Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

váci Cilia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM 1986. OKTÓBER 18., SZOMBAT Hétfő délután kevesen Szokásaink öszvérmakacsok Emiékidéző gazdászlányok Megtanulták becsülni a munkát s Az elmúlt hetekben kedves, bensőséges születésnapot $ ünnepelt az ország jelentős középfokú intézete, a váci ^ Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskola. Az in- ^ tézet. 40 éves fennállásáról, eredményeiről, terveiről la- ^ punk már beszámolt. Most az iskola lételemét szorosan ^ meghatározó kollégiumi élet — ezen belül is a leány- ^ kollégium — egy-egy mozzanatát villantjuk fel vissza- S emlékezések útján, beleszőve egy pedagógus-életpálya s apróbb állomásait. Csak néhány hónapja él ^ az a tanácsrendelet, amely 5 a társadalmi munkaidő- § alap védelmében szabá- ^ lyozta egyes intézmények $ nyitva tartását, ügyfclfoga- ^dási rendjét. Ezek közül a Maian legforgalmasabb ötöt ^ kiválasztva kerestük a vá- $ laszt az intézkedés sikeres­ei ségére. Már elöljáróban leszögezhe­tünk annyit, hogy Vác váro­sában igen nehéz a meggyö- keresedett szokásokat akár a reform szándékával is meg­változtatni. Ezt a tömör véle­ményt a megkeresett intézmé­nyek dolgozóinak elmondásá­ból fogalmazhatjuk ilyen bát­ran. Ha a szokások ilyen megbonthatatlannak tűnnek is, nem jelenti, hogy az arra hivatottak nem tesznek meg mindent a változtatás érdeké­ben. Néma csend Az első véleményeket, ta­pasztalatokat a Társadalom- biztosítási Igazgatóság helyi kirendeltségének vezetőjétől kaptam, amelyek visszacsen­genek majd mások válaszá­ban is. Haskó György így kezdte: — Kényelemből, megszokás­ból sokan jönnek munkaidő alatt. De el kell mondani azt is, hogy akik hozzánk jönnek, csak kevesen . alkalmazottak. Sokan valamilyen okból kere­sőképtelenek,. . myugdíis&bk vagy kisiparosok, akik saját maguk urai, így a munkaide­jüket is ők osztják be. Ennek ellenére jobban járnának, ha igénybe vennék a nyújtott fo­gadóórás napokat. Ilyenkor ugyanis garantáltan nem kel­lene sorba állni. A piaci na­pok, kedd és péntek a legzsú­foltabbak. A legtöbben ilyen­kor jönnek délelőtt, ami a vi­dékiek esetében érthető is. I yenkor igyekeznek elintézni mindent bevásárlástól az ügy­intézésig. — Mi van mégis a nyújtott félfogadás idején? — Néma csend. Legalábbis 4—5—6 óra tájban. Sajnos a többi napokon a zsúfoltság oka a szűk hely, ami az ügy­félforgalom rendelkezésére áll. Csupán néhány ‘négyzetméter. Ezzel szemben három-négy­ezer ember kifizetését bírál­juk el itt. Ml járnak Az Állami Biztosító nemrég költözött mutatós, új helyére, ahol nemcsak kulturált körül­mények között, de tágasan is vannak. Tizenegy óra tájban bizony alig-alig tudtam elkap­ni egy szóra az ügyfélszolgá­lati előadót. A várakozók kö­zül sokan viseltek kék mun­kaköpenyt, többen „civiíben” voltak, de nem hiszem, hogy szabadságot vettek volna k> erre a napra. Tiba Árpádné megerősít: — Délelőtt vannak a legtöbben. Hétfőn is, amikor pedig 18.10-ig tartunk nyitva. Nem mondhatom, hogy ezen a napon délután már nem is nyitják ránk az ajtót, de lé­nyegesen kevesebben jönnek. Tiba Árpádné is megemlítette a piaci napokat, amikor előre tudják, mire számíthatnak. A VGV-nél, a hétfőn kívül szerda és péntek az ügyfeleké. A többi napokon a munka­társak általában területen vannak.. Lényegesen .kisebb ügyfélforgalmuk van, mert az ügyeknek csak kis , hányadá­hoz elengedhetetlen a szemé­lyes megjelenés. Martikán Gyula osztályvezető tudatos ügyfélirányításról számolt be: — Az ügyfeleinknek — ha levélben kell megkérni, ke­ressenek föl — általában a hétfői napot jelöljük meg és hangsúlyozzuk a hatig tartó ügyfélfogadást. így próbáljuk meg belopni a köztudatba azt az időpontot. Mi már február­ban, jóval a tanácsrendelet előtt áttértünk erre a rendre és szándékosan, a sikerére kí­váncsian, egy füzetbe vezet­tük, ki mikor jött. Akik hét­főn kerestek meg délután, azoknak kétharmada azokból került ki, akiket külön kiérte­sítettünk. Sajnos tapasztaljuk, hogy sokan délelőtt jönnek gyári kilépővel, pedig ha mondjuk kettőig dolgozik va­laki, akkor is itt talál még bennünket az adott félfogadá­si napokon. Az OTP-nél Mocsáry Jó- zsefné csoportvezetőt kérdez­tük a dologról, aki a hétfői nyitva tartásról szólva ennyit mondott: — Háromig csak- csak, de utána már elvétve van ügyfelünk. Ez nem azt je­lenti, hogy nincs dolgunk, mindig ad elfoglaltságot a már meglévő papírmunka. Van, amit el lehet intézni le­vélben is, ilyenkor azt vá­lasztjuk, de ha elkerülhetet­len, hogy behívjunk valakit, mi is hétfő délutánra kérjük. Ilyenkor az ügyfél is jól jár, mert gyorsan, sorban állás nélkül, nyugodtan megbeszél­hetjük az ügyét. Drága munkaidő Végül a városi tanács ügy­félszolgálati irodájába néz­tünk be, ahol megtudtuk, hogy fél öt után — a hat óráig tartó ügyfélfogadás da­cára — már ritkán kopogtat­nak. Vasku Ferencné előadó tartja a frontot, de ezen a napon nem került nagy erő­feszítésébe. Talán ennyire kevés az el­intézetlen ügy? Alig hiszem, épp az ellenkezőjéről panasz­kodik mindenki. Hát akkor? Lehet, hogy a hétfői napot, mivel csak délután kettőkor nyitnak, eleve mellőzik naptá­rukból ügyes-bajos dolgaikban járó honfitársaink? Nem tü­dőm, de van egy gyanúm: nemcsak a drága munkaidőt nem sajnáljuk, de talán sor­ban állni is szeretünk. Dudás Zoltán A Rádi úti nagyréten Vasárnap: vásár Használt gépkocsik piaca Október 19-én, vasárnap országos állat- és kirakodóvá­sár lesz Vácott, a Rádi úti nagyréten. Egyidejűleg tartják a használt gépkocsik vásárát az alsóvárosi sportstadion és a 2-es főútvonal közötti sza­kaszon. I Igazi őszi hangulat, amo­lyan indián nyár fogadta a napokban a város és a kör­nyező települések összetett honvédelmi versenyén részt vevőket a stadionban. A ko­rábbi hagyományoknak meg­felelően a honvédelmi ver­senyt és tö negsportnapot a KISZ városi bizottsága az MHSZ városi vezetőségével közösen szervezte. Az egész napos verseny sok fiatalt von­zott nemcsak a városból, ha­nem a környező települések­ről is. Riba István, a KISZ váro­si bizottságának munkatársa köszöntötte a felsorakozott csapatokat és a vendégeket, majd Márk József őrnagy méltatta a fegyveres erők napja jelentőségét. Az ünnepi beszéd után ki­tüntetéseket adtak át. Riba S akik emlékeznek: Nagy- bégányi Dezsőné tanárnő, aki csaknem két évtizeden keresz­tül, 1956—1973-ig volt a leánykollégium vezetője, a lá­nyok „vigyázó szeme”, min­denki Sári nénije: s néhány volt kollégista közgazdász nö­vendék. Az első percekben csak úgy röpködnek a felidézett emlé­kek, csínytevések tanárnő és növendékei ajkán. — Emlékeztek, amikor a „kis Kelemen”... hogy meny­nyit derültünk a ..., hát az komisz eset volt ám!... — így a tanárnő, s tekintetében olyan fények villantak, ami­lyenek csak kedves, szívbe vésődött emlékek újrafelidé- zésével jelennek meg az em­beri szemekben. — Hát arra tetszik-e emlé­kezni ... soha nem felejtem az első randim balsikerét. Sá­ri néni intelmeit.... na és a szilenciumi pisszepéstelen csendek, a takarítások, az es­ti villanyoltások, emlékeztek lányok? — így a tanítványok, s e félmondatok számukra diákéveik, életük szép pilla­natait jelenítették meg. Az emlékezés ki tudja meddig tartott volna, ha a tanárnő „No, de lányok!” felkiáltással, a régi, tekintélyt sugárzó ha­tározottsággal, immár kedé­lyesebben, végét nem veti. S íme, a volt tanítványok — ma már mind családanyák —, diákos megszeppenéssel, de mosolyogva némultak el. — Látja —' fordult felém a tanárnő —, még most is mi­lyen nehéz fegyelmezni őkets szeretettel tekintett végig ta­nítványain. — Bizony régen volt, ami­kor elindultam a pedagógus- pályán. A kecskeméti Gazda­sági Szaktanítóképzőben sze­reztem diplomát mint gazda­sági tanár. Pedagógusfamília vagyunk, ükapámig visszame­nőleg mindig volt pedagógus a családban. Nagyapám 40 évig volt debreceni tanító. Szabó Magda említi is egy könyvé­ben. Nagy lelkesedéssel indul­tam a pályán. Több évig ház­tartási gazdasági vándortan­folyamokat szerveztem és ve­zettem az ország minden ré­szén. Ennek célja az volt, hogy a gazdák a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt saját háztartásukban is felhasznál­ják. 1953-ban Vácra kerül­tem, mivel férjem a mezőgaz­dasági szakközépiskolában ka­pott tanári állást. 1956-ban kértek fel az akkor már diák­otthon leányrészlegének veze­tésére. Három lányom — kö­zülük az egyik pedagógus lett — éppen ekkor volt kollégista Győrben. Így az ők kollégiumi tapasztalatait is beépíthettem nevelőtanári munkámba. A koedukált — fiúk. lányok neve­lése együtt történt — diákott­hon a Honvéd utcában volt, Istvántól, a KISZ Központi Bizottság dicsérő oklevelét Zórád Sándor (Nagymaros) és Vince László (Vác) vette át. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozatát Bí­ró János (Hajógyár), az ifjú­ság honvédelmi nevelése te­rén végzett huszonöt éves munkájáért Honvédelmi Ér­demérmet kapott Mayer Jó­zsef (DCM), Marton Béla (Vendéglátóipari Vállalat). Tizenöt éves munkásságáért Szottfried Mihály (Püspök­szilágy), tíz éve végzett mun­kájáért Lencsés László (Kö­töttárugyár). Az MHSZ-ben végzett Kiváló Munkáért ezüst fokozatot kapott Szabados Zoltán (Kötöttárugyár). A ki­tüntetéseket Hrozina József, az MHSZ városi titkára adta át. Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek a sport­ma Sebes Imre utca. Az első időkben a lányok képezték a többséget, mintegy 80-ra tehe­tő a létszámuk. Később az is­kola „elfiúsodott”. A kezdeti idők nehezek vol­tak. Emeletes ágyak, zsúfolt­ság, kővályú, széngázillatú, hi­deg tanuló, meleg víz hol volt, hol nem volt. — Egy tanulóban több mint 100 diákra kellett felügyel­nünk, felváltva kollégámmal — akit a mai napig nagyra becsülök, kiváló pedagógus —, Kovács Józseffel. A szilenciu- mok alatt bizony szövődtek diákszerelmek, levélváltások. Mégis azt kell mondanom, hogy könnyebb volt azokat a gyerekeket fegyelmezni, mint a maiakat, kisebb létszámban. — A mostoha körülmények ellenére igyekeztünk otthont adni ezeknek a vidékről fel­jött gyerekeknek. De ők ma­guk is lelkesen, önzetlenül, a diákotthont magukénak érez­ve hoztak nemegyszer nem kis áldozatot érte. 1960-ban aztán — Pest megyében első­ként — kollégiummá nyilvá­nították diákotthonunkat. A működési engedélyt maga Ko­mócsin Zoltán és L osonczi Pál írták alá. Majd 1965-ben könnyebbé vált a helyzetünk, a fiúk különváltak tőlünk. — Emlékszem, az első „Munkácsy” televízióért, hogy megdolgoztak! De ők végeztek minden ház körüli munkát is, kertészkedtek, udvart, hálót, tanulószobát takarítottak. Se­gítettek a vacsoratálalásnál, mosogatásnál. Kimenő csak nagyon indokolt esetben volt, hasonlóan hazautazás is. Ké­sőbb. a ’70-es években mér­séklődött e szigorú megkötés — vélefnériyem szerint na­gyon helyesen, hiszen a gye­reknek szüksége van a szülői légkörre, a havonkénti egysze­ri hazautazásra. — A diáktanács a diákok önkormányzati szerve, olyan segítő partnerem volt, és olyan tekintélyt élvezett a diákság előtt, hogy nyugod­tan rájuk bízhattam például a szilenciumi felügyeletet, vagy akár a leckekikérdezést is. Nagyszerű dt-titkáraim voltak: Nagy Enikő, Surányi Ida, Kelemen Mária, később húga, Kelemen Magdolna, Mé­száros Lidi és sorolhatnám még a kedves neveket. De öröm volt nézni, amilyen sze­retettel fogadták és nevelték, vezették be a kollégiumi élet­be az elsősöket a felsőbbéve­sek. Annyi érzelmi gazdagság, kisugárzás volt azokban a gyerekekben, hogy a fáradt, szomorúbb pillanatokat is meg tudták színesíteni, akkor még 48 óra volt a kötelező munkaidőnk. — Szép feladatnak tartot­tam értelmileg, erkölcsileg, emberileg formálni, nevelni versenyek. A kispályás lab­darúgást egy időben több pá­lyán is játszották. Nemcsak a felnőttek, hanem az ifjú­sági csapatok és az úttörők is összemérhették ügyességü­ket. Kevesebb néző előtt és sokkal csendesebben folytak a sakkozók küzdelmei. Sokan próbálták ki tudásukat a lö­vészetben is. A sportversenyek mellett zajlottak az összetett honvédel­mi verseny küzdelmei, ahol a különböző akadályok igen­csak próbára tették a részt­vevőket. A harmincnégy in­duló csapat között így alakult a rangsor: a felnőtt férfiak­nál és nőknél a Kötöttáru- gyár csapata lett az első. Az úttörő fiúknál a váchartyáni, a lányoknál a Kötöttárugyár csapata diadalmaskodott. Az ifjúsági kategóriában az acsai lányok, fiúknál pedig a Kö­töttárugyár csapata bizonyult a legjobbnak. Az összesített, versenyben a Lőwy Sándor Ipari Szakkö­zépiskola végzett az első he­lyen a Kötöttárugyár előtt. S. J. azokat a lányokat. S most lá­tom és érzem igazán, évek távolából, hogy munkám nem volt hiába. A mai napig ka­pom tőlük a kedves hangú le­veleket, dísztáviratokat, s vannak, akik, mint akkor ré­gen diákfejjel, most felnőtt­ként panaszolják el gondjai­kat, keresnek fel, s kérnek ta­nácsot. Egy pedagógus számá­ra ez munkája igazi elismeré­se, és nem a kitüntetés. S ez kárpótol engem mindenért. 1975-ben megszűnt a leány- kollégium. Az a 10—15 léuny az akkor felépült Komócsin Zoltán Középiskolai Kollé­giumban kapott helyet. 1973- ban nyugdíjba mentem. De a kollégiumban töltött 17 év, az ötórai felkelések még mindig bennem vannak. — Mi a kollégiumban meg­tanultuk becsülni a munkát, s örülni munkánk eredményé­nek — veszi át a szót a „kis Kelemen”, Szabó Istvánná, aki — a tanárnő példájára? — szintén kollégiumi nevelő­tanár lett. Sári néni emberi, nevelői mentalitásából olyan értékeket hoztunk magunkkal a felnőttéletbe, ami egyfajta emberi gzadagságot is jelent. — Én még a legelső évfo­lyamban kezdtem Sári néni keze alatt — folytatja Kiflin- ger Kálmánná. — Még ma is előttem van a kép, amikor az udvaron lévő szénaboglyák tö­vében tömtük a szalmazsákot, vagy amikor cipőkefével me­szeltük ki beteg társunk szo­báját. Az emberi egymáshoz tartozást ilyen mélyen és iga­zul azóta sem éreztem, mint akkor, ott a kollégiumban. — Bizony, a kollégium a maga szigorú reguláival az életre nevelés szép iskolája volt — mondja Petróné Su­rányi Ida. — A kollégiumban kapottakat a mai napig hasz­nosítani tudom kollégista fiam nevelésében. No, és azok az esti „sutyorgások”, felolva­sások szívemben mind ked­ves, felejthetetlen emlékek. Szórád Ágnes Orvosi ügyelet Hétfőtől (20-tól) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Afra Tamás, kedden dr. Mehringer László, szerdán dr. Tóth Má­ria, csütörtökön dr. Kiss La­jos, pénteken dr. Afra Tamás, szombaton és vasárnap dr. Csupor Eva, a körzetben 24- én tír. Sipos Lajos, 25—26-án dr. Tesánszky Sándor. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Hetényi Katalin. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11—525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet szomba­ton reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnap reggel 8 órá­tól délig tart dr. Balogh Im­re, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a ré­gi városi fürdő épületében. Felveszünk Ettkafos-, hegesztő- és betanított munká­sokat Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Koetféner Terminál Leányválitsiai személyzeti osztályán Vác, Derecske-dűlő. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) Az 1986. |anuár 1-jén újjáalakult Közép-magyarországi Kőbánya Vállalat nógrádkövesdi központja feív&sz gyakorlott és szakirányú felső-, illetve középfokú végzettségű közgazdaságiosztály-vezetőt, anyaggazdálkodási vezetőt és előadót, fcenergeiikust, bányaművelési csoportba vezetőt, a számítástechnikai csoportba, számítógép programozásában és alkalmazásában jártas csoportvezetőt, valamint gépészeti és műszaki fejlesztési területre gépipari technikumot, szakközépiskolát, műszaki főiskolát végzett fiatalokat. Felsőfokú végzettségűeknek, térítésmentesen, 100 ezer forint letelepedési támogatást nyújtunk. Vócról rendszeres vállalati buszjárat Nógrádkövesdre. Fizetés: a rendelkezéseknek megfelelően, megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: a vállalat szemészeti osztályúr cím: Nógrádkövesd, 2691. Telefon: Nógrádkövesd, 2, 7. Vácott maradt a kupa Honvédelmi verseny

Next

/
Thumbnails
Contents