Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-03 / 259. szám

1986. NOVEMBER 3., HÉTFŐ >rvr mug > t:i Közművelődési nagyüzem Gödöllőn Agyagedények és közéleti övezet A gödöllői művelődési köz­pontnak jó híre van. Nem csupán Pest megyében emle­getik. Bármelyik országos fó­rumon, ahol a közművelődés szóba kerül, feltétlenül meg­említik szakma,i eredményei­ket. Lapunikhan pedig olyan sokszor írtunk ezekről, hogy aligha tudjuk elkerülni az ön­ismétlést. Egyedüli példa Az intézmény egyik legjel­lemzőbb tevékenysége a gye­rekek hasznos, sokoldalú fog­lalkoztatása: óvodások, isiko- Laotthonosok, napközisek egy­aránt törzsvendégnek számíta­nak. Bábokat készítenek, bati­kolnak, ismerkednek a szín­játszás rejtelmeivel, a vizuá­lis játszókörben pedig a ma­nual^ készségüket és a fan­táziájúkat fejlesztik. A zene­vár csütörtökönként várja a legkisebbeket, afféle ritmusér­zéket _ tökéletesítő, mozgással, rajzolással kiegészített találko­zókra.' AJ léglzg'aí masabbnak tűnő időtöltést a művelődés­­történeti játszóház biztosítja, Ahol nem történelmi esemé­nyeket bifláznak, hanem a különböző korokban élt em­berek életmódjával ismerked­nek. A gyerekek megtudják, hogy milyen eszközöket készí­tettek annak idején, milyen jelképeket találtak ki maguk­nak -a régmúlt idők népei. Agyagedényeket formálnak, ruhákat varrnak, sumér sza­vakat,- ékírásit, indiai árnyjá­tékot gyakorolnak. Kötetlen formában tanulják, hogy mit és hogyan játszottak hajdan a görög gyerekek. Iglói Mártától, a közösség vezetőjétől meg­adtuk, hogy vidéki viszony­latban egyedüli példa ez a kezdeményezés. Persze nem csupán a gye­rekek vehetnek részt a kü­lönböző kreatív foglalkozáso­kom. A tűzzománc szakkört városi összefogással — a váro­si tanács, a KlSZ-szervezet és az Agrártudományi Egyetem hozzájárulásával — hívták életre. (Másként aligha sike­rült volna, hiszen például az égetőkemence beszerzése egy­általán nem olcsó mulatság.) Újdonság a diáktanya A grafikai műhelyben sok­szorosító eljárásokat, lemezli­­tográfiát is gyakorolhatnak az érdeklődő felnőttek. Az új kezdeményezések kö-Készül a tűzzománc zül a diáktanya tűnik a leg­érdekesebbnek, amely a tizen­éveseket várja délutánonként. Bárki betérhet egy teára, ücsöröghet, újságot olvashat,, egyáltalán: találkozhat mások­kal. A játéktermet a legkü­lönbözőbb unaloműző alkalma­tosságokkal szerelték fel. Az információs szolgálat pedig mindig minden kérésnek igyekszik éleget tenni: gyűjtik a kivehető albérletek címeit, a munkaerőt kereső vállalatok telefonszámait, felvilágosításit adnak a nyári munkavállalási lehetőségekről, a kulturális programokról. Heti egy alka­lommal pszichológus beszélget az őt felkeresőkkel, pályavá­lasztási és jogi tanácsadó mű­ködik. A szolgáltatások ingye­nesek. A diáfetanyát a nyitott­ság jellemzi; ha kozmetikai tanácsokra van igény, akkor ilyen jellegű programot szer­veznek, ha közönségtalálkozót hiányol a kedves vendég, hát arra is sor kerülhet. Mi több, az intézmény kéni a lakossá­got, hogy írja — mondja meg, mire lenne szüksége, mit sze­retne látni, hallani. Űj színekkel gazdagítja majd a művelődési központ tevé­kenységét a közéleti övezet. A kezdeményezés lényege: a vá­rosi tanács, illetve a helyi tár­sadalmi, politikai szervek ki­adják a napi, praktikus infor­mációikat. amelyekhez bárki hozzájuthat a művelődési köz­pontban. Többek között tanul­mányozhatják a város fejlesz­tésével kapcsolatos rövid és hosszú távú terveket, a vég­rehajtó bizottság anyagait, a különböző határozatokat. Hoz­záférhetők lesznek a jogsza-Ncprajzi kutatások Pest megyében Életmód, hagyományőrzés Néprajzkutatók — a Ma­gyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának tagjai — a következő évek­ben egyebek között a börzsö­nyi kőbányászok munka- és életfeltételeit, életmódját, szo­kásait vizsgálják. A Szent­endrei-sziget néhány települé­sén — Kisorosziban, Pácson, Szigetmonostoron — a lako­sok gazdálkodási kultúráját elemzik: többek között, miért őrzik a régi termelési for­mát, miért nem hódítanak gyorsabban teret a korszerű gazdálkodási eszközök, mód­szerek a főváros tőszomszéd­ságában. Jellegzetes néprajzi témáik közül foglalkoznak például azzal: Nógrád és Pest megyei viseletes falvakban őrzik-e a népviseletet vagy kivetkőztek a tradicionális öltözékből. To­vább élnek-e a hagyományos folklóralkotások. A páva­körök, a néptáncfesztiválok, a nemzetiségi találkozók hat­nak-e a népi kulturális örök­ségre, elősegítik-e annak meg­tartását. bályok és a menetrendek. Lesz úgynevezett MTl-fal. amely képes tudósításokat közöl a település érdekes, aktuális ese­ményeiről ésüaEfc%!n3t%^,majd; a városról írt ’cikkeket is. Megjelenik a Gödg!lp-P,ressz, jövőre pedig ugyapgsak széles összefogással egy gödöllői ka­lendárium is. Megnyílik a szo­ciális segítőiroda. amely a hátrányos helyzetű ' fiátálokat támogatja majd. Nem ok nélkül A felsorolás korántsem tel­jes. Ám így is bizonyítja; nem ok nélkül örvend jó’ hírnek megyénk egyik legjobban mű­ködő művelődési központja. Szilas Zoltán A cím fölött: Jókedvűen énekel­nek a színjátszók. (Fotó: Barczá Zsolt) Tehetségkutató verseny Vácott A váci Lőwy Sándor /Mű­­zaki Szakközépiskola októ­ber végén rendezte meg, im­máron másodízben az iskola névadójáról elnevezett mate­matikai tehetségkutató ver­senyt, amelyre Íratván Pest, illetve Nógrád megyei általá­nos iskolát hívtak meg. Közü­lük negyvenegy fogadta el az invitálást éi küldött összesen 242 nyolcadikos versenyzőt. A feladatok nem annyira az általános iskolai matema­tika anyagának tételes ismere­tén alapultak, inkább ötietes­­séget, jó logikai készséget igé­nyeltek. A tanulókat a megol­dott feladatok száma szerint rangsorolták. A díszes emlék­lappal jutalmazott legjobb öt­ven versenyző közül az első tíz helyezettet I., a 11—25. helyen végzetteket II., a többieket III. díjasnak tekintik. Az I. és II. díjasokat felvették a váci matematika II. szakkör­be, (amelynek célja előkészí­­tés a középiskolai matemati­kai tanulmányi versenyekre), s november 29-én autóbuszki­ránduláson vehetnek részt, to­vábbá amennyiben a rendező szakközépiskolában kívánnak továbbtanulni, bármelyik szakra felvételt nyernek. A III. díjasok középiskolai ma­tematikai tanulmányokra fel­készítő matematika I. szak­körbe kaptak meghívást, és a folyó tanévben látogathatják az iskola számítástechnikai f o glalko zása i t, v ideoklub j át, elektromos laboratóriumait, ök is jó eséllyel indulhatnak a felvételin. A versenyen indult nagyobb oktatási intézmények közül a dunakeszi 3. számú, a váci R.adnóti Miklós és a dunake­szi Körösi Csorna Sándor Ál­talános Iskola, a kisebbekből pedig a váci Árpád úti, a ve­rőcemarosi és a nőtincsi álta­lános iskola tanulói szerepel­tek a legeredményesebben. Ezek az iskolák köszönőokle­velet kapnak. Ez a verseny,, úgy tűnik, az általános és a középiskolák számára is bevált tehetségku­tató formát jelent. Egyrészt ráirányíthatja a figyelmet azokra, akikben „több van”, mint amennyit korábban pro­dukáltak, másfelől a rende­zésre vállalkozó szakközépis­kolákat olyan matematikai ér­deklődésű diákokkal gyarapít­ja, akikkel folytathatják azt a munkát, amelynek eredmé­nyeképpen az utóbbi években jól szerepelnek a megyei ma­tematikaversenyeken. És ami ugyancsak nem mellékes, több tehetséges diák juthat be a felsőfokú oktatási intézmé­nyekbe. Zs. E. ELHUNYT LUKÁCS MIKLÓS A Magyar Állami Opera­ház igazgatósága mély meg­rendüléssel tudatja, hogy éle­tének 82. évében szombaton elhunyt Lukács Miklós kar­mester, Kossuth-díjas érde­mes és kiváló művész. az Öperaház nyugalmazott igaz­gatója. Temetéséről később intézkednek. Lukács Miklós, aki tanul­mányait a lipcsei konzerva­tóriumban, majd a berlini zeneművészeti főiskola kar­mesteri szakán, végezte, 1943- ban szerződött a Magyar Ál­lami Operaházhoz. Karmesteri tevékenysége mellett 1944-ben rövid ideig mint igazgató, 1946-tpl 1950-ig íőfít.káúkéní működött,' 19ü3-tóli J 1978-ig, nyugdíjba -'Vonulásáig’ volt az intézmény igazgatója. Ezt kö­vetően — még. az elmúlt szezonban —- is gyakran vezé­nyelt a rílagyar Állami Opera­házban. Operaházi munkás­sága mellett a MÁV Szim­fonikusok vezető 'karnagyi, 1949-től, a Zenéművészeti" Fő­iskola tanára volt.' Nyolcvanéves' szÜlStésríap­­ján a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjéval tüntet­ték ki. Halála. pótolhatatlan vesztesége az Állami Opera-’ háznak és a , magyar zenei életnek. Hollós Ervin és Lajtai Vera az ellenforradalomról Drámai napok voltak Lapunkban korábban már közöltünk részleteket a készülő munkából, most az évfordulóra megjelent Hollós Ervin és Lajtai Vera könyve az 1855-os ellenforradalomról Drámai napok címmel. A szérzőpúr egyik legjobb ismerője ennek a korszaknak. Szinte az életüket tették rá, hogy megmutassák az 1S56. októberi eseményeknek igazi arcát. Ahogyan a kötet utósza­vában megfogalmazták: azon nemzedékhez tartoznak, amelynek tagjai részt vettek 1945 előtt a Horthy-rendszer diktatúrája ellen harcoló mun­kásmozgalomban; a felszaba­dulás után pedig szívvel-lé­­lekkel dolgoztak egy jobb vi­lág, a szocialista Magyaror­szág megteremtésén. Éppen ezért az 1956-os októberi ese­mények megrázó és drámai napjai arra ösztönözték őket, hogy kutassák, miként történ­hetett meg az ellenforradalmi kísérlet, s elmondják róla a teljes igazságot. A teljes igazságot Igen. A teljes igazságot, mert főleg a nyugati propa­ganda még az események után harminc évvel is igyekszik félrevezetni a világ közvéle­ményét, úgy beállítani, mintha akkor valamiféle demokrati­kus megmozdulás lett volna, amelynek célja a hibák kija­vítása, volt. A tények és doku­mentumok viszont bizonyít­ják, hogy nagyon is ellenfor­radalmi események zajlottak le 1956 őszén Magyarországon. Az viszont szintén tény, hogy az 1956 októberi ellenforrada­lomra nem kerülhetett volna sor, ha a Magyar Dolgozók Pártja vezetése nem követett volna el súlyos hibákat, ha nem teremt lehetőséget arra, hogy a revizionista irányzat vezetői ezeket kihasználva szö­vetkezzenek az ellenforradal­mi erőkkel. Okok és események A szerzőpár eddigi könyvei a,z akkori eseményekkel, az ellenforradalommal vagy an­nak égy-egy részletével foglal­koztáik, a mostani minden, ed­i 1 I * l|> r . p] [GY] B] □ O _1 £ ■! ta"'"-- - ’ &■< :. ........................ Ikrmetiíl. Amikor 1916-ban bemutatták Szomory Dezső legújabb darabját, a Herme­lint, a Színházi Élet külön­­számmal tisztelgett a nagy eseménynek. Egyrészt azért, mert a színmű , írója ekkor már nemcsak idehaza, hanem Európa-szerte. jegyzett dráma­szerző volt — főképpen . a Györgyike, drága gyermek és a Bella című írásai bizonyul­tak kelendőeknek —, másrészt meg azért, mert a Vígszínház kakasülőjének alkalmi ven­dégei is tudták, hogy ebben a három felvonásosban saját magát írta meg az önimáda­táról híres mester. Pálfi Tibor, ez a premier­jére készülő és az idősebb meg ifjabb művésznőktől,,a ra­jongók egész kis csapatától körülvett mondatkígyó-bűvölő valóban Szomory alteregója volt, s maradt is egészen a mai napig, amikor lám, még mindig előhalásszák ezt a je­lenetsort. Persze nem csupán azért nyúlnak utána a drama­turgok és a rendezők, hogy ezt a selymekben, bársonyok­ban tetszelgő, folyvást az úri gesztusokban ki tárulkozó szép­­leiket — s vele együtt az összes efféle köntösös, pomá­­dés lényt — megidézzék, ha­­nem sokkal inkább azért, mert mindezt az önmaga ál­tal elrajzolt és túlszínezett fi­gurát, mind pedig a többi ját­szó személyt pompás színészi feladat életre kelteni. Bravúrt bravúrra halmozott a Vígszínház egykori társu­lata is. amikor hajdan Csortos Gyulával az élen bemutatta (Tóth Herminként a szépsé­ges és nagyon okos Varsányi Irén végszavazott neki); majd 1969-ben ugyancsak színházi eseményként újította fel Gá­bor Miklóssal és Dómján Edittel a Madách. Most pedig, álig két esztendeje, a kapos­vári társulat érezte úgy, hogy van elég ereje ehhez a nem mindennapi próbatételhez. Akik a szóban forgó együt­tes Hefmelin-előadásának te­­lévíziós változatát látták,, iga­zolhatják: ez a nekirugaszko­dás egyáltalán nem végződött lécveréssel. Sőt. Gothár Pé­ter irányításával egy olyan mutatvány született, amelyből csak úgy sugárzott a tehetség és a bizonyítás igyekezete. Az persze más kérdés, hogy ki mennyire jártas Szomory élet­művében, s hogy milyen elő­képekhez méri ezt a színpad­ról a stúdióba átplántált rep­­rízt. A legtöbb vita — ha lenne ilyen — nyilván a legesleg­újabb Pálfi alakja körül bon­takozna ki. Máté Gábor, a Csiky Gergely Színház ifjú színésze, aki sajnos csak igen ritkán bukkan fel a képernyőn, alkatánál és kamaszos lé­nyénél fogva eleve távol áll az olyan mimózái lelkektől, mint, ez a most rá bízott Ti­bor úr. A legnagyobb igyeke­zete ellenére sem tudott tehát olyan elviselhetetlenül ener­­vált, olyan anyáskodást, női körüllengést kiprovokáló vala­ki lenni, mint amilyen az írott szövegből felsejlik. (Mi­csoda vastapsos kabinetalákí­­tást sikerített volna ki ebből az irodalmi szépfiúból egy if­jabb Darvas Iván!) A többi kaposvári színész ellenben mind-mind alkatához és a reá bízott alakhoz illq teljesítményt nyújtott! Lázár Katinál jobban talán még a premier Haraszty Herminje sem óvta, védte, fonta körül fejmosást is igénylő védencét, Básti Juli szerepformálása sem hagyott kétséget afelől, hogy az az egykori szerelem tényleg akkora nagy vihar le­hetett. És a többiek — Kol­­tai Róbert megbolydított kis tanárja. Rajhona Ádám úgy­nevezett nagy színésze stb., stb. — szintén a telitalálatgs szereposztás szép példái vol­tak. Akácz László diginél alaposabban fogja át az egész témát. Leírják, hogy 1956. október 23- án hogyan kezdődött a tün­tetés, miként alakult át fegy­veres felkeléssé. Hangoztatják, a tüntetéseken, majd a fegy­veres harcban a legkülönbö­zőbb oldalról érkező emberek találkoztak: lelkesek és kiáb­rándultak, magukat forradal­mároknak tekintők és a szo­cializmus elszánt ellenségei. A szervezettség és a spontanei­tás együtt adta a megmozdu­lás erejét. Ismertetik a válság okait. Megállapítják, hogy négy együttesen ható tényező okozta az ellenforradalmi fesé­­méhyt, mégpedig a : Magyar Dolgozók Pártja régi, szektás vezetőinek hibái, a Nagy Im­­re-féle revizionista csoport áruló tevékenysége, a belső burzSoá ellenforradalmi erők és döntően a nemzetközi impe­rializmus aknamunkája. Ezután rátérnek az esemé­nyek ismertetésére. A rádió ostromára, az október 23-a éjszakájára;.' amikor is a radio ostromának >"■ megkézdésévél egyidejűleg támadások indul­tak a különböző középületek, üzemek, fegyverraktárak ellen. S másnap már megjelentéit az ellenforradalmi rohamoszta­gok, hogy gyilkoljanak, ártat­lan embereket hurcoljanak -el, s az utcán járókat akassza­nak a közeli fákra. S-október 24- től 28-ig, négy nap-elég volt arra, hogy Nágy Imréék Se­géd! etévéi - az -elleniöhrádaiorn bázist téremtsen és megkezd­je a szocializmus vívmányai­nak felszámolását. Ismertetik az akkori értékelést, majd na Köztársaság térep történteket, a nemzetőrség megalakulását, a hatalom átcsúszását az el­lenforradalmárok kezébe. Részletesen foglalkoznak az­zal, hogy a „munkás”- és nemzeti tanácsok miként ala­kultak meg kommunisták nél­kül, hogyan reagált a falu az eseményekre, miként alkal­mazták az eilenforradalmárok a „bevált módszereket”: sok pártot alapítottak, koalíciós partnereket kerestek, látszat­­demokráciát hangoztattak, mi­közben fegyvereseik gyilkol­tak, kommunistákat, a szocia­lizmushoz hű embereket hur­coltak el, vagyis teljes dühvei tombolt az ellenforrádaloth. Végül az ország a szakadék szélére került, már Nagy Imre sem volt jó számúkra, i a kapi­talizmus teljes restaurálását akarták. A kibontakozás Röviden ismertetik' végül, hogy miként alakult, meg Ká­dár János vezetésével a For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, amely a Szovjetunió segítségével leverte az ellen­­forradalmi lázadást. Meg tud­ta állítani a tragikus folyama­tot, és meg tudta változtatni a helyzetet. Az MSZMP vezeté­sével a magyar dolgozó iiép konszolidálta a viszonyokat, helyrehozta a károkat, amiket az 1956. október 23-án kirob­bant ellenforradalom okozott. A kötet eredeti fényképeket és dokumentumokat tartal­maz, és bő jegyzetet. Mindezek csak alátámasztják a szerzők mondanivalóját és teljessé te­szik a könyvet, amélyéf ’a Kos­suth Kiadó jelentetett meg. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents