Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 237. SZÄM 1986. OKTOBER 8., SZERDA Bevonulástól a leszerelésig Olykor a villafog is kicsorbul Nem kell kaszálni, kapálni...(?) Egy bizonyos Bercit azzal kecsegtet a nóta, hogy mi­helyst beáll katonának, azon nyomban jobb dolga lesz, mint tulajdon édesatyjának, mert hiszen nem kell ott se kaszál­ni, se kapálni, kizárólag a lá­nyok után járni. Na hát meg­nézném én azt az ifjoncot, aki e fölöttébb ósdi strófa hatá­sára beadja a derekát. Már csak azért is hamis a dal, mert a mai seregtagok mind több alkalommal segítik a békés építőmunkát. Esetenként ka­pával a kézben. Kaszáról nincs tudomásom, viszont ami a lá­nyokat illeti: a helyzet azóta' gyökeresen megváltozott. Tö­költék a kiképzésből. Persze a korengedélyes hon- védsrácokat sem a Berci-nó- gató hozta a Dózsa György laktanyába. Annál meggyő­zőbb: a behívó. Ebből a térti-, vevényes, expressz ajánlott nyomtatványból kapott névre szóló példányt a minap har­minc általános iskolás diák: komoly felhívást, szolgálatra szólítót. Igaz, ez a szolgálat csupán egyetlen napig tartott. A Bistyák Dezső ezredes pa­rancsnoksága alá tartozó egy­ségnek bevált és jó néhány esztendőre visszanyúló kap­csolata van a nagykőrösi Arany János és á ceglédi Földváry általános iskolával, valamint az abonyi József At­tila Nevelőotthonnal. E há­rom intézményből verbuvál­ták ... nem, nem verbuválták — vonultatták be jutalomból a szakasznyi újoncot. Az eme­leti KISZ-klubban csöndben, de lázasan folyik a beöltözés: bakancs, gyakorlóruha, sapka. A parancsnok tapasztalatai szerint a fiatalok körében né­mi idegenkedés tapasztalható a katonaélettel szemben, ami számtalan ok előidézte ellen­érzésben Ölt testet. Módszerek sorával próbálnak rajta eny­híteni. Romantikával kecseg­tetni bárkit is: hiábavaló vál­lalkozás. Használhatóbb és hathatósabb lehetőség bemu­tatni a honvéd-hétköznapokat a maguk valóságában. Ennek egyik állomása az iskolai hon­védelmi nevelés folyamatába beépített Egy napig voltam ka­tona akció, amit évek óta megrendeznek. Ízleljék meg a gyerekek, miként is telik egy nap zöld egyenruhában, hát­ha éppen a csupasz tényék se­gítenek hozzá azoknak a szem­léletbeli rendezőelveknek a kialakulásához, amelyek meg­könnyítik a majdani alkalmaz­kodást. A néhány órás szolgá­lat persze nem tehet csodát. Kötélhúzó rajpárbaj Nem fütyörész, nem rakja zsebre a kezét, nem beszélget, vigyázzba áll! Elvégre kato­nák volnánk. Akkor pedig so­rakozó! Az uniformizált vi­selkedés első szele megcsapja a civilből aljg megérkezett fiatalembereket, de azért iga­zi elszántsággal és Ecseri Ká­roly hadnagy vezetésével ma­síroznak az alakulótér sar­káig, ahol egy nagyobbacska táblán a felirat: ,.Á katona legyen bajtársias, érezzen fe­lelősséget elvtársai iránt!’’ Most ez az intelem kiegészül: És ne felejtsen el tízóraizni! Az alakulótéren jeles tulaj­donságokkal leli járművek so­rakoznak, gyorsak és korsze­rűek, ám a Merkúrnál egyi­kük sem rendelhető meg. Ter­mészetes, hogy a honvéd diá­kok érdeklődését leginkább az itt látható technikai eszkö­zök kötik le, hosszú ideig für­készik az addig ismeretlen be­rendezéseket. Rövid látogatás a csapatmú­zeumban, néhány gombnyomás a számítógépeken, majd Reg­gel János őrmester tornaórája következik. Rettentő kötélhú­zásba fognak a rajok, és egy­úttal kiderül, olykor a hadtáp- készlet villájának fogazata is hiányos. Ezer szerencse, hogy babgulyás szerepel az étlapon. Délután már az öregkatonák lomhasága lepi el a szakaszt. Pedig még hátravan minden honvéd kedvence, az alaki foglalkozás. Etty-kető, etty- kető ... jobbra át, balra át.., de már fél háromra jár az idő: pár perc múlva leszere­lés. V. S. És ne felejtsen el tízóraizni! A szerző felvételei A ztán egyszer csak nyugta­lanná vált a hajnal. Szo­kott útját járva, szokott pil­lantását küldte a csemői Is­kola dűlőre, de sehol sem lelte korán ébredő cimboráját. Szeptember volt, huszon­egyediké, vasárnap. A gara­bonciást kémlelte, hol van már, hol marad. Majd tovább- állt kényszerű pályáján. Pe­dig ott volt a garabonciás, hevert az ágyán, végleges álomban, végleges időben. Ja, a Ladányi! János Gazda! Városi úszóbajnokság Napsütéses, szép őszi időben nagy érdeklődés mellett ren­dezték meg a napokban a vá­rosi úszóbajnokságot, melyen a következő eredmények szü­lettek: 50 méteres gyermek fiú gyors ll. korcsoport: 1. Kelemen István, 2. Csasz- lovszki Péter. 50 méteres gyermek fiú mell II. korcsoport: 1. Kelemen István, 2. Csaszlóvszki Péter. 50 méteres fiú gyors I. kor­csoport: 1. Bozán Károly, 2. Bartus Imre, 3. Varga Tamás. 50 méteres gyermek fiú mell I. korcsoport: 1. Dudás György, 2. Varga Tamás, 3. Kelemen Péter. 4X50 méteres gyermek fiú gyorsváltó 1. korcsoport: 1. Bozán. Bartus. Erlich, Erdélyi. 2. Hajdú, Opra, Kelemen P., Kisfaludy. 3. Dudás, Kelemen I., Combos, Varga. 50 méteres serdülő leány gyors: 1. Mohos Marianna. 50 méteres serdülő fiú mell: 1. Zakar Ferenc, 2. Csendes István, 3. Gabai Csaba. 50 méteres serdülő fiú pil­langó: 1. Zelei Zoltán. 2. Ga­bai Csaba, 3. Skultéti Tamás. 50 méteres serdülő fiú hát: 1. Karsai Attila, 2. Csendes István, 3. Petneházi Antal. 50 méteres serdülő fiú gyors: 1. Karsai Attila. 2. Ga­bai Csaba, 3. Zelei Zoltán. 4X50 méteres serdülő fiú vegyes váltó: 1. Karsai, Ga­bai, Zelei, Csendes. 2. Orosz, Zakar, Petneházi, Kecskeméti. 3. Bíró, Skultéti, Roób, Far­kas. 4X50 méteres serdülő fiú gyorsváltó: 1. Karsai, Gabai, Zelei, Csendes. 2. Bíró, Skul­téti. Roób, Farkas. 3. Orosz, Zakar, Petneházi, Kecskeméti. 50 méteres szenior férfi gyors: 1. Tomcsányi Zoltán. Beck Mihály Lassanként véget érnek téli viszontagságaim, és elindul­hatok a hegyes-völgyes Csemö felé. Még soha nem vártam ennyire a tavaszt. Három kórház között két haláleset (anyám-{-nagybátyám), egyelő­re elég a gondokból, szeret­nék mindent magam mögött hagyni, esetleg elvonulni Cse- mőbe remetének. Addig azon­ban még sok a dolgom. Üj könyvemet nyomják, a követ­kező is csaknem kész. ezen a téren nincs mulasztásom, vi­szont a nők elhagytak, már csak a Múzsa jár az ágyam­ba, sivár ügy. Légy szives, érdeklődj né­mi trágya után (50—60 q). Zöldhalomba kellene, s ahogy a fagy enged, be is szeretném szántani, még februárban. 15-e körül mindenképpen megjelenek, és ha nap köz­ben érkezem, az iskolában ke­resselek Cegléden? A háztáji gazdaságot puszilom, neked a legesleglegcbbekct. Bp. 85. ll. 5. Miska Egy nap, talán 20 (?) esz­Küldöttválasztás a tanácskozásra Sikerekben gazdag öt év A városi pártbizottság pro­paganda- és művelődési osz­tálya a közelmúltban kibőví­tett ülésen tekintette át a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság hat ceglédi és egy abo­nyi tagcsoportja 5 éves mun­káját. A beszámolóban egye­bek mellett megállapították, hogy a közösségek tevékeny­sége — lamely a gazdasági, il­letve iskolai élet legkülönbö­zőbb területeire terjedt ki — színesebbé, tartalmasabbá vált. Felhasználták a mozgó­sítás mindenféle lehetőségét a programjuk megvalósításához. Feladatuknak tekintették az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a szocialista építés folyamatá­nak sokoldalú bemutatását, a szovjet ifjúság életének meg­ismertetését, a baráti kapcso­latok erősítését. Az iskolai tagcsoportok gaz­dái voltak helyi ünnepségek­nek. diáklevelezésnek, híradók szerkesztésének. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza és az országos elnökség gyak­ran látta el őket fotóanyagok­kal. Visszatérő látogatókként megtekintették az előbb emlí­tett intézményben tartott ki­állításokat. Az évenként megrendezett „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” elnevezésű vetélkedőn a közgazdasági szakközépisko­lások egyszer a megyei dön­tőbe, míg a szakmunkáskép­ző intézet diákjai kétszer az országos elődöntőbe jutottak. A kollektívákat az önálló MSZBT-diákkör is segítette, vetélkedők és egyéb rendez­vények — könyvkiállítás és -vásár stb. — szervezésével. Mindkét iskola irodalmi szín­pada és énekkara fellépett a városban. Az abonyi Ságvári tsz-beliek sírokat gondoztak szocialista brigádok bevonásával. A szov­jet nagykövetség közreműkö­désével két hősi halott hozzá­tartozóit kutatták fel, akiket többször meghívtak április 4-i és november 7-i ünnepsé­geikre. A Közgépnél hagyo­mánnyá lett, hogy a nőnapon a gyár dolgozó női mellett köszöntik a vendég szovjet asszonyokat is. De kapcsolatuk kiterjedt a termelésre is — gépek javí­tására és kölcsönzésére. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz a helyi és a kecskeméti szovjet alakulattal tart kap­csolatot. Pedagógusküldött­séget fogadtak, amelyet szil- vásváradi kirándulásra vittek. A 40. évforduló alkalmá­ból számos kulturális és po­litikai rendezvényt szervez­tek a tagcsoportok, így töb­bek között veterántalálkozót, városi szintű fórumot. Ez utóbbi rendezője, a szakmun­kásképző intézet, kétszer ka­pott az Országos Béketanács által adományozott emlékla­pot. Filmvetítések is Voltak, amelyek előtt a témában jár­tas szaktanárok mondtak be­vezetőt. A közösségek tevékenysé­gét eredményesnek és színvo­nalasnak ítélték meg a beszá­molóban. A szeptember 6-án megtartott megyei MSZBT-ér- tekezleten a november 22-i országos tanácskozásra Varga Erzsébetet jelölték egyik kül­döttnek. f. f. Találkozások Ezekben a napokban több üzemnél, intézménynél szer­veznek a nyugdíjasok részére találkozót. így október 10-én a Május 1. Ruhagyárban, míg 14-én délután kettőkor a kór­házban köszöntik a volt kol­légákat. Hangverseny Október 12-én, vasárnap délután fél 6-kor a pesterzsé­beti Csili kamarakórusa ad hangversenyt a ceglédi evan­gélikus templomban. A mű­sorban többek között Bach, Mozart, Mendelssohn és Liszt kompozíciói hangoznak el. Ve­zényel Zakariás Anikó. Köz­reműködik Patkós Irma érde­mes művész. Célrészjegyet jegyezhet A gazdasági vezetés egyre több helyen felismeri, hogy a szerény fejlesztési lehetőségek időszakában az emberek ösz- szegyűjtött pénzét kell mozgó­sítani. Ha kedvezőbb ajánla­tot kapnak, mint amit a ta­karékpénztár ígér, nyilván so­kan felajánlják fölös forintjai­kat valamelyik hitelképes vál- lalkbzáshoz. Nemrég a dánszentmiklósi és albertirsai Micsurin Tsz vezetősége fordult tagságához, meghirdetve a célrészjegy-vá­sárlási akciót. Azok, akik ezekből vesznek, és a tsz-szel mezőgazdasági termékértékesí­tésre szerződést kötnek, a ka­maton kívül még évi 5 szá­zalékos szerződéses felárra is számíthatnak. Cegléd a hazai lapokban A Délmagyarország augusz­tus 5-i számában jelent meg Csíkos Ferenc felvétele Két­éltű autógumik címmel, amely Cegléden, az új szennyvíztá­roló medence rézsűvédelménél alkalmazott új eljárást mutat­ja be. A felvétel szinte vala­mennyi hazai napilapban megjelent, így például a Zalai Hírlap augusztus 9-i és a He­ves megyében megjelenő Nép­újság augusztus 19-i számá­ban is. A Zalai Hírlap munkatársa a Ceglédi Állami Tangazdaság cifrakerti kerületében járt, és beszélgetett az ott építőtábo­rozó zalai diákokkal. Tapasz­talatairól, élményeiről az augusztus 11 -i számban szá­molt be. A Vasárnapi Hírek augusz­tus 17-i számában megjelent Jelek, emlékek című képes tu­dósítás arról szól, hogy egy időben két kiállításon is lát­ható volt a Cegléden élő Apáti-Tóth Sándor fotóanyaga. A Képes 7 augusztus ' 23-i számában megjelent Virággá megyünk című tudósítás be­számol arról, hogy a debre­ceni virágkarnevált követően a Halászbástyán és környékén augusztus 23-án rendezték meg a virágok ünnepét. Az est fénypontja a vásári mu­latság volt, ahol a Ceglédről érkezett virágfüzérek között választották meg a virágki­rálynőt. Á Népszabadság augusztus 29- i számában jelent meg az Üj Volán-pályaudvar épült Gödöllőn című tudósítás, melyben azt olvashatjuk, hogy jövőre Cegléd kap hasonló lé­tesítményt. E lap augusztus 30- i számában Iskolaavatók több településen címmel arról olvashattunk, hogy tíz tanter­mes iskolaszárnyat és egy há­romezer adagos konyhát adtak át a ceglédi Bem József 203-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A Magyar Nemzet szeptem­ber 18-i számában megjelent Kisfaludi Sándor halálára cí­mű írásban az Országos Pe­dagógiai Könyvtár és Múzeum szeptember 11-én elhunyt nyu­galmazott osztályvezetőjére, a Könyv és Nevelés folyóirat szerkesztőjére emlékezik. Kis­faludi Sándor 1916. október 23-án született Homokbálvá­nyoson. Családja később Ceg­léden telepedett le, itt töltötte gyermek- és ifjúkori éveit. Ro­konai ma is élnek a városban. összeállította: Kósik Lajos tendővel ezelőtt: Ladányi le­huppan a vicinálisról a zöld­halmi megállónál, körülnéz, s csalhatatlan ösztönnel a kör­nyék legnagyobb épülete felé veszi az irányt. A házban pe­dig az akkoriban már a nyugdíjhoz közeledő Máté Imre iskolaigazgatót találja. Jó helyen kopogtatott. Csön­des borozgatás közepette ke­rül szóba, hogy Ladányi nyu­galomra vágyva, szőlőskert övezte kunyhót keres magá­nak. Az igazgató úr ismeri a borvidék portáit, s rögvest ja­vaslattal áll elő. Nőm tudni, a költő miként vetődött Cse- mőbe, da valahogy így telepe­dett meg az Iskola dűlőben. Alkotóház — ezt írta (má­zolta) ki a rozzant tanya ka­pujára. s jött, mint aki haza­jön. Időközben a tanítói la­kásban Máté Imrét Szűcs Jánosék (János gazda!) vál­tották fel, Ismeretségük 1975- ig nyúlik vissza. Az év nagy részét Csemő- ben töltötte; ha útja nem külhonba vitt, vagy nem kó­szált el országot látni, az Al­kotóházban múlatta napjait. Dolgozott és ismerkedett a helybeliekkel. Apró szőlősle­lek szegélyezte a kunyhót, az udvaron tyúk, macska, kutya lábalt. Utóbb másfél holdnyi szőlőt is bérelt, de betegség aprózta erejének ez már túl nagy teher volt. Lételemét az ismerkedésben, a környék megismerésében lelte. Kap­csolatai mindinkább bővültek, s miközben tejet hordott Kisséktől, megnyílt előtte a földes gazdák, a kistermelők világa. Irtózott a hivatalos nyilatkozatoktól, ezért messze kerülte az illetékeseket. Nem úgy a hétköznapok emberét; szegénnyel s pénzessel egy­aránt megtalálta a közös han­got, nem mérte szűkén a be­szélgetésre szánt időt. A köz­ség életének legfontosabb ügyeiről a körorvos, az in- szeminátor és a kocsmáfos társaságában szerzett tudo­mást. A dűlőbeliek szerették La­dányit. Köteteit még azok is őrzik, akiknek sohasem akadt dolguk könyvvel. A Miska bácsi nagy költő. A Miska bácsi nagy költő — mondo­gatták a szomszédok —, mert látni a tévében, hallani a rá­dióban, Írnak róla az újsá­gok és megjelennek a versei. Ja, a Ladányi, legyintettek mások, akik kocsmázó hírét és esendő közelségét önmaguk felértékelésére próbálták ki­használni. János Űr! Mostanság egy kicsit elha­nyagoltam Csemőt, de az az igazság (mindamellett, hogy nincs igazság), hogy szegény szívemet kikészítette a meleg, és állandóan orvosközeiben kellett maradnom. A testvé­rem is megérkezett, hazamen­tünk szülőfalunkba (ott is orvosnál laktunk, tehát nem volt vész), Csemön meg amúgy is minden kiégett... Köszönöm, hogy őrzitek egymást a kutyámmal, de el kellene valakinek ajándékoz­ni, ugyanis a tél felét Párizs­ban töltöm (ami marhaság tőlem, hiszen Csemön is tölt- hetném, Jaczina Pali és Kiss Laci szomszédságában!), így aztán egereken kívül nem ér­demes nekem ilyen vándor- élet közepette állatot tartani (azokat se tudom rendesen etetni...) Jánoskám, húszadika körül azért megfordulok Csemön és megkereslek. Addig is barát­sággal üdvözöllek, háznéped­del (fehércselédekkel) egye­temben: Miska 85. S. 13. írásra a hajnal idejét ke­reste, mikor még nem toppan­hatott be seriki. Az udvaron álló diófa alatt, rozoga asztaj- nál. egy farönkön ülve dolgo­zott. Bár télidőben inkább éj­jel rótta a sorokat. ..Mint fáradt, nehéz kő a parton, / arcom a Napnak odatartom. / Magamra csu­kom szempillámat, / kerüljön el a kóbor bánat. / Ne kísért­sen szerelem, isten. / üldö­géljek kicsit a nincsben. / Szokjam, akár vackát az eb.,' közeledő nagy csendemet.” Szeptember 21-én Ladányi végleg a csöndé lett. Varga Sándor ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) A csendre készülődve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents