Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
1986. NOVEMBER 29., SZOMBAT 5 —• Pest megye ipari szövetkezetei a lakosságért Nehéz helyzetben a szolgáltatók Célkitűzéseiket a Vi. ötéves terv időszakában az ipari szövetkezetek — döntő többségben — átlag felett valósították meg. A tervezett 19 milliárd forintos — 5 év alatti — termelési feladatokat 23,6 milliárd forintra teljesítették. Rugalmasan alkalmazkodtak az egyre szigorúbb közgazdasági környezethez. Az új, minden piacon értékesíthető termékeik aránya az előző tervidőszakhoz képest háromszorosára emelkedett. Az adóviselő képesség növekedését takarékos gazdálkodással, belső tartalékok jobb kihasználásával, az üzem- és munkaszervezés egyre eredményesebb alkalmazásával, az ösztönző anyagi érdekeltség megteremtésével érték el. Á nyereséget a tervezett 2,8 milliárd forinttal szemben 4 milliárd forintban realizálták. A belföldi piacra — a megtermelt 15 milliárd forintból — 9 milliárd forint értékű fogyasztási cikket állítottak elő. Az értékesítés, elsősorban a nagykereskedelmi — az utóbbi évben egyre több kiskereskedelmi — vállalaton keresztül történik. A VI. ötéves tervben jelentősen emelkedett a Pest megyei üzletekben forgalmazott cikkeik mennyisége. Míg az V. ötéves tervben összesen 117 millió forint értékű cikket adtak el e megyei üzletekben, addig a VI. ötéves tervben már ennek több mint a' 12-szeresét, 1,4 milliárd forintnak megfelelő értéket. Ebből a fogyasztási szövetkezetek üzleteiben 675 millió forint az állami kiskereskedelemben 239 millió forint, a különbözetet szövetkezeteink 12 saját üzletében forgalmazták. A szövetkezeti ipar, mint a szocialista ipar szerves része — összhangban a népgazdasági célkitűzésekkel — igen fontos feladatának tekinti a lakosság részére végzett tevékenységet. A lakosság részére végzett szolgálat azonban nem szűkíthető le kizárólag a lakossági szolgáltatásra. Hiszen szövetkezeteink* ezenkívül igen sok szállal kötődnek közvetlenül vagv közvetetten a lakosság jobb ellátásához, így a lakossági közérzet formálásában is Jelentős szerepet játszanak. A tagszövetkezeteink statisztikailag elfogadott lakossági szolgáltatási érték« évente 150—180 millió forint volt a VI. ötéves terv időszakában, így összesen 816 millió forint értékű kiemelt szolgáltatást végeztek. Szövetkezeteink azonban a lakosság részére lényegesen több munkát vállaltak és végeztek el, ami meghaladta a VI. ötéves tervben az l,5-^2 milliárd forintot. Olvan tevékenységek, melyeket nagy mennyiségben látnak el főleg az építőipari szövetkezeteink — központifűtés-szerelés, gázszerelés, villanyszerelés stb. —, nem tartoznak a lakossági szolgáltatás körébe. A lakossági szolgáltatások értékelése kapcsán mindenképpen említést kell tennünk annak gazdaságosságáról, illetve fejlesztési lehetőségeiről. A korábbi tervciklusokban a szolgáltatás fejlesztése többnyire extenzív módon történt, több jelentős kapacitású szolgáltatóház , került átadásra, ezek közül néhányat megemlítenénk. A ceglédi II. sz. szolgáltatóház, a dunakeszi központi szolgáltatóház és a kisebbek közül a kemencei szolgáltatóház, valamint a vácrátóti fodrászüzlet. A létesítéshez a Pest Megyei Klszöv, valamint a megyei tanács jelentős anyagi támogatást nyújtott. Igaz, hogy ma már az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa a Pénzügyminisztériumnak a tanácsi támogatások összegét átutalta. Tehát mondhatjuk, hogy a létesült szolgáltató egységek a szövetkezeti mozgalom anyagi támogatásából épültek. Jelentős segítséget adott az átalánydíjra vonatkozó rendelet megalkotása, mert az elmúlt időszakban 500 szolgáltató részlegünkből 445 átalánydíjas szerződésben működik. Tapasztalataink szerint az átalánydíjas (gebines) szerződésben működő üzleteink a lakosságnak, a szövetkezetnek és a szolgáltatást végzp dolgozónak is kedvező. A szolgáltatást végző dolgozó az általa ténylegesen elvégzett munkáért megkapja a keresetét. S abban is érdekelt, hogy csak a szólgáltatás minőségét biztosító költségeket használja fel, mert ezzel is jövedelmét növelheti. Jó a szövetkezetnek, mert az ilyen szerződéseknél legalább a költségek megtérítését igénylik (ellátatlan kistelepüléseken), a nagyobb településeken pedig néhány százalékos nyereség befizetését is elvárják. Végezetül jó a lakosságnak, mert az átalánydíjas szerződésben dolgozó szolgáltató érdeke, hogy az adott idő alatt minél több vendéget vagy a megrendelőt, minél jobb minőségben szolgálja ki, hogy másik alkalommal is az ő szolgáltatását, munkáját vegyék igénybe. Ma már több mint 1200 fő dolgozik ebben a formában. A szolgáltatások közül a legnagyobb értéket, mint ágazat, a fodrászat és kozmetika képviseli, évi mintegy 70—75 millió forintos összegben. A lakosság részére végzett ilyen jellegű szolgáltatás a VI. ötéves tervben 330 millió forintot tett ki. Az elmúlt években^ egyre dinamikusabban fejlődik a fényképészet, főleg a színes technika elterjedésével. E szolgáltatásunk iránt lényegesen nagyobb az igény, mint amire jelenleg fel tudunk készülni. Munkánkat hátráltatja nem egy esetben a megfelelő minőségű alapanyag hiánya. A VII. ötéves terv célkitűzései között szerepel, hogy bevezetjük a videókészítést, -előhívást és -vágást. Referenciajeüeggel a Du_ na kanyar Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet váci fényképészrészlegét készítettük fel a videoszolgáltatások elvégzésére. A lakosság gépjármüjavitási igényének közel 25 százalékát a 4 ipari szövetkezeti autószerviz elégíti ki. A VI. ötéves tervben minden szervizünkben megoldottuk a zárt technológiás rendszert, ez adta a lehetőséget, hogy időszakos gépjármű-vizsgáztatást végezhetünk. Az autójavításból nyert szolgáltatás értéke évről évre dinamikusan emelkedik. A VI. ötéves tervben mintegy 150 millió forintot tett ki. A lakossági építőipari szolgáltatások területén jelentkező Igényt 21 szövetkezet végzi. E területen mérhető legjobban a különbség a statisztikai szolgáltatás és a lakosság részére ténylegesen végzett munkában. A szolgáltatások értéke 16—20 millió forint között van éveként, azonban a lakosság részére végzett munka 80—100 millió forintot tesz ki. A lakossági szolgáltatásokhoz tartozó gondunk, hogy míg a tiszta profilú szolgáltatások érdekeltsége a korábbi évekhez viszonvítva lényegesen javult, addig a vegyes profilban dolgozó szolgáltató részlegek érdekeltsége egyre kedvezőtlenebbé vált. Miután Pest megyében csak 3 kijelölt szolgáltató szövetkezet van'és mintegy 37 ipari szövetkezet működtet szolgáltató részleget, az érdekeltség nem kedvező alakulása gondokat jelenthet a későbbiek során a nem tiszta profilú szövetkezeteknél. Az ilyen jellegű szövetkezetek körében az elmúlt években több szolgáltató részleg megszüntetését határozták el. A szolgáltató szervezetek gazdálkodását a fogyasztói szokások változása mellett a gazdasági szabályozás is erősön befo'vásolta. A korábbi kedvezmények fokozatos megszüntetése, a szolgáltatásoknak a normatív szabályozásba való bevonása kedvezőtlenül hatott, amit a munka hatékonyságának javításával sem lehetett kellő mértékben ellensúlyozni A feltehetően átmeneti igénycsökkenés a versenyhelyzet kialakulásának kedvezett. A szolgáltatókat arra késztette, hogy javítsák vevőkapcsolataikat. Általában jelentősen lerövidültek a vállalási idők, bár az elmúlt években komoly gondot okozott e területen a nagymértékű fluktuáció. A tartós fogyasztási cikkek üiemtelen alkatrészellátása a reklamációk számát növelte. A szolgáltatási munka színvonalának megítélése az utóbbi 5 évben javult. Ebben közrejátszott a szövetkezeti szolgáltató hálózatban a nagy számban alakult átalányelszámolásos részlegek munkája, egyes területeken a kisszövetkezetek megalakítása. Az elmúlt időszakban a megyei pártbizottság és a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési' célkitűzései és azok alapján tett intézkedések következetesen arra irányultak, hogy megyénk ellátási színvonala érje el az országos átlagot, az agglomerációban pedig csökkentse az ellátási különbséget a fővároshoz képest. A szervezeti változtatások, az új kisszervezetek létrejötte nem hozta magával a verseny élénkülését, ennek még csak a kezdeti jelei tapasztalhatók egyes területeken. Néhány helyen előfordul, hogy a piacmegosztást is érvényesítik, pl. a bérfuvarozás. A verseny egészségtelen megnyilvánulása viszont tapasztalható, , amely nem a megrendelőkért, hanem a szolgáltaitok között a kvalifikált munkaerőért folyik. Ennek következtében a munkaerő a kedvezőbb jövedelmet biztosító kisszervezeti foglalkoztatási formák vagy a kisipar irányába mozog, főként az állami vállalatoktól és a ’ hagyományos ipari szövetkezetektől. Az egyenlő versenyfeltételek sem alakultak ki. Az eltérő szabályozás miatt a szolgáltatói érdekeltség a szervezeti formától függően változó. Legkevésbé érdekeltek a lakossági szolgáltatás végzésében és fejlesztésében azok az állami vállalatok, szövetkezetek, amelyek gyártótevékenységük mellett csak kisebb részben végeznek szolgáltatást, A jövedelemszabályozás szempontjából megfelelő a szolgáltató kisvállalatok és kisszövetkezetek érdekeltsége, de még náluk is kedvezőbbek a kisipar feltételei. A szolgáltatások minősége, színvonala néhány területen kedvezően alakult. Ugyanakkor a lakossági szolgáltatások árszínvonala az elmúlt 5 évben átlagosan évi 7 százalékkal emelkedett a szocialista iparban, míg a kisiparban 8 százalékkal. Az igaz. hogy a szocialista szolgáltató szervezeteknél ez időszak alatt a közel 50 százalékos dotáció megszűnt. A szolgáltatások drágulása és a lakosság reáljövedelmének csekély mértékű emelkedése takarékosságra ösztönözte a szolgáltatást igénybe vevőket. A házilag is elvégezhető munkákat a lakosság egyre nagyobb számban masa végzi el, az eszközök tartősabb használata és a szolgáltatások ritkább igénybevétele került előtérbe. Az elmúlt időszakban az olcsóbb szolgáltatási megoldások iránt nőtt a kereslet. Ez az illegális szolgáltatóknak nyújtott továhbi lehetőséget. A legkedvezőbb áron a kontárok és fusizók tudnak szolgáltatni. mivel semmiféle adóterhet nem vállalnak. Ugyanakkor garanciát sem vállalnak az általuk elvégzett munkákra. A lakossági szolgáltatások jövedelmezősége romlott és továbbra is elmarad a közületi és más munkákon realizálható eredménytől. A szolgáltatók költségterhei jelentősen emelkedtek. Ezek főleg az anyag-, alkatrész-, energia^ víz-, csatorna-, helyiségbérleti költségek s a társadalombiztosítási járulék emelkedéséből adódnak. A szolgáltatók költségkímélő intézkesei ezt nem tudták ellensúlyozni. Az árakban pedig részben a fizetőképes kereslet, részben az indirekt hatósági intézkedések miatt nem tudták' áthárítani. Az anyag- és alkatrészellátásra a megoldatlanság jellemző. A megrendelői panaszok «. landó forrása, hogy a szolgáltatók az alkatrészhiány miatt a vállalási időket nem tartják meg. Nemritkán a megrendelő kénytelen a hiányzó alkatrészt beszerezni, mert csak így tudják elvállalni a javítást. A hiányhelyzet az elosztásban sok esetben visszásságot, visszaélést szül. Javítaná azonban a helyzetet, ha a készletezők, a javítók a jelenleginél nagyobb készletezésre rendezkednének be és növelnék alkatrész-felújító tevékenységüket. Nem javítja a szolgáltatás helyzetét, ha a helyi tanácsok az amúgy is veszteséges vagy éppen nullszaldós szolgáltatóhelyiség bérleti díját duplájára emeli, mert ezzel automatikusan megteremti a szolgáltatóhelyiség felszámolásának lehetőségét. Az elmúlt években a megye szövetkezeti iparában alapvető szervezeti átrendeződés ment végbe. Az ösztönző gazdasági szabályozás hatására gyors ütemben alakultak a kisszövetkezetek és számuk ma már 128. Az átrendeződés azonban nem eredményezte a szolgáltató tevékenység érdemi bővülését, mert ilyen céllal mindössze 4 kisszövetkezet alakult. Az elmondottakb.ól adódóan a szövetkezeti iparban a lakossági szolgáltató tevékenységnek i- a VII, ötéves tervben — csak a szintentartását tervezzük. A jövedelmezőség alacsony szintjének — sok helyen veszteségének — kompenzálására keressük a legelőnyösebb szervezeti formát, így például leányvállalat alapításával is foglalkozunk. Sok helyen a személyi szolgáltatás mellett kiegészítő kereskedelmi tevékenységet, a szolgáltatóházak jobb kihasználása érdekében pedig szerződéses rendszerben butikot, ételbárt nyitottunk. A szolgáltatásban a fejlesztési érdekeltség, illetve a szövetkezetek tőkehiányát jelzi, hogy több szövetkezet az OKISZ- üzlethálózat korszerűsítésére biztosított támogatását xiem tudja igénybe venni, mert ennek az a feltétele, hogy a felújítási költség 50 százalékát a szövetkezet saját alapjaiból biztosítsa. A VII. ötéves tervben azonban o központi támogatások végleg megszűntek, és csak a szövetkezetek saját elhatározásából és képződő érdekeltségi alapjából létesíthetnek szolgáltató egységeket. A tevékenység nem kedvező gazdaságossága azonban nem elég ösztönző az újabb létesítmények kialakítására. Ipari szövetkezeteink feladata tehát' a szolgáltatások minél magasabb szintű ellátása a meglevő gazdasági egységekben. Megállapíthatjuk, hogy a lakossági szolgáltatásokban az ellátás színvonala az ermúlt VI. ötéves tervben fejlődött, és az országos helyzethez viszonyítva is javult. A javulást viszont nem lehet minden szolgáltatási típusban tapasztalni, mert még továbbra is vannak kevésbé ellátott területek. A VII. ötéves tervben — főleg a kisszervezeteknél — szeretnénk a lakossági szolgáltatások további javulását elérni. A szolgáltatásoknak a fizetőképes kereslet szerinti alakításához azonban fokozottabban szükség lesz a jövőben a helyi tanácsok, az érdekképviseleti és szolgáltató szervezetek jobb együttműködésére. Dr. Bcrnáth Tibor, a Pest Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének, elnöke Megoldás az ezredvégig A papíron gyep volt, a valóságban más Magyarországon 1 millió 240 ezer hektár gyepet tart nyilván a statisztika, vagyis a mezőgazdaságilag müveit terület 20 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A gabona- és húsprogram megvalósítása során az ágazat fejlesztése háttérbe szorult. Egyebek között ezzel magyarázható, hogy a legelők, rétek terméshozama olyan alacsony, hogy arról beszélni szinte illetlenségnek számít a nyilvánosság előtt. A problé-, ma összetettsége azonban nem ok arra, hogy az idők végeztéig fenntartsuk a gyepgazdálkodás méltánytalan helyzetét. Az előrelépés mikéntjéről ellentmondásos a szakemberek véleménye. Kis túlzással azt is mondhatnánk, külön iskolák alakultak ki füves térségeink hasznosítására. Gödöllő a kor igényeinek megfelelően a gazdaságosságra volt elsősorban tekintettel, amikor módszereit kidolgozta. Dr. Barcsák Zoltánt, az agrártudományi egyetem növénytermesztési tanszékének professzorát arra kértük, vázolja ennek a rendszernek a lényegét, a gyepszindróma megoldásának általuk legjobbnak tartott útját-módját. Műtrágya, de mennyi? — A gyepgazdálkodás valóban elhanyagolt területe a mezőgazdasagunknak. A hektáronkénti szénaértékre átszámított 1,7 tonna termes könnyűszerrel megduplázható lenne. — Az üzemeket feltehetőleg az érdekli elsősorban, hogy milyen áron lehetnek részesei ennek a nagy lehetőségnek. — Nagy adagú nitrogénmütr ágyazással — állítják sokan. De mekkora legyen ez a nagy adag? — kérdezhetjük joggal. Három-négyszáz kilogramm hatóanyag tartalmú műtrágya? Aligha hálálná meg ezt a bőkezűséget a legelő. Mi ezzel szemben azt mondjuk, a tápanyag-utánpótlásnak meghatározott hozamnövekedést kell eredményeznie. Konkrétan 100 kilogramm többlet-zöldfű eléréséhez 1 kilogramm nitrogén kijuttatása szükségeltetik. — Az adottságoktól függetlenül? — Ellenkezőleg. Az említett dózis külterjes, félintenzív viszonyok esetén érvényes. Nyilvánvalóan nagyobb adagot érdemel, a hektáronkénti 200 kilogrammot is elkívánja a völgyi, üde talajú gyep, ahol már eleve magasabb a hozam. A lényeg: mi egy meglévő, az adott körülmények között elért hozamból, illetve költségszintből indulunk ki, ami korábban jellemezte a tájegységet. Akkor is, ha ott éppen szünetelt a legeltetés. Technológiánk alkalmazása nem igényli a drága és a gyorsan bomló nitrogén esetében a korántsem megbízható talajvizsgálatokat. Szóval fölöslegesnek tartjuk a nagyberuházást, az ezt magában foglaló vízbérendezést, talajjavítást és a többit. Szemlélet és szabályozók — Mi tartozik még a gödöllői eljáráshoz? —r Kidolgoztuk a komplett vegyszeres gyomirtás módszerét, mely feltételezi a szakaszos legeltetést. Ez utóbbi azért is fontos, mert ha negyvennaponként nem legeltetünk, a gyom egyszerűen visszatelepszik á legelőre. — A gyepgazdálkodás jelenlegi alacsony színvonala egyesek szerint a szakismeretek hiányából fakad. — Nézze, a tárgynak valóban nincs önálló tanszéke egyetemünkön — bár létrehozásáról éppen a közelmúltban esett szó —, de a hallgatók megfelelő óraszámban tanulják a legelő- és rétgazdálkodás elméletét és gyakorlatát. Szakmérnökként pedig választhatják diplomatervük témájául is. Azt hiszem. inkább az üzemi szemlélettel van a baj. Persze a gazdaságok szempontjai is érthetők. A tervek teljesítésének számonkérésekor a gyep többnyire elkerüli az irányítószervek figyelmét. Nem is kell hozzá nagyon sokat csalni, hogy hozamai a szántóföldi termesztés eredményességét javítsák. — Talán éppen ennek az üzemi praktikának volt köze ahhoz, hogy a fejlesztés oly sok próbálkozása kudarcot vallott. — Ne ítéljünk felületesen. Tény, hogy a hatvanas években adott állami támogatás. amely a műtrágyázást kívánta javítani, nem érte el célját. Á gazdaságok papíron a gyepet, a valóságban az árunövényeket részesítették a központi pénzekből előteremtett többlet tápanyagban. Ugyanez történt a beruházásokkal is néhány év múlva: a végén már „aranyból” készültek a karámok ... csakhogy elköltsék a pénzt. A mezőgazdasági kormányzat végül úgy döntött, a gyepek telepítését finanszírozza a műtrágya és a beruházás helyett. De akkor sem az történt, amit az illetékesek szerettek volna. A telepítés ugyanis a szántókon valósult meg, a valóban nagy termések nem a gyepgazdálkodás eredményrovatába kerültek. Összegezve azonban azt hiszem, a szemlélet és a szabályozók egyformán ludasak a dologban. — Lehet-e a tavaly meghirdetett gyep—gabona váltóprogramot az oly régóta esedékes változások biztató jelének tekinteni? - < — Ha a program beváltja a hozzáfűzött reményeket, mintegy 300 ezer hektár gyepet hódítunk el az ugartól, A módszert tulajdonképpen már a felszabadulás előtt is alkalmazták. Arról van szó, hogy a jobb területeken a gyeptörésbe gabonát vetnek, majd kétévi szántóföldi hasznosítás után visszaállítják az eredeti állapotot. Pontosabban nem az eredetit, hiszen az új telepítésű legelő többet ad ugyanazon a helyen. A gazdaságok természetesen érdeklődnek az akció, iránt, hiszen a pályázat kiírói a bázison felüli gabonáért felárat fizetnek. Mindenesetre nagyon ügyelni kell arra, hogy az úgynevezett feltétlen gyepekhez ne nyúljanak. Itt ugyanis a rekultiváció eleve reménytelen és a művelési ág változtatása csak károkat okozhat. Igazi frontáttörést én egyébként nem jósotok a következő években, alapvető változásra csak az ezredfordulón lehet számítani. Annak ellenére, hogy a megyében — közéjük számít az Alagi Állami Tangazdaságé is — akadnak már jó példák. Könyv februárban — Az elmondottak szerint a gyakorlat nagy késéssel és akadozva veszi át a gyepgazdálkodás terén elért tudományos eredményeket. Ez viszszavetheti a kutatás lendületét is. — Nem állhatunk meg a praktikum tartós vagy ideiglenes zárlatai miatt. Szeretnénk minél tökéletesebb, minél használhatóbb metódusokat kidolgozni. Mindig is izgatott bennünket, miért válogat az állat az egyes fűfajok között, hogy a béltartalmon s a tömegen kívül a növényeknek van egy harmadik értékű tulajdonságuk is, az ízletesség. Jelenlegi kutatásaink arra irányulnak, hogy a füvek ízletességi vizsgálatainak tapasztalatai birtokában konkrét javaslatokat adjunk a termelőknek: hol, milyen állatfajok, mely korcsoportok számára milyen összetételű gyepet telepítsenek. — A gyakorló mezőgazda számára nélkülözhetetlen a szakkönyv. Ügy hírlik, egy éve nincs korszerű gyepgazdálkodpsi szakkönyv forgalomban. — Gazdaságos gyeptermesztés és -hasznosítás címen dr. Kertész Istvánnal, a Bovina igazgatójával közösen írtunk könyvet, amely a jövő februárban esedékes mezőgazdasági könyvnapokon már kapható lesz. Valkó Béla
