Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-05 / 209. szám

^iMan 1986. SZEPTEMBER 5., PÉNTEK Az egészség legújabb receptje Változó kor, változó életmód A kicsik kevés helyen jutnak tornateremhez i — Hajrá, VSE! Kiáltások a lelátóról. Minden falu és város szurkolói biztatják a maguk csapatát, s szeret­nék, ha győznének.- A lokálpatriotizmus egyik megnyil­vánulási formája ez. Kell, vagy kellene a dicsőség, ám a hadiszerencse a labdarúgópályákon is forgandó, nak megfelelő formában — ajánlják az orvosok. Ámde hol, mikor, kivel? — kérdez­hetünk vissza, s főként azért, mert a csapatba nem a puhá- nyok kellenek, hanem a győz­ni tudó erősek. Nem a győzelem A sikerért mindent. Akár anyagi áldozatokat is — vall­ják sokan, még ha a ranglis­ta végén, vagy az elején he­lyezkedik is el a csapat, a nemzeti bajnokság valame­lyik osztályában. Kis csapa­toknál sem ritka a profi, az­az sportalkalmazott játékos- gárda. Ez a megoldás vezetne eredményre? Az e mellett ér­velők és az ellentábor vitá­ja még döntetlenre áll. Sőt, úgy tűnik, mintha legutóbb éppen profi válogatottjaink bizonyították volna az elmúlt nyári vb-n, hogy ez a megol­dás nem csodaszer. Az is kérdés persze, hogy bár a sportnak ösztönzője a vetél­kedés, de végső soron leg­főbb cél-e a győzelem? Civileket a pályára A hőnap elején fő helyre került a sport a várospoliti­kában. A verseny- és a tö­megsport kérdéseit tárgyalta meg a tanács végrehajtó bi­zottsága, az elé terjesztett je­lentés alapján. Itt. a telepü­lésekre jellemző tényeket so­rakoztatták fel, s a megoldás­ra váró feladatokat vették számba. A vb-tagok arról győződtek meg, hogy a kér­dést elsősorban a közegészség- ügy szempontjából kell meg­közelíteni. Ismeretes ugyanis, hogy a fizikai munka aránya számos foglalkozási ágban csökkent. Ugyanakkor jel­lemző tünet a túltápláltság, a mozgásszegénység, az élettem­pó gyorsulásával együtt járó sokféle stresszhatás. Ezek a jelenségek máris komoly be­tegségek okozóivá váltak, amiről településeink orvosi rendelőiben is meggyőződhe­tünk. A leggyakoribb példa ezzel kapcsolatban a katonai sorozásokon megállapított al­kalmatlansági okok sora. A jelentés készítője messzemenő következtetést vont le mind­ebből, s szerinte: az ország jövője forog veszélyben. Sportoljon mindenki, min­den korosztály, az életkorá­Jók a feltételek? Nézzük tehát a feltételeket. Dunakeszin és környékén 10 általános iskola 9 tornatermé­ben edzhetik testüket a gye­rekek. Az oktatás bevezetése után sok szülő örömére 523 gyerek tanult meg úszni. Az iskolák létszámához képest viszont az alsó tagozatosok kevés helyen jutnak torna­teremhez. Pedig hát itt kez­dődne el minden, az életmó­dot meghatározó tudatformá­lás. Az iskolai és középisko­lai diáksportkörök már szé­pen bontogatják szárnyaikat. A felnőttek tömegsportjáért úttörő munkát vállal az LSE, vagyis a Lakótelepi Sport­egyesület. A régebben kiala­kult szervezetek sorába tar­tozik bőséges programjával a Vasutas Sportegyesület, a gö­di és a fóti egyesület. Vi­szonylag jó feltételeikkel szemben több gondja van a Dunakeszi Sportegyesületnek, amelyen segíteni kell. Kere­tek, feltételek tehát vannak, de a sport szerepéről alkotott felfogásunkon változtatni kell. És mindenekelőtt élni a le­hetőségekkel. Mozogni, spor­tolni ! Városi televíziókísérlet Szervezik a tagságot — Lesz-e Dunakeszin váro­si televízió? A kérdést Do- moszlai Gábornak, a Duna- parti lakótelep videoegyesü- let ügyvezető igazgatójának tettük fel. Mint azt az év elején lapunkban már hírül adtuk, ilyen tervet dédelget­tek néhányan a Barátság la­kótelepen. Azt ígérték, hogy a videofilmek közvetítését, su­gárzását a lakótelepi ottho­nokba körülbelül június tá­ján kezdik meg. Beszélgeté­sünk idején megválasztották már a műsorok- szerkesztőjét is, Vetési Imre, a városi párt- bizottság munkatársa szemé­lyében. Azóta viszont keveset hallottunk a kezdeményezés­ről. — Megkezdtük a működé­sünket — közölte Domoszlai Gábor. Körülbelül egy hónap­ja filmeket közvetítünk a Ba­rátság útja 17—19. számú há­zak lakásaiba. Ezeket 128 csa­lád nézheti, hetenként négy­szer két óra időtartam alatt. — Milyen filmekről van szó? — Többnyire kalandfilme­ket láthat a közönség. — Milyen napokon? — Ez változó, mert először Péntektől péntekig Eddig a hétről hétre jelent­kező tájékoztatónk a vakáció­akcióról már a múlt heti számunkból is kimaradt, az iskolaév kezdetével nebulóink felsőbb osztályba léptek. A szeptember egyelőre csendes­nek ígérkezik. — A klubmoziban. A József Attila Művelődési Központban 16-án 14 órakor Hervad már ligetünk címmel ismeretter­jesztő filmvetítés lesz a nyugdíjas kirándulók klub­ja tagságának. A belépés díj­talan. — Aktfotók. Válogatás a III. országos aktfotókiállítás anyagából. Megtekinthető a József Attila Művelődési Köz­pontban, szeptember 11-től 18-ig, munkanapokon IS-1—19, szombaton és vasárnap 18—19 óráig. Gondolkodásunk, ízlé­sünk és művészeti értékítéle­tünk mércéje ez a tárlat. A kaján mosoly és zavart szem­lesütés helyébe tiszta művé­szeti élményt kínálunk a tár­lat látogatóinak — írja Veres Gábor, a Dunakeszi műsorfü­zetben. — Moziműsor. József Attila Filmszínház. 7-én 15.30-kor Si­vatagi show. 17.30-kor, Átve­rés. 8—10-ig Nyolcadik utas a halál. Vörös Csillag Filmszín­ház. 4—7-ig, 17.45 és 20 óra­kor. Egy maréknyi dollárért. 5—7-ig, 15.30-kor. Süsü a sár kány. 8-án Egy asszony, és négy férfi. 11—15. Indiana Jones és a végzet temploma, 15.45 és 20 órakor. 12—14. 15.30-kor. Boszorkányszombat. — Mesefilm. mindig áttekintjük a Magyar Televízió műsorait, s a jó műsorok idején a magunkét nem sugározzuk. A közönsé­günk úgy értesülhet az adá­sainkról, hogy a programot minden héten kifüggesztjük a lépcsőházak bejáratai fölé. Mint megtudtuk, az egyesü­let tovább szervez, s körül­belül 600 előfizetővel számol a jövőben. A havi 60 forintos díj erősítené anyagi bázisu­kat, s így bővíteni tudnák a programot. Ígérték azt is ko­rábban, hogy városi híreket, információkat is szolgáltatnak nézőik számára. Ezután ér­deklődve most azt a választ kaptuk, hogy egyelőre az anyagi feltételek ezt nem te­szik lehetővé. — Egy hónapig díjtalanul közvetítjük műsorainkat a te­lep lakóinak. Lássák mit nyújtunk, s dönteni tudjanak — közölte az igazgató. — Ez­után ha az anyagi bázisunk szilárdabb lesz, fejleszteni fogjuk munkánkat. Közérdek tehát, hogy minél többen belépjenek az egye­sület tagjáinak sorába. A vá­ros vezető testületéi is érdek­lődéssel és várakozással te­kintenek erre a próbálkozás­ra, melyből tulajdonképpen nem a kalandfilmek közvetí­tése a fontos, annak szerepe legfeljebb a tagdíjak szem­pontjából meghatározó. A nélkülözhetetlen helyi infor­mációk szempontjából volna üdvös, ha kifejlődhetne egy színvonalas városi stúdió. DLMVIAKKZ1 K^cüia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A gazdálkodás friss formái Megnyílt a Piért-tip Uj szakbolttal bővült Főt nagyközség üzlethálózata. Jól jártak vele a környékbeli települések lakói, s a helybeliek is örülnek annak, hogy nem a tanács pénzé­ből kellett beruházni. Kereskedelmi vállalattal sem kel­lett egyezkedni arról, hogy egy ilyen nagy településnek szüksége van olyanfajta szaküzletre, melyet a Piért nyitott meg a fóti raktárház bejárata mellett. Nemcsak közületitek Bencsik József, a vállalat telepének igazgatója már hó­napokkal ezelőtt nyilatkozott arról, hogy a hagyományos és viszonylag egyoldalú nagy­kereskedelmi tevékenységet bővíteni szándékoznak. Mint minden vállalat, a Piért is keresi a hatékonyabb gazdál­kodás módszereit, s törekszik a nagyobb nyereségre. A kör­nyékbeli lakosság egy részé­nek munkát adó raktárváros­ban, ahonnét a fél ország pa­pír-, írószer- és háztartási szaküzleteit látják el nagy­kereskedelmi áron, mostanáig háromféle tevékenység ala­kult ki. A nagy tételben szállító kö­zülietek ütemezés szerinti ki­szolgálása, ellátása ezek közül a legrégibb. A 10 éve kialakí­tott tevékenységnek ez az el­ső és legfontosabb formája. A nagy készletek mozgatá­sa, a raktárak kihasználása fokozható az úgynevezett gyorskiszolgálás útján is. A meglévő áruból válogathat, s ezt azonnal szállíthatja a vá­sárló kereskedelmi cég, amely a megvett mennyiségtől füg­gően a nagykereskedelmi ár­ra még kedvezményt is kap­hat. ötvenezer forinton felül például mér 6 százalékot. Ha pedig jogosult a mentesség­re, ilyenkor forgalmi adót sem keil fizetnie. Hétfő délután megnyílt az X -f-1 számú Piért-tip fantá­zianevű tapéta-, írószer- és papírszaküzlet. Ebben többek között import tapéták, modern vonalú iskolatáskák, írószerek és a raktárház más készletei kaphatók. A boltban nagy tételben nemcsak a keres­kedelmi vállalatok, hanem a lakosság is vásárolhat. A vál­lalat gazdasági törekvésein kívül az üzlet megnyitásának és a vevők egész napon át tartó fogadásának az a je­lentősége, hogy eddig ilyen szaküzlet sem Foton, sem a környékbeli településeken nem volt. A védőkorlátot ledöntik Párbeszéd a mély árok felett Retonjárdát is készítettek a járműjavító lakótelepe mögött, közvetlenül a gyár­telepi vasútállomáshoz vezető útvonalon. De minek ahhoz vasszerelék? — Az nem oda kell, hanem abba a mély aknába — mutatnak a nyitott munkagödör felé hárman is az ott dolgozók. A földet legalább öt méter mélyen és csaknem ilyen szélességben ásták ki. Oda­lent 1 méter 80 centi átmérőjű betoncsövet takar a homokréteg. — Szóval maguk azok? — nézek meg­lepve, s azt gondolom, hogy fontoskodni ugyan értelmetlen lenne egy nyitott mun­kagödör felett, de az olvasók kívánságát sem lehet figyelmen kívül hagyni. Többen kérték ugyanis, hogy tegyük szóvá: amióta a gödi székhelyű Vác-környéki Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társulat itt dolgozik, nem biztonságos a környék. Gyerekek kerék­pároznak, a sarkon kifordulva belehajthat­nak az rokba, este nincsenek kivilágítva a korlátok, az állomástól jövők is beleeshet­nek. Kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak. Dévényi László festő, Horváth Dénes kubi­kos, Kovács István kőműves munkahelye fölött állunk. Mindhárman igyekeznek meg­nyugtatni. Az egyik munkagödröt már lezár­ták, az tehát nem téma a számunkra. Er­re a másikra is hamarosan sor kerül, ha minden szakma képviselője elvégzi odalent, ami rá tartozik. — Ez mikorra várható? — Hamarosan. — Jó lenne konkrétabban ... — Jó. Mondjunk napot is — egyezik be­le egyikük. Talán a pénteket. Az elég reális­nak látszik. — Vagyis, mellékletünk megjelenésekor. — Ügy van. A homokos talajban végzett hasonló mun­** káknál nagyobb elővigyázatosság kel­lene. A gödör falait nem támasztották ki, az könnyen beomolhat, maga alá temetve az ott dolgozókat. — Ez nem fordulhat elő — hangzik a ke­véssé meggyőző ellenérv. — És a létra? Lécekre szegeit fokok, biz­tonságosan beillesztett hágcsók helyett. Az ilyen letörhet a rajta álló munkás alatt. Ezt engedi a munkavédelmi felügyelő? A kérdés tisztázatlan marad, mint a védő­korlátok esti kivilágítása, amiket ráadásul reggelre mindig ledöntöget valaki, vagy a szél. — Nem kell ezután Buda­pestre utaznunk — örvende­zett az egyik szülő, aki sze­rint nyithattak volna már korábban is, hogy a tanév kezdete előtt itt helyben sze­rezzék be gyermekük iskola­szereit. Helyben vásárolnak A megnyitás napján a te­lep igazgatója köszöntötte a vendégeket, dr. Tóth György, a Piért vezérigazgatója pe­dig a vállalat új gazdasági törekvéseiről beszélt, s mél­tatta a nagyközség vezető tes­tületéivel kialakult jó kap­csolatokat. Az Ilyen találkozások al­kalmával természetesen szó­ba kerül az együttműködés. Azon túl, hogy a telep munka- lehetőséget jelent, egyben olyan gazdasági tényező, amelyre számítani lehet a köz­ség fejlesztése során. Az üz­let megnyitásával is módosult a falukép. Csinosították a fő­bejárat környékét, szép ki­rakatban kínálják az eladásra szánt árucikkeket. A szomszédság okán Lehetne másként? Szóba kell hozni, mert ben­nünket is érint. Innét, a pe­remvidékről is meg kell kér­deznünk, mikor változik jobb­ra a helyzet Pesten, a Nyuga­ti pályaudvaron? Naponta előíorduló jelenség. Idős asszony nézi idegesen az óráját, sorban állva a pénztár előtt. Végre ő következik. — Elnézést. Megengednék? Soron kívül váltanám a jegyet, mert azonnal indul a vona­tom. A sorban állók közül többen felháborodnak: miért nem jött hamarabb? Az idős asszony vonata is azonnal indul. Ö a gyártelepig utazna. Am hét vége van, nagy a tömeg, de a pénztárablakok közül több maradt elfüggö­nyözve, míg az épp munkálko­dó pénztárosok izzadtra dol­gozzák magukat, s szinte per­cenként kell csillapítaniuk az ablakuk előtt csetepatézó uta­sokat. — Nincs munkaerő — hall­juk refrénszerűen sok szolgál­tató intézménytől. Lehet, hogy itt is ez a baj? De hát annyi nyugdíjas keres kiegé­szítő elfoglaltságot. Miért nem toboroznak közülük a csúcs- forgalom idejére? Amit a poggyászmegőrzőben kell csinálni, az viszont nem nyugdíjasoknak való. Nehéz megérteni, hogy egy nemzet­közi forgalmat bonyolító olyan pályaudvaron, ahol a megér­kező idegen az első benyomá­sait szerzi az országról, miért csak ketten-hárman dolgoznak. Évek óta tart ez az állapot. Hosz szú sorok állnak beadásra, vagy csomag-visszavételre! Üjabban a tízes vágány mellé áthelyezett megőrzőben a csomagok közé is belépnek a türelmetleneb­bek, ha a málházó éppen nem találja a holmijukat. Ez viszont nem jelent garanciát a meg­bízható őrzésre nézve. Türelmetlen a belföldi utas Is, akinek néha szüksége van erre a szolgáltatásra, de még türel­metlenebbek a szélrózsa min­den irányából érkező, bosz- szankodva csodálkozó turisták. Szeretnének néha valamit kér­dezni, de még abban sem re­ménykedhetnek, hogy a cso­magjaikkal kapcsolatban fel­tett kérdéseikre érthető vá­laszt kapnak. Ebben a hely­zetben szinte luxusnak szá mit megkockáztatni, hogy Ilyen helyen a magyaron kívül néhány idegen nyelvet is il­lenék beszélnie a személyzet­nek. Szeretik a házi cipót I ne Az Észak-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat dunakeszi üze­mében naponta mintegy 100 mázsa kenyeret sütnek. A hat­féle közül különösen kedvelt a félkilós búzacipó, az al­földi és a házi kenyér, A -5 minőséget a technológiai f - gyelem szigorú betartásáv i érik el. A képen: Bogácsi Júi - anna a kész kenyereket szt '.i le a kemencéről. Ha péntek, akkcr reménytelen Ebéd után hazamennek Kerestem N. N.-t a nagy­üzemben. — Tessék várni, csengetem — hangzott a drót végéről, majd sajnálkozva közölték ve­lem: — Nem tudják, merre jár. Ez péntek délelőtt tör­tént. — Nem baj — gondoltam. Úgyis van ott dolgom, felke­resem személyesen. — N. N. — mondták a por­tán délután kettőkor — már tizenkettőkor hazament. — Akkor felmennek Z. elv­társhoz — mondtam induló­ban, de megállítottak. — Tessék várni! Felszólok ne­ki, mert már többször tett szemrehányást, hogy ilyenkor küldöm a nyakára az ügyfe­leket. Tárcsázás következett, majd sajnálkozás. — Már ő sincs bent. Még nem adtam fel a re­ményt. — Ez esetben T. elvtársat tessék nekem megnézni. A csengetés után újabb saj­nálkozás következett. — Már ö sincs bent. Pén­tek van, kérem — hangzott kioktatásszerűen. Ilyenkor ebéd után sokan hazamen­nek. De azért vannak, leginkább a műhelyekben, akik még délután négyig dolgoznak. A munkások. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Barcza Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents