Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. NOVEMBER 15., SZOMBAT 3 MEGKEZDŐDÖTT A SZÖVOSZ KONGRESSZUSA MAGAS ÉS MÉLY 0 Műszaki konferenciát rendeztek a fővárosban Számítógépek alkalmazása a textiliparban címmel. @ Devecser adott otthont a könyvtárosok kétnapos országos értekezletének. G Debrecenben kiállítás nyílt a népi bútorművesek munkáiból. 0 A Magyar Hidrológiai Társaság tudományos ülésen elemezte a mezőgazdasági vízgazdálkodás ésszerűsítésének lehe­tőségeit. @ A hét híre az is, hogy Budapest volt a helyszíne az ágazat helyzetéről és jövő évi feladatai-’ ról tartott építésügyi aktívaértekezletnek. (Folytatás az T. oldalról.) újszerű és gyümölcsöző mód­jait. A társulások tagjait va­lóban érdekeltté kell tenni az együttműködésben. Az ala­pítók tőkéére! ekettsége a leg­több társulásban jelenleg még kicsi. . A Szövosz elnöke végül ki­fejezte meggyőződését, hogy a szövetkezeti kollektívák az el­következő időszakban képesek lesznek a további megújulás­ra. NÉMETH KÁRÓL Y: Németh Károly köszöntötte a küldötteket és átadta az MSZMP Központi Bizottsága, valamint Kádár János szemé­lyes üdvözletét, jókívánságait. Ezután arról szólt, hogy a párt nagyra értékeli a magyar szövetkezeti mozgalom, benne a fogyasztási szövetkezetek munkáját, társadalmunk el­ismeri és igényli hasznos tevé­kenységüket. Hangsúlyozta: a szövetkezetek szervesen beil­leszkedtek az ország társadal­mi és gazdasági életébe. A hárommilliós tagság, ame­lyet a meggyőződés és az anyagi érdekeltség köt a moz­galomhoz, nagy társadalmi erőt képvisel. A szövetkezetek a jövőben is abban a biztos tudatban tevékenykedhetnek, hogy a párt szövetkezetpoliti­kája tartós elemekre épül, és továbbra is biztos politikai alapot nyújt a munkához és az élet által megkövetelt változ­tatások végrehajtásához. Megbízható kereskedelmet — Felelős gondolkodásra vall — mondotta —, ami itt a tanácskozáson hangot kapott, hogy tudniillik sem a keres­kedelmi, gazdálkodási módsze­rekben, sem pedig a szövet­kezeti önkormányzat gyakor­lásában nem szabad megre­kedni azon a ponton, ahová eddig sikerült eljutni. Még jobban felszínre kell hozni a szövetkezésben testet öltő ér­dekeket. és kihasználni a szö­vetkezés erejét, lehetőségeit azért, hogy a szövetkezetek még sokoldalúbban szolgálhas­sák a tagság és a társadalom érdekeit. Ennek elsősorban a kulturált kereskedelmi mun­kában és a szolgáltatások Pártmunkás, forradalmár volt. Szerette az életet is, a nehéz, kockázatos feladato­kat. Jó megjelenésű, művelt, több nyelvet beszélő, kombi­­natív készséggel rendelkező, s az igaz ügyet meggyőződés­sel valló és vállaló ember volt. Tömören így lehetne ösz­­szefoglalni viharokban bővel­kedő mintegy 80 éves életút­ját. Münnich Ferenc a Fejér megyei Seregélyes községben született 1886. november 16-án. Édesapja állatorvos volt. Gyermek- és diákévei azonban inkább a Felvidékhez és Erdélyhez fűzik. A mun­kácsi gimnáziumban érettségi­zett, majd Eperjesen a jog­akadémia hallgatója. Tanul­mányait Kolozsvárott fejezte be, ott lett jogi doktor. Az egyetemi évek után katona volt Miskolcon, tartalékos tisztként szerelt le. és rövid ideig ügyvédjelöltként dolgo­zott. Az I. világháború kitö­rése után az orosz frontra ke­rült, majd 1915 őszén fogság­ba esett. A szibériai tomszki hadifogolytábor lakója lett. Itt rövidesen egyik szervezője az antimilitarista-szocialista tisz­tek csoportjának. Münnich Fe­renc 1917 májusában belépett a bolsevik pártba, s 1917 vé-A kongresszus ezután meg­hallgatta a felügyelő- és a mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés felett nyitott vitá­ban szót kért Robert Beasley. a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének vezérigazgató­ja, aki elismeréssel szólt a magyar szövetkezeti mozga­lom részvételéről a szövetség munkájában. Kiemelte, hogy a nemzetközi szervezet jól megbízhatóbbá tételében kell megmutatkoznia. — Napjainkban és hosszabb távon is kiemelt jelentősége van annak, hogy a szövetke­zeti demokrácia, az önkor­mányzat messzemenően érvé­nyesüljön a mozgalomban, s még jobban hassa át a szö­vetkezetek belső életét és mű­ködését. Az elv mindig az le­gyen, hogy a fontos kérdé­sekben a tagságé, a választolt képviseleteké a döntő szó. Németh Károly ezután arról szólt, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa által meghatáro­zott célok az országgyűlési és a tanácsi választásokon, a tö­megszerveztek kongresszusain és más társadalmi fórumokon is elnyerték a tömegek támo­gatását. Ezt a 'kinyilvánított egységet a gyakorlatban is érvényesíteni kell. Hatékonyabb munkával — Közvéleményünket is fog­lalkoztatja, hogy el tudjuk-e érni a' magunk elé tűzött cé­lokat olyan viszonyok között, amikor a gazdaságfejlesztés külső feltételei számunkra nem kedvezőek. Az anyagi és a szellemi feltételek megvan­nak ahhoz, hogy jobb színvo­nalon, hatékonyabban dolgozr zunk, és ellensúlyozzuk a külső, kedvezőtlen körülmé­nyeket. — A XIII. kongresszus ha­tározatainak megfelelően len­dületet kell adnunk a szocia­lista építőmunkának. Minden területen, a szövetkezetekben is az a fő feladat, hogy elér­jük a VII. ötéves tervben ki­tűzött célokat. Azok előtt a vállalatok, szö­vetkezetek, gazdálkodó egysé­gek előtt kell szabadabbá ten­gőn résztvevője a szovjetha­talom megteremtésének. Szer­vezője a tomszki vörös gárdá­nak. majd mint az internacio­nalista zászlóalj,- illetve ezred parancsnoka, részt vett a Vö­rös Hadsereg oldalán a fehér­­gárdista erők elleni szibériai harcokban. Moszkvába hívták 1918 októberében, majd több társával együtt Magyarország­ra indult. Az év november végén érkezett haza. Aktívan részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja befolyá­sának növeléséért és a szerve­zet kiépítéséért folytatott küz­delemben. Főleg a hadsereg­ben végzett agitációs és pro­pagandamunkája volt ered­ményes. A többi kommunista vezetővel együtt 1919 február­jában letartóztatták és bebör­tönözték. A fogház kapuit szá­mára is az 1919. március 21-én győzött proletárforradalom nyitotta ki. A Magyarországi Tanács­­köztársaság idején először a hadügyi népbiztosság toborzó osztályán dolgozott, majd tag­ja lett a vörös őrség kollégiu­mának. Április közepén már a román fronton találjuk a 6. hadosztály politikai megbí­zottjaként. Május—júniusban részt vesz a Vörös Hadsereg sikeres északi hadjáratában, hasznosítja egyebek között a szövetkezetépítés magyaror­szági tapasztalatait. Szólt ar­ról. hogy fokozná kell a szö­vetkezetek versenyképességét, fel kell tárni a szakmai mun­ka tartalékait azért, hogy a szövetkezetek tevékenysége az eddiginél is hatékonyabb le­gyen. A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP főtitkár­helyettese. ni a fejlődés útját, amelyek a jó minőségű, versenyképes termékek gyártását gyorsan tudják növelni. Elkerülhetet­len, hogy a veszteségesen gazdálkodók ügyében is hoz­zálássunk a konkrét cselek­véshez: tegyük gazdaságosab­bá, amelyiket lehet, ám szün­tessük meg a nem gazdasá­gos, a nemzeti jövedelmet fo­gyasztó tevékenységet. Az életképes területekre kell át­irányítanunk a munkaerőt és az eszközöket. \ A törvény szigorával Az MSZMP főtitkárhelyet­tese szólt az emberi ténye­zők napjainkban különösen megnövekedett szerepéről. Hangsúlyozta: a dolgozók többsége a rend, a fegyelme­zett, becsületes munka híve. a salgótarjáni és kassai har­cokban. A Szlovák Tanácsköz­társaság kikiáltása után — az egykori eperjesi diák — an­nak hadügyi népbiztosa lesz. A prolétárállam végnapjaiban Münnich Ferencet a tiszai fronton ismét a románok el­leni harcok irányításában ta­láljuk. A tanácshatalom megdön­tése után az ő útja is az emig­rációi Bécsben a KMP újjá­szervezésén fáradozik, 1920- bsp azonban már Csehszlová­kiában, elsősorban Kárpát- Ukrainában segít a Csehszlo­vák Kommunista Párt meg­szervezésében. Több magyar kommunista vezetővel együtt 1921-ben őt is ott találjuk a német munkások sikertelen márciusi felkelésének szerve­zői között. Ezután sincs pihe­nő. A román, a bolgár, majd ismét a német kommunisták munkáját segíti a Komintern megbízásából. A Szovjetunióban él 1922 és 1936 között és ott a gazdasá­gi építőmunkában tevékeny­kedik. mint az ásványolajipari ellenőrző bizottság elnöke. A spanyol szabadságharc védel­mére elsők között sietett 1936 őszén Spanyolországba. Otto Flatter néven a 12. nemzet­közi brigád — amelynek pa­rancsnoka a legendás hírű Lukács tábornok, azaz Zalka Máté —helyettes parancsnoka lett. Később a 15. spanyol hadosztály vezérkari . főnöke, majd az ebrói fronton a U. Ezért is kell határozottan fellépni — ha szükséges, a törvény szigorával is — a társadalomnak kárt okozó fegyelmezetlenség, lazaság, élősdiség, a korrupció és mindenfajta tisztességtelen jö­vedelemszerzés ellen. Németh Károly végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a fogyasztási szövetkezetek — jól hasznosítva gazdag ta­pasztalataikat és erőforrásai­kat — a jövőben is részesei lesznek a szövetkezeti mozga­lom fejlesztésének és töretlen lendülettel veszik ki részüket az ország előtt álló feladatok megvalósításából is. Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter elismeréssel szólt a kistelepüléseken lévő szövetkezeti bolthálózat re­konstrukciós programjának eredményeiről. A küldöttek ezután három szekcióban tanácskoztak. Há­rom Pest megyei küldött szó­lalt fel a szekcióüléseken. Ul­­viczky József, a Nagykáta és . Vidéke Áfész elnöke a falvak ellátásának felelősségéről be­szélt. Mucsányi Kálmán, a Dél-Pest Megyei Áfész nyug­díjasa, igazgatósági tag azt tette szóvá: azonos feltételek között versenyezzenek a szö­vetkezeti, állami és magán­­szektorok. Kiss Menyhártné, az Alsónémedi és Vidéke Ta­karékszövetkezet ügyvezető igazgatója javasolta, hogy a Lakosság arányában állapítsák meg a kölcsönkereteket. A kongresszus ma. szomba­ton fejezi be munkáját. nemzetközi brigád parancsno­ka. Rudolf Leonhardt költő írta róla: „Csizmásán öles lép­teivel, / így járta be a félvi­lágot. / Magyarországról in­dult el, / S ezer volt, ki nyo­mába hágott. / Mindenütt, hol a szabadságnak / S egy jobb világnak zászlai / Harcba in­dultak; ezrek élén feltűntek széles vállai." A spanyol szabadságharc le­verése után a franciaországi verneti interná’ó táborba ke­rült, ahonnét 1940-ben a szov­jet kormány közbenjárására szabadult. Visszatért Moszk­vába, ahol rövid ideig még folytatta félbehagyott békés gazdasági munkáját. A nagy honvédő háború kezdetén azonban már a szovjet hadse­regben találjuk. Kezdetben partizánkiképzésben részesül, 1942 nyarán a sztálingrádi fronton harcol. A szovjet rá­dió magyar nyelvű adásainak irányításával Í942 novemberé­ben — hadigazdasági felada­tok mellett — bízták meg. Huszonhat évi emigráció után 1945 szeptemberében tért haza Magyarországra. Először Pécsre került, ahol Baranya megye főispánjaként tevékeny­kedett. Fél évvel később már a fővárosban van, a Budapesti Rendőr-főkapitányság pa­rancsnoka. A háborút köve­tően a főváros közbiztonsá­gának. politikai rendjénejc megteremtésében. a népi rendőrség megszervezésében elévülhetetlenek érdemei. Ha­tározottsága. igazságérzete, spanyolos volta miatt Rákö­ssék — a személyi kultusz ki­bontakozás* idején — nem jó szemmel nézték itthoni mun­káját. Nemzetközi tapasztala­tait respektálva azért külföld­re küldték. Követként, nagy­Furcsa idők járnak az épí­tőipari cégekre, legyenek azok a mély- vagy a magas­építésben érdekeltek, álla­miak, szövetkezetiek, egy­aránt szokniuk kell valami újat, az egyszer hopp, más­kor kopp váltakozó helyzetét. A megyében dolgozó szerve­zetek közössége — szemben az országossal — például az idén, az első félévben neki­lendülhetett az emelkedőnek; növekedett a termelés. A mérték azonban szinte ahány vállalat, szövetkezet, annyi­féle. Amint tavaly sem volt más a helyzet. A szakembe­rek azt mondják, jelentős differenciálódás kezdődött meg az építőipar valameny­­nyi ágazatában, először a mély-, majd a magasépítést véve célba, s most már elér­ve a szak- és szerelőipart is. , A baj persze nem a diffe­renciálódás, sőt, ez örvende­tes (lenne), hanem az eredő. A vállalatok közötti jelentős különbségeket felszínre hozó folyamatot ugyanis nem a hatékonyabb munkára törek­vés indította el, hanem a kevesebb megbízás, az épí­tésre fordítható forintok ösz­­szegének zsugorodása. Az ugyanis igaz, hogy most már évek óta ötmilliárd forint fe­lett teljesít a megyében az építőipar, azaz látszatra nin­csen nagy visszaesés, a való­ságban azonban — és ezt szemérmes csend övezi — ez az összeg, összehasonlítható árakon számolva, majdnem egyharmadával kevesebbet ér, mint az 1980-as ún. saját épí­tési-szerelési tevékenység ér­téke. S ez bizony nagy kü­lönbség! Ebben a különbség­ben benne van az építők fel­követként dolgozott. Belgrád­­ba 1956 őszén nevezték ki kö­vetnek, ahonnét azonban ha­zaszólították a magyarországi ellenforradalmi események. Egyik kezdeményezője 1956. október végén, november ele­jén az ellenforradalmi erők­kel való leszámolásnak, a ki­bontakozásnak és a szocialista megújulásnak. Kádár János oldalán meghatározó szerepe volt a forradalmi munkás­­paraszt kormány létrehozásá­ban. Az MSZMP intézőbizott­ságának, központi,' illetve po­litikai bizottságának is tagja volt; Egyidejűleg a kormány elnökhelyettese. egyben a fegyveres erők minisztere. Amikor világos lett, hogy cselekedni kell, az elsők kö­zött ott volt Münnich elvtárs, és a nagyon nehéz helyzetben bebizonyította, hogy ő nem változik, hogy az ő élete azé az eszméé, amelyre oly régen felesküdött...” — mondotta róla Kádár János. Nemcsak a néphatalom megvédésében, hanem a párt és a népi állam újjászervezésében, megszilár­dításában. majd a szocialista építőmunka irányításában is kiemelkedő érdemeket szer­­tett. A kormány elnökévé i958 januárjában választották, s ezt a magas tisztet 1961-ig töltötte be. Ezt követően 1965-ig államminiszterként dolgozott. A magyar munkás­­mozgalom „viharos” éveket megélt — ahogy visszaemlé­kezésében is írja — nagy öregje 1967-ben halt meg. A magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom szempontjából is páratlanul változatos ós gaz­dag életutat a sok nv'-'as ki­tüntetés mel’ett két Lenin­­rend is elismeri. Dr. Piatér István használta ipari eredetű anya­gok tetemes áremelkedése épp úgy, mint a szervezetlen­ség, a pazarlás, a fegyelme­zetlenség okozta kár, a kellő munkafedezet nélkül ki­áramló bér, tehát minden, ami magasépítőket , mélyre, mélyépítőket még mélyebbre juttatott. Ez utóbbiak közül egy megyei céget olyan mély­re, hogy — máig sem lezár­tan és megnyugtatóan .— a felszámolás végső eszközéhez nyúlva igyekeznek tiszta helyzetet teremteni az illeté­kesek. Szélsőséges eset? Ne véljük annak! Éppen a beve­zetőben említett aktíván hangzott el, az építésügyi és városfejlesztési miniszter szájából, hogy azok a cégek, amelyek nem tudnak élni az alacsony hatékonyságú válla­latok számára most kidolgo­zás alatt lévő pályázati rend­szer forintjaival, elkerülhe­tetlenül számoljanak a szaná­lással ...! Ezek szerint nincsen több közösségi mentőöv, állami ingyenmankó? Legyünk őszin­ték, eddig sem volt az épí­tőipar egésze számára. A me­gyében például zokszó nélkül könyvelték el mindenütt, ha egy-egy — és nem egy-egy ilyen volt! — építőipari szö­vetkezeti közös vállalat be­dobta a törölközőt. A segít­ség a tanácsi és a miniszté­riumi vállalatoknak szólt, s persze nem azért, mert a döntést hozóknak felelőtlen kedve támadt a társadalmi vagyon könnyed kezelésére, hanem, mert a megye évtize­dek óta szenvedte az építési kapacitások szűkösségét, ki­szolgáltatottja volt a kivite­lezőknek, azaz minden cse­kély lehetőséget is őriznie kellett, mert ha nem, akkor eleve kevesebb lakás, isko­lai tanterem, ipari csarnok, orvosi rendelő kerül tető alá, a megszokottnál is gyatrább minőségben. Ez volt a „vá­lasztási” lehetőség, azaz nem kétséges, miről. szólhatott a verdikt. Érzékelteti a helyze­tet, hogy még tavaly is, azaz a szűk esztendők egyikében, a megyében dolgozó kivitele­zők száznyolcvannégy jelen­tős — kétmillió forint fe­letti értékű — épületet, épít­ményt adtak át a megrende­lőknek. Gyanítjuk, a hosszú-hosszú éveken át megszokott, ké­nyelmes helyzet — a szinte tetszés szerinti válogatás a megbízások között — tör­vényszerűen vezetett a cégek egy részénél a mai, tagadha­tatlanul nehéz állapotok ki­alakulásához. Sok mással egyetemben persze, például társulva azzal, hogy az építő­ipar egyetlen tervidőszakban sem juthatott hozzá a nép­­gazdasági súlyának megfelelő beruházási forrásokhoz. Ez azután tág lepel volt, ami ,a!á ezer dolog odafárt. A lepel most már leesőben. Ami az építőipar maga teremtette gondja, az legyen az övé, ám mindent veszedelmes hiba ennek az ágazatnak a nyaká­ba varrni. A szakma legna­gyobb főművében — az Athéni Charta — azt írta: „Bebocsátani a napfényt! — ez az építészet legújabb és legfontosabb feladata.” S ta­lán nem önkényes Le Cor­busier szavait úgy értelmez­ni, hogy a hazai építőipar is ma — napfényre vár ... Mészáros Ottó A párt politikája biztos alapot jelent A küldöttek egy csoportja EZREK ÉLÉN EGY JOBB VILÁGÉRT Száz éve született Münnich Ferenc Születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken Budapes­ten a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában megkoszorúzták Münnich Ferencnek, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének emléktáb­láját. Ezt követően a Néphadsereg téren ünnepélyesen felavat­ták Münnich Ferenc szobrát, Kiss István alkotását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents