Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

\ \ 1986. NOVEMBER 22., SZOMBAT Mérhető és mérhetetien G« OSZUl. druzsba. Magyarul: barátság.' Az értelmező szó­tár szerint; rokonszenven alapuló kölcsönös jó viszony, se­gítés, támogatás két nép között. Ez sem csekélység. De úgy tűnik, jóval többről van szó. Olyasmiről, ami mérhető, s olyasmiről is, ami semmiképp sem. Mert Gehet tudni azt, hogy egy év alatt körülbelül 200 ezren ismerték meg utazásaik során a magyar állampolgá­rok közül a Szovjetuniót s a szovjet emberek közül hazán­kat. Tudható az is,, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság különféle vetélkedőin 200 ezren vettek részt, s azt is, hogy ^ az Ország Világon, az MSZBT hetilapján kívül még hétféle magyar nyelvű szovjet lap jelenik meg országunk­ban. havi majd 400 ezer példányban. Tudható az is, hogy a központi Gorkij nyelviskolán a legutóbbi tanévben 5 ez­ren sajátították ei az orosz nyelvét, s az is, hogy hazánk­ban 18S9 tagcsoportja van az MSZBT-nek, egynarmaduk pe­dig közvetlen szovjet kapcsolatot ápol. Ám mindez, ha mennyiségekkel leírható is, távoli a lé­nyegtől, attól, amit jelent a szó: barátság. A személyes is­meretet, az élményt, az érzelmet, a közösségvállalást ezek az adatok nem mutatják. Alig néhány hónapja az MSZBT Pest' megyei aktívaér­­tekezleíén fotókiállítás várta a résztvevőket. Annak, aki lát­ta, a képek többet mondtak a számoknál, a szavaknál. Mert látszott rajtuk a mosoly, látszott az ölelésre tárt kar, látszott a máSjik ember iránti figyelem. A fotók pedig csupán három látogatást örökítettek meg: az S2KP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar delegáció programján, Mihail Gorbacsov, ez SZKP KB főtitkára és felesége magyarországi — és ben­ne Pest megyei — útján, s a testvérmegyei, omszki pártkül­döttség itteni programján készültek. A fényképek megőrzik a pillanatot. De több a pillanat­nál az-idő. A történésekhez pedig idő kell. S az ember szá­mára a legtöbbet az adja, ami vele történik, aminek maga is részese. Kevés lenne itt a hely felsorolásra, mi minden tör­tént megyénkben a két nép barátsága jegyében az elmúlt öt esztendő alatt. Csak néhányat tehát — a legemlékezete­sebb események közül: a százhalombattaiak Osztapanko par­­lamenttr tár sávul, Orlovval találkoztak, A gödöllőiek a vá­ros felszabadulásának évfordulóján egy egész hetes, színes barátsági rendezvénysorozat részesei voltak. A dunakesziek kezdeményezésére háromszáznegyvenen Moszkvába, Kijevbe utaztak a megyei barátságvonattal. S Pest megye népművé­szeti, képzőművészeti kiállítással, termékbemutatóval, ifjú­sági találkozókkal, filmbemutatókkal, előadásokkal egy héten át mutatkozott be a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Mi mindenről szólhatna még a krónika... Politikai fó­rumokról, vitákról, sok-sok csoportos találkozásról, előadá­sokról, melyek a ma Szovjetunióját mutatják be, megismer­tetve tudományos, kulturális értékeit, s áz ott élők minden­napjait, vetélkedőkről, cserei átogátásokról, vendégszereplé­sekről, termelési ’ kooperációról, a hazánk felszabadításáért el­esett szovjet katonák iránti kegyelet megnyilvánulásairól, út­törők és veteránok beszélgetéseiről, közös kirándulásokról, sportversenyekről, vagy éppen, arról, hogy a szigethalmi ma­gyar és a tököli szovjet óvodások hogyan vendégeskedtek egymásnál. Azt pedig igazán csak a szigetcsépi Lenin Tszr,a solymá­ri Pemü, vagy a DKV dolgozói és a Tápiómente Együttes tagjai mondhatnák el, mennyi közös élményt, tanulságos esz­­inecserét, gyakorlati hasznot.'fed a kifejezés: „gyümölcsöző együttműködés” az omszki kommunizmus Hajnala * szövet­kezettel, az ottani olajfinomítóval, a 6zin.tetikuskaucs.uk­­gyárral, vagy a Metyelica együttessel. S akkor még nem eSett szó az évek, évtizedek óta tartó levélváltásokról, a sze­mélyes barátságokról... TÖmÖlt Sikertersollyal indul ma a Parlamentbe az MÍ3ZBT. Vili. országos értekezletére Pest megye 19 küldöt­te, hogy találkozzon a többiekkel, a fővárosiakkal, más me­gyék delegátusaival. Mérlegre teszi a társaság most a mér­­hetőt:. negyvenegy éves történetéből az utóbbi ötét. S átte­kinti az eredményeket, számba veszi a teendőket. Sejthető: egyikből sem lesz kevés. V. G. P. A természeti értékek megóvása, az átfogó kör­nyezetvédelem, a termé­szettel való harmonikus együttélés kérdései a hat­vanas években váltak vi­lágszerte társadalmi mére­tű problémává. Az 1972- ben, Stockholmban meg­tartott első környezetvédel­mi világkonferencia fogal­mazta meg először átfogóan a környezetvédelem korsze­rű szemléletét. Ennek ér­telmében a környezetvéde­lem kihívására nem a ter­melés visszafogása a meg­felelő válasz; a természet­védelmi megfontolások nem állnak szemben a fej­lődéssel, ellenkezőleg, be kell épüljenek a fejlődés folyamatába, annak szerves részeként. Vagyis, a termé­szet egyoldalú kihasználá­sát fel kell váltania a terv­szerű környezetgazdálko­dásnak, amely magában foglalja a szabályozott hasznosítást, a tervszerű fejlesztést és a hatékony védelmet. Féltett környezetünk Valamennyiünk közös feladata Hazánkban a hetvenes évek elejétől számítjuk a tervszerű környezetvédelem kezdetét, jóllehet a klasszikus termé­szetvédelem — s bizonyos te­rületeken a természet tervsze­rű -átalakítása — évszázados múltra tekint vissza. Gondol­junk csak a műit század kö­zepén indult folyamszabályo­zási munkákra, vagy a nem­zetközi elismerést kiváltó Al­föld-fásítási programra. Szoros összefüggésben Az emberi környezet védel­méről 1976-ban kiadott tör­vény magyar viszonyokra alkalmazta a környezetvéde­lem korszerű szemléletét és a tennivalókat. A jogszabály arra az alapelvre épül, -hogy a gazdasági növekedés, vala­mint a környezet1 védelme a fejlődés két lényeges, egymás­tól el nem választható és ösz­­szehangolandó eleme, a kör­nyezetvédelmi féladatokat a népgazdaság fejlődésével és erőforrásaival arányosan, tár­sadalmi jelentőségük szerinti sorrendben kell megvalósítani. A törvény kifejezi szocia­lista társadalmunknak azt a fontos alapelvét, hogy nálunk a termelési eszközök megha­tározó része társadalmi tulaj­donban van, ezért, a termelő és infrastrukturális feladato­kat ellátó üzemeknek a tár­sadalom sokoldalú igényeit kell kielégíteniük, vagyis a termelés megszervezése során a jövedelmezőségre való tö­Közeíebb a mindennapi lényekhez Büszke diákjaira, a izatara A lakásán találkoztam ^ Varga Erzsébettel. Kellemes otthona egyik szobája ebédlőként szolgái, a jókora asztal jóízű baráti beszélgetésekét sejtet. — Szeretem a társaságot, az embereket, a nyüzsgést magam körül — erősíti meg Varga Erzsébet., Alig­hanem ezért is választotta a pedagógusi pályát. Az oklevele szerint ma­gyar—orosz szakos tanárnő immár tizenegy éve, diplo­mája kézhezvétele óta a ceglédi Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben oktatja a magyar nyel­vet és irodalmat. Az orosz­tudását nincs alkalma túl gyakran használni, inkább csak akkor van szüksége rá, amikor delegáció érke­zik a városba és őt hívják tolmácsolni. Bőséges isme­rete van viszont a Szovjet­unióról, á földrésznyi or­szág népeinek életéről. Pe­dig úgy adódott,-hogy ma­ga még nem járt ott. — Egyszer azért marad­tam le az útról, mert ép­pen beteg voltam, másod­■ szór meg azért, mert a té­vé Hazai esték műsorában a ceglédi csapat tagjaként szerepeltem. Márpedig, a személyes élmények olvasmányokkal, filmekkel csak részben pó­tolhatok — ezt fejtegeti a tanárnő, aki az iskolai MSZBT^tagcsoport tagja­ként rendszeresen felkészí­ti a Ki tud többet a Szov­jetunióról? vetélkedőn részt vevő tanulókat. Nem panaszkodhat, a gyerekei ■ szép eredmények­kel veszik az akadályokat, többször bekerültek a me­gyei élmezőnybe, sőt to­vábbjutó is volt már kö­zöttük. Olyan azonban, aki , kijuthatott a Szovjetunió­ba, mindössze egy akadt. A KPVDSZ segítségével jött létre az utazás, amin úgy feltöltekezett a diák, hogy aiig győzték hallgatni. Ha felszólalna a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ta­nácskozásán, szorgalmazná az ilyen látogatásokat, és persze ott is elmondaná, amit kifejtett nemrég a megyei értekezleten: keve­sebb lexikális ismeretet kérjenek a versengő gye­rekektől. Most ugyanis az a helyzet, hogy a Szovjet­unió című lapot szinte be kell vágni. Másképp hon­nan tudnák a srácok pél­dául azt, ki rajzolta a fo­lyóirat valamely számának egyik karikatúráját... ? — Évrdl évre én állítom össze a kérdéseket, úgy­hogy nincs gondom a téli szünidő eltöltésével. No de nem ez 3 lényeg, hanem az, hogy hiába akarnék én élet­szerűbb ismereteket adni, ha ezzel veszélyeztetném a gyerekeink továbbjutását. Megszívlelendő szavak. Amint azt a véleményét sem szabad figyelmen kívül hagyni: a barátságutakból jó lenne többet juttatpa az MSZBT-aktivis Iáknak. Varga Erzsébetnek egyéb­’ ként nem ez az egye­düli társadalmi munkája. Szakszervezeti bizalmihe­lyettes és az MHSZ-ben is évtizede dolgozik. Legújabb megbízatása tágabb hori­zontú: tagja lett az MSZBT országos elnökségének. Hogy ez milyen felada­tokkal jár, még nem tud­ja. Azt azonban igen — büszke a bizalomra. Sz. T. rekvés mellett az üzemek ve­zetőinek be kell tartaniuk a környezetvédelemre vonatkozó előírásokat is. Az elmúlt másfél évtized je­lentős előrehaladást hozott. Kiépült a környezetvédelem hatósági-igazgatási rendszere, sokoldalú szakemberképzés in­dult, kiemelkedő kutatási ere'jlmények születtek, elké­szültek az ágazatok és megyék hosszú távú környezetvédelmi koncepciói és még sorolhat­nám tovább. A népgazdaság VI. ötéves terve, első alkalommal tartal­­, mazla a környezetvédelem fel­adatainak átfogó, komplex meghatározását. Alapvető cél­ként a környezetminőség meg­őrzését tűzte ki úgy, hogy a legsúlyosabban szennyezett térségek állapota javuljon. A tervidőszak, végén készített számvetés során mégis azt kel­lett megállapítani, hogy a szándékokkal szemben és a je­lentős erőfeszítések és köz­ponti ráfordítások ellenére, hazánk környezetének állapo­ta számos területen tovább romlott. Ebben a helyzetben a nép­gazdaság VII. ötéves terve reális célként csak a környe­zőt romlási folyamatának mér­séklését fogalmazhatta meg annak ellenére, hogy a terv környezetvédelmi beruházá­sokra és célokra minden eddi­ginél jelentősebb erőforrásokat irányzott elő. A, környezetvédelem eddigi eredményei és gondjai nyil­vánvalóvá teszik számunkra: a célok reális meghatározása mellett és a végrehajtáshoz szükséges erőforrások hozzá­rendelésén túl, a környezetvé­delem ügye nagymértékben azon múlik, hogy a társada­lom mint befogadó közeg mi­ként szerez tudomást környe­zetvédelmi programjainkról, miként ismeri meg és vallja magáénak azokat, s milyen mértékben vállal részt a prog­ramok gyakórjati megvalósí­tásából. Ma még sajnos azt kell megállapítanunk, hogy társa­­daknuijkban a kultúrált kör­nyezet iránti igény és a ter­mészeti értékek megóvása te­rén tanúsított magatartás je­lentősen elmarad a társada­lom más területein elért ered­ményekhez képest. De ha nem mondunk le arról az igényről, hogy környezetünk emberhez méltó minőségét a jövő szá­múra megőrizzük, illetve a je­lenlegihez képest javítsuk, ak­kor világosan kell látnunk; a környezetvédelem nem lehet csak a kormány feladata, a környezetvédelmi gondok megoldását nem lehet csak a társadalmi szervezetektől, ku­tatóintézetektől várni, hanem a környezetvédelmet társadal­mi üggyé, a? egész társadalom ügyévé kell tenni. Megkülönböztetett figyelem Megyénk környezetének ál­lapota, a környezetvédelem helyzete a közelmúltban több fórum napirendjén szerepelt. Október elején a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizott­sága tekintette át a környe­zetvédelmi munka eredmé­nyeit, s az anyagi lehetőségek korábbinál hatásosabb koordi­­málását, széles körű társadalmi összefpgást és okos szemlélet­­formálást sürgetett. A megyei tanács legutóbbi ülésén a kör­nyezet- és természetvédelmi bizottság számolt be Pest me­­gve környezetvédelmi helyze­téről, a VII. ötéves terv fel­adatairól. Több szempontból érthető és indokolt ez a megkülönbözte­tett figyelem, hiszen a megye rendkívül gazdag természeti értékekben. Itt helyezkedik el a főváros ivóvízbázisainak je­lentős része, ugyanakkor a sa­játos földraizi fekvésből, az asglojnerációs hatásokból és a ktamo’t idegenforgalmi szeren­­ből következően jelentős és egyre növekvő a megye kör­nyezeti terhelése. A Pilisi Állami Parkerdő­­gazdaság kezelésében levő mintegV 33 000 ha erdőterület ielentős része Pest megyében helyezkedik el. A gazdaság alanító határozata a korszerű erdő- és vadgazdálkodás mel­lett Azonos rangú feladatként fogalmazta meg az erdő védel­mi szerepének fenntartását, fejlesztését, valamint a közjó­léti funkciók előmozdítását,. a kulturált szabadtéri pihenést szolgáló parkerdőjelleg bőví­tését. Bioszféra-rezervátum Egyik alapvető feladatunk az erdőállományok védelme a károsítok és károsítások ellen. E feladat fontosságát aláhúzza, hogy erdeink nagy részét le­fedi két tájvédelmi körzet (a budai és a pilisi), és a pili­si terület legértékesebb részeit 1981-ben az UNESCO bioszfé­ra-rezervátummá nyilvánítot­ta. Ezt a magás szintű jogi vé­delmet indokolja a Pilisben a ritka növényfajok és növény­­társulások, a közép-eürópai vi­szonylatban is jelentős ragado­zómadár-fészkelőhelyek vagy a páratlan földtani érté­ket képviselő sziklaalakzatok, szurdokvölgyek tömeges elő­fordulása. Jelentős a szerepe a pilisi erdőknek a főváros le­vegőjének tisztításában is. En­nek a természetes szűrőnek minden hektárja évente 30 tonna port köt le és 220 köb­méter tiszta oxigént bocsát ki. Erdőállományainkra az egyik legnagyobb veszélyt — a park­erdő jellegéből következően — az erdőtüzek jelentik. A gaz­daság területére kiépített tűz­védelmi jelz^szolgálat szak­emberei — a kora tavaszi kri­tikus időszakban a társadal­mi erdei szolgálat önkéntesei­vel megerősítve — esetenként rendkívüli erőfeszítéseket tesz­nek az erdőtüzek megelőzésé­re, az illegális, ■ szabálytalan és felelőtlen tűzgyújtások megakadályozására. Az erőfe­szítések ellenére minden év­ben többmilliós érték megy veszendőbe. Az erdővédelemben új és egyelőre szakmailag még nem teljeskörűen tisztázott problé­mát jelent a tölgyerdő pusztu­lása. Felméréseink szerint az elmúlt három évben 80 hek­táron pusztult ki a tplgyállo­­mány. Az elszórtan elhelyez­kedő kiszáradt fák kitermelé­se és hasznosítása sajátos szakmai feladatot jelent. A tölgypusztulás okait kutató széles körű tudományos vizs­gálat még nem, zárult le, az azokban biztosra vehető, hogy az okok között a légszennye­zésből eredő terhelés jelentős helyet foglal el. Az erdővédelem környezet­védelmi feladatai között tart­juk szánjon az erdei fás növé­nyek géábankjainak' szaksze­rű kezelését is. A parkerdő­­gazdaság területén 70 ha idős tölgy- és bükkállományt jejölt ki makktermő állománynak az Erdészeti Tudományos Intézet. A magtermő állományok ter­mése teszi" lehetővé annak a természetvédelmi követel­ménynek a teljesítését, hogy az új állományoknak a terü­let eredeti faállományából kell kifejlődni, nem pedig más te- i rtiletről szerzett csemeték vagy makk felhasználásával. A génvédelmet és a természet­­védelmi állapot fenntartását szolgálja az a gazdálkodási gyakorlat is, hogy ahol az ökológiai feltételek adottak, természetes módon újítjuk fel erdeinket. Az élővilág védelmében — az erdők mellett — eredmé­nyesen és hosszú idő óta terv­szerű a madárvédelem is a parkerdőgazdaságban. A kör­nyezetvédelmi, célok mellett ez a munka alkalmas az ifjúság természetvédelmi ismereteinek bővítésére is. A madárvédelem ezért beépül a gazdaság isme­retterjesztő, idegenforgalmi munkájába. Az erdei úttörő- és vándortáborok, a jurtatá­bor programjában a madárvé­delmi, madárismereti témák jelentős szerepet kapnak. Nagyobb következetességet! Környezetvédelmi szem­pontból is sok problémát okoz az erdőterületeken illegálisan elhelyezett szemét és hulladék. Különösen az erdőn áthaladó utak mentén, települések kö­zelében okoz gyakran megold­hatatlan feladatot. A terület­igénybevétel, talajszennyezés és tájrombolas mellett a sze­métből) kimosódö anyagólt is okozhatnak környezeti károso­dást. A rendszeres szemét­­gyűjtés, takarítás több millió forintba kerül évente. Az er­dőterületek tisztántartásához azonban nem elegendőek a parkerdőgazdaság erőfeszíté­sei. A szabálysértők szigorúbb felelősségre vonása, a követke­zetesebb hatósági fellépés és a szemétgyűjtés rendszerének jobb megszervezése segítheti az előrelépést. A pilisi térség legjelentő­sebb természeti értéke maga a változatos szépségű táj — apait ráadásul kultúrtörténeti éítékek gazdagítanak —, ezért a tájvédelem a környezetvé­delmi munka kiemelt feladata. A két tájvédelmi körzet terü­letén a további tájrombolás megakadályozásához a termé­szetvédelmi jogszabályok álta­lában megfelelő feltételeket teremtenek. A nem Védett táj megóvásához azonban a vo­natkozó. jogszabályok (földvé­delmi törvény, erdőtörvény, stb.) nem minőig biztosítanak hatékony védelmet, hiszen itt a különböző szintű érdekek sokoldalú egyeztetése rendkí­vül összetett feladat. A parkerdőgazdaság gyakor­lati munkájában messzeme­nően figyelembe veszi a táj­védelem elveit. Kiemelt gon­dot fordít a vonalas létesít­mények (erdei feltáró utak) tájba illesztésére, a különböző magasépítményeknél a tájba illő külső formák kialakításá­ra (mogyoróhegyi kiránduló­­központ, Hoff man-fogadó stb.). Vállalkozik a felhagyott bányáit rekultivációs tervei­nek , elkészítésére és azok re­­kultiválására. Ugyanakkor egyes tanácsok gyakran igény­lik a belterületi vagy a bel­területekhez csatlakozó zöld­felületeket, erdőterületeket. Az átvétel után parcellázásra szánt területek kiárusítása jól­lehet átmenetileg enyhíti a ta­nácsok pénzügyi gondjait, ugyanakkor a környezetvédel­­mij problémák sorát termeli újra. Társadalmi összefogással A zöldfelületek további be­építésének megakadályozása érdekében folyamatosan át­vesszük, illetve felvásároljuk a tájkép szempontjából legér­tékesebb és még megmenthető területeket. így került a park­erdőgazdaság kezelésébe Visegrádon a Várhegy Duna felőli oldalán több hektár, s további területek megvételét tervezzük a Pilis belsejében is. A vásárlásokhoz vállalati forrásból tájvédelmi alapot lé­tesítettünk. A tájvédelem azonban csak akisor lehet a térségben igazán eredményes, ha az egységes elvek valamennyi területen maradéktalanul érvényesül­nek. Végül néhány szót szeretnék Szólni az élővizek védelméről. Á Pilisi Tájvédelmi Körzet területén 119 forrás, 26 pa­tak, több állandó és időszakos tó, víztározó van. A pilisi tér­ség egészére hosszú távú víz­rendezési programmal rendel­kezünk, amely a patakmedrek rendezését, fórrásfoglalásokat, hordalékfogó gátak, kis víztá­roló tavak. kiépítését foglalja magában. Évente 2—3 millió Ft-ot tudunk ilyen célokra fordítani. A program megva­lósítását gyorsíthatná, ha a te­­rületdnkön működő vízgaz­dálkodási társulatokkal haté­konyabb együttműködést tud­nánk kialakítani. Ez az együttműködés azonban a fel­adatok nagyságához képest még csak a kezdetén tart. Az előzőekben szinte vala­mennyi környezetvédelmi fel­adatnál, témakörnél a jobb együttműködés, a szélesebb körű társadalmi összefogás, az új szemlélet kialakítása és a tudatformálás-nevelés szüksé­gességét hangsúlyoztam. Meg­győződésem, hogy ezek nélkül a természeti értékek védelme, a környezetvédelem nem lehet igazán eredményes. dr. berdär Béla, a Pilisi Állami Parkerdő­gazdaság igazgatója, országgyűlési képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents