Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

198«. OKTOBER 22., SZERDA bártan Agrobotanikai Központ Lakat alatt a növényi magvak A technika vívmányainak alkalmazása olyan mellékhatá­sokkal jár, amelyekkel a korábbiakban nem számoltunk. Ezért tört meg a hatvanas évek korlátlan fejlődésbe vetett hite. Az iparosítás környezetszennyező és a nagyüzemi me­zőgazdaság intenzív növénytermesztésének hatására nemcsak az állat-, hanem a növényvilág bizonyos fajtái is kipusztul­nak. Ezt a folyamatot igyekszünk megfékezni — ha már megállítani nem lehet — különböző környezet- és természet- védelmi beavatkozásokkal. Európában egyedülálló Néhány évszázaddal ezelőtt még sokkal nagyobb összhang uralkodott a természet és az emberi társadalom között. Ügy mondják, leigáztuk a ter­mészet érőit, de ez a győze­lem nem egyértelmű. Vajon így az emberi kultúra nem került-e sokkal nagyobb ve­szélybe? A föld lakóinak szá­ma rohamosan nő, s a kétez­redik év végére , hatmilliiár- dan leszünk. Az élelmezési gondok megoldása valóban szükségessé tette, hogy a ga­bonafélék termesztésében a mennyiségi szempontok kerül­jenek előtérbe. Magyarorszá­gon az ötvenes évek elejétől alkalmazzák az úgynevezett hibrideket. Az azóta elhunyt dr. Jánossy Andor akadémi­kus azonban már akkor fon­tosnak tartotta a régi kultúr­növények védelmét, mivel ezek a természetes' kiválasztódás folyamatában kipusztultak volna. Hazánkban 1954-ben száz fajtakísérletj állomás mű­ködött, ami ekkor Európában egyedülálló volt. Gyűjtötték és tárolták a régi fajták mag­vait, megőrizve a bennük rej­lő. a tulajdonságokat hordozó géneket. Talán kevesen, tudják, hogy a búzának, amelyet a Közép- Tlsza vidéken életnek is ne­veznek, ma közel ötszáz faj­táját ismerjük. . Körülbelül negyvenezer (gén-) variációs formában termett meg Ma­gyarországon. Vetésterületünk­nek harminc százalékán ma is .búza terem, de á régi sok­színűséget elnyomó intenzív fajták száma mar csak tíz-ti­zenöt. Őszi színárnyalatok A tápiószelel Agrobotanikai Központban tett látogatásom célja az volt, hogy megtud­jam, mi ma a feladata egy, a régi íajtakísériéti állomáshoz hasonló létesítménynek, amelyről országosan és Pest megyében is keveset tudunk. Tápiószele határában, a vas­úton túl, díszfákkal benépesí­tett hatalmas kertben, szét­szórtan helyezkednek el az intézet épületei'. Az első utam dr. Nagy Miklós igazgatóhoz vezetett. Szobájának padló­ján tizennyolcféle kukorica he­vert: rövid, hosszú és lapított csövű, ritka és sűrű,. fényes és matt szemű, a legkülönbö­zőbb színárnyalatokban, a sárgásfehértől a kanárisárgán át a rozsdabarnáig. — Honnan származnak ezek a csövek? — kérdeztem cso­dálkozva. — Nem is tudtam, hogy ilyen sokféle kukorica ’ létezik! — Csak kukoricából körül­belül ezerkétszáz gánvariáció van Magyarországon, amelyet fel kell kutatnunk és meg kell őriznünk. Ezeket a példányo­kat nemrég gyűjtöttük Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye községeiben. Népi nemesíté- sű, tájfajtáknak nevezzük őket. Ebben a központban szántóföldi és fűszernövénye­ket meg zöldségféléket gyűj­tünk és tárolunk; háromszáz­húsz hektáron termesztjük és szaporítjuk. Az intézményt még 1959-ben Jánossy pro­fesszor alapította. Ma nem vagyunk önállóak; 1980-tól a Növénytermesztési és Minősí­tési Intézet (NÖMI) felügyele­te alá tartózunk. Komoly gon­dot jelent számunkra a régi fajták termőképességének -megőrzése. Napjainkban kez­dünk a bő termésű hibrid faj­tákról áttérni az ugyan ki­. sebb terméshozamú, de na­gyobb fehérjetartalmú növé­nyek termesztésére. Ez a kor­szerű táplálkozás szempontjai szerint - rendkívül fontossá vált. A régi fajták — legyen az bármilyen növény — azért is előnyösebbek, mert ezek év­századok alatt alkalmazkod­tak a magyar talajviszonyok­hoz, tehát ellenállóbbak. Nemcsak Magyarországon használjuk fel újra a növény- termesztésben a régi fajtákat, hanem máshol is. Nemzetközi kapcsolataink révén — ahogy mi mondani szoktuk — mag-, illetve géncsere-kereskedelem- ben vagyunk a világ országai­val. Tagjai vagyunk az ENSZ Mezőgazdasági■ és Élelmezési Szervezetének, amelyet két­évenként értesítünk állomá­nyunkról. Jelenleg annyi faj­tát tárolunk, tenyésztünk, ne­mesítünk, hogy szükségessé vélt a számítógépes adatfel­dolgozás. Három .nagy gépünk van. Ebben a központban ösz- szesen kétszázan dolgozunk, közülünk harmincöt a kutató: agrár-, kertész- és vegyész- mérnökök. Különböző labora­tóriumokban végzik a rész­feladatokat. Így a biokémiai laboratóriumban az enzim­vizsgálatok történnek, a kór- tani ban különböző gombás megbetegedéseket mutatnak ki, máshol a csírázóképességet vizsgálják folyamatosan és a tartós tárolás körülményéinek javítását célzó kísérleti mun­kák folynak. Az Agrobotanikai Központ területén Bárdy Agnes kalau­zolt végig. Már huszonöt éve dolgozik itt. Miközben a nem­zetközi magcsere lehetőségei­ről és a régi magyarországi fajták felkutatásáról mesélt, majd a fiatal szakemberek csábításának nehézségeit ecse­telte, eljutottunk az élettani főosztály laborjaihoz. Itt Si- may Endre beszélt munkájá­ról.- Kát éve végzett a Kerté­szeti Egyetemen. — Nem is tudom megmon­dani hirtelen, hogy hányféle gomba támadhatja meg az ál­talunk vizsgált növényeket. Számuk több ezer és ez a na­pi vizsgálatok során még nő is, hiszen mindig újabbakat fedezünk fel. A szakdolgoza­tomban növényi vírusokkal foglalkoztam. Az itteni la­borfelszerelés nem alkalmas ezeknek és a baktériumok­nak a vizsgálatára sem, de úgy tűnik, hogy a gombák vizsgálata is elegendő szelle­mi élvezetet jelent. A kórtáni labor szomszéd­ságában Horváth Zsuzsanna a vezetője a citológiai vizsgála­toknak, amelyek a sejt plaz- I májában lévő elváltozásokat és a sejtmagban lévő kromo­szóma-rendellenességeket mu­tatják ki. —r Minket az izgat legjob­ban, hogy a tárolás hatására mennyiben romlik el egy mag átörökítő képessége, azaz va.n-e kromoszómakárosodás a sejtekben. Húsz-huszonöt évig tudunk egy-egy magot tárol­ni. Először megszárítjuk, ez­által hat-nyolc százalékra le­csökken a nedvességtartalmuk, majd mínusz tizennyolc fo­kos hőmérsékletre kerülnek a magok. Alapigazság, hogy mi­nél alacsonyabb a hőmérsék­let, minél kisebb a víztarta­lom, annál hosszabb ideig ma­rad meg szaporodóképessé­gük. Az USA-ban már ötven­hatvan év a biztonságos tá­rolási idő. A csíráztató labort két esz­tendeje a lengyel származású Matkáné A. Klemiaczyc veze­ti. Férjével együtt dolgozik ebben a - központban. Az ed­digiekben az állattenyésztés problémái érdekelték, de ami­óta idekerült, megszerette a növényekkel való foglalatossá­got is. A szakmai kérdéseken kívül arról beszélgettünk, ho­gyan tudtak itt letelepedni, még Tápiószelétől is távol. Legalább odafigyelést — A központban van a szol­gálati lakásunk. Valóban ne­héz távol a világtól élni. Igaz ugyan, hogy közel van még Budapest is, de az oda utazás komoly pénzösszegeket igé­nyel. Az, hogy a férjem és én is kutató vagyok, kész anyagi csőd. Az én fizetésem 4000 fo­rint körül mozog, s ebből nem sok mindenre telik. A lehető­ségek sem túl biztatóak. A nyugdíjhoz közel áll óak is csak 6—7000 forintot . keresnek. Még az á7 szerencse, hogy mind a ketten szeretjük a szakmánkat. Én látok abban fantáziát, hogy Magyarorszá­gon a . növénytermesztéssel foglalkozzam, mert itt sokkal fejlettebb a mezőgazdaság, mint szülőhazámban. Mindannyian úgy vélték, hogy a központ ismertsége ha­zánkban sokkal kisebb, mint külföldön. A munkájuk fon­tosságát hasznosságuk bizo­nyítja, A külföldi elismerés nem biztos, hogy ellensúlyoz­ni tudja az itthoni megbecsü­lés hiányosságait. Ez az intéz­mény és dolgozói komolyabb pénzbeli támogatást is, de leg­alább nagyobb figyelmet ér­demelnének. Űjj írisz Kiállítótermekből Iparművészeti tárlat Szentendrén á V 'Ví» í.'.’jt wMn ■ ......H, Ki . , ■ Ili. , ’ ; f í :ÍM |, , Katona Szabó Erzsébet textilkompoziciója Mmmmm B. Urbán Teréz kerámiája A Pest megyei iparművészeti tárlat november végéig tekint­hető meg a Szentendrei Kép­tárban. A Bécsi Műhely anyaga Szentendrén a művelődési köz­pontba« várja vendégeit októ­ber as-ig. Kettőspont címmel kerámiakiáilitás látható no­vember 16-ig a müvésztelepi galériában. Solymáron a hely- történeti múzeumban november 10-ig mutatják be Sípos Szil­veszter faszobrait. A környezetkultúráért Az iparművészeti tárlatok csoportosítása Szentendrén, ta­láló ötlet, hiszen így a lá­togató a fejlődés folyamatát ős a jelenlegi keresztmetsze­tet is áttekintheti. A me­gyénkben élő iparművészek pazar anyagot vonultatnak fel: remekelnek az ötvösök és a textilesek, de szép üveg­munkákat és bútorokat is láthatunk. Egyértelműen be­bizonyosodik, hogy tárgykul­túránk kézműves részlege fejlett, s nem iktatható ki a gyakorlatból. Annál inkább sem, mert ez a magyar ipar­művészet történeti jogfolyto­nosságához tartozik. A szép­ség csak így érkezhet meg a tér minden szögletébe, az idő minden pillanatába, hogy a nagy és kis környezet esz­tétikumával boldogulásunkat vezérelje. Az igen jó átlagból is ki­emelkednek Engelsz József mértékadó mesterművei, ér­zékeltetve a magyar ötvös­művészet minőségét és irá­nyát. Több kezdeményezést láthatunk a textileseknél. Szuppán Irén és Katona Sza­bó Erzsébet kifogástalan színvilágú gobelinekkel és fa­liszőnyegekkel jelentkezik. Szépek Bartunek Katalin öl­tözékei, amelyek a megtalált tónussal nemcsak & nő ékes­ségei, hanem a hajnalt, délt és az éjszakát is reprezentál­ják a fehér, a halvány sárga és a lilás árnyalatokkal. Jel­lemző a sokrétűségre, hogy Asztal Csaba újdonságai mel­lett Pécsi László textiljei is gondclatébresztöek, s nemkü­lönben izgalmasak Molnár Elek és Zákány Eszter kerá­miái, Remsey Flóra és Sze­keres Erzsébet szecessziót és népművészetet folytató tö­rekvései. Munkásságuk ki­terjed Gödöllő, Szentendre, Nagykőrös, Vác, Dunakeszi térségére. A kiállítás külön színfolt­ja Raisza Gorbacsova ado­mánya, amelyet látogatása al­kalmából ajándékozott Szent­endrének; ezt a szép orosz kerámiát a rendezők külön tárlóban helyezték el. Kettőspontok E kettőspontok sokkal in­kább körök, fél- és egész gömbök. Arra utalnak, hogy a formák kettőzésével jobban' érzékelhető az eszme, amelyet hordoznak. Sok lelemény vil­lantja fel a kettőspont szüle­tését, természetét, de e cso­portos tárlat igazi nagy ese­ménye a szentendrei B. Ur­ban Teréz sorozata. Ő a tér rém tetten új formáit az ér­zelmek kifejezésére képes mozgósítani, ezért kerámiái a képzőművészet rangján szólr nak hozzánk. Bécsi Műhely A Wiener Werkstätte, a Bécsi Műhely 1903-tól 1932- ig működött és ténylegesen is hatott a magyar iparmüvé- szetre. Igaz, kölcsönösen, hit szén az osztrák szecesszió sem önmagába« állt, érlelő inspirációk érték Gödöllőről is a századfordulón. A Bécsi Műhely lényege a formakultúra visszafogottsá­gán alapulva teremtette meg a színek és a szerkesztés ma­radandónak bizonyult kon­centrációját. Az ékszerek, lám­pák, vázák indázó rajzolatai, kellemes tónusai és megnyug­tató tömbjei a helyes arány megtalálásával töltik be hi­vatásukat és akaratlanul is a Bauhaus mozgalom létjogo­sultságát serkentik. Gádor István pályakezdését köztu­dottan a Wiener Werksätte inspirálta. A szobrászatot lehet tanul­ni, a tehetséget nem. Sipos Szilveszter közel három év­tizede tanít Solymáron, kö­zel három évtizede farag, vá­lik a fa és a gondolat szövet­ségesévé. Losonci Miklós Kulturális vetélkedő Dabason Szerencsés szám a tizenhármas A győztes csapat. (Vimola Károly felvételei) más üzemektől érkezett, Pesl megye különböző települései­ről. Ahogyan Pere Magda el­mondta, a versenyzők az alap­szervezeti vetélkedő győztesei, a jók közül a legjobbak A felkészüléshez irodalom- jegyzéket és egy -eligazító te­matikát adtak ki, amelynek alapján megfelelően tájéko­zódhattak. Ezen a rendezvé­nyen három fordulóban, írás­beli feladatok megoldásaiul mérték össze erejüket, csak az utolsó forduló volt szóbeli, ami talán a legnehezebb, hi­szen itt villámkérdésekre kel­lett gyorsan, jó válaszokat ad­ni. Dr. Baross Gúborné, a KPVDSZ Központi Vezetősége kulturális osztáiyának- vezető­je, a zsűrielnök szívesen vál­lalta ezt a feladatot, mert a zenét és a költészetet nem­csak kedveli, részben műveli is, hiszen az ELTE Bartók Béla énekkarának volt hosz- szú éveken át a tagja. A leg­különbözőbb foglalkozású dol­gozók — a kereskedelmi ta­nulótól kezdve az áruforgal­mi előadón keresztül a vezető beosztásúakig — tettejc tanú- bizonyságot komoly művelt­ségről, tudásról. A KPVDSZ Pest Megyei Bizottságának titkára, aki A vetélkedőt G. Mezei Mária vezette t Az idén a magyar kulturá­lis élet két kiemelkedő alak­jára emlékezünk. Liszt Ferenc 175 éve, Tóth Árpád pedig 100 éve született,, éppen 1086- ■ban, amikor a zeneszerző meghalt. Tegnap a dabasi motelben, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Pest Megyei Bizottsága kultu­rális vetélkedőt rendezett. Kő­vári György, a Dabas és Vi­déke Áfész elnöke szívesen adott helyet ennek a rendez­vénynek. Pere Magda, a KPVDSZ Pest megyei kulturális bizott­ságának vezetője és 12 munka­társa állították össze a négy- fordulós vetélkedő feladatait. A versenyen részt vevő tizen­négy csapat közül nyolc áfész-t képviselt, hat pedig szintén a zsűri tagja volt, Menyhárt Erzsébet mondott üdvözlő szavakat és emléke­zett meg Liszt Ferencről és Tóth Árpádról. A vetélkedőt a Magyar Rádió munkatársa, G. Mezei Mária vezette. A versenyzők szemmel lát­hatóan izgultak. A ' Vác és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat csapa­ta — Biró Klára, Báron Sán­dor és Csüllög Tünde — a verseny elején úgy tűnt, sze­rencsétlen számot húzott, a 13-ast. Az asztalra négyféle kabaiababát helyeztek, bízva a győzelemben. Ügy tűnik, a. 13-as szám és a kabalák, vagy méginkább az alapos felkészü­lés és tudás megtette hatá­sát. Ők lettek a vetélkedő győztesei. A második helye­zett a 'Ruházati Kereskedelmi Vállalatot képviselő Vágó Fs- rencné, Lahoczkí Márta és Marton Ildikó lett. A harma­dik helyen a Dabas és Vi­déke Áfész végzett, amelyet Fickó Béláné, Kaldanecker Józsefné és Láng János kép­viselt. Minden versenyző egy em­léklapot kapott, az első hat helyezett pedig oklevelet és vásárlási utalványokat. Ez a győzelem inkább erkölcsi, mint anyagi haszonnal járt. A versenyzők szerint a vetél­kedőn való. részvételnél talán még fontosabb volt a fel­készülés, amely nagyon sok munka utáni olvasást, zene- hallgatást jelentett. Olyan in­tenzív tanulásra kényszerítet­te őket, amelyre amúgy nem juthat idejük. Ü. L

Next

/
Thumbnails
Contents