Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

4 ^gyfgp 1986. OKTOBER 15., SZERDA Segített az életrevalóság Rossz adottság, jó feltételek Osztottak, szoroztak, ezután döntöttek Nem akármilyen esztendők vannak a Felsőbabádi Ál­lami Gazdaság mögött. Rossz lóra tettek még 1978 előtt. Mondhatni, a 4400 hektáros mezőgazdasági nagy­üzemben meggondolatlanul kockáztattak, amikor a vadgazdálkodást akarták meghonosítani a gyenge adott­ságú 13 aranykoronás földeken. Ez eredményezte a bu­kást, a több millió forintos veszteséget 1982-ben. A szanálás után új vezetőség vette át az irányítást. Alapelvttk az volt, hogy a kedvezőtlen adottságnak a veszteséggel való együttjárása nem törvényszerű, mint ahogy a jó adottság és a kiváló eredmény sem min­dig párosul. Magyar-osztrák vegyes vállalat Kereskedőház-jelleggel Felszámolták a vadgazdálkodást — Vége van már annak az időnek, amikor egy üzem sor­sát csak az határozta meg, hogy homokon avagy kötött talajon gazdálkodik-e — ma­gyarázza Bartos Sándor igaz­gató. — Mert a piac változá­saira is figyelni kell és olyan árut termelni, amit nyereség­gel lehet továbbadni. Ahol eszerint cselekednek a nehéz gazdálkodási körülmények kö­zepette is, ott fenntartható a pénzügyi egyensúly. Felsőbabádon jól éltek a kínálkozó lehetőségekkel. Az új gépek, a jobb kereset, a vezetőkkel való közvetlenebb kapcsolat meghozta gyümöl­csét. A dolgozók érezhették, hogy a gazdaságban elkezdő­dött valami. Javult a munka- fegyelem, a munka minősége. — Ügy döntöttünk, felszá­moljuk a vadgazdálkodási ágazatot — ami a mélybe hú­zott bennünket —, egyszerű­sítjük a termelési szerkezetet — folytatja az igazgató. — A szarvasmarhákat kiadtuk a háztájiba, a sertéstenyésztési pedig fejlesztettük. Áttértünk az olcsóbb húspépetetésre, így évente mintegy 10 ezer sertést tudunk felhizlalni a telepen, és ami a fő, nyeresé­gesen. Ugyanakkor a tejter­melés is növekedett, a mint­egy 170 háztáji tehén után 700 ezer liter tej leadását ter­veztük erre az évre, amit már túlhaladtunk, és év végéig valószínűleg meglesz az egy­millió liter. — Nagy erőfeszítések van­nak emögött — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Zoltán közgazdasági igazgatóhelyet­tes. — Nem kell elfelejteni, hogy 1983 óta tart az aszály, tavaly pedig elfagytak a szőlőültetvényeink is. Az idei esztendő azonban nagyon rá­tett. Nálunk valamikor a nyár elején hullott utoljára számottevő csapadék. Nem csoda hát, ha rosszul fizettek a kalászosok, kevés lett a ku­korica, szőlőből is jó, ha 4 és fél tonna terem azokon a részeken, ahöl nem fagyott el a vessző, az almánk meg ap­ró, talán, ha 30 százalék ex­portképes lesz belőle, összes­ségében mintegy 10 millió fo­rintra taksáljuk a vesztesé­günket. Ez is nehezíti az előrelépést és bizonytalanná teszi céljaink elérését, az 500 millió forintos árbevételt és a 30 millió forintos nyeresé­get. Bár az 1982-es mélypont óta nem volt egy normális gazdasági esztendő, mégis si­került a felszínen maradni. Ez sok fejtörést okozott, és nemcsak nekem, hanem a gazdaság több mint 600 dol­gozójának is. Csökkentették a költségeket El kell ismerni, a közgaz­dasági igazgatóhelyettesnek igaza van. Ugyanakkor nincs miért szégyenkezni, hiszen amíg nekik a nehéz körülmé­nyek ellenére is sikerült ki­kapaszkodniuk a gödörből, sok, korábban jobb napokat megélt mezőgazdasági __ nagy­üzem az egymást követő aszá­lyos évek, valamint a növek­vő állami elvonások miatt a lejtőre került. — Nemrégiben összehívtuk a kerületvezetőket, hogyan el­lensúlyozhatnánk a kieséseket — tájékoztat Szabó Zoltán. — Osztottunk, szoroztunk és ki­derült, van lehetőség rpegta- karításra. Még 1983-ban el­határoztuk, hogy felújítjuk, körbetatarozzuk a majorok kissé titött-kopott épületeit, hogy külsőre is tetszetősek legyenek. Az idén úgy tervez­tük, 17 millió forintot fordí­tunk erre a célra. A körül­ményeket figyelembe véve azonban másként határoztunk. Csökkentettük a tatarozásra fordítható keretösszeget, le­lassítottuk a felújítást, mivel az alapjaiban nem érinti gazdálkodásunkat. Majd foly­tatjuk jövőre, ha lesz rá pénz. Azért a legfontosabbakat, mint a borászati cementtartá- lyok szigetelését, a vecsési ke­rületben lévő ebédlő felújítá­sát megvalósítottuk. A nehéz­ségekkel dolgozóink is szem­benéznek, vállalták, hogy a tervezettnél ezer sertéssel töb­bet hizlalnak meg a háztáji­ban, ami többletbevételt je­lent. Ezzel kétezer sertés ke­rül ki a családoktól az idén. Hogy ez megvalósulhasson, Ócsán takarmányboltot nyi­tottunk. Ugyanakkor egy kis­termelői integrációval foglal­kozó szakembert is felvettünk. Mint már szó volt róla. je­lentősen nő a tejtermelés és ez is hoz valamit a konyhá­ra. De még ezen intézkedések hatására sem élne meg a gaz­daság az alaptevékenységből. — Értékesíteni szeretnénk elfekvő készleteinket is, ami 3 millió forint bevételt jelen­tene — veszi vissza a szót Bartos Sándor. — A homok- bányászat többlettermeléséből is egymillió forint pluszbevé­telre szeretnénk szert tenni. De a szállítási, a szippantói, a szolgáltatási és más ipari tevékenység dolgozói is ígér­ték, hogy hozzájárulnak pénz­ügyi helyzetünk stabilizálásá­hoz. Naponta kasszát készí­tünk, osztunk, szorzunk, így mindjárt kiderül, ha valahol intézkedésre van szükség. GYERMEKKOROM kedves, öreg suszter bácsija régen nincs már, kis üzletét a Fény utcában gyorsan bekebelezte a fővárosszerte híres cukrász- mester boltja. Eltűnődtem, amikor láttam a változást; vajon a mai gyerekek lát­nak-e cipészt munka közben? Egy kiyesző szakma „utolsó mohikánjait”. A cipőjavító-műhely egyre kevesebb, a suszterek egyre éltesebbek. Ám megint be­igazolódik a mondás: kivétel erősíti a szabályt. Nagykátán az Áfész-áruházba belépőket a lépcsőfeljáró melletti kis be­ugróban cipészműhely fogad­ja. A háromlábú szék, a sok szögesdoboz, a javított cipők­től roskadó polc a régi, ám a görnyedt, nagy bajuszú, szem­üveges bácsi helyett gyerek­képű fiatalember ül a pult mögött. Szabó Sándor cipész még nincs tizenkilenc éves. — Amióta az eszemet tu­dom, suszter szerettem volna lenni — meséli, miközben egy Még egyszer nem szeretnénk a víz alá kerülni. Az időjá­rás olyan, amilyen. Ezt már elkönyveltük, ugyanakkor fájó pontunk, hogy a hosszan tar­tó aszály kihat a jövő évi gazdálkodásra is. Ä száraz talajok miatt nem lehet jó magágyat készíteni az ősziek alá. Megszűnt a bizonytalanság Filó János szociálpolitikai előadó, aki 1963 óta dolgozik az állami gazdaságban, igazán különbséget tud tenni a múlt és a jelen között. A korábbi időszakról mégsem beszél szívesen. — Ami volt, elmúlt — mondja. — Jó kezekbe került a gazdaság, határozottak, talpraesettek a vezetők. Igaz, most sem hordják hozzánk zsákokban a forintot, minden fillérért megküzdünk, mégis jut, amire kell. Ha kevesebb is, de jut pénz a cselédlaká­sok felszámolására, a kisla­kásépítők támogatására. Ugyanakkor 112 szolgálati la­kása van a mezőgazdasági nagyüzemnek. Az emberek — köztük én is — jól érzik magukat, mert megszűnt a bizonytalanság. Viszonylag jól keresnek és mintegy 300-an olcsó ebédhez jutnak a felső­babádi, a vecsési, az alsópa- konyi kerületünkben. Ugyan­is itt vannak ebédlőink, de hogy minél kisebb legyen a konyhák vesztesége, mintegy 150 külső vendéget is foga­dunk. Baráth Sándor villanysze­relő, a fiatalabb nemzedék képviselője, mindössze 31 éves. Tíz esztendeje dolgozik a gazdaságban. — így én is különbséget tudok tenni a 4 év előtti és a mostani időszak között — magyarázza a villanyszerelő. — Bizton állítom, hogy a dol­gozók többsége elégedett. Én személy szerint is ragaszko­dom ehhez az üzemhez, mert édesapám is itt töltötte az egész életét. Van munkám, jó fizetésem, de ami a legmeg­nyugtatóbb, hogy biztos . ke­zekben van a gazdaság. tűsarkú cipő sarkára egyen­geti vissza a finom bőrt, amellyel valószínűleg rács kö­zé szorulhatott gazdája. — Szomszédunkban dolgozott egy bácsi, amikor csak tehet­tem, nála üldögéltem. Meg­fogott ez a munka, mint a csi­Kereskedőház-jelleggel mű­ködő kereskedelemfejlesztő vegyes vállalatot hozott létre két magyar és két osztrák vállalat. A 20 millió schilling alaptőkével létesített Wlenna Trading Ipari és Kereskede­lemfejlesztési Társaságot az Industrialexport, a Technová Fejlesztési Betéti Társaság, valamint a Wiener Holding és a Handelsbank GmbH alapí­totta Bécsben. A közös vállalkazás tevé­kenységi köre igen széles. Ausztriában és Magyarorszá­gon egyaránt részt vesz a műszaki együttműködés tá­mogatásában, fővállalkozói megbízások közvetítésében, találmányok, szabadalmak ér­v. Egy bizonyos Bercit az- ^ zal kecsegtet a nóta. hogy ^ mihelyst beáll katonának, ^ azon nyomban jobb dolga ^ lesz, mint tulajdon édes- 5 atyjának, mert hiszen nem ^ kell ott se kaszálni, se ka- $ pálni, kizárólag a lányok ^ után járni. Na hát megnéz- ném azt az ifjoncot, aki c ^ fölöttébb ósdi strófa hatá- > sára beadja a derekát. Már ^ csak azért is hamis a dal, ^ mert a mai katonák mind ^ több alkalommal segítik a ^ békés építőmunkát. Eseten- ^ ként kapával a kézben. ^ Kaszáról nincs tudomá- som, viszont ami a lányo- $ kát illeti: a helyzet azóta ^ gyökeresen megváltozott. !s Törölték a kiképzésből. Persze a korengedélyes hon­védsrácokat sem a Berci-nó- gató hozta g ceglédi Dózsa György laktanyába. Annál meggyőzőbb: a behívó. Ebből a tértivevényes, expressz, aján­lott nyomtatványból kapott névre szóló példányt a minap harminc általános iskolás diák: komoly felhívást, szol­gálatra szólítót. Igaz, ez a szolgálat csupán egyetlen na­pig tartott. A Bistyák Dezső ezredes parancsnoksága alá tartozó egységnek bevált és jó né­hány esztendőre visszanyúló kapcsolata van a nagykőrösi Arany János és a ceglédi riz. Elhatároztam, én is ci­pész leszek. CIPŐFELSŐRÉSZ" készítő szakmát tanult Jászberény­ben, de csak végzősként dol­gozott gyárban, az első két évben kisiparosnál ismerke­dett a szakma fogásaival. Ta­vasz óta az áruházban van a műhelye, s mint kiderül, a kereskedők sem járnak vele rosszul. Helyben javítja azo­kat a lábbeliket, amelyeket a vevők visszavisznek. — Sokszor arra gondolok, soha nem foglalkozott cipő­tékesítésében. A vállalkozás nemcsak közvetít, hanem a termelésfejlesztés finanszíro­zásába is bekapcsolódik. Így például részt kíván venni be­ruházásokban, termelési ko­operációkban, lízingügyietek lebonyolításában. A vegyes vállalkozás tevé­kenysége harmadik piacra is kiterjed. Így az Industrialex­port tervezi, hogy a társaság közreműködésével kulcsrakész üzemeket exportál harmadik országokba. Már hozzáláttak ilyen vállalkozások előkészíté­séhez. Tárgyalásokat kezdtek arról, hogy az Industrialex­port alvállalkozóként bekap­csolódjon osztrák fővállalko­zásban készülő beruházások kivitelezésébe. Földváry Általános Iskolával, valamint az abonyi József At­tila Nevelőotthonnal. E három intézményből verbuválták ... nem, nem verbuválták — vo­nultatták be jutalomból a szakasznyi újoncot. Az emeleti KISZ-klubban csöndben, de lázasan folyik a beöltözés: ba­kancs, gyakorlóruha, sapka. A parancsnok tapasztala­tai szerint a fiatalok körében némi idegenkedés tapasztal­ható a katonaélettel szemben, készítéssel, javítással az, aki a mai lábbeliket tervezi — bizonyságul kecses kis női szandált mutat. Szép is, ké­nyelmes is, hiszen alacsony a sarka, de a járófoltja aprócs­ka, ettől kecses. — Ez mind így van, de elég, ha kétszer- háromszor rálép egy sárkapa­ró rácsra és cafatokban lóg a sarok bőre. A cipészt kérdezze, aki új topánt akar! Amelyik modell ritkán fordul meg a keze kö­zött, az bizonyosan jó. Gyor­san tanácsot is kérünk fotós kolléganőmmel, melyik már­kát vegyük, melyiket ne. — Nem akarok rosszat mondani — tér ki a válasz elől —, de most rengeteg a kínai cipő. Szép, kézi munká­nak látszik. Eddig még nem sokkal találkoztam, itt a pul­tomon ... Űjabb javítanivalót vesz elő. A fekete bőr férficipő tal­pán jókora lyuk éktelenkedik. — Ezt még érdemes javí­tani? — Finom, kisipari darab ez, szép lehetett valaha — magyarázza Szabó Sándor. — Egy hasonló cipőért manap­ság ezerhárom-ezerötszáz fo­rintot is elkérnek. Most nem szép látvány, de majd ha ki­pucolják .‘.. JÖNNEK az áthúzott sarkú női szandálért. A fiatalember leteszi a pultra, majd ismét felveszi és egy puha posztó­darabbal néhányszor újra végigtörli. A rongydarab, ez a mozdu­lat, ez a gesztus emlékeket idéz. A Fény utcai öreg suszter bácsit. M. K. A BVM gyártja Rugalmas hordók Borok, gyümölcslevek, ször­pök és más folyékony élelmi­szerek, valamint folyékony ipari nyersanyagok tárolására egyaránt alkalmas, feszített héjszerkezetű vasbeton hordók gyártására rendezkedik be a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek dunaújvárosi gyára. Az új, vékony falú és kellően ru­galmas hordó az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szol­gálati szabadalma. Héjszerke­zetét két részből ragasztják össze, és ugyancsak ragasztás­sal illesztik bele a kör alakú betonlapokat. Belsejét — ren­deltetésétől függően — vegy­szerálló műgyantával vonják be, ezáltal nemcsak élelmisze­rek, hanem akár veszélyes hulladékok tárolására is al­kalmas. ami számtalan ok előidézte ellenérzésben ölt, testet. Mód­szerek sorával próbálnak raj­ta enyhíteni, Romantikával kecsegtetni bárkit is: hiába­való vállalkozási Használha­tóbb és hathatósabb lehetőség bemutatni a honvéd-hétköz­napokat a magúk valóságá­ban. Ennek egyik állomása az iskolai honvédelmi nevelés folyamatába beépített Egy na­pig voltam katona akció, amit évek óta megrendeznek. Ízlel­jék meg a gyerekek, miként is telik egy nap zöld egyen­ruhában. Nem fütyörész, nem rakja zsebre a kezét, nem beszélget, vigyázba áll! Elvégre kato­nák volnánk. Akkor pedig sorakozó! Az uniformizált vi­selkedés első szele megcsapja a civilből alig megérkezett fiatalembereket, de azért iga­zi elszántsággal és Ecseri Ká­roly hadnagy vezetésével ma­síroznak az alakulótér sar­káig, ahol nagyobbacska táb­lán a felirat: „A katona le­gyen bajtársias, erezzen fele­lősséget elvtársai iránt!” Most ez az intelem kiegészül: És ne felejtsen el tízóraizni! Az alakulótéren jeles tulaj­donságokkal teli járművek sorakoznak, gyorsak és kor­szerűek, ám a Merkúrnál egyikük sem rendelhető meg. Természetes, hogy a honvéd diákok érdeklődését leginkább az itt látható technikai eszkö­zök kötik le, hosszú ideig fürkészik az addig ismeret­len berendezéseket. Rövid látogatás a csapat­múzeumban, néhány gomb­nyomás a számítógépeken, majd Reggel János őrmester tornaórája következik. Retten­tő kötélhúzásba fognak a ra­jok,és egyúttal kiderül, olykor a hadtápkészlet villájának fo­gazata is hiányos. Ezer sze­rencse, hogy babgulyás szere­pel az étlapon. Délután már az öregkato­nák lomhasága lepi el a sza­kaszt. Pedig még hátra van minden honvéd kedvence, az alaki foglalkozás. Etty-kető, etty-ketö ... jobbra át, balra át..., de már fél háromra jár az idő: pár perc múlva lesze­relés. Varga Sándor Szívügye a mestersége Béna Zoltán Tinédzser suszter Nagykátán Megfogta, mint a csiriz M ár József Attila mogorva, ánt melegszívű susztere is haj­lott, öreg ember volt. S. ki ne emlékezne gyerekkora talpaló, sarkaló, szakadt cipőnyelvet visszavarró cipészére. Az alacsony, háromlábú székre, az üres pasztásdobozokban tar­tott százféle apró szögre, a csiriztől ragadós munkaasztalra, amelynek jellegzetes szaga betöltötte a kis műhelyt. Imádtam ott üldögélni az agyonkoptatott tonettszéken, amely egyéb­ként a javítást helyben váróik számára volt kikészítve. Bevonulástól a leszerelésig Olykor a villafog is kicsorbul Nem kell kaszálni, kapálni...(?) Kötélhúzó rajpárbaj (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents