Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
flWf « m»w 1086. NOVEMBER 11., KEDD Bemérik a Tedi—40-et Korunk követelményeinek megfelelő, egyes termékeikkel az európai színvonalat elérő péceli Triton Számítástechnikai és Távközlési Kisszövetkezetben olyan termékeket gyártanak, amelyekkel csökkenthető az importtermékek száma, mennyisége. A péceliek többek között úgynevezett multiméter alapműszereket, hívószámtárolós automata telefonhívó-berendczéseket és telexkomputereket gyártanak. Képűnkön a „Tedi—40” automatikus telefonhívó és hívószámtároló bemérése A mozgalom helyzetéről MSZBT-elnökségi értekezlet Hétfőn ülést tartott a Magyar-Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöksége. A testület tájékoztatót hallgatott meg az MSZBT VIII. országos értekezlete előkészítésének helyzetéről, majd megvitatta az MSZBT-tagcsoportok ügyvezető elnökei megyei és budaipesti kerületi tanácskozásainak tapasztalatait. Az ügyvezető elnökség megállapította, hogy a tanácskozásokat nagy aktivitás, széles körű vita, sok javaslat jellemezte. Az értekezletek résztvevői reálisan értékelték a barátsági mozgalom helyzetét, a feladatok meghatározásánál a munka minőségének megjavítása szerepelt középpontban. Munkával teljen a munkaidő! Más az elv, más a gyakorlat? v A munkaidőalap védelme, a munkafegyelem S megszilárdítása érdekében hozott intézkedések S tapasztalatait összegezte hétfői ülésén a Szak^ szervezetek Pest Megyei Tanácsának elnöksége. Olvasóink előtt ismeretes, hogy az SZMT tavaly júniusban a többi között megfogalmazta: a vállalatok szakszervezeti testületéi fordítsanak nagyobb figyelmet a munkaidőalap jobb kihasználására, a hiányzások, az egész napos távolmaradások csökkentésére, kezdeményezzék okaik feltárását, támogassák a rendet és fegyelmet megkövetelő vezetőket. Most hét ágazati szakszervezethez tartozó 23 Pest megyei vállalat, valamint három ágazati szakszervezet itteni tapasztalatait summázó jelentést terjesztett a testület elé Korbely János, az SZMT főmunkatársa. Mint az elhangzottakból kitűnt, gazdasági nehézségeink közepette felértékelődött az emberi tényező szerepe, ugyanakköj:,: megyénkben már nem bővülhető' tovább extenrm útdn a munkaidőalap, ezért lényeges a munkaidő jobb kihasználása. Időszerű, szükséges fellépni a fegyelmezetlen, pontatlan munka, a lógás ellen. Így is vélekedik a szervezett dolgozók teljes köre. Ám a helyzet már nem ilyen egyértelmű, ha róluk magukról s munkáhélyük belső fegyelméről ván szó. Álljon itt néhány adat: a munkarend szerint teljesíthető munkaidőalap 6,5— 8,5 százaléka a szabadságok. 7—10 százaléka a táppénz, 1 százaléka a fizetett és igazolt, 0,1—0,3 százaléka pedig az igazolatlan távollétek miatt esik ki. Felemás a kép a vállalatok Intézkedéseit, s fogadtatásukat tekintve. Nem mindenhol élnek a szabadságok tervszerű ütemezésének lehetőségével, s ahol igen, ott sem egyértelműen helyeslik a dolgozók az egyébként racionális döntést. Csak látszólag tisztán egészségügyi kérdés a táppénzé, a valóságban gyakori a hétvégéhez kapcsolódó egy-két napos, illetve a mezőgazdasági idénymunkák alkalmához kötődő táppénzbevétel, s ennek megszorítása, ellenőrzése — akár a józanságé — ugyancsak nem sorolható a népszerű vezetői teendők közé. Bár a munkaidő ellenőrzése megyeszerte javul — néhol mint a Pevdi-nél, a Dabasi Nyomdában, vagy a Ganz-Arammérő Gyárban bevezették az időbankos rendszert, másutt (nem mindig ésszerűen) csökkentették' az állandó kilépővel rendelkező dolgozók számát, vagy rugalmassá tették a munkaidőt — gyakoriak a kompromisszumok, nem ritka a liberalizmus. S ez utóbbiakról szólva szembe kell nézni a tényekkel. Nevezetesen azzal, hogy az ingázás. a menetrend, a távközlés a szolgáltatások, az üzletek és hivatalok nyitva tartása, az óvodai záróra az egészségügy betegfogadása, s még sok más a gyárkapun kívüli tényező hátráltatja a munkaidő teljesebb kihasgpál|sát. 1 Szembe'kell nézni azzal is: van üzem,;ahol akkora a szakképzett munkaerő hiánya, hogy nemcsak a belső fegyelem 'előírásán tílykor' megszegőket, hanem még a többieket, a demoralizálókat, a szabályok ellén gyakorta vétőket sem penderíthetik ki anélkül, hogy ne látná kárát a vállalat, ne akadozna a munka. És akad a nem épp derűs tényeknek egy második csoportja is: ahol a szervezés hibái, az anyagellátás döccenői miatt áll a munka, a dolgozók okkal sérelmezik, hogy órákat, napokat kell ölbe tett kézzel várniuk, ahelyett hogy termelnének. Talán ezért fogalmazott úgy az SZMT elnöksége: a feladatok sorában első a munkahelyen belüli munkaszervezési, gazdálkodási, technológiai feltételek megteremtése. Végezetül: a szakszervezet saját portáján is söpörhet, hiszen a SZOT-nak, s az SZMT- nek egyaránt van érvényes határozata arra, hogy a szakszervezeti rendezvényeket ne a munkaidő kárára tartsák. E határozatoknak pedig érvényt kell szerezni, jobban mint eddig. Hozzászólás cikkünkhöz Még egyszer a Rodata-ügyről AZ OKTOBER 7-8-1 Pest Megyei Hírlapban jelent meg Máza Katalin beszámolója egy különös hangulatú tanácsülésről. Nem. vagyok levélírógató típus, felháborodásomban fordulok a szerkesztőséghez, mert az újságcikk pontatlanságánál és elfogultságánál fogva sértő egy választott testületre, s személy szerint is bántó. Magyarszakos lévén, tudom, hogy a leírt szó veszélyes lehetőségeket rejt, egy hangsúly, egy írásjel eltolása is megváltoztathatja az elhangzottak lényegét. Itt azonban többről van szó, mint hangsúlyokról, írásjelekről. A cikk első részéiben szó esik a megye által Bugyi község határába telepített nyílt téri (gyógyszertári veszélyes hulladékanyagokat) égetőtelepről, Pesthidegkút és Nagykovácsi tanácsülésének elutasító határozatáról a Rodata új üzemének létesítésével kapcsolatban. Szó esik a leányvállalat előterjesztéséről is, amely a tanácstagok kezébe került. Sam Weszely Vilmos hozzászólásában a tanácsülésen, sem az újságcikkben nincs szó arról, hogy a legelemibb Köjál-engedély sincs a leendő beruházó birtokában, miközben alapként ennek létezésével hivalkodtak szóban, írásban a testület előtt. A település lakóinak félelmét az előző évek fekete füsttel borított égboltja indokolja. 1980. november 15-én falugyűlésen a Búvár című környezetvédelmi folyóirat cikkébe hivatkozva hívtam fel először a figyelmet az égető veszélyességére. Tanácsi választási gyűléseken, falugyűlésen szinte minden körzetben foglalkoztatta az embereket, hogy meddig díszeleg még határunkban ez a nem mindennapi veszélyforrás. A CÉLUNK AZ — és az újságcikkből is kitűnik —, hogy- hat ' >év-"ütám3|p 'veszélyes anyagokat tároló és égető teleptől végre megszabadulhassunk. A Rodata képviselői egy még meg sem indított beruházás előtt milliós ígéretekkel jelentkeztek, holott várható termelési értékeik egy induló üzemnél kiszámíthatatlanok, a kereskedelmi értékesítés útja sem kidolgozott. A falu jóindulatát megnyerni kíyánó összeg a jelen gazdasági helyzetben? Minimum gyanús. A veszelvfprrás, égetés a dorogi égető indításáig nem szűnik meg a körzetünkben, a levegő, talaj és a víz örök veszélyben forog. Vácról a pesti kutak elfertőzése miatt tiltották ki az ■éigetőt. Mi a biztosíték arra, hogy a rozsdás hordók Bugyi község határában időtállóbbak? Dőlt betűs sorok emelik ki az újságcikkben, hogy állítólag a tanácstagok csodálkozva fogadták Weszely Vilmos bejelentését, (összefüggés van a nyílt téri égető megszüntetése és az üzem telepítése között.) A hozzászólásokból nem ez derült ki, s a jegyzőkönyvhöz bárki hozzáférhet, hogy ennek hitelességiét megállapítsa. , Kedves mondata a 'cikknek, amelyben szó szerint idézem: „a kérdések nem arról tanúskodtak, hogy az egybegyűltek bármiről is hagynák meggyőzni magukat.” Kár, hogy beszámíthatóságunkat nem vizsgáltatják ki a döntés kapcsán. Aki itt él, valószínűleg több információval rendelkezik, mint aki fél napra látogat el hozzánk. Az általános iskola igazgatójaként nemcsak körzetem, hanem 650 tanítványunk egészsége érdekében szóltam, de ez érdekes módon kimaradt a cikkből. Amit mondtam bármikor, bármilyen fórumon újra vállalom, de a cikkben kifordított mondatokban elvétve ismertem gondolataimra. A hangulat akkor forrósodott fel a tanácsülésen, amikor Horváth Imre, a megyei tanács környezetvédelmi titkára szót kért, és „kioktatta" a testületet,' milyen jó nekünk ez a lehetőség, majd szinte fenyegetőleg közölte, 90-ig gyönyörködhetünk a füstben, ha nem támogatjuk az üzem létesítését. Ékkor hangzott el az ominózus mondat, amin az újságíró (ő írta így) „tollforgató lelke háborgott”: „A megyei tanács képviselőjétől megkérdezte valaki, hogy honnan kapja a fizetését, talán a Rodatá-tól?” Kérem az olvasót. higgyen nekem! A tanácstagok írni, olvasni tudó emberek, sőt, egyetemi, főiskolai végzettségűek zömmel. 1986-; ban tehát mindannyian tudják, hogy a megyei környezetvédelmi titkár a megyei tanácstól kapja a fizetését. A kioktató hangú hozzászólás után valóban elhangzott egy kérdés, szembesítsük a fenti idézettel! — Kit képvisel a tanácsülésen? A megyei környezetvédelmi hivatalt vagy a Roda tát? Így is lehet feltűnő a kérdés, de lényegre tapintóbb. Az új tanácstörvény érte’mében döntési jogunk van. Nem szavaztuk meg az égető engedélyének meghosszabbítását 90-ig, ahogy erről a feltűnő szalagcím árulkodik, le*, járatva valamennyiünket. A cikk lezáró mondata: „Ezekután jó lenné tudni. m:t akarnak a nagyközség lakói. A mikor megismerkedtem Tóth Jánosnéval, egy tárgyilagos jó napoltál köszöntem neki. Egyórányi beszélgetés után a tárgyilagosságnak nyoma sem maradt. Sorsa, hite és töretlen életkedve őszinte tiszteletet ébresztett bennem. Eleinte kissé zavarban volt, szabadkozott; miért pont az ő sorsa érdekelne másokat. Azután lassanlassan belelendült a beszédbe. Az élete szokványosán kezdődött; 24 éves korában feljött Pestre Monokról, Kossuth szülőfalujából. hogy munkát vállaljon. Férfierőt is próbára tevő körülmények között dolgozott mint bőrgyári segédmunkás. Férjével, Tóth Jánossal 1960-ban kötött házasságot, fia 1961-ben született, meg., Így hármasban szorongtak az anyósáéknál, várva az újabb jövevényt, a második gyereket, amikor bekövetkezett a tragédia. — Sohasem fogom elfelejteni azt a napot — mondja. — 1962. szeptember. 1-jén, hétfőn , vakult meg a férjem, úgy jött haza a munkából, hogy már semm t Sem látott. Pedig előző este a moziban még Az a tákolmány ma sufninak sem lenne jó Egy asszony, aki győzi erővel együtt néztünk meg egy feliratos filmet; s még ő segített nekem elolvasni a filmvászonról a szöveget. Vidám arca pillanatok alatt elborul, gondolatban újra átéli azoknak a napoknál: a kínjait. Valamiféle örökletes betegség folytán vakult meg a férje ilyen hirtelen, gyógyíthatatlanul. Az asszony így kettőzött erővel dolgozott tovább, főállásban a mai Ganz Danubius váci konténergyárában, másodállásban pedig tolókocsival jeget hordott az egyik faluból a másikba. Ekkor még összekuporgattak annyi pénzt, hogy meg tudtak venni egy kis telket Szödligeten. Közben, 1963-ban megszületett a kislányuk is. A telken deszkákból és földből kis bódét tákoitak, hogy végre önállóan élhessenek. —- Ma a szeneskamrám is jobb, mint az a tákolmány annak idején — emlékezik nevető szemekkel. — Semmink se volt, azt sem tudtam, mit adok enni másnap a gyerekeknek, de már azt tervezgettem, milyen lesz a házunk. Építkezés dolgában a szakszervezet sietett a család segítségére, a gyár területén már feleslegessé vált építmények anyagát ajánlották föl nekik, ha valaki lebontja. Előfordult, Julika maga alatt bontotta a kutat, hogy építőanyaghoz jusson, ám rendíthetetlen akarattal ' dolgozott, hiszen volt miért. A gyerekekre a férje vigyázott, míg ő munkában volt. Hajnalban indult Sződligetről Vácra, majd késő délután vissza. Élete azonban' továbbra sem folyt nyugodt, mederben. Kislánya már majdnem kétéves volt, és még mindig nem tudott értelmesen beszélni. Munka mellett hetente háromszor hordta hát fel Pestre szakorvosokhoz. Mikor az orvosok végül megállapították, hogy kislánya sohasem fog hallani segédeszköz nélkül, a vonat alá akart ugrani. Aztán azokra gondolt, akik rá vannak utalva: vak férjére és kisgyermekeire. A hallásjavító készülék megszerzése érdekében ismét a szakszervezethez fordult. készségesen segítettek neki a kérelmek megírásában. tárriogatták az ügyét. Sikerült beszerezni térítésmentesen a dán készülékét, elintézték azt is, hogy kislánya bentlakásos legyen a váci siketnémák általános iskolájában. — Alig venné észre, ha beszélgetne vele, hogy valaha is valami problémája volt. Bátran mondhatom, hogy kilencvenszázalékos a beszédkészsége Különben nemrég ment férjhez, már várják a kisunokámat — említi nem titkolt büszkeséggel. s már nyúl is a fiók felé, hogy előszedje az esküvői fényképeket. V égül tehát elkészült a ház, benénesítette a család. Maga mellé vette idős édesanyját, vele maradt a fia és a menyé, meg a kisunokája. Férje három évvel ezélőtt halt meg. De Julika ismét talpra állt. Szívósan dolgozott és a mai napig is dolgozik a konlánergyárban, mint betanított esztergályos. Gépéről éppen olyan szeretettel beszél, mint legkedvesebb olvasmányairól: Szilvási és Berkesi regényeiről. És másra is kell a szabad idő. — Jöjjön, nézze meg az állataimat! — húz kifelé a kertbe. Nyulat, baromfit és disznót nevel, gombát és szőlőt termeszt, ne kelljen mindent a boltban vásárolni. Ezenfelül még kismalacokat is hizlal szerződésre. Csodálom, ahogy győzi egymaga erővel, hiszen hajnali négykor kezdi a napot etetéssel, majd hétre megy munkába Vácra. Délutánra ér haza és lefekvésig arra is marad ideje, hogy tévét nézzen, vagy könyvet olvasson. M ikor kikísér, az utcáról elégedetten szemléli a szépen ápolt virágoskertet, a nehezen felépített házat, az ólakat. A szemén látszik, már újabb terveket forgat a fejében. Célokat, amiért élni és dolgozni érdemes. G. Tamás Gabriella s hogy valóban azt akar* ják-.e, apait választott 'képviselőik?” -r- írja Móza Katalin. Remélem, cikké hatására nem kell új tanácsi választásokat tartanunk a körzetekben, mert feladatunkat a közösség érdekében látjuk el. Sajnálom, hogy cikke megírásakor nem rendelkezett kellő információval, és érzelme befolyása alatt írta a cikket. Az objektivitáshoz talán a másik fél, adott esetben egy tanácsi testület tagjainak gondolatai sem elhanyagolhatóak. Miért jogosabb Pesthidegkút, Nagykovácsi testületének döntése? Mi már hat éve tűrjük az égetőt, amelynek létesítéséhez nem kérték szavazatainkat. A TANÁCSÜLÉS ezen napirendi pontja az alábbi kérdéssel zárult. Ha már az emberek egészségéinek veszélyeztetése nem szempont, miért, kinek a felelősségébe települt ez a szennyező forrás az Ocsai tájvédelmi körzet és a Kiskunsági Nemzeti Park közé a környezetvédelem szégyenéül? Lakatos Emil tanácstag, általános iskolai igazgató★ ;í Pontatlansággal és elfogultsággal vádol levelében, igaz, erre bizonyítékokat nem sorol fel. Tisztelem aggodalmát, környezetiéi tásét. Lapunk, ha más alapállásból is, de egy nézeten van vele, s a nagyközség lakóival. Ugyanúgy féltjük a környezetet az ártalmaktól, mint ők. Arii a megoldás valahol középén van. Világos, hogy azért, mért előfordulhatnák atomerőművi balesetek, nem lehet minden reaktort leállítani; azért,mert a széntüzelésű erőművek szennyezik a. . környezetet, minden generátort kikapcsolni, s ezután gyertyával világítani. Áiníg gyógyszerekre ’ szükségünk van, különleges és veszélyes hulladékok is keletkeznek, s megakadályozásának nem az a módja, hogy megpróbálunk ezután gyógyszerek nélkül élni'. Nem védi jól a környezetet az, aki csak nemet tud mondani, hiszen ettől a dolgok nem oldódnak meg. Igaz, jó lenne minden lakóhelytől távol beruházni megsemmisítő üzemeket — de hói ván ilyen sűrűn lakott országunkban? A demokrácia és a bizalom egymástól......elválaszthatatlan fogalmak. A választók bizalmat szavaztak a. tanácstestületnok, abban a reményben, hogy érdekeiket a legjobban képviselik. S ez a testület száintáián5' 'döntését a bizalomra alapozva hozza. A Rodata képviselői is bizalmat kértek, s ennek reális lehetőségét ajánlották fel. azzal, hogy javasolták; alakítsanak a nagyközségben társadalmi ellenőrző szervezetet, amelynek joga lenne figyelemmel kísérni a beruházás építését, figyelni azt, hogy mindent elkövetnek-e a technológia biztonsága érdekében. Jól ismert, hogy Dorogon is hasonló társadalmi ellenőrzés megvalósítása mellett a „tanácstestület igent mondott a beruházásra. Mi is aggódnánk a hatszázötven gyermek sorsáért, egészségéért, ha valóban veszélyben volnának. Ám, a Bugyi község központjában elhelyezett levegőtisztasági műszerek hiteles adatai szerint semmilyen veszély nem leselkedik a levegőből a gyermekekre. Mint ahogyan ugyancsak elhamarkodott .állításnak tűnt az égetőt felelőssé tenni azért, hogy ,az utóbbi években megnövekedett a községben a harminc és ötven év közötti férfiak halálozási aránya. Sajnos, ez nem helyi tünet, olyannyira nem, hogy kormányzati szinten keresik az ókát, s '3 megelőzés lehetőségét. Mint minden vitatott kérdésben, eltérőek lehetnek a vélemények. Éppen ‘ezért 'adtunk helyt Lakatos Emi! olvasónk levelének, noha fenn* tartjuk korábban megjelent álláspontunkat.
