Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

LLOI inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 1., HÉTFŐ Ügyes kezű bagi lányok, asszonyok Közösséggé kovácsold munka A könyv formálja az életünket Egy mozgalom és a céljai A listáról kedvük szerint válogatnak Pacsitok Anyanyelvűnknek szép­ségén kívül van még egy fontos tulajdonsága, még­pedig az, hogy mérhetet­lenül gazdag szókincsével bőséges lehetőséget kínál ; gondolataink árnyalt kife- í jezésére — mondogatta hajdanán tanítónk, így próbálva belénk ojtani nyelvünk szeretetét. Ez sikerült is neki, fenti ki­jelentésének idő múltával csak nőtt előttünk a hite­le. Ám azt elfelejtette mon­dani, hogy eme bőséges szókincs esetenként kí­nossá is teheti a kommu­nikációt. Mert hiába adnak ne­kem igazat a nyelvészek abban, hogy mondjuk a kertemben termelt egrest piszkének is nevezhetem, ezen a néven Pesten egy dekát sem tudnék venni belőle, de valószínűleg a debreceni őstermelő meg egyenest kinézne a piacról, ha kételkednék köszmétéje elnevezésének helyességé­ben. Sorolhatnánk tovább a jól ismert példákat, a lé­nyeg, hogy a körülöttük folyó viták idővel elcsen­desültek, a fogalmak vagy megbékéltek egymással, vagy átadták helyüket a nyelvészeti, tudományos szempontból leghelyesebb­nek. Csak akkor keletke­zik újra zűrzavar, ha va­lami újdonság jelenik meg környezetünkben. Maradjunk a növények­nél. A mostanában sokat emlegetett patisszon is annyira új, hogy vannak, akik eddig még csak a konzerves üvegen keresz­tül látták. Repülő csésze­aljra emlékeztető formája miatt kapott is mindjárt egy népi titulust: diszkosz­tök. Ez mégiscsak szebben hangzik, mint az idegen ízű szó. A magyar ember azon­ban csűri-csavarja a sza­vakat, hogy minél jobban a szájára álljon, rövidesen el is keresztelték e furcsa savanyúságpótló terményt pacsitöknek. Felütöttem a szakköny­veket, vajon, azok mit ír-t nak róla? Az egyik a jö­vevényszó mellett tört lándzsát, mondván, elfo­gadott magyar neve nincs. A másik a rendszertani név mellett . zárójelben megjegyezte: csillagtök. Hát íme, választhat ne­vet ki-ki tetszése szerint, nagy baj nem lehet belő­le. Attól még patisszon ma­rad a pacsitok. Vagy fordítva? My. J. A Galgavidéke Afész aszó­di konfekcióüzemének ter­mékeit szerte az országban is­merik, de mivel jelentős ex­portmunkát is végeznek, ne­vük jól cseng az országhatá­rokon túl is. Szinte hihetetlen, hogy azok az asszonyok, lá­nyok, akik néhány évvel ez­előtt még a határban dolgoz­tak s munkaeszközük a kapa volt, ilyen szemre tetszetős, viselésre kényelmes, a gyak­ran változó divat igényeihez alkalmazkodó ruházati cikke­ket állítanak elő. És hogy termékeik milyen keresettek, azt az is igazolja, hogy évek óta legnagyobb gondjuk a megrendelések kielégítése, amit /sem az aszódi üzem ka­pacitása, sem pedig a bedol­gozói hálózat lelkiismeretes munkája nem tud másként kielégíteni, csak nagy-nagy erőfeszítésekkel, túlóráztatá­sokkal. Mit tehetnek ilyen helyzetben, ha nem akarják üzleti körüket csökkenteni, megrendelőiket elveszíteni? Mind több helyen — Megpróbálunk terjesz­kedni — mondta Fodor End- réné üzemvezető —, s újabb és újabb részlegeket kialakí­tani. Van egy kisebb részle­günk Zsámbokon s van Bagón is.-Az üzemvezető, javaslatára a. :b%giakat..ikefestem.,ífil.: Ne»; hezen lehet a telepre ráakad­ni, mert még egy tábla sem hirdeti, pedig az a tizennyolc, húsz. nő, aki itt munkát ta­lált, rövid idő alatt bebizo­nyította: képesek a vállalt feladat elvégzésére. Széles Jó- zsefné telepvezető apró irodá­jában kezdtem az ismerkedést a részleggel és munkájával. — Igaz, nincs cégtáblánk, nincs reklámunk, de a havi ötmillió forintos termelési ér­tékünkkel mégis jelentős részlege vagyunk az aszódi konfekcióüzemnek. Elsősorban anorákokat gyártunk belföldi megrendelőink számára, de ha egy nappal előbb keres bennünket, láthatta volna azt a háromszáz darab diva­tos blézert, amit NSZK-part- nereinknek gyártottunk, s ha kíváncsi rá, néhány nap múl­va megnézheti a Szuey elne­vezésű pantallókat, amit szintén NSZK-megrendelésre készítünk. Most anorákokat gyárt a szalagsor. Nehéz döntés Benyitunk az üzembe. Ti­zennyolc varrógép mellett dolgoznak az asszonyok, lá­nyok. Meglepődöm, mennyire jiatal ez a felelősségteljes munkát végző gárda. Tizen­hét, tizennyolc éves lányok képezik a többséget. Angyal Magdolna elmondta, hogy ők heten Hatvanban végeztek el a szakmunkásképzőt, ott sze­reztek varrónői képesítést, de a gyakorlati idejüket itt töl­tötték, s megtetszett nekik a légkör, a hangulat, a szak­mai fejlődés lehetősége, s úgy döntöttek, maradnak Ba­gón. Angyal Magdolna, Hajdú Zsuzsanna, Katona Ágnes, Kuti Mariann, Szántai Erzsé­bet, Tóth Katalin, Vankó Eri­ka — az egykori iskolatársak —, most már munkatársként dolgodnak, s igyekeznek az idősebbek közül a legjobbakat — Sötét Gyulánét, Katona Bélánét, Tóth Margitot, Okos Gyulánét — a munkában megközelíteni, esetleg az ered­ményüket túl is szárnyalni. — Csak dicsérhetem ezt a kis létszámú társaságot — mondja Széles Józseíné. — Igaz, fiatalságuk miatt vidá­mak, játékosak, de szeretik a munkájukat. Mi az anya­üzemtől, vagyis Aszódról kap­juk a munkát, s mindig meghatározott határidőre kell a készárut leadnunk. Előfor­dult már, hogy a szoros ha­táridő miatt túlórázni kellett. Akkor volt a legmelegebb, még árnyékban is 33—35 fo­kos hőséget mértek. — Hihetetlen, hogy ezek a fiatalok lemondtak a strando­lásról, a szórakozásról, egye­sek a randevújukat halasztot­ták el, mégis vállalták, hogy este nyolcig maradnak. Nem lehet tőlük olyat kérni, amit ne teljesítenének. Jön az autó a készáruért vagy érkezik a feldolgozandó anyag. Gomb­nyomásra állnak le a gépek és siet ki-ki, hogy segítsen a rakodásnál. — Az a pár perc nem számít, majd behozzuk! — mondják nevetve és teszik a dolgukat. — Amikor múlt év novem­berében felajánlották, hogy fogadjam el a bagi részleg vezetését, még sírtam is — emlékezik Szélesné. — Mit csinálok én ennyi csitrivel? Hogyan hozzuk a tervet? Szégyenben maradok, elve­szítem mindazt a sok elis­merést. amit tizennyolc évi tisztességes munkámmal ke­restem. Ma már nem bánom, hogy vállaltam a megbízást. Nercünk azért örülök, mert teljesítjük a tervet, hanem azért is, mert ilyen munkáját szerető és értő fiatalok vesz­nek körül. Otthon érezve Látszik, sikerült ezt a ti­zennyolc tagú társaságot a munkában közösséggé ková­csolni. De már kovácsolódik az emberi közösség is. Együtt sátoroztak a lányok Agárdon, a hét végén Budapesten vol­tak koncerten. Most arra ké­szülnek, hogy együtt takarít­ják ki az üzem udvarát, aztán télire sok-sok zölddel díszí­tik kicsiny műhelyüket. — Otthon akarunk lenni! — mondta búcsúzáskor Tóth Margit. Szép elhatározás. A munkahelyen megteremteni az otthon hangulatát. Fercsik Mihály Vége felé járunk a nyárnak, amely egyesek szerint az élet legnagyobb élményeivel, szép­ségeivel, örömeivel kecsegtet. Igaz, mások az őszt, megint mások a telet vagy a tavaszt tartják a legszebb évszaknak. Persze, hogy valóban melyik évszak a legszebb, azt hiszem, még népszavazással sem lehet­ne eldönteni, hiszen kinek-ki- nek a látásmódjától függ, hogy melyik időszak a legked­vesebb a számára, melyik hoz­ta élete legnagyobb élményeit. :::::: Ha már az élményszerzésnél tartunk, hadd emlékezzem gyermekkorom, kamaszkorom nagy élményeire, a jó filmek­re, a jó könyvekre. Határozot­tan állíthatom, hogy ezek az emlékek annak idején lénye­gesen beleszóltak az életembe, külön-külön, apránként befo­lyásolva, formálva látásmódo­mat. Ezek közül az egykori nagy élmények közül meg kell em­lítenem az Óz, a csodák cso­dája — később Óz, a nagy va­rázsló — című, nemegyszer felújított gyönyörű mesefilmet, vagy olvasmányaimból az An­der sen-meséket, később Jókai, Mikszáth, Móricz, Arany, Pető­fi és a többi magyar klasszi­kus műveit, vagy Steinbecktől az Edentől keletre, s Re- marque-tól a Három bajtárs című könyveket. De nem sorolom, hiszen nem a személyes élményeim felelevenítése a célom, hanem annak bizonyítása, hogy mi­lyen fontos az életünkben az olvasás, vagyis mások élmé­nyeinek a megismerése az írott szó segítségével. De még egyetlen nagy, fia­talabb kord élményemről en­gedtessék meg nekem szólni, az pedig Edward Bulwer-Lyt- ton munkája, a Pompeji utol­só napjai. Ezt azért említem, mert nagy örömmel fedeztem fel abban a listában- »melyet az orseágós«' á fc&nyVtSaráíköz adott közre, mint az 1987-ben megjelentetni kívánt sorozat egy darabját. Más ismerősök­kel is találkoztam a listán, így József Attila, Petőfi Sán­dor, Radnóti Miklós, Vörös­marty Mihály összes versednek köteteivel. De személyes olvasmányél­ményeim alapján ajánlhatom Raffai Sarolta Hazatalálás, Szabó Magda Freskó: Szemlé­lők, vagy például Végh Antal Mit ér az ember hit nélkül? című köteteket. Aki ennél is többre kíváncsi, annak azt ja­vaslom, keresse fél szűkebb pátriánk könyvesboltjainak egyikét, ahol részletes tájékoz­tatást, prospektust kaphat a tervezett sorozatról, sőt jelent­kezési lapot is, amelyet kitölt­ve bárki az országos kónyv- barátkör tagja leltet. A Hazafias Népfront, a Mű­velődési Minisztérium és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése el­határozta, hogy az 1986-os könyvhéten megalakítja az or­szágos könyvbarátkört. A mozgalom elindításával az a céljuk, hogy a magyar olvasó- közönség széles rétegei minél könnyebben juthassanak hoz­zá az évi könyvtermés kiemel­kedő alkotásaihoz. Szeretnék elérni, hogy a jó könyvek iránt érdeklődők biztosan és ked­vezményesen megkaphassák a maradandó értékű köteteket. Kezdésként az 1987-ben megjelenő művekből összeállí­tottak egy több mint öltven al­kotást tartalmazó listát. Ezen ki-ki megtalálhatja az érdek­lődésének leginkább megfelelő könyveket. Szerepelnek rajta a klasszikus művek házi könyvtárba szánt kötetei, az iskolai kötelező olvasmányok, a mai magyar irodalom leg*- újabb művei és a bestsellerek, egyaránt. A listáról a könyvbarátkör tagjai szabadon választhatnak, és minden 500 forintos vásár­lás után 50 forintos könyvutal­ványt kapnak. Ez az utalvány bármely magyarországi köny­vesboltban beváltható lesz. A kiadók évente megjelen­tetnek egy exkluzív kötetet, amely megilleti a kör tagjait, ha 500 forintnál nagyobb ösz- szegért vásárolnak a listán szereplő könyvek közül. Ez a külön jelzéssel megjelenő in­gyenes illetménykötet hosz- szabb ideig nem kerül könyv­kereskedelmi forgalomig, (az­az. kizárólag a . kftn tagjai jut­hatnak hozzá). 1987-ben a Himnusz és a Szózat többnyel­vű díszkiadását kapják meg a tagok. A könyvterjesztők évente kétszer tájékoztatják a tago­kat az ötvenszázalékos árral forgalomba kerülő könyvekről, és segítenek azoknak a tagok­nak a gondján, akiknek la­kóhelye közelében nincs köny­vesbolt. Számukra díjtalanul küldik meg a listáról kiválasz­tott könyveket. A hónap gedöfiloi műtárgya A magyarok bejövetele Veresegyházi vonatpótló Kényszere széles lepel Feszty Árpád (1856—1914) 1874-től a müncheni akadé­mián, 1880—81-ben Bécsben végzett képzőművészeti tanul­mányokat. A kitűnő tehetségű akadémista mester 1880-ban a Golgota című képével kel­tett feltűnést, korai életképei közül a Bányászszerencsétlen­ség emelkedik ki. Az Opera­ház előcsarnokába 9 faliképet festett, számos más munkája is ismert alkotás. Jókai inspi­rációjára vállalta el, 1892-től 1894-ig festette népszerűvé vált körképét. mely 1800 négyzetméter nagyságú, 120 méter hosszú, 15 méter széles, egy darabba szőtt belga vá­szonra festett panoráma. Az elkészült mű hosszú évekig a főváros egyik látványossága volt. Nagy munkájában Med- nyánszky László, Üjváry Ig­nác. Spányi Béla. Olgyay Fe­renc és Pállyá Celesztin segí­tették. Jókai Mór nevelt lá­nyát Jókai Rózát vette fele­ségül, együtt laktak egy Baj­za utcai palotában, ahol a kor szellemi és művészeti ve­zetői gyakran megfordultak. A millennium tiszteletére fes­tette a többi történelmi té­májú képét: Árpád győzelme Szvatopluk felett. Zoltán el­jegyzése Hamisával, Mén-Ma- ró*h lányával stb. A magyarok bejövetele (A honfoglalás). A millenniumi években ki­derült, hogy történelmi festé­szete a magyarságnak alig van. Ezért vált sürgetővé en­nek utólagos megteremtése, hogy bizonyságul szolgálhas­son. A kör, amelyben a kép született, fokozott hangulatá­ban, amelyben bizonyítani akarta saját léte jogosságát, elmúlt dicső pillanatait, a képet az első és legnagyobb történelmi festménynek tar­totta. Maga a kép három évig készült segítőtársakkal, a metszetet, mely a korban szintén a legnagyobb terjedel­mű volt, Morelli Gusztáv fa- metsző1 készítette egy évig. A kép bal oldalán csatázó ma­gyarok láthatók: a hegyről förgeteg gyanánt viharzik alá a fegyveres hadsereg. A domb alján már csak néhány szláv harcos látható. Árpád, aki ve­zéreivel egy magaslatról néz alá, a kürtösökkel a csata be­fejezésére ad jelt. A vezérek előtt az elfogott Latoré lát­ható lányával és a többi fo­gollyal, ő az, aki megszegte a magyarokkal kötött egyezsé­get. Árpád mellett Álmos, Előd, Ond, Tas, Huba, Töhö­töm, ruházatuk a század végi népviselet és az ázsiai visele- tek keveréke. A vezérek mellett a kocsi- úton a feiedelemasszony né­gyes ökörfogata halad. A mennyezetes szekér fölött ökörkoponyák fehérlenek. Ezek egyrészt díszítmények, másrészt a rossz szellemek távoltartására szolgálnak. Egyszerűbb szekéren érkeznek a magyar asszonyok, mezít­láb, egyszerű ruhában, biva­lyok szállítják értékeiket: sző­nyegeket, kelméket, sátorsze­kereket. Az asszonyok szekere a romba döntött szláv oltár mellett halad el. A szláv nagyszellem: Csernebog át­engedi az oltárt Damaseknek, a magyarok istenének. A sze­kérút másik felén egy fából épült őrtorony füstölög, szép szláv asszonyok rejtőztek oda. Az őrtorony mögött a szolyvai havasok, attól lefelé nyúló sű­rűség alján a sátorverő ma­gyarok láthatók, lepányvázott, szétfeszített sátrak. Az elő­térben látható szláv barlang- lakások üresek, az ajtók fölé koponyákat aggattak. Az utol­só csoport a jobb oldalon a fehér íó áldozatot mutatja be. A táltos a sikeres honfogla­lásért hálát ad a magvarok Istenének; A máglya előtt áll, a kiterjesztett kezekkel a munkácsi várhegynek fordul­va. A boncok fehér lovat vezet­nek elő, s a kádár meztelen karddal vária az isteneknek áldozandó állatot. A máglya körül táncoló lányok szórják a virágot, a szent füvet. Szól az ígrieek sípja, dobja. Vár­ják a jóslatot: az első jel a füst. amely, ha egyenesen az ég felé emelkedik, az isten jókedvét mutatja. A bemuta­tásra kerülő mű a Tolnai Vi­láglapja ajándéka volt előfi­zetői számára. 1896-ban a Könyves Kálmán Részv. Társ. kiadása, Kner Vilmos nyomdájában készült. Magán- tulajdon. F. Zs. A MÁV pályaépítésiből, híd­építésből származó vágány­zárak viszontagságaiban ré­szesültem sokfelé. Volt már, hogy . megírtam, volt már, hogy segítség helyett kiokta­tást kaptam a viselkedési formákról. Most itthon részesültem a vonatpótló örömeiben. Veres­egyház úgyis nevezetes tele­pülése lett e hazának, szinte naponta szerepel a rádióban, amikor a Mávinform be­mondja a vonatpótló autóbu­szokat. Évekig a pályát épí­tették át, most — másik ütemben, mert egyszerre nem volt rá pénz — és szervezés ? — a hidakat. Es tömegek él­vezik az átszállás örömeit. Én 13-án, szerdán, a 10 óra 35-ös vonattal utaztam Vác felé. Az állomás előtt tucat­nyi vonatpótló Volánbusz. Már öt perccel elmúlt az in­dulás. A vonat Pest felől ké­sik — ő tudja, miért —, a buszokba beszállás nincs. Ne­héz csomaggal vagyok meg mozgássérült, megyek a má­sodik buszhoz, aminek nyit­va az ajtaja: a gépkocsiveze­tő nem enged felszállni, mondván, nem tudhatni, mennyi utas lesz, hány busz indul. (A második már nem?) Minősíthetetlen han­gon vágja ei a vitát A har­madik vezetője nem tudja, mikor van az indulás. Java­solom, tíz méter a forgalmi iroda, kérdezze meg. A vál­lát vonja — mi köze hozzá? Mintegy 20 perccel az in­dulási idő után bejár a vonat, az átszálló utasok rohamoznak. Ekkor kerül elő a forgalmis­ta, akitől kérdezik, melyik busz megy egyenesen örboty- tyánba, ahonnan a vonat to­vábbindul, melyik megy Erdőkertesre is? Vállvonoga- tás, majd intézkedés. Az intézkedés nem túl hat­hatós, mert a harmadik busz­ban, amire felszálltam, három idegen utas kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy egye­nesen örbottyánba megyünk, és ők Erdőkertesre igyekez­tek volna. A forgalmista nem szólt be, a buszsofőr nem szólt, nem hirdette ki, elvég­re is mi köze hozzá? A három utasnak megma­gyarázzuk, maradjanak a bu­szon, mert visszafordul és be­megy Erdőkertesre. Vagy ha nem megy be, szálljon másik­ra, ami bemegy. Valakitől csak megtudják. A vonatpótló autóbuszok kényszere széles lepel. Elfér alatta indokolatlan késés is, a táiékoztatás teljes hiánya is. Csak egyvalaminek nem lenne szabad elférni: a ki­szolgáltatott utas semmibeve­vésének! Éppen ezért, ha már kény­szerhelyzet van, intézkedést kérünk, nem magyarázatot és semmiképpen nem kioktatást, amit kaptunk a helyszínen is és jómagam a sajtó nyilvá­nosságán át. —kas A könyvbarátkör szerte az országban irodalmi és könyves rendezvényeket szervez. Eze­ken az érdeklődők találkozhat­nak kedvenc íróikkal, tájé­koztatást kapnak a könyvek születéséről, a szerkesztés és kiadás folyamatáról. Az or­szágos könyvbarátkör tagjai évente sorsoláson vesznek részt, amelyen értékes köny­vekből összeállított kiskönyv­tárat nyerhetnek. A könyvba- rátkörbe belépni a könyves­boltokban, a könyvtárakban és a Hazafias Népfront helyi szer­vezetében lehet. Az évi tagsá­gi díj 20 forint. Nos, izgalmas könyvbúvár­kodást kívánók minden olva­sónknak. Aszódi László Antal A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a szá­zadfordulón, kiállítás, megte­kinthető 10—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Feszty Árpád (1856—1914) A magyarok bejövetele című festménye, megtekinthető az előtérben. ■mi MolTiBB Szivárvány. Szovjet mese­sorozat. Csak 4 órakor! Popeye. Színes, magyarul be­szélő amerikai paródia, 6 és 8 órakor! ISSN r:.i3—1B37 (GödöHgj Hírlap»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents