Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

^lííifa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 258. SZÄxM 1986. NOVEMBER J„ SZOMBAT A takarékosság világnapja Több a betét de a hitelkérelem is 5 Tegnap volt a takarékos­­| säg világnapja. Szokásunk, | hogy e nap körül megke­­! ressük az Országos Taka­­= rékpénztár váci fiókját, 1 hogy arról érdeklődjünk: i takarékosabbak lettünk-e - idén? Endrődi Imre fiókigazgató mutatós számmal bizonyítja, hogy igen. Szeptember végéig 50 millió forinttal gyarapodott a váciak és környékbeliek be­tétállománya. (Tavaly egész évben 40 millióval, a koráb­biakban 15—20 millióval nőtt.) A takarékpénztár munkatár­sai úgy vélik, e jelentős nö­vekedés kisebb részét eredmé­nyezte csak, ami a bős—nagy­marosi vízlépcső kapósán szükségessé vált kisajátítások­ból képződött. Nagyobb része a kisbetétesek megtakarított forintjaiból származik. — Ha a betétformák össze­tételét nézzük, azt tapasztal­juk, hogy eltolódik az arány a hosszabb lekötésű takaré­kossági formák felé. hiszen a betétesek célja megtakarított pénzük reálértékének megőr­zése, ezt pedig ezek a formák biztosítják — tájékoztat az igazgató. A legkedveltebb a 3 éves le­kötésű, évi 8 százalékot kama­tozó forma, amelyből év vé­gén a kamatokat kivehetik. Sokan részesítik előnyben az átutalási betétszámlát, hiszen az ezeken elfekvő pénz is 4 százalékos kamatot hoz. Je­lenleg 2 ezer 595 számlatulaj­donosuk van, s közülük 356 a fizetését is erre utaltatja át. Ez utóbbinak előnye, hogy csekket válthatnak, s az QTP- csekket ma már széles kör­ben lehet felhasználni. Ugyancsak szeptember végi adat: 2 ezer 583 ifjúsági ta­karékbetétjük van. Számtalan előnye közül a legfontosabb, hogy az OTP által értékesített új lakások 10 százalékát ifjú­sági takarékbetéttel rendelke­zőknek kell adni. így nem csoda, hogy az elmúlt három évben a takarékpénztár vala­mennyi e takarék fajtával ren­delkező lakásigénylőjét ki tudta elégíteni. (Az ilyen be­tétes a magánforgalomban vá­sárolt lakáshoz is kap OTP­­— nem bank — kölcsönt.) © Hogyan hatott a totó-, lottószelvények áremelkedése a takarékpénztárra? — Főleg a kollektív szelvé­nyek árusításában mutatkozik visszaesés. @ Beszéljünk arról is, mi­lyen feltételek mellett nyúj­tottak hitelt a váci OTP-ben ebben az esztendőben? — Nemcsak a betétállo­mány, hanem a hitelkiáram­­lás- is nőtt. Csupán építési hi­telkérelemből ezerkettőszá­­sat vettünk át szeptember vé­géig. Ezek elintézési ideje je­lenleg átlagosan egy hónap. Ezzel magunk sem vagyunk elégedettek, szeretnénk leszo­rítani három hétre. © A külső szemlélőnek úgy tűnik, Vácott és környékén megnőtt a lakásmobilitás. Mi­ként csapódik ez le a taka­rékpénztár forgalmában? • — A tavalyi 70-nel szemben idén 140 lakást vásároltunk vissza. A visszavásárlás ára a komfortfokozattól, a lakás elhelyezkedésétől és minősé­gétől függően négyzetméteren­ként 10 és 13 ezer forint kö­zött mozog. Miközben beszélgetünk, sok­szor csörög a telefon. Az igaz­gató randevúkat beszél meg. a .közelmúltban felajánlott laká­sokat megy szemrevételezni. Mások személyi és áruhitelek után 'érdeklődnék. — Eddig 6 ezer 600 áru- és személyi hitelkérelmet bírál­tunk el — fprdult hozzám is­mét Endrődi Imre. — Sajnos augusztus óta a rendelkezé­sünkre álló szűkösnek bizo­nyult keret miatt kénytelenek vagyunk nagyon szigorúan bí­rálni a személyikölcsön-kérel­­méket, hogy minél több ké­relmezőnek jusson. Ez hát az oka annak, amit a városban sokan sérelmez­nek, hogy az OTP mostaná­ban csak 3—4 ezer forintos összegű személyi kölcsönt nyújt. Az Országos Takarékpénz­tár váci fiókjában dolgozókat alighanem senki sem irigyli, Orvosi ügyelet Hétfőtől (3-ától) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Áfra Ta­más, kedden dr. Bucsek Ti­bor, szerdán dr. Tóth Mária, csütörtökön dr. Karádi Kata­lin, pénteken dr. Füredi Gyu­la, szombaton és vasárnap dr. Hajmer Viktória. A kör­zetben 6-án dr. Kernács Ká­roly, 7-én dr. Halmos Éva, 8-án és 9-én dr. Födi Márta. Az ügyeletes gyermekorvos 7-én dr. Daróczy Károly, szombaton és vasárnap (8-9) dr. Stuhl Aranka. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Már­cius 15. tér 9. Telefon: 11-525) található. Fogászati ügyeletet 7-én dr. Bíró Elemér, szombaton reggel 7 órától, délután 1 órá­ig, vasárnap reggel 8 órától délig tart dr. Branyiczki László, a Cházár András ut­ca 17. szám alatti rendelő­ben, a régi városi fürdő épü­letében. Ebek harmincadjára került nyugodtnak, kényelmesnek igazán nem nevezhető munka­­körülményeikért, Minden bi­zonnyal ez is közrejátszik ab­ban. hogy az elmúlt két esz­tendő alalt 28-an cserélődtek ki a munkatársak közül. Ez a fluktuáció sajnos, de törvény­szerűen hátrányosan befolyá­solja munkájuk , minőségét, a határidők betartását és így to­vább. S jelentős változást csak attól remélhetünk, Hogy már megkezdték a Széchenyi utcá­ban az új, összesen 800 négy­zet méter alapterületű OTP- székház építését, melynek ter­vezett befejezése 1988 vége. B. H. Nagy, párnázott ajtók mögött csupa izgalmas dolog főleg a tizenévesek szemének: Hi-Fi-torony, japán szte­reó fülhallgatók, képmagnó és a hozzá való színes tévé. A városi könyvtár legfelső emeletén vagyunk a hang­tárban. Nemrég már jártunk itt olvasóinkkal, amikor a frissen elkészült videotárrgl számoltunk be. Szán­dékunk szerint a könyvtár többi vonzó és talán nem eléggé ismert szolgáltatásait mutatjuk be több fejezet­ben. *Ezúttal a hangtár rejtelmeibe, kukkantunk be. Padlótól a plafonig érő polcokon sorakoznak az élük­re állított hanglemezek, téma szerint csoportosítva. Ez tölti be az ajtó bal oldalán az egész falat és egyszersmind meghatározza a szoba hangu­latát, ugyanúgy, mint az ablak előtti stúdiórész. Ott található a magnetofon, lemezjátszó, az erősítő és a keverő. Előtte, tulajdonképpen a szoba köze­pét betöltő haltgatóblokk. Egyszerre 14-en figyelhet­nek zenét,' nyelvleckét, iro­dalmi prózai anyagokat fej­hallgatón. Öt különféle prog­ram futhat egyszerre. Ma ta­lán az igényesebb házi beren­dezések idején nem számít szenzációnak, hogy sztereóban. tökéletes hangvisszaadással hallgathatunk valamit. Az is igaz, hdgy sokan jobban tud­nak odahaza, kényelmesen el­nyújtózva nyelvleckét gyako­rolni, szívesebben adják ál magukat így a zenének vagy a verseknek. Ennek, ellenére nem kérdőjelezném meg a hangtár fontosságát, ellenke­zőleg. Igaz, hogy 10—15 évvel ezelőtt éppen a stúdió­­minőség élményéért álltunk sorban az akkori hangtárak ajtajában. Akkor újdonság volt maga a fejhallgató is. Ma már s2inte filléres áron szerezhetők be „sétáló” mag­nók. A helyben hallgatás azonban csak egy lehetőség a sok közül, amit igénybe ve­hetünk. Gyorsmásolót Nincs olyan perc, amikor ne forogna felvételt, átmásq; lást készítve, a magnó. Brusznyai Margit, a < hangtár gazdája, ahogy belép az ajtón, elsőként bekapcsolja az átját­szó rendszert. Többnyire ka­zettára vesz át hanglemezről vagy orsós szalagról. Most ép­pen a Czobor—Horlay féle angol nyelvkönyv anyagát Veino Suoninnen: Gyermekkorom játékai Hónapok óta „ékesíti” a Buna-partot ez az autó a hajóállo­más mellett. Lassan minden eltűnik róla, ami még mozdítható (Országú István felvétele) Vác testvérvárosában, a finnországi Jer­­venpääben él a szerző. Veino Suoninnen hét éve tanult meg magyarul; saját beval­lása szerint főként magyarokkal folytatott beszélgetésekből. Azóta minden esztendőben szabadsága egy részét hazánkban tölti. Ta­valy is. idén is részt vett a debreceni nyári egyetem külföldiek számára rendezett ma­gyar kurzusain. Tavaly nyáron több napot, idén kettőt töltött váci barátainál. Magyarul írott kis színes tárcáját lapunk olvasóinak ajánlotta. Csak kiürííelt. elhagyott iszapvermet látott a felnőtt szeme. Mi, kisgyerekek tisztában voltunk vele. bogy a szántás mellett látható kis pocsolya valamikor egy birkatavgeska volt, amibe a farkasok valaha egy juhnyájat zavartak s a birkák belefulladtak. Mi azt gondoltuk, hogy ez a tavacska akkor kelet­kezett, amikor a Hasunen házikóját még fel sem építették. Borzongott a hátunk, amikor a kátyú 40 centiméteres iszapjába léptünk, s éreztük a a lábunk alatt az oldalbordákat — melyeket a korabeliek úgy képzelték, hogy fagyökerek — s láttuk a felszínen úszkáló bőrdarabokat, melyek az idők folyamán zijld színűre változ­tak. Úgy érzem, hogy olyan félelmetes pilla­natokban nemcsak nekem volt részem, ha­nem a többieknek is, hogy bár bátornak mu­tattuk magunkat, menekülni akartunk. Az az igazság, hogy nem tudtunk, mert mély volt az iszap, és rövid a lábunk. Ezek a birkatavacökai fürdések nem tisztí­tottak meg bennünket. Gond mégsem volt belőle, mert a legidősebbek közülünk — Marja és Alpo — akik már kis híján nyolc-„ éveseik voltak — fel tudták húzni a vizet a gémeskútiböl. Továbbá a szülők — akik a mezőről hazatérve izzadtak és piszkosak vol­tak — sem igényelték a teljes tisztaságot. A Birkatavacskához mindenki odajöhetett. Azonban a Kosbarlang, a Hasunen kerítése mellett lévő málnabokrok közepén fekvő le­taposott nyílás, az egy titokzatos búvóhely volt, melyet csak a fiúk ismertek. A nevét egy ott felfedezett koskoponyáról kapta, amit a feltúrt hangyabolyban találtunk és a botok végén odavittünk. Az, hogy a lányoknak erről nem meséltünk, annak nam az volt az oka, hogy ez babona lenne, hanem az idők folyamán kialakult az a szokás, hogy ennek így kell lennie. Ott ci­garettáztunk, az újságpapírba göngyölít mohát férfiasán szívtuk, néhányszor az igazit do­hányt is. Arra vigyáztunk, hogy a lányok ne lássanak semmit, mert tudtuk, hogy elplety­kálják. A nyár végére megérett a szeder is. Nem úgy ettük meg, ahogy megtermett, hanem égerfa leveleibe göngyöltünk néhány szemet és utána „pirogéként fogyasztottuk. Szederérés idején más emberek is odajöt­tek. és akkor megismerték a mi barlangun­kat.— ahol cigarettázásaink nyomát is meg­látták. Ezért a nagyobbakat megbüntették, engem a kis korom miatt nem, amiért én igen megsértődtem, mert én is ugyanúgy ci­garettáztam, mint ők. Az agyagvűrat az udvarra szállított két agyagdomb között alakítottuk ki. amit teher­autóval szállítottak oda. Ott lehetett táborin-' zet rakni, amit gyakran mag is tettünk. Ezeknél a tüzelőiéi égettük ki azokat az agyagszobrokat, amiket mi készítettünk. A nedves agyagot nyirkos, nedves levegőben tudtuk a legjobban formálni. Az agyag ha­mar bepiszikolta a ruhánkat, ezért a szobro­kat meztelenül formáltuk. Akkor, amikor a szobor elkészült, mi. fiúk tehéncsordát ját­szottunk, s négykézláb mászkáltunk, a lá­nyok, mint az igazi tehenet, megfejtek ben­nünket. Az ősz folyamán, amikor már fagy volt, de hó még nem esett, visszatértünk a Birkata­vacskára. A kristályos jégen pompás volt csúszkálni, korcsolyázni a magunk készítette korcsolyával. Nem kellett félni semmitől, mert minden, ami vízben volt, a jég foglya volt. Amikor leesett a hó, megkezdődtek az iga­zi téli játékok. Síeltünk, szánkóztunk, hóhá­zat építettünk, sokat hógolyóztunk. A hosszú téli estéken megszámlálhatatlanul sok játé­kot játszottunk, szinte egész éjszakán át. Volt „Pekka sütése”, „Sós krumpli”, „Kulcs eldugása” és még sok-sok más játék. Nem akarom untatni az olvasót, de a „te­lefonálás”-játékról szeretnék néhány szói mesélni: Ez úgy történt, hogy a na.gyszoba minden sarkában egy-egy gyerek volt, s akinek tele­fonáltak, annak úgy kellett felelem, mint egy igazi telefonba, hogy „Halló”, s azután be­szélgettek. Lehet, hogy akkor egy kicsit öijitelt voltam, de nekem nem tetszett, hogy a telefonba azt kelljen mondani, hogy „Halló". Én akkor ■még'nem láttam, igazi telefont, de tiltakoz­tam e kifejezés ellen, úgy éreztem, hogy egy kicsit gyerekes, s talán buta is. Hosszú vitat­kozás után megegyeztünk, hagy ha engem hívnak telefonon, akkor nem „halíózok”, ha­nem a nevemet mondom. A mai emberek szerint én akkor nagyon előkelőén „telefo­náltam'’. Amikor a hó és a jég felolvadt, az a visz­­szatérést jelentette a Birkatavacskához. A legbátrabb az volt, aki először levette a „té­li bundát'’ s a jéghideg vízben megfürdott. Öt tiszteltük mint hőst, csoportosan kísértük a nagyszobába. Soha nem fordult elő, hogy a fázós, sáros, reszkető gyereket édesanyánk megdorgálta volna. Inkább édes feketeribizii szörppel kínálta, s ezt az ínyencséget a kísé­rők is megkapták. Nem ritkán úgy esett, hogy közülünk vala­ki, levetkőzés után nem mert megfürödni. Ilyenkor kórusban azt énekeltük: Főzzük meg a tökét, főzzük meg a tökét! Nem is tudtuk, m,it jelent, azt sem, hogy ez a r’g­­mus ebben az esetben nem volt odaillő. Ké­sőbb tudtuk meg. hogy ezt azokfiak a hor­gászoknak szokták mondani, akik egy halat sem fogtak. Azért mondtuk, mert az idősebb fiúktól hallottuk, s ez a rigmus magával ra­gadott bennünket: Gyermekkori játszóhelyek, ó, ki-ki korabe­li jól tudja, ml lett az azutáni sorsa. Vagy megsemmisültek később, vagy felnőtt szem­mel nézzük azokat: iszap vermet az iszapve­­remkánt, málnabokrokat málnabokrokként. Elmúlt a mese, a ^gyermekkori élmény. Ha hozzá lehet még tenni valamit mindeh­hez, akkor csak ennyit: a szüleim vagyonta­­lansága, az ebből fakadó szegénységem azt mondatja velem, minden gyermek, éljen úgy, ahogy csak egy gyerek gondtalanul élhet, bé­késen és békességben, emlékezzen azokra az időkre, melyeket gyermekfejjel átélt. Városba költözésünk idején ötéves voltam. Azokat a helyeket, ahol kicsi voltam, azóta sem láttam, talán nem is akarom látni. De az akkor szerzett emlékek igen mélyen élnek bennem. Minél több év múlik el, annál többször gondolok arra: ha van Isten — jussak az ö világába —, az én lakásom ott olajmécses­­világítású legyen, az udvaron legyenek mál­nabokrok, iszapvermek. És az udvar végében legyen egy igazi árnyékszék, a vágyak és a szükségletek kielégítésére. Az utolsó persze csak abban az esetben, ha ott is még létez­nek szükségletek. tette fői. A felvétel csendben készül, nem kell kihangosita­­ni, nyugodtan beszélgethe­tünk, — Nagyon hiányzik egy gyorsmásoló magnó, amelyik szinte pörgetési sebességgel máso] Stúdióminőségben. Ta­lán ez a legnépszerűbb terü­lete szolgáltatásainknak. Má­sik ilyen a kölcsönzés. Igye­keztünk úgy kialakítani a gyűjteményünket, hogy min­denféle legyen benne. A vá­lasztásban segít a tematikus elrendezés. Legnagyobb kíná­latunkat a komoly zenei fel­vételekből tartjuk, mintegy 1500 ilyen hanglemezünk, il­letve kazettánk van. Könnyű­zene is akad szép számmal, 300 lemezen, 70 kazettán és 25 szalagon vannak pop-; rock- és dzsesszfelvételek. Ezenkívül népzene és ma­gyar nóta is található kisebb számban ugyanúgy, mint han­gos nyelvleckegyűjtemény. — Nem féltik lemezeiket a kölcsönzők ellenőrizhetetlen minőségű lemezjátszóitól? — fisak.azt lehet kölcsönöz­ni, amiből legalább két példá­nyunk van. Természetesen mindig ugyanazt a darabot adjuk oda. Különlegességnek számít a zajlemez-gyűjtemé­­nyünk is. Van itt mozdony­hangtól harangzúgásig min­den. — Ezeket kik használják? — Aláfestő zeneként' kérik általában valamilyen összeál­lításhoz, lehet az ünnepi, iro­dalmi műsor, vagy dramati­zált játék, esetleg iskolará­­diők vagy szakkörök hangját téka is. Előfordult már. hogy diaporáma-műsorhoz kérték. Ezek a legnehezebb kérések, mégis ezek okoznak a legtöbb örömöt. — Előfordult, hogy valaki olyan két és fél perces zenét kért, amelyben fokozódó fe­szültség, majd a tetőpont után gyors feloldás van. Ez egy diaporáma-műsorhoz kellett. Külön füzetben jegyzem fel az ilyen kéréseket és a kiválasz­tott részletek helyét. Ki tudja-, mikor lesz újra szükség rá? Iskolai műsorokhoz, ünnepi megemlékezésekhez vagy iro­dalmi órákhoz, énektanításhoz használható anyagunk is van. iil’dsztiácidval — Az óriási komoly zenei gyűjtemény vajon mennyire hallgatott? Az a gyanúm, hogy a kevesebb könnyűzene többször kerül korongra. — Valóban nagyon keresik a könnyű műfajt, de kihasz­náltak a komoly zenei leme­zeink is. A zeneiskola pélául engem bízott meg a zeneiro­dalom-óra vezetésével, amit előre kidolgozott forgatókönyv szerint, megfelelő zenei il­lusztrációkkal színesítve tar­tok. Erre a tantárgyra is jár osztályzat, akár a többire, te­hát komolyan kell venni. Igények tehát vannak, ezért folyamatosan bővítjük a gyűj­teményt. Évi 30 ezer forintért vásárolunk lemezt és műsoros kazettát. Összehasonlításul, az egész könyvtár összesen 300 ezret költ évente könyvekre. Ehhez képest a ránk jutó rész igen szép. Csalétekül — Befejezésül arra lennék kíváncsi, vállalkozhatnak-e ezek között a keretek között ízlésformálásra ? Befolyásol­hatják-e például, hogy zsib­badásig hallgatott diszkózene mellett megismerjék a fiata­lok a zeneirodalom remekmű­veit, szimfóniákat, operákat? — Erőszakosan nem hiszem, hogy célt érnénk, de ismerve a korosztályokat, ki mire, milyen érzelmekre fogékony, várakozás közben be szoktam játszani Beethovent, Vivaldit. Előfordult már, hogy később visszakérték, tegyem föl ele­jétől, amit a szühetben hal­lottak. . Dudás Zoltán Grafikák után fotók A műsorfüzetben közöltek­­tül eltérően november harma­dikén, hétfőn 15 órakor nyit­ja meg Eifert János fotómű­vész Bíró Ádám fotókiállítá­sát a Dunamenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat Híradó utcai, köz­ponti épületének aulájában. ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap) Kevesen élnek a lehetőséggel Barangolás a hangtárban

Next

/
Thumbnails
Contents