Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

W*T « Met. Ifi 1986. NOVEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Elismerés a sajtó dolgozóinak Kitüntetett újságírók A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából a sajtó te­rületén kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül; A Magyar Népköztársaság Csillagrendjc kitüntetésben ré­szesítette Péter Ilonát, a Ma­gyar Hírlap szerkesztőségi tit­kárát; Április Negyediké Érdem­renddel tüntette ki Lantos Annát, a Csongrád Megyei Hírlap olvasószerkesztőjét é6 Tamás Istvánt, a Népszabad­ság főmunkatársát; A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést Antal Gá­bor, a Magyar Nemzet főmun­katársa, dr. Fábián Ferenc, a Fejér Megyei Hírlap főszer­kesztő-helyettese Gombkötő Gábor, a Dolgozók Lapja fő­­szerkesztője, Szebelkó Imre, a Szputnyik nyugalmazott fő­­szerkesztője és Sz. Simon Ist­ván, a Dél-Magyarország fő­­szerkesztője kapta. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 14-en kapták, köz­tük: Nyárádi Róbertné, az Es­ti Hírlap munkatársa, Riskó Gézáné, a Hírlapkiadó Válla­lat könyvelési osztályának ve­zetője, Serény Péter, a Nép­­szabadság rovatvezető-helyet­tese, Szentiványi Kálmán, a Hajó-Daru felelős szerkesztő­je, Szombathelyi Ervin, a Pest Megyei Hírlap olvasószerkesz­tője, dr: Turbék János általá­nos helyettesítő, felelős szer­kesztő, Varga Benedek, a Ve­gyi Művek nyugdíjas felelős szerkesztője, Varga Béláné. a Népszabadság sajtólevelezője. A bronz fokozatot kilencen vették át, köztük: Darvas Pé­ter, a Szabad Föld tördelő­szerkesztője, Újvári Imréné, az Élet és Tudomány képszer­kesztője, Zappe László, a Népszabadság rovatvezető-he­lyettese. Kiváló Munkáért kitüntetés­ben ,77-en részesültek, köztük; Art Kátm&fíj a Szakád'"Főid főmunkatársi},, Öfelfn Miklós, ,a PanéJ^féleiős szerkesztője, Dii­­rucz Jenőné, a Népszabadság gazdasági ügyintézője, Eger­­szegi Csaba, a Népszabadság munkatársa, Falus Gábor, a Népszabadság rovatvezető-he­lyettese, Fábián Gyula, a Ké­pes Újság olvasószerkesztője, Fekete Zsuzsanna, a Nők Lap­ja fotóriportere. Furucz Zol­tán, a Pest Megyei Hírlap ro­vatvezetője. Kalocsai Tibor, a Budapesti Közlekedési Hírlap féíelős szerkesztője, Kapitány Ernőné, a Turbina nyugdíjas felelős szerkesztője, Karff Ist­vánná, a Nők Lapja titkárnő­je, Kerekes Katalin, a Hírlap­kiadó Vállalat terjesztési fő­osztályának titkárnője, Kovács Andrásáé, a Hírlapkiadó Vál­lalat ellátási osztályának anyagbeszerzője, Látkáné Csiz­madia Mária, az Élet és Tudo­mány sajtólevelezője, Méry György, az öntő felelős szer­kesztője, Nagy Jenő, az Esti Hírlap tördelőszerkesztője, Nagy Lajosné, a Népszabadság munkatársa, Pardi Anna, a Fonómunkás munkatársa, Réthy István, a Népszabadság hírszerkesztője, Riskó Géza, az Esti Hírlap munkatársa, Ró­­kás Mihályné, a Hírlapkiadó Vállalat fotó- és híradástech­nikai osztályának csoportveze­tője, Sáfrán István, a Népsza­badság munkatársa, Szűcs László, a Szabad Föld munka­társa. Tompái Menyhértné, a Hírlapkiadó Vállalat pénz­ügyi osztályának csoportveze­tője, Vető Józsefné, a Népsza­badság gépírónője, Víg István, a Népszabadság tördelőszer­kesztője, Zengő Mihály, a Téglaipar felelős szerkesztője. Negyedszázad szolgálatban Élenjáró népi ellenőrök A népi ellenőrzés függet­lenített munkatársai részére november 5-én megrendezett ünnepségen a KNEB elnöké­nek megbízásából dr Sátor Jánosné, a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­nek általános helyettese ad­ta át a Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést Bobály Erzsébetnek, a gödöllői NEB elnökének és Molnár János­nak, a megyei NEB gazda­sági szakértőjének, továbbá az emlékplakettet Pesti Ist­vánnak, a megyei NEB nyug­díjba vonult gazdasági szak­értőjének. A területi népi ellenőrzési bizottságoknál a nagy októ­ber évfordulója alkalmából a KNEB elnökének emlékpla­kettjét nyolcán, a Hazafias Népfront által alapított Ki­váló Társadalmi Munkáért kitüntetést öten, az Érdemes Társadalmi Munkáért kitün­tetést tízen, a negyedszázados népi ellenőri munkát elisme­rő emléklapot huszonkettőn, a húsz évi munkát elismerő ok­levelet húszán vették át. Tovább gyarapodtunk (Folytatás az 1 oldalról.) bizottság első titkára, vala­mint K. W. Brelikink, az IFF holland cég elnökhelyettese. Mint Z. Molnár Mihály, a termelőszövetkezet elnöke el­mondotta, 10 évvel ez­előtt még 600 ezer dollár ér­tékben exportáltak a külön­féle cseppekből, drogokból, illóolajokból külföldre, ma pedig már 3,2 millió dollá­rért adnak el ilyen terméke­két '£ ‘ tfj'úgáí-éüt'őÉai piaco­kcln-. . . .....................a A Kerepestarcsán majdan előállítandó aromák az ital­gyártás, az élelmiszer- és a kozmetikai ipar nélkülözhe­tetlen alap- és ízesítőanyagai. Ezeket eddig jórészt import­ból szerezték be. Húsáruház Százhalombattán Azt mondják, jó bornak is kell a cégér. Nem tudom azonban, hogy hány helyen s milyen formában hirdették a százhalombattai húsáruház megnyitását, de szép számmal jelentek meg ez alkalommal tegnap a helybéli asszonyok az üzlet előtt. Kosarakkal, szatyrokkal felfegyverkezve várták a nyitás pillanatát. Pontban kilenckor Szekeres József, a városi tanács elnö­ke ünnepélyesen átadta a ve­vőknek a húsáruházát, az eseményen ott volt Kiss Jó­zsef, a megyei tanács keres­kedelmi osztályának vezetője. Á városi tanács és az érdi Benta-völgye Tsz közös ősz­­szefogásával épült fel az új üzlet. Ez persze csak egy ré­sze annak a fejlesztési prog­ramnak, amelyet Százhalom­batta kereskedelmi ellátásá­nak javítására dolgoztak ki. Mint Hegedűs Géza, a Ben­ta-völgye Termelőszövetkezet elnöke a megnyitón elmondta, folyamatosan szállítják a hús­ipari készítményeket, ame­lyekből ötvenféle várja a vá­sárlókat. Egymástól is tanulhatnánk Beszélgetés Főző Józseffel, a Teszi!v elnökével A közgazdasági szabályozók az elmúlt években gyakran változtak, többnyire elvonó jellegűek voltak. Ráadásul áz aszály is sújtotta az ágazatot. Hogy mindez hogyan érinti a megye termelőszövetkezeteit, erről beszélgettünk Főző Jó­zseffel, a Teszöv elnökével. , • Eddig talán még soha nem vált el annyira egymástól a termelés és a gazdálkodás, mint éppen napjainkban. Amíg a termelés fejlődése az utób­bi 1—2 év kivételével szinte töretlen volt, addig a szövet­kezetek gazdasági helyzete le­hangoló. önnek mi erről a vé­leménye? — Az elmúlt időszakban 25 százalékkal csökkent az ak­tív tagok létszáma, az alkal­mazottaké valamelyest keve­sebbel. Ma már nem annyira vonzó munkahely a termelő­­szövetkezet, mivel az iparban is nőttek a bérek, így a szak­képzett dolgozók most oda­vándorolnak. Ha ezzel fel akarjuk venni a versenyt, ak­kor emelni .cellene a béreket, ha viszont emeljük, akkor jö­­vedelemnövekmény-adót kell fizetni, ami szintén nagy ter­het jelent az üzemeknek. Saj­nos, lelassult a termelési ér­ték növekedése Is mind az alap-, mind a. kiegészítő te­vékenységben. Ami legszem­betűnőbb, hogy az úgynevezett érdekeltségi alap tíz évvel ez­előtt 1,1 milliárd forint körül volt, 1981-ben meghaladta a 1,5 milliárdot és ma megint 1,1 milliárd. Ez is jelzi a visz­­szaesést. A terhek azonban nem egyformán hatottak az egyes ágazatokra. Az állatte­nyésztés fejlődése nemcsak, hogy megállt, hanem tavaly még mélypontra is jutott. A kertészeti termelés is stagnál, majdnem ugyanígy az építő­ipar és néhány nagyiparhoz kapcsolódó kiegészítő tevé­kenység. Szervezetileg és a ha­tékonyságot illetően megerő­södtek a közös vállalatok, ugyanakkor a szövetkezetek­kel együtt szokatlan mérték­ben polarizálódtaké Sok éven át ötömmel vettük tudomásul, hogy Pest megyében alig akad veszteséges termelőszövetke­zet. Ma viszont nagyon sok gazdálkodási egység egyensú­lyoz a bukás határán. • A szabályozók, a kedve­zőtlen időjárás valóban sok pénzt kivettek a gazdaságok zsebéből. Mégis vannak üze­mek, ahol az ügyes vezetőik sikerrel kivédik a hátrányo­kat. Ezek sorába említhető például az Örkényi Béke Ter­melőszövetkezet, amely bár kedvezőtlen adottságú ered­ményeire mégsem illik ugyan­ez a jelző. — Megyénkben 13 olyan termelőszövetkezet van, ame­lyek eltérő módon gazdálko­dik. Különböző a termelési értékük, a termelésszerkeze­tük is eltérő és öt év átlagá­ban az egy dolgozóra jutó nye­reség soha nem ment 30 ezer forint alá. Gazdálkodásuk ma­gas színvonalú, termelésük di­namikusan fejlődött, mert iga­zodtak a közgazdasági kör­nyezethez. Érdemes néhány adatot említeni ennek szem­léltetésére. A 13 szövetkezet összes termelési értéke a me­gyeinek 24 százaléka, itt te­vékenykedik a megye terme­lőszövetkezeti dolgozóinak 19 százaléka, ugyanakkor a nye­reségszintjük megközelíti vagy eléri a 15 százalékot. Bérszín­vonaluk viszont csak 4 száza­lékkal magasabb a megye szö­vetkezeteinek átlagánál, mun­kájuk hatékonysága pedig 2 és félszerese. Ezen gazdasá­gok közé tartozik a Sasad, a három abonyi, az Örkényi Bé­ke, a Rákosvölgye és Rákos­mezeje, a Duna, a kiskunlac­­házi Pereg, a szigetszentmik­­lósi Szigetfő, a galgamácsai összefogás, a püspökhatvani Galgavölgye, valamint a szödi Virágzó Termelőszövetkezet. © A legjobbak nevének em­lítése talán vegyes érzést vált ki sok gazdaság vezetőjében. Mondhatják és gyakran jog­gal, hogy ők kedvezőtlenebb helyzetben voltak az elmúlt idő sz akban. A gazataikat job­ban sújtották a különféle ter­hek. Például, mert munkaigé­nyesebb vagy tőkeigényesebb a tevékenységük, esetleg a ko­rábbi években nagyobb fej­lesztéseket hajtottak végre, aminek terhei a megnöveke­dett kamatok miatt most nem egy üzemet nyomnak víz alá. — Ezek mind igazak, de -azért van ebben egy kis sa­ját magunk megnyugtatására 'irányuló'' törekvés Is. A ma­gyarázkodásból azonban sem fejleszteni, sem osztani nem lehet. A felsorolt és elfogad­ható objektív okokon kívül, szövetkezeteink és közös vál­lalataink jelentős részében a vezetéssel is gondok vannak. Általában lazult a munkaer­kölcs és nemcsak a fizikai dol­gozók, hanem a vezetők kö­rében is. Gyakran hatástalan a munkánk, a szövetkezeti közösségek stabilitásának erő­sítésében az érdekeltség ki-Ahogy érdemes élni tagok száma alig másfél ezer­ről ötvenezerre nőtt. Említet­te napjaink közéleti kérdéseit, gazdasági, politikai tenniva­lóit, s hangsúlyozta: a nagy tapasztalatú kommunistákra ma és holnap is számít a párt. Zimányi László nem min­den büszkeség híján mondta: ha Százhalombattáról beszél­nek. fiatat, szocialista, ipari munkásváros képét rajzolhat­ják, mely a nagyüzemek, a lakótelepek, a középfokú ellá­tást adó létesítmények létre­jötte után immár a hatéko­nyabb. intenzívebb fejlődés útját járja. Ebből kaphattak ízelítőt a találkozó résztvevői ez után. A helybéliek kalauzolásával megtekintettek az új város­­központ nevezetességeit, ma­gát a Barátság Művelődési Központot, benne a 70 ezer kötetes könyvtárat, a párt-ta­­nácsi-tömegszervezeti székhá­zat. s a szép házasságkötő ter­met. Felsorakoztak a barát­ság emlékműve előtt, a pilla­natot megörökítő fotó ked­véért, s — nem tudni már ki kezdte a sort — egymás után helyezték el az imént kapott vörös szegfűket az emlékmű­vön. A Dunai Kőolajipari Válla­lat katalitikus kraldt- és aro­más üzeme volt az üzemláto­gatás színhelye, dr. Rátosi Ernő vezérigazgató és Őri Jó­zsef, a vállalati pártbizottság titkára kísérte végig a ven­dégeket. Innen autóbuszokkal indultak a Dunimenti Hőerő­mű Vállalathoz, ahol kalauzuk Tóth István vezérigazgató és Pécsi Benő, a vállalati pártbi­zottság titkára volt. A program terített asztal mellett baráti, elvtársi beszél­getéssel zárult. ★ A tudósító itt letehetné a tollat. Ám adósnak érezné ak­kor magát. Hiszen több tör­tént ennél. Oldaliakat tölthetne meg az ötven sokat próbált párttag múltjának egyetlen napi kró­nikája is. S most nem egyet­len napról volt szó. Többről, küzdelmekről. megpróbálta­tásokról, sikerekről. Arról az útról, amelyet az ország, s benne Pest megye tett meg egy emberöltő alatt. Személyes élményekről. Olyanokról, mint amilyene­ket Krasznai Lajos említett a találkozón: hogy a ma vezér­­igazgató Tóth István éppen három évtizede Október 5-én lépett a párt tagjainak sorá­ba, s hogy Takács Jenő Gö­döllőn egyike volt nemcsak a megyében, de az országban is első pártalapszervezet alapí­tóinak. S hogy kart karba öltve merült hosszas beszél­getésbe a 46. számú KISZ-tag­­könyv birtokosa, Kovács La­jos, a megye első KISZ-tit­­kára Kiss Jenővel, aki ma el­ső titkára a KISZ Pest Me­gyei Bizottságának. S hogy a sok-sok tény nem­csak három évtizede volt, ha­nem ma is gazdag, érzelmek­től színezett. Azoktól valósá­gos. Mert akadt, aki most is elszoruló torokkal, megille­­tődve gondolt a nehéz idők­re, s volt, aki titkon elmor­zsolt néhány könnycseppet. Az emlékezet többet őriz, mint amennyi egy emlékla­pon állhat. Pedig az sem ke­vés. Váci Mihálytól valók a sorok: „Ügy éltem én, ahogy élni kell, / Ahogy érdemes élni! / Egy emberöltőt éltem — de a sorsom / Történelem és ezer évnyi!” Vasvári G. Pál párt újjáalakulásának idejét, körülményeit, s megemlékezve azokról, akik — mint Sziklai Sándor, Biksza Miklós, Bene Mihály, Lengyel László — éle­tüket áldozták a néphatalo­mért. A megyei pártbizottság első titkára szólt az elmúlt harminc esztendő itteni törté­netéről, a gazdaság, a társada­lom, az életkörülmények fej­lődéséről, s a többi között ar­ról, hogy 1956 decembere óta az akkor meghirdetett politi­kát magukénak vallók, a párt-A DKV aromás blokk vczérlőtermcben Pogány Gyula üzem­­csoport vezető kísérte végig a vendégeket terjesztésében és főleg at üzem- és munkaszervezés te­rületén. Az imént említettem a legjobb eredményeket elért szövetkezeteket. A természe­tes az lenne, ha mások is ta­nulnának tőlük. Sok vezető azonban sajnos még ma Sem elég fogékony az újra. Ritka eset akár két szomszédos gaz­daság között is, hogy vezetői jó kapcsolatokat tartanak fenn és kicserélik tapasztalataikat. A hiúság gyakran nagyobb úr, mint az előbbrejutási szán­dék. Pedig a sokat hangozta­tott erők egyesítésében rejlő tartalékok valódiak, csak meg kell valósítani azokat. • Tudomásom szerint nem­csak egyes gazdaságok között, hanem egy-egy gazdaságon be­lül az ágazatok között is igen jelentős eltérések mutatkoz­nak az eredményekben. Tesz­nek-e lépéseket ennek ki­egyenlítésére? — Ezek kiegyenlítése —.ter­mészetesen a legfelsőbb szin­ten is — egyik legnagyobb tartalékunk. Megengedhetet­len, hogy egy jó. termelési vagy szervezési eljárás 10—15 év alatt se váljék általános­sá. Az is nagy luxus, hogy mindenki saját maga akarja újra feltalálni az egész mező­gazdasági termelést, miközben elnyomják a friss szellemű munkatársak kezdeményezé­seit. Ezeket segíteni kell, mi­vel amúgy sem kérhet min­den mezőgazdasági nagyüzem testreszabottabb szabályozó­kat és az időjárás is úgy ala­kul, ahogy neki tetszik. Ami viszont rajtunk múlik az, hogy a megtorpanást saját munkánk, szemléletünk meg­változtatásával oldhatjuk' fel eredményesen. Ebbe beletar­tozik a belső szövetkezetpoli­tika gyakorlása is, ami ha helyesen funkcionál, egyre erősebb közösséggé formálhat­ja a kollektívákat. Ha ezt nem ' siketül ;őléi,rtf,‘í’la‘rtióái 'gazdasá­gi eredmények, sem születhet­nek. 'Az* idáseTbb korosztály még tudja, hogy a tszcs-k Szervezésének első nehéz évei után kiváló közösségek ala­kultok. Erős Volt a tagok gaz­dasági kötődése és sok siker­élményben volt részük. Most közösségeink újbóli megerősí­tésén a sor, mert e téren is legalább annyi teendőnk va-h, mint a gazdálkodásban. Fo­kozottabban kell gondoskodni tagjainkról, fejleszteni a jut­tatások rendszerét, a háztáji gazdálkodást. Érdemes lenne újraéleszteni az anyági kö­tődést, például részjegyek, célrészjegyek jegyzésével, to­vább bővíteni a belső válasz­tási rendszer demokratizmu­sát és még sorolhatnám. O Mindezért mennyit tehet a Pest Megyei Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége, amely az elmúlt időszakban is sokat segítette az érdekképvi­selete alá tartozó gazdaságok munkáját. — Az új rendeletek és sza­bályozók gyorsabb megértésé­ben és alkalmazásában, a szö­vetkezetek számviteli munká­jának javításában sokat segít a Teszöv. És ez így lesz a jövőben is. De hogy még töb­bet tehessen az érdekképvise­leti szerv a gazdaságokért, több speciális, magasan kép­zett munkatársra van szük­ség. Hiszen a szövetkezetek vezetőinek döntő többségé a nagy leterheltség miatt nem képes a holnap kérdéseivel ér­demben és elmélyüiten fog­lalkozni. Ezért úgy gondolom, hogy a szövetségen belül kel­lene megerősíteni a közgaz­dasági munkát és ezzel pár­huzamosan a fejlesztő válla­latokat is be kell vonni, el­sősorban ' a nehéz helyzetbe került gazdaságok termelés­szerkezetének és termelésszer­vezésének átalakításába. So­kat foglalkoztunk és foglal­kozunk ma is o számítástech­nika bevezetésével, amiben rendkívüli nagy szervezőerő rejlik. Kötelességünk ezt ten­ni azért is, mert Pest megye az ország mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalmában a leg­nagyobbak közé tartozik és sok tapasztalattal rendelkezik. Eredményeinket és gondjain­kat a decemberben tartandó Termelőszövetkezetek . Orszá­gos Tanácsának V. kongresz­­szusán is szóvá tesszük maid, Bóna Zoltán (Folytatás az I. oldalról.) ] pártbizottságának első titkára, 1 majd dokumentumokból, vers­részletekből, dalokból összefo­gott csokorral, s egy-egy szál ; vörös szegfűvel köszöntötte a résztvevőket a százhalombat­tai 3. számú általános iskola hét tanulója, s a város Ta­vasz gyermekkórusa. Krasznai Lajos mondott be­szédet. (Ennek teljes szövegét november 7-i lapunkban is­mertetjük.) Felelevenítette a Az öröm és meghatottság pillanatai: Kovács Antalné és Kó­­kai Jánosné ismét együtt (Erdősi Ágnes felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents