Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS fl MEGYEI TINACS LAPJÄ XXX. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM Ára: 1,80 forint 1986. NOVEMBER 28., SZERDA Két éve játszanak a hatósággal! (3. oldal) Tájképek biennáléja (5. oldal) A megyeiek bravúros nyomozása (6. oldal) A vezető halálokok ellen (8. oldal) Ülést tartott a SZOT Azonosak a dolgozók érdekeivel A szakszervezetek támogatják a párt határozatát Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának elnökletével kedden ülést tartott a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, és a szakszervezetek jövő évi feladatairól tárgyalt. Az ülésen részt vett és felszólalt Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Űj-Delhiben tárgyal Mihail Gorbacsov Erősödhet a szovjet—indiai kapcsolat Megkezdte Indiai látogatását Mihail Gorbacsov. A képen: az SZKP KB főtitkára és felesége Radzsiv Gandhi indiai kormányfő és felesége társaságában az új-delhi repülőtéren. Ünnepi díszben és hangulatban várta az indiai főváros Mihail Gorbacsovot, aki kedden érkezett hivatalos látogatásra Üj-Delhibe. Az SZKP főtitkárát és feleségét a FALAM nem­zetközi légikikötőben elsőként Radzsiv Gandhi, indiai kor­mányfő üdvözölte. A repülőtérről a szálláshelyre vezető útvo­nalon százezrek köszöntötték a magas rangú vendéget. A fő­titkárt kísérő küldöttség tagjai között van Eduard Sevard­­nadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Anatolij Dob­­rinyin, az SZKP KB titkára és Szergej Ahromejev marsall, vezérkari főnök. A testületet Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára tájékoztatta az MSZMP Közporú Bizottsá­gának november 19—20-i ülé­séről, az ott elfogadott hatá­rozatról, a szakszervezetek ez­zel kapcsolatos tennivalóiról. A SZOT főtitkára hangsúlyoz­ta, hogy a szakszervezetek alapvető fontosságúnak ítélik meg a Központi Bizottság el­határozásait, amelynek célja, hogy megteremtsék a gazda­ság élénkítésének, a párt XIII. kongresszusán /elhatározott, s a VII. ötéves tervben foglalt feladatok valóra váltásának feltételeit, elhárítsák az ered­ményesebb gazdasági munka útjában álló akadályokat. A szakszervezeti mozgalom érdekelt a KB határozatában megfogalmazott irányelvek megvalósításában, mert azok megfelelnek a szervezett dol­gozók véleményének, törek­véseinek, ezért a szakszerve­zetek készek segíteni ezeknek az elveknek az érvényesíté­sét. Mint mondotta,- a szakszer­vezetek saját felelősségüket is hangsúlyozzák, s szükségesnek tartják munkájuk megjavítá­sát. El kell érni, hogy a mun­kahelyi és a szakszervezeti fórumokon a munkájukat, fel­adataikat maradéktalanul tel­jesítők legyenek a hangadók, a szakszervezetek országos és helyi szervei érdemibb támo­gatást nyújtsanak' az értel­mes rendet, fegyelmet meg­követelő, a szervezett mun­kát biztosító vezetőknek. A szakszervezetek erősítik érdekvédelmi, érdekképvise­leti munkájukat, továbbra is hozzájárulnak a megfelelő döntések kialakításához, s azok valóra váltásához. Ezután Nagy Sándornak, a SZOT titkárának előterjeszté­se alapján a tanácsülés meg­vitatta az 1987. évi népgaz­dasági terv fő előirányzatai­val kapcsolatos szakszervezeti álláspontot, és a tervben fog­laltak megvalósításával össze­függő teendőket. Mint mon­dotta : a szakszervezetek egyetértenek azzal, hogy a jövő évi terv előterében gaz­daságunk nemzetközi ver­senyképességének erősítése, a gazdasági szerkezet javítása, a szelektív műszaki fejlesztés és a hatékonyság növelése áll. A szakszervezeti mozgalom támogatja a kormánynak azt a törekvését, hogy a teljesít­mények és a jövedelmek job­ban összhangba kerüljenek A szakszervezetek fontosnak tartják va2 életszínvonal vé­delmét, az élet- és munkakö­rülmények szerény mértékű javítását. A szakszervezetek úgy ítélik meg. hogy 1987-ben is szükség lesz néhány, a munka, a teljesítmények által is alátámasztott, hosszabb ideje megoldásra váró bér­­aránvtalanság központi esz­közökből történő mérséklésé­re. Kiemelt figyelemmel kell kísérni a szociális juttatások­ban és a társadalombiztosítá­si ellátásban részesülök hely­zetét. Intézkedések szüksége­sek az idősek és az alacsony nyugdíjjal rendelkezők köré­ben a juttatások reálértéké­nek védelmére. A szakszerve­zetek kezdeményezik, hogy a kormány ismételten tekintse át a lakásprogramot, a végre­hajtás feltételrendszerét. Szólt azoknak a szocialista brigádoknak, munkahelyi kol­lektíváknak a kezdeményezé­séről, amelyek nem külső se­gítségre, nem a szabályozók minden igényt kielégítő mó­dosítására várnak, hanem sa­ját erejükre, lehetőségeikre támaszkodva újabb és újabb kezdeményezésekkel, felaján­lásokkal, munkájuk jobb megszervezésével törekednek nagyobb teljesítmények eléré­sére. Ennek sorában megkülön­böztetett jelentősége van jó néhány brigád, kollektíva kez­deményezésének, amelyeket a nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulója tisz­teletére indítottak el. Ezekben kifejeződik a tisztességesen dolgozó, gondolkodó emberek­nek az ország sorsáért, gazda-Kedden, a DÍVSZ XII. köz­gyűlésének harmadik napján befejezéséhez érkezett a ple­náris tanácskozások sorozata. A délelőtti ülésen szólalt fel Ernőd Péter, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára, a magyar küldöttség tagja, ör­vendetes jelenség — mondot­ta többek között —, hogy a haladó ifjúsági szervezetek befolyása világméretekben a világpolitikában felerősödött kedvezőtlen körülmények kö­zött sem 'csökkent, s az együttműködésre való kész­ség számos jele is tapasztal­ható az ifjúsági szervezetek körében. Rámutatott a ké­sőbbiekben, hogy szükség van hatékonyabb információáram­lás kialakítására, hiszen ez a világszövetségen belüli de­mokrácia fejlesztésének is alapvető feltétele. Fontos, hogy a világszervezet na­gyobb hangsúlyt fektessen olyan, a fiatalok nagy töme­geit érintő kérdésekre, mint a munkanélküliség, a kultúra, az oktatás, a fiatal nők hely­zete. a környezetvédelem és a sport. E területeken folyama­tos munkára van szükség, amely nem merülhet ki né­hány költséges, ám kevés valódi eredményt hozó sze­minárium szervezésében. Ernőd Péter végezetül beje­lentette: a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség tá­mogatja a XIII. VIT phenjani megrendezésére vonatkozó kezeményezést. Tegnap szólalt fel Josef Skála, a Nemzetközi Diákszö­vetség elnöke is, aki átadta a száztíz nemzeti szervezetet tö­mörítő szövetség üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy állandóan keresni kell a közös munka új lehetőségeit annak érdeké­hen is, hogy a fiatalok a szo­lidaritási mozgalom eszközei­vel, eszmecserékkel és konk­rét cselekvéssel egyaránt hoz­zájáruljanak ,a globális prob­lémák és a világ egyes térsé­geiben tapasztalható ~ feszült­ségek . megoldásához. sági nehézségeink leküzdé­séért érzett felelőssége. A SZOT megfelelő időben kez­deményezni kívánja, hogy a felajánlások teljesítésében élenjáró kollektívák értékelé­sére és elismerésére az 1987- es terv teljesítésének értékelé­se keretében, ahhoz kapcso­lódva kerüljön sor. A tanácsülés az előterjesz­tést egyhangúlag elfogadta. A tanácsülés ezt követően meghallgatta és jóváhagyta Gáspár Sándor jelentését a XI. szakszervezeti világkong­resszusról, az ott részt vett magyar delegáció munkájáról, valamint a kongresszus óta végzett nemzetközi tevékeny­ségről. A tanácsülés végül szemé­lyi kérdésben döntött. Szlo­­vatsik Károlyt érdemeinek elismerésével, saját kérésére — SZOT-tagságának érintet­lenül hagyásával — felmen­tette SZOT-elnökségi és tit­kársági tagságából, , valamint titkári funkciójából, és hozzá­járult korengedményes nyug­díjazásához. A plenáris ülések zárónap­ján felszólalók hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a DIVSZ-nek s köz­pontjának egyfajta szolgáltató szerepet kell betöltenie: se­gítve, összehangolva a tag­­szervezetek együttműködését, azok véleménycseréit. A közgyűlés mától regioná­lis ülésekkel folytatódik. Mihail Gorbacsov főtitkárrá választása óta az ázsiai or­szágok közül elsőként Indiá­ban jár hivatalos1 úton. A két ország három évtizedre visz­­szatekintő baráti viszonya vi­lágpolitikai tépyező. Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök kedden az új-del­hi repülőtéren üdvözlő beszéd­ben köszöntötte Mihail Gor­bacsovot, az SZKP KB főtitká­rát. Az indiai kormányfő töb­bek között emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió nehéz idők­ben is hű barátja volt Indiá­nak. — Üdvözöljük önöket, mint olyan barátokat, akik se­gítettek felépíteni a mai Indiát — mondotta Gandhi. Radzsiv Gandhi rámutatott, hogy a Szovjetunió tisztelet­ben tartja India el nem köte­lezett státusát, India pedig tiszteli a Szovjetuniónak a bé­ke melletti állhatatos elköte­lezettségét. A miniszterelnök leszögezte: a két ország a nukleáris leszerelést a tartós béke előfeltételének tartja. Az indiai miniszterelnök vé­gül reményét fejezte ki, hogy a szovjet főtitkár később gya­kori vendége lesz Indiának. Érkezése után az új-delhi repülőtéren adott nyilatkoza­tában Mihail Gorbacsov a többi között rámutatott: a szovjet—indiai együttműködés lendülete a bizalomból, az egyenjogúságból, a tiszte lét­ből és a két ország sajátossá­gainak és érdekeinek kölcsö­nös figyelembevételéből fa­kad. Nagyon fontos az is — fűzte hozzá Gorbacsov, hogy mindez nem ellentétes más országok valóságos és törvé­nyes érdekeivel, Gorbacsov a továbbiakban hangoztattd, hogy a jelenlegi időszakban a Szovjetunió és India belső fejlődésének tör­ténelmi jelentőségű, nagysza­bású feladatainak megoldásán munkálkodik. A szovjet—in­­(Folytatás a 2. oldalon.) Decemberben Varsóban VSZ-bizottsági ülés A Varsói Szerződés tagálla­mainak honvédelmi miniszteri bizottsága december első felé­ben a Lengyel Népköztársa­ság fővárosában, Varsóban tartja soron következő ülését. Legutóbb a megyében is látogatást tett ma­gas rangú külföldi vendég — államfő — szólt nagy elismeréssel a magyar kormányzat nemzetiségi politikájáról; tapasztalatai alapján, nyilván joggal. Ennek a kormányzati — és még előbb, politikai — akaratnak, szándéknak, igénynek seregnyi intézke­désben testet öltve mérhe­tő le a komolysága, ám azt ne higgyük, ezzel az apró, köznapi részletek mindegyike is megnyugta­tóan rendeződik Ezeknek a részleteknek egy jelentős csoportja ugyanis függet­len attól, mire van, mire nincsen határozat, rendel­kezés ! A nemzetiségi politiká­nak* fontos eleme a nyelv­­oktatás. Ennek a darabká­nak is picinyke szálacská­ja — bár ott, áz adott 'he­lyen nagyon is lényeges szál ez! — az az ismétlő­dő szorongás, mely szinte minden esztendőben jelen van. s az kelti, az tartja fenn. vajon lesz-e szakta­nár?! A természet puha öleléssel fogja magához Nagybörzsönyt, de ennek — ezer előnye, szépsége mellett — vannak , hátrá­nyai is. Az például, hogy nem könnyű erre a telepü­lésre — egy útcsíkocska a világhoz a kapocs —. szaktanárt, különösen nem német nyelvet oktató pe-BUKDÁCSOLVA dagógust csábítani. Olyat, aiki marad, akire hosszú távon számítani lehet. S bár 1973 óta oktatják az első osztálytól kezdődően az általános iskolában — anyanyelvi jelleggel és igénnyel — a német nyel­vet, a szorongásnak, lesz-e tanár, nem lesz, ritkán ad szünetet a megnyugvás. A száz feletti — -azaz kicsinek tekinthető — gy^rmeklétszám, a na­gyobb családnál alig népe­sebb tantestület, sok más tényezővel egyetemben persze joggal keltheti egy­­egy ifjú tanárban azt a hi­tet, hogy itt a nemes szán­dékú világmegváltáshoz nincsen terep. Az apró­munka riaszt, holott — mi, idősebbek .tudjuk — a vi­­* lág aprómunkák tömegéből úgy formálódik ki. mint a mozaiktábla. Arra azon­ban nem hozható határo­zat. hogy a pályakezdőnek igenis, kedve legyen az ap­rómunkához. a kistelepülés gyermekeinek nyelvre ok­tatásához. S arra szinten semmiféle határozat, pen­­.delkezés nem terepit Jehe­­lőséget. amit a gyerekek -1- nem panaszként — tényként.' mondanak el* otthon, a családi körben álig vuii módjuk a nyelvet gyakorolni. Az idősek még úgy-ahogy beszélik nemze­tiségük nyelvét — igaz, szakembereink szerint erős dialektussal, már-már kü­lönleges börzsönyi nyelv­járást teremtve —, de a ma iskolás korú gyerme­kek szülei közül sokan, szégyen ide vagy oda, tö­rik a nyelvet vagy éppen okosan hallgatnak... Kérdezhetjük persze, szabad-e a jogos társadal­mi büszkeségre okot adó nagy egészet — a nemzeti­ségi politikát, a politika gyakorlatának egy szeletét, a nyelvoktatást — ilyen földközeli nézőpontból — is — szemlélni, s megmon­dani, van bizony, amiben csak bukdácsolva lehet ha­ladni? Szabad, nem sí»- . bad, ez a : valóság! A me­gyében hatvan iskolában oktatnak nemzetiségi nyel­vet — s a tanulók száma bő egy évtized alatt két és félszeresére nőtt —, s a nagybörzsönyiek szorongá­sa nem szabályt erősítő kivétel, hanem szinte min­denütt ismétlődő helyzet Amint a nemzetiségi nyelvoktatásban részes óvodák sem mentesek a személyi feltételek megte­remtésének ismétlődő gondjától. Miféle határo­zattal lehetne elérni az ilyen bukdácsolás egyenle­tes menetté változtatását? S azt, hogy az általános iskolában nemzetiségi ny,elvet tanuló gyermek — mert a megyében szlová­kot is. szerbhorvátot is tanítanak — zavartalanul folytathassa ismeretei gya­rapítását középfokon is, amikor szétszóródik a.vég­­zősök bokra, s például a nagyborzeönyi. gyerek leg­közelebb csak a főváros­ban lelhet olyan gimná­ziumot, ahol német nyel­ven oktatnak?! Sorolható hosszan a köznapoknak 'egy-egy olyan része — s em­lékeztetünk rá, a családon belüli nyelvhasználattal .is snip a gon.d —, ■ aminél semmiféle határozat, Ren­delkezés nem helyettesít­heti, mert nem pótolja a szükségesség felismerését, . s az ebből a felismerésből szárba szökkenő igényt. Talán itt, a szükségesség, a hasznosság, a hagyomá­nyok éltetésének nemes kötelezettsége — joga! — felismerésénél van a bajok gyökere. Meglehet, azért bukdácsolva haladunk ezen. a területen, mert más te­rületeken éppen hogy túl­ságosan gyorsan akarunk előbbre jutni, s az anyagi . többnek nem képes ve­­télytársa lenni a szellemi többlet. Egy idő után azon­ban szellemi többlet- híján az anyagi többnek nem lesz alapja ;;í ■ Mészáros bitó DlVSZ-közgyűlés Készség az együttműködésre Sajátos eszközökkel a békéért

Next

/
Thumbnails
Contents