Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

1988. OKTOBER 18., SZOMBAT 9 EGYÜTT AZ UTAKON V­AZ ÚTINFORM JELENTI Herbait Rita: — A hét végén nincs jelentősebb forgalomkorlito­B&s u autópályákon. Az SÍ-es úton DunaltarasztlnáJ parkolót építe­nek, ezért útszűkület lassítja az előrejutást. Az 5. számú főúton köz­lekedők szintén szűkített pályán mehetnek, mert Örkény területén, a víznyelőrácsokat cserélik ki. Tovább tart a gázvezeték-építés Ceg­léd belterületén, s a Ml. számú úton, emiatt az erre haladók sebes- •égcsökkerítésre készüljenek. A Duna alacsony vízállása miatt a nagymarost, kisoroszi, vala­mint a szigetmonostori. Illetve a dömösi komp Csak személyeket szállít. Esztergom és Stueovo között a komp üzemel reggel fél 8-tól délután 4-ig, éránként szállítja az utasokat. EGY BALESET ŰJABB ANATÓMIÁJA Igen, még mindig a múlt heti balesetről vám szó. Ugyan­is még mindig sokakat itzgat az eset. Mi is történt valójában? Egy személygépkocsi vezetője figyelmen kívül hagyta a fény­sorompó tilos jelzését, a sínekre hajtott, ahol összeütközött egy vonattal, s meghalt. Ilyen egyszerű a dolog. Egyrészt. Másrészt azért sokkal bonyolultabb. Azt kellene kideríteni, hogy miért nem állt meg a példabalesetbeli ember a piros jelzést látva? Miért nem tartják (tartjuk) be a közlekedési szabályokat? Hiszen a fénysorompón átmenni, amikor tilos, nem más, mint sza­bálytalankodás. Igaz, sokkal veszélyesebb, mint például ti­losban parkolni. Bár ennek is megvannak a maga veszélyei. Varrnak, akik azt mondják, hogy túl sok a szabály és ha mindet betartanák, akkor nem is lehetne közlekedni az uta­kon. S ebben is van némi igazság. Vannak olyanok is, akik azt sérelmezik, hogy nem mindannyiunkra vonatkoznak egy­formán a szabályok, s ez sem teljesen alaptalan megállapí­tás. Bizonyára érzik ezt a közlekedés szervezői, irányítói is, lehet, tesznek is valamit ellene... Ám azt azért mindenkinek tudnia kellene, hogy ha egy lámpa pirosat mutat — és nem romlott el —, akkor ott ke­resztirányú forgalomra kell számítani, a közeledő vasúti szerelvények áltál automatikusan bekapcsolt fénysorompónál is; S összeütközni egy keresztben — esetleg nagy sebességgel haladó járművel —, adott esetben vonattal, ugyancsak veszé­lyes. Sőt, önveszélyes és életveszélyes. Végül megérdemelnek azok ts egy gondolatot, akik egy- egy ilyen baleset miatt nem tudják folytatni útjukat, s akik­nek életre szóló rettenetes, felkavaró élményévé válik az, hogy szemtanúi voltak annak, amikor egy felelőtlen közle­kedő társuk szinte megsemmisült. LOMBHULLÁSKOR Az ős* eeaászerint. magával hozza a látási és; a» ótvi- szoftypk lényeges változását is. Készüljünk feltrá, iiQgy gyak­rabban kell párás, ké^osüábtíén közlekednünk. Ilyenkor csők* kenteit sebességgel, 'úgy haladjunk; hogy járművünket a be­látható útszakaszon belül meg tudjuk állítani. A párás, ködös idő és az esőzések az utakat csúszóssá teszik. Különösen ügyeljünk erre az esőzés kezdetekor, ami­kor az úton lévő por és egyéb szennyeződések az első_ eső­cseppekkel keveredve nyálkás réteggel vonják be az úttes­tet. Ilyenkor nem alkalmazható a száraz, nyári úton meg­szokott vezetéstechnika. Fokozottan körültekintő és előrelá­tó vezetésre, a kormány és a pedálok lágyabb kezelésére van szükség. Az ősz egyik természeti szépsége, de a közlekedők szá­mára komoly veszélye is a lombhuLlás. Az utat borító fale­velek gyakorta elfedik a kisebb-nagyobb úthibákat, a ke­rék és a burkolat közé kerülve pedig rontják a tapadást. ősszel gyakoriak a szélviharok. Érdemes vezetés köz­ben a szél irányát és erősségét figyelemmel kísérni, mert a váratlan oldalszél kellemetlen meglepetést szerezhet a gya­nútlan autósnak, motorosnak, esetleg balesetet is okozhat. (Folytatjuk) AUTÓCENTENÁRIUM A* Wanderer W M típusjelű modellje 1938-ból Égy autógyár, amelynek utóélete érdekesebb, mint a kezdetei. Igaz, már 1900-ban megalapították a Wanderer Werke nevű gyá­rat Chemnltzuen, a németországi városkában, ami ma az NDK terü­letén van és Karl-Marx-Stadt a neve. Az akkori gyárban motor- kerékpárokat állítottak elő, ám hamar megértették az idők szavát és 1912-ben már automobillal álltak elő, s az első kiskocsi a Puppchen becenevet kapta a közvéleménytől. Ez babácskát jelent magyarul. Ezt a típust több-kevesebb sikert elért modellek követték, mígnem az 1929-es gazdasági világválság hatására 1932-ben összeom­lott a cég. A túlélést a tőkekoncentráció útján látszott lehetséges­nek megvalósítani, s mint kiderült, sikerrel. Az Audi, a Horch és a DKW lépett frigyre a Wandererrel és létrehozták az Auto-Unlon nevű céget, amelynek mai utódja az Audi, a Volkswagen érdeikelt- cégű sikertípus. S nemcsak eladási adataival emelkedik ki környe­zetéből ez a patinás gyár, kitűnő aerodinamikái tulajdonságúak ter­mékei, sokáig világcsúcstartó volt (cw-=0,30) az Audi 100 jelű mo­dell. Ok fedezték fel — újra — a négykerékhajtás előnyeit a rallye- tportban, világbajnokságot is nyertek ezzel. Audlval nyerték az eddigi két Hongkong—Peking Ballye-t Is és ezzel a típussal ver­senyez a sokszoros magyar bajnok, Feriáncz Attila Is. Kellemes hétvéget kíván járművezetőknek és gyalogosok­nak egyaránt: Boti Péter í. 1 POSTABONTÁS ■611 II IIIIB1 VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 BBHDH Két csuk­lóssal több Lapunk 1986. augusztus 13-1 számában az Inga néha aka­dozik címmel megjelent írá­sunkra válasz érkezett a Vo­lánbusz Igazgatóságától, Bo- gáti Zoltán forgalomfejleszté­si önálló osztályvezetőtől. Az alábbiakról tájékoztatott ben­nünket: Köszönik a Ríoftor—Gyömrő —Maglód—Budapest autó­buszvonalon 1983 óta tett för- galomszervezési intézkedé­seik kedvező megítélését. Nem vitatják, hogy a délutáni csúcsidőszakban közlekedő já­rataik zsúfoltak, de ez egye­lőre valamennyi tömegközle­kedési ágazatra jellemző. Az utasforgalmi felmérések alap­ján ez nem minősíthető kri­tikusnak, nincs tudomásuk róla, hogy lemaradt volna va­laki a buszról a zsúfoltság miatt. Az elmúlt időszakban két csuklós autóbuszt állítot­tak be, így növelték a kapa­citást, s ezen a téren újabb lépéseket is terveznek, termé­szetesen a lehetőségek függ­vényében. Nem zárkóznak el a Par­king Étteremig közlekedő já­ratok útvonalának meghosz- szabbítása elöl, amennyiben kiépítik a cikkben is említett autóbuszfordulót. Végezetül kitér a levél ar­ra, hogy bár kissé megkésve reagáltak a cikkre, erre okuk volt: megalapozott választ csak az őszi forgalom tapasz­talatai alapján adhattak. Ezeken a helyeken várakoz­nak az emberek, öregek, fia­talok, gyerekek, s nemegy­szer zsörtölődnek amiatt, hogy van ugyan egy fedett, oldalt nyitott váróhelyiség, de ez aránylag távol esik a buszok indulási helyétől. Mindenki azt kérdezi, miért nem ezeknél a megállóhe­lyeknél állnak meg a buszok? Ott nyugodtan várakozhatná­nak az utasok indulásig, s könnyebb lenne a felszállás is. Még takarékossági szem­pontból is ez lenne a célsze­rű, mert úgy nem kellene a buszoknak kétszer megállni és indítani. Többen észrevételezik azt is, hogy a piros és a fekete jelű 40-es buszok többnyire egy időben indulnak, s egy­mást kerülgetik végig az úton. Biztosan meg lehetne oldani ezt is másképpen. Leltárt József Budaörs Közlekedést javaslatok A budaörsiek nagy őrömé­re közlekedésünk jónak mond­ható. A fekete, a gyorsjáratú piros 40-es, és az ugyancsak piros 40 E jelzésű expressz autóbuszokon helyben is utazhatunk, de negyed óra alatt bejuthatunk a fővárosba is, Bár ezek az autóbuszok legtöbbször zsúfoltak, nélkü­lük megbénulna az élet Bu­daörsön. Az autóbuszok végállomá­sa jelenleg a Lévai utca ele­jén van. Ott található egy fa- szerkezetű helyiség, s rend­szerint ott állnak meg az au­tóbuszok is. Felszállni viszont nem lehet itt, hanem csak a távolabbi három megállónál. Olajjal vagy zsírral? Eveken keresztül nagy pro­pagandát fejtettek ki annak érdekében, hogy az érrend­szerre károsan ható zsír he­lyett használjunk inkább ét­olajat. Nagyon sokan át is álltunk az olajra, megszok­tuk, meg is kedveltük, de az utóbbi hónapokban sok baj van az ellátással. Az üzletek­be keveset szállítanak, s a kis mennyiség órák alatt elfogy, utána egy hétig nyoma sincs a boltokban. A fővárosból hordjuk haza az étolajat lite­renként.-IM^nnek az ólra’ Ránk kö­szöntött •■aetr.étoiajváltiág,. yagy t'Wjfcviíesfz öísloagtésróli^yan s*ó? , •■■■, > Kovács Ferencné s Százhalombatta ; Megkérdeztük Kollár Lajost, a Növényolajipari és Mosószergyár kereskedelmi igazgatóját. Azt a felvilágosítást adta, hogy két gyá­rukban, Rákospalotán és Győrött termelnek palackos étolajat. Az idei háromnegyed évi termelésük 31 ezer torma, ebben az évben tíz százalékkal több étolajat gyár­tottak, mint tavaly. Három mű­szakban, teljes kapacitással dol­goznak, a mostaninál több étolaj palackozására nincs lehetőségük. Ev végére tőkés import gépeket állítanak be, ez hoz némi kapa­citásnövekedést. Étolaj van bősé­gesen, de csak annyit tudnak a kereskedelem rendelkezésére bo­csátani, amennyit palackozni ké­pesek, palack azonban nincs kor­látlan mennyiségben. Kollár La­jos véleménye szerint a hiányt az is okozhatja, hogy bár előzetesen tájékoztatták a közvéleményt; te­kintettel az igényekre, az idén nem palackoznak repceolajat, va­lószínűleg ezt nem hitték el az emberek, s igyekeztek nagyobb mennyiségű napraforgóolajat tar­talékolni. Ha a termelés a feszí­tett tempó ellenére nem is tud a jelenleginél többet szállítani, a nagykereskedelem feladata úgy elosztani, hogy ne legyen különö­sebb hiány a boltokban. Nem lett volna köteles Nemrég az érdi tanács ha­tósági osztályára voltam kény­telen bemenni személyes problémáim miatt. Az ügyin­tézőt soha nem láttam koráb­ban, ő sem ismert engem. Fi­gyelmesen végighallgatott, s elkérte a papírjaimat, ame­lyekből megvizsgálta ügyemet. Mi, ügyfelek nem vagyunk ehhez hozzászokva, általában kelletlenül foglalkoznak ve­lünk. ................ Am ikor mindent megbeszél­tünk, s indulni készültem, az ügyintéző felállt helyéről és kezet fogott velem. Váratla­nul felemelte a kezemet és kezet csókolt. Annyira meg­lepődtem, hogy tiltakozni sem volt időm. Megkönnyebbült szívvel hagytam el az irodát, mert éreztem, hogy lelkiisme­retesen foglalkoztak velem, s nem titkolom, hogy a várat­lan tiszteletadás is nagyon meghatott. Szétesik Sándorné Érd Megfékez­hetjük Minden;; településnek, téy Szödligeifiéirh WgVänft'akii nehézfiúi, akik — főleg alko­holfogyasztás után — bele­kötnek mindenkibe, még a békés járókelőkbe is. Eddig az volt a jellemző, hogy a szemtanúk elmenekül­tek a helyszínről, így a ga­rázdák kibújhattak a felelős­ségre vonás alól. A napokban megtört a jég. Közismert sződligeti. garázda került bíróság elé, pofozkodá­sért. A kiszabott súlyos pénz­bírság és a legközelebbre be­ígért elzárás várhatóan meg­teszi hatását, s nemcsak ezt a garázdát, de másokat is visszatart a tisztességes em­berek zaklatásától. A szemtanúk ezúttal bát­ran kiálltak az igazság mel­lett, példát mutatva arra, ho­gyan kell közös összefogással megfékezni a garázdákat. Szabó László Sződliget Szerkesztői üzenetek Sz. G,,...yác: Levelében azt bi­zonygatja, hogy előző bejelenté­sében nem» állított valótlanságot*» hiszen ha lett Volna pumpa tömlő,, megvette volna. Reméljük, hama­rosan elfelejti ezt a kellemetlen­séget, s újra helyreáll a jó kap- csólat ön és az üzlet között. < B. L.-né, Inárcs: Panaszával megkerestük a Pest Megyei Ta­nács mezőgazdasági .osztályát. Megkérték a nevét és pontos cí­mét, a továbbiakban ők intézked­nek ügyében. V. J., Perőcsény: A levelében közölteket tudattuk a Szobi Afész illetékeseivel. Ok kivizsgálják a bejelentést, s az eredményről ér­tesítenek bennünket. Lápunkban visszatérünk majd rá. Solymári levélírónknak: Az autóbuszközlekedéssel kapcsolatos panaszt továbbítottuk a BKV pa­naszirodájának. Sajnos, egyelőre nem érkezett rá válasz, de amint megkapjuk, lapunkban közöljük. Türelmét kérjük. N. N., Budapest: Telefonon ke. resett meg bennünket, s elmond* ta, hogy nyugdíjasként 1260 órát dolgozott. Nem érti, miért csak nyolc nap szabadságot kapott, hi­szen harmincéves munkaviszonya van, igy véleménye szerint sok- kal. töbtxíVBábadság illetné' meg. JyBWWmósunff ,^ kíWmkezö vár laszt adta: Ha az 1260 órát úgy dolgozta le, högy napi két órát dolgozott egész, évben, akkor az egész évF szabadság megilleti, de a szabadságos napokra csak a na­pi két óra átlagkeresetét, számít­ják. Ha rövidébb idő alatt telje­sítette az 1260 órát, akkor ará­nyosan kevesebb szabadság jár, de a szabadság idejár*'fizetett bér magasabb: | • ■*-! .t Bétái* 9 -4 y '.Sí- "• fi • ­I POSTABONTÁS I Ói helyen Az nyesi, akié Nem tudunk lóra mászni... . h': • • : Ói nyitva tartás 1­Levelet kaptunk Nagykőrös­ről. A Kecskeméti úti házak tulajdonosai nevében írta özv. Hadas Balázsné, s még nyol­cán aláírták. Nemrég olvasott lapunk Nagykőrösi Hírlapjá­ban egy Írást, amelyet úgy értelmeztek az utca lakói, hogy a Városgazdálkodási Vállalat döntése értelmében ezentúl az utcákon levő fá­kat a lakóknak kell gondoz­niuk. Azt is kiolvasták a cikkből, hogy amennyiben ők maguk nem tudják lenyesni az ágakat, fel kell fogadniuk valakit erre a munkára, s természetesen a bérét- nekik kell fizetniük. A Kecskeméti utca nyugdí­jasai kétségbeestek, mert há­zaik előtt jókora fák nőnek, az ágakat csak tűzoltólétráról le­hetne levágni, de előbb el kellene terelni a forgalmat, az akció után pedig el kelle­ne szállíttatni a levágott ága­kat — mindezt hogyan is tud­ják majd ők, nyugdíjasok megoldani? ök már nem tud­nak fára mászni, de ha tud­nának is, az erős ágakat le­vágni biztosan nem sikerülne nekik. Megkérdeztük Nagykörös Város Tanácsát, s Szabó Zsó­fiától, a termelésellátás fel­ügyeleti csoport vezetőjétől, a következő felvilágosítást kap­tuk: panaszosunk félreértette a lapban megjelent közlést. Abban arról volt szó, hogy a fák gallyazása, metszése és vissza metszése a fák tulajdo­nosának a feladata. Tekintet­tel arra, hogy a közterületen levő (fák tulajdonosa a tanács, ezeknek a fáknak a metszé­séről is a tanácsnak kell gon­doskodnia, Egyáltalán nem volt arról szó, hogy ezt a mun­kát a lakosságra rótta volna ki a tanács. Panaszosunk azt Is sérel­mezte, hogy az utcájukban korábban gömbakácok voltak, azokat a tanács kivágatta, s helyettük magas növésű fákat ültettek. Erre is válaszolt Sza­bó Zsófia: a gömbakácokat 1975-ben kellett kivágni, mert el korhadtak. Helyettük ju­harfákat telepítettek, ezek a fák most már eléggé szépen megerősödtek, kivéve azokat, amelyeket megsértettek vélet­lenül a közműárkok ásása köz­ben. Reméljük, a kedvező vá­lasz után végre nyugalom köl­tözik a Kecskeméti utcába: Nem kell a nyugdíjasoknak fára mászni, ágakat fűrészel­ni, forgalmat elterelni, sem pedig sok pénzt fizetni vala­kinek, aki mindezt elvégzi. [ Budapest V. kerület, Kossuth Lajos utca 2/a szám | ; alatt az I. emeleten várjuk Önöket. Héttőn és 1 | pénteken 10 és 16, szerdán pedig 13 és 18.30 kö- § zött, személyesen vagy telefonon, számunk: 185-794 ín líimtmiiiiiniiititittttttiii tinin «niiiMitmitfiiniiiiifNiniimimii.' Olvasószolgálat .'Hiifttiiiiimmtiiiitrmtttimiitiiff nm < Himifiiitiiiim tttttvfiimirmi' TISZTELT OLVASÓINK £S LEVELEZŐINK! 1 Örömmel értesítjük Önöket, hogy Olvasószol- I gálatunk és Postabontás rovatunk új, kelleme- | sebb és elegánsabb környezetbe költözött, ahol 1 jobb körülmények között fogadhatjuk Önöket 1 és mindazokat, akik panaszaikkal, problémáik- 1 kai kívánják megkeresni szerkesztőségünket. | Mindannyiukat várja Pável Melinda, Postabon- § tás rovatunk munkatársa. I Levélcímünk változatlanul: Pf. 311. Budapest 1446, I '•iíisr--.- 3 I • ö •• : I niiiiniiii mii in iiiim limn uh > iitiiiiiiH i in in ittmii inni miiiiHiuii i h i m 11 iihi«< iitniH mniiiiiiiiic

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents