Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1986. NOVEMBER 26., SZERDA A^fíyfcgl? Megyei képviselőcsoport-ülés Verésen Jó alapot ad az ezredfordulóig Az 32&l(M!16r3CÍO megannyi jellemzőjét magán viselő, 23 ezres lélekszámú Vecsés nagy­községi tanácsán tartotta ülé­sét tegnap a Pest megyei képviselőcsoport, A téma a főváros vonzáskörzetének helyzete, fejlesztése volt. Ott volt a tanácskozáson Sarlós István, az Országgyűlés elnö­ke, Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának első titkára, Tóth László, a Közlekedési Minisz­térium államtitkára, László László, az Építési és Város­­fejlesztési Minisztérium osz­tályvezetője, valamint Kere­kes Jánosné, a Pest Megyei Statisztikai Hivatal vezetője. Koltai Imrének (28. vk. Vác) a képviselőcsoport elnö­kének bevezetője után Vág­­völgyi József, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyet­tese tájékoztatott a gazdasági­lag és a lakosság lélekszámút tekintve is fontos terület jel­lemzőiről, fejlesztési lehetősé­geiről. Leginkább az az adat érzékelteti a gondokat, hogy amíg a fővárosban csupán 30 százalékkal növekedett a né­pesség 1950 óta, addig a Pest megyei agglomerációban meg­duplázódott a lakosság szá­ma. A gazdaság, a kereskede­lem, az oktatás, kultúra, az infrastruktúra és a többi te­rületen elért eredmények el­lenére sem tudja követni a fejlődés üteme az egyre nö­vekvő igényeket. A megyei és az országos törekvések egybeesnek. A kormány ta­valy fogadta el a hosszú távú koncepciót, amely egyebek között azt célozza, hogy csökkenjenek a fővároshoz, a megye többi településéhez vi­szonyított indokolatlan kü­lönbségek. Jobb munkameg­osztás alakuljon ki a terme­lésben, az ellátásban és egyéb szférákban. Tömören fogal­mazva: növekedjék a terület népességét eltartó képessége. Csányi János, a Vecsési Nagyközségi Tanács elnöke úiabb példákkal szolgált ar­ról az összefogásról, amely megsokszorozza a forintokat. Ám akadnak olyan igények is, amelyeket helyben, önerőből már nem lehet kielégíteni. Ilyen kérdés például a Feri­hegyi repülőtér bővítése után kialakult helyzet rendezése. Mondhatni, a képviselők nagyon otthon vannak ebben a témában. A jelenlévőknek a fele olyan választókerüle­tet képvisel, ahová legalább egy, de inkább több agglo­merációs település tartozik. Ez érződött a véleményeken, a kérdéseken is. Bánáti And­rás (5. vk. Nagykáta) például azt tudakolta: Elegendőek-e a központilag visszajuttatan­dó anyagiak arra, hogy a kü­lönbségek eltűnjenek, vagy megyei forrásokból is kell er­re áldozni? Mert ha az utób­bi az igaz, akkor azt más te­rületek sínylik meg. Kárpáti András (22. vk. Budakeszi) arról szólt, hogy az arányta­lanságokat csak közösen, a megyén kívüli szervekkel, in­tézményekkel együttműködve lehet megszüntetni. Ügy talál­ja, hogy — különböző okok miatt — gyakran nem elég erős ez a partneri viszony. Dt. Berdár Béla (25. vk. Bu­dakalász) ugyancsak az egy­másrautaltságról beszélt, ami azonban nem mindenkor je­lent érdekazonosságot. Ezért is szükséges, hogy az érde­keltek hosszabb távra tervez­zenek, egyeztessék elképzelé­seiket. Ezzci csengett egybe Sarlós István hozzászólása is. Mint mondta, a mára kialakult helyzet nemcsak Budapest környékére, hanem általában á városok vonzáskörzetére jellemző. Ezért tágabb össze­függéseket kell vizsgálni, szé­lesebb együttműködés kell. A településhálózat fejlesztési koncepciója későn született meg. Olykor hiányzott a kö­zös gondolkodás, az ^együttes tervezés, gyakran szétforgá­­csolódtak az erők. Krasznai Lajos elmondta, hogy a megyei vezetés az egységes fejlesztés híve. Ezt az elvet nem feladva, az agg­lomeráció mégis kiemelt fi­gyelmet érdemel, hiszen ott ä legnagyobb az elmai'adás. Először született olyan hosszú távú program, amely nemcsak a jelenlegi ötéves tervben, hanem egészen az ezredfor­dulóig jó alapot ad a mun­kára, Támpontot nyújt, meg­könnyíti az eligazodást, össze­hangolja az országos gondol­kodást. Tóth László arról szólt, hogy a közlekedési tárca a nehezebb gazdasági körülmé­nyek közepette sem akar visszalépni az elmaradott te­rületek fejlesztésétől. A re­pülőtér bővítésével kapcsola­tos konkrét kérdésekről szól­­ya elmondta, hogy igyekeznek mindenki számára elfogadha­tó megoldásokat találni. Több variáció is megfogalmazó­dott, amelyekkel hamarosan a lakosság elé állnak. A vitában az említetteken kívül a következők szólaltak da. ha nem jönnek a fiata­lok a hatósági munkára. Rá­adásul gyakran kell vitatkoz­ni az emberekkel, ami eseten­ként haragost is szül. Végszükségben foga’mazó­­dott meg tehát a döntés az észb-k megalakulásáról, hi­szen a Pest megyéről vá­zolt kép sajnos megegyezik az országossal. Szűkebb ha­zánkban egyébként 1986. jú­lius 1. és szeptember 30. kö­zött 591 tervet nyújtottak be a zsűrik elé. Ebből 138-at egyáltalán nem. de 237-et en­gedélyeztek. A többit valami­lyen alapos indokkal átdolgo­zás, hiánypótlás után javasol­ták megvalósítani. A mérleg e’szomorító, hiszen hány és hány tucat épület készült vol­na el szabálytalanul, tenger anyagot elpocsékolva, netán azt kispórolva, a környezet­be nem illő módon, ha nincs ez a bizottság? Megyénkben egyébként nemrég zárult le egy népi el­lenőrzési vizsgálat, amely megállapította: 1984—85-ben az első fokú építési hatóság­hoz benyújtott kérelmek szak­mai színvonala nem érte el a rendeletben foglalt előírá­sokat. A hatóságok viszont súlyos mulasztást követnek el akkor, amikor a használatba­vételi engedélyt — a leter­heltségükre hivatkozva —, helyszíni bejárás nélkül ad­ják ki. A dolog úgyis visz­­szaüt, hiszen az OTP az utol­só összeg folyósítása előtt meggyőződik az épület ké­szenléti fokáról. Ez azonban a 60—70 százalékot sem éri el. amikor a tulajdonos már lobogtatja a lakhatási enge­délyt, s pénzért megy a ta­karékpénztárhoz, természete­sen hiába. Talán túl korán Az építésügyi hatósági mun­kakörben foglalkoztatottak fele mindössze 1—5 éves gya­korlattal rendelkezik — álla­pította meg a vizsgálat — megfelelő képesítése pedig csak 21 százalékuknak van. A munkához nélkülözhetetlen szakirodalom, szabványgyűj­temény kevés kivétellel nem áll rendelkezésre. Ezt a gárdát hatalmazta fel az új országos építésügyi sza­bályzat olyan döntésekre is. amelyekben egykor központi paragrafusok mondták ki a verdiktet. Csakhogy ehhez — mint a megyei vizsgálat is bizonyítja — nincs meg a kellő szakértelem. Az építési tárca talán túl korán adta meg a lehetőséget, bár az is igaz: valamikor el kell már kezdeni az első lépések gya­korlását. Építési kultúránk ja­vulását várjuk a holnaptól, azt, hogy ne legyenek be­ázott tetők, hulló vakolatok, penészes falak, csöpögő csa­pok. Az eredményesség pe­dig az építőanyag-gyártókon, a tervezőkön és a kivitelező­kön kívül a minőségellen­őrző szervezeteken, nem utol­sósorban az anyagilag is megerősítésre szoruló építés­ügyi hatóságokon múlik. Fazekas Eszter fel: Kerekes Jánosné (Pest Megyei Statisztikai Hivatal), dr. Cselotei László (2. vk. Aszód), dr. Juhár János (24. vk. Szentendre), Polgárdi Jó­zsef (17. vk. Dunaharaszti), Viola Károly (14. vk. Ócsa), dr. Mondok Pál (26. vk. Du­nakeszi). A Vitat összegezve Balogh László (29. vk Szob) elmond­ta, hogy ezen az ülésen a képviselők csak tájékoztató jelleggel foglalkozhattak a té­mával, hiszen a hosszú távú koncepció nemrégiben szüle­tett, ezért látványos eredmé­nyek még nem várhatók. Az elhangzottak is hozzájárulnak ahhoz, hogy alaposan, több oldalról számba vegyék a ten­nivalókat. A megyei tanács elnöke Bánáti Andrásnak vá­laszolva elmondta, nincs szó arról, hogy más feladatokra szánt anyagiak rovására fej­lesszék az agglomerációt. Hozzátette azt is: a felére csökkentették a megye pénz­eszközeit, így ezzel is több jut a helyi tanácsoknak. A megye települései e tekintet­ben nincsenek hátrányban más megyékkel szemben. Sok múlik azon, hogyán gazdál­kodnak ezzel a pénzzel, s milyen összefogás bontakozik kii a településeken. Kövess László Fixateurök gyára A közelmúltban megalakult Metrimed orvostechnikai leányvállalatnál megkezdték a külső rögzítésű fixateurök gyártását. A készülék — dr. Boros Zoltán és dr. Kádas Ist­ván szolnoki orvosok találmá­nya — bonyolult csonttörések precíz illesztésére szolgál, meggyorsítja a gyógyulási fo­lyamatot. Környezetvédők a vízlépcsőről Ésszerű kompromisszumokkal A kételkedés viszi előre az ügyeket. E régi bölcsesség Igazolódni lát­szott tegnap Szobon is, ahová a Hazatia; Népfront Országos Elnöksége környezetvédelmi bizottsága és a népfront Pest megyei szervezetének környezetvédelmi bizottsága hívott össze értekezletet, újabb fórumot adva ezzel a lakosság és a nagymarosi vízlépcső tervezésében, beru­házásában részt vevő szakemberek eszmecseréjének. Sokan ismerősként üdvözöl­ték egymást, hiszen többb al­kalommal találkoztak és cse­réltek véleményt a téma kap­csán. Ez a tény tette kicsit nehezebbé az előadók — Kol­lár Ferenc, a Vízi terv iro­davezetője és Kemény István, az Oviber vezérigazgató­­helyettese — dolgát, Azitán a helyzet adta a mondanivalót: környezetvédelmi bizottság­ról lévén szó, e téma köré csoportosultak a gondolatok. Kiváló kiindulópontként szol­gált ehhez a komplex kör­nyezeti hatástanulmány, mely maga is a kételkedések szül­te kérdésekből valósult meg, amerikai minta nyomán. Ez­zel szoros egységben világítot­ták meg a gazdaságosságra vonatkozó összefüggéseket is. E vizsgálódások egyértelműen azt mutatják: összességében kedvezőbb helyzetbe kerül az ország, a Duna-parti telepü­lések, ha a beruházás meg­valósul. Ésszerű komprcmisz­­szumokra persze szükség van és lesz a jövőben is, hiszen érdekek ütköznek, melyek kö­zött egészséges összhangot kel! teremteni. Több mint két éve játszanak a hatósággal Hiába volt jogerős határozat Meg kell szüntetni Tegnap reggel 9 órától dél­után 5 óráig sem tudtak egy kiürítési határozatnak eleget tenni Szentendrén a Bajcsy- Zsilinszky út 3-ban idős Bo­dor Ferenc ingatlanában a tanácsi dolgozók és a rendőr­ség. A kínos ügynek hosszúak az előzrnányei. Idős Bodor Ferenc fia ifjú Bodor Ferenc a szarvasi Fel­­szabadulás Termelőszövetkezet szállítási részlegének vezető­je. Szentendre belvárosának szívében fekvő apai ingatla­non az említett termelőszövet­kezet és közötte levő szerző­dés alapján kamion nagyságú teherautókat javított. A kör­nyékbeli lakók, a Köjál és a tanács többszöri tiltakozására, felszólítására ezt a tevékeny­ségét évekig folytatta. La­punkban is beszámoltunk már arról, hogy a javításra váró, a szűk utcákban parkoló óriás testű járművek zavarták a forgalmat, olajjal szennyez­ték a környéket. Mindezek miatt a Szent­endrei Városi Tanács felszólí­totta a szarvasi Felszabadulás Tsz elnökét, illetve ifjú Bodor Ferencet, hogy mutassa be azt az átalánydíjas szerződést, amelynek alapján a teher­autókat javítják. Mondanunk sem kell, hogy ezt a doku­mentumot mind a mai napig nem látták az illetékesek. Pe­dig a Bajcsy-Zsilinszky út 3. hivatalosan a szarvasi Felsza­badulás Termelőszövetkezet kihelyezett telephelye. E pon­ton meg kell jegyezzük, hogy a mezőgazdasági nagyüzem­nek ezt kötelessége lenne be­jelenteni a tanácsnak. Ezt nem tették meg. Ezei$ után a tanács szabálysértési eljárási indított a szarvasiak ellen. Ennek sem lett foganatja. Mindezek után határozat szü­letett arról, hogy a telephe­lyet meg kell szüntetni. A fellebbezés után ezt a doku­mentumot a Pest Megyei Ta­nács ipari osztálya, mint má­sodfokú hatóság helyben hagy­ta. Mindezek ellenére a javí­tást ifjú Bodor Ferencék za­vartalanul folytatták. És most át kell térjünk a dolog egy másik szálára. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága sok-sok vesződség, panasz után a lakosság érde­kében 1984-ben határozatot hozott a Bajcsy-Zsilinszky út 3. szám alatt fekvő 3 lakásos épület kisajátítására. Annak rendje és módja szerint meg­ítélték a kártalanítási össze­get, cserelakást biztosítottak az ott lakóknak. Az egyik la­kó elhagyta a maga lakrészét, a tanács ezeket a helyiségeket birtokba is adta a kisajátító­nak, a Magyar Iparművészeti Főiskolának. Azonban ifjú Bo­dor Ferenc ezt a lakást is el­foglalta. Toriaszok az udvaron Miután Bodorék fellebbezé­sét a megyei tanács igazgatá­si osztálya elutasította, a ki­sajátítási határozat természe­tesen jogerős maradt. Ezután rengeteg tárgyalás következett á tanács és Bodorék között, az előbbi a,z iránt érdeklődött, hogy mikor fognak a kötele­zetlek eleget tenni a határo­zatnak. Az utóbbiak pedig minden módon húzták az időt. így aztán csaknem két év után született meg a hatásági osztálynak az a határozata, amely elrendelte a Bajcsy- Zsilinszky út 3. alatt fekvő ingatlan teljes birtokba adá­sát 1983. november 25-én dél­előtt 11 órára. E határozat­ban szó van arról is. hogy „az ingatlant a birtokba adást megelőző napig önként ürítsék ki. Ha ezt nem teszik, elren­deljük az ingatlan kiürítését.” Természetesen a tanács gon­doskodott idős Bodor Ferenc és ifjú Bodor Ferenc ideigle­nes elhelyezéséül szolgáló laká­sok kiutalásáról. Ilyen előzmények után je­lentek meg tegnap reggel 9 órakor a tanács illetékesei a határozat végrehajtására. A rendőrség biztosította a nyu­galmat, s dicséretes gyorsa­sággal intézkedett, amikor az idősebb Bodor tettlegességre vetemedett. Ifjú Bodor Ferenc két hatalmas teherautót állí­tott a. ház ajtaja elé, hogy onnan a bútorokat ne lehes­sen kihozni. Azt állította, hogy ezek javítás alatt állnak és mozdiíthatatlanok. Az ud­varra több száz liter olajat folyattak ki, hogy a bútorszál­lító járművek ne tudjanak bemenni. Ügy hogy a katona­ság segítségét kellett kérni a két óriási torlasz elvonta fá­sára, az olajra pedig teher­autóval hordták' a murvát. Anarchia nem tűrhető Ezalatt ifjú Bodor Ferenc a Pest Megyei Főügyészségre kocsizott. s visszajőve azt ál­lította, hogy szóbeli ígéretet kapott a határozat végrehaj­tásáriak halasztására. Később dr. Bertalan Ferenc, a városi tanács vb-titkára azonban azt az üzenetet kapta a Pest Me­gyei Főügyészségről, hogy Bo­dorék félrevezették a hatósá­got, semmiféle ígéretet nem kaptak, a határozatot végre kell hajtani. Mivel a hatóságok tehetet­lenül álltak a Bodor ház ud­varán — mindössze az idő­sebb Bodor Ferenc bútorait lakoltatták lei — (a nézők szá­ma közben egyre növekedett) dr. Szini István, a városi ta­nács elnöke hívatta ifjú Bo­dor Ferencet. Megállapodtak, hogy december 1-jéig Bodorék önként kiürítik az egész há­zat. Egyben olyan cserelakást biztosítanak kizárólag ideig­lenes jelleggel a kötelezettek részére, amelyben nyugodt kö­rülmények között élhetnek a Leányfalun épülő végleges otthonuk elkészültéig. Ponto­sabban: ifjú Bodor Ferenc aláírásával vállalta, hogy attól a naptól számítva, amelyen a kártalanítási összegét felve­szik, három hónapon belül ezt az ideiglenes lakást is elhagy­ják. Tegnap délután fél ötkor dr. Szini István lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy ezt az intézkedést az adott helyzetben korrektnek tartja a történtek ellenére is; fenn­tartva a véleményét, misze­rint senki nem menthető fe! a határozatok betartása alól, nem szegheti meg a törvé­nyes előírásokat. A jog az emberért van. a rendbontók nem teremthetnek a lakosság kárára anarchiát.. Vicsotka Mihály Volt a hozzászólók között, aki válaszra sem várva távo­zott. ám a többség kérdezett,. és hiszem, hogy megnyugod­va tért haza. Például a viseg­rádiak, akik megtudhatták: igenis lesz még lehetőségük szólni a belső tavakkal kap­csolatban. hiszen a tervezés csak a kezdeti stádiumban van. Bölcsen, de anyagi le­hetőségeiket ismerve némi önmérséklettel kell majd dön­teniük arról, mit fogadnának be szívesen szűkebb hazájuk­ba. Akik egy esetleges földren­gés vagy árvíz miatt aggód­tak, nyilván nem kételkednek többé: elkészültek azok az úgynevezett katasztrófata­nulmányok is, amelyek ilyen természeti csapásokat alapul véve vizsgálódtak. Tegyük fel, hogy Nagymarosnál elszakad a gát. Számolva a víz hala­dási sebességével és az idő­egységre jutó hozammal, il­letve a meder vízmozgásával, Budapesten az alsó rakpar­tot sem borítaná el a víz. A környezeti hatástanul­mány tekintélyes része fog­lalkozik azzal, milyen válto­zások várhatók a mezőgazda­­sági művelésben, ha működik majd a vízlépcső. A keszthe­lyi, a gödöllői és a mosonma­gyaróvári agráregyetemek ku­tatásaira alapozva állítható, hogy az eddiginél fejlettebb gazdálkodásra nyílik mód. Azt pedig már a történelem iga­zolja, hogy az Alföld lecsa­­polási, árvízmentesítési-vé­­delmi munkálatai egykor mi­lyen fejlődés hordozói voltaik, melynek áldását a magyar mezőgazdaság ma is élvezi. Az ökológiai kutatások saj­nos még gyermekcipőben jár­nak, ám az ELTE biológiai tanszéke két évre szóló prog­ramot dolgozott ki. Megvaló­sítása a vizek növény- és ál­latvilágának védelmét szol­gálja, s az ismeretek alaku­lását természetesen figyelem­mel kísérik a tervezők is. Sok szót ejtettünk lapunk hasábjain a vízminőség meg­óvásáról, a kutak hozamáról. Mint a tegnapi tájékoztatón is kitűnt; a Duna-parti tele­pülések lakóinak nem kell tartaniuk attól, hogy kiapad­nak kútjaik vagy romlik ivó­vizük. Mint ahogyan a Szent­endrei-szigeten sem kell fél­ni az árvizektől. Egyetlen kérdés maradt csak megválaszolatlanul: ha megépül Nagymaros és Viseg­­rád között a híd, vajon meg­nyitják-e azt a személy- és teherforgalomnak egyaránt? Mivel ez a téma nem a jelen volt szakemberek hatásköre, választ az érintettek megkér­dezése után kaphatnak, amit természetesen lapunkból is megtudhatnak majd. A tegnapi fórumot ismét falugyűlések követik. Ezekre az igények szerint, az adott területen aktuális tervezési­kivitelezési munkálatok elő­rehaladtával kerül sor. F. E. Takarékos gazdák. Törteién, a Dózsa Ter­melőszövetkezetben a kukoricaszárat sem hagyják veszendőbe menni. Rendsodróval összehordják, bá­lázóval összekötik és így hasznos kiegészítő takarmányként hasznosíthatják. Képünkön Bálint Balázs egy 120 hektáros táblán gyűjti össze a szárat. (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents