Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-18 / 271. szám
198«. NOVEMBER 18., KEDD M árián 3 A külső ok nem ad felmentést Krasznai Lajos fogadta a Suhl megyei pártmunkásküldöttséget Beszélgetések a gcdi termelőszövetkezetről I. L A hátuk mögött a mélypont (Folytatás az 1. oldalról.) nak közeljövőben várható ülésére, ahol a Központi Bizottság tagjai mérleget vonnak: hol tartunk a XIII. pártkongresszus határozatainak teljesítésében? Pest megye ötvenezer kommunistája, majdnem egymillió lakosának aktív dolgozói is a kongreszszus határozatának megvalósításáért fáradoznak. Országosan, s így Pest megyében is- nagy hatása van annak a korszerűsítési folyamatnak, amely a gazdasági irányítási rendszert jellemzi. Szólt a megyei pártbizottság első titkára azokról a demokratizálási intézkedésekről, amelyek mind a közéletet, mind a vállalatirányítást áthatják, így az országgyűlési képviselő-, a tanácstagi választás új- rendszeréről, a vállalati tanácsok alakulásáról, az igazgatóválasztásokról. Említette a bankrendszer átalakítását, valamint a szociálpolitikai intézkedéseket, amelyek egyenként, de összefüggéseiben is jelzik: sokat tettünk a kongresszusi határozat végrehajtásáért. Ugyanakkor — mondotta Krasznai Lajos —, miközben a társadalmi élet különböző területein kedvező politikai légkörben zajlik a munka, addig a gazdaság eddigi teljesítménye nem felel meg várakozásainknak. A Központi Bizottság minden bizonnyal mélyrehatóan elemzi majd az objektív és a szubjektív akadályozó tényezőket. Pest megye kommunistái is számba vették már, milyen okok fékezik élelmiszeriparunk, olajiparunk, s más ágazataink tervteljesítését. Élelmiszeriparunk minden piacon értékesíthető árut állít elő, ugyanakkor a cserearányromlás következtében sok gonddal küszködik. Az olajiparban sem tudjuk kihasználni azt az árcsökkenést, ami a piacot jellemzi, hiszen a kereskedelemben elképzelhetetlen, hogy mindig az egyik fél járjon jól! Mi élveztük annak előnyét évekkel ezelőtt, hogy a világpiac magas olajáraival szemben olcsón jutottunk olajhoz, most tehát el kell viselni az üzlet árnyoldalait is. Nyitottan az újra Szólt a megyei pártbizottság első titkára a négy éve tartó aszályról, amely kedvezőtlenül befolyásolta a mezőgazdasági termelést. Ugyanakkor nem hallgatta el saját munkánk gyengeségeit sem. Nem minden gazdasági egység reagált rugalmasan a megváltozott gazdasági helyzetre, nem használta ki azokat a lehetőségeket, amelyek a szervezettségben, a jobb kooperációban, a gyorsabb döntési készségben, a munkafegyelem megszilárdításában rejlettek. Természetesen — hangsúlyozta az első titkár —, ez nemcsak üzemi szintű gond, Ismerjük meg egymás életét Érzelmekkel, ötletesen — Ha azt hallja: MSZBT, mi jut elsőként. az eszébe& — A barátság. A választ Priksz Józseftől kapjuk; ’aki'ä Tungsram vá'-' ci gyárának KlSZ-toizottságd titkára és a helyi MSZBT- tagcsoport „második embere’’. Amikor leültünk beszélgetni az 1958-ban született, agilis fiatalemberre!, elsősorban az utóbbi területen végzett munkájáról akartuk faggatni, de hamar kiderült: KISZ-es és MSZBT-s feladatait nem lehet különválasztani. Priksz József, a kis Tiszaparti községből, Gávavencsellóról indulva Kazincbarcikán, Nyíregyházán át, sok helyen megfordult, hol mint vegyipari szakközépiskolai tanuló, hol mint ifjúsági brigádvezető. Ami azonban közös: mindenhol hamar köze lett az ifjúság politikai szervezetéhez, a KISZ-hez. Ma már ugyan 2 éve KISZ-bizottság! titkár Vácott, de lelkesen beszél a korábbi évekről és arról, hogy a fiatalok között szerzett tapasztalatnak miilyen nagy hasznát látta, amikor MSZBT- aktivistaként is elkezdett dolgozni. — A szovjet emberekkel közelebbi kapcsolatba először 1978-ban kerültem, amikor részt vehettem egy KISZ —Komszomol találkozón Lvovban. Megragadott a vendéglátók közvetlensége, nyíltsága, az a baráti szellem, . amely végigkísérte otttartózkodásunkat. Azóta sem szakadt meg kapcsolatom a szovjet emberekkel, bárhol is dolgoztam, valamilyen módon mindig közel kerültem hozzájuk. Priksz József 1982-ben ment a‘ Tungsram váci gyárába, és itt Tóth Imrének, a gyári MSZBT-tagcsoport akkori vezetőjének segítségével kapcsolódott a társaság munkájába. Erről így beszél: — Az éppen újonnan induló galvanizálóüzemben önálló KlSZ-alaoszervezetet és ifjúsági brigádot alakítottunk. Megismertem az. itt dolgozó fiatalokat, így, amikor az MSZBT-s ünnepségekre, megemlékezésekre hívtam őket, könnyű dolgom volt. Tehát már kezdetben ráébredtem, nem lőhet kettéválasztani a két szervezetben végzett munkámat. Sőt! Pap p Lászlóval, a művelődési bizottság titkárával, az MSZBT gyári szervezetének elnökével rájöttünk, csak úgy lehet hatékony a munkánk a Magyar—Szovjet Baráti Társaságban, ha a pártszervezetektől a szakszervezeten át, a közművelődési bizottságiig, mindenkit megkeresünk,^ ha összefogunk, együttműködünk. Ezt az együttműködést azóta nagysikerű külföldi utak, gyári brigádvetélkedők, megemlékezések, kiállítások jelzik, amelyek mindegyike valamilyen módon kötődött a szovjet emberek életéhez. Priksz József mégsem elégedett. — Az a véleményem, hogy még napjainkban is sok az úgynevezett fehér folt a kapcsolatainkban. A mostaninál még közvetlenebbé, nyíltabbá kellene tennünk barátságunkat a szovjet emberekkel. Ügy hiszem, elsősorban a fiataloknál lehet és kell erősíteni az érzelmi kötődést. Ezért el tudnék képzelni például nyári gyenmekcsereüdü'ltetéseket, vagy olyan videofilm-bemutatókat is, amelyek színesen, színvonalasan ismertetik, milyen is ma a Szovjetunió, hogyan élnek a szovjet emberek, a fiatalok. Ez csak két példa, sok azonban a kiaknázatlan lehetőség ... És Priksz József — ahogyan mondja — többek között azon fog munkálkodni a jövőben, hogy ez utóbbiak csökkenjenek, hogy az ötletekből valóság váljon. Bódi István A gödi termelőszövetkezet elnökének titkársága kis szobában kapott helyet az első emeleten. A helyiség falán oklevelek, mindjárt az ajtó mellett a két legutolsó, a kiváló cím elnyerését bizonyító okirat. A díszes lapokon a dátum 1979 és 1980. Azóta? Csak a sokasodó gondok. Gcdla István, az akkori elnök már letöltötte a bíróság által kiszabott büntetését, utódja nyugdíjba ment, a mostani első számú vezető. Murvai Zoltán tavaly június óta irányítja a téeszt. A zavar, a viták, az ellenségeskedések csak lassan csitultak, s minden jel szerint mély nyomokat hagytak az emberekben. hanem megyei irányítási, kormányzati probléma is. A megyei és a területi pártbizottságok nagy erőfeszítésekkel igyekeznek a gazdasági munkát politikai eszközökkel segíteni, kihasználva minden rendelkezésre álló lehetőséget a munka jobbítására. A megváltozott helyzetben a pártszervezetek is változtatnak korábbi munkamódszereiken, az állami, üzemi demokráciának megfelelően megújulnak pártszervezeteink is. Krasznai Lajos természetesen értékelte testvérkapcsolatainkat Suhl megyével, hangsúlyozva, változatlanul nagy szükség van a baráti együttműködésre, a tapasztalatok hasznosítására, átültetésére. Bár régiek a kapcsolatok a két megye között, ezek is állandóan gazdagodnak, megújulnak. A Pest megyei pártbizottság ezután is nyitott a megvalósítható kezdeményezések támogatására. Ideológiai feladatok Gerhardt Koszycki viszonzásul ismertette saját pártja XI. kongresszusa határozataiból adódó feladataikat, s beszámolt arról, hogy Suhl megye következetesen valósítja meg terveit. Gazdaságilag túl is teljesítik az előre elhatározott céljaikat. Részletesen beszélt azokról az ideológiai feladatokról, amelyek pártmunkájuk középpontjában állnak, s minden bizonnyal az e hónapban összeülő központi bizottság is irányt szab teendőiknek. Olyan légkört kívánnak kialakítani, amelyben mindenki számára természetessé válik a munka intenzivitásának növelése, a tudomány, a kutató munka eredményeinek mielőbbi gyakorlatban való megvalósítása —, s amit a- magyar vendéglátók is hangsúlyoztak saját munkájukban, a Suhl 8 megyei pártmúnkásküldöttség is kiemelte: a béke programjának megvalósítását, a leleplezését mindazoknak, akik profitjuk növelése érdekében háborúra spekulálnak. Végül Krasznai Lajos utalt arra az írásos egyezményre, amely alapja a két megye együttműködésének és mint az eddigiek is bizonyították, alkalmas keretbe foglalja a kapcsolatokat, további távlatokat nyit Pest és Suhl megye dolgozóinak a harmonikus együttmunikálkodásra. S. A. Az elmúlt négy és fél év' a mélypont volt a gödi Dunamenti Termelőszövetkezet életében. Az út innen most már csak felfelé vezethet — állítják egyre többen. ★ Amikor telefonon bejelentkeztem, a mostani elnöknek, Murvai Zoltánnak mondtam, engem az elmúlt fél évtized eseményei érdekelnek. Tudtam, ő alaposan ismeri a dolgokat, hiszen 1976-tól dolgozik a gazdaságban, elnökké választásáig az ipari üzemek tevékenységét irányította. — A szövetkezet mai nagysága többszöri egyesüléssel jött létre. Már akkoriban néhányon azt mondták, gigantománíásak a gödi vezetők. Létezett-e, létezik-e ez a szemlélet? — Szerintem nem igaz a vád. Minden esetben alapos előkészítés után döntöttek a kollektívák, s úgy érzem, mindegyik egyesülésnek megvolt az elfogadható indoka. A budapesti Blagoevnek nem volt igazi lehetősége a mezőgazdasági tevékenységet fejleszteni, kevés volt a földterülete, így Göddel együtt már ütőképesebbek lettek. Utána jött Szokolya. Akkoriban az a szövetkezet a járás leggyengébbje volt, az egyesülés az utolsó szalmaszálat jelentette nekik. A szobiak talán a maguk lábán i? megálltak, volna, de a szomszédság és az egyre, porosabbra fűződő kapcsolatok szinte egyenesen vezettek el az egyesülésig. Ma nem érezzük semmilyen hátrányát az akkori döntéseknek. — Godla István ellen 1981- ben kezdődött a vizsgálat. Távozása után olyan hírek terjedtek el, súlyos ellentétek vannak a vezetésben, ön főmérnökként hogyan érzékelte ezeket? — Belülről nem látszott annyira forrónak a helyzet. Godla távozása után akadtak itt jelöltek, vagy hogy pontosabban fogalmazzak: önjelöltek. A szövetkezet két vezető beosztású dolgozója igyekezett megszerezni az elnöki posztot. Én személy szerint egyáltalán nem értettem egyet a szándékukkal. Végül kívülről hoztak elnököt és most utólag látszik, ez volt akkoriban a legjobb megoldás. — Stabil vezetői hátteret érez maga mögött? — Igen. Az elmúlt időszakban több személycserére került sor, az újak többnyire a téeszből kerültek ki. — Azért most is, még az elmúlt hónapokban is voltak súlyos személyi konfliktusok. Az elektronikai ágazat két vezetőjét önök fegyelmivel elbocsátották. Az indokok között szerepelt, hogy hangulatot keltettek a vezetéssel szemben. — A rendteremtő Intézkedések nem mindig népszerűek, bár ebben az esetben ennél többről volt szó. Azok az emeberek engem és több más vezetőt névvel aláírt levelekben durván megrágalmaztak, ezért becsületsértési és rágalmazási pert is kezdeményeztünk ellenük. A munkaügyi bíróság egyébként mindkettőjük elbocsátását törvényesnek ítélte, megerősítette. — Milyen követelményeket támaszt munkatársaival szemben? — Az egyik legfontosabb-" ríék" a korrektséget, a kimondott szó becsületét tartom. Megkövetelem az alaposságot. Tapasztaltam ugyanis, hogy a nagyvonalúság rengeteg kárt okozhat. Sokat okultam elődeim módszereiből. 1981 előtt nem volt vita, az elnök jószerével maga döntött, azután meg ugyan mindent részletesen megbeszéltek, csak éppen nem döntöttek. Ez sem jó, az sem jó. Döntés előtt mindent megtárgyalunk, ám azután már a végrehajtáson a sor, amelyet szigorúan ellenőrzők. — Hogyan érzékeli: bíznak az emberék önben? — Remélem, nem csalódom, ha azt gondolom, hogy igen. Bízom abban, hogy nyílt, őszinte véleménycserével megnyerhetek a közös ügyének az emberek. A tavalyi zárszámadást is nem a küldött-, hanem a közgyűlésen tárgyaltuk meg, így mindenki sze-. mély szerint érezhette felelősségét eredményeink és.; -gondjaink, a közös sorsa iránt. Rendszeresen szondázzuk a belső közvéleményt, a pártbizottság titkárával együtt ott vagyunk minden termeié* si tanácskozáson, s nincs olyan kicsi ügy, amelyben né“igyekeznénk tenni valamit. — Milyen jövőt ígértek az embereknek? — Az első, években nem ígértünk kiemelkedő eredményeket, de azt igen, hogy saját erőnkből úrrá leszünk a bajokon és elmozdulunk a holtpontról. A VII. ötéves terv végére folyamatos fejlődéssel 75 millió forintos eredmény elérését tűztük ki célul. — Az öt esztendővel ezelőtti események és későbbi nagyon gyenge gazdasági eredmények után ezt a téeszt leírták. Érzi ennek következményeit? t — Nem. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a gödi Dunamenti Termelőszövetkezetet nem lehet leírni. ★ Hosszan beszélgetünk « gazdálkodósról is. Arról, hogy az alaptevékenység eleve ráfizetéses, közte a baromfiágazat is, pedig termelési mute* ■iáit az ország legjobbjai között tartják számon. De van lehetőség a veszteség . mérséklésére — állítja az elnök és, sorolja az intézkedéseket, amelyek révén a mezőgazdaságban legalább 10 millió forint* tál csökkenthető a ráfizetés. Az erőfeszítéseknek meg is van a, látszata: az idén fez első félévben csaknem 15 milliós nyereséget ért el a szövetkezet, ,s így megvan a remény, hogy a mérlegben a súlyos aszály ellenére az év végén több mint 35 millió forintnyi eredmény szerepeljen. Ha ezt sikerült elérni, ?z már egy lépés a felemelkedés útján., Furucz Zoltán (Folytatjuk.) Miként vigyázzunk szocialista értékeinkre Becsülni a tisztességes munkát Melyek azok a szocialista értékeink, amelyeket a nagyüzemi munkások vívmányként tisztelnek? Véleményem szerint e kategóriába alapvetően beletartozik: a társadalmi létbiztonság. Ezen keresztül az egyén számára a becsületes munkával legyen lehetősége megteremteni a maga és családja számára a kornak megfelelő anyagi biztonságot úgy, hogy közben maradjon ideje a családnevelésre, valamint önmaga folyamatos képzésére szakmailag és az általános műveltséget illetően egyaránt. Ez az alapelv csak úgy valósítható meg, ha visszaadjuk a főmunkaidő becsületét, aminek vonzata, hogy a főmunkaidőben olyan jövedelmet lehessen elérni, ami biztosítja a fent említett anyagi biztonság elérését. Véleményem szerint, ha £Z ez első és legfontosabb alapelv érvényesül, akkor könynyebb lesz megőrizni olyan szocialista értékeket, mint a közösségért önzetlenül végzett munka vagy a közéleti funkció vállalása, az anyagiasság elutasítása. Sajnos napjainkban tény, hogy az iparban dolgozók egy jelentős része kényszerül túlmunkavégzésre. Az így szerzett többletjövedelmet nem vagyonszerzés céljára fordítja, hanem egy elért életszínvonalat próbál stabilizálni, szinten tartami. Ezt egy B kategóriába került vagy sorolt vállálat jól képzett szakmunkása csak állandó napi 12 óra munkaidővel tudja elérni. Itt meg kell jegyeznem, hogy nem értek egyet azokkal, akik a vgm-ről általában úgy publikálnak vagy nyilatkoznak, hogy a főmunkaidő kihasználatlan, illetve a dolgozó ez idő alatt készül fel a vgm-ben elvégzendő munkára. Biztosan van ilyen is, de a fizikai dolgozók azon rétegének, amely teljesítménybéres, a 8 órára is teljesítenie kell a 100 százaléknak megfelelő 480 normapercet, ami azt biztosítja, hogy ez a réteg csak akkor tud túlmunkát végezni, ha a főmunkaidőt is becsületes és eredményes munkával végigdolgozza. A felsorolt tényekkel kívántam szemléltetni, hogy miért nehezebb ma a fizikai dolgozók közül az arra alkalmas embereket megnyerni közéleti, társadalmi munkára vagy káderutánpótlásként magasabb szinten továbbképzésre beiskolázni. Egyre többet halljuk, hogy a fizikai dolgozók közül egyre kevesebb, aki vezetőként számításba jöhet. Véleményem szerint az ilyen irányú vállalkozói kedvet nagyban befolyásolja az anyagi kényszer: egyszerűen nincs ideje a dolgozónak, hogy továbbképezze magát és nem azért, mert anyagias: nem engedheti meg magának, hogy a családja ilyen okból hátrányba kerüljön. Egy biztos: ezen a helyzeten filozofásatásokkal változtatni nem lehet. A fizikai dolgozók tudják azt az alapvető igazságot, hogy szétosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Azt viszont nem tartjuk jónak, hogy egyre kevesebben foglalkozunk az értékteremtő munkával, mert sajnos ma még az ipari technológiánk, technikai szintünk nem teszi lehetővé, hogy az iparban egy effektiv fizikai dolgozót közel három fő szolgáljon ki. Alapvetően hibásnak tartom azt a gyakorlatot, amit ma a vállalatok a munkaerő-gazdálkodás terén folytatnak. Az tény, hogy a vállalatok létszáma évről évre csökken, a csökkenést túlnyomórészt a fizikai dolgozók köréből jelentkezik. Az egyéb területen dolgozók létszáma nem vagy kevésbé csökken, és így munkánk hatékonysága még bizonyos technikai fejlesztés mellett is elmarad. Ezeken á problémákon keresztül látom személy szerint a szocialista értékeink megtartásának nehézségeit. Az általam felvetett problémák megoldását alapvetően a XIII. kongresszus határozatának végrehajtásában látom, amely kimondja: a becsületes és eredményes munkát minden szinten megfelelő elismerésben kell részesíteni. A hanyag, fegyelmezetlen munkavégzést nem szabad eltűrni, az ilyen dolgozókkal szemben következetesen alkalmazni kell azokat a szankciókat, amelyek, ma. is, rendelkezésre állnak. Ntinden eszközzel meg kell akadályozni társadalmunkban olyan káros és társadalmi rendünktől idegen jelenségeket, mint az egyre szélesebb körben fellelhető korrupció vagy különböző ügyeskedésekkel szerzett munka nélküli jövedelem. Törekedni kell arra, hogy a kü^ lönböző vállalkozások, gmk-k', kisszövetkezetek és nem utolsósorban a magán kisiparosok a tényleges jövedelmüknek megfelelően adózzanak. Ennek a problémának a sikeres megoldása nagyban befolyásolná az iparban dolgozók közhangulatát és a jövedelmek közötti reálisabb differenciáltságot. r ; HAMZA KAROLY, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának, tagja, a Monori Mezőgép II. sz. gyárának esztergályosa
