Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-30 / 230. szám

1986. SZEPTEMBER 30., KEDD 5 A tavaszi fesztivál keretében tervezik meg­nyitni Szigetbecsén az André Kertész-emlék­házat. A világhírű fotóművész munkásságát idéző dokumentumok, a tőle ajándékba ka­pott felvételeken kívül egy kortárs gyűjte­ménynek is helyet kívánnak itt adni, amely a magyar, illetve magyar származású fotó­művészeket mutatná be. Ezt az anyagot ala­pozta meg Németh István, Szigetszentmikló- son élő fotóművész adománya, amely száz képet tartalmaz André Kertészről. Képünkön ezek közül látható egy: Kertész utolsó szi­getbecsei felvételét készíti; mellette balra pedig a neves fotós utolsó felvétele Az utolsó exponálás Száz felvétel André Kertészről Gyarapodik a majdani emlékház gyűjteménye Kezd végleges formát ölte­ni a Kertész-emlékháznak ki­szemelt épület Szigetbecsén. Egyre közeleg a tervezett ta­vaszi átadás ideje is. S köz­ben folyamatosan gyarapodik a ház leendő gyűjteménye. A ház elsősorban André Kertész életművének, munkásságának kíván emléket állítani azzal, hogy bemutatja a világhírű fotográfus munkáit, a vele kapcsolatos dokumentumokat. Ugyanakkor a magyar fotó­történet egyik bázisává is kí­vánják fejleszteni a szigetbe­csei emlékházat. Éppen ezért egy kortárs gyűjteményt ál­modtak meg a szervezők, amelyben külföldön és itthon élő fotóművész-kollégákat és más ismert személyiségeket megörökítő képeit helyeznék el. Ennek az archívumnak az alapjait rakta le ajándékával Németh István Szigetszent- miklóson élő fotóművész. Az alkotó ember Németh István mintegy két és fél évtizedes dokumentum- film-rendezői pályafutása után jegyezte el magát a f-otámű- vészettel. Egészségi problémák késztették a váltásra, s ba­ráti biztatás ösztönözte, hogy az addig csak kedvtelésként, forgatási szünetekben használt kamera a munkaeszközévé váljék. Arcok, alkotók, alkotások című kiállítása azóta szinte az egész országot bejárta. A tár­lat címe is sugallja, mi ér­dekli elsősorban Németh Ist­vánt: az alkotó ember. Nem csoda hát, ha ott találtuk őt Szigetbecsén, amint kamerá­jával szinte lépésről lépésre követte André Kertész látoga­tását. Filmtekercsek tucatjai őrzik a nagy művész immár sokadik visszatérését, amiről akkor még senki sem tudta, hogy ez az utolsó. Ennek az anyagnak a legjava — mint­egy száz felvétel — ma már az André Kertész-emlékház tulajdona. Németh István a ráckevei Soroj/ai-kastélyban rendezett kiállítása után aján­dékozta felvételeit az emlék­háznak. Sikeres törekvések — Ezzel az anyaggal szeret­nénk megalapozni azt a bizo­nyos kortárs gyűjteményt — kezdi Németh István, akiről hamarosan kiderül, hogy lel­kes szervezője, előmozdítója a Kertész-ház ügyének. — Ügy tűnik, törekvéseink nem si­kertelenek. Kaptunk már ígé­retet az Egyesült Államokból, a magyar származású idős fo­tográfustól, Szász Zsuzsától, akinek többek között vannak Kertészről készült felvételei is. André Steiner szobrászművész Ausztráliában él — volt már kiállítása itt a Csepel Galé­riában —, megígérte, fölke­resi az ottani magyar szárma­zású fotóművészeket, hogy küldjenek nekünk képeket. A Magyar Fotóművészek Szövet­sége szintén szorgalmazza, hogy az itthoni kollégák is já­ruljanak hozzá gyűjteményünk gyarapításához. Ezt az archívumot Németh Országos múzeumi és műemléki hónap Kiállítás, kastélyprogram Az országos múzeumi és műemléki hónap eseményei­ről tájékoztatták hétfőn a saj­tó képviselőit a Magyar Tu­dományos Akadémia Zenetör­téneti Múzeumában. Mint dr. Selmeczí László, a Műve­lődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője elmon­dotta, az idén október I-jén, délután három órakor dr. Ma- róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese nyitja meg a kilencven­éves Mezőgazdasági Múzeum­ban az egy hónapig tartó eseménysort, amelyet ebben az esztendőben immár hu- szonötödször rendeznek meg. Mint ahogy már arról ko­rábban beszámoltunk, befe­jeződött a Vajdahunyad-vár belső rekonstrukciója, ame­lyet a gyáli Szabadság Ter­melőszövetkezet végzett — nemcsak kiváló minőségben, hanem szokatlan gyorsaság­gal is; a vállalt határidő előtt közel egy évvel készültek el. Míg negyedszázaddal ez­előtt azért rendezték meg a múzeumi és műemléki hóna­pot, hogy felhívják a közön­ség figyelmét a kiállításokra, mostanság ez már hagyo­mánnyá vált és beépült köz­művelődési rendszerünkbe. Októberben számos kiállítás lesz Fest megyében is; tizen­öt városban, illetve község­ben. Szentendrén mutatják be az első megyei iparművészeti tárlatot és itt adják át egy későbbi időpontban a Vajda Lajos-emlékmúzeumot. Jelen­tősnek ígérkezik az érdi Föld­rajzi Gyűjtemény kiállítása is, Cholnoky Jenőről. Dr. Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügye­lőség igazgatója a műemlék- védelem átfogó feladatairól szóivá elmondotta, hogy az Állami Tervbizottság határo­zata alapján megkezdődött a gödöllői Grassalkovich-kastély állagvédelme, a visegrádi vár védelmi rendszerének meg­óvása, illetve az ócsai román kori templom tudományos ku­tatása a helyreállításhoz. István egy élő múzeumként képzeli el, ahol gyűjtik, rend­szerezik, publikálják az anya­got,' hogy minél többen meg­ismerhessék azt. A gyűjte­mény állandó bemutatására természetesen nem lesz mód a Kertész-házban, de tervezik, hogy a megnyitóra rendeznek egy tárlatot André Kertész Szigetbecsén címmel, több fo­tós munkáiból. Számít rájuk Ahogy Németh István ter­veikről, elképzeléseikről be­szél, azzal hitelesíti azt, amit arról mondott, miért ajándé­kozta felvételeit az emlékház­nak: > — Vanak olyanok, akik egy ilyen gesztussal akarnak hal­hatatlanná válni. Én viszont mozgósítani szeretnék vele. Vannak olyanok, akik azt mondják, kár, hogy nem ne­kik jutott eszükbe, mások vi­szont örülnek, hogy valakinek eszébe jutott. Én az utóbbiak­ra számítok. M. Nagy Péter A fizikatanítás lehetőségei A tankönyv már igazán korszerű A vélemények még most is eltérőek A mögöttünk lévő évtized az oktatásügy számára mond­hatjuk,; hogy reformkorszak volt. Üj tantervek, tankönyvek és tantárgyak váltottak ki végletes indulatokat, hol a készí­tők és a tanárok, hol a gyerekek és a szülők oldalán. Különösen kemény vita bontakozott ki — a köztudat­ban félelmetes tantárgyként élő — matematika és fizika körül. Érdekelt, hogy az álta­lános iskola 6. osztályában megjelenő tantárgy, a fizika tanítása és tanulása milyen problémákat vet fel ma, jó néhány esztendővel az új tankönyvek elterjedése után. Elemi tapasztalatok Szentendre vonzáskörzeté­ben mindössze két általános iskolában, a csobánkaiban és a visegrádiban tanítanak a Halász-féle után hat évvel később bevezetésre került Károlyházy-féle tankönyvből. A Csobánkán dolgozó Völgyes Józsefet, aki a körzet fizika- munkaközösségének vezetője, arról kérdeztem, miért esett erre a választása, milyen ne­hézségekkel kell megbirkóz­nia a fizikát tanító tanárnak és az azt tanulóknak. — Mindenkinek saját belá­tására van bízva, hogy az al­ternatív tankönyvek közül melyiket választja. Sejtettem, hogy milyen gyerekekkel kell dolgoznom, akkor, amikor az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemet elvégezve vissza­jöttem a szülőfalumba. Csak az utóbbi években esett le 42- ről 28—30 százalékra a cigány tanulók aránya. Soknak anal­fabéták a szülei vagy veszé­lyeztetett helyzetűek. Az ér­telmiségi szülők gyermekeinek az aránya mindössze öt szá­zalék. Azt tapasztaltam, hogy a Halász-féle tankönyv fogal­mi rendszere túlzottan nehéz, ebben a korban szerintem csak elemi tapasztalatokon alapuló kísérleti fizikát lehet tanítani. Boldogan kapcsolódtam be az 1981—82-es tanévben a Károlyházy-féle tankönyv kí­sérleti oktatásába, véleménye­zésébe, azóta is ezt haszná­lom. Sokkal könnyedebbnek, emészthetőbbnek tartom az új fogalmak bevezetését. Az em­lített feltételek miatt szükség- szerű volt e mellett dönte­Szentendre szép fogságában W A festményeken sehol egy ember. Mégsem érzem, hogy néptelen lenne a szentendrei sikátor, vagy éppen ne dolgoz­nának a városházán. A házak között kiteregetett ruha is otthonos imrázzsal bír. S a szeretett, az utánozhatatlan szentendrei háztetők is megfogják a nézőt. A képek színe, színhatása bizonyítja, értően bánik az alkotó az ecsettel. Alkotó. Egy induló művész első kiállításának néhány festménye függ a fővárosi Hazafias Népfront Vili. kerületi székházának halijában. Nem éppen kiállításra tervezett kör­nyezet, de tisztelet azért, hogy kaput tárt valakinek, aki ez­által máris közelebb került a kisgalériák, majdan a Vigadó termeihez, s bízni lehet abban, hogy eljut a kamarakiálli- tástól a nagygalériákig. Tahi Losonci Miklós Pest megyei lakos — ez is meg­határozó művészetében. S mint minden képzőművészt, így te,rmészetesen öt is foglyul ejtette Szentendre páratlan szép­sége. Minden képről ez az ezerarcú barokk városka csalo­gatja a látogatót. Az alkotás többsége újat tud mondani an­nak is, aki gyönyörködhetett más, érett művész Szentendre- látasában. Talán ez a legnagyobb dicséret az ifjú művész számára: iparkodik saját szemével látni. Saját ecsetjével festeni. Nem akar utánozni elődöket, általa is tisztelt nagy művészeket. Ha továbbra is saját ösvényt tud taposni maga számára — szép út szélesedik majd előtte. nem. Megyénkben a Halász­tele tankönyv használatbavé­telét nagyon alapos és már szinte túl aprólékos felkészí­tés előzte meg. Ennek ellené­re, a nemrég készült felmérés szerint, a Károlyházy-féle tankönyvből tanuló gyerekek eredménye 3—4 százalékkal jobb volt. Szerintem ezen utóbbit azért nem választjuk többen, mert később jelent meg, kevésbé ismerik, más­részt sokat kell kísérletezni, ami munkaigényes, továbbá sokba kerül. Fortuna szekerén Egy tanulók;.érlet, emit ideális ‘ esetben két gyerek végez, például a mechanika témakörében, több mint más­fél ezer forint. Az elektro­mosságtanéban majdnem két és fél ezer. Nálunk egy osztály­ban átlagosan 25—30 gyerek tanul. Máshol kedvezőtlenebb a helyzet, a felszereltség is sokkal rosszabb. Mindent egy­bevetve csak az adottságok mérlegelésén, a tanár felké­szültségén és lelkiismeretes munkáján múlik, hogy ho­gyan tanít. Ebben nagy segít­ségére lehet a tankönyv, de nem az a meghatározó. Csizmadia György, a Buda- kalászon tanító nyugdíjas fi­zikatanár is hasonló vélemé­nyen volt. ö a Halász-féle tankönyvet használja. — Ha nekem, mint a pá­lyán több mint negyven éve lévő öregnek szabad véle­ményt mondanom — ’ mondta az óraközi szünetben —, ak­kor túlzottnak tartom ezt a követelményt. Képzelje el, hogy egy órán 10—15 új fo­galmat is meg kell ismerniük a gyerekeknek. Nincs idő en­nek az elmélyítésére, pedig ahogyan régen mondtuk, het­venhétszer kell ahhoz egy dolgot elismételni, hogy meg­ragadjon. Régen lehet, hogy keveseb­bet tudtunk, de azt olyan ala­posan, hogy az életben nem lehet elfelejteni. Az én 90 éves tanító apósom még ma is pontosan idézgeti, hogy: Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd kerekét, hogy ki ne dűlj. Amit ők egyszer megtanultak, azt tudják is. Manapság persze van egy ennél sokkal nagyobb problé­ma, az, hogy nincs a tudás­nak társadalmi becse. Egy fiatal mindenre képes, ha a közeg a műveltséget sugallja és azt várja is tőle. Ma már bizonyos szakmákba akármi­lyen bizonyítvánnyal el lehet menni, nem érzik a gyerekek, hogy mindent csak erőfeszí­téssel lehet elérni. Ráadásul nem is buktathatunk olyan arányban, ahogyan kellene. Komolytalanná válik így az oktatás. Ráadásul elég sok gyenge pedagógus is került a pályára. Annak idején nekem a felvételimen, a szegedi ta­nárképzőn, még azt is meg­nézték, hogy nincs-e lúdtal­pam. Ma már szinte minden­kit felvesznek, mert kevesen vonzódnak a pedagógus pá­lyához. Nem fizetik meg, nin­csen társadalmi tekintélye en­nek a szerintem legszebb hi­vatásnak. Nem ez a lényeg Az új tanterv és a tanköny­vek valóban korszerűbb isme­retanyagot tartalmaznak. Le­het, hogy túl sok nehéz foga­lommal kell megbirkóznia ta- nárnak-tanulónak, de sokak egybehangzó véleménye sze­rint az oktatás sikere nem el­sősorban ezen múlik. Az iskola és az oktatásügy hatókörén kívül eső problé­mákat feloldó reformok és anyagi feltételek megteremté­se még várat magára. Űjj Írisz Rádiófigyelő' TÁSKARÁDIÓ. Az utóbbi időben újabb csodaszer híre járja be az országot. Japán kristály néven árusítják ezt a — jobb szót nem találni rá — élőlényt vagy élő organiz­must. A ráöntött víz olyan anyagokkal telítődik, amelyek számos betegséget gyógyíta­nak. Szélhámosság, sarlatán- ság, netán valódi csodagyógy­szer? Ennek a kérdésnek sze­gődött nyomába a riporter. A megkérdezettek felső fo­kon nyilatkoztak a japán kris­tály hatásáról. Van, aki eskü­szik rá, bármennyit eszik, iszik, nem hízik, mióta ezt a szert alkalmazza. Másoknak emésztési problémáit szüntet­te meg egy csapásra. De akad olyan is, akinek egyszerűen jó közérzetet varázsolt a ja­pán kristály. Természetesen’ a szakembe­rek is érdeklődnek az elmon­dottak alapján univerzális gyógyszernek is tekinthető szer iránt. A vizsgálatok any- nyit állapítottak meg, hogy a kristály tartalmaz bizonyos fajta élesztőgombát és ecet­baktériumot. Ezek hatására egy enyhén alkoholos-cukros- ecetes lé keletkezik. Ebbői persze még nem derült ki, hogy mitől használ a külön­böző bajok ellen, annál is in­kább, mivel még egyszerű vi­taminokat is csak nyomokban találtak a folyadékban. Mindezekből kézenfekvőén következik a leghihetőbb ma­gyarázat: a japán kristály azzal gyógyít, hogy aki ki­próbálja, az feltétlenül meg akar gyógyulni és erősen hisz abban, hogy ez a csodaszer­nek kikiáltott kristály ebben segít. A hatás tehát lélektani. Nem kevésbé jó a pszicho­lógiai érzékük azoknak, akik a japán kristályt kitalálták és forgalmazzák: az ő közérze­tüket — pénztárcájukon ke­resztül — igazán kellemessé teheti a csodaszer. VILAGKOSAR. A nemzet­közi gazdasági magazin ez­úttal szürkébb volt a meg­szokottnál, bár a kosár tar­talmában válogatva ezúttal is találhattunk egy-két cseme­gét. Megtudhattuk például: nem utópia, hogy a vasárnapi rántott hús és sült krumpli el­készítése után megmaradt olajjal feltölthetjük gépko­csink olajtartályát. Egy oszt­rák kocsmáros már kipróbál­ta! Ausztráliában is kísérle­teznek a farmerek azzal, hogy növényi olajat használjanak gépeikhez. Mi több, már ná­lunk is próbálkoztak azzal, hogy a gázolajat — mintegy 20—30 százalékos arányban — repceolajjal keverjék, méghoz­zá sikerrel. Az már nem is meglepő, hogy e lehetőség iránt senki sem mutatott komoly érdek­lődést. E kísérletekhez az adott alapot, hogy a jelentős termelésnövekedés következté­ben mintegy egyharmadával csökkent a napraforgóolaj ára a világpiacon. KELLÉR DEZSŐ. Műsoris­métlésekről nem szokás írni, ezúttal azonban szomorú okunk van rá. Az elmúlt hé­ten hunyt el Kellér Dezső, a magyar színházi élet egyik legjellegzetesebb alakja. Ezer szállal kötődött a szín­házhoz: konferált, szöveg­könyvet és magyar nótát írt. Humora sohasem volt harsány, nem élt bombasztikus poénok­kal Kiállt a színpadra, egyik kezével a függönyt fogta és valami utánozhatatlan stílus­ban beszélt, történeteket adott elő — több mint fél évszáza­don keresztül. Találóan fogalmazott a Kel­lér Dezső színháza című mű­sor ismétlését bekonferáló be­mondó: halálával egy foga­lommal lettünk szegényebbek* M. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents