 11 6. Lehel SC 7 4 3 13-13 11 7. Dabasi Tsz SK 7 3 4 9-13 Ili 8. Honvéd Auróra SE 7 3 4 9-14 10 9. Salgótarjáni VTSC 7 g 5 12-16 9 10. Sz.-miklósi TK 7 2 5 7-17 9 11. Központi Sportiskola 7 16 9-18 8 12. Kinesesbányai Szikra SE 7—7 0-21 7 Mozi No, megállj csak! Szovjet mesefilmsorozat Csak 4' óra­kor! A láthatatlan ember. Ma­gyarul beszélő, színes szovjet sci-fi, 6 és 8 órakor! ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Mély, alapos, műelemző bírálat Gödöllő rangját emelő alkotók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents