Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

■ Abomyi krónikám Teljesíthető az éves terv A mezőgazdaságnak a 60-as ívekben befejeződött szocia­lista átszervezése helyenként, így Abonyban is, egyedi gon­dokat eredményezett. Ilyen volt például, hogy a termelő­­eszközök mennyiségi és mi­nőségi változása következmé­nyeként jelentős munkaerő jelszabadult. A nagyközség­ben nem volt iparfejlesztés, a 6700 keresőképes ember közül háromezren a fővárosban, Cegléden, illetve Szolnokon dolgoztak. Ebben az időben 3000-nél több nő várt munka­­lehetőségre. Létszám Ezzel összefüggésben fontos dátum 1971. január 4. Te­kintélyes létszámmal működő ipari üzeme lett a település­nek, megnyitotta kapuit a Mechanikai Művek gyáregysé­ge, amelynek egyre fontosabb szerepe van a vállalaton be­lül. _ Napjainkban telefonké­szülékeket és kondenzátorokat gyárt, figyelemre érdemes hazai és külföldi kooperációs tevékenységgel. Például a tár­csás hívóműveket az NDK-ból importálják, cserébe az idén 700 ezer hallgatóbetétet szál­lítanak. A település immár legna­gyobb ipari üzemében az MSZMP nagyközségi és a Mechanikai Művek párt-vég­­rehajtóbizottsága együttes ülést tartott a minap, ame­lyen a gyáregység idei várha­tó tervteljesítéséről, a jövő évi feladatokról, valamint az ottani tömegszervezetek párt­­irányításáról és a további tennivalókról tárgyaltak. Az első napirend előadója, Tóth György igazgató írásos előter­jesztéséből egyebek között ki­derült, hogy az anyag- és kooperációs alkatrészhiány el­lenére a termelés folyamatos Volt. Az esetenként szükséges munkaerő-átcsoportosítást időbeli végrehajtották, így biztosítani tudták a folyama­tos munkavégzést. Az október végéig produ­kált termelési érték összege: 356,5 millió forint, ami 77 millióval több, mint a múlt esztendő hasonló időszaká­ban. Elkészült 95 651 darab telefon, 847 pénzbedobós ké­szülék és 2 millió 640 ezer kondenzátor. Ha az esztendő további részében nem lesz gond az anyagellátással, az éves programot, az 501 milliós készárutermelési tervet telje­síteni tudják. A megemelt programnak megfelelően növelték a lét­számot, de nem olyan mér­tékben. mint azt a követel­mények megkívánták, és nap­jainkban is gond, hogy nincs elég szakmunkás. Elsősorban hegesztő, lakatos, szerszámké­szítő és elektroműszerész hiányzik. Energia- és energiahordo­zó-felhasználásuk a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva csökkent. Gazdálkodá­suk hatékonyságának fokozá­sa érdekében vállalati cse­lekvési program és gyáregy­ségi intézkedési terv készült erre az esztendőre. Ezekben a többi. között a produktív anyagnormák felülvizsgálata, a tőkés importanyagok kivál­tása, a csomagolási technoló­giák egyszerűsítése, korsze­rűsítése szerepelt. A terve­zett ésszerű takarékosság fo­lyamatosan megvalósul. Egy új termék gyártásá­nak bevezetése nem tartozik a könnyű feladatok közé a gyáregységnél, csak vállalati összefogással hajtható végre. Az együttműködés szép pél­­dáia volt az idén az úgyne­vezett GPP-kondenzátor elő­állításának bevezetése, majd a sorozatgyártás beindítása. A döntéstől számított tíz hó­nap alatt megvalósult a fej­lesztés. Jó összhang teremtő­dött a budapesti fejlesztők és a gyáregység műszaki irányí­tói között. Befejézéshez köze­ledik annak az új eljárásnak a kimunkálása, amely a hallgatók gyártását módosítja. A módszer bevezetésével 25 dolgozó felszabadul és más tevékenységet folytathat. Műszakok Jövő évi termelési tervüket már ismerik, és úgy látják, a feladatok végrehajtásához mind az anyagi, mind a tech­nikai feltételek rendelkezésre állnak. Javukra válna, ha a félikészáruraktár engedélye­zett készletszintjét megemel­nék. Ez azonban a teljesíthe­tőségnek csak az egyik része. A munkaidőalap védelme, a munkahelyen eltöltött idő jobb kihasználása érdekében intézkedéseket tesznek. Meg­felelőbb munkakezdést vezet­nek be, és arra törekszenek, hogy a két műszakos és ked­vezményes munkarendben dolgozók aránya jelentősen ne zavarja a szervezhetősé­­get. A tanácskozás előtt a két testület közös látogatást tett több munkacsarnokban. Ér­deklődve szemlélték a kon­denzátorüzemben nemrégen működő, olasz gyártmányú, automata tekercselőgépet. Ött beszélgettünk Komáromi László üzemvezetővel, aki el­mondta, hogy éves tervüket 3.2 millió MP, illetve vegyes összetételű, valamint 300 ezer propilén kondenzátor gyártá­sa képezi. Bár az anyagellátás a gyár­egység egészéhez hasonlóan náluk sem volt az idén za­vartalan, a tavalyinál azon­ban valamelyest jobbnak bi­zonyult. így a kedvezőbb gyártmányösszetétel és a 170 fős kollektíva igyekezete lehet garancia, hogy a beütemezett mennyiségből 3,4 millió elké­szül. A százezer darab az új termékből hiányozhat, mivel az új gép üzembe helyezését a második negyedévre üte­mezték, és erre csak a har­madik negyedévben kerül sor. Kereslet — Az elvárt jó eredmény alapvető feltétele a folyama­tosság — magyarázta az üzemvezető. — Ha az alap­anyag nem érkezik be időre, megszakad a lendület és utá­na egy bizonyos időnek kell eltelnie, míg újra felvehetjük a megfelelő tempót. — Mire képes ez az impo­nálóan szép masina? — Két műszakban hatezer kondenzátort tud elkészíteni, ami körülbelül tíz kiváló te­kercselő teljesítményének fe­lel meg. Amellett, hogy ennél a tűzveszélyesség teljesen ki­zárt, olyan terméket készít, amely az exportkövetelmé­nyeknek is megfelelhet. Az üzem termékei pillanat­nyilag Csehszlovákiába jut­nak el. Ebben az évben 80 ezer darab 500 voltos kon­denzátort szállítanak, ame­lyeket automata mosógépek motorjaiba szerelnek be. Ha a gép a hozzá fűzött remé­nyeket beváltja, más orszá­gokba is eljuthat az új ter­mék, -bár hazai viszonylatban sem jelentéktelen a kereslet. Jövőre magasabb lesz az üzem tervszáma, de Komáro­mi László optimista. Ügy érzi, a nagyobb követelmé­nyeknek meg tudnak felelni, és folyamatos lesz a termelés. Gy. F. Tanácsülés Az Abonyi Tanács ma, csü­törtökön délután ülést tart, amelyen megtárgyalják, mi­lyenek a helyi munkavállalási lehetőségek és mit tudnak tenni a vidékre járó dolgozók létszámának csökkentése érde­kében. Megvitatják és elfo­gadják a tanács és szervei 1937. évre szóló munkatervét. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 279. SZÄM 1986. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Nyársapáti körkép II. Szükség van még a termékeikre? A népességmegtartó képes­ség alakítása tehát gazdasági feladat. Írhatnánk, hogy gaz­dasági kényszer, de az élet — szerencsére? vagy éppen el­lenkezőleg? — nem fogalmaz ennyire keményen. Végered­ményben az az 5476 hektár, amely Nyársapát határa, jó­részt, majd 95 százalékban, futóhomok. Ha ilyen sivata­gi időjárás lesz még néhány esztendeig, szinte biztos, hogy nem tudja eltartani az itt élő­ket. De a jókedvű nyársapá­tiakat mégis Madách-sorok­kal lehetne a legtalálóbban jellemezni: küzdenek és bíz­nak. Sok szó esett már a község legnagyobb gazdasági egysé­géről, a termelőszövetkezetről. Tóth Sándor, a gazdaság el­nöke, majd’ háromórás beszél­getésünk alatt fejből sorolja a gazdaság alapadatait, az egyesülést megelőző éveket éppúgy, mint a mai terveket. Derűs ember. — Ahhoz, hogy a jövőről lehessen beszélni, vissza kell menni a múltba. Amikor eze­ken a földeken 1960-ban meg­alakultak a szövetkezetek, fi­gyelembe kellett venni azt a kultúrát, ami addigra kiala­kult. Vezetői ismeretek nél­kül, a kisüzemekben használt eszközökkel kellett a nagy­üzemi termelést megvalósíta­ni. A hatvanas években bel­vízzel küszködött a térség. Egyébként a fejlődés mégis tetten érhető. Az 1971-es esz­tendőben 771 tsz-dolgozó 1 millió 700 ezer munkaóra alatt, 16 millió 96 ézer forint bér kifizetése mellett termelt. 1986-ban úgy háromszáz dol­gozónk 800 ezer óra alatt 17,2 millió forintért tevékenyke­dik. Tiszta vagyonunk az akko­ri 36 millióról 83 millióra nőtt. A múlt terheitől megszabadul­tunk — az egyesüléskor mí­nusz 24 milliós veszteségünk­kel szemben ma gyakorlatilag nincs terhűnk. Azt is állítom, hogy ez a föld, ez a népesség normális közgazdasági és nor­mális természeti körülmények között biztosíthatná a téesz fejlődését. Kezdjük a közgazdasági gon­dokkal. A szabályozóváltozás 3,8 milliós elvonást jelent. Azután tény, hogy míg az el­múlt ötéves terv alatt a me­zőgazdasági árak úgy 16—18 százalékkal, addig a terme­léshez szükséges ipari beren­dezések, anyagok, gépek meg ennek duplájával, 32 százalék­kal emelkedtek. Lehetne ezt mondani úgy is, hogy egy-egy traktorért mennyivel több bú­zát kell termelnünk... Helytörténeti kiadvány Céhekről és mesterekről Az abonyi homo jaber cí­met viseli Skultéty Sándor nyugdíjas tanár legújabb helytörténeti munkája, ame­lyet saját költségén sokszoro­­síitatott. A helytörténeti szem­pontból lényeges dolgozat a település egykori iparosairól szól. A bevezető részben a helyi céhek történetét taglalja, majd arról olvashatunk, mi­lyen volt A bony ipara a tö­rök megszállás idején. Kide­rül, miért szűntek meg a cé­hek és milyen céllal alakul­tak meg az ipartársulások, valamint az ipartestületek. Több oldalon sorolja fel az elmúlt századokban Abonyban működött iparosok nevét, fog­lalkozását, lakcímét, majd né­hány közismert mesterember rövid portréját vázolja fel. Dobozi Lajos kocsifényezőről és mázol óról, aki az Üjszászi és a Kinizsi út sarkán lakott, ezeket írja: „A múlt század végén mesterlegény, 1901-től önálló. Felesége Nikii Ferenc jónevű takácsmester lánya volt. Hosszú éveken át az ISE (Abomyi Iparos Ifjúság Sport­egylete) első számú támoga­tója családtagjaival együtt. Fiai az abonyi sportélet meg­teremtői és aktív résztvevői. Leányai neves műkedvelők voltak.” A kötetet értékes fotók te­szik még érdekesebbé. A természeti bajok sem ki­sebbek. Először is volt az olaj­­árrobbanás. Azután a kedve­zőtlen időjárás. 1979 óta vagy teljesen, vagy részben aszá­lyos évünk volt. Az idén az átlagos és szükséges 520 mil­liméter csapadék helyett ok­tóber végén 29,2 milliméternél tartottunk, de úgy, hogy egy­­egy eső után pár napig nagy szél volt. Már június—július­ban abrakolni kellett az ál­latállományt, s ez másfél—1,8 milliós kiesést jelent. Szóltam már arról, hogy a hatvanas esztendőkben Nyárs­apáinak belvízgondjai vol­tak. Azután megépült a bel­vízrendező rendszer. Legalább­is névleg; ugyanis egyszerűbb az egészet csatornának nevez­ni, mivel vízvisszatartó mű­tárgyakat nem építettek. Az akkori időszak fatelepítési po­litikája egyértelműen nyárfa­párti volt, ami további víz­­veszteséget eredményez. Mára legkevesebb két-három, de in­kább több méterrel esett az átlagos talajvízszint. A ter­melőszövetkezetet az ország (hasonló adottságú területeihez kell viszonyítani. Akkor hát hasonlítsunk. A (körzetben működő közös gaz­daságok nagyjában-egészében (hasonló földterületen gazdál­kodnak, az viszont igaz, hogy (földjeik aranykorona-értéke •valamivel magasabb. Abban a •jelentésében, amelyet a Hala­dás Tsz a községi pártveze­­•tőség számára készített a VII, ötéves terv létszám- és bér­gazdálkodásáról, éppen a ter­melőszövetkezet tartotta szük­ségesnek a négy, ebben a kör­letben működő tsz összeha­sonlítását. A kiinduló és a végadatokat érdemes felsorol­ni, majd a növekedési rátá­kat megállapítani. Arany Tsz: 47 ezerről 63 ezerre; Mészáros Tsz: 44 ezer­től 66 ezerre; Petőfi Tsz: 49 ezerről 63 ezerre; s a nyárs­apáti Haladás Termelőszövet­kezet: 40 ezerről 52 ezer fo­rintra növelte az egy dolgo­zóra jutó átlagos munkabért. Ugyanebben a sorrendben a növekedések: 133, 151, 128, il­letve 129 százalékosak. Egyet azonban ne felejtsünk el: eb­ben minden kifizetés benne foglaltatik, a vezetői zárszám­adási prémiumoktól a tízfo­rintos órabérű udvarosig be­zárólag. A termelőszövetkezet elnö­ke így folytatja: — Talán központilag kell azt eldönteni, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen körzetek termékeire, az itt folyó ter­melésre, vagy jobban megéri az államnak, ha nem vetünk, nem aratunk — akkor nincs veszteségünk. 1984-ben például minden hektár területről 8 ezer forinttal kevesebb volt a bevétel. — De mi az, amit tenni le­het, tenni kell? Elvégre az előző kérdés ugyan valóságos elkeseredés szülötte, ám a fe­leletet mégiscsak tudjuk: ter­melni pedig kell. — Bűvös körben állunk! Ah­hoz, hogy jobban dolgozzunk, először is emelni kellene a béreket. De ahhoz meg jobb eredmények kellenének, s nem ezek az emelkedő költségek. A termelőszövetkezet ve­zetősége nyilván nem tétlen­kedik, hanem intézkedési ter­vet készített. — Hogyne. De a tény még­iscsak az egy-másfél tervcik­lusos lemaradás! Mi csak azok­ra a fejlesztésekre gondolha­tunk, amelyeket az állam ki­emelten dotál. így a szőlő- és gyümölcstelepítés felé fordul­tunk, fordulunk. A szőlőt cse­pegtető öntözőrendszerrel lát­juk el, s készen áll a terv a telepítendő újabb negyven­­hektáros táblára is. A gyü­mölcsöst kombinált öntözéssel kezeljük. — Összességében azt gon­dolom, ha nem viszi el a fagy a jónak: ígérkező terméseket, s ha nem lesz elviselhetetlen hőség a kötés idején, s ha ál­landósul végre a közgazdasá­gi környezet, azaz, ha nem erősödik az elvonás, s ha vég­ire átlagos mennyiségű csapa­dék hull úgy, hogy azt nem (fújja ki a szél a talajból, a •jövő esztendőt, újra nyereség­gel zárhatjuk — mondja Tóth Sándor. Lehetne még sorolni a gon­dokat. Az ipari ágazat húsz­­százalékos nyereségtermelő képessége felére csökkent. A •gumiüzem ugyan új világsza­badalmi védettség alatt álló terméket is képes lenne gyár­tani, ám a honi üzletkötők külföldön nem flekként, ha­nem más természetű, szerző­déskötésre csábító ajándékot •kaphatnak. A vezetők leter­heltsége fokozódott, s az el­nök örül, ha huszonöt tárgya­lásból egy végződik sikerrel, azaz megrendeléssel. — Én nem tartom elkép­zelhetetlennek, hogy az előbb vázolt feltételek teljesülése esetén szükségünk lesz újra a több munkáskézre. S az meg tény, hogy az eddigi ötéves •terveink első esztendejei ed­dig szinte mindig rosszul si­kerültek. S most nincsenek kétségbeesve az emberek. Bíz­nak a jövőben — állítja ha­tározottan Tóth Sándor, a •nyársapáti Haladás Termelő­­szövetkezet elnöke. Bullái Ottó Következik: CSODÁK BIZONYARA NINCSENEK Ésszerű kockázat volt A Dánszentmiklósi Híradó 2. számában sok aktuális írás jelent meg a község életéről. Többek között olvashattunk csokiüzem létrehozásáról, amelyről Kínál János üzem­vezető számolt be. Az ésszerű kockázattal járó vállalkozásra teremtett jó pél­dát a Monori Állami Gazda­ság dánszentmiklósi kerülete. Június elsejével gazdasági társulást alakított a Buda­pest Csokoládégyárral édes­ipari termékek gyártására. A lehetőséget a kényszerűség te­remtette meg mindkét fél számára. A fővárosi gyárban adva volt egy létszámhiány miatt kihasználatlan gépsor, a gazdaságban pedig hasonló sorsú épület, valamint meg­felelő létszámú munkaerő. Példás gyorsasággal létre­jött a kivitelezés. Az üzem vezetését egy kellő szakmai tapasztalatokkal rendelkező fiatal házaspár vállalta el. A termelés három műszakban folyik. Negyven falubeli la­kos kapott munkalehetőséget, a fizetésük körülbelül 4000 forint. A gazdaság kapcsolata az édesiparral nem új keletű, Csomagoltak már korábban különböző termékeket, kakaó­port, és évek óta tárolnak szaloncukrot. A most beindult kis üzem táblás nugátot for­máz és csomagol — napi 55 mázsát. A kész nugátmasszát tartálykocsival szállítják a csokoiádégyárból, a dúsítás és ízesítés Dánszentmiklóson történik. A társulás vezetői a jelenleg készített négyfajta termék mellett új ízekre és a termelés esetleges bővítésére is gondolnak. Az üzem évi tervezett nyereségének — amely várhatóan 26 millió fo­rint — 51 százaléka a gazda­ságot illeti meg. • Zongoraest Liszt- és Chopin-mflvek csendülnek fel azon a zongo­raesten, amelynek előadója Varsányi László lesz. A kon­cert december 8-án 18 órakor kezdődik az albertirsai műve­lődési házban. Üzemorvosi rendelő A Ceglédi Állami Tangaz­daság központjában, ahol 46 lakás épült az elmúlt évek­ben és ma már rendszeresen felkeresi a mozgókönyvtár is, november közepe óta újabb szolgáltatást vehetnek igénybe a gazdaság dolgozói. Az egyik szolgálati lakásban megnyílt és hetenként háromszor fogad­ja a betegeket az üzemorvo­si rendelő. Paff, a bűvös sárkány Ha én első osztályos lennék, általános iskolás, akkor bizony beállnék szépen a sorba és elindulnék a művelődési ház­ba rendhagyó irodalmi órára. Azt, hogy rendhagyó, nem na­gyon érteném, de nem is ez lenne a lényeg, mennék a töb­biekkel. Néha a tanító néni — a rendes — beterelne a sor­ba, ne kóvályogjak, mert el­üt az autó. Meg szépen visel­kedjünk ám. nehogy szégyent hozzunk az ő és az iskola fe­jére. Jó, jó, nem piszkálom a Kende Zsoltit, nyugton mara­dok. Mondd, szereted az állato­kat?! — kérdezné a másik ta­nító néni, az, aki a színpadon lenne. Szeretem, persze, hogy szeretem, nem vagyok én olyan gyerek, de ha már így rámkérdeznének, csak megje­gyezném. az a középső néni nem tudja a Micimackó szö­vegét. Csak tátog, amikor azt kéne mondani: „A hidegre való tekintettel...” Nem kell adni az ilyen kicsi dolgokra, te rossz gyerek, inkább figyeld a . bácsit, aki furulyázik. Nem akarok én a művésznő-tanító nénivel vitatkozni, isten őrizz, de már csak megmondom, a mi otthoni tanító nénink is tud így pikulázni, szokott ne­künk zenélni az iskolában. Bá­­bozni is szoktunk meg el­­játsszuk azokat a meséket, amiket itt a néniék monda­nak. Ejnye, de furcsa kisfiú vagy te, mondaná a néni, inkább figyeld a dalokat, most éne­kelni fogunk neked, biztosan hallottad már a Paff, a bűvös sárkányt... Hallottam, de megvan az apukámnak is kazettán, ott­hon csak betesszük a magnó­ba és már szól is: „Senkitől se fél...” Mit képzelsz, pimasz kö­lyök, csattanna fel ennyi szem­telenség hallatán a művésznő. Ez a rendhagyó óra tetszik a népművelőnek, ő hívott ide bennünket, tetszik a pedagó­gusoknak, ők hoztak téged el, meg tetszik nekünk is, bizony sok munkánk van benne. Csak éppen .neked nem tetszik? Hogy hívnak téged, hadd hall­jam csak! Én már csak ilyen megátal­kodott vagyok, de ki is me­hetek a teremből. Ne tessék idegeskedni, visszamegyek az iskolai tanító nénimhez. Kü­lönben a Pap meg a Pákozdi után következem a névsor­ban: Rab László ISSN 0133—2M0 (Ceglédi IKrl.,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents