Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-30 / 256. szám
1986. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK 5 .Véres viharok őrtállója Elég-e a lelkesedés Isaszegen? Nemcsak a vendégeket, a gyerekeket is várja a falumúzeum Isaszeg, ez a történelmi múltjában sokat szenvedett település, ma virágzó község. így látja távolról a látogató a szabadságharc győztes c? itájának 50. évfordulójára emelt emlékmű talapzatáról. Az öreg templom dombja és a Bikas-tó magaslata körül terebélyesedik a falu, gomba módra szaporodnak a családi házak. Lakosainak száma már tízezer körüli. Valami hiányzik Elgondolkodtam, hogy az anyagi javak bősége vajon együtt jár-e a szellemi-kulturális élet gazdagságával. Természetesen vetődik fel ez a kérdés egy olyan község esetében, amelynek történeti hagyományai messzire nyúlnak vissza. Az ásatások szerint már körülbelül 4500 évvel ezelőtt a Bikas-tó környékén állandó jellegű emberi település volt. Sok nép fordult itt meg az évezredek folyamán, hosszabb ideig a szarmaták, a gátak, az avarok, a besenyők, a szlávok birtokolták. A honfoglalást követően is. ahogyan Szathmáry Zoltán, az egészséges lokálpatrióta szellemiséget őrző „nagy öreg” mondja. Isaszeg népe véres viharok őrtállója. Nemzetünk minden nagy történelmi fordulópontjában komoly szerepe volt. Mi más, ha nem ezek a múltbéli gyökerek azok, amelyek egy faluközösséget összetartanak, a hagyományok megőrzésére és e gazdag kulturális-történelmi örökség jelenben való kamatoztatására sarkallnak? így gondolkodik erről Pásztor Béla is, a Dózsa György Művelődési Ház népművelője, a falumúzeum vezetője, pedig csak felesége, Barkóczi Éva helybéli származású. Fiatalok, huszonhárom évesek és nagyon lelkesek. A falumúzeum Szathmáry Zoltán által megalapozott helytörténeti és néprajzi gyűjteményét aktívan szeretnék az iskolai oktatás és gyermeknevelés folyamatába illeszteni és újraéleszteni az egészséges lokálpatriotizmust az emberekben. A községben már hagyomány az őszi virággyűjtés és az emlékhelyek felvirágozása. A Bern, József Kulturális Egyesület és a múzeumbarátok köre irányította az október 5-i koszorúzást, amelyen nagyon sok iskolás gyerek vett részt. Kútba esett terv A falumúzeum kialakításakor szerveződött meg a baráti kör, amely azóta már nem élő közösség. Ha nincs közös feladat, akkor nem lehet összefogni az embereket, pedig már 160 tagja van. Pásztor Béla részben ezért fontolgat újabb tervet a fejében. Parkot kellene építeni, társadalAkvareUek és képversek Válaszra váró kérdések •ívísm»»S<í oomagsí gecaus A budapesÜ-.HNf'-ltis galériában Büki Attila festőművész-költő az elmúlt években készített huszonhárom akva- relljét és két képversét mutatja be, október 31-ig megtekinthető harmadik önálló kiállításán. Elmúlás és újjáéledés: e kettősség határozza meg a tárlat alaphangulatát. Az elhagyott homokbánya, az emberzsivaj nélküli. behajtott kapujú csárda, az elszáradt fa. a ködbe vesző tópart az el- hagyatottság, a haszontalan- ság érzését sugallja, míg a hófoltokkal takart, de vidámpiros tetejű épületek, a Solymári új házak vagy az Olvadás a megújhodó világ képeit mutatják. Egyesíti magában ezt a két szélsőséget az őszi szántás, ahol a télre készülő föld a holnap termésének magvait, is felkészült befogadni. A színek közül a barna, a sárga, a vörös mellett — elsősorban a háttereknél — dominál a kék, amelynek árnyalataiból építkezik a Balaton 1—III, sorozat is. Talán nem véletlen, hogy a ciklus első darabja ábrázolja a dühöngő vihar, a második a vihar előtti (utáni) hullámzás, míg az utolsó a szélcsend, a nyugalom pillanatában a tavat. Művészet és társadalom Ma, október 30-án délután fél hatkor a budapesti Kossuth Klubban a Művészet és társadalom című sorozat újabb előadására kerül sor. A sorozatot a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete és a TIT budapesti művészeti szakosztálya indította. Számos Pest megyéi érdeklődő is hallgatja ezeket az építészettel, szobrászattal, festészettel és számos más művészeti ággal foglalkozó rendezvényeket. A mostani előadáson Be- reczky Loránd főigazgató arról szól, hogy milyen szerepe van a Nemzeti Galériának a művészeti ismeretterjesztésben. A legfeszültségtelibb, a legizgalmasabb ' ál kotäs mégis a Híd. Erős, sötét színekkel megfestett, kivehetetlen éjszakai környezetben ívelő acél- szerkezetet látunk a képen. Miféle pontokat köt össze? Milyen mélységet hidal át? Biztonságos-e? Honnan, hová vezet? A kérdések tnegválaszolása a látogatókra vár. Zs. E, mi munkával is megtámogatva, itt a múzeum mellett. Ez újra összehozná a falu apra- ját-nagyját és az idelátogató iskolás gyerekeknek is lenne hol megpihenniük. Legalább öt év kellene a megvalósításhoz, mert egyelőre még a terület is a tanácsé. Ez a tettre kész házaspár nemrégiben hiába várta a falu ezer gyereke közül azokat, akik jelen akartak lenni az először meghirdetett játszóházban. A terv szerint a Hin- talan László által gyűjtött párválasztó, leánykérő, zálogkiváltás és tá n cos - mozgásos gyermekjátékokat tanították volna. Érdeklődők hiányában az a hat gyerek, aki mégiscsak odakeveredett, a kukorica szárából, csutkájából, csuhájából készített bábukat. Ez csak az első alkalom volt, nem kell elkeseredni — mondták. Az igaz ugyan, hogy az idősebbek nemigen szorgalmazzák, hogy a kicsinyek idejárjanak a falumúzeumba. Csak a vendégeket irányítják ide büszkeséggel, vagy inkább szokásból. A múlthoz nem méltó Azért én el vagyok keseredve és aggódom, mérlegelve a feltételeket. A tervek szépek. Még megvan a fiatalos lendület és lelkesedés, de meddjg? Hiába fekszik Budapesttől mindössze harminc kilométerre Isaszeg, éppen a gyermekek számára ez nem jelent kulturált szórakozási és művelődési lehetőséget. A Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság pénzszűke miatt a naponta négyórás nyitva tar- tású falumúzeumban, csak kétórás .mellékállásban tudja foglalkoztatni Pásztor Bélát egyedül, segítő személyzet nélkül. A tervezett park egyelőre még a tanács tulajdonában van, tehát a megvalósulás felé vezető út nulladik mérföldkövénél sem tartanak. Holott a történelmi múlt egyenesen predesztinálná a kultúra, a közművelődés felvirágzását. Ujj Írisz Novemberi Komoly zenei csemegék Szomorú esemény borítja fel a novemberi koncertrendet; Kórodi András halála. A kiváló karmester helyett november 3-án Ondrej Lenard vezényli a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának Brahms-estjét, november 19-én pedig Kovács János veszi át Ijelyét a Brahms- és Wopnér-művek előadásában Komoly zenei életünkben újra fájó hiány támadt. Elmaradt a Tátrai vonósné gyes ünnepi hangversenye október 19-én. Megalakulásuk 40. évfordulója alkalmából november 13-án lépnek fel a Zeneakadémián, Haydn-, Mozart- és Schubert-művekkel, Ismét fellép az I. István Gimnázium zenekara a Zene- akadémián, november 3-án Rossini-, Vivaldi- Mozart-da- rábokat játszanak. Kurt Kapj vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart 4-én, Kobayashi Ken-lchiro 12-én Mozart, Brahms, illetve Weber, Saint-Saéns, Ravel és Debussy műveit adják elő. Kodály-ösztöndíjas zeneszerzők szerzeményeiből lesz hangverseny a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában november 6-án. Külföldi vendégek szerepelnek a kisteremben 9-én; a Prokofjev vonósnégyes ad koncertet. Ránki Dezső zongoraestjét hallgathatják meg tisztelői november 15-én. Gazdag válogatást kapunk Liszt zongora- darabjaiból. Kocsis Zoltán és Perényi Miklós a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével november 18-án lép fel. A zenekart Lukács Ervin vezényli. Jandó Jenő 22-én Liszt ma gyár rapszódiáiból ' játszik, ugyanezen a " napolt' a kisteremben Pege Aladár komoly zenei nagybőgőestje lesz. Szintén a kisteremben kerül sorra 23-án a Bakfark Consort. Műsora; darabok az európai zene hat évszázadából A Mátyás-templom sem marad ki a novemberi hónap komoly zenei csemegéiből. Orgonaestjein 8-a és 21. , között Solymosi Ferenc, Hock Bertalan, Baráti István lépnek fel. Heti filmtegyzet Első kétszáz évem V-FIGYELO Egyetlen témakörnek, az erdőgazdálkodásnak szentelte egész adásidejét az Agrárvilág legutóbbi műsora. S ugyan hol másutt telepedhettek volna le Gyökér Ánd- rásék egy kis szakmai tercierére, mint a Pilisi Parkerdőgazdaság egyik különösen szép szegletében, ahol dr. Ber- dár Béla igazgató tudatta mindazt az előfizetők e tárgykör iránt érdeklődő százezreivel, amit a tölgyesek, bükkösök, telepítések és tarvágások tárgyában tudni érdemes éss kell. Az a bizonyítvány, amelyet az említett szakember kiállított, nagyjában-egészében elfogadható, sőt, bizonyos vonatkozásaiban jó. Igaz, a mi kis hazánk, úgymond, erdősültsége még elmarad az Európára jellemző 30 százalékos átlagtól, de felzárkózásunk jó ütemben halad és folytonos. Elsősorban azért mert az ágazat irányítói nem csupán vallják, de gyakorolják is azt a parancsolatot, miszerint az erdőgazdálkodás nem lehet szorosan vett vállalati ügy. Sokkal inkább az egész nemzeté, időhatárait tekintve pedig mindig több generációé, hiszen — hallhattuk — a fák beérésének ideje a 20 és 120 év között váltakozik, s így az apáknak, nagyapáknak kell gondoskodniuk az unokák majdani ligeteiről, erdőségeiről Annál ie inkább — s eredendő újdonságként leginkább ezt jegyezhette meg a kászüléktulajdonos —, mert ahogy szaladunk előre az időben, úgy lesz mind nagyobb szerepük az úgynevezett közjóléti telepítéseknek, tehát azoknak az erdőknek, amelyek elsődlegesen a városok közvetlen közelében kínálnak enyhet, felüdülést. Érdekes módon ez a rendeltetés még a szűkén vett szakma számára is annyira új, hogy mostanában igyekeznek elsajátítani a vendégfogadáshoz szükséges házigazdái viselkedésmódot, különleges ismereteket. A sok szép, több évszakban forgatott felvétel körítésében elhangzott tájékoztatás mindemellett még a fafeldolgozó ipar újdonságaira, így egyebek között a fabrikett pompás tulajdonságaira, valamint a L ignimpex külkereskedőinek sikeres üzletkötéseire is kitért — ők olyan faházakat értékesítettek nyugati piacokon, amelyek a jellegzetes német- alföldi keresztácsolatú épületek pontos hasonmásai —, de azért a legtöbb örömet mégis a pilist hegyek csodálatos szépségű lombrengetege, az ottani veterán törzsek maga- biztossága, az ágak utánozhatatlan játéka szerezte. No meg az a tudat, hogy minden sa- vasodás és egyéb baj ellenére igenis jó kezekben van a hazai erdőgazdálkodás. Irányítói, munkásai nem kapkodnak, hanem fölkészülten és meggondoltan teszik a dolgukat.- Itt, Visegrád tájékán kiváltképp ... Szakma. ggy különösen szép foglalkozást emlegettünk az imént, s folytassuk az alábbiakban, is a szakma dicsére: tével, a szakképzettség,, a fölkészültség fontosságának hirdetésével. Itt volt például a minap az a Családregény című műsor, amely a Polányi-családot mutatta be, a belőle származott és most száz éve született Po- lányi Károly közgazdász, szociológus alakjával a középpontban. Úgynevezett rétegműsornak szánhatták ezt — jó későn is sugározták vasárnap éjszaka —, mégis beszédtéma lett belőle: még azok is szóba hozták másnap, harmadnap, akiktől ez a századforduló környéki szellemi pezsgés, mint téma, igencsak távol áll. Honnan ez a tágabb körű kisugárzás? Nos, nyilván onnan, hogy egy olyan valakit —- nevezetesen Vezér Erzsébet irodalomtörténészt, Ady egyik legalaposabb ismerőjét, életmű-sorozatának gondozóját — kértek fel a forgatókönyv megírására és a kérdezésre, akinek a szóban forgó időszak a kisujjában van. Ismer minden irányzatot, és tud a megidézhető művészek, tudósok valamennyi kezdeményezéséről, cselekedetéről. Szakember — a szó legjobb értelmében véve. Ilyenekkel érdemes — és ilyenekkel kellene — dolgozni. dogoztatni máskor is. Például abban a filmszakmában, amelynek siralmas állapotáról a Stúdió ’86 legutóbbi adása oly keseregve tanakodott. Kivesztek a forgatókönyvírók — búsongta az Os- car-díjas Szabó István; tehát a szcenáriumok szerkesztéséhez értő szakemberek. Lám. itt is előbukkan a közös gond. amely mind több szegletből köszön vissza .., Akácz László Jelenet az Első kétszáz évem című új magyar filmből Vannak majdnem eleve reménytelen fil.mvállalkózások. Ezek töbhnyire attól reménytelenek, hogy valami olyan matériából akarnak filmet készíteni, am,i eredendően nem alkalmas az ebben a műfajban történő 'feldolgozásra. Krúdy, Joyce, vagy — mint legutóbb láttuk: Proust — írásművészetét filmre áttenni:* istenkísértés. Holott azon senki nem vitatkozik, hogy e három író kivételes művész. De hát annyira másolk az eszközeik, annyira az írásművészet az adekvát kifejezési formájuk, hogy aki az ő -r vagy a hozzájuk hasonló stílusú írók — művekből filmet akar csinálni, majdnem megoldhatat- lanra vállalkozik. „Alkonyodon, mint a fáradt szív” — írja Krúdy. Tessék ezt úgy filmre átírni, hogy sem a csodálatos hangulat, sem a gyönyörű, finom hasonlat, sem a szelíd szomorúság, ami ebben áz egyszerű mondatban ott lebeg, el ne vesszen, vagy hogy ne legyen belőle lefényképezett közhely. Egy Huszárik Zoltán tehetsége kellett hozzá, hogy a Szindbád Krúdyvaü egyenértékű legyen — filmen is. Huszárikok azonban ritkán Születnek, s Krúdyk, Joyce-ok és Proust ok is. Királyhegyi Pál, akinek egy ismert könyvéből most film készült, nem volt Krúdy. Pesti humorista volt, akivel egész életében csupa furcsa dolog esett meg. Nem mulatságosak, hanem furcsák, különösek. Mulatságossá ezek attól váltak, hogy Királyhegyi mesélte el őket. Az újságíró és humorista szakmában közismert és közszeretetnek örvendő, apró termetű Királyhegyi ugyanis elbűvölően. csodálatosan és lenyűgözően tudott mesélni. Még pontosabban: sztorizni. Mindent, ami vele történt — és vele mindig történt valami — azonnal sztorivá gyúrva mesélt el. És ezek a sztorik tele voltak ironikus, bölcs, olykor rezignált, olykor abszurd humorral. Értékük abban a pompásan felépített verbalitásban, az élőszónak abban a pillanat ihletében születő varázsában volt, amiben Királyhegyit mesternek tartották mind. akik ismerték Ha a történeteit leírta, már elveszett valami a hamvassá- guikból. De leírva is megmaradt a fő jellemzőjük: hogy apró életdarabkák, amelyeket az elbeszélő szavai (dumája — ahogy pestiesen, vagy smúzo- lása, ahogy király hegyisen ezt az elbeszélést nevezték) tettek élvezetessé és élővé. Ha a sztorikból kivettük az elbeszélő — a smúzoló — személyét, üres lett az egész. Ebből a sztoriáradatból kerek filmtörténetet kiötleni, s főleg: megragadni a smúzoló hangulati hatásait, visszaadni a verbális humort képi eszközökkel, megadni az egész dór log báját, kedvességét és fanyarságát — majdnem lehetetlen. Királyhegyi vagy élőben volt igazi, vagy olvasva élvezhető. Talán egy Huszá- r.iik-alkatú rendező meg tudta volna valósítani a lehetetlent: teljes egészében erre a kis emberkére jellemző filmet csinálni valamelyik művéből, vagy műveiből — akár az Első kétszáz évem címűből is, amin most az új magyar film alapszik. Maár Gyula azonban, aki a film forgató- könyvének írására i,s vállalkozott, s a filmet rendezte is, nem Huszárik-alkat. Benne az intuíció és az empátia, s a mozgóképre átfogalmazás kéanxa^u.fil’myászonra átgyúrásához. vagy eleve nem is igazán akart Királyhegyi-filmet csinálni, hanem a saját pasz- sziói után ment. Mely passziók inkább egy a filmkészítést jelesre megtanult mintadiák dolgozataként mutatják ezt a filmet, semmint Királyhegyi- adaptációként, Maár korábban, más filmjeiben is ilyennek mutatkozott; mostani formája nem meglepetést keltő. S azt is észrevettük eddig is. hogy legfeljebb egy nagyon intellektuális humor iránt van érzéke. Királyhegyié nem ilyen humor volt. Ezért aztán a humora nem is jön le a vászonról. (Azon túl, hogy a verbalitást sem sikerült képre fordítani.) Az eredmény: egy lassan csörgedező történet, amely nem is mindig követhető világosan; benne egy sót- lan, humortalan Királyhegyi- alteregó; s egy csomó közhely a fasizmusról a nyilasokról és a munkatáborokról, meg a laza erkölcsű lányokról és az unott filmcézárokról. Jobbnál jobb színészek szenvednek ebben a vértelen, humortalan, halovány és unalmas filmben. S szenved a néző is. Ha ismerte Királyhegyit és az írásait, azért; ha nem. azért Sólyomasszony A tudományos-fantasztikus filmeknek is sokféle változata lehet. Más típust képvisel a Csillagok háborúja, az E. T„ a Harmadik típusú találkozások. vagy Az elveszett frigyláda fosztogatói. És ismét más típus a most bemutatott Sólyomasszony. Ez az a fajta történet, amelyben a fantasztikum és a miszticizmus a realitással vegyül, s a mesés mozzanatok a legvalódibb környezetben jelennek meg. A rendező, érdekes módon, elég távoli film- vizekről érkezett ehhez a stílushoz, hiszen Richard Donner .nevét mi itthon egy sor Kő- jak-, Petrocelli- és San Francisco utcáin-film alatt olvashattuk. De ő csinált két szupersikert is: a Superman és az Omen az 5 munkája volt a 70-es években. A Sólyomasszonyban ez utóbbiakból használ fel stilá- ris elemeket, de megőrzi a krimik dús akció-sztoriját is. Ebben a XII századi legendában folyton történik valami. Oly mozgalmas, mint egy vadnyugati film — és folyton a realitás és a miszticizmus határán lebegünk, tehát az egész oly fantasztikus, mint egy mese. amelyben vallási motívumok is,' felbukkannak. A daliás Fekete Lovag és a világszép fsabeu szerelmének sejtelmes, titkokkal átszőtt története izgalmas élményt nyújt — bár egy kicsit hosz- szú. Kitűnő viszont, hogy az egész történetet egy kamaszgyerek szemével láttatja a rendező és az is kitűnő, ahogyan a középkori Itália helyszíneit — eredeti váraikat, erődöket felhasználva — megidézi. Takács István
