Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. NOVEMBER 84., HÉTFŐ ^tM an Megyei cigány-közművelődési napok A befogadás küszöbe előtt állnak A pomázi művelődés! ház­ban rendezték meg a Pest me­gyei cigány-közművelődési na­pokat az elmúlt hét végén. A találkozón részt vett Kozák Istvánná dr., a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának tár­caközi titkára és Balogh Lász­ló, megyénk tanácselnöke is. Balázs Gézáné elnökhelyettes nyitotta meg a kétnapos prog­ramsorozatot. A cigányügyi koordinációs bizottság által összefogott rendezvény ünne­pélyes gesztussal kezdődött: pályázatok nyertesei vehették át méltó jutalmukat. Har­minckétezer forint osztatott szét tizenkét pedagógus, or­­\ros, védőnő, családgondozó és óvónő között. A dolgozatok témaválasztása — társadalmi beilleszkedés, életmód, egész­ségügy, ízérzékelés, ételválasz­tás — önmagukban is bizo­nyítják, hogy mennyire iga­zaik az elnökhelyettes meg­nyitó szavai: tudatos és fo­lyamatos tevékenység bonta­kozott ki a mintegy huszon­hatezer Pest megyei cigány lakos érdekében. Már az 1970-es évek végén létrejöttek megyénkben az úgynevezett báziskiubok Mo­­noron, Tápiószecsőn, Kerepes­­tárcsán és más falvakban is. Megkezdte munkáját a OMKK cigány-közművelődési munka­­közössége, amelynek tagjai között ott találtjuk a klubok vezetőit és a cigányügyi szak­embereket is. Eredményes munkájukat bizonyítja az az írásmű, amelyet a Népműve­lési Intézet, mintakiadvány­ként értékelt (és amelyhez a gödöllői művelődési központ is kapcsolódott oly módon, hogy megjelentette Bari Ká­roly cigány nyelven írt iro­dalmi antológiáját). Sorolhat­nám tovább az elért sikere­ket, a zebegényi klubvezető­­képző tábort és a megyei könyvtár könyvterjesztési ak­cióit; de hiszen mindezek kez­dete és vége, folytatása és eredménye e pomázi találko­zó. Még pontosabban: ahogyan és ami történt a hétvégi együttlét alkalmával. Az első nap délelőttjén’ például a pá­lyázatok szerzői ismertették egymással írásaik tartalmát. A díjkiosztás eseménye éppen ettől vált közhasznúvá. -Egy­felől azért, mert nem mindig tettünk jót, s jól ebben az ügyben, másrészt egyáltalán nem könnyű helyesen csele­kedni a már említett, nagyon is szerteágazó gondok megol­dása érdekében. (Korábban sokszor előfordult, hogy egy­mást kioltó kezdeményeízések­­nek lehettünk tanúi.) Ugyan­csak az el'ső napon, délután került sor a tanácsi szakem­berek — lakás ellátással, ok­tatással, egészségüggyel fog­lalkozók — referátumaira. Va­lamennyiük megnyilatkozását Balázs Gézáné nyitotta meg a rendezvényt. Mellette balról Várady Géza, jobbra Kozák Istvánná dr. a pontos tájékoztatás igénye jellemezte. A szombati nap a beszélge­tés és a kötetlen szórakozás jegyében telt. De milyen tár­salgás volt az! A díszvendé­geik — Lakatos Menyhért író, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnö­ke és C. Daróczi József köl­tő, az országos cigánytanács titkára — próbáltak válaszol­ni arra a kérdésözönre, ami rájuk zúdult. (Gyanítom, hogy Várady Gézának, megyénk ci­gányügyi koordinációs bizott­sága titkárának az ötlete nyo­mán csak olyan képviselők ül­tek a nagyteremben, akik a lakóhelyükön élő cigányok bi­zalmát élvezik. Nem „föntről” választottak, hanem „követek”, akik bátran, megfontoltan szó­laltak meg!) Ami feltűnt: az egybegyűltek már nem csu­pán lakást, szociális segélyt és egyéb — egykori nyomort bi­zonyító — gondoltat vetettek fel. A sötét, szégyenteljes múl­tat csupán egy idős piliwö­­rösvári lakos. Sárközi Antal emlegette, mondván, ha gyer­mekkorában meglátott egy rendőrt, rögtön szaladt az er­dőbe. mert nem lehetett biz­tos benne, hogy élve. megűsz­­sza a találkozást... Ugyan­ez az ember így fejezte be a felszólalását: — Jobb sorsunkat ennek a rendszernek köszönhetjük, ezért azt mondom, hogy ne pénzzel, ne arannyal, hanem munkával bizonyítsuk, hogy megérdemeljük! Egy pomázi cigányasszonya szó szoros értelmében meg­döbbentett, amikor felhábo­rodva mesélte, hogy „egyesek össze-vissza vásárolják a könyveket, anélkül,. hogy el­olvasnák azokat, ugyanakkor azt sem tudják, hogy például ki volt Beethoven ... !” _ A megszólalók mindegyike ön­kritikusa n fogalmazott. Érző­dött szavaikból, hogy érzik a Yermondás — cigány nyelven A fotókiállítás a találkozó érdekes színfoltja volt {Hancsovszki János felvételei) felelősséget a többiekért, az egész népcsoportért. Majd’ mindegyik jelentkező szóvá tette, hogy sok esetben azok kapnak anyagi segítséget, akik elkótyavetyélik, eliisszák a pénzit, amit más .haszonnal, ésszel tudna felhasználni! A beszélgetést vezetők pedig többször hangsúlyozták, hogy ezt a problémát helyben kell megoldani; a cigányok alakít­sanak bizottságokat a falvak­ban, vegyék fel a kapcsolatot a tanácsi szervekkel és ellen­őrizzék, hogy kik kapnak se­gélyt és mire költik a pénzt! — Pezseg a vérem, ha eze­ket a fotókat nézem! — mu­tatott Oláh János mogyoródi küldött a nagytermében ki­állított szociofotókra —, mert tudom, hogy még mindig igaz, amit ábrázolnak. Mert sokan még műidig így . élnek! Németh János kerepesiar­­csai lakos pedig klubjuk.nyir­­kos falait emelegette. Elmond­ta, hogy most színpadot ácsod­nak és mikrofont, ..hangfala­kat vásárolnák, hogy otthono­sabbá tegyék a klubot. Változnak az idők. Megyénk hetvenhét cigánytelepéből már csak huszonhat maradt. Pon­tosan 678 putri, amelyből to­vábbi háromszáz fog eltűnni a VII. ötéves tervidőszakban. A szombat esti cigánybál kezdetét már nem vártam meg, de néhány délutáni fel­lépést megnéztem. Természe­tesen telt ház előtt adták elő műsoraikat a különböző klu­bok csoportjai. Hazafelé jö­vet azon. tűnődtem, hogyan adjam vissza, ezt a hangulat tot. Aztán rájöttem, hogy ez hiábavaló erőlködés lenne. Talán elég, ha megemlítem, hogy még a ceglédi védőnő is cigánytáncot járt a színpadon, s azt is jól láttam, hogy a há­zigazda népművelők lába. is mozgott ültükben, a hátsó sor­ban ... Szervezőknek és résztvevők­nek egyaránt kívánjuk: csak így tovább! Szilas Zoltán Sokszínű, aktuális Keletkutatás Az újságosstandokra került a K'eletkutatás. Az elsősorban tudományos cikkeket közlő, valamint az orientalisztikai témákban rendezett kiállításo­kat és kiadványokat ismertető folyóiratot a Magyar Tudomá­nyos Akadémia felügyelete alatt működő Körösi Csorna Társaság adja ki, évente két alkalommal. A magyar nép és nyelv ere­detének a keleti népek és nyelvek felé vezető szálai, s a történelmünkben folyamatos­nak tekinthető keleti kapcso­latok szinte nemzeti stúdium­má tették Magyarországon az orientalisztikát. A török*, az aitáji, a mongol, a belső-ázsiai kultúrák tanulmányozása mel­lett világszerte ismertté tették a magyar tudományt a tibeti, a kínai, az arab, az iráni, az örmény és a kaukázusi nyel­vek és kultúrák neves kuta­tói. A másfél százados török hódoltság hatásaival, értékei­vel, lenyomataival foglalkozó oszmahológia népszerűségét ebben az évben még növelték a nemzetközi konferenciák is. Az érdeklődők köre a tudóso­kénál, kutatókénál ma már jó­val szélesebb, ezért vált a het­venes évek közepén időszerű­vé az Acta Orientalica — Bib­liotheca Orientalia Hungarioa idegen nyelvű kötetei mellé egy magyar nyelvű folyóiratot társítani. Az első számban a többi között olvasható Ecsedy Ildikó tanulmánya az újév fájáról Kínában, s Bethlenfalvy Gé­záé az indiai levéltárakban található Körösi Cső ma-doku­mentumokról. Vásáry István az Arányhorda ujgur írásbe­liségéről írt, Tardy Lajos pe­dig egy cári fogságba esett svéd diplomatának, Henrich Brennernek, az aitáji, finn­ugor és kaukázusi népekről szóló, 1723-ban kelt levelét közli. Sok érdekességet tartal­maznak a témához kapcsolódó eseményekről, konferenciákról beszámoló cikkek is. Nyomdában van, s hamaro­san utcákra kerül a Keletku­tatás második száma is. A cikkek témái is jelzik a szer­kesztőknek azt a törekvését, hogy érzékeltessék a magyar orientalisztika sokszínűségét, egyben aktualitását és friss reagálását. Erről olvastam Minket éberen figyelnek Szülők, pedagógusok segítői Munkájuk ma nélkülözhetetlen „Valami baj van a gyerek­kel. Éjszaka gyakran felriad, nappal ok nélkül elsírja ma­gát, nem játszik, s egyáltalán nem szólal meg az iskolá­ban .. Sok szülő kerül szembe ilyen vagy hasonló problé­mával napjainkban. Van, aki maga próbálja orvosolná a bajt. de mind többen fordul­nak szakemberekhez, a neve­lési tanácsadót választva se­gítőül. Pest megyében tizen­három helyre kopogtathatnak be ez ügyben, hiszen Sziget­­szentmíklós kivételével vala­mennyi körzetközpontban mű­ködik ilyen intézmény. A pszichológusból, orvosból, pe­dagógusokból álló szakember­­gárda a 3—18 év közöttiek-FIGYELŐ Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk, mi kódorgó gazdag szegények ... — mond­ja tetemes mélabúval a köz­ismert sláger szövege, ám az így summázott állítás igazát nem mindenki osztja. Hogy mennyire nem, arról két sza­vahihető tanú is nyilatkozott a minap a televízióban. Előbb a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene­karának igazgató karmestere, Lehel György telepedett oda a Fórum Szállodába kihelye­zett berendezések elé, hogy Juhász Előd kérdéseire vála­szolva a dirigensi hivatás megannyi ktínjáról-keservéről meg az ezekből kisarjadó gyö­nyörökről szóljon. Bizony egyáltalán nem csak a kotta­­feiek megelevenítése köti le egy-egy ilyes maestro idejét­­erejét, hanem a tanáros szá­monkérés ugyanúgy, mint a tanítóbácsis pátyolgatás. Néhány nappal később pe­dig a Magyar Állami Opera­ház kiváló énekművésze, a basszusszerepek egyik első számú gazdája, Faragó And­rás nyílt meg Kolozsi Béla riporter meg a nézők milliói előtt a szó legteljesebb, leg­szebb értelmében. Ö aztán tényleg sem nem bohém fiú, sem nem kódorgó gazdag sze­gény, hanem éppen ellenkező­leg, egy önmagával rendkívül igényes, csak a jól felkészült és fegyelmezett partnerek tár­saságában dolgozni képes dal­nok. Egy olyan ember, aki a maximum elérésére törekedik folyton, s ha ebben valaki vagy valami megakadályozza, akár/törni-zúzni sem rest — ismét csak a szó leghagyomá­nyosabb értelmében véve. Ki­dobta például a Metropolitan opera világhíres szólistájának titkárnő-élettársát, mert az színpadra lépése előtt holmi adókulcsokról akart "vele esz­mét cserélni: és ugyanígy el­mar maga mellől mindenkit azokon a napokon, amikor előadása van. Mindezek után maga sem csodálkozik, hogy amúgy magánemberként is egyedül maradt, hiszen jól tudja, hogy karrierjének ez az ára. Nagy ár, de annyi si­keres alakítás után immár el­mondhatja — és véle együtt a közönség is reábólinthat er­re a szentenciára —. hogy megérte. Hanem az a mű­sorszerkesztési seteség-sutaság ahogyan Sára Sándorék pom­pás Bábolna-filmjét szinte el­zárják az érdeklődő tekinte­tek elől. az megint több, mint ami mellett szó nélkül el le­het masírozni. Gondoljuk meg, ez a sorozat már futott, ami­kor az egyes csatornán még az imént dicsért irodalmi vá­logatás tartotta fogva a fi­gyelmet; ugyanígy a Híradót sem láthatta az, aki a régi rrtozitudósítások, mai keletű vallomások mellett tartott ki; de még a számítógépes témá­jú Linda is odaperdült eli­­bénk telekommunikációs vá­lasztéknak. Annyi álmos, üres műsoróra akad — miért nem akkorra sorolták be ezt a filmszínházakból már ismert, díj koszorúzta remeklést?! Miért? Akácz László magatartási., tanulási zavarait hivatott orvosolni. Legfonto­sabb azoknak a gyerekeknek a vizsgálata, kezelése, gondozása, akiknek problémája pszicholó­giai eszközökkel megszüntethe­tő; vagy komolyabb mértékben enyhíthető. A velük folytatott terápiás munka családcentri­kus, tehát , a szülőkre és más családtagokra is kiterjed, de tanácsokkal szolgáinak a gyer­mek nevelésében érintett pe­dagógusoknak is. Az intézmé­nyek rendelési idejük kialakí­tásánál figyelembe veszik a szülők munkaidejét, az iskolai kötelezettségeket, sőt, a szün­időben ügyeleti napokot szer­veznek. A tanácsadók emellett ki­egészítő iskolaérettségi vizs­gálatokat végeznek. Szűrő­munkájuk nyomán bővült a korrekciós osztályok hálózata. Az itt tanulókat rendszeresen látogatják, utókezelik, kon­zultálnak pedagógusaikkal. Örvendetes tény, hogy az utóbbi időben megnőtt a ne­velési tanácsadókban spon­tán jelentkezők száma. Mind­emellett nemcsak megyei, ha­nem országos tapasztalat is. hogy kevés 14—18 év közötti fiatal fordul meg az intézmé­nyekben. Ezentúl nagyobb gondot kívánnak fordítani rá­juk — a váci nevelési ta­nácsadóban már megkezdte működését a speciálisan ezzel a korosztállyal foglalkozó pszichológus. A nevelési tanácsadók má­­ra^ a gyermek- és ifjúságvé­delmi rendszer fontos és nél­külözhetetlen részeivé váltak. — mv —­[Vémely állatok ébrenlé­­tűk minden percében rágnak valamit, máskülön­ben önveszélyes mértékben nőne meg a fogazatuk. Fo­galmam sincs, hogy azok­nak az embereknek mijük nőne meg, akiket valami folytonos olvasásra kész­tet. Minden szabad percük­ben betűkön szánkózik a tekintetük, s ha nincs ép­pen mit olvasni, hiányér­zetük támad. Magam is közéjük tartozom. Ám hiá­ba olvasunk mint a meg­szállottak, a végeérhetetlen betűtengerből, éljünk bár­mily sokáig, néhány csöp­pet tudunk csupán kimerí­­ríteni. Az újságokban megjele­nő szövegekből mindenfé­lét összeolvasok, vannak azonban olyanok, amelye­ket szinte soha. Ezért kap­tam ki a múltkor. Azon a napon, ahogyan jó ideje szokás, lapunkban .is meg­jelent a különböző pénz­nemek árfolyamtáblázata. Többek között ez az, amit nem szoktam elolvasni. Nem nagyon érdekel, ho­gyan viszonylik a mongol tugrik a kuvaiti dinárhoz, a norvég korona a cseh­szlovák koronához, a viet­nami dong a magyar és a holland forinthoz, a görög drachma a belga frankhoz. Azon a napon tíz óra előtt öt perccel fölhívott egy ismeretlen férfi. Be­mutatkozott, s habozás nélkül rákérdezett: mit szólok a forint leértékelé­séhez? Nem is hallottam róla, válaszoltam meg­szeppentem Nem kell ar­ról hallani, mondta szigo­rúan, nem néztem még meg az árfolyamtáblát? Máskor se szoktam, ismer­tem be. Különben is, igye­keztem megmagyarázni a bizony! tv,ányt, azt a fővá­rosban teszik be, mi meg Gödöllőn vagyunk, honnan tudnánk a forint és _a dol­lár közötti, egyik napról a másikra támadt nagy kü­lönbség magyarázatát. Le­het, hogy még a bentiek sem tudják, hiszen ez egy­fajta szolgáltatás. Bizo­nyos napokon megérkezik a táblázat, az olvasószer­kesztő beteszi, és kész. A telefonáló ettől, még zor­dabb lett: mindjárt tíz óra, és maguk még nem kapták meg a fővárosból az árfo­lyamváltozás magyarázatát, nekem, pedig holnap kell indulnom külföldre, ez egyszerűen érthetetlen. Azon a napon a szoká­sosnál is figyelmesebben néztem át a kézáratokat. Ha dátum Volt bennük, többször egyeztettem a naptárral, ha valamelyik szó írásában nem voltam telje­sen biztos, fölütöttem a szótárat, Munkatársaimtól háromszor is megkérdez­tem, tényleg úgy írja-e a nevét az írásukban sze­replő személy. Ennél töb­bet mi nem tehetünk. De ennyit kell, mert abban biztosak lehetünk, hogy az újság minden betűjének akad olvasója. Hihetnénk például a lap végén apró betűvel szedett kiadói ada­toknak, az impresszumnak nincs olvasója. Van. Nem­rég egy, az iméntihez ha­sonlóan szigorú ember tu­dakolta, mi lehet az oka, hogy némely lapban a he­lyettes főszerkesztők nevét abc-rendben hozzák, má­sutt nem? Sőt már azt is megkérdezték, a mi utolsó oldalunkon a három vezető neve miért nem egy sorban szerepel. S. amikor azt vá­laszoltam, mert így jön ki, ezzel replikázott: nana, ne legyen maga abban olyan biztos. Jobb is. ha az ember nem olyan biztos, mert úgy jár, mint az egyszeri olva­só. Kilencvenkilenc éves koráig csak olvasott, olva­sott, s amikor megkérdez­te egy huszonéves suhanc, mondaná meg, miért élünk, abban a sok könyv­ben biztos benne van, a vén pödörgette bajuszát, s ezt mondta: hát azért. Na látja, mondta nevet­ve a suhanc, ennyit már én is tudok, noha alig múltam húsz. Kör Pál

Next

/
Thumbnails
Contents