Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-18 / 271. szám

1986. NOVEMBER 18., KEDD Végső búcsú Lukács Miklóstól Családtagjai, pályatársai, ta Hitványai ás tisztelői vettek végső búcsút hétfőn Lukács Miklós karmestertől, Kossuth­­díjas, kiváló művésztől, a Ma­gyar Állami Operaház nyugal­mazott igazgatójától. Koszorúkkal borított rava­talánál, az Operaház előcsar­nokában a dalszínház társu­lata. valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nevé­ben Petrovics Emil Kossuth­­díjas zeneszerző, az Operaház igazgatója búcsúzott az el­hunyttól. — Nagy tudású mu­zsikus. terveit fáradhatatlanul megvalósító igazgató, kiváló karmester, nagyszerű tanár és érzékeny ember hagyott itt bennünket — mondotta. — Szerette a zenét, a művésze­tet, a harmóniát, s mindenek­előtt az embert. Vezényléséta zene öröme irányította. Boldo­gan és tiszta lélekkel mutatta és fejtette meg hallgatói szá­mára a remekművek rejtett és látszólag egyszerű titkait. A Zeneakadémián nemzedékeket vezetett el az operaművészet rejtélyes birodalmába. Az Operaházban ugyanőket kö­rültekintően, elfogulatlanul segítette túljutni a pályakez­dés buktatóin. A pályatársak képviseleté­ben Jámbor László Kossuth­­díjas kiváló művész, az Ope­raház magánénekese vett vég­ső búcsút Lukács Miklóstól, felidézve életútját. Lukács Miklós 25 esztendeig Alit a MÁV-szimfomikusok élén, vezető karmesterként, s később is sokat dolgozott az együttessel. A zenekar nevé­ben Kovács János ügyvezető igazgató mondott búcsúbeszé­det. Lukács Miklóst a Farkasréti temetőben, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhe­lyen helyezték örök nyuga­lomra. :h V Politikai könyvnapok Zsámbékon Megfelelő érv a vitában A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola díszbe öltöztetett aulájában, zsúfolásig telt szék­sorok előtt rendezték meg teg­nap délután — mint az 1. ol­dalon hírt adunk erről — a politikai könyvnapok Pest megyei megnyitóját. Hábli Ágnes és Nagy Katalin má­sodéves főiskolai hallgatók tartalmas és szép műsora után Csapó Sándor, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tagja, a budaörsi városi párt­­bizottság első titkára köszön­tötte a megjelenteket, soraik­ban Nagy Sándornét, a me­gyei pártbizottság titkárát, Balázs Gézánét, a Pest Me­gyei Tanács elnökhelyettesét, valamint a megye párt-, álla­mi és társadalmi szervezetei­nek több vezetőjét. Állandóság és változás A politikai könyvkiadás a pártszervezetek közreműködé­sével igen szép hagyományt teremtett a novemberi politi­kai könyvnapok életrehívásá­­val — mondotta beszéde beve­zetőjében Csapó Sándor. — Az idén immár huszonötödik al­kalommal rendezzük meg or­szágszerte ezeket az ünnepsé­geket és köszöntjük a politikai kiadványok terjesztésében közreműködő munkások ez­reit Mint az előadó hangsúlyoz­ta, a politikai könyvnapok sajátossága és értéke az ál­landóság és változás dialek­tikájának követése; ami a lé­nyegéből fakad — a politika közvetlen szolgálata, mozgósí­tás a soron következő felada­tok teljesítésére, segítem a korszerű, illúzióktól mentes társadalmi önismeret kialakí­tását. tudományosan jól meg­alapozott, megfelelő érveket Rádiófigyelő' CSALÁDI TÜKÖR, Mostaná­ban nincs szerencsém. Nem múlik el egy napom sem úgy, hogy ne találkoznék az élet va­lamilyen szép paradoxonéval. Ha nem a közvetlen környe­zetemmel való érintkezés veti fel az ellentmondásokat, ak­kor rádióhallgatás közben tör rám váratlanul a felismerés. A Juhász Judit által szer­kesztett műsorban éppen a tizenegyedik kerületi tanács egyik illetékese nyugtatott meg, hogy vannak kihaszná­latlan egy-, másfél szobás, komfort nélküli, vagy félkom­fortos lakások üresen, szám szerint közel harminc, amiket átmeneti otthonokként, ideig­lenesen kiutalhatnának a rá­szorulóknak. Erre joguk is van, hiszen helytelen az a ta­nácsi szóhasználat, hogy van jogos és jogtalan lakáshasz­náló. Lakás mindenkinek kell! Lakás nélkül nem lehet élni! Jaj, de jó, örvendeztem... Végre elismerik már a taná­csokon is! Akkor ennek biz­tosan várható valami kelle­mes következménye! Lehet, hogy még az a több mint kétezer, nagykorúságát elérő állami gondozott is kaphat be­lőle, akik számára tényleg nem adatott meg a szülői tá­mogatás. Lelkesedésem és bizakodásom nem tarthatott sokáig. Az ügyeletes illetékes megnyugtatott, hogy az ő tu­domása szerint erre nincs jog­szabályi lehetőség. Ennek el­lenére van olyan kerület, ahol azért próbálnak ilyen célokra lakásokat biztosítani, már fel is ajánlottak égy párat. Azt azonban nem mondhatja meg, hogy melyik kerületek voltak ezek. Érdekes, vonhattam le magamban a következtetést, ahhoz van jogunk, hogy laká­sunk legyen, de ahhoz nincs, hogy megtudjuk, miért nem lesz mécsem. 168 ÓRA. Hallották, hogy egy magyar biofizikus felfe­dezett egy új fogamzásgátló módszert? A Magyarországra látogató felesége mesélte el. hogy éppen a kocsiban ülve, utazás közben jött a nagy öt­let: ki kellene próbálni, hogy miként viselkednek a hím ivarsejtek elektromos tér ha­tására! Óriási! Nem csak, hogy lassabban mozognak, ha­nem el is pusztulnak! Világ­szenzáció! ^Hajrá magyarok! Bosszankodom, hogy ennek a biofizikusnak miért nem itt­hon jutott eszébe ez az ötlet. Végül is itthon szintén utaz­hatott kocsiban! Ha még 1981 előtt jut erre a gondolatra, akkor hazai pályán születik a győzelem. Mennyivel büsz­kébbek lehettünk volna rá. Az sajnos tény, hogy a világhí­rűvé lett magyarok nagy ré­­sze érdekes módon csak kül­földön jutott el a nagy ötle­tekhez és ott is futott be. Le­het, hogy ha itthon születik meg a gondolat, már eleve halálra ítéltetett volna, szám­ba véve a megvalósulás esé­lyeit is. No, de álljon meg a gyászmenet! örüljünk, ne ke­ressük mindenben a problé­mákat, inkább agyamra saját magyar szabadalmam szerint fogalmazásgátlót teszek. Ü. L adni a vitákban a téves néze­tek leküzdéséhez, erősíteni az azonosulást társadalmi rend­szerünkkel. Szép hagyomány Csapó Sándor fölhívta a hallgatóság figyelmét néhány újonnan megjelent kötetre, majd így folytatta: — a poli­tikai könyvnapok a terjesztők ünnepe is. Pest megye forint­ban kifejezett terjesztési ada­tai az elmúlt öt esztendőben egyenletesen emelkedtek. Míg 1981-ben öt és fél millió fo­rintért vásároltak a pártalap­­szervezetekben politikai iro­dalmat, addig tavaly ez 7,3 milliót tett ki. A politikai könyvterjesztésnek Pest me­gyében 1200 társadalmi mun­kása van. Szép hagyomány, hogy a politikai irodalom népszerűsí­tésében és terjesztésében ki­magasló eredményt elért munkatársakat a politikai könyvnapon kitüntetik. A kü lönféle elismeréseket dr. Nonn György, a Kossuth Könyvki­adó igazgatója adta át. Bartha István, a budaörsi párt­­bizottság munkatársa a városban ős a vonzáskörzetben végzett ki­magasló terjesztői munkája elis­meréseként A politikai irodalom népszerűsítéséért elnevezésű em­lékplakett ezüst fokozatát kapta. Kiváló terjesztő címet és emlék­plakettet adományoztak Ágh Ti­­bornénak, a Pest Megyei Tanács apparátusi pártbizottsága vezető terjesztőjének. Füstös Mihálynak, a vád Büntetésvégrehajtási Inté­zet pártvezetősége politikai könyvterjesztőjének. Nagy Fe­­rencnének, a Magyar Gördülő­csapágy Művek diósdi gyára párt­vezetősége politikai könyvterjesz­tőjének, és Szabó Lajosnak, aki a Budavidéki Erdő- és Vadgazda­ság pártvezetöségének könyvter­jesztője. Huszonöt éves terjesztői munká­jáért elismerő oklevelet kapott Angyal András, a Csepel Autó­gyárból, Blázsik Józsefné, a tö­rökbálinti községi pártszervezet­ből. Kómár Jánosné, a dánszent­­miklősi Micsurin Tsz-ből. Szabó Mlklósné, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól és Vass Irnréné. a kocséri községi párt­­aiapszervezettől. , ötéves , terjesz­tői emlékjelvénnyel jutalmazták Szécsény ' Istvánnét,' a ■ zSáfhbéki pártszervezet könyvterjesztőjét. A városi pártbizottságok politikai könyvnapi rendezvényein egyéb­ként a közeljövőben 25-én kapnak ötéves. 22-en tízéves és öten húsz­éves emlékjelvényt.. Kedves vendégek A politikai könyvnapok me­gyei megnyitóján vendégeket is köszöntöttek: Hollós Ervint és Lajtai Verát, a Drámai na­pok című könyv íróit. A kö­tetről — amelynek részletei­vel már lapunkban is megis­merkedhettek az olvasók — dr. Albertini Béla, a tanító­képző főigazgató-helyettese beszélgetett a szerzőkké!. Majd a közönség kérdéseire vála­szolva számos személyes él­ményről és kutatómunkájuk taDasztalatairól is beszámol­tak. Körmendi Zsuzsa Népművészet vagy bennünk élő tehetség? Ezermestereknek születtünk Pár napja zárta kapuit az a kiállítás, amely orszá­gunk különböző tájegységeiből érkezett népművészeti alkotásokat mutatott be. Az idén ötödik alkalommal országos népművészeti pályázatot hirdetett meg a Szövosz, amelyre több mint kétezer pályamunka érke­zett. A Pest megyeiek teljesítményét elismeréssel fo­gadta a zsűri, és ketten díjat is kaptak. Kővágó Sándor­­né, abonyi hímző elsőt, és Oszoli József, bagi fafaragó másodikat. — Jutott-e még vafamire ideje az egész életet kitölteni látszó mesterség művelése mellett? Kapott-e korábban elismerést munkájáért? — A férjem csak nemrég ment nyugdíjba. Ezelőtt reg­geltől estig rengeteget dolgo­zott mint mezőgazdasági mér­nök. Rám maradt a háztartás, a kert és az állatok. Emellett jutott időm hímzésre. Most már több is, mert az álla­tokkal a férjem foglalkozik. 1973-ban miniszteri dicséretet kaptam munkámért, 1979-ben pedig a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ekkor lettem har­madik díjas a palóc vagdalá­­sos függönnyel a második or­szágos népművészeti pályáza­ton. A palóc keresztszemes munkáimmal a harmadik or­szágos versenyen már máso­dik helyezést értem el. Az idén először kaptam első he­lyezést, aminek nagyon örü­lünk. Az ember elsősorban sa­ját gyönyörűségére hímez és sokszor nem is tudja megítél­ni, hogy milyen lesz egy-egv munka fogadtatása. így kicsit meglepetés volt a mostani el­ismerés. Abonyi hímző Amikor Abonyba készültem, tudtom, hogy nagyon sok hím­zést fogok látni, mégis, ahogy átléptem a Kővágó család kü­szöbét, elámultom. A padlótól a plafonig mindenhol gyönyö­rűen keményített, fehérített hímzések. Erdélyi és palóc vagdalásos függönyök az aj­tón, futók, térítők az asztalo­kon. rábaközi írásos és sárközi halottaspáma. A falon egy fe­kete-fehér sárközi főkötő­­mintával készített terítő. Egy a plafonig érő térelválasztó függöny kék, régi kalocsai mintával, szélén gazdag lyuk' hímzés, mögötte ugyanilyen ágynemű-garnitúra. A kiállítá­son látott erdélyi vagdalásos drapéria és futó csak egy a több száz munka közül. Mennyi idő alatt készül el egy ilyen, ajtót keretező füg­göny? Kitől leste el a mes­terségbeli fogásokat? — kér­deztem, amikor végre a meg­­lepődöttségemben meg tudtom szólalni. — A kiállításon díjat nyert vagdalásos drapéria elkészí­tése több mint ezer munka­órát igényelt. Nagyor időrabló egy pontos, precíz hímzés ki­vitelezése. Ez a kék, régi ka­locsai mintával díszített ágy­nemű-garnitúra eddig ezerhét­­száz órát emésztett fel és még mindig nincs egészen kész; egy függöny hiányzik a teljes­séghez. Legalábbis igy ter­veztem. Ebben a három szo­bában látható munkák csak az utóbbi évek termései. A régiek a melléképületben van­nak. Amikor kezdő voltom, főleg kalocsai hímzéseket csi­náltam. Már gyerekkorom óta foglalkozom ezzel. Édesanyám is ügyes volt, de nem mond­hatom, hogy tőle tanultam volna a mesterséget. A legtöb­bet szakkönyvekből lestem el. Itt, Ahányban, nincs valami jellegzetes hímzési hagyo­mány, így más tájegységek hímzéseiből válogatok. Elő­ször ellestem a jellegzetessé­geket, aztán már magam is tudok tervezni. Az utóbbi években főleg a palóc, az er­délyi és a régi kalocsai dí­szítéseket kedveltem meg. Akkoriban fedeztem fel eze­ket, amikor Budapestre jár­tam hetente egy alkalommal Petrás Anna szakikörvezetői foglalkozásaira. Itt, a Petőfi Művelődési Házban már ti­zennégy éve vezetek szakkört, amelynek huszonöt tagja van. Bagi fafaragó A bagi Oszoli József szob­rai, különböző, fából faragott, a kezet simogatásra ingerlő, sima felületű figurák. A pa­raszti életből vett ember- és állatalakok hasonlatosak egy­máshoz, olyanok, mintha test­vérek lennének, akar a min­dennapi élet, akár egy-egy je­les nap mozzanatait ábrázol­ják. Az egységes formai nyelv, a szép arányok láttán jogo­san vetődik fel a kérdés, hol tanulta a mesterséget — Mesterem nem volt, biz­tatóim igen. Én ötvenkilenc éves koromig ács voltam. 1979-ben mentem nyugdíjba, csak azóta faragok. Már nem is emlékszem annak a szob­rásznak a nevére, aki tizen­két évesen elvitt magához Bu­dapestre, látva, hogy ügyes a kezem. A szüléimét kérte, hogy engedjenek hozzá tanul­ni, mert tehetséges vagyak, szívesen foglalkozna velem. Akkor persze nem olyan világ volt hogy örültek volna ennek az ajánlatnak. Nem/engedtek. Így lettem ácsinas. Végül igy is fával foglalkoztam egés2 életemben. A nyugdíj után négy évig faragtam, csak utá­na kezdtem el megmutatni másoknak is. 1985-ben Aszta-Célom a zenei közművelés Igazi néptanító Gounod Ave Mariáját éne­kelte, csodálatosan. Mindket­tőjükön látszott, hogy teljes odaadással, őszinte örömmel igyekeznek segíteni, mert azonosultak a nemes céllal. — Ez teljesen természetes — mondta Kistétényi Melin­da. — Régóta ismerem Bálint bácsit és tudom, hogy mi­lyen csodálatra méltó az a munka, amit végez. Valami olyasmi adatott meg neki, eirni csak keveseknek. Pedig gyakran mostoha körülmé­nyekkel kellett szembenéz­nie. De ő igazi néptanító. Nagy N-nel — sőt: csupa nagybe­tűvel. Az orgona utolsó hang­iadnak elhalása után még eltelt két-Mrom perc. mfg a közönség kifelé indult. Am. ekkor váratlanul újra felcsendült az énekszó, immár programon kívül. A másik karvezető, Blazsek Andrea vezényelt és a kórus tagjai az orgona körül áll­tak. Egy csokor virág és ez a dal fejezte ki köszönetüket. Ez a néhány perc olyan megha­tó volt, hogy az egész műsor legeme'kedettebb, lessikerül­tebb részévé vált a ráadás. Bálint bácsi! Ez a huszon­­egynéhány fiatal lány és asz­­szony már megtanu'ta öntő! a legfontosabbat. Köszönjük! Szabó Z. Levente A pillanat nagyszerűsége lenyűgöző. Elhallgattak a zene utolsó aiktusai is. a hallgatóság mégsem moz­dul. Ez a legalkalmasabb idő­pont. hogy néhány gondolat megfogalmazódjon. Nemcsak a taps tükrözheti hfven elra­gadtatásunkat. Vasárnap este az áhítat csendje tartotta fog­va a közönséget. A solymári női kar hangversenye a Bu­davári Mátyás-templomban igazi siker volt. Pedig, mint Sólyom Cecíliától, az énekkar egyik alapító tagjától megtud­tam. a szokásosnál jóval na­gyobb lámpalázzal készültek erre a fellépésre. Persze, ez érthető is, hiszen nem min­dennapos esemény egy ama­tőr kórus számára ilyen he­lyen szerepelni. Már tavasz­­szal szóba került a lehetőség, de biztossá csak szeptember­ben vált. Ez a próbákat még nem befolyásolta, hiszen elő­re el sem tudták képzelni, hogy a környezet mennyire feledhetetlenné teszi számuk­ra az"" estét. Kezdetben talán érezhető is volt az izgalom, de hamar oldódott a feszült­ség., Az is lehet, hogy a kényszer szülte megoldás — a beénekiés és a koncert kö­zött eltelt hosszú idő — re­­megtette meg a hangszálakat. Utána azonban öröm volt hal­lani, hogy milyen biztosan los István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója biztatott, hogy vegyek részt a Galga menti fesztiválon Aszódon. Áz eperfából faragott Juhász, sza­márral című szobrom első dí­jat nyert. Meghívást kaptam az idén nyáron Tokajba, ahol a vezetésemmel egy kétszáz­­nyolcvan éves reneszánsz ka­put restauráltunk. A három hét alatt — mint mondják — kétszáznyolcvanezer forintos társadalmi munkát végeztünk. Ennek köszönhetem, hogy ta­lán a jövő tavasszal kijutok Litvániába egy hónapos ta­nulmányútra. — Milyen fából farag a leg­szívesebben? Honnan szerzi be ezeket? Láthatók-e a kö­zeljövőben a szobrai? — Mindenféle keményfát használok és szeretek. A leg­jobb persze a platán, de az védett fa, ezért nemigen lehet hozzájutni. Nemrégiben kap­tam a gödöllői egyetemtől húsz mázsa eperfát, ami szin­tén ritka manapság. Legkeve­sebb kétévi száradás után ki­váló alapanyag lesz. Szoktam még hárs-, bükk- és tölgyfá­ból is faragni, amiből van elég az erdőn. Egy biciklit már tönkre is tettem a szállí­tásukkal. A vad- és a szelíd­­körtefát azért kedvelem kü­lönösen, mert nincs száluk, könnyebb a megmunkálásuk. Mostanában megszaporodtak a szereplési lehetőségeim, kicsit megismertek. Így kiállításokon is gyakrabban részt veszek, meg az anyagbeszerzés is könnyebb lett. Az idén de­cember 1-jén a budapesti Pa­taki Művelődési Központban, december 10-tól a Nemzeti Galériában lesz égypár szob­rom, Nagyon örülök a mos­tani sikereknek, de semmi­képpen nem akarok itt meg­állni. Sok tervemet kell még megvalósítanom. Látja, eddig inkább egyalakos szobrokat faragtam ki egy-tígy fatömb­ből. A jövőben többalakos kompozíciókkal próbálkozom. Itt van például ez az elkez­dett többalakos, puttonyos szüretelő pár. Egyelőre még csak a fejek kidolgozottak; mindig it kezdem a megmun­kálást. Ne kérdezze, hogyan lesz ebből a többihez hasonló felületű szobor. Hadd marad­jon ez az én titkom! Nem­csak egyszerű parasztemberek foglalkoztatnak. Megmintáz­tam már a Nemzeti dalt sza­való Petőfi Sándort, meg itt van Körösi Csorna Sándor mellszobra is. Történelmünk hasonló jeles alakjait szeret­ném még megörökíteni. Mit kell megőrizni? Kővágó Sándomé és Oszoli József munkái azt sugallják, hogy ezeket a tevékenység és az alkotás öröme hívta életre. A régi mesterségek művelése nemcsak a díszítőelemek, a formák és a technikák muzeá­lis megőrzését jelentik, bár nagyon fontos ez az érték­mentő szerep is. Mire is gon­dolok? A munkamegosztájsnnk köszönhetően visszafejlődött bennünk az ezermester min­denhez értő képessége. Az ön­ellátó gazdálkodás idején még mindenki saját maga készí­tette a használati tárgyait. Legtöbbünk napi munkájában a részfeladatok unalmas, ideg­őrlő végzésére ítéltetett. Csel: a hétvégeken, szabadidőnkben kel életre alkotó-barkácsoló szenvedélyünk Ma népművé­szeknek nevezzük a régi mes­terségeket magas szinten vég­ző embereket, akik a díszítő­­e’emelt kincsestárának átmen­tésén kívül megőrizték még mohukban a tevékenység örö­mét és szenvedélyét is. Ne gondo'juk azt, hogy ez a ké­pesség csak egyesekben van meg. Mindannyiunbkal ve­lünk született, amit az is bi­zonyít, hogy a gyerekeknél könnyen tetten érhetjük az alkotó, elmélyült szenvedélyt. Hál’ istennek a felnőtté válás­sal nem tűnik el belőlünk nyomtalanul. kiskerttulajdc­­no^ként. háziasszony-szakács­­mfívészként, avagv valamilyen hobbi rabjaként lcibúiik belő­lünk. Mestereknek születtünk valamennyien, vagv inkább ezermestereknek, csak erről ál­talában elfeledkezünk. Újj írisz I oldják meg a legnehezebb fel­adatokat, milyen tisztán szól hangjuk még a gyors dinami­kai váltásoknál is. Mégis, azt hiszem, a leg­boldogabb Szokolay Bálint karvezető volt. Több évtizedes zenepedagógusi munkájának szép koronája volt ez az al­kalom. Tavaly, mikor 80. szü­letésnapján solymári mun­kásságáért emlékplakettet ka­pott, úgy vélte, még nem szolgált rá. Ügy érezte, hogy még sok tennivalója van a zenei nevelésben, hiszen a ze­ne szeretetével. ismeretével a humánumra, az egymás irán­ti figyelemre, ennek fontos­ságára akar figyelmeztetni. Ezért is kerültek a reper­toárba Mozart. Bach és Ko­dály .egyházi művei, a ma­gyar gregoriánvm dallamai. És ezek a művek most méltó helyen, méltó tolmácsolásban hangzottak el. — Régi vágyam teljesült ezzel. Itt nem lehet alacsony színvonalon, akármivel sze­repelni. Az ünnepélyes han­gulat felemeli és megtisztít­ja a lelket, így hatással van a magatartásra is. És én ezt na­gyon fontosnak tartom a mun­kámban. Zenei népművelést szeretnék végezni, ahol a szakismeretek más területek tudnivalóival, illemmel és er­kölccsel kapcsolódnak össze. Ezért szerveztem annak ide­jén az orosházi Madrigál Kó­rust és ezért fogtam ebbe a munkába Solymáron is. És ezért volt fontos a mostani fellépés. Még Orosházán meg­ismerkedtem a Mátyás-temp­lom kórusának karnagyával. Tavasszal megkérdeztem tőle, hogy az általunk ismert him­nuszokat, zsoltárokat itt elő­­adhatjuk-e. Ennek nem volt akadálya. így közösen kezdtük keresni a lehetőséget, ö aján­lotta a vasárnap esti idő­pontot. így önálló bemutatko­zásra nyílt lehetőség. Ekkor írtam Kistétényi Melinda or­­gon álművésznek. hogy vállalja el a közreműködést. Mi nem vagvunk gazdagok, a szerete­­tünkön kívül mást nem ajánl­hattunk neki, de habozás nél­kül a segítségünkre volt. Rajta kívül még Földi Me­linda szerepelt, mint vendég,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents