Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
Régi óhaj teljesült Fái év ötletfő! a tettig Három gyerek - egy gondozónő S Már-már arról csicseregtek a madarak, hogy a kevés J gyerek miatt megszüntetik a Zrínyi utcai bölcsődét. | A hírek szerint öregek napközi otthona lett volna a ^ csendes, sok szempontból ideális fekvésű és elrendezé- ^ sű épületben. Nem kétséges, a nyugdíjkorhatáron túl ^ második gyermekkorukat élő idősek is kellemes ott- § hont találtak volna az árnyas fák alatt, a hűvös vagy ^ éppen a hideg elől védő falak között. Xjjírtu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 210. SZÄM 1986. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Megújuló diákmozgalom Iskolai élet a kicsengetés után Egy, talán merésznek mondható döntés azonban pontot tett a dilemma végére. Az építészetileg és a játszóudvart tekintve is kettéváló, kettéosztható intézmény megtartja eredeti funkcióját. Bölcsőde marad, bár sajátosan megosztva, egyik felébe továbbra is a megszokott módon egészséges gyerekek járnak, a másik felébe pedig különböző módon serült gyerekek. A másik oldalról megközelíthető bejáratból különböző öltöztetőbe, majd onnan a két foglalkozóterembe jutnak. Jóval kedvezőbb körülményeket élveznek majd ők, 12- en, mert hármójukra jut egy gondozónő, aki a gyógypedagógus és a gyógytornász tanácsai szerint foglalkozik velük állapotuk javulásának reményében. Szeptember elsején, a tanévkezdéssel egy időben indították volna a beszoktatást, amit sajnos; meghiúsított az a látvány, ami a bölcsőde dolgozóit fogadta hétfő reggel. Vandál betörők jártak az épületben a pénteki bezárás és a hétfői nyitás között. Esztelen, bár nem túl nagy értékű rongálást vittek végbe és volt, aminek lába is kelt. így az első szoktatási nap rendőri nyomozással kezdődött. Mondhatnánk, baljós jel, de mégsem, hiszen másnap már az új feladatra koncentrálva kezdhettek a leendő gondozónők. Papp Lajosné, a bölcsőde vezetője fogadott: — Sajnálhatja, hogy nem jött egy kicsit korábban, amikor még itt voltak a gyerekek is. Kilenctől délig ismerkedtek az új környezettél és a gondozónőkkel. — Pontosan milyen céllal vágtak ebbe a nehéz és nem mindennapi feladatba? — Születésüktől hatéves (korukig olyan különböző módon sérült gyerekeket fogunk gondozni, akik még képezhetők, esély van a sérültségük csökkentésére és majd kisegítő iskolába járhatnak. Eddig csak hároméves korig hozták ide a gyerekeket, mint mondtam, ezután hat évre tolódik ez a határ, ezért a felszereltségünket is ki kellett igazítani. Nagyobb méretű ruhákat szereztünk be, amit a Kötöttárugyár segítsége nélkül nem tudom, hogyan oldottunk volna meg. Fele áron adtak el nekünk gyerekruhákat, amiben a kertben is játszhatnak majd a kicsik. Ezenkívül felajánlották, hogy bármi kell, megvarrják társadalmi munkában, csak szóljunk. Nagyon hálásak vagyunk nekik ezért az önzetlenségért A négy gondozónő mellett mellékállásban egy gyógypedagógust és egy gyógytornászt is alkalmazunk, akik bizonyos napokon jönnek és tanácsokat adnak a munkánkhoz. — Honnan ered az ötlet és ki segített felmérni az igényeket? — A városi vezető védőnő. Beszeda Ferencné említette nekem, milyen nagy szükség lenne egy ilyen kezdeményezésre. Addig ment a dolog, hogy elhatároztuk; megcsináljuk. Azonnal mozgósította a védőnőit, hogy mérjék fel, milyen igény lenne rá. Mindez idén tavasszal történt és nagy örömünkre, amiben a szülők is osztoztak, fél év alatt minden rendeződött és most elkezdhettük a munkát. A vezetőnővel időközben elindultunk megnézni a foglalkozások színhelyét, a vet- köztetőt, a tágas udvart és a levegőztetőteraszt. A játszószobában kisebbfajta csatatér árulkodott a gyerekek ottjár- táról, három gondozónő pedig a terem szélén értékelte a délelőttöt. Kicsit csendesen, megilletődve, fáradtan ültek egymással szemben, szokatlan nekik is ez a feladat, pedig már jó néhány éve együtt dolgoznak ebben az intézményben. — Kiválasztották önöket, vagy maguktól jelentkeztek erre a nehéz, de nemes feladatra? — Ügy jött ki a lépés, hogy volt, akinek most búcsúzott el a csoportja, meg kedvünk is volt. Senki nem utasított, magunktól vállaltuk. Tavasszal, amikor felmerült a gondolat, a vezetőnő megbeszélte velünk, mit szólunk hozzá, tehát nem ért váratlanul vagy fölkészületlenül a feladat. Most ugyan valóban fáradtak vagyunk, de az egészséges gyerekekkel is azok lennénk beszoktatás idején. Meg kell ismernünk, mik a kedvenc játékaik, kivel hogy érthetünk szót, mire érzékenyek. Ezt megismerni természetesen a szülők is segítenek, akik végig itt voltak — mesélte Klenjánszki Ist- vánné, Kiss Jánosné és Han- zelik Györgyné. Távol levő negyedik kolléganőjük, Kollár Lászlóné is hamarosan bekapcsolódik a munkába. Búcsúzás előtt Papp Lajosné még elmondta, hogy már vannak várakozók is, eddig hárman, akik szeretnék, ha a gyermekük is kapna helyet. Erre is lesz mód a későbbiekben. D. Z. A csónakok mestere volt Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a váci alsóvárosi temetőben a 77 éves korában elhunyt Fehér Károlyt, akinek sírfeliratán ez áll: az ország első, képesített csónak- építő mestere. Már csak az idősebb nemzedék emlékszik arra, hogy a harmincas-negyvenes években a váci Buna-parton sorakoztak a csónakkölcsönzők vízi járművei. Óradíjért lehetett igénybe venni a kajakokat, ladikokat. Fehér Károly az első világháború után sajátította el a csónaképítés tudományát. Kezdetben teljesen egyedül készítette vízi járműveit. Kölcsönzőként is nagy volt a forgalma az alsóvárosi Duna-szakaszon. Később tanulókat fogadott és sok jó hírű rokoniparost nevelt ennek az érdekes szakmának. !§ Az iskolák megújulásá- ^ nak ahhoz az átfogó fo- ^ lyamatához, melynek ke- ^ rétéit az oktatási törvény § szabja meg, szervesen hoz- *; zá tartozik a diákmozga- 8 lom megújítása is. Az ok- § tatási intézmények önálló- ^ Ságon alapuló felelőssége ^ erősödött, növekedett a k diákok nevelésében. Az utóbbi hónapokban felerősödtek a viták a diákmozgalom megújítási lehetőségeiről. A változtatás fő irányát a KISZ XI. kongresszusán elfogadott új koncepció határozta meg. Eszerint a KISZ politikai jellegének erősítésével együtt a diákmozgalom más szervezeti formái is jöjjenek létre, az öntevékenység, a közösségi élet, a közéletiség színtereiként. — A középiskolai diákmozgalom megújítását hogyan szervezi meg a városi KISZ- bizottság? Erről kérdeztük Dési Ferenc titkárt. 1— A város hét középiskolájában csaknem 4 ezer diák tanul. Ezért nagy nálunk á jelentősége a diákmozgalom megújításának. A KISZ eddigi szervezeti keretei olyan kényszermegoldásokat tettek szükségessé, amelyek gyakran ellentmondásos helyzeteket alakítottak ki. Most szervezetileg három alapvető színtere lesz a diákmozgalomnak: a KISZ- szervezet, az öntevékeny diákkörök és az osztályközösségek. Ez a „három lábra állítás” a valóságos helyzetet rendezi egy világosabb, őszintébb szerkezetbe. — A leglátványosabb újdonságnak az öntevékeny diákkörök megjelenése tűnik. Mitől öntevékenyek és hol jönnek létre? — Több középiskolában nagy múltja van az önképző- köri mozgalomnak, s így pontosabban az újbóli megjelenítésről beszélhetünk. Az ifjúsági mozgalom álláspontja szerint az öntevékeny diákkör olyan konkrét munkára szerveződött csoport, amelyben a diákok szervező, önigazgató tevékenysége jobban érvényesül. Vezetőjét, felnőtt segítőjét maguk választják meg, programját és belső életét a csoport tagjai határozzák meg stb. Mindezt természetesen az iskola felügyeletével, a nevelési rendszer szerves részeként teszi. A felnőtt segítőre külön is szeretnénk kitérni. Ebben a munkában elsősorban a pedagógusokra számítunk, de felkérhetnek a tanulók másokat is: például szülőt, egyetemistát, az intézmény volt diákját és hosszan sorolhatnám a lehetőségeket. — Az iskola vezetőinek dolga, eldönteni, hogy ki lehet felnőtt segítőként értékes társ a nevelési tevékenységben és ki nem. — Lehetőség van úgynevezett iskolaközi diákkörök alakítására is, ha lesz olyan alapító szerv (például MHSZ, Vöröskereszt, HNF), akik a csoport felügyeletét gyakorolják. — Mi azt szeretnénk, ha ilyen öntevékeny körök máris alakulnának mindenütt, akkor is, ha az iskolákban még nincs szabályozva működési rendjük. Ügy véljük, az lenne a szerencsés, ha elsőként inkább a már működő csoportok alakulnának át, ugyanis ez a kockázatot minimálisra csökkentené. — Hogyan támogatja ezeket az átalakulásokat a KISZ? — A működési szervezeti szabályzat kialakítása mellett anyagi segítséget is adunk. Vácott erre a célra idén 42 ezer forint van, de ezen túl pályázat útján a KISZ KB-től is kaphatnak pénzt a csoportok. — A KISZ ilyen jellegű támogatása persze csak addig nevezhető jelentősnek, amíg kevés lesz a pályázók száma. A diákkörök működésének anyagi, technikai fedezetét alapvetően az intézményeknek kell majd biztosítani. Azonban a csoportok számos más forrásból is szert tehetnek bevételre. — Milyen tevékenységre jöhetnek létre az öntevékeny körök? gához képest azt hiszem, a mi fantáziánk kevés. Ügy gondoljuk, bármire, aminek a felügyeletét vállalja az iskola. — A diákkörök, az osztályközösségek sok lehetőséget kínálnak a fiataloknak. Ha ez mind megvalósul, akkor ki akar KISZ-tag lenni és minek? — Véleményem szerint akkor éri meg KISZ-tagnak lenni, ha ez többletlehetőséget biztosít az iskolai és a társadalmi ügyekbe való belelátás- ra. Az legyen KISZ-tag, akinek ez a többletlehetőség megéri a nagyobb erőfeszítést, mert nemcsak saját szűk környezete, hanem szélesebb iskolai, társadalmi kérdések is érdeklik. Tehát ha politizálni szeretne; akkor vállalja a KISZ-tagságot. Az ifjúsági mozgalom pedig attól les.z igazán politikai szervezet, hogy a diákok számára hozzáférhető közügyekkel foglalkozik, a helyi közéletet, az iskolai érdekviszonyokat mozgatja. A KJSZ-szervezet azt csinálja majd, amire eddig nem sok ereje, figyelme maradt. Az új követelményrendszer felállításával véleményem szerint az ifjúsági mozgalomhoz való őszintébb viszonyt teremtettük meg, s ezért nem kell tartanunk a Szervezettség csökkenésétől, — Az ifjúsági mozgalom segítése eddig is az iskolák vezetőinek felelőssége volt. Ezeket a feladatokat a megbízott KISZ-tanácsadó tanár látta el. Marad a jövőben is ez a forma? — Nem. Az új koncepció szerint a segítő tanár feladata kibővül, nemcsak a KISZ- szervezetet kell segíteni, hanem a diákköröket, a képviseleti rendszert, a tanórán kívüli munka egésziét. Az iskola szerepe a tanórán kívüli tevékenységben a jövőben határozottan növekszik. Ezért a központi határozat szerint ezt a munkát az igazgatóság részéről a nevelési igazgatóhelyettes, vagy önképzőkör-segítő tanár irányítja majd. Ügy vélem, az új diákmozgalmi koncepció kedvez az iskolai pedagógiai munkának. Üj lehetőségeket és tisztább viszonyokat teremt azoknak az elhivatott pedagógusoknak, akiknek eddig sem ért véget a diákokkal való foglalkozás a ki csöngetéssel. Több gazdaságban sikeresen próbálták ki az állatállomány gyógyítására és takarmányozására a mesterséges U-vita- mint, amelyet a Reanal Finomvegyszergyárban állítanak elő. Ennek az egyébként csak a káposztafélékben előforduló vitaminnak jótékony hatása az emberi szervezetre a gyomorfekély gyógyításában régóta közismert, állattenyésztési célokra való felhasználásának lehetőségét azonban csak néhány éve vizsgálják a kutatók. Az első kísérleti eredmények azt bizonyították, hogy ez a vitamin gyógyítja a sertések gyomorfekélyét is, aminek kialakulására — az intenzív állattartás körülményei között — fokozottan hajlamosak az állatok. A készítményről azt is megLegíszintébb a vers Valahányszor városunkról írnak az országos lapok, kíváncsian olvassuk, mi az, ami fölkeltette az érdeklődést, amire mások is kíváncsiak. Ki-ki naponta lefényképezi magának valóságos és lelki szemeivel lakókörnyezetét, Vácot. Az, hogy milyen lesz az így' elraktározott kép, sok mindentől függ, leginkább a szemlélőtől magától. Nehéz objektiven látni azt a környezetet, amelyhez születésünktől fogva kötődünk. A más számára jelentéktelen vagy rideg épületek, tárgyak akár többszörös üzenettel is bírhatnak. Ha véleményt kell fogalmazni egyes dolgokról, természetesen szóban is meg tudjuk tenni, amit — e fórumon is — nemegyszer megteszünk bítáló, vagy elismerő hangon. Magunkról egymásnak, a város közösségének, minden esetben jobbító szándékkal. Ritkán olvashatunk, hallhatunk versbe szedett véleményt, bár tömörítő erejénél fogva több jegyzet témáját is tartalmazhatja. Németh Péter Mikola verse, amely az Üj Forrás ez évi 4. számában jelent meg, ilyen. A Csend-élet című verset Sáros László építész fotói ihlették, de nem lehet kire- keszteni a mindennapokat sem, azokat a látványokat, élményeket, amik nap mint nap érték az első kötetes költőt. Mi, akik olvassuk sorait, szintúgy nem vagyunk kivételek, ugyanúgy szemet szúr nekünk is a „mosógép roncsával, heverők ázott hullájával” tarkított elhanyagolt Duna-parti rész a „tél innenső oldalán” tavasszal. A napi lét emléke, ahogy a vers kérdezi, „vagytok-e”, folyton újratermelődő emlék akár az aszfaltba gyúrt kutyák, macskák a „cementesautók norma- áldozatai” vagy az útszéli keresztek plasztikrózsáikkal. A vers alatt ez áll, Vác, 1982—85. Érdekes, három évig íródott volna ez a nem túl terjedelmes, sajátosan tagolt mű? Nem tudom, de abban biztos vagyok, még sokakban van annyi felhalmozódott emlék e városról, folyton újratermelődve, hogy akár regényre is futná. Elmondják ezt valakinek, természetesen csupa jobbító szándékkal, vagy megmarad kimondatlanul? Dudás Zoltán Orvosi ügyelet Hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Áfra Tamás, kedden dr. Mechlinger László, szerdán dr. Tóth Mária, csütörtökön dr. Karádi Katalin, pénteken dr. Tóth Mária, szombaton és vasárnap dr. Mechlinger László. A körzetben 12-én dr Sárközy József, 13—14-én dr. Benedek János. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr, Stuhl Aranka. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: U-525) található. ' Fogászati ügyeletet szombaton reggel 7 órától délután 1 óráig; vasárnap reggel 8 órától délig tart dr, Kishegyi Eleonóra, a Cházát András utca 17 szám alatti rendelőben, a régi városi fürdő épületében. állapították,- hogy a takarmányba keverve növeli az állatok étvágyát és meggyorsítja súlygyarapodásukat is. A sertések gyógyításánál, hizlalásánál tapasztalt kedvező eredmények alapján takarmányadalékként több' nagyüzemben és háztáji gazdaságban is megkezdték a készítmény kipróbálását, maid rendszeres alkalmazását más állatfajtáknál is. Az esetek többségében az állatok szokásosnál gyorsabb súlynövekedését váltotta ki. A növekvő igények kielégítésére a Reanalban a gyártás megkezdése óta már csaknem háromszorosára bővítették a szintetikus úton előállított U- vitamin termelését. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) — A diákok találékonysáBeszélgetünk az utcán rég látott barátunkkal. Hirtelenjében semmi más nem jut eszünkbe, hát az időjárást — minden elakadó beszélgetés mentőangyalát — hívjuk segítségül. Megkérdezzük egymás családját, de csak azért, s azt is úgy, hogy barátunk értse, fogalmunk sincs arról, nős-e, fia vagy lánya van. Lopva az óránkra pillantunk, s örülünk, ha ugyanezt vesszük észre barátunknál is. Azután — most jön a nagyjelenet — halaszthatatlan dolgunkra hivatkozva kedvesen, de ellentmondást nem túróén elbúcsúzunk. Hogyan? — Hát akkor, édes öregem, nagyon örülnék, ha egyszer felugranál hozzánk. — Mikor? — derül fel barátunk arca. Tényleg valami őszinte, s valódi beszélgetés után vágyik, rá van írva az arcára. — Nem is tudom... a hét az foglalt ugyan, tudod, hogy van az, a jövő héten talán el is megyünk valahova. Tudod mit, gyere — vagy gyertek — akármikor. Érted? Akármikor. Bármikor. Amikor akartok. Magunkban büszkék vagyunk teljesítményünkre. Akármikor Igen, most alaposan kivágtuk magunkat a „bajból’’. Barátunk nem mutatja, hogy értette a dolgot, készségesen fogadkozik, hogy tényleg, valamelyik nap feljön, s akkor valóban kitárgyaljuk a világ folyását. Csak kézfogásából, abból, hogy valamivel erőtlenebb, mint találkozásunkkor, sejthetjük, hogy azért ő is tisztában van azzal, tulajdonképpen senki sem kíváncsi rá, családjára, Mi persze megkönnyebbülünk, hiszen ez egyúttal azt is jelenti, barátunk is hasonlóképpen van az egész dologgal. Nincs is baj addig, míg legközelebb, talán éppen ezen a napon, bennünket is hasonlóképpen kezelnek. Barátunk széles gesztusokkal üdvözöl, majd egy-két perc után határozott hangon mondja, ugorjunk fel hozzá, akármikor. Bármikor. Mindegy, mikor. Barátság, ismeretség — olyan drága kincs, amire a legjobban kell vigyázni. És ilyenkor ténylegesen nem az elodázásnak, a kapcsolatok szálai eltépé- sének kellene előtérbe kerülni. Ismerősek az ellenvetések. Azok, amelyek bennünket is elérnek, sértenek, mi több, sújtanak. Hogy „amúgy is alig van időnk’’. „Gyerekeink azt sem tudják, mikor szóltunk hozzájuk három mondatnál vagy tiltásnál hosszabbat.” „A feleség meg jó szót, pillantást sem kap munkájáért”, amit egyébként nem ezért csinál, de azért mégis várja. S akkor még holmi vadidegenekre pazaroljuk magunkat? De pazarlás-e, ha emberi szót adunk? Pazarlás-e, ha a nem túl régi kapcsolat maradványaiba kapaszkodva új életet, új dimenziókat, esetleg bennünket is újra szárnyalásra késztető ihletet merítünk barátaink bölcsességéből, emberségéből? Tudjuk, olykor elég egyetlen jó szó, hogy a napot kellemesebbé tegye, s éppen ezt sajnáljuk? Abban a zord világban, abban a barátság nélküli világban, abban a jó szó nélküli világban vennénk majd csak észre, mennyire hiányzik az a jó szó. Milyen jól jönne akkor. Akármikor. B. O. Surányi János Gyógyításra, takarmányozásra Sikeres kísérlet vitámnál
