Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
MST _ _ . — Mf:<. ii/j»M/JP 1986. OKTOBER 17., PÉNTEK Van egy svájci közmondás A maga alkotta magatartáskép Valamilyen uniformisban valamennyien megjelenünk Hazánk legkedveltebb múzeumi Intézménye — meglepően hat Így leírva, de ez ez igazság — nem a (óvárosban található, hanem attól kissé távolabb, Szentendrén. A Kovács Margit kerámiagyűjtemény. Ami csupán apró példa arra, napjainkban milyen nehéz kikövetkeztetni, merre, miért, mennyien indulnak útnak egy-egy hét végén, szabadságok idején. Ok a vitára Egy esztendő alatt — tavaly — 19,4 millió látogató kereste fel az ország hatszázharminc múzeumát, múzeumi bemutatóhelyét, egyéb muzeális gyűjteményét. A csábító: 2100 állandó, illetve időszaki kiállítás. Ami talán már nem is különlegesség, ennek az emberfolyamnak csupán a bő ötödé jutott Budapest ilyen intézményeire, a négyötöd — azaz minden száz főből nyolcvan — vidéken állt meg a múlt emlékeinek tárlói előtt, képtárak termeiben, egy-egy kor tematikusán összegyűjtött tárgyainál. Múzeumok. Egyetlen és nem is a meghatározó szerepű felvonulási területe a látogatók csapatainak, mert hiszen — ilyen értelemben, elviekben is, a gyakorlatban úgyszintén — látogató a színházi néző, a mozi vászna elé telepedő, a kirándulóhely egyszeri vagy vissza-visszatérő birtokbave- vője, a strandvendég, az üdülni- érkezett, a nemzetközi konferencia résztvevője... Ezeknek a seregeknek a soraiban valamilyen uniformisban szinte valamennyien ott vagyunk — például a megyében a művelődési otthonok műsoros estjeire tizenkét hónap alatt 720 ezren váltottak bérletet vagy belépőt —, s mert ott vagyunk, ott hagyjuk — akarva. akaratlanul — névjegyünket, itt jártunk. S.ez a n'év- jegy a legutóbbi időkberi a megyében — nemcsak Szentendrén. hanem egyre inkább érzékelhetően a többi, az idegenforgalom által erőteljesebben érintett településeken úgyszintén — sokféle és olykor szenvedélyes' vitára ad okot. Nézzük meg hát alaposabban ezt a névjegyet. A kézhez vétele az érintettek számára gyakran, már-már megtiszteltetés. A színpad és a nézőtér között létrejövő — a művésznek semmi mással nem pótolható serkentést adó — szellemi áramkör, a kiállítás megnyitásán felcsattanó taps, a vendégkönyv kurta vagy éppen terjengős bejegyzései, az elismerések, a kritikák mindmind a látogató névjegyei. Itt járt és volt miért jönnie. S mert volt. ez egyben a településnek is, az ott élőknek is az elismerése, hírverés tehát, az ismertség egyik, nem mellékes forrása. Vannak azonban másféle névjegyei is a látogatóknak. Sajnos. Megrongált múzeumi tárgyak, összefirkált műemlékfalak, középületek összerondított helyiségei, hulladékhegyek alatt nyögő kirándulóközpontok, közülük is elsőnek Visegrád, tumultusok a révátkeléseknél, vitákkal, kocsikoccanásokkal ... ezek is névjegyek! A megyében települések viszonylag tág körében ugrik az ott állandóan élők számának a tízszeresére, tizenötszörösére (!) az egy- egy napra, hétvégére odaérkezők száma. Ebbe a körbe nemcsak olyan helyek tartoznak. mint a Dunakanyar, a Ráckevei-Duna-ág, Vácrátót, Szokolya, Érd, hanem — az előbb említett tízszeres, tizenötszörös végponttól persze viszafelé lépve — olyan települések szintén, mint Tápió- szentmárton, Cyömrő, Veresegyház, Monori-erdő. Olykor már-már a levegő is kevés, nemhogy az élelem . a víz. a parkolóhely, a mosdó, a képes levelezőlap, a kiállítási katalógus .. Az idén, a számba vehető hét hónap alatt 3.4 millió bélés külföldi vendég fordult meg a szállodákban, fogadókban, turistaszállásokon, kempingekben, nyaralóházakban, a fizetővendég-látás szobáiban. Közülük 1,6 millió volt a hazánkfia. A megyében érdekes jellemző lett, hogy megnőtt a szálláshelyek iránt a belföldiek érdeklődése a tavalyihoz, a tavalyelőttihez képest, amint friss jellemző az utazási költségek emelkedése okán — akár az üzemanyagot, akár a tömegközlekedést nézzük is —, az utazási távolságok rövidülése, s vele a fővárost ölelő megye lehetséges kirándulóhelyeinek, látnivalóinak ugrásszerűen megnőtt népszerűsége. Mi maradt mögöttük, mi áll — akarva vagy akaratlanul otthagyott — névjegyükön? S azokén mi áll, akik a szabadtéri előadások részesei voltak, akik a friss régészeti feltárások emlékeit vették szemügyre, nagy sporteseményeken szurkoltak sok ezer társukkal együtt, akik az iskolai kirándulást örömmel várták vagy éppen a jó cirkusz lehetőségét sejtették benne... Ahányan voltak itt, ott. amott, annyiféle a névjegy? Meglehet. Mégis, bizonyos tipizálásra módot kínálnak a látogató névjegyei. A kedves kíváncsi, a hozzáértő komoly, a mindent felfedezni akaró, a mások idegein táncoló hangoskodó, a tudálékos, a bárdolat- lan, a magabiztos ostoba, a botrányt kavaró, a szándékosan kárt okozó garázda egy- egy típusa a látogatóknak, s a sok más típus mellett arról sem feledkezhetünk el, hogy a magatartásformák egy-egy ember viselkedésében nemcsak szétválnak, hanem összeolvadnak! Mindent szabad? Ha igaz — és hétköznapi tapasztalatok tanúsítják, hogy így van — az a “mondás, nem vagyunk egyformák, akkor abban a tényben szintén a valóság jelenik meg, amely arra figyelmeztet, magatartásunk, adott helyzetben, környezetben, alkalomkor tanúsított viselkedésünk sem egyforma. Amire lehangoló, keserves, olykor szégyent keltő illusztrációkat szolgáltat egy- egy rockkoncert, külföldi tár- sasút, áruházi megnyitó, ahol, amikor — máskor, más helyzetben — viselkedni tudó, az együttélés szabályait ismerő, betartó férfiak, nők, fiatalok, idősebbek, vélik úgy, most mindent szabad, mert most pihennek, mert itt senki nem ismerős, mert ide most jöttek és soha többé... Sajnos, nemcsak így vélekednek, hanem így is cselekednek, ilyen névjegyet hagynak maguk után. A bel- és külföldi idegen- forgalomban hosszú ideje dolgozók meghökkenéssel vegyes csodálkozással mondják, egyre több az olyan turista, aki egész egyszerűen nem tudja, hol hogyan illenék viselkednie. Ami magatartásként elfogadható a kempingben, az tűrhetetlenné válik az egyházi célokat szolgáló műemlék- együttes megtekintésekor, s nem okvetlenül úgy kell étkeznie valakinek a társasutazási csoportban, amint azt otthon megszokta ... Egyre több az italozás, megnőtt azok száma, akik nem tudják kellően megválasztani öltözéküket, szaporodik a tábora a senki mással, csak magukkal törő- dőknek, s folytathatnánk, kifogyhatatlanul. mert sajnos, a napi valóság új meg új jelenségeket állít elénk tükörként. Igen, tükörként. Van egy svájci közmondás, tömörségében is sokat mond a gyermeknevelés következetességének fontosságáról; aki ma nem mos kezet, az holnap majd lophat is. Véglet? Természetesen, mint általában az okos mondások, ez is a végletességre kihegyezett, lényege azonban köznapi, fedi a valót. Aki ugyanis a családban, a szű- kebb környezetben nem tanulta meg mások, mások munkájának, nyugalmának, környezetének a tiszteletét, az magát, a saját munkáját, nyugalmát, környezetét sem fogja becsülni. Akit nem neveltek következetesen arra, hogy társadalmunkban és annak kisebb — gyakran váltakozó összetételű — közösségeiben él — tehát a közösség írott és íratlan viselkedési szabályait, erkölcsi normáit be kell tartania —, az úgy hiszi, a maga alkotta magatartáskép az egyedül fontos, a helyes, minden más lényegtelen, mellőzhető, sőt, teuer. Ezért, hogy félháborodva — egyre gyakrabban útszéli hangnemben — utasítja vissza az ilyen a legtapintatosabb figyelmeztetést is, mind sűrűbben egyetlen érvvel: fizettem, azt csinálok, amit akarok. Vörös arccal Szerény tanulság, hogy a családban, a szűk környezetben kellene már gyermekkorban látogatói szerepére fölkészíteni a jövendő felnőttet? Fontos tanulság! A látogatók névjegyei között azok sokasodása. amelyek miatt a vétlen embernek vörösödik el az arca, melyek láttán döbbenten torpanunk meg, felháborodunk, hatóságért, rendőrért kiáltunk, azt mutatja, ezt a szerény tanulságot a kelleténél, a szükségesnél kevesebben ismerik, tudják, s még kevesebben alkalmazzák. Gyakran ugyanis helyben vagy országosan nagy port felverő ügyekben, ügyek mögött — mint amilyen egy új múzeum tárgyainak megrongálása, a frissen megnyitott repülőtéri épületben véghez vitt törés, zúzás, a tatarozott műemlék épület falainak ösz- szerondítása festékszóró segítségével rögzített obszcén ábrákkal — magatartáshibákra, i 'tfaräöidtlan egyéniség megnyilatkozásaira lelhetünk. Arra, hogy sokan vannak közöttünk látogatók, akik nem tudják, mit szabad, mit nem szabad, mi illik, mi nem illik, s tudatlanságuk feladására nem kényszeríti őket kellő következetességgel, jogi és közmagatartási szigorral azok — a döntő többség! — tábora, akik szívesen várt látogatók mindenütt. Mészáros Ottó Az umbriai pártdsfegásiá tegnapi programja I! tanácsi munkáról táiékozo KA Az umbriai vendégek a Pest Megyei Tanácson. A képen (balról jobbra): Francesco Ghirelli, Balogh László, Rónai Árpád, Claudio Carnieri, a tolmács szerepét betöltő Földes György, az Országos Béketanács politikai munkatársa és dr. Bariba Miklós. (Erdősi Ágnes felvétele.) Tegnap folytatta munka- programját a Pest megyei pártbizottság vendégeként hazánkban tartózkodó umbriai pártküldöttség. Claudio Carnieri, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, az OKP umbriai bizottságának titkára és Francesco Ghirelli, az OKP umbriai végrehajtó bizottságának tagja, az umbriai tartományi tanács kommunista tanácsadóinak elnöke a délelőtti órákban Szentendrére látogatott. Elkísérte őket Rónai Árpád, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője és Herczeg Sándor, a megyei pártbizottság politikai munkatársa. A vendégeket Rozgonyi Ernődé dr., a Szentendre városi pártbizottság első titkára és dr. Színi István, a városi tanács elnöke tájékoztatta Szentendre életéről. Részt vett a .beszélgetésben dr. Juhár János országgyűlési képviselő és Benkovics György, a Hazafias Népfront Szentendre Városi Bizottságának titkára is. A vendégek gyönyörködtek a város messze földön híres nevézetességeitíen, múzeumaiban is, majd a megyeházára vezetett az útjuk. A Pest Megyei Tanácson Balogh László tanácselnök, Plutzer Miklós, a tanács párt- bizottságának titkára és dr. Bartha Miklós, a tanács végrehajtó bizottságának titkára tájékoztatta a vendégeket arról, hogy az új választási törvény milyen hatással van a helyi testületek működésére, s milyen .intézkedések segítik azok önállóságának erősítését Az olasz kommunista vezetőket nagyon érdekelte, hogy az egymillió lakosú Pest megye 181 települését irányító 130 helyi tanácsnak milyen a munkakapcsolata a megyei tanáccsal. Elismeréssel hallgatták, hogy a 3300 tanácsi dolgozó évente egymillió üggyel foglalkozik. A közigazgatási átszervezések után létrejött kétlépcsős tanácsi irányítással, a hatáskörök decentralizálásával, az igazgatási tennivalók elvégzésével kapcsolatos információk megismerése után főként arra irányultak kérdéseik, hogy az országos és helyi innovációs, beruházási döntésekbe milyen a beleszólásuk, hogyan gazdálkodnak az állami költségvetésből rájuk eső és a helyi erőforrásokból származó pénzeszközökkel. Vendéglátóik konkrét példákkal érzékeltették számukra, hogy bár a tanácsi apparátusok elsődleges feladata nem a nemzeti jövedelem termelésében, hanem annak közérdeket szolgáló felhasználáséban való részvétel, azért sokat tehetnek az anyagi javak, értékek létrehozásához szükséges feltételek megteremtésében is. Cseri Sándor Folytatódik a isemzeikizi kongresszus űrhajósokat tüntettek ki Csütörtökön folytatódott az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének II. kongresszusa. A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában megrendezett nyílt napon szovjet és amerikai űrhajósok, valamint űrkutatási szakértők tartottak előadásokat. Késő délután a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében a kongresszus résztvevői sajtótájékoztatón ismertették a hétfő óta tartó tanácskozás eddigi munkáját. A sajtótájékoztatón Farkas Bertalan ezredes, a Magyar Népköztársaság űrhajósa üdvözölte a résztvevőket. Ezt követően átnyújtották a kongresszus határozata alapján odaítélt tiszteleti díjakat. Az értékes ajándékot Oleg Gazenko akadémikusnak, a szovjet tudományos akadémia orvosbiológiai intézete igazgatójának Russel L. Schweickart amerikai űrhajós, Gerard K. O’Neillnek, a princetoni egyetem profesz- szorának Alekszej Leonov szovjet űrhajós adta át. Ezután Alekszej Leonov bejelentette, hogy a kongresszus megalapította a szövetség érdemérmét, amely a szervezet emblémáját fogja ábrázolni. Ezt elsőként Farkas Bertalannak ítélték oda. A hazai és a nemzetközi sajtó képviselői előtt Farkas Bertalan ismertette a kongresszus munkájáról nyilvánosságra hozott nyilatkozatot. Az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének H. kongresszusa ma zárt ülést tart, s várhatóan befejezi munkáját. A tavalyinál várhatóan többet teljes! a megye ipara A végső síét a mérleg mend ja Manapság nem szükséges sasszeműnek, vájt fülűnek lennünk ahhoz, hogy tudjuk; megváltoztak körülöttünk a viszonyok, amelyek hazánkban is mélyreható átalakulást eredményeztek. Ám az átrendeződés során felszínre kerültek nehézségek is, s ezek gyökerét a saját hibáinkban, gyengeségeinkben keli keresnünk. Ilyenkor akad, aki csak legyint, van, aki kesereg és másoktól vár megoldást. Szerencsére azonban mind többen felelősen vállalják az útkeresést. Az ösvény Szigorú feltételek Megyénk üzemei, gyárai, vállalatai és szövetkezetei jó irányba indultak, ennek köszönhetően az iparban egyfajta élénkülés tapasztalható, megugrásról viszont nem beszélhetünk. Feltételezhető azonban, hogy az év végére a tervezettnél és a tavalyinál is magasabb teljesítmények várhatók. Igaz, persze az is, hogy éppen a múlt évi eredményekkel nincs különösebb okunk büszkélkedni.., Miből kovácsoltak tőkét? Különös figyelmet kapott a gazdálkodásban a minőség. Hatására csökkent például a termelés anyag- és energia- igényessége. Mindenütt keresik az export fokozásának mikéntjét, igyekeznek élni az év közben megjelent, a kiegészítő "xportösztönzés adta lehetőségekkel. Hét iparvállalatunk és két mezőgazdasági üzemünk vállalt terven felüli kivitelt a tőkés országokba, mintegy 350 millió forint értékben. Az exportnak köztudomásúan szigorú feltételei vannak. A legtöbb esetben pedig nemcsak az adott gazdálkodó egységen múlik annak sikere, hanem a kül- és belföldi alapanyag-szállítókon, felügyeleti szerveken. Erről szólt Feigl Ferenc, a Ganz Danubius Hajógyár váci konténergyárának főmérnöke. — Most írtunk alá egy szerződést, ám a megrendelő ragaszkodott egy bizonyos festékhez, amit importból kell beszereznünk. Amíg az engedélyt kézhez kapjuk, napok, hetek telnek el. Más kérdés, hogy árajánlatot kellene kérnünk három cégtől, s a legkedvezőbbet szabadna elfogadnunk. De ha az ügyfél köti magát aze eredeti elképzeléséhez? Az ilyen és ehhez hasonló napi gondok alaposan megtáncoltatják a vállalatvezetők idegeit. Más: időben elküldjük a megrendelésünket például különböző alkatrészekre, ám azok az utol-, só pillanatban érkeznek meg. Ha biztonsági tartalékokat halmoznánk fel, a készletezésben lenne kivetnivaló. Eredményeink egyébként e nehézségek ellenére jónak mondhatók. Időarányosan túlteljesítettük az exporttervünket és belföldi értékesítésünk is több a vártnál. Rendezett kapcsolatok A Ganz Danubius szintén vállalt többletexportot, ezen belül gyárunknak is lenne része. Ám termékeink értékesítése igen nehéz, hiszen a kikötőkbe áruval érkező konténereket a legtöbbször kirakodás után eladják, méghozzá olcsón. Ezzel az árral bajos konkurálnunk. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár szintén jobban teljesített az év eltelt háromnegyedében a tervezettnél. Húszmillió forinttal a szocialista, másfélmillióval a tőkés kivitel több a vártnál. Komád Anselm gazdasági igazgató is megemlítette, hogy az ország devizagondjai miatt a ke- ményfémpor behozatalával gond van, de a minisztériumi információk szerint a legszükségesebb mennyiségre mégis lesz pénz. A Pestvidéki Gépgyár gazdasági igazgatója, Türk Gergely is kedvező változásokról adott hírt: az összes termelési érték 15 százalékkal nagyobb a tavalyinál, a 60 millió forintos exporttervet várhatóan 142 millióra teljesítik. Ezért a felfutásért bizakodóan várják a felügyeleti szervek támogatását. — Sokéves huzavona után rendeződnek kapcsolataink a legnagyobb partnereinkkel, a Dunai Vasművel, a Magyar Kábelművekkel és a Debreceni Csapágygyárral — mondja Némedi László, az Ikladi Ipari Műszergyár gazdasági igazgatója. — Az ő segítségük nélkül nem mertünk volna vállalkozni a 20 millió forintos többletexportra. A debreceniekkel például szerződést kötöttünk, hogy igényeinket kielégítik, s a többszöri tárgyalások eredményeként . az idén nem volt szállítási problémánk a Dunai Vasművel sem. Lényegében a partneren múlott, hogy gyárunk teljesíteni tudta jugoszláv exportját. Az Ipari és a Külkereskedelmi Minisztérium szintén minden segítséget megadott ahhoz, hogy terveink valóra válhassanak. Dk az opfirornuísra Az elmondottak természetesen nem adnak teljes képet megyénk gazdaságának első háromnegyed évéről. A megszólaltatott Vezetők véleménye alapján azonban úgy tűnik, mégis van okunk az optimizmusra. Hogy aztán a tervek tényleg valóra válnak-e, azt csak az éves mérlegek mutatják majd meg. Fazekas Eszter rögös, kitaposatlan. Az azon haladók ismerik a célt, de az egyes állomások újabb akadályokat teremtenek. Leküzdésük szorgalom, türelem, szívósság, nemegyszer kapcsolatok kérdése. Az év utolsó negyedébe léptünk. A gazdálkodó szervezeteket az foglalkoztatja, sikerül-e teljesíteniük a terveket. Megtalálni azokat a pontokat, ahol segíteni kell, mert az a további hibák megelőzésének, kiküszöbölésének eszköze.
