Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

Fogadóérák Közérdekű problémákról Mint lapunkban is többször hírül adtuk, Görbe Ferenc, Pest megye 10-es számú kör­zetének országgyűlési képvise­lője fogadóórát tartott. Énnek befejezése után arról érdek­lődtünk, milyen ügyekkel ke­resték fel a képviselőt? — A problémákat két cso­portra bontom. Az elsőbe a közérdekű, a város életét va­lamilyen módon befolyásoló ügyek kerülnek, a másikba pa­liig az egyéni élet gondjai, •problémái. Úgy gondolom, az újságolvasókat az első téma érdekelheti. Nagyon érdekes például az, amiről Rácz Lajos nyugalma­zott lelkész beszélt. Felvetette ugyanis, hogy . valamiféle ha­tározottabb városi művelődés­­politikai tevékenység, fórum, agitáció kellene. Egy példát is mondott erre: megalakulása­kor, évtizedekkel ezelőtt az Arany János Társaságnak több száz tagja volt, ma alig haladja meg a százat. Valami úton-módon tehát a város ezen tevékenységét egységesí­teni, s erősíteni kellene, s eh­hez kérte segítségemet. De a másik felvetése is el­gondolkodtató. Ugyanis az úgynevezett Galgóczy-féle könyv 90 évvel ezelőtt íródott, a város monográfiája tehát addig terjed. Azt követően végeredményben a mai idő­szakot is felölelő hasonló mű nem, illetve csak részben ké­szült. Az tehát a javaslata, hogy ezt a 90 évvel ezelőtt született monográfiát folytatni kellene. A város közlekedésével kap­csolatban is elhangzott egy fi­gyelmet érdemlő javaslat. Eszerint a Balaton és a Táz­­erdő utca kiépítésével a Ceg­lédi út egy tehermentesítő út­vonalát lehetne létrehozni. Például a teho-pályázat segít­ségével is. Ügy gondolom, meg kell vizsgálni ezt a kér­dést, bár kétségtelen tény, hogy a Dózsa György—Damja­nich utca majdnem hgsonló elterelést tesz lehetővé. A Tázerdei utca zegzugossága, szűkössége pedig meglehetősen költséges szanálást igényel — fejtette ki véleményét Görbe Ferenc országgyűlési képvise­lő. B. O. Gereblyéznek, porszívóznak A közutak és a terek gon­dozója a Városgazdálkodási Vállalat. Szakemberei javában végzik az őszi takarítást. Ké­peink a Hősök terén készül­tek, amint Gyulai Ambrusné és Pörge Sándor összegereb­lyézik a fák alól az elsárgult leveleket (oldalt). A másik képen Maczkó István és Po­­zsár Attila különleges, az au­tóra szerelt óriás porszívóval tisztítja meg az úttest szélét. (Hancsovszki János felvétele) A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 267. SZÄM 1986. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Népességmegtartás, Nyársapát ISI. Csodák bizonyára nincsenek Nyársapát népességmegtar­tó képességét illetően megis­merhettük a legnagyobb egy­ség, a meghatározó Haladás Termelőszövetkezet szerepét, gondjait, elképzeléseit. A ki­sebb munkahelyek sajátos választékbővítést, egyben bi­zonyos hajtóerőt is képvisel­nek. Változó termelési fel­tételek közepette, de jelentős értékeket állítanak elő. A Nyársapátot ismerők bi­zonyára tudják, s figyelme­sebb olvasóink is emlékezhet­nek rá, nem is túl régen a termelőszövetkezet vitába ke­veredett a Tszker-rel, illetve más, a tsz elődje által épí­tett egykori baromfitelepen bérlőként gazdálkodást foly­tató egységekkel a bérleti díj miatt. Az ipartelepen jelen­leg a Ferrokémia, illetve a Tszker folytat ilyen tevékeny­séget. A Hermes Áfész a vitát úgy oldotta meg, hogy kivonult, s felszámolta munkáját. Nagy­jából ekkorra tehető, hogy megállt, sőt, visszafordult az a tendencia, ami addig jel­lemezte a községet. 1984 de­rekáig ugyanis többen jártaik ide, a községbe dolgozni, mint innen el, vagyis Nyárs­apát .még Cegléd, Nagykőrös foglalkoztatottsági gondjait is enyhítette. A Tszker-telep vezetője Holozsai Károly né:-Tőle első­ként a termelésről érdeklőd­tünk. — Harminckét-harminchét emberrel dolgozunk, tevé­kenységünk változó. A Buda­iakénak például festéket tu­­busolunk, de ragasztót is szoktunk csomagolni, a Com­­pack vállalat számára klór­­meszet, borsot. Az Agroflóra —Contrex cég számára gyógy­növényt dolgozunk fel, a hús­iparnak meg fűszerkeveréke­ket állítunk elő. Vágó István ipari osztály­­vezetővel végigjártuk a tele­pet. Többnyire betanított munkások dolgoznak itt. Az asszonyok ügyesen dolgoznak, sebesen jár a kezük. Havi át­lagfizetésük négy-ötezer fo­rint, s ez az eddig ismertetett átlagokkal szemben valódi, ’kézbe fogható, borítékban hazavihető forintokat jelent. A Tszker egyébként komo­lyan venné az itteni tevé­kenységet, nem kis összegeket költ azokra az épületekre, amelyek karbantartás nélkül — a laikus véleménye sze­rint — lehet, hogy még ala­csonyabb rendű tevékenységre sem lennének alkalmasak. S bár bizonyára apró dolog­nak, talán említésre se méltó apró semmiségnek tetszik, mégis, érdemes leírni, hogy az osztályvezető kezét csó­­kolomot köszön munkásnői­nek s azt sem várja meg, hogy a segédmunkás előre köszönjön. Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy ilyen apróságok sokat mondanak a munkahelyi köz­érzetről Visszatérve a bérleti vi­szonyra, beszélgetőtársaim a jelenleginél rugalmasabb gya­korlatot szeretnének tapasz­talni a téesszel, mint partner­rel kapcsolatban. A kívülálló ezt persze természetesnek venné... A szőlőgazdaságban nagyjá­ból harmincán dolgoznak, ve­zetőjük Bozóki János, elisme­rően'szól a munkások fegyel­mezettségéről. Másoktól js hallottam, fiogy Sár a bor kéznél van, erre a gazdaságra nem jellemző az italos mun­kás, az italos vezető. Lám, csodák bizonyára nincsenek, de van annál inkább követ­kezetes, példamutató, követel­ményt támasztó vezetöi maga­tartás. Az eredményekről beszélve feltétlenül meg kell említeni az itteni keresetet. A vezető 4460 forintot ad meg átlagul, ami a községben nem tartozik a legmagasab­bak közé. Mint Bozóki János elmondta, néhány fős lét­számfejlesztést el tud képzel-Nélkülük a csapat vak óriás Sikereik az éterben születnek Bevált a módszer Szántás nélkül Az ásóbotos földműveléstől a faekéig, majd a legmoder­nebb szántógépekig hosszú volt a talajmegmunkálás fej­lődésének útja. Napjainkban sincs megállá?. Erre szolgál­tat bizonyítékot többek kö­zött a GITR, vagyis a szolno­ki központtal működő gabo­na- és iparinövény-termesztő rendszer. Nyolc megyei alköz­pontja közül a Pest megyei, Cegléden működik, s. idén a gödi Dunamenti Termelőszö­vetkezet is a rendszer tagja lesz. A belépés előnyeiről az idén már gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek a szobi, szoko­­iyai, s kisebb mértékben Göd és Dunakeszi határához tar­tozó táblákon. Az itt beveze­tett új, energiatakarékos és forgatás nélküli tál aj művelési mód lényege az, hogy nem szántással, hanem nagy teljer sítményű, középmélyen dolgo­zó, úgynevezett Rohm-tárcsá­­val lazítják fel a gabonave­tésre kijelölt parcellák tala­ját, s a tárcsa után multitU- ler dolgozza el,, porhanyítja meg a felszínt, miután kiala­kul a magágy, s következhet a vetés. Az új technológiát, mely­nek célja az energiatakaré­kosság, de általában a kor­szerűbb eljárások alkalmazá­sa, a talaj kímélése is, egy­előre a mélyebb művelést nem igénylő gabonatáblákon alkalmazzák. Tavaszi vetésre is készítettek már elő viszont az idei őszön vagy 350 hek­tárnyi területet borsónak, lennek, tavaszi árpának. Kasnya Sándor főágazatve­­zető szerint az így megmű­velt területek nagy részét az idei szárazság miatt nem is tudták volna a hagyományos módszerekkel előkészíteni, mert szántás közben a ke­mény földbe szakadt volna az eke, mérhetetlenül növeked­tek volna a ráfordítási költ­ségek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezzel a meg­oldással 30—40 százalékkal kevesebb üzemanyag fogy.­— Nem arról van szó, hogy az ekét most már rozsdásodni hagyjuk — mondta Horváth Szabolcs elnökhelyettes. — Csupán azt kerüljük -el, hogy minden évben szántsunk. ■ I. ■ J»n I«. n .IT —, Jjö-tiru SÍA o, Középiskolás labdarúgók A megyei középiskolás II. korcsoportos labdarúgó-baj­nokságban újabb két mérkő­zésre került sor az Ifjúsági­­sporttelepen, az élelmiszer­ipariak pedig idegenbe utaz­tak. Sorrendben a következők történtek. Ceglédi Szakmunkásképző— Nk. Szakmunkásképző 7-2 (3-2), a vendégek sokkal gól­­képesebbek voltak, mindkét gólt Eszes szerezte. Nk. Szak­munkásképző—Ceglédi Mező­­gazdasági DSK 4-1 (1-0) i a körösiek megérdemelten és biztosan győztek. Gólok: Eszes (3) és Ugi-Rácz S. Ceglédi Szakmunkásképző—Nk. Toldi 5-0 (2-0), a Déli csoport leg­jobbja fokozatosan felőrölte a körösiek ellenállását. ÜTTÖRÖK Ifjúsági-sporttelepi kettős mérkőzésekkel kezdődött a IV. korcsoportos úttörő-lab­darúgók városkörzeti nagypá­lyás labdarúgó-vetélkedője. A 2X25 perces találkozókon az erős fizikumú és technikás kossuthosok kezdtek jobban. Az első két forduló eredmé­nyei, lejátszási sorrendben: Kossuth-isk,—Rákóczi-isk. 7-1, Arany isk.—Petőfi isk. 2-1, Pe­tőfi—Rákóczi 3-1 és Kos­suth—Arany 1-0, Arany-isk.— Rákóczi-isk. 7-0 és Kossuth­­isk.—Petőfi isk. 5-0. Az álás: 1. Nk. Kossuth 3 3------13-1 G 2. Nk. Arany 3 2-19-24 3. Nk. Petőfi 3 1-24-82 4. Nk. Rákóczi 3------3 2-17 — ÖREGFIÜK A tél folyamán ismét meg­rendezik a városkörzeti öreg­fiúk teremlabdarúgó-viadalt. Az előkészületeket és a te­rembeosztást e napokban egyeztetik. FAFELDOLGOZŐSOK SIKERE Hét üzemegység 120 dolgo­zójával Szolnokon rendezték a NEFAG hagyományos sport­napját, a három szokott sport­ágban, A nagykőrösi fafeldol­gozó üzemet huszonhaton kép­viselték és remekül, mert nemcsak az összetett pont versenyt nyerték meg, hanem több pontot szereztek, mint a többi üzem együttvéve! Férfi kispályás labdarúgás-. ban 8 csapat közül a körösiek (Sugár Csaba, Uhrin Tamás,, Molnár István, Tompái Zol­tán, Stifter József, Deák Pé­ter, Száraz János, Hegedűs László) 2 győzelem, 1 döntet­len és a döntőben szintén döntetlen után hetesrúgások­kal — győzelem után az első helyen végeztek. A körösi férfi kézilabdások harmadikok lettek. Női kézilabdában a láda­­gyáriak (Istráb Erika, Kátai Judit, Tinesz Ágnes, Földes Zsuzsa, Stifter József né,- Rá­kosi Ambrusné, Várkonyi Il­dikó) 9-1-es győzelem után elsők, női kispályás labdarú­gásban másodikok lettek. Atlétikában. Férfi 100 mé­teren: 1. Uhrin, 400-on 3. Mol­nár, súlylökésben, 1. Száraz, Nőknél 100-on 1. Tinesz, 2. Ká­tai, 3. Rákosiné, távoiugrás­­ban 1. Tinesz, 2. Várkonyi, kislabdadobásban Várkonyi a 2. helyen végzett. CSÜTÖRTÖKÖN Kosárlabda. Budapest: Bp. Egis—Nk. Kgy. Kinizsi, NB Il-es női bajnoki mérkőzés. S, Z. sm Színház« A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, este 7 órakor: Sybill. Bérletszünet. A kamaraszínházban este‘T1 órakor: Háború és béke. Mak­­láry Zoltán-bérlet. . A szolnoki Szigligeti Szín­házban este 7 órakor: Bánk bán. A Szobaszínházban, fél 8- kor: Janika. mm Mozi A nagyteremben A sárkány közbelép. Színes hongkongi kalandfilm. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Ballada a katonáról. Szovjet film, fél 6-kor. SSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Valamikor gyerekkoromban engem is csodálattal töltöttél a haditechnika, egyáltalán az egész katonaélet. Ha ágyúk­ról olvastam, biztos, hogy at­tól fogva tüzér akartam len­ni, másikor pilóta, s volt idő, amikor meg híradósnak ké­szültem. Álmaim persze soha nem váltak valóra, de régén nem is izgatnak már. Ám ha híradósokról hallok, egy kicsit még ma is bizseregni kezd a vérem, s eszembe jut egy régi könyv, amiben azt írta vala­ki: híradósok nélkül a csapa­tok olyanok, mint tehetetlen, vak óriások. S valóban: nélkülük, a go­lyózáporban hason csúszva dol­gozó vezetékesek, az erdők mélyén, hegyek között csipo­gó szerkentyűikkel megbúvó rádiósok nélkül nem lenne győzelem. Szóval, nagy a te­kintélyük előttem, bár pusztán az én elismerésemmel nem soltra mennek, számukra a fegyvertársak, parancsnokok tisztelete híradóstudománvuk mércéje, éles harcban éppúgy, mint békeidőben. fehér asztalnál Amikor például egy kivá­lóan végrehajtott gyakorlat­ról térnek haza a szürke ruhás munkásőrök, a babérokon mindenki osztozik, de ha ne­tán a híradóknak több jut be­lőle, senki nem ágál miatta. Tudják, a sikerek egy kicsit az éterben születnek, rafinál­ta» kódolt, frappánsan továb­bított parancsokból. Sokan azt mondják, kényelmes, könnyű dolguk van a híradósoknak. Meglehet, de azért senki sem irigykedik rájuk, amikor a málha, géppisztoly mellé tár­sított súlyos fölszerelést cipe­lik árkon-bokron, erdőn át. Elmaradhatatlan rádióikat azonban ma nem hozták ma­gukkal. Szépen felöltözve ül­ték körül az asztalokat. Mint­ha nem is rajgyűlésre, hanem valamiféle ünnepségre készül­nének. De alighanem annak is szánták ezt a délutánt, hiszen annyi fontos dolog történt az eltelt röpke esztendő alatt, hogy azokról beszélni hófehér abroszokkal terített asztalok mellett illik. Hogy az emlé­kek közül egy se maradjon szó nélkül, arról Balogh Ferenc rajparancsnok gondoskodott. A tőle megszokott, közvetlen modorban, tartalmasán össze­gezte, jellemezte a Mészáros János munkásőregység két híradós rajának éves tevé­kenységét. Milyenek ők? Hát ami azt illeti, úgy ösz­­szességében nem derült ki ró­luk semmi rendkívüli. Aktív, tettrekész, munkájukat szere­tő, tisztelő emberek. Persze ugyanez a többiékről is el­mondható, akik hozzájuk ha­sonlóan helytálltak a váci, gödöllői dombok között a Gál­on ’8fí fedőnevű megyei szem­lén. Lőfela dalaikat, a szolgá­latokat becsülettel teljesítet­ték. Fegyelmi vétség nem for­dult elő körükben. Ismerős szavak. Bevallom, egy icipicivel több méltatást vártam, úgy tűnt, túl szerény ez a számadás. Nos, ahogy Ba­logh Ferencet ismerem, tu­dom, nem kenyere a hival­kodás. A tisztességgel elvég­zett munkát tartja a híradó­sok normájának, s ezen nincs rnit nagy dobra verni. Aligha­nem igaza van, de a ténye­ket, s főleg az éveket nem le­het eltagadni. fi „híresek” A kiváló címmel ötször ki­tüntetett kis csapat tagjai kö­zött vannak, akik fiatal koruk óta, immár negyedszázada, sőt három évtizede öltötték fel az egyenruhát, s bűvölik a prüty­­työgő masinákat. Némelyek mesterei lettek a híradásnak. Mint Farkas Béla, Tóth János, vagy a „vezetékes szakértő” Faragó István. Persze a fiata­labbak között is akadnak rá­termettek, mint Rossi Ervin például, aztán a mindenben segítőkész Végh Endre, XJrbán János, no és a most kiváló munkásőr kitüntető címre ja­vasolt Köti Béla. Talán nem lesz belőle sértődés, ha nem soroljuk tovább a neveket. Aki kicsit ismeri az egység két híradós raját, tudja, kik­ről van szó. Gotzián Lászlóné dr„ a vá­rosi pártbizottság titkára, a gyűlés vendége, tréfásan „hí­reseknek” nevezte őket, jelez­ve, a szónak így is értelme Van. Ha ezek után azt írom róluk, hogy civilben, egyen­ruhában egyaránt elismerést szereztek maguknak, minden bizonnyal unalmas közhelyet ismételgetek. A pártbizottság titkára is más szavakkal értékelte a munkásőrök tetteit, jóllehet a lényeg ugyanaz maradt. Csak a módi változott. A hosszú méltatás helyett szívesebben vesznek egy rövid köszönetét, üdvözletei, mint amit Pásztor István, a nagykőrösi, és Bállá János, a ceglédi pártbizottság első, titkára küldött a most gyűlésező híradásoknak elis­merésük jeleként. S ez nagy dolog, a többivel együtt érde­mes kitenni az ablakba. Mindenki érdeme Mert kijutott a dicséretből máshonnan is. Suba Tibor egységparancsnok-helyettes a parancsnokság dicséretét hoz­ta, de nem hallgatta el az or­szágos parancsnokság jó vé­leményét sem, amit a sikeres megyei szemlén tanúsított ma­gatartással vívtak ki. Igaz, ez már nemcsak a híradósoknak érdeme, hanem az egység egész állományáé. Végül is közös munkára épült ez a gyakorlat is, akár a többi sok-sok megmozdulás. Miklay Jenő ni, úgy öt dolgozót szívesen fogadna. Térjünk vissza a telepre, a Ferrokémia által bérelt épü­letekbe. Bognár István telep­vezetőtől szintén a gazdasági adatokat kérdezem. — Úgy kéttucatnyion dol­gozunk itt. Harmincmilliós ter­melési értéket állítunk elő. A nyársapáti telep szeptem­beri átlagbére 5410 forint. — Akkor nyilván sokan jönnének ide dolgozni — jegyzem meg. — Lehet, hogy jönnének, de például a téeszből szinte nem is szívesen veszünk fel em­bereket. Sok oka van en­nek, talán az alapvető az, hogy elegen vagyunk, de az is még, hogy nehogy ránk fogiák: csábítjuk a munka­erőt. Az épületben szociális helyiségek, hőszigetelés* kívül meg járda mutatja, a ferro­­kémiások is munkahelyet te­remtettek a baromfiólakból. Az asszonyok itt is ügyesek, s rég kihalt szokást felelevenít­ve, énekelve dolgoznak. Én valamikor úgy tanultam, az ember örömében dalol. S bi­zony, az itteniek dalolhatnak: a község legjobban fizető munkahelyén dolgozhatnak. Ballai Ottó Következik: NEM LÁTSZIK AZ ALAGÚT VÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents