Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

198«. NOVEMBER 18., SÄERDA Gigant pulykák Konyhakészen A Debreceni Baromfifeldol­gozó Vállalat legsikeresebb exportterméke a feldolgozott gigant- pulyka. A rendkívül nagy testű, IC—12 kilós álla­toknak elsősorban . konyha­készre csomagolt, kiváló mi­nőségű mellehúsa keresett a külföldi piacokon. A termelés f’gan gyors ütemben növekszik. Arra számítanak, hogy az idén megközelítik az egymillió da­rabos termelést. Szezonvég a MÉM-repülőknél Téli nagyjavítás előtt Befejezéséhez közeledik az idei légi növényvédelem. A MÉM repülőgépes szolgálata eddig a tavalyinál 130 ezer hektárral nagyobb területen, összesen 4,8 millió hektáron permetezett és műtrágyázott. A helikopterek és repülőgé­pek egy része még most is dolgozik. Legfontosabb fel­adatuk az úgynevezett reden­­tinezés: mérgezett kukorica kiszórása, a száraz Időben mértéktelenül elszaporodott pockok.' mézei egerek ellen. Emellett tart még az őszi per­metezés, és néhány száz. hek­táron hátra van a talajerő* utánpótlás is. Ugyanakkor a munkából már kivont gépeknél megkez­dődött a téli nagyjavítás, ami­re Budaörsön, Kaposváron és Nyíregyházán rendezkedtek be iparművész a termelőszövetkezetben Keresettek a kerti medencék Ha csak annyian látták vol- Jiaa gyáli Szabadság Termelő­­szövetkezet üvegszálas poli­észter szabadidőtermékeit, ahányan a Kömlődd halász­­csárda felé igyekeztek az őszi BNV-n, az sem mondható kevésnek. De annál jóval töb­ben nézték sóváran a kisebb­­nagyobb fürdőmedencéket, tetszéssel a kerti bútorokat és e> formatervezett, úgynevezett strandkajakot. amely nem sodró vizek közlekedést esz­köze, de remek szórakozást nyújt mondjuk a Balatonon. A gyáliak portáján jókora •Imák illusztrálták, hogy azért a mezőgazdaságtól sem sza­kadtak el. A mosolygó piros gyümölcs is volt olyan szép, mintha iparművész alkotta volna, ám hasonlóan a többi terményhez, korántsem kama­toztatja úgy a befektetett energiát, mint az ipari ágazat és ezen belül az Agroplast­­üzem. A tizenhét esztendővel ezelőtti kezdetről és a leg­újabb tervekről, elképzelések­ről beszélgetünk Balázs György vegyészmérnökkel, aki annak idején a műveletekhez szükséges első ecseteket vásá­rolta és Antalóczy Györggyel, aki szintén nem újonca téesz­­nél, meglehetőse?' új , viszont az, amit most csinál: a mar­ketingmunka. Ötféle méretben ~ Valamikor termelőszövet­kezeti közös vállalat kereté­ben működött az üzem — kezdi Balázs György üzem­vezető. — 1972-ben vette meg a gyáli szövetkezét, azóta hív­ják Agroplastnak. Eredetileg sertéstartó épületek készültek itt, ez azonban lefutott, úgy hogy alaposan körül kellett néznünk, milyen tervek alap­ján, kiknek és rhit gyárthat­nánk. Két éven belül azután sikerült 50-60 milliósra fel­tornászni a termelési értékűn-:, két. A, felfelé ívelés egyen­letes volt; 1982-bén már 130 milliót hozott az üzem, ekkor azonban hozzánk is „begyűrű­zött” a gazdasági visszaesés, a beruházások csökkenése. Addig azonban igazán síép megrendeléseket teljesíthet­tek. Valószínűleg nem vagyok az egyedüli, aki nem tudta, a metró peronülései Gyálról származnak, ahogy a Fradi­­pálya újságírói tribünje is a kezemunkájukat dicséri. A virágboltok ismert piros műanyag berendezései az iro­da faláról köszönnek vissza, míg egy másik fotó a Ther­mal Hotel gyógykádjait ábrá­zolja. És akkor még nem szól­tunk a vízszínű kerti meden­cékről, amelyek eleinte az NSZK-ban és Ausztriában lel­tek; gazdára. Kevésbé muta­tós, annál hasznosabb az a sok-sok nagyüzemi gépi per­­métezőtartály, amely szintén Agroplast márkájú. Az állami pénztárcák lapo­sabbá válásával stratégiát kellett váltani. Megcélozták tehát a lakossági piacot. A ker­ti bútorok — székek, aszta­lok, napozóágy — no, meg a pancsoló, mert a régi szériára ez a név illik, kapósak lehet­nek itthon is — gondolták. S valóban, a medencék ma már, a pillangó formájúval együtt, ötféle méretben készül­nek; a legnagyobb hagyomá­nyos alakú húsz centi híján hét méter hoSszú, 360 centi­méter széles és másfél méter mély. A vásáron most mutat­ták be ezeket először, s közü­lük a legtermetesebb, 84 ezer 400 forintos Balaton IV, ott helyben elkelt. A BNV-pre­mier különben roppant jól si­került, csak kerti medencéből hatvannégyet rendeltek meg, s Összesen 3 millió forint hasz­not hozott a jelenlét. Az is kiderült, hogy itthon és kül­földön is szívesen vennének 8X4 méteres fürdözőt is. Eh­hez rövidesen megteremtik a gyártási feltételeket. Testhez álló csúszda — igen. A gyors és rugal­mas reagálás manapság elen­gedhetetlen — veszi át a szót Antalóczy György. Az igények mind színvonalasabb kielégí­tése indokolta például, hogy főállású formatervezőt alkal­mazzunk. Az persze csak a dolog egyik része, hogy tetsze­tős legyen a portéka. A má­sik, hogy el is adjuk. Már­pedig a kereskedelem nem­igen segít minket ebben. A koc­kázatban nem osztoznak, leg­jobb esetben is csak bizomá­nyi értékesítésre vállalkoznak. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy megalakítsuk a fejlesz­tési mérnökséget. A január óta működő szervezet feladata az új ötletek — akár bentről, akár külső személyiéi szár­mazó — felkarolása, az in­nováció és a piackutatás. Az Agroplast üzem belső struk­túráját is a követelmények­hez igazítjuk, amiben érték­elemző szakemberek segítenek minket. A vizsgálódás ered­ménye, amelytől a termelés és a gazdaságosság növekedé­sét várjuk, a közeljövőben születik meg. A tőkés export gyarapítása is határozott cé­lunk — külföldi és belföldi kooperációkkal, valamint ve­gyes vállalatok létesítésével. Ez utóbbival kapcsolatban már ígéretes tárgyalásokat folytatunk. A gyártás gépesí­tését és általában korszerűsí­tését is tervezzük, amennyire ez lehetséges. Mert mindenütt nem megy; az aprólékos munkát kívánó gyantázás, amellyel a mű­anyag testre az üvegszál erő­sítést felviszik, ecsettel, kézi munkával történik most is és hagyományosan asszonyok végzik. De a tervezésnél be­lépett a kor tudománya, a számítástechnika. A jövő­ben készülő csúszdáik testre­­szabottságát komputer garan­tálja. Láthatóan leleményesek a gyáliak, s termékeik skálá­ja is jóval szélesebb, mint amiről a fogyasztási cikkek vására képet adhatott. Még az üzemvezető szobájában felfi­gyeltem rá, hogy az egyik pi­ros székből kábel lóg ki. Va­jon miért? — kérdeztem. Nos, ez abból a sorozatból egy, amelynek többi tagja a győri stadionban szolgál. A csere­­játékos focisták izmai nem merevednek el, mert az ülő­alkalmatosság fűthető. Ugyan­az a speciális műanyag veze­ti az áramból nyert hőt a szarvasmarha-önitató vályú­ban és a lábrácsban, amely a mirelitüzemekben használatos. Megnőtt az étvágyuk Nem soroltunk fel mindent, kár lenne azonban megfeled­kezni egyik újdonságukról, a Sudár Sport nevű vitorlásról, amely 180 ezer forintot kós­tál. Aki jártas ebben a sport­ágban, tudja — olcsó ez a ha­jó. Igen, mert a tengereken is helytálló túravitorlás-héj­­szerkezetet elsősorban azok­nak ajánljuk, akik maguk építik teljesre. Így természe- i tesen kevesebbe kerül, mintha hasonló kategóriájú készet vennének. A Szabadság Tsz műanyag­­ipari üzeme a hazai termelés kétharmadát adja. Ök azon­ban nagyobb szeletet akarnak kihasítani a piacból, meggyő­ződésük ugyanis, hogy a tar­tós és tetszetős termékek al­kalmazási köre jócskán tágít­ható. Ezért hát a termelő­­szövetkezetekben újszerű szer-, vezet; a fejlesztési mérnök­ség. Szigcthi Teréz Nőttön-nőtt a kifizetetlen számla A leolvasó évente egyszer jön Ebben az esztendőben a szolgáltató cégek sorra ruk­koltak ki az újításokkal. Va­lamennyien a számlázási és díjbeszedési rendjüket módo­sították. Rész és egész Jogukkal élve: egyoldalúan, ezért érthető, hogy az intéz­kedéseket nem kísérte a lakos­ság örömujjongása. Nem kí­sérhette. hiszen beavatkoztak a családok kialakult, legin­kább a sovány pénztárcára alapozott pénzgazdálkodási szokásaiba Nemrég a városszerte ter­jesztett szórólapok soraiból értesülhettünk arról, hogy a Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat (Démász) is áttér. S hogy áttér, azt a díjbeszedők mozdulataiból egészen pontosan kivehettük, mert utóbb már nem olvasták le, s nem is rögzítették a mé­rőórák állását. Az új módszer neve: esztendőnként egyszeri leolvasáson alapuló számlázás és díjbeszedés. Erről beszél­gettünk Hegedűs Ferenccel, a Démász nagykőrösi' üzem­­igazgatóságának üzemgazda­sági osztályvezetőjével és Fa­zekas Istvánnal, a ceglédi ki­­rendeltség vezetőjével. — Mikor kelt életre a most búcsúzó rend? — Több mint húsz évvel ezelőtt. Azt megelőzően havi számlázással dolgoztak' a vál­lalatok. A most bevezetendő változat az áramszolgáltatás fejlődésének, a fogyasztói lét­szám növekedésének lenyo­mata. — Hogyan kell ezt érte­nünk? — Csupán Cegléden 17 ezer lakossági fogyasztót tartunk nyilván, akikhez eddig kétha­vonta vittük a számlát, s ilyenkor a díjbeszedő leolvas­ta a mérőóra számait is. Ha ugyan le tudta olvasni, mert a zárt ajtók miatt mind több­ször volt kénytelen dolgavége­­zetlenül távozni. Így aztán el­maradt a leolvasás és nőttön nőtt a kiegyenlítetlen szám­lák mennyisége. A külföldi cégek már hamarabb átvál­tottak az újfajta módszerre, s a hazaiak is fokozatosan meg­teszik ezt. Visszatért a tagság bizalma Magasabb osztályba léphettek — Ezek, kérem, a padlóra kerültek! Csak egy lehetőségük van: feltápászkodni és megvívni saját csatájukat. Ezek a szavak a Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Szövetsége vezető munkatársá­nak szájából hangzottak el még 1982-ben. Az illető nem túlzott, hiszen a hetvenes évek végén és nyolcvanas esztendők elején nemhogy az országos, a Pest megyei rang­sorban is hátul kullogott a Szentendrei Áfész. Hogy az. akkori vezetés miért- nem tudott elmozdulni a holtpontról, aat, most ne,, boncolgassuk, A Mészöv 'illetékesei:'előtt is nyilvánvaló volt: az áfészen csak radikális vezetőségváltás segíthet, s új elnököt csak kí­vülről szabad hozni a közösség éléré. De 'ki kívánkozik egy süllyedő hajóra? Hónapokon át nem is volt elnöke a szö­vetkezetnek. Amin nincs mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy az 1982íben elért 4 milliós nyere­ség a legalacsonyabb volt a megyében. A kö­vetkező év tavaszán végre akadt egy vállal­kozó Reich Ferenc személyében, aki Buda­­kalászon a pártbizottság titkáraként dolgo­zott és pártmegbízatásként kapta a feladatot: tegye rendbe az áfész szénáját. így lett 38 évesen a legfiatalabb elnök a megyében Reich Ferenc, aki korábban az if­júsági mozgalomban kezdte pályafutását, majd közgazdasági képzettséget szerezve iparvállalatoknál dolgozott, mielőtt Budaka­­lászra került. — Tudtam, nem lesz könnyű dolgom. De hogy milyen kemény fába vágtam a fejszé­met, az csak menet közben derült ki — em­lékezik vissza. — Nem volt például átgondolt fejlesztési koncepció, az iparban csak a tö­redékét használták ki a lehetőségeknek, pe­dig ez az egyik legjobban fizető ágazat. — És tagsági kapcsolat, ami a mozgalom nélkülözhetetlen eleme? — Nézze, erről nem szívesen beszélek, de meg kell mondanom, ez a kapcsolat igencsak formális volt, a tagok nem szívesen jegyez­tettek célrészjegyet. És sajnos belső hatalmi harc is dúlt a szövetkezetnél. Amit az első hónapokban a legfontosabb­nak tartott: megismerni a területet. Egy fü­zetben feljegyezte, mikor merre járt, kivel tárgyalt fontosabb ügyekben. Felkereste az áfész valamennyi üzletét, intézőbizottsági ta­gokkal tárgyalt, de arra is szakított időt, hogy felkeresse az áfésztől nyugdíjba vonult dolgozókat. A feszített munkatempó, a 4—5 órai alvás, az álmatlan éjszakák kikezdték egészségét. Még ellenségeinek sem kívánja ezt az időszakot. Ám betegállomány után ott folytatta, ahol abbahagyta. Akkor már köny­­nyebb volt, ugyanis a csapat kezdett kiala­kulni. A városi pártbizottságtól és a Mészöv­től szabad kezet kapott. Ez azt jelentette: bukhat is nagyot, de ki is vezetheti a kátyú­ból a szövetkezetét. Az első eredmények még 1983-ban jelent­keztek. A nyereséget sikerült megduplázni. S mivel — a szólást idézve — az új seprű jól sepert, 1984-ben elérték a félmilliárdos árbevételt, s csaknem ' 11 milliós hasznot könyvelhettek el a 8,63-as jövedelmezőségi mutató mellett. Ez már annak a jele volt, hogy kezdenek kilábalni a gödörből. Lehetőségeik kihasználásától azonban még távol voltak. A tagság bizalma kezdett visz­­szatérni, mind többen nyújtottak anyagi se­gítséget a kereskedelmi hálózat fejlesztésé­hez, új élelmiszerbolt épült Visegrádon, Szentendrén, Dunabogdányban. S az embe­rek, a helyi lakosok ezt értékelték. És ahol bizalom van, ott dolgozni is könnyebb. Az új üzemeltetési formák bevezetésével hatéka-Rcich Ferenc áfész-eluok (A szerző felvétele) nyabb lett a kiskereskedelem és a vendég­látás, az ipar is megszilárdította pozícióit. Az áfész magasabb „osztályba” léphetett: III. kategóriából a II-ba. Ez — többek között — lehetővé tette a dolgozók jobb anyagi el­ismerését, újabb támogatást a vásárlási kö­rülmények javítására. A Szövosz rekonstruk ciós programjának keretében Szigetmonosto­ron bővítették az ABC-t, Kisorosziban újjá­épült a vegyes bolt, Pácsmegyeren is örülhet a lakosság a felújított üzletnek. Figyelemre méltó, hogy ma már a 102 üzlet közül 82 új üzemeltetési formákban működik! A bizalom légköre lassan teret hódított a központban dolgozók között is, Akik a szét­húzás tüzét szították, talajt vesztettek, az el­nöknek sikerült megnyerni a dolgozók több­ségének bizalmát. Nem kis részben azzal, hogy érdekeltebbé tette őket a jó munká­ban; csaknem valamennyien prémiumfelada­tot kaptak. Reich Ferenc elnök és mindazok, akik mellé álltak — bizonyítottak, megvívták a maguk kemény csatáját. Sereghajtóból a me­gyei középmezőnybe verekedtek fel magukat. Reich Ferenc — bár jól tudja, rengeteg még a tennivaló — érthetően bizakodó hangulat­ban készül a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusára. Van miről számot adnia. Hiszen csupán a taglétszám rövid idő alatt kétezerrel gyarapodott, s a célrészjegyek ösz­­szege 8 millió forint fölött van. Az idén a várható 570 milliós árbevétel mellett több mint 13 milliós nyereségre számítanak. Ki hitte volna mindezt három évvel ezelőtt? Annál inkább, mivel azóta jócskán emelked­tek a fenntartási költségek, szigorodtak a gazdasági szabályozók. — Ha szót kapna a kongresszuson, miről beszélne? — kérdeztük. — A jelenleg érvényes jogszabályok alap­ján könnyen súlyosan megadóztathatják azt a szövetkezetét, amely a Szövosz rekonstruk­ciós programja keretében felújítja az elhasz­nálódott üzleteket. Tehát változtatni kellene a szempontokon. S a bedolgozói rendszerrel kapcsolatban sem egyértelműek a jogszabá­lyok. Én úgy vélem, hogy az idegenforgalmi­­lag frekventált területen működő szövetke­zetnél ismerjék el a területi sajátosságokat. Az itt dolgozókat, lévén több a munka, il­lesse meg a bér-, illetve adókedvezmény. És azt is elmondanám, milyen nagy szükség lenne a szövetkezetek jobb együttműködésé­re, az áfész és a takarékszövetkezetek közös gondolkodására a szolgáltatások javítása ér­dekében. Koval Iván — Mi az új módszer lénye­ge? — Esztendőnként csak egy ízben, mindig azonos,, de nem mindenkinél ugyanabban a hónapban ' Olvassuk le a mérőóra állását. Viszont nem lenne jó, ha a teljes évi fo­gyasztást egy összegben kelle­ne kifizetni, .ezért alkalmaz­zuk a részszámlákat. Ezzel a részszámlával kéthavonta, vagyis esztendőnként öt alka­lommal jelentkezik a díjbe­szedő. A számlákon azonos összegek szerepelnek, mégsem átalánydíjról van szó, mint azt sokan gondolják. A végel­számolásnál — megint csak a mérőóra segítségével — derül ki, hogy valaki többet, avagy kevesebbet fizetett-e be, mint. az egész évi fogyasztása volt. Fából vaskarika — Hogyan állapítják meg, mi kerül a részszámlákra? — Egyszerűen rögzítjük az előző 12 hónap befizetéseinek számtani átlagát. — Ebből az következik, hogy csupán véletlenszerűen fordulhat élő olyan eset, ami­kor a részszámlával pontosan annyi tartozást egyenlítünk ki, mint amennyi áramot a vállalat szolgáltatott. — Igen, ez így van. — Vagyis az egyik esetben nem teljesített, a másikban pedij túlteljesített szolgálta­tásért fizetünk.■ Vegyük az előbbi példát. Mi jogosítja fel a vállalatot arra, hogy nem­­teljesített szolgáltatásért pénzt hajtson be?, — A közszolgálati szabály­zat lehetővé teszi ezt, de állí­tom, hogy lényeges eltérések Jfy sem lesznek. Ami erköl­csi .fedezetei is .nyújt, „ebhez, ae az, tógy a nagyobb téli és a kisebb nyári. fogyasztások végső soron kiegyenlítik egy­mást. Egyébként eddig is hi­teibe kapta mindenki az ára­mot, hiszen utólag fizetett, — A díjbeszedő tehát éven­te hatszor kopogtat. Ugyan­annyiszor, mint eddig. Első pillantásra az új módszer: fá­ból vaskarika. — Tény, hogy hathatós eredményt akkor hozna ez a változás, ha a fogyasztók fo­kozatosan áttérnének egy új számlafizetési módra, ha a díjbeszedőnek egyszer sem kellene kopogtatnia. Az OTP-s átutalási betétszámlá­ról van szó. Cegléden már most is több mint ezren fizet­nek így. A posta nem — Ez persze nem válik egy­hamar általánossá. De mond­juk a számlák helyett küld­hetnének postai bdfizetési csekkeket. Egy csekkel keve­sebb vagy több, teljesen mindegy, ha már úgyis sort áll az ember. — Ez sajnos nem megy, mert túl sokba kerülne a cégnek, és1 jelenleg a posta sem vállalja, mert nincs föl­készülve ilyen tömegű befize­tésre. Egyes helyeken meg­próbáljuk szorgalmazni azt, bogy a takarékszövetkezetben egyenlítsék ki a számlákat. Cegléd néhány külterületi ré­szén viszont más megoldással kísérletezünk. Az ott lakók a részszámla helyett befizetési csekkeket kapnának, s ezek­kel havonta 5.-e és 20.-a kö­zött kereshetnék, fel a kiren­deltséget. Ez utóbbi azonban még csupán terv. — Szórólapjukon szerepel, hogy ez az intézkedés a fo­gyasztók érdekeit is szolgálja. Mennyiben? — A vállalatról lehámlik egy csomó adminisztrációs feladat. Csökken a leolvasá­sok száma, s az ilyenkor elő­forduló hibák százaléka is. Varga Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents