Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-17 / 270. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1988. NOVEMBER 17., HÉTFŐ Az óvodák jó alapot adnak Mindent a kisdiákért tesznek — Nálunk évek óta létezik az a kialakult és bevált jó szokás, hogy ellátogatunk egy-egy óvodába, ahol megtekintjük a végzős csoportok bemutatóját. Érdeklődve figyeljük a gyerekek produkcióját — pláne, ha valaki ügyesen felelget —, hisz közülük kerülnek ki néhány hónap múlva a tanítványaink. Aztán nem sokkal később újra visszatérünk az intézményekbe, s akkor a szülőknek tartunk tájékoztatót a legfontosabb teendőkről. Felkészítjük őket az iskolára. Nem véletlen Miután megtörténnek a beiratkozások, s eldől, hogy kinek ki lesz a tanítója, egy iskolai szülői értekezleten megbeszélünk mindent. Többek között azt, hogy mi az, amit nem kell vásárolni, mert nekünk megvan. Például a logikai játékok. Ez annál is inkább fontos, mivel több ezer forintba kerülhet a tanuló felszerelése, ruházata. Ugyanakkor kérjük, hogy a leendő növendék végezzen különböző feladatokat — mondjuk rajzoljon —, amelyek 30—40 percre folyamatosan lekötik a figyelmét. Talán az eddigiekből kitűnt, hogy nem bízunk semmit a véletlenre, a jó előkészítéssel sok későbbi gond elkerülhető — mondja dr. Bíró Jánosné, a Táncsics iskola 1/A. osztályának tanítónője. — A közelmúltban a rádióban elhangzott az, hogy a demográfiai hullám csendesül. Önöknél is érezhető ez a változás ? — Valóban némi csökkenés mutatkozik. Hisz a korábbi években általában 36—38 elsőssel dolgoztunk, most 30— 32-vel. Az én osztályom létszáma csaknem ideálisnak mondható, 29 kisdiákom van. Mindegyikhez másképp — Akad-e közöttük olyan, akinél a tanulás vagy a beilleszkedés nehezebben megy? — Természetesen, mivel a tanulóknak új nevelőhöz, társakhoz és környezethez kellett alkalmazkodniuk. Ez elképzelhetetlen kisebb problémák nélkül. Egyébként az átállás gördülékenyen zajlott le. Ebben biztosan szerepe van annak, hogy az óvodákban kitűnő nevelőmunka folyik, s az sem lényegtelen talán, ahogy egyengetjük a hozzánk vezető útjukat. — Az ön osztályában milyen magatartási, beilleszkedési problémák zavarják az oktató-nevelő munkát? — Szerencsés vagyok. Nemcsak az ideális létszám miatt, Nem ördöngösség Számítástechnikai klub A számítógép az 50-es években még csak a tudósok álma, a 60-as években a technika csodája, a 70-as években státusszimbólum, a 80-as években — kilépve a misztikumból — a mindennapok emberének nélkülözhetetlen munkaeszköze, gyermekeink játszótársa, mindannyiunk segítője lett. Tegnap még a számítógép volt a kedves idegen, de maholnap már családunk tagja, mindennapos gondjaink megosztója. A számítógép nyelve az egyik legközösebb nyelv, amelyet emberek valaha is beszéltek. A világ bármely táján szálnak is a számítógéphez, ezen a nyelven szót értenek vele. A Szervezési, Vezetési Tudományos Társaság ceglédi szervezete a közelmúltban felmérte a város és vonzáskörzete számítógépes helyzetét, azzal a céllal, hogy áttekintést kapjanak a számítógép- és programellátottságról, valamint a számítógépes szakembergárdáról. A kezdeménvezést siker koronázta. A felmérésből megállapították, hogy a városban és vonzáskörzetében 50 darab számítógép van a gazdasági egységek birtokában. Ezek együttes kapacitása 4804 Kbyt. A legtöbb géppel a termelőszövetkezetek rendelkeznek, a legnagyobb kapacitással az ipari szövetkezetek, 1144 Kbyt-tel. Az egy gépre eső alkalmazotti állományi létszám a mezőgazdasági vállalatoknál a legkedvezőbb, 30 fő. Az ezer forint termelési értékre eső Kbytok száma az ipari szövetkezeteknél a legkedvezőbb, 2,59 Kbyt. Az egy dolgozó létszámra vetített Kbytok száma szintén az ipari szövetkezeteknél a legkedvezőbb, 1,62 Kbyt/fő. A felmérésből kitűnt az is, hogy több gazdasági egység rendelkezik számítógéppel, de nem használják azt. Máshol a rendelkezésre álló program egy része kihasználatlan. Más helyen hiányzik a szakember: a gépkezelő, programozó. — De hát ki foglalkozhat ilyesmivel? — teszik fed a kérdést többen is. — Mindenki, akárki — hangzik a válasz, hiszen a számítógép kezelését bárki könnyen elsajátíthatja néhány órás tanfolyamon. A programozás sem ördöngösség, csak meg kell ismerni a gépet, amire a program készül, a néhány hetes tanfolyam után már el is kezdődhet a programkészítés. Természetesen erre is vonatkozik a közmondás: a jó pap holtig tanul, hát még a jó programozó, hiszen a gépek lehetőségei szinte ki meríthet etlenek. A felhívásra hetvenhatan jelentkeztek, jelezve, hogy az SZVT számítástechnikai klubjának munkájában részt kívánnak venni. Ez a rendkívüli nagy szám azt mutatja, hogy a városban egymástól távol dolgozó számítástechnikai szakemberek igényével találkozott az SZVT ceglédi szervezetének az az ötlete, hogy a számítástechnikával foglalkozó szakembereket öszszehívja, lehetőséget kínálva részükre egymás megismerésére, az egymástól való tanulásra, az együttgondolkodásra. A műszaki és közgazdasági könyvnapok alkalmából a városi könyvtár, a Szervezési, Vezetési Tudományos Társaság ceglédi szervezete közös rendezvényén november 18-án délután 2 órától Cegléden, a technika házában a NOVOTRADE Rt. munkatársai számítógép bemutatót tartanak A személyi számítógépek alkalmazása a vállalati gyakorlatban címmel. Az előadások után konzultáció keretében vitatják meg a felmerülő kérdéseket. A rendezvény végén az érdeklődők bevonásával megalakítják az SZVT számítástechnikai klubját. A helyszínen számítógépesítéssel foglalkozó műszaki könyvkiállítás lesz. Minden érdeklődőt szívesen látnak a rendezők. Baldavári László hanem azért is, mert szépen sikerült az emberkék beilleszkedése. Ehhez a szülőktől igyekeztem információkat szerezni róluk. Épp ezért tudom, hogy melyik tanítványomhoz miként kell közeledni. Ami még egy kicsit nehézséget jelent, hogy némelyik nem bírja végig a 45 perces órákat. Van, aki matat, forgolódik, rászólok és abbahagyja. Néhányan egyelőre képtelenek vigyázni a felszerelésükre. Hány ceruza és radír van nálam, amit ottfelejtenek valahol és nem keresik. Sőt fel sem ismerik, amikor kérdezem, hogy melyik kié. Akik lassan haladnak — Az alacsonyabb létszám miatt több idő jut-e a lassabban fejlődő gyerekek felzárkózására? Esetleg tanításon kívül is foglalkozik velük? — Már ismerem annyira a növendékeimet, hogy érzem, kitől mit várhatok el. Előfordult, hogy valaki jól kezdett, aztán később megtorpant. Bár valamivel több időt szánhatok azokra, akik lassabban haladnak — öten-hatan lehetnek, s nem mindig ugyanazok —, de velük külön is le kell ülnöm egy-egy órára. Kéthetes ciklus alatt 6 alkalommal tartok számukra egyénileg foglalkozásokat, összeolvasást, betűfelismerést, számolást, amit velenj közösen végez a tanuló. Á napközis kolléganő szintén együtt oldja meg a feladatokat azzal, akire felhívom a figyelmét. — A szülők az elmúlt 2 hónapban mennyire voltak segítő partnerei? — A szülőkkel nagyon intenzív a kapcsolat. Ugyanis reggel, amikor hozzák a gyereket, szinte elkerülhetetlen a találkozás. Bármilyen probléma merül fel, azt rögvest megbeszéljük. A kérésemet soha nem zaklatásnak veszik. Tudják, hogy csak együtt érhetünk el eredményt, és mindig mindent a kisdiákért teszünk. F. F. Szezonvég a MÉM-reptilőhnél Befejezéséhez közeledik az idei légi növényvédelem. A MÉM repülőgépes szolgálata eddig a tavalyinál 130 ezer hektárral nagyobb területen, összesen 4,8 millió hektáron permetezett és műtrágyázott. A helikopterek és repülőgépek egy része még most is dolgozik. Legfontosabb feladatuk az úgynevezett redentinezés: mérgezett kukorica kiszórása, a száraz időben mértéktelenül elszaporodott pockok, mezei egerek ellen. Emellett tart még az őszi permetezés, és néhány száz hektáron hátravan a talajerőutánpótlás is. Ugyanakkor a munkából már kivont gépeknél megkezdődött a téli nagyjavítás, amire Budaörsön. Kaposváron és Nyíregyházán rendezkedtek be Bevásárlójárat Omnibuszra váltott a Volán November 23-tól az Omnibusz Utazási Iroda szervezésében minden vasárnap reggel 7 órakor karácsonyi bevásárlásra járat indul — menetrend szerinti tarifával, gyerek- és nyugdíjaskedvezménnyel — a kispesti Centrum Áruházba. Annak, aki egy osztályon meghatározott értéket vásárol, az utazás költségét visszatérítik. A jegyeket elővételben, illetve a gépkocsivezetőknél lehet megvásárolni. Két útvonal lesz. Az egyik: Cegléd, Törtei, Tápiószőlős, Bicske, Pánd, Kóka, Bénye, Monor, Üllő, Vecsés, Budapest. A másik: Kocsér, Nagykőrös, Csemő, Mikebuda, Albertirsa, Bény, Monor, Üllő, Vecsés, Budapest. iiimim El fogom hagyni a rendet, ha törik, ha szakad. Ott egye meg a só az egészet. Rendet elhagyni mindig jó érzés, bár kissé bizonytalan, hiszen ha a kecske letér a kijelölt útról, és a káposztásba téved, akkor ugye hajmeresztő dolgokat művelhet. Na mindegy, kedvet kaptam hozzá, miközben a múlt hét szerdáján a nyolcadik osztályos diákok számára szervezett Rege a tűzről című rendhagyó irodalomórát bámultam. Rendhagyó dolgozatot fogok körmölni. Persze nem térek el túlzottan a megszemlélt műsor adta ötlettől, mert az felkavart. Sokáig töprengtem, hogyan is kéne, míg végre ráébredtem. Úgy lesz, hogy minden első sor helyébe a másodikat, s minden második helyébe az elsőt írom. De ez még nem elég: az első sorokat felcserélem majd a másodikakkal, hogy mindenki láthassa, mennyire rendhagyó vagyok. Az irodalomóra bevett rendjének elhagyásával kapcsolatban már másfél évtizeddel ezelőtt is két fő elképzelés terjengett. Az egyikre még megboldogult iskolás koromból emlékszem. Na srácok, figyeljetek ide, nem kell nekünk semmiféle terjengős költői életrajz, ki, mit, mikor, miért és hol. Hanem olyan jó kis rendhagyó valami, az smakkolna. Ha meg még a vers is kimaradna a sorból, na hát az aztán... A másik eszme hirdetői pedig váltig hangoztatták, hogy a hétköznapokon kellene rendhagyónak lenni, ott, a tanórán, nem csupán kivételes alkalmakkor. Persze tizenöt év rengeteg idő, s a rendhagyás — akárcsak maga a rend — bámulatos fejlődésen esett át. A múlt szerdai színházteremben József Attila-összeállítás versmondója például azt csinálta, hogy József Attila-verseket mondott egymás után Alighogy abbahagyta az egyiket, belekezdett a másikba. Ám ezt megelőzően, egy vég és egy kezdet között megszólalt egy zongora- vagy fuvolafutam, vagy — teljesen rendhagyó módon — a kettő együtt. Elmaradt a kommentár és a sallang nyűge, ki, mit, mikor, miért és hol. És helyenként elmaradt a vers rendje is. Igaz, a hátsó sorok közönsége nem azért kacagta végig az előadást, mert a poémák belső inspiráció nélkül, viszont prozódiai hibákkal tömve pörögtek a befejezés felé, hanem mert a gyerekeknek egy-egy meghökkentő képzettársítás sokkalta jobban tetszett, mint a rádiókabaré. Bevallom, az ötvenkettedik perc tájékán, mikor a versmondó is megérezte, hogy semmiféle kapcsolata sincs a diáksereggel, s furcsaféle verselemzésbe csapott át — rögvest Latinovitsra, Major Tamásra meg a többiekre gondoltam. Akik a költő tehetsége, meg a sajátjuk miatt sikeresen hagyták el a rendet. S akiknek hanglemezei talán még ma is kaphatók. Á.: 90 Ft. V. S. Tompa puffanást hallottam... Az ajtaja mindig nyitva áll Menj csak Végig Cegléden az utcán, és kérdezd meg, ismerik-e! — mondja ceglédi barátom. És valóban, ahogy a pályaudvarról a tanácsház felé indulók, az emberek többsége — dr. Hollóst Ildikó nevét hallván — készségesen kalauzol tovább. A főorvos asszony mosolygós szemében árnyalatnyi zavar tükröződik. Nem érti, miért éppen róla írok, hiszen amit ő csinál, nem különleges, ő csak a munkáját végzi, mint bárki más. — Hogy hogyan kezdtem az orvosi pályát? — Nos, pesti lány voltam; amikor végeztem a hatvanas évek végén, egy kis községbe kerültem, mint körzeti orvos. — Szóval, rögtön a mély vízbe? — Hát igen, szó se róla, rengeteg beteggel volt dolgom, hiszen a körzethez több tanya is tartozott. — Hogyan tudta a pesti lány elfogadtatni magát a falusi emberrel? — A hivatás és a szerelem segített. Az embereknek szükségük volt rám, én pedig örültem, hogy egyre több helyen elfogadnak. Férjhez mentem, ceglédi fiú vett el. Párom munkahelye messze volt, így csak a hétvégeket tölthettük együtt. Az élet azonban ekkor sem állt meg, gyakran hívtak ki ilyenkor is beteghez. Egyik emlékem is ehhez kapcsolódik. Távoli tanyára Hurkát, kolbászt tölthetnek Rövidesen megkezdődik a házi disznóvágások idénye, novemberben, decemberben megnövekszik a kereslet a kolbász- és hurkatöltéshez való vékony- és vastagbél iránt. A Pcnomah ceglédi gyárában már hónapok óta készülnek a várható keresletre, sózzák, tárolják a sertcs- és marhabelet. Egy idényben a százezer métert is meghaladja az a mennyiség, amit közvetlenül a kiskereskedelemnek adnak át. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) hívtak, ahova férjem is elkísért. Miközben intravénás injekciót adtam, férjem hirtelen kiment a szobából, majd tompa puffanást hallottam. Természetesen az injekciózást nem szakíthattam meg, ezért az ottani háziasszony szaladt az udvarra, hogy megnézze, mi történt. Majd kisvártatva visszaszólt: „Szerencsére nem történt semmi baj, csak a kutya vert le valamit.” Mindnyájan megkönnyebbültünk. Hogyan lettem végül is ceglédi? Férjemmel itt leltünk otthonra, engem városi főorvosnak neveztek ki. Igaz, a gyógyítás gyakorlati részétől így egy kicsit eltávolodtam, mégis számtalan ember fordul gondjával, bajával hozzám. Alapelvem, hogy az ajtóm mindenki előtt nyitva áll. bárki betérhet, meghallgatom, próbálok segíteni neki. — Ügy tudom, szabadidejének nagy részét is munkájának szenteli. Miért? — Nézzük a következő példát! Ha két ember találkozik, általában a második kérdése az: hogy vagy? E kérdés kapcsán aztán szóba kerülhet mindén, ami a betegséggel, orvosi ellátással függ össze. Ezért is tartom fontosnak, hogy mindig pontosan ismerjem a ceglédiek problémáit. Különböző klubokban, vitafórumokon, szakszervezeti és pártgyűléseken találkozom a lakossággal. Azon kívül, hogy egészségügyi előadásokat tartok, szívesen beszélek város- és szociálpolitikai kérdésekről is. — Nemrég kitüntették. Miért? — Igen, a Honvédelmi Érdemérem 20 év után járó kitüntetését kaptam a polgári védelem területén végzett munkámért. Az egészségügyi szakszolgálat szervezése, kiképzése a feladatom. — Doktornő, a maga szíve sose fáj? Milyen beteg ön? — Képzelje, én nem érek rá beteg lenni! Még sosem voltam táppénzen. Solymosi Zsuzsanna 1«SN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Kacag a publikum
