Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
Ai MSZMP Pest Megyei Bizottságának ülése A párt művelődéspolitikájának alapvető célja, hogy a kulturális élet valamennyi területén, így a közművelődésben is — erősítse a marxizmus— leninizmus hegemóniáját. Érvényesítse a világnézeti-politikai nevelés követelményeit, fogalmazza meg a feladatokat, amelyek leginkább megfelelnek a mai kö-. vetelményeknek, hangzott el a pártbizottság ülésén. De közügy-e ma Magyarországon a közművelődés? Közügy-e a politika számára a kultúra? Az irányítók rangján kezelik-e a kérdést? S a művelődő ember számára fontos ügy maradt-e a művelődés? Kérdések sokaságát sorakoztatta fel felszólalásában Pusztai Ferenc, miközben azt fejtegette. hogy legutóbbi éveinkben sok minden átrendeződött gazdasági, társadalmi életünkben. Előtérbe került a pénzszerzés, tömegek töltik szabadidejüket többletmunkával, kevesebb lehetőséget hagy a gazdasági érdek a művelődésre. Csakhogy magasabb fokon, csak a magasabban képzett, a műveltebb ember képes dolgozni. Hogyan lehet lerövidíteni, megrázkódtatásmentessé tenni ezt az ellentmondásoktól terhes szakaszt? Hiszen mindkettő egyaránt össztársadalmi érdek: az anyagi javak gyarapítása, a nemzeti jövedelem növelése oly áron is, hogy meghosszabbítjuk a munkára fordított időnket, szigorúbb követelményeket állítunk a termelő egységek elé —, de nem mondhatunk le arról, hogy humán társadalmunk el- feledkezzék a kiművelt fők gyarapításáról. Hogyan lehet hát megfelelni mind a kül-, mind a belgazdasági feltételeknek? Hogyan alakítsuk úgy az életkörülményeket, hogy jusson idő a közművelődésre, terjesszük világnézetünket? A művelődési miniszterhelyettes, csakúgy, mint más felszólaló fs arra biztatott, hogy az eddig kihasználatlan lehetőségeket kutassák és használják ki a közművelődésért fáradozó felelősök. Központilag és helyileg van mit tenni. Beszédes példát éppen Pusztai Ferenc szolgáltatott, aki — az ezen a pártbizottsági ülésen előterjesztett ajánlásra — megértő segítséggel válaszolt. Ahhoz, hogy meglevő művelődési intézményeinkben szakképzett, felkészült népművelők dolgozzanak, hogy mérsékeljük az országosnál is rosszabb Pest megyei helyzetet, lehetővé teszi majd a minisztérium, hogy o Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán a hallgatók középfokú népművelő, illetve könyvtárosi képesítést szerezzenek. Jóllehet, sok olyan tehetséges, kiválóan dolgozó népművelő teszi. szebbé a városokban, vagy községekben a dolgozók szabadidejét, akiknek nincs megfelelő képesítésük, de van tehetségük, önmaguk képezte, fejlesztette képességük. Ezt elismerve is az a cél, hogy mind a szakmában, mind a világnézetben eligazodni tudó emberek irányítsák a helyi közművelődést. Természetesen, hogy ki tudják-e bontani tehetségüket azon is múlik, milyen támogatást élveznek feletteseiktől. Az irányiték belülre! Dr. Tóth Béla fejtette ki: az iskolának és a felnőtt köz- művelődésnek egymásra kell épülnie. Amit gyermekkorban kap az ifjúság a tantestülettől, azzal nem zárul le a művelődés. A közművelődési intézményekben folytatni kell az iskola elkezdett munkáját. A meglevő láncszemek összekapcsolása, a művelődéssel foglalkozó különböző szervezetek együttes" tevékenysége képes továbN fórrháini a szemléletét. Zimányi László elemezte százhalombattai példával: jólétben élnek az emberek és mégis gyakran tűnik úgy, hogy a jólét-érzet elmarad a várhatótól. Sok olyan kisebb-na- gyobb tényező befolyásolja a közérzetet: jó-e az alapellátás, van-e egészséges ivóvíz, kiépítették-e a csatornahálózatot ... Ezek hatással vannak a közérzetre, alakítják a közhangulatot. De éppen a párt- a tanácsi testületek, s irányításukkal a közművelődési intézmények dolga, hogy a pénzszűkös világban is hassanak érveikkel, terjesszék eszméinket. Fontos megjegyzés volt: az irányító testületek akkor tudják legjobban végezni munkájukat, ha »nemcsak közvetett úton szerzik információikat, ha nem csupán kívülről ismerik a művelődési házakat^ hanem részesei az ottani munkáknak, a lakossággal Ismerjék együtt vesznek részt a színvonalas programokban. Jónás Zoltán mondotta, hogy a művelődést csak művelt emberek tudják hatásosan befolyásolni, de a legjobb népművelő sem érhet el célt, ha nem érzi maga mögött a párt, a tanács, a lakosság támogatását. Különösen a községek tanácsaira vár nagy feladat ebben a munkában: a lakosságnak Pest -megyében^ hetven százaléka él községekben.! A kis és a nagyobb települések lakói művelődési igényeit csak a helyi intézményektől várhatja. A megyében az elmúlt években jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi: országosan is kiemelkedő a könyvtárhálózat fejlődése. Sok és látogatott múzeumok őrzik a művészet kincseit. A zeneoktatás reneszánszát éli a megyében. Népszerű a honismereti munka, valamint a helytörténeti kutatás, a nemzetiségi kultúra ápplásának szép hagyományai vannak, zsúfoltak a nyári rendezvények, szerepük van abban, hogy az idegen- forgalom idén is nőtt a tavalyihoz képest. Ha mindez igaz is, a világnézeti. politikai nevelés színvonala, sikere területenként, intézményrendszerenként is változó. Különösen a művelődési otthonok terhesek az el- 1 en tmond ásóktól. Kicsaiogatni a meleg otthonból Pest megyében sok és nagyon szép, vonzó művelődési ház csalogatja a látogatókat. Százhalombatta, Gödöllő, Vác, Budakeszi, Budaörs s más helyeken minden igényt kielégít felszereltségével, formai színvonalával a kulturális központ. Sok helyen azonban elavult, elhasználódott épületek vagy csak elhanyagolt termek kínálják műsoraikat. A felszabadulás előtt a szegény, hideg-rideg otthonokból belépni az olajpadlós iskolába — felemelő érzés volt. Ma azonban barátságos — televízióval, rádióval felszerelt lakásokból kell kicsalogatni az embereket: jöjjenek egy előadásra, vegyenek részt valamely programban. Többet kell nyújtani, mint amit otthon talál. És sokszor mái lőtt vakolatú, nem is eléggé tisztán tartott, olykor barátságtalan helyiségbe invitálják ... S nem használják ki. elemezte Kiss Jenő, a szép pártházakat, tanácsokat sem, amelyek helyet adhatnának esténként a művelődésnek. A korszerű iskolák is betölthetnének köz- művelődési szerepet. Dr, Csernok Gyula, aki a TIT megyei szervezete filozófiai szakosztályának elnöke, beszédes számokkal fejezte ki, mily nehéz a világnézeti befolyásolás. 164 előadást kínál szakosztályuk, legtöbb helyről a szocialista életmóddal, a munka szerepével, a szabadidő alakulásával kapcsolatos előadásokat kérik — a tudományos, a kimondottan világnézeti kérdésekkel foglalkozó előadások iránt csökkent az érdeklődés. Mások is kifejtették: a felszínesebb, a polgári lektűr iránt jobban érdeklődik a közönség. Elfogadják a gyenge haknibrigádok nyújtotta műsort, a semmitmondó rendezvényeket, s mint Góg Mátyás mondotta: több művelődési házban teret engednek a káros ideológiai nézeteknek, holott ezek útját el kell re- keszteni. Napjainkban is az a politikai elve a pártnak, hogy támogassa mindazt, ami nem ellentétes szocialista elveinkkel, nem béklyózza le az alkotókat, nem szegi kedvét a csupán szórakoztató műsorok szerkesztőinek sem. Tudjuk azt is, hogy a gazdasági, társadalmi helyzet ma nem hat mindig kedvezően az ideológiára. A műsorokat válogató, elbíráló szerveknek kell igényeseknek lenniük: mit találnak alkalmasnak elvinni a községekbe, városokba. Mint többen mondották a pártbizottsági ülésen: nincs szükség arisztokratikus szemléletre, sen> valamilyen szemellenzős politikára, sőt éppen nem arra van szükség ahhoz, hogy terjesszük a marxista világnézetet. A spontán törekvések is adhatnak lehetőséget a befolyásolásra. Mivel azonban a művelődési házak fenntartása pénzügyi problémákat is felvet, gyakran ez határozza meg a program válogatását is. S ahelyett, hogy fórumai lennének a lakossági tájékoztatásnak, véleménycseréknek, szemléletformálásnak, utat engednek a sekélyes, a tévútra vezető műsoroknak. Még a legjobb művelődési házakat is többnyire az útkeresés jellemzi és kevésbé a tudatos tervezés, a hatások elemzése. Erről beszélt Herczenik Gyula és Balázs Gézáné is. Míg a tanácsok erőn felül is vállalták a rosszabb gazdasági körülmények ellenére a fejlesztést, addig a pénzt igénylő közösség nem mindig fordított megfelelő gondot a tartalmi munkára. Fizetni szellemi setéitekért? A művelődési otthonok ideológiai és tartalmi sokrétűsége — fejtette ki dr. llcsik Sándor — magában hordozza azt a veszélyt, hogy némely művelődési központ vagy egy-egy műsor nem szolgálja céljainkat. Vannak olyan rendezvények, amelyek a pers- pektívátlanságot terjesztik. Némelykor félrecsúszott egzisztenciák keresik Budapestről kiszorulva a kevésbé szem előtt levő területeken létjogosultságukat. Ráadásul az intézmények fizetnek is lelki, szellemi selejtekért. Sem a nacionalista, sem eredményeinket célba vevő, máskor alacsony színvonalú termékeknek nem szabad hajlékot biztosítani, Hiányzik a szigorú mérce, a véleménycsere, a vita vállalása, pedig nem várható a megyei, az országos intézményektől, hogy felülről bírálják el valamennyi esetben. mi a nekünk való. Napjainkban számos öntevékeny kör, egyesület alakul. Legtöbb hasznos, elismerésre érdemes célt tűz maga elé, helyes, ha támogatást kapnak a helyi párt-, tanácsi testületektől. Rájuk is érvényes a párt politikája: 'támogatja a haladót, megtűri ami nem szocializmusellenes, de tagadja, tiltja, ami ki akarja kezdeni értékeinket. A népművelők helyzetének javítása a tegnapi tanácskozáson is sokféleképpen szerepelt. Anyagi körülményeik, megbecsülésük kívánnivalót hagy maga után. Szükséges a közügyek intézésébe is bevonni őket. hiszen a közművelődés is közügy, de fordítva is igaz: a népművelő képes-e beleszólni a közösség dolgaiba? A tartalmas, sokrétű vita, valamint az előterjesztések segítséget nyújtanak a további munkához, az alapvető feladat teljesítéséhez: terjesszük a marxista eszmét, és ennek fő műhelyei a közművelődési intézmények, elsősorban a művelődési otthonok legyenek. Hogy ez sikerüljön, szorosabbra kell zárni a sorokat az irányító testületekben is, hogy mindennapi támogatásukkal, eszközeik bő tárával offenzívebb csatába induljanak. A fegyelmi munka része a pártmunkának Sokszor hangzott már el testületi ülésen is, hogy a párt XIII. kongresszusán megfogalmazott célok elérése, a határozatok megvalósítása minden pártszervezettől és valamennyi kommunistától sokat követel. Krasznai Lajos utalt a megyei pártértekezletre, ahol megfogalmazódott: a párton belüli fegyelem kihat a párt egységére, az erkölcs tisztaságának védelmére. Befolyásolja^ a párttagság akcióképességét. Pártegységre, a párt tisztaságának megóvására, az akcióképesség megőrzésére mindenkor szükség van. Nem alakulhat úgy életünk, hogy bármelyiket is nélkülözhessük. Az azonban igaz, hogy akadnak plyan időszakok — és ilyen a jelenlegi helyzet —, amikor a pártegység, a pártfegyelem, a párttagság helytállása nagyobb próbatételnek van kitéve. A társadalmi ellentmondások hatnak a párttagságra is. Szembetűnőbbek a pártmunka vagy egyes kommunisták magtartásbeli hibái. A párttagság túlnyomó többsége nemcsak vállalja a nehezebb helyzetben is a megnövekedett feladatokat, hanem hűen eszméjéhez megsokszorozza erejét, hogy többet használhasson. Kiáll a párt politikája mellett, részt vesz a határozatok megvalósításában. Ugyanakkor akadnak, akik visszahúzódnak, megrettennek a gondok láttán, s míg napsütésben elöl jártak, most húzódoznak a munka nehezétől. Néha nem az elvhűség hiányzik, hanem a felkészültségben van hiba, az informálódásban, kevés az érvanyaguk. S akadnak, akiknek magatartásában az elvi szilárdság hiányát kell keresni. Olyan időket élünk, amikor minden kommunistára, helytállásra szükség van. A párt önkéntes szervezet, s aki vállalja a párttagságot, az azzal járó fegyelmet is vállalja. Nem hanyagolhatja el pártmunkáját, nem maradhat távol a munkaidőn túl tartott rendezvényekről, a szószólójának kell lennie a párt politikájának. Könnyű lenne kimondani, hogy aki hibázik az előbbiekben: ki kell zárni a párt soraiból, törölni a tagok közül. Csakhogy a megyei párt- bizottság tegnapi ülésén éppen azt nangsúlyozták: többet kell foglalkozni a párttagsággal, tóob beszélgetésre, eszmecserére van szükség. Időben kell felfigyelni a jelenségekre, nem szabad megvárni, amíg egy-egy hiba már kija- vithatatlanna válik. Góczian Lászlóné a fegyelmi munkának éppen ezt a részét hangsúlyozta: egyszerre kell élni a demokrácia és a fegyelmezés eszközével. S a fegyelmezés sok emberséget kíván. A nevelő-, a megelőző munka mindenkit foglalkoztatott. Miért várja meg egy-egy közösség, amikor már valaki alkoholistává válik — tönkremegy saját és környezete élete —. miért nem áll előbb mellé? Miért engedi lejtőre csúszni társát egy-egy kollektíva megvárva, amikor már bírósági ügy kerekedik tettéből? Miért nem sikerül elérni azt a közhangulatot, hogy az iszákos ellen forduljon és ne azt rekessze ki, aki soha nem emeli a poharat? Márton István is azt boncolgatta, miként lehetne meg élénkebbé tenni a párttagság munkáját. Miként lehetne jobban támaszkodni a felkészültebb gazdasági vezetőikre? S kimondta: ma vannak, akik azt hiszik, más norma vonatkozik rájuk, mint a többi kommunistára. Minden kommunistára egyforma jogok-kötelességek érvényesek S ha lehet különbséget tenni, csak a vezetők kárára lehet: tőlük, a képzettebbektől többet várhat a tagság. Sokan hiszik, hogy a párt fegyelmi munkája egyet jelent a büntetés valamely formájának alkalmazásával. Tévednek. A párt fegyelmi munkája egyenlő a neveléssel, a segítéssel, a párt egysége fölötti őrködéssel. Akkor dolgoznak jól a fegyelmi bizottságok, ha munkájuk szervesen összeépül a pártmunka egészével, scsak akkor élnék a- szankciókkal, ha előtte hiába próbálkoztak mással. S a büntetés módja eszköze is az ember megmentését és nem okvetlen kivetését szolgálja. Legyen fiatal vagy több évtizedes párttagsággal rendelkező emberről szó, egyformán érdemesek a figyelemre. A párt számít rájuk a munkában. Különösen akkor, amikor az élet diktálta feladatok miatt nagyobb terhet rak egy-egy ember vállára ELHUNYT KIS HUGÓ Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kis Hugó elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom régi harcosa hosz- szan tartó betegség után elhunyt. Kis Hugó elvtárs temetése 1986. szeptember 10-én, szerdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága; a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége; Építésgazdasági és Szervezési Intézet Hazaérkezett a küldöttség Testvérmegyei kapcsolat Mint lapunkban hírül adtuk, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége Suhl Megyei Tanácsának meghívására szakszervezeti delegáció utazott az NDK-ba, ötnapos látogatásra. A küldöttség, dr. Arató András, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkára és Hortolányi Elemér, az SZMT titkára, tegnap hazaérkezett, fogadásukra megjelent a Ferihegyi repülőtéren Haness László, az SZMT titkára és Jeager László főmunkatárs. A házigazdákkal, Horst Brandttal, a Suhl Megyei Szakszervezeti Tanács elnökével és a titkárság tagjaival túl a kölcsönös tájékoztatáson — ami most lényeges volt, hiszen testvérmegyénkben szakszervezeti választásokra készülnek, majd országos kongresszus lesz — tárgyalásokat is folytattak. Áttekintették a két megye szakszervezeti együttműködését, s előkészítették a további delegációcserét, az üzemek közötti kapcsolat ápolását, az információ- cserét a termelést segítő tevékenységről, a munkavédelemről, a szociálpolitikai kérdésekről. így a két megyei szak- szervezeti tanács jóváhagyása után még idén kölcsönösen aláírhatják a meghosszabbított együttműködési szerződést. A HÉT HÍRE NŐTEHER ® Budapest adott otthont az Európai Állattenyésztők Szövetsége kongresszusának. @ A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a kollektív szerződések megkötésének tapasztalatait összegezte. Q Híradástechnikai kiállítás nyílt a fővárosban, a Csehszlovák Kulturális, Központban. 0 A hét híre az is, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa elnöksége a dolgozó nők munkaegészségügyi helyzetéről tárgyalt. Kenetes szavak kerüljenek a papírra, hogy szegény leányok, asszonyok így meg úgy, ml mindennek vannak kitéve? Bizonyos, ők, az érintettek tiltakoznának elsőként a szavak kenetessége, a valót feledtetni akaró nyájasság ellen. Elegük van a szavakból! Annyi szépet hallottak már, s nem csak nőnapon. Tettből kívánnak többet, mindennapos segítségből, megértésből, ez azonban nehezebben megy, mint a szép szavak hintése. A szóvetésből azután vegyesen ke] ki a haszonnövény és gyom, közélet-kertész legyen a talpán az, aki tisztára gyomlálja. 'A megyében dolgozó nők száma — ebben az ingázók, tehát a megyében lakók, de nem itt dolgozók nincsenek benne — meghaladja a 142 ezret. 1)01110 részük az iparban található meg, utánuk a legnagyobb csoport az ún. nem anyagi ágak területén — mint például az óvónő, az OTP- tisztviselő, a tanácsi ügyintéző, ja tanárnő, az orvosnő — tevSenykedő lányoké, asszonyoké. Minden tíz nő közül hatan ezen a két területen keresik meg .a kenyerüket. Ennek a kenyérnek sokféle az íze. Gyakran csupán a véletlenen, a szerencsén múlik, keserű vagy édes aromák kerülnek-e a — képletes — kenyérbe. Ami könnyen megkontrázhatja a nőpolitikái szándékokat, közöttük azt is, hogy könnyíteni kel] a nők munkahelyi fizikai igénybevételén, foglalkozási ártalmain. Nem meghökkentő kivételként, inkább köznapi tényként említjük: a megye textilipari üzemeiben eleve három műszak van — ugyanakkor a gépipari vállalatoknál 1,24 az átlagos '’műszakszám! —, s nem ez az egészség nyűvője. Ez csak a keret. A kereten beiül ott van a megyei üzemekben nem ritkaságszámba menő 85-90 decibeies zajterhelés, a 80-85 százalékos relatív páratartalom. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a nagy gyakorlatú és. keresni akaró fonó- vagy szövőnők közül sokan vannak, akik tizenkét, tizenhat gépet kezelnek, akkor már világosabb előttünk, mi mindent rakunk szép csendben a gyengébb nem vállaira. Viselje! Viseli. Hihetnénk, ipari, azon belül is egy területhez kötődő különlegességgel van dolgunk. Távolról sem...! Természetesnek tarthatjuk, a megyében' háromszor annyi hő található a csecsemő- és gyermek- gyógyász orvosok között, mint férfi, s különlegesség abban sincsen, hogy a fogorvosnők csekély többséget mutathatnak fel férfitársaikkal szemben. Ugyanakkor bizonyos — nem hálás — területek félreérthetetlenül az orvosnőkre maradnak, például a laboratóriumi, a szemészeti szakorvosoknál a megyében kiugró a nőtöbblet. A foglalkoztatás szerkezetének, környezetének döntő szerepe van a dogozó nő egészségi állapotában! A megye iparában a nők tipikus jussa a betanított munka. Száz fizikai foglalkozású leányból és asszonyból hatvan lát el ilyen feladatot, a hozzá tartozó bérrel, munkafeltételekkel — körülményekkel. S ez csupán csipetnyi minta abból, mi minden áll a hátterében a dolgozó nő egészségi állapotának. Nem tartjuk véletlennek, de meglepőnek igen: a nyugdíj- korhatáron túljutott — 55 évnél idősebb, de 60. életévét még be nem töltött — nők közü] milyen kevesen maradnak munkaviszonyban, ök aa összes női foglalkoztatottnak 1,1 százalékát teszik ki a megyében. Erejüket, szívósságukat semmi sem bizonyítja jobban, mjnt az, hogy a megyében élő nőknek kereken tíz százaléka hetven évnél idősebb, a férfiak esetében 6,2 százalék ez az arány. Napjaink rettenetét hozó árnyai azonban soraikra is rávetülnek; a megyében az elhunyt nők egyötödét a daganatok, hatvan százalékukat!!) pedig a keringési rendszer betegségei szólították 'ki az élők sorából. A cukor- betegségben meghaitaknál kétszer annyi a nő, mint a férfi... sorolhatnánk tovább, de minek ? Tényekre alapozott ezer okos szó sem ér annyit, mint egyetlen picike tett a nőterhek könnyítésére, enyhítésére. Ezeket a tetteket nem a nők követelik, még csak nem is a nőpolitikái határozatok. Hanem a társadalmi igazságosság. Mészáros Ottó / * t \
