Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-04 / 260. szám
1988. NOVEMBER 4., KEDD Kilencesztendős Dimitrov, Latinka A színjdtszómozgalom érdekében !§ Mimiig nagy örömmel ^ megyek a zsámbéki mű§ velődési házba, a Bicskei | házaspár — Bicskei Gábor és Mátyás Irén birodalmáí ba. Ök azok, akikről kép^ letesen és szó szerint is el§ mondható, hogy az intéz^ menyben laknak. Amennyi^ ben szakmailag akarjuk & megítélni munkájukat, a | zsámbéki szombatok ön$ magukban is bizonyító | erejűek. Aki pedig belép ^ az intézmény előcsarnokáéi ba, annyiféle szakkör, klub ^ időbeosztását olvashatja a ^ táblán, amennyi egy vá$ rosi művelődési ház dicső^ ségére is válna. Próba magánlakásokon Bicskei Gábor most újabb terve megvalósításán dolgozik: színjátszó-rendező tanfolyamot indít a tanítóképző főiskolán. — Éppen most, amikor az amatőr mozgalom hullámvölgyben van? — Erről más véleménnyel vagyok. Debrecenben például harminc-negyven csoport is fellép egy-egy nagyobb találkozón és a produkciók fele nézhető! Ez nagyon jó arány. Meggyőződésem, hogy Pest megyében is hasonló tapasztalatokról számolhatnánk be, ha gondoznánk a tehetségeket. ha utána mennénk és támogatnánk a spontán kezdeményezéseket. — Vannak ilyenek? — Mar hogy ne lennének! A minap egy pátyi fiú keresett fel. hogy megnézném-e a csoportjuk darabját. Kiderült, hogy egy baráti kör kezdeményezéséről van szó. A próbákat pedig magánlakásokban tartották. Ugyanígy nálunk, Zsámbékon is megtörtént, hogy becsöppentem egy-két évvel ezelőtt rendezett színmű felújító olvasópróbájára. | Komolyan mondom, nem tudtam róla... — Tehát a szervezésben látja a hibák okát. Mint a gyerekeket — Igen, úgy gondolom, hogy bár voltak és vannak is színjátszó-rendező tanfolyamok, ezek nagy része amolyan színháztörténeti tanfolyammá alakul át. Baj van a képzések gyakorlatával is. Előfordul, hogy idős, testes pedagógusnőkkel légzésgyakorlatokat végeztetnek — padlón fekve. Ügy tanítják a nevelőket a színjátszásra, mintha gyerekek lennének, azért, hogy ők is hasonlóképpen'bánjanak a nebulókkal. De hiszen a szemléletes gyakorlat mellőzésével is képesek erre! — A zsámbéki tanítóképző főiskolám induló tanfolyamot más módszerek jellemzik majd? — Elképzelésünk lényege az, hogy a leendő pedagógusok gyakorlati munkát is végezzenek a hároméves tanulás során, mégpedig saját gyermekcsoporttal. Máris vám két-három iskolai osztály, melyeknek a képviselői felkerestek bennünket. Ha hiszi, ha nem, nyolc-tíz éves gyerekek önmaguk akaratától hajtva jönnek, mert el szeretnék játszani ezt, vagy azt a mesét. Ügy gondolom, hogy ez a szerveződési forma tökéletesen kimeríti a mozgalom jellegét — az adott határokon belül. Persze, ha elgondolom, hogy a főiskolások a tanulmányaik befejezése során hazaköltöznek az ország különböző helységeibe... — Erröt jut eszembe: azt hallottam, hogy nem csak első évesek jelentkeztek a csoportba. Ugyanakkor az előirányzott tanfolyam háromesztendős ... — Igen, éppen ezért kell Kiállítás, vetélkedő, video Pályaválasztási hetek Mint arról lapunkban már beszámoltunk, október 15-én — a megyei megnyitóval — kezdetét vette a pályaválasztási hetek rendezvénysorozata, amely december második feléig tart. Körzetközpontonként is tartottak megnyitókat, amelyeken a tanácsok művelődési, munkaügyi szakigazgatási szervei, a társadalmi és tömegszervezetek, üzemek, gazdaságok, az általános és középiskolák képviselői vettek részt. Ennek több formája alakult ki: előadás, ankét, fórum. Sok helyen összekötötték pályaválasztási kiállítással, vetélkedővel, film- és videobemutatóval. így került sor kiállításokra Budaörsön, Dabason, Érden, Gödöllőn, Nagykőrösön, Szentendrén és Szigetszentmiklóson. Mindenütt részt vettek a körzet középfokú iskoláinak képviselői is a rendezvényeken és tájékoztatást adtak iskolájukról, az oktatott szakokról, szakmákról, az idegen nyelvek és a fakultációs tárgyak tanulási .lehetőségeiről, az iskola kulturális1 és sportéletéről. Ismertették a nyílt napok idejét, helyét, és programját, amikor az érdeklődő gyerekek, szülők és pedagógusok ellátogathatnak a középiskolákba. Hagyományos pályaválasztási vetélkedőt tartanak Dunakeszin és Kiskunlacházán. Megyeszerte folynak az általános iskolákban a pályaválasztási rendezvények. Ezeknek is számos formája alakult ki évek óta. A hetedik és nyolcadik osztályos tanulók differenciáltan iskola- és üzemlátogatáson vesznek részt, aszerint, hogy ki hová készül, mi szeretne lenni? Pályaválasztási faliújságot készítenek, amelyen képekkel, rajzokkal és írásokkal ismertetik a sokféle lehetőséget: szakközépiskolai szakokat, szakmunkásképzőkben tanulható szakmákat. Több helyen az iskolák, üzemek, gazdaságok, szövetkezetek és a művelődési házak közösen szervezik meg a pályaválasztási kiállításokat, amelyeken a különböző írásos és képes tájékoztatókat, maketteket, modelleket, kiadványokat, szakköri munkákat mutatják be. Filmek, diafilmek és videokazetták vetítésére is sor kerül. Az Iskolarádió és az Iskolatelevízió pályaválasztási műsoraira is sok helyen felhívják a gyerekek és a szülők figyelmét. Szülői értekezleteken, ankétokon ismertetik a továbbtanulással kapcsolatos fontos tudnivalókat, majd differenciáltan hallgatják meg a gimnáziummal, szakközépiskolával, szakmunkásképzővel kapcsolatos konkrét tájékoztatókat a szülők. Gyakorlattá vált az is. hogy a régebben végzett diákokat hívják meg beszélgetésekre és azok mondják el, hogy az új iskolában mit tanulnak, milyen az intézmény élete, miként készüljenek a továbbtanulásra a hetedikes, nyolcadikos tanulók. Az osztályfőnökök kiosztották a Pest Megyei Pályaválasztási Tanácsadó című kötetet, amely tartalmazza a megyei, a fővárosi és a szomszédos megyékben lévő továbbtanulási lehetőségeket; valamint az egyes szakok, szakmák leírását, a személyi követelményeket és az egészségügyi kizáró okokat. A Budapesthez közel lakó — az agglomerációs településeken élő — tanulók csoportosan, vagy egyénileg megtekinthetik Budapesten a VI. kerület Népköztársaság útja 55. szám alatti BM. . kiállítóteremben rendezett szakmabemutatósorozatot szerdán, csütörtökön, pénteken 10—18 óra és szombaton 10—16 óra között, november 15-ig. Azok a gyerekek, akik tanácstalanok a pályaválasztást illetően, továbbra is kérhetik a Pest Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási csoportjának segítségét hétfőn és szerdán 8—15 óra között a Budapest, XI., Karinthy Frigyes út 3-ban. (Megközelíthető a 6-os villamossal, vagy 1-es, 7-es autóbusszal a Móricz Zsigmond körtérig.) Szabó Imre majd felvenni a kapcsolatot a szolnoki, illetve a Komárom megyei művelődési szervekkel. Az lenne szerencsés, ha a másodikosok. harmadikosok otthon, a saját megyéjükben folytathatnák majd a színházi tanulmányaikat az államvizsga után. — Mit vár a kezdeményezés sikerétől? Hiszen korábban is voltak ilyen próbálkozások, ha nem is mindenben hasonlítottak egymásra.. . — Meggyőződésem, hogy aki nálunk végez, az csoportot fog vezetni pedagógusként is. Sokan vannak olyanok, akik fiókban őrzik a C-kategóriában szerzett működési engedélyüket. Ami ennél is fontosabb: néhány tanítóval több lesz az országban, akik a kulturális seregszemlék színvonalát javítják majd. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az ilyen iskolai feladatokat általában a magyar "tanárokra bízzák. Tisztelet a kivételnek; olyan produkciók születnek így, amelyek láttán sokszor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Mit csináljon az ember akkor, amikor egy tízéves Prónayt lát a színpadon, aki éppen megöli a 9 esztendős Latinka Sándort? Előfordult, hogy végignéztem egy Dimitrov-pert. Felejthetetlen élmény volt, amint a 12 éves Göring elítélte a 9 éves Dimitrovot... És kész a turbán — Ilyen rosszak a tapasztalatai? — Egyféle idomítás zajlik ilyen esetekben, amely semmiképpen sem fejleszti a tanuló személyiségét. hiszen még csak nem is ő találja ki a színpadon történő eseményeket. Mondok egy példát; nem régen történt, hogy a török katonák jelmezén törfük a fejünket. Mígnem az egyik kisfiúnak beugrott mz .ötlet: az,a piíes műanyag kanna, amelyben a ruszlit árulják, pontosan rámegy a fejünkre. Nem is kell hozzá más, csak egy törülköző, amivel körbecsavarják és kész is a turbán! Nekem az életben nem jutott volna eszembe hasonló... Az ilyféle együttdolgozást kellene meghonosítani az iskolai színjátszó körökben. Ez a vágyam, ennek az érdekében szeretnék tenni valamit. Az igazsághoz tartozik, hogy vannak jó csoportok — tehát jó csoportvezetők — Pest megyében is. Csupán azt szeretném, ha. többen lennének. Így legyen! Szilas Zoltán Elindultam szép hazámból... Ráckeve hírét is öregbítették Az ősi rítusokban gyökerező együtténeklés, -zenélés élményét napjainkban egyre ritkábban és egyre kevesebben élhetjük meg. Kiveszőben vannak azok az alkalmak, amikor lehetőség nyílik erre, s ha mégis, akkor baráti összejöveteleinket az egy-két népdal felidézését, magyar nóták és operettek dallamai követik. Először külföldön Nagy érték egy településnek, ha van saját zenei együttese. Nem csak a tagok számára jelent ez élvezetet, hanem annak a közösségnek is pótolhatatlan kincs, amelynek ünnepi rendezvényeit gazdagítja, _ színesíti. Ráckeve, ez a városi jogú nagyközség már évtizedek óta szerepel kórusaival az országos fesztiválokon. A Vox Pads együttes, a pedagógusokból álló női kar, amely tavaly ünnepelte tízéves fennállását, az idén, október első hetében először jutott el külföldre. A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban tanít Csorbáné Fejérdi Zille, a kórus hadnagya. Érkezésemkor még órája volt, így körbesétálhattam az iskola épületét, amely előtt Ács Károly szobra áll. Fegyó János, az igazgatóhelyettes mesélt erről a ráckevei születésű ügyvédről. A múlt században tagja volt a Petőfi Baráti Körnek, a Duna menti népek összefogásáról gondolkodott és elsőként fogott hozzá a Kárpát-medencében élő népek szótárának elkészítéséhez. Vagyonát egyrészt a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, másrészt egy oktatási intézmény létrehozására szánta. így épült fel a hagyatékából 1940—43-ban ez az iskola, amely 1950-ig ezüstkalászos gazdaképző volt, azóta gimnázium. A Vox Pacis kórus nyár óta már ebben az épületben próbál. Az eddig helyet adó Ács Károly Művelődési Házat életveszélyei állapota miatt bezárták. Fegyó János elmondta, hogy az iskolában mindenki - örömmel figyeli a kórus működését. A tanulók közül öten tagjai az együttesnek. A pedagógus kórustagok miatt azonban aggódnak, mert éppen azok vállalnak magukra pluszfeladatokat, akik amúgy is agyonterheltek. Gyakran előfordul, hogy tízórai tanítás után próbálnak, és még családanyaként is helyt kell állniuk. Ritkaságszámba megy ez a lelkesedés és kitartás. Manapság kevesebb kötöttséggel járó tevékenységet sem vállalnak szívesen az emberek társadalmi munkában. Ez csak szórakozás? — Vannak, akik bolondnak tartanak benünket, vagy lekicsinylik munkánkat: hiszen ez csak szórakozás! — kapcsolódott a beszélgetésbe Konkolyné Túri Erzsébet, a kórus titkára, aki az általános iskolából jött át, ahol magyart és éneket tanít. Ebben az évben már most több fellépésünk volt, mint tavaly összesen. Tizenhat rendezvényen énekeltünk, ami azt jelentette, hogy minden harmadik hétvégénk foglalt volt. Ebben a hónapban voltunk először külföldön; egy NSZK-beli kisváros, Ergste látta vendégül a kórust. A 38 tag közül 33-an utaztunk. Tavaszra terveztük a fellépést, de a rossz szervezés miatt időben elcsúsztunk. Akkor még a művelődési ház volt a fenntartó intézményünk, amely nem mutatkozott a legkiválóbb ügyintézőnek. Később nyáron meg azért nem mehettünk, mert akkor az ergstei férfikórus tagjai és általában a lakosok — akárcsak nálunk — szabadságukat töltik. Nyár óta a ráckevei Aranykalász Tsz, amelynek Szomor József az elnöke, vállalta a fenntartásunkat. Ez évi 70—80 ezer forint támogatást jelent. Egyelőre úgy látjuk, hogy kedvező volt" ez a változás. Szellemi örökség Kíváncsi voltam, hogyan jött létre a kapcsolat az ergstei kórussal. — Az ottani énekkar — mondta Fejérdi Zille — minden esztendőben szervez magának valamilyen külföldi kirándulást, fellépést. Tavaly áprilisban Magyarországon jártak és feleségeikkel együtt a Keve Szállóban laktak. Itt, Ráckevén is adtak koncertet, amelyre mi szerveztük a közönségét és utána vendégül láttuk a kórust. A koncertjük végén énekszóval köszöntöttük őket. Ezt olyan kedves meglepetésként fogadták, hogy rögtön megszületett az együttműködés gondolata. Azonnal meghívtak bennünket. A későbbiekben nem csak a kórusok között lesz intenzív a baráti kapcsolat, hanem talán a két település kulturális élete is jobban összefonódhat. Szinte érthetetlen volt számunkra, hogy miből származik az a szimpátia és szeretet, amellyel fogadtak bennünket. Műsorunk három részből állott: reneszánsz madrigálokat és motettákat énekeltünk, azt követően magyar zeneszerzők — Kodály, Vavrinecz, Bárdos. Karai — műveit mu-Rád IOFIGYEL AZ ÉLŐ NÉPDAL. Béres János népzenei sorozatának legutóbi felvétele Táborfalván készült azzal a céllal, hogy bemutassa Dél-Pest megye legjobb népzenei együtteseit. Az adást a szerkesztő több részesre tervezte. Az elsőben megszólalt Birinyi József, a táborfalvi citerazenekar vezetője, a Népművészet ifjú mestere. Az ő szavai nyomán derült fény arra is, hogy alig egy esztendő elteltével miért készített ismét ebben a községben rádiófelvételt Béres. Az idén ötödször rendeztek körzeti népzenei találkozót a nyár végén Táborfalván. Ezen a seregszemlén Dél-Pest megye legjobb együttesei vettek részt. Birinyi József okos kezdeményezésének hátterében az állt, hogy ezen a hagyomány nélküli területen népzenei hagyományokat alakítson ki. Azóta a környékbeli fiatal muzsikusok közül többen elnyerték a Népművészet ifjú mestere címet. Számos új népzenei együttes alakult — s őket kívánja most sorban bemutatni Béres János. S hogy miért Táborfalván készültek a rádióműsor felvételei? Mert Birinyi József kezdeményezésére itt alakítják ki a Dél- Pest megyei népzenei bázist. Az elképzelés találkozott a megye vezetőinek terveivel, s támogatják a centrum létrehozását. A vasárnapi műsorban a táborfalvi gyermekutánpótláscsoport lépett föl. Vezetőjük Birinyi József tanítványa. A citeramuzsikával kísért gyermekdalok szépen, 'tisztán csengtek. Nem tudni még, hogyan szerepelnek majd a többiek ebben a sorozatban. A hallottak alapján az már egészen bizonyos, hogy az említett népzenei bázisnak maga a gyermek utánpótláscsoport olyan alapját képezi, amelyre bizton lehet építeni. TÖBBET ÉSSZEL. Nem először írunk Bánkúti Gábor és Mogyoró Katalin méltán népszerű műsoráról, amelyben már számos okos ötlet, észszerűsítési javaslat hangzott el. A mostani adásban a legérdekesebb az a beszélgetés volt, amelyet Urbán Lajos közlekedési miniszterrel folytattak a Forma—1-ről, távlati közlekedési elképzelésekről, építendő hidakról, utakról. A Hungaroring mérlege elkészült. Sokan annak idején, amikor a terv felvetődött, nemcsak hogy kétkedéssel fogadták a megvalósulás gondolatát, de ellenérzéseik is voltak. Aztán jött a siker — s az ellenállást jó magyar szokás szerint az osztatlan rajongás váltotta föl. Nem bízott mindenki abban, hogy időben befejeződik az építkezés. A munka valóban nagy koncentrációt igényelt, hiszen rövid idő alatt jó utat kellett építeni. Régi tapasztalat, hogy ha az előkészítésre nagy energiát fordítanak, akkor a kivitelezésbe már nemigen csúszhat jelentős hiba. Nos, az előkészités egy kissé szétszórt volt ugyan, de miután az építők mindent a kezük alá kaptak, s az ellátásban nem volt fönnakadás, az emberek jókedvűen és szívesen dolgoztak. Szinte magam előtt látom, ahogy most sokan a fejüket csóválják, mondván, hogy bizonyára jóval több pénzt kaptak a munkások. Jómagam is így gondoltam. Ám a miniszter elmondta, hogy nem dotálták őket pluszkeresettel. Egyszerűen megfelelő előkészítést és sok jó szót kaptak. S azt hiszem, ez nagy tanulság. OLYANNYIRA az, hogy ha megszívleljük és minél több helyen alkalmazzuk, közvetett és közvetlen haszna is lehet akkora, mint a Forma—1-é lesz valaha. Sőt! Ha mindenki kedvvel, szívesen, jó hangulatban dolgozik, és annak megvan a folyamatos erkölcsi elismerése is, az eredmények föl érhetnek akár két Forma—1-gyei! Körmendi Zsuzsa tattuk be, majd Brahms- és Schubert-dalok után közös éneklés következett Az ő kívánságukra mi megtanultunk németül egy, a barátságról szóló népdalfeldolgozást, ők pedig Bartók: Elindultam szép hazámból című népdalfeldolgozást. Az ottani férfikórussal vegyes kart alakítva, a közönség ünneplése közben, boldogan énekeltünk. Az egyheti ott-tartózkodásunk alatt csak ez az egy, teljes estét kitöltő hangversenyünk volt. Megszervezték számunkra, hogy hat nap alatt a környék minden nevezetességével megismerkedjünk. Jártunk Kölnben, ahol a híres Dómban kétszer énekeltük Kodály Ave Mariáját, ugyanígy az altenbergi gótikus templomban. Jártunk Königswinterben, Linzben és Schauerlandban is. Kicsit zavarban is vagyunk, amikor a jövő tavaszi viszontlására gondolunk, mert mi nemigen tudjuk őket olyan színvonalon ellátni, ahogyan azt ők tették. A gimnázium, illetve az igazgató, Csömöri László minden segítséget megad, de lehetőségeink így is szerényebbek. A kórus tagjainak feie már törzsgárdatag — a megalakulás óta énekel: annak ellenére, hogy ebből semmiféle anyagi haszon nem származik, sőt komoly gondokat jelent önellátásunk. Ahhoz, hogy az országos mezőnyben továbbra is meg tudjuk tartani a tekintélyünket — és a tavaly nyert vándorserleget, amelynek most örökös tu’ajdonosai lettünk, megérdemelten tarthassuk meg — többet kellene próbálnunk. Eddig csak hetente egyszer, augusztus óta kétszer jövünk össze. A későbbiekben Pest megyében is szeretnének gyakrabban fellépni, a következő félévben Ceglédre és Dabasrd terveznek utazásokat. Az idén még itt. P.áekevén is sok feladat vár rájuk, mert Liszt és' Erkel születésének 175. évfordulóját ünnepelve, a centenáriumi ünnepségsorozaton helyt kell állniuk. Annak idején jó néhányan voltak tagjai a Miklós Jávor Ernő — régen kántortanító, ma már nyugdíjas — alapította aranyérmes vegyes karnak. Az ő lelkesedésével, az ő szellemi örökségét megtartva, folytatva kívánnak Ráckeve hasznára lenni. Űjj írisz A Nemzeti Galériában Korai avantgárd Üj külföldi vendégkiállítás* nak ad otthont decembertől a Magyar Nemzeti Galéria. A korai avantgárd művészetét és jeles képviselőit bemutató kiállítások — ígv a nagy sikerű Huszár Vilmos-kiállítás, valamint a jelenleg is látható De Stijl-tárlat — újabb darabja az 1920-as évek belgrádi művészeti folyóiratának, a Zenitnek, és a lappal .kapcsolatban álló képzőművészeknek a tevékenységét eleveníti. fel. A szerb avantgárddal, valamint a Ljubomir Micic — a Zenit főszerkesztője — sajátos művészetelméleti munkásságával megismertető tárlat — a belgrádi Nemzeti Múzeum anyaga — a nyugat-európai, valamint krakkói bemutatókat követően kap helyet a budavári intézményben. A tárlat központi része az az 1924-es belgrádi modern nemzetközi képzőművészeti kiállítási anyag, amelyet 12 ország művészeinek — egyebek között Chagallnak, El Liszickijnek és Moholy-Nagy Lászlónak — az alkotásaiból válogattak össze. Ugyancsak az avantgárd művészet a témája annak a bemutatónak, amely novemberben Kasselben nyitja meg kapuit, s amely a Galéria és a kasseli társintézmény közös tudományos munkája eredményeként jön létre. A magyar avantgárd a Weimari Köztársaságban cimű tárlat azoknak a magyar művészeknek az alkotásait vonultatja fel, akik 1919 és 1933 között különböző német művészit: mozgalmakkal kapcsolatban álltak.
