Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
\ Szabálytalan művészportré Babéraratás s ami mögötte van NEM LESZ ez művészportré. Interjúnak pedig végképp • szabálytalan. Amikor' a televízióban a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny közvetítésekor megjelent Mocsári Károly ka- maszos, kicsit fáradtnak látszó — talán pem veszi zokon, ha leírom —, csibészes arca, a monoriak felkapták a fejüket. S miután átvette a második díjat, ami felért a győzelemmel, hiszen első díjat nem adott ki a bírálóbizottság, né- hányan felkeresték helyi szerkesztőségünket, mondván, hogy bár az ország sajtója nyilván visszhangozni fogja Mocsári Károly nevét, azért a Monori Hírlap feltétlenül írjon róla külön is, „hiszen ö a miénk”. Az „interjút-' kissé kalandos úton sikerült lebonyolítani. Mocsári Károly édesanyja a monori zeneiskola titkára: ő vállalkozott rá, hogy néhány előre megfogalmazott kérdésünket továbbítja érthetően elfoglalt fiához, s örömmel, készséggel állt elébe egy vele történő beszélgetésnek is. így lett a kérdésekből-vála- szokból és a beszélgetésből egy szabálytalan műfajú írás, amelytől azt remélem, büszkéknek és irigykedőknek, elfogultaknak és 'elfogulatlanoknak is megmutat valamit abból, amiből többnyire csak a babéraratás perceit ismerjük. Kérdések és válaszok. — Kemény munkát jelentett-e idáig eljutnia vagy — adottságai révén — a zene mindig „játék” volt? — Volt idő, amikor játéknak vettem, de az utóbbi években ezt már nem engedhettem meg magamnak. Ha pedig valakinek adottságai vannak, azt kemény munkával lehet csak kiaknázni. — Teljessé tette, teszi ez az életét, illetve: nem érzi-e, hogy néhány — esetleg fontos — dologból kimarad miatta? — Főleg régebben, de néha most is, nem túl fontos dolgokat is tudok sajnálni, amiből kimaradok. Például nem tudok egy baráti összejövetelre elmenni, vagy esetleg a külföldi útjaim során egy-egy város nevezetességeinek megszemlélésére már vagy egyáltalán nem vagy csak felületesen marad időmből. A másik oldal, ami viszont jobban izgat. az, hogy sajnos gyakran a fordítottját érzem, illetve éreztem. Vagyis: hogy a „más dolgok” miatt maradt kevesebb időm a zenével való foglalkozásra ... Ezt most nem részletezném. Kimaradt a gyermekkor — Beutazza a világot. Mit jelent Monorra hazatérni? — Tízéves koromig laktam állandó jelleggel Monoron, a többi tízet Pestre ingázással töltöttem, jóformán csak aludni jártam haza. Kevés a kellemes emlékem, soha nem volt külön szobám, ahová elvonulhattam volna. Talán a legfiatalabb húgomnak már köny- nyebb lesz a dolga. Egyszóval: régen a nyűgöt, ma pedig azt a helyet hívják számomra Mo- nornak. ahol a szüleim és a húgaim laknak. Húszéves lettem, mire megfelelő méretű lakást kaptak szüleim, előtte 48 négyzetméteren éltünk öten, és én ott gyakoroltam. — Mit jelent a művésznek, és mit az embernek a világjárás? — Nagyon fárasztó. — Érzi-e a népszerűséget? Felkészült rá, hogy keresett, „felkapott” művésszé válik? — Népszerűséget nem érzek. Itthoni relációban nem aggódom a „felkapottságra” való felkészültségem miatt, egyelőre ez ugyanis nem áll. Később fog eldőlni, hogy felkapott le- szek-e vagy sem. — Mik a tervei, a vágyai? — Inkább a vágyaimat sorolnám. Ilyen vágyam például egy kitűnő autó. amivel nem kell örökké szervizbe járni, egy saját lakás Budapesten . .. Terveim a koncertlehetőségek függvényei. A monori zeneiskolában most kivételesen mélységes a csend. Nem gyakorol egyetlen jövendő díj várományosa sem. Ez jó, Mocsári Károlyné amúgy is azon mosolyog, hogy kiszaladt a száján: „zongoramérgezése” van. Ez persze tréfa, de nem tudom, cseréltem volna-e vele, amíg végigizgulta a Liszt-verseny előtti egy hónapot. majd magát a versenyt, s végül a gálaesten innen-on- nan azt kellett hallania elsu*.- togott félmondatokból, hogy: „Na, most ennek a Mocsári Károlynak is jól megszaladt!” Mert a felszín igen csillogónak látszik. 1982: Spanyolország. Barcelona, ugyanabban az évben Hollandia, Szovjetunió. 1983: Görögország, 1981: Francia- és Olaszország, nagy koncert Montrealban és a Cziffra-alapítvány, valamint az angliai Terenc Jude-alapít- yány elnyerése. 1985: Anglia. Üj-Záland, földközi-tengeri út, texasi zongoraverseny, Mexikó ... Csakhogy volt egyszer egy kezdet is. — ...kétéves lehetett, amikor észrevettük, hogy abszolút hallása van, az ölünkben ült, és lejátszotta a harmóniumon. amit énekeltünk neki. Ezt bűn lett volna kiaknázatlanul hagyni, most is úgy gondolom, hogy kötelességünk volt végigcsinálni mindazt, ami később következett... De igen, nagyon sajnáltam. Kimaradt az életéből a gyerekkor, azt hiszem, ezt még mostanában is „pótolgatja”: rádióval irányítható autómodelleket vesz, komputert... Mocsári Károly 9 és fél éves volt, amikor a monori zeneiskolában lerakott alapok után Nádor György professzor — aki ezt követően tizenhárom és fél éven át tanította — felvételiztette a Zeneművészeti Főiskola kivételes tehetségek tagozatára. A kicsi gyerek ettől kezdve ingázott: kilométereket gyalogolt a monori Mikszáth Kálmán utcából a vasútállomásra, hajnali és esti munkavonatok tömegébe pré- selődve utazott, délelőtt a főiskolán tanult, délután a balettintézet általános iskolájában. Szakközépiskolás korában ugyanez ismétlődött, nap nap után. 4 — Iszonyú volt, de magamnak tehetnék most szemrehányást, ha akkor azt mondom, hogy hagyjuk abba. Egy kisgyerek még nem tud egyedül dönteni... MOCSÁRI KÁROLYNÉ rám néz: megértem-e, egyetértek-e? Pedig a háromgyerekes családban az erőfeszítés, az áldozatok. a közös és az egyéni küzdelem már bizonyíték az igenre. De mindez a most 24 esztendős Mocsári Károly és családja küzdelme volt. A büszkeség pedig — mindannyiunké. Koblencz Zsuzsa Ritkán tudósítunk a monori városkörnyéki bizottság üléseiről, hiszen azok afféle munkaértekezletek, amelyeken a körzetbeli települések tanácselnökei — és^. újabban elöljárói — rendszerint a mindennapi munkájukkal ösz- szefüggő tapasztalataikat cserélik ki, gondjaikat beszélik meg. A legutóbbi ilyen fórumon napirendre tűzött egyik téma azonban a szélesebb közvélemény érdeklődésére is igényt tarthat, hiszen a -két évvel ezelőtt megtartott ifjúsági parlamentek „következményeiről” volt szó. A helyi tanácsi vezetők tájékoztatása alapján összeállított beszámolójában Pintér Erzsébet, a Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács osztályvezetője hangsúlyozta, hogy az ifjúsági parlamentek a szocialista demokrácia sajátos fórumaiként jó célokat szolgáltak. Elsősorban ráirányították a figyelmet az ideg szerű ifjúságpolitikai kérdésekre, az aktuális termelési feladatokra, és jó terepet kínáltak a felnövő nemzedéknek a demokratikus jogok gyakorlásához. A tanácskozásokon elhangzott előterjesztések alapján kialakult hangulatból az is megállapítható volt. hegy a helyi vezető testületek többségükben jó gazdái az ifjúsággal kapcsolatos feladatoknak, s reálisan értékelik lehetőségeiket, adottságaikat. Két esztendővél ézélőtt talán még valamelyest enyhébb gondok szorították a helyi tanácsokat, de már akkoriban nyilvánvalóvá vált, hogy keletkezhetnek feszültségek az igények és a lehetőségek közötti különbségek miatt. Erre pedig mindenütt megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A körzet valamennyi községében intézkedési terveNagyapáink idejében a bor- 'vidéki embernek két otthona volt. Egyik a falu házsorai között, a másik a hegyháton. A présház adta nyugalom, úgy mondják, semmihez sem hasonlítható. Persze ott is volt szomszédolás. A szőlősgazdák ismerték a legrövidebb utat hazafelé is, vagy éppen a saját pincéig. S mint a nagykönyvben peg volt írva, ez a jó szokás apáról fiúra — a tőkesorokkal együtt — öröklődött. így volt ez Monoron is, a Strázsahegyen. Volt is, s van is. A százévesnél is régebbi • szőlőtőkék között százéves a kitaposott út. Amolyan „tűrt út”, de tudott, hogy az ősapák barátságának útja. Sajnos azonban ma már csökken a régi szokások kötelező ereje. Egyik-másik családban az ifjú generáció nem tud összhangba kerülni a hagyományokkal. Míg nagyapa, nagyanya a vállára kapott kapával, a karjára vett kosárral lépte a homokon a két sor szőlő között a rövidebb utat. vigyázva, egy levél se, egy szem szőlő se lássa kárát, hogy ott járt, a*hoodern ifjú már motoron próbálja — zajos dübörgéssel — szélesíteni a százesztendős gyalogutat. Törik a vessző, hull a gyümölcse. És ami a legfájóbb, tűnik a csend. Az évszázados mezsgyére pedig odakerült a keresztbe tett fa: „Tilos az átjárás!” Azután a „szerzett jogúak" felháborodásától izzik a hangulat. Néhol csendben, néhol átcsap hangos veszekedésbe. Régi jog, mai per Barátság helyett a harag útja Értetlenül áll az 10—80 évek. Hát nem lehetne, mint rég, jól megférni? S fiai a fülsiketítő járgányokon közlekedő unokáik miatt már perlekedni is kénytelenek. Bizony, így a régi, legfeljebb nótaszóiól hangos Strázsahegyen rég volt jóbarátok utódai vitatják, kö- telesek-e figyelembe venni a „tűrt utat”? Vajon kitől volt engedély? A választ már a tanúktól kapja a helyszínelő bíróság. Rág nyugosznak Monor öreg temetőjében, akiknek a nevét emlegetik. A családi örökség két jelenlegi tulajdonosa: P. J. és P. K.. valamint N. I. állnak perben. A Mendei út felől áramló jövésí-menést teszik. tették kát éve lehetetlenné. Ezt nehezményezik ugyan többen, de csak egyvalaki fordult bírósághoz. Állítja, a pincéhez száz éve is itt, ezen az elzárt úton jártak. A régi faoszlopok tanúskodnak. Öreg tőkék sorjai viszont mutatják, valaki elpusztította erős venyigéit. Tanúk sorakoznak fel. Bírói kérdésre: — Szolgalmi út-e a vitatott mezsgye? B. K. világosan válaszol: ..JVht 65 éves vagyok, de biztos’nmlom. ötödik osztályos voltaid, mikor naponta, itt. ezen azsúton jártam be az iskolába. Télen is. nyáron is.” F. J.: „Az én ingatlanom is fenn van. Enyém 1967-től. 1943-tól járok itt. apósoméké volt. Nyilvános út volt. Míg le nem zárták. Tönköly János itt húzta le kiskocsival régen a termést is. Régen, régen. Nem kellett engedély. Ez út volt.” K. P.: 1945 - óta van itt a szőlőm. Erre jártam évek során. P. J. felszólított, ez az út le van zárva. Húszpercnyi a különbség és a nagy kerülő mellett a fáradság, meg a megszokás... De tudomásul vettem, 73 esztendős vagyok. Azóta nem jártam a megszokott, régi úton. IC. N. Gy. „Nagyapámé volt az én örökségem. A szőlő 15 éve az enyém. Itt jártak át a 84 éves anyám, s a korabeli idősek világéletükbsn, most meg kerüljenek? Hogy idős emberek járnak gyalogosan, az nem lehet kifogásolható. Másutt is. sok helyen, járnak, van sok ilyen szolgalmi út a Strázsán! Hogy motorosán, az igaz, kifogásolható” — mondta a tanú. A helyszíni bejárás s a tanúk kihallgatása után a bírósági hármas indokoltnak látta. hogy indítványozza a békés megegyezést. így került sor az egyezség megkötésére, mindkét fél (felek!) megelégedésére: továbbra is szabad átkelni a szóban forgó szolgalmi úton a nyugdíjas korú idős embereknek, de mint az volt régen, csupán gyalogosan! í/ Motorkerékpár és minden egyéb jármű kizárásával. így szól az egyezség szövege. Különös hangsúlyt adva a jelenleg itt élő időskorúak számára szóló kedvezménynek, amely az esetleges új tulajdonosok számára nem jogérvényű. Alperes P. K. még hozzátette: „Soha nem zártuk volna ki az 'öregeket, ha nem indítanak egyesek fnár „motorosforgalmat” is. Majd megtoldotta: ..Üt végi kereplő, átjáró kereszt már volt a nagyapám idejében is.” Az egyezség megkötése után a végzést a bíróság a polgári törvénykönyv 148. szakasza 1. bekezdése alapján jóváhagyta, amit mindkét fél tudomásul vett. fi így lett jogerős, befejezett az a yita A Strázsahegy kissé megbolydult hangulata ismét helyreáll. S a pandázó szőlősgazdák vidáman szüretelhetnek, hisz megvédtek ősi jogaikat, melyeket az ükapák igen bölcsen, a barátság, a jó- szomszédság jegyében rendeztek így. S másként el sem tudták volna képzelni. Igaz. akkor még lóháton ment a szilajabb legény. Ma motoron, de neki már igazán nem számit az a vitás másfél-két kilométeres út, amely kerülő ugyan, de a Strázsahegy békéje is. Fekete Gizella két készítettek az ifjúsági parlamentek után — az ott elhangzottak alapján. Az adott körülmények között megfogalmazott elképzelések akkor reálisak voltak, hiszen senki sem ismerte még azokat a tényezőket, gondokat, amelyekkel a VII. ötéves^ tervben — elsősorban az anyagi források apadása miatt — meg kell küzdeni. Természetes, hogy most, amikor szinte mindenütt ismét áttekintik, hogy mi valósulhatott meg az akkori tervekből, akkor már a jelenlegi körülményeket kell figyelembe venni. Számolni kell azzal, hogy mivel a gazdasági egységek, intézmények elképzelései sem mindenütt valósultak meg, nem realizálódhattak teljes egészében a fiatalok éle; körülményeinek javítását szolgáló célkitűzések sem. Ez sok dologból tevődik össze, a pályakezdők bérei talán nem emelkedtek olyan mértékben, mint ők szeretnék, a családalapítás, az otthonteremtés támogatására sem mindig jutott annyi, mint kellett .volna. Tanácsi területen az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy általában a kommunális feladatok viszik el a pénzt, s a szükségesnél kevesebb jut közművelődési és sportcélokra, s általában a fiatalok szabadidőiben hasznos elfoglaltságának támogatására. Mindezekkel együtt azt is figyelembe kell viszont venni, hogy az óvodai ellátás a körzetben teljesnek mondható, csupán a Sülysáphoz tartozó Szőlőtelepen vannak gyermek- elhelyezési gondok. Egyes iskolákban ugyan még probléma. hogy két műszakban kell néha az ideálisnál nagyobb csoportokat tanítani, de Gyomron, Pilisen, Monori-erdön is új iskolaszárny, illetve tantermek épülnek jelenleg is. Egészében az ifjúság nevelésének és oktatásának területén lassú javulás tapasztalható — fogalmazott Pintér Erzsébet. A helyi tanácsok a saját fórumaikon is rendszeresen visszatérnek az ifjúságpolitikai munka elemzésére. Az eredmények mellett gondok, hiányosságok is akadnak, ezt kár lenne tagadni. Egy biztos azonban, ez a nemzedék jelenti a jövőt, a holnapi felnőtt-társadalmat, ennek megfelelően kell tehát foglalkozni velük. V. J. Segítőkész kisiparosok Üj buszmegállót építenek ki Ecseten a Rábai Miklós Művelődési Házzal szemben' a Bajcsy-Zsilinszky úton. Először előregyártott betonteknőket raktak 1c, amelyek elvezetik a csapadékvizet. Ezek lefedése után történhet meg a megálló végleges kiépítése. A munkában a község két kisiparosa is segített, embereikkel együtt, természetesen ingyen, a község javára. (Hancsovszki János felvétele) Kosárlabda Győztek a monori fényok A múlt héten a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium adott otthont az Országos Serdülő Kupa megyei döntőjének. Monort két gárda is képviselte: a Monori SE és a monori József Attila Gimnázium. diákjaiból összeállított csapat. Edzőjük Veres László. A házigazda gimnázium kosarasaival és a nagykőrösi Arany János Gimnázium tanulóival mérték össze erejüket, tudásukat. Az első mérkőzésen az SE fölényesen nyert a Kossuth gimnázium ellen. Végeredmény: 92-2 A legtöbb kosarat Kalocsa Ilona (27) és Monori Mariann (24) dobta. Csapattagok: Nagy Judit. Rendek Krisztina. Vladár Melinda, Csajbók Réka. Irimiás Mónika. Méhész Judit. A JAG csapata szoros küzdelemben, de legyőzte a nagykőrösiek kosaras lányait. Az első félidő végén még a körösiek vezetlek 10-i2-re. A második játékrész végeidé fordítani tudtak a jobb állóképességgel rendelkező mőnori lányok, így a végeredmény 28-22 lett a javukra Csapattagok: Volf Mariann (6), Kiss Ágnes (8), Gál Krisztina (7), Jávorszki Krisztina (5). Füstös Hajnalka, Hrobár Bea. Kirtyán Bea, Horváth Dóra. Varró Tünde. A döntőt 28-48 arányban a mindig fölényesen vezető Monori SE nyerte. így ők jutottak tovább A harmadik helyezett a nagykőrösi Arany János Gimnázium lett. a negyedik pedig a ceglédi Kossuth Gimnázium. Földvárszki Magdolna ISSN 0133—2651 (Monori Híriap) A fiatalokká! törődni kell Ma már mások a körülmények
