Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM 1986. NOVEMBER 5., SZERDA Szakmunkásképzés Nem nevelik őket zárt burokban Lassan a félév végéhez kö­zeledünk a középiskolákban. A végzős hallgatók már az elhelyezkedésen vagy a to­vábbtanuláson törik a fejü­ket, az iskola vezetősége pe­dig azon gondolkodik, hogy jövőre mit és hogyan lehetne jobban csinálni. Ezekről kérdésekről beszél­gettünk Vígh Ferenccel, a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatójával. •— Döntő változás lesz is­kolánk életében, ha nem is jövőre, de az elkövetkező öt évben, hogy új épületbe köl­tözünk. Jelenleg két családi házból átalakított épületben működünk. Korábban az ipari szakmunkásképzés is itt folyt, ők már elköltöztek. Azóta könnyebben vagyunk, de az igazán színvonalas oktatást csak egy korszerű iskolában tudjuk maradéktalanul meg­oldani. — A Minisztertanács hatá­rozata kimondja, hogy a ta­nulóknak nem az oktatókabi­net zárt burkában, hanem igazi munkahelyeken kell a gyakorlati ismereteket meg­szerezniük. Ezért növendé­keink továbbra is működő egységekben dolgoznak, a csoportos gyakorlatokat pedig a Kossuth Szállóban folytat­juk. ^-rr- -r...■- - s -—- A munkahelyekkel évek óta jó kapcsolatban vagyunk: a tanulókért felelős dolgozók valóban odafigyelnek a gye­rekek szakmai és személyiségi fejlődésére. Gondunk viszont az, hogy ezek az egységek ál­landó és viszonylag szűk étel­választékot kínálnak, így egy-két különlegesebb étel, illetve sütemény elkészítését a gyerekek nem tudják meg­tanulni. Ennek ellensúlyozásá­ra és a lakossági igények ki­elégítésére évről évre rendez­vényeket szervezünk, ahol ta­nulóink megmutathatják, mit tudnak. — Iskolánk nagyon nép­szerű a fiatalok körében, kü­lönösen a cukrászszakma lett felkapott az utóbbi idő­ben. Mi a vállalatok munka­erőigényét pontosan nem is­merjük, így saját képzési kapacitásunk alapján tervez­zük meg, hogy melyik szakra hány főt veszünk fel. Sajnos a három év alatt tanulóink körülbelül 15 százaléka le­morzsolódik. Ennek több oka van: a lányok férjhez mennek és nem tanulnak tovább; egyesek másra számítottak és csalódnak; és bizony vannak, akiktől a gyönge tanulmányi eredmény miatt kell megvál­nunk. Nem engedhetjük meg, hogy valaki végig bukdácsol-Kitüntetett véradók A napokban azokat s vér­adókat ünnepelték a városi tanács nagytermében, akiknek a munkahelyén nincs vörös­­keresztes alapszervezet. Len­csés Gáborné, a Vöröskereszt megbízott városi titkárának bevezetője után szavalat hangzott el, majd a zeneis­kola növendékeinek műsora következett. Ezután ár. Biró János, a ceglédi vértranszfú­ziós osztály főorvosa mondott köszöntőt. Egyebek mellett szólt a véradók önzetlenségé­ről, a vér felhasználásának hatékonyságáról és arról, hogy ma már évente kétszer bonyolítanak le városi vér­adást, amely iránt komoly ér­deklődés mutatkozik. Remé­nyét fejezte ki, hogy ez a lel­kesedés a jövőben sem vál­tozik. Mucsányi József né, az MSZMP városi bizottságának politikai munkatársa kitünte­téseket adott át. így többek között kiváló véradó elisme­rést kapott a 40-ik véradás után Rimóczi Lajos. Farkas Lászlót, Nándi Istvánt, Nagy Imrét és Nyári Tibort a 30-ik véradásért jutalmazták. Ter­mészetesen nem feledkeztek meg azokról sem, akik keve­sebb alkalommal — 20, 15 és 10 — jubiláltak. Befejezésül a szakmunkás­­képző intézet vegyes énekka­ra adott elő két dalt. va kapja meg a bizonyítványt: aki az elégséges szintet sem tudja teljesíteni, attól kényte­lenek vagyunk elköszönni. Lehet, hogy ez keményen hangzik, de az élet sem kö­nyörületes azokkal szemben, akik semmit sem tudnak nyújtani. — Végzett hallgatóink — már akik akarnak — el tud­nak helyezkedni a szakmá­ban. A vendéglátóiparban az egész országban, így nálunk is nagy a mozgás, tehát a vállalatoknál folyamatosan jelentkezik munkaerőigény. Más részről Pest közelsége és szívóhatása itt is érezhető, sok volt növendékünk fel­megy a fővárosba dolgozni, és büszkén mondhatom, hogy a legjobb házakban is megáll­ják a helyüket, és az egész országban öregbítik iskolánk jó hírnevét. Bognár Kornélia Őszi köztéri teendők Több védelmet érdemel a város Sétámat találomra a Teleki utcában kezdtem, ahol a vé­dett- fasor kurta nyesésének „pozitív” hatásai nyilván­valók. Sajnálatos módon évek óta nem sikerül tisztességes borítást adni az útburkolat­nak; „kátyú”-nak keresztel­hetjük el. Semmi jele, hogy változna állapota. A Széchenyi út felé halad­va, a Reiner Albert utca kül­ső oldalán zord kerítés húzó­dik. Ha építtetői ötven centi­méterrel beljebb helyezték volna el, könnyebben közle­kedhetnének a gyalogosok. Tudomásom szerint sosem járt (nem is várható) Ceglé­den a Rolling Stones együt­tes, pedig nevük ott virít a Kossuth Ferenc utcán. Enné) nagyobb baj, hogy a járdala­pok igencsak töredeznek, bil­legnek, izegnek-mozognak. Közeleg a rossz idő, legalább az utca egyik oldalán lehetne megfelelő járda. A Kossuth Ferenc utca és a Széchenyi út sarkán dicstelen jel: üzemelő gázvezeték. Az oszlopot mindenki tiszteletben tartja, ám ha mindenképpen kell, szebb jelfával is felkelt­hetnék a figyelmet. Szeptember elsején egy zsemleszínű kóbor kutya a Szolnoki úton valamely haj­nali jármű áldozata lett. Az illetékes távollétében csak üzenni tudtam telefonon; vi­gyék el a tetemet. Akkoriban kezdődött a veszettség a vá­ros szélén. Nem tudni, ki húzta le az útról a kutyát. A derék eb köszöni, jól van Igaz, lefogyott a vénasszonyok nyara melegétől, egyre szür­kébb lett. pofájának vonásai meglágyultak. A hideg miatt Lapindítás katonásan Ma már nem titok, hogy 1956-ban a tüzérek parancs­noksága volt Cegléden. Ré­szükre készült az „Előre, tü­zérek!” című lap. Erdélyi György főhadnagy vezetésével. A hivatásos állományból Opauszky László főhadnagy volt beosztottja. A laptól füg­getlenül továbbszolgáló őr­mesterként — mint a kidolgo­zóiroda vezetője — dolgoztam Cegléden. Afféle társadalmi munkásként írtam, rajzoltam a lapba. Az ellenforradalom leverése után — november derekán járhattunk — közvetlen pa­rancsnokom. Tessedik Győző főhadnagy megkérdezte: — Zoltán fiam, (öt-hat év­vel lehetett fiatalabb nálam), volna-e kedve civil lapnál csi­nálni valamit? Persze attól még katona maradna. — Jelentem, igen! — Jelentkezzék Opánál, a többit megtudja tőle. Opa, azaz Opauszky főhad­nagy összehozott a „vén Zsa­­donnyal”. így neveztük őt; nem tiszteletlenségből, hanem tekintélytiszteletből. Tapasz­talt tizenkilences veterán volt. Emlékek hajdanvolt iskolákról Az i9 kolatörténet-írás forrásai címmel nyílt a minap kiállítás a ceglédi Kossuth Múzeum időszaki kiállítótermében. A tárgyi és dokumen tumanyagot bemutató tárlaton a közeli és tá­volabbi múlt oktatástörténete iránt érdeklődők számos érdekességet találhatnak. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Rengeteg jó tippet kaptunk tőle. Amikor találkoztunk, kö­rülbelül ezt mondta: — Beszéltem Lencsés elv­társsal, a tanácstitkárral. A tanácsházán kaptok egy kis szobát, kaptok telefont. Olyan lapra van '.szükség,, ami. ,az emberekhez szólóan elmondja, hogy vége az értelmetlen vér­ontásnak, újra itt a békesség ideje, újra indul az élet. Mivel azt sütöttük ki, hogy nem elég a járási székhely lakosságához szólnunk, hanem a környező falvak embereihez is kell, gyarapítottuk a tech­nikai feltételek tárházát. Részben Opa szóló motorke­rékpárjával, amit fél lábán gipszcsizmában vezetett, s amin — háta mögött — kitű­nően lehetett a halálfélelmet .gyakorolni. Ezen kívül egy igazi kerékpár is rendelkezé­sünkre állt, dongó segédmo­torral felszerelve. A dongó különös előnyeihez tartozott, hogy sosem kellett javítani — ugyanis még a tüzérmi­­atyánknak becézett cifra fo­hász hallatán sem indult be soha. A Ceglédi Hírlap, a hon­védség és a városi tanács lap­ja azonban megindult, sőt ment is. A laktanya vízözön­­kori gépén - nyomták. Azért, hogy képek is jelenhessenek meg az újságban, hetenként háromszor kellett Budapestre vonatozni. És mégis megje­lentünk hetenként háromszor, négy oldalon. Februárt írhattunk, amikor elfogyott a papír. Vácról sze­reztünk kínnal-kés érv vei. Hogy mekkora gyönyörűség lehetett az út nyitott Dodge- Weaponon, azt az olvasó fantáziájára legyen szabad bíznom. A história teljességéhez tar­tozik Terka, a gépírónőnk. Ma már valószínűleg többszörös nagymama. Erdélyi György — aki ma a Veszprémben megjelenő Nap­ló főszerkesztője — nem ve­hetett részt a katonás lapin­dításban. Az ellenforradalom rosszvoltából ugyanis a fővá­rosban rekedt, s mire Cegléd­re visszatért, más beosztást kapott. A Ceglédi Hírlap 1957 tava­szán a Pest Megyei Hírlap mutációja lett. Az alapítók nem részesültek kitüntetés­ben, talán azért, mivel meg­feledkeztek arról, hogy lapen­gedélyt kérjenek. Az alapítók a mulasztásért nem kaptak fejmosást, talán azért, mivel jó ügyet igyekeztek szolgálni. Borváró Zoltán a legyek sem lepik már. Még nem került a dögkútba ... Kevés a nyilvános illemhely a városban, így aztán nem árt körültekintően lépegetni. A vasútállomáson a körülmé­nyek meglehetősen rosszak voltak. Most fizetni kell, de a helyzet alig-alig változott. A kórók szerencsésen átvé­szelték a nyarat, a kasza nem rövidítette meg az életüket. Lesz madáreleség, mert bőven termett a szamárkenyér, a betyárkóró, az! aggófű stb. Jö­vőre jó kelést remélhetünk, újratermelődnek a gyomok., Ehelyett az árokpartok és az utcafront tisztítására kellene gondolni, már csak azért is. mert az árkokban burjánzó dudva nem engedi a vizet le­folyni. A parkokban sem sokkal jobb a helyzet. Öntözés híján a melegben csak a gyomok növekedtek, a nemes füveket kiölte az aszályos idő. Ennek okán keserűfüves, gyermek­­láncfüves és cickafarkos rét­té változik a hajdanvolt pá­zsit. A Kossuth téren a Szenthá­romság-szobor körüli füvet a templomtatarözás miatt ala­posan letaposták, fel kellene majd újítani. Társadalmi munkában segíthetnének a gyalogosok, biciklisek, akik letaposták. Az úrvezető autó­sok is ludasak, akik szívesen parkolnak félig-meddig a fű­re állva. Sok gyom, de még a bál­ványfa is szinte a falakból képes élni, főleg, ha hagyják. A bíróság épülete tövében — nem az udvarában — a fal menti gyomvirág a második évét fejezte be sikeresen. Az eresz alól elmentek a fecskék, a sok por, levél és piszok, a ritka idei esők ha­tására a csatornákba ült. Jó lesz megnézni, kitisztítani, mert különben a falak vako­latára szivárog a víz. A természetvédő városi sé­tája során sokféle szemsértő látványban részesült. Azt re­méli, hogy a jövőben keve­sebb bosszúsággal járhatja be a települést. Surányi Dezső Hiába a sopánkodás / Kátyúk és gödrök között Az utak állapota örökzöld témát nyújt a ceglédieknek. Ismerjük a kilométerekben kifejezhető hiányokat, meg­­saccolhatjuk a kellő pénz mennyiségét, de ennél sok­kalta többre most nem futja. Úgyhogy hiába a sopánko­dás, egyébként is a mostani útbejárás célja, hogy a szak­emberek társaságában pilla­natképet szerezzünk a belte­rületi burkolt utakról. A Vadász utcában nagyjá­ból 20 négyzetméternyi kátyú lelhető, az útszegély mellett földsáv állít akadályt a lefo­lyó víznek. A Dohány és a Vak Bottyán utca találkozásá­ban eső után hatalmas tócsá­ban áll -a VÍZ;- az útfelületet szinte mindig hordalékanyag szennyezi.. Persze bejáráskor szükséges egy-egy pillantást vetni a közúti forgalom min­dennapos segédeszközeire, a jelzőtáblákra is. Nem könnyű ezt megtenni a Dugonics és a Toldi utca kereszteződésében elhelyezkedő tábla esetében. A kötelező elsőbbségadásra figyelmeztető jelet ugyanis akácfalombok takarják el. A Köztársaság út állomás felőli részén csupán egy jóko­ra gödör éktelenkedik, vi­szont a Béke utca burkolata teljesen tönkrement. Egy új aszfaltszőnyeg jelentené a va­lódi megoldást, de hót ez a he­venyészett számítások szerint 300 ezer forintnál is többe kerülne. Behajtani tilos tábla őrködik a Gimnázium utca sarkánál, ettől függetlenül mégis sokan bekerekeznek az utcába, mert a városból jövet nemigen lehet látni a táblát kerítés takarja el. 10 négy­zetméternyi kátyút számo­lunk össze a Külső-Jászberé­nyi úton, itt nem ártana né­mi padkarendezés sem. Nem sokkal odébb: a Fűtő­­ház utca, rövid ideje kátyúz­­ták 150 ezer forintért. A szakemberek nincsenek elra­gadtatva a végzett munkától. Föl jegyezzük: az igazi megol­dás ebben az esetben is az aszfaltburkolat lenne; padka­nyesés, szikkasztóárok rend­betétele. A Damjanich utca víznyelői nem viselik magu­kon a tökéletesség jegyeit. Mindenhová folyik a víz, csak épp a nyelőkbe nem. A Rákóczi útnak a mozi előtti szakasza a bejárás ide­jén még le van zárva, a munkálatokra. Behajtani tilos táblák, figyelmeztetnek. Kide­rül, egy. másik tábla itt. al­kalmasabb; a Mindkét oldal­ról behajtani tilos. Persze az említett tilalom ellenére a forgalom zavartalanul főijük az említett területen. Megfontolandó egy Megállni tilos tábla elhelyezése a Marx Károly utcában, ami az Ott­hon áruházzal szemközt a parkolóhelyig húzódó részre vonatkozna, hisz odébb úgyis kiöblösödik az utca, ott le­het hagyni az autókat, az áruházzal szemben parkolók pedig igencsak szűkítik az út­testet. A Teleki utcában 6 négy­zetméternyi kátyút találunk, a Puskaporos és a Kovács utca összefolyásánál pedig egy, a gázvezetésből visszamaradt mély gödröt, amire semmi sem hívja föl a figyelmet, így különösen éjszaka veszé­lyes. A számtalan apró hibát el­hagyva, nagyjából ezek vol­tak a tél beállta előtti útbe­járás tapasztalatai. V. S. November l(l>én újra megnyílik Cegléden, a piactér mellett az olcsó importruházati cikkek boltja Új árukészlet, kedvezőbb ár. Szeretettel várja kedves vásárlóit a Dél-Pest Megyei Áfész. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents