Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-30 / 230. szám

1986. SZEPTEMBER 30., KEDD Viiágűrjogi szeminárium Interkozmosz Hétfőn Budapesten, a SZOT- szállóban megkezdte négyna­pos tanácskozását az Inter­kozmosz IV. világűrjogi sze­mináriuma. A tanácskozáson hat szocialista ország — Bul­gária. Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — szakértői a világűr békés célú felhasz­nálásával összefüggő jogi kér­déseket vitatják meg. Egyebek közön szó lesz a világűr-fegy­verkezési hajsza tilalmának jo­gi kérdéseiről, a kozmosz demi- litarizálása érdekében az ENSZ égisze alatt folytatott tevékenységéről, valamint a világűr kutatásában és békés felhasználásában a szocialis­ta országok között kialakult együttműködés Jökéletesítésé- nek jogi kereteiről. A tanácskozást Márta Fe­renc, az MTA alelnöke, az Interkozmosz Tanács elnöke nyitotta meg. Őszi lehalászás A siilysápi Tápióvölgye Tsa halastavaiban megkezdődött az őszi lehalászás. Az idei aszály ellenére itt a tavalyinál bő­ségesebb mennyiséget várnak a szakemberek. A kifogott hal egy részét — elsősorban busát — a gyomaendrődi Halászati Szövetkezet feldolgozás után exportálja, másik része a fő­város piacaira kerül, illetve a környéken lévő tavak halállo­mányát frissítik fel. A mozgalom idősei, az idősek mozgalma Nem postán jött a meghívó Egy nyugdíjas-találkozóra szóló meghívó általában nem villanyozza fel az embert. Aki járt már ilyenen, tudja, meg­lepetések aligha várnak rá. Virsli, üdítő, virág, tiszteletet adó köszöntő szavak, kis mű­sor, beszélgetések azokról a régi szép időkről,, s a jelenről; reumáról, családi örömökről- bánatokró.1, ■ kis nyugdíjról, magányról, arról, hogy csak portás állás akadt. Ennyi. Pontosabban: általában saj­nos csak ennyi. Értő szó, segítség Lehetne persze másként is. Csak ahhoz újszerű közelítés kívántatik, ahhoz érdemi Vál­tozás kell. S lám, a kotyogó- san üres fornja telítődhet tar­talommal. Ügy, ahogyan a mi­nap is, a Medosz székházában. Már az invitus is: nem pos­tán jött a meghívó. A szak- szervezet területfelelősei, szb- titkárai járták sorra a 72 nyugdíjast, s ök vitték, hozták őket kocsival. Ugye más így: Józsi bácsi, hogy szolgál az egészsége? Ráér csütörtök dél­után? Meghánynánk-vetnénk közös dolgainkat... Számí­tunk magára, a tudására, a se­gítségére ... Ekképp keresték meg a Me­dosz háromnegyedszáz. öt éven belül nyugállományba vonult egykori tisztségviselő­jét. S aki tudott (félszáznál több közülük), az ott volt. Tartozik némi magyarázattal a krónikás. Először is azzal, hogy elmondja: a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Vízügyi Dol­gozók Szakszervezete "portáján elsőként Pest megyében alakult meg a nyugdíjasbizottság, még tavaly december 13-án, a megyei választás után. de az ágazati szakszervezet kong­resszusa előtt. S ez nem vé­letlen. Pest megyében i 142 alapszervezet tömöríti a 400 ezres tagság nyolcadát, s az 50 ezer itteni tagból minden ötö­dik nyugdíjas. Másodszor az­zal: az új bizottság első teen­dője volt felmérni, kikre is számíthat, ha az idősekkel kapcsolatos mozgalmi tevé­kenységen változtatni szeretne. Persze, hogy azokat \ hiVták, akik az elmúlt évtizedekben téglát téglára rakva építették a szakszervezetet. Persze, hogy ők ismerik legjobban kortár­saikat, persze, hogy tőlük vár­ható most is értő szó, segítő tett. Üdvözölte őket dr. Dobi Fe­renc. a Medosz főtitkára. Vigh László, a szakszervezet megyei bizottságának elnöke, Crondzsák János, a megyei bizottság titkára azzal kezdte: nem véletlen, hogy a Pest me­gyei küldöttértekezleten ké­szült videofelvétellel várták a meghívottakat, hiszen szándé­kuk ismertetni a mozgalom jelenét, törekvéseit. Beszélt arról, hogy ezek között most éppen az ifjúsági tagozatok megalakítása a legidőszerűbb, meg arról is. hogy a szakszer­vezetnek fel keil vállalnia a környezetvédelemmel kapcso­latos tudatformálást. És ter­mészetesen az új feladatokhoz is várják a régi emberek ta­nácsait, másképp szó sem le­het folyamatosságról a moz­galomban. Azután a nyugdíjasok: szét­szórtan élnek a megyében, az országban. Nincs, aki felmér­je a gondjaikat, aki eljárjon a tanácsra, a vállalati szb-hez, hogy sürgesse, kitapossa a se­gítséget, az intézkedést. Nincs, aki — ha a szükség úgy hoz­za — csak néhány jó szóra beugorjon az egyedül élőkhöz. Nincs, aki hívja őket, hogy ta­pasztalatukkal, fizikai erejük­kel vagy akár csak jelenlétük­kel is segítsék a termelőmun­kát. S nincs, aki tudassa ve­lük, hogy o társadalom, s a szakszervezet számít rájuk. Társakat is keresnek Erdösi Gyula, a Medosz Pest megyei nyugdíjasbizottságá­nak elnöke se kozmetikázta mondandóját! — Heten kezd­tük ezt a munkát alig több, mint fél éve, s közülünk hár­man az egészségi állapotuk megromlása miatt nem foly­tathatják. Toborzónak is szán­tuk ezt a mai alkalmat. Az a célunk, hogy ahol még nincs, ott létrehozzuk a helyi nyug- díjasbizpttságot, ahol van, de formális, ott jobbítsuk a mun­káját. Először is számba kell venni nyugdíjastársainkat, életkörülményeiket, azután megszervezzük a támogatást. Vannak lehetőségeink, például itt a sok szezonon kívüli üdü­lési beutaló. Miért ne kaphat­nának ők is? Azután akinek van családja, annak a család­ját is meg kell mozgatnunk. Szervezhetünk kirándulásokat utakat, és aki ráér közülük, maga is segíthet KlSZ-fiata- lokat, szocialista brigádokat hívni az egyedülállóiéhoz, be­tegekhez, hogy bevásároljanak, fát aprítsanak, elintézzék egy- egy utánajárós ügyüket. És persze hadakoznunk, érvel­nünk is kell a nyugdíjak vá­sárlóértékének megőrzéséért. Hová is jutottunk? Farmati Lajosné, az ágazat nyugdíjasbizottságának titká­ra szólt arról, hogy a testület feladata a nyugdíjasréteg spe­ciális érdekvédp'.mével kapcso­latos tanácsadás, javaslattétel. Az, hogy olyan ajánlásokat dolgozzon ki, olyan intézkedé­seket kezdeményezzen, ame­lyekkel javítja a nyugdíjas­életre vgló felkészítés, a mun­kahelyi nyugdíj-előkészítés, a nyugdíjasokkal való törődés és bánásmód ma még gyakorta kifogásolható módszereit, színvonalát. Az, hogy szervez­ze tényleges támogatásukat, visszaintegrálásukat a mozga­lomba, az, hogy szorgalmazza a foglalkoztatásukkal össze­függő korlátozó szabályok fel­tárását. feloldását is. Beszélgetőidő. utána. Szó esik persze egészségről, uno­kákról, de mégis, mintha több történt volna. Dr. Balogh Ti­bor, a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem docense, aki há­rom eve ment nyugdíjba, és az szb-tagságról csak két éve köszönt le, ezt mondja: — Ma is óraadó tanár vagyok, a szakszervezeti irodát most sem tudom elkerülni. Az a véleményem, nagy realitása van e kezdeményezés sikeré­nek. Hiszen sokan vannak kö­zöttünk, akik nyugdíjas álla­potukban nem találják helyü­ket. Az előbb beszélgettem Csáki Antal szb-titkárral ar­ról, hogy az egyetemen is ko­molyabbra kellene fordítani ezt az ügyet. Vannak tanárok, akik 10 éve mentek nyugdíj­ba. s most havi 3 egpr forint­ból élnek. Amíg az élfi&er ak­tív. addig tehet valamit a töb­biekért. Lehet, l>ogy öt év múlva én szorulok a segítség­re. Tudja, úgy van ezzel az ember: addig kolompol, amíg ott a nyakában a kolomp. Major Péter, a Medosz Pest Megyei Bizottságának nyugal­mazott titkára, ma az ágazati szakszervezet nyugdíjasbizott- ságának elnöke: — Ami en­gem illet, igazán örülök, hogy részese lehetek ennek a moz­galomnak, hiszen az, hogy két éve még aktiv voltam, most nem jelenti szükségképpen azt, hogy passzív vagyok. Egy barátom kérdezte az előbb ke­seregve: Péter, hát ide jutot­tunk? — Ide — mondtam —, élünk, egészségesek vagyunk, van feladatunk, figyelnek és számítanak ránk. Egyébként biztos vagyok abban, hogy a Pest megyei kezdeményezést a Medosz az országos tevékeny­ségében is hasznosítja majd. ★ Majd elfeledtem: volt virág, volt tiszteletteljes, köszöntő, nem maradt el a kultúrműsor, a megvendégelés sem ... Vasvári G. Pál Cirokból nyert alkohol az üzemanyagban? Felkészültek az ócsai honosítok Manapság a mérsékelt égöv cukornádjaként emlegetik a cukorcirkot. Nem is alaptala­nul, hiszen számos előnyös tulajdonságával már régóta felhívta magára a szakembe­rek figyelmét. Hazánkban is javában folynak a kísérletek, amelyek lényege, hogy a cu­korcirok zöld részeiből kipré­selt szirupból erjesztéssel al­koholt állítanak elő, s ezt a gépkocsik üzemanyagaként — megfelelő arányban a benzin­hez keverve — használják fel. Ám lenne más lehetőség is. Néhány hónappal ezelőtt egy szakmai tanácskozáson valaki azt javasolta: a cukorrépa he­lyett bizonyos területeken In­kább cukorcirkot termesszünk, mert így olcsóbban jutunk a cukorhoz, s ami szintén nem mellékes: a gyáraknak nem kampányszerűen kell termel­niük. Az ötlet nem aratott kü­lönösebb sikert, az előadás rö­vidített nyomtatott változatát is csak a szerkesztő külön megjegyzésével vállalta közlés­re egy szűk szakmai réteg­nek készülő kiadvány. „A cikk gondolatokat ébreszt, de a realitás és a lehetőségek erre kevés falapot adnak a jelenben és a közeli jövőben” — írták. A kukoricával együtt A cukorcirok tehát még csak most vívja az elterjedésért megkezdett harcát, más faj­tákat azonban már nagy te­rületen vetnek a nagyüzemek. Többségük az Ócsai Takar­mánycirok Termelési és Hasz­nosítási Rendszer tagjaként került kapcsolatba e növény­nyel. Dr. Bác s Barna, a Hybar márkanévre keresz­telt társulás igazgatója mér­legre téve az eddigi eredmé­nyeket, azt mondja: „A sike­rek meggyőzőek, de ...” S mindjárt sorolja is a gondo­kat, amelyek nehezítik kezde­ményezéseik elterjedését. ‘ Ám ne szaladjunk annyira előre, hiszen a rendszer tör­ténete is meglehetősen sok tanulsággal szolgál. A cirok alig egy-két száz éve ismert csak hazánkban, a múlt szá­zadban például méznád né­ven termesztették, levét meg- érjesitvé,- alkoholt pároltak belőle. A felszabadulás után is csak a szakemberek egy szűk köre figyelt fel e nö­vény előnyös tulajdonságaira. Az első vetőmagokat külföld­ről hozták be, s ki tudja, mire jutottak volna, ha akkoriban nem bontakozik ki idehaza a hibridkukorica előállítási program! Ennek árnyékában Surányi János professzor és munkatársai — szakmai kö­rökben csak Suro papaként emlegették a kitűnő kutatót — a ciroknál is kipróbálták a hibridizációt. Legnagyobb meglepetésükre a kukoricá­hoz hasonlóan e növény ho­zamai is 25—30 százalékkal nőttek, sőt a családba tartozó szudáni fűből hektáronként 35—40 százalékkal többet vág­tak le, mint korábban. Ami egy darabig előny volt, hamarosan hátrány lett: a tengerivel elért sikerek hát­térbe szorították a cirkot, olyannyira, hogy meg is re­kedt hazai elterjedése. Ennek következménye, hogy e nö­vény jelenleg is a meghonoso­dás szakaszában van, ugyanis Magyarország az elterjedés északi határa, s így nagy fi­gyelmet követel a fajták kivá­lasztása és maga a termesztés is. Ám amíg idáig eljutott a társulás, göröngyös utat kel­lett bejárniuk. A hatvanas évek elején még csupán fél tudat megszállott esküdött a cirokra, s bízott abban, hogy a mezőgazdaságban hamaro­san nagyobb szerepet kap. Az időnként bekövetkező kudar­cok sem vették el a kedvüket. Megesett ugyanis, hogy Te- xasból behozott fajták érése olyannyira elhúzódott, hogy már nem tudták a tél előtt betakarítani a vetőmagot. Az elleiidrukkerek némi gúnnyal ki is jelentették: hiába min­den, a cirok kétéves növény... A megszállottak azonban tovább dolgoztak. Új fajtákat próbáltak ki, sőt már ideha­za" is kibontakozott a nemesí- tési munka. A nagyüzemek körében szintén megnőtt az érdeklődés, hiszen e növény nagy gyökértömege és a leve­lek légzőnyításainak takaré­kos működtetése, valamint a zöld részek speciális viaszos bevonata révén rendkívül jól tűri a szárazságot, s így az olyan gyengébb vízháztartású talajokon is kitűnő eredmé­nyeket ad, ahol a kukorica legfeljebb silány takarmány-, nak jó. Ezt felismerve a mi­nisztérium a vállalkozó ked­vű ócsaiakat megbízta egy termelési rendszer megalakí­tásával. A környező gazdasá­gok hamarosan egy társulást alakítottak. Elfagyott ültetvények Ebben nem kis része volt dr. Bács Barnának és mün- katársainak. Az igazgató Kar­cagról költözött Öcsára, ám mielőtt elvállalta e fontos megbízatást, kikötötte: nem­csak a termelés szervezésé­vel. hanem a honosítással és a nemesítéssel is foglalkoznak majd. Az akkor idehaza ter­mesztett fajták ugyanis — dr. Bács Barna véleménye szerint — nem voltak alkalmasak a nagyüzemi termesztésre. A váltást egy váratlan esemény is gyorsította; 1976-ban a ko­rai és kemény hidegek miatt valamennyi ültetvényen el­fagytak a még érésben levő, vetőmagot adó növények, ezért hogy a rendszer teljesí­teni tudja a vállalt kötelezett­ségeit, az USA-ból hozattak be szaporítóanyagot. Sajnos a kiküldött emberek kevés hoz­záértése miatt intenzív, víz­igényes és késői érésű fajtá­kat vásároltak, s ennek az lett a következménye, hogy 1977. szeptember 15-én hazánkban még csak nem is virágzott az ültetvények zöme. A nagy­üzemek egy jelentős része a kudarc láttán csalódottan há­tat fordított, s az alapító ki­lenc gazdaságból is csupán kettő maradt a rendszer tag­ja. A mélypontról a felemel­kedés gyors volt. A Hybar munkatársai alapos tájékozó­dás útán — elismerve, hogy a világon ugyan a legjobb ve­tőmagot a Pioneer adja — a Northrup King cég mel­lett döntöttek, mert az általuk ajánlott fajták korán érnek. Bővítették a választékot is, és a takarmánycirok termeszté­se mellett megkezdték a si­ló és a szudáni fű elterjesz­tését is. Mint később kide­rült, az mentette meg a rend­szert az elhalástól, Napjaink­ra ugyanis a szemes cirok termesztése folyamatosan csökkent, a silókukoricánál sokkal nagyobb hozamokat adó silócirok és szudáni fű vi­szont egyre népszerűbb. A Hybar jelenleg 118 nagyüzemmel áll kapcsolat­ban és hazánkban segítségük­kel 14 ezer hektáron vetnek esztendőnként e növényből. Folyamatos a kutatómunka is, több, saját nemesítésű, álla­milag elismert fajtát állítot­tak már elő. A rendszer mű­ködésének pénzügyi alapját is jórészt a vetőrrjagtermelés és -forgalmazás adja. Nemcsak a hazai igények kielégítésére vállalkoznak, haneem külföld­re is szállítanak. Nagyobb hozamok És a jövő? Dr. Bács Barna azt mondja, a jelenlegi ter­mőterületet akár meg is le­hetne tízszerezni, hiszen sok gazdaságban a’ gyenge földek­re még most is a silókukori­cát erőltetik, pedig a cirok képes ugyanott akár kétszeres hozamot is adni. Ha sikerül­ne rövid érésű fajtákat meg­honosítani vagy előállítani, úgy, hogy a betakarításra a kukorica előtt kerülhessen sor, akkor a szemes cirok is újra terjedhetne. Megpróbálkoztak emberi fogyasztásra alkalmas termék, előállításával is, egy­előre azonban nem sok siker­rel. Amiben viszont fantáziát látnak, az a bevezetőben már említett cukoréirok. Ez jó föl­deken hektáronként akár 70— 80 tonnás hozamokat is ad, amelyből a feldolgozás után fele részben magas cukortar­talmú szirupot, fele részben pedig takarmányozásra alkal­mas zöldtömeget nyernek. Egy hektáron átlagos körülmények között 3300 liternyi 96 száza­lékos alkohol állítható ily mó­don elő. Néhány esztendeje a Cos- motrade osztrák céggel, az Országcs"Műszaki Fejlesztési Bizottsággal és a Győri Szesz­ipari Vállalattal társulva az ócsaiák nagyszabású kísérleti programba kezdtek. Egyelőre sok még a tisztázatlan kérdés, de a társulás tagjai remélik, hogy mielőbb megkezdődhet a nagyarányú termesztés. Az így nyert alkoholból, a benzinhez adagolva, üzemanyagot állíta­nak majd elő. A Hybar a hazai rend«ze- rek népes csapatában a ki­sebbek közé tartozik. Az ener­gikus, nagy hozzáértéssel te­vékenykedő szakembergárda azonban ma már tudja, hogy a jövőjük biztos. Furucz Zoltán A fegyveres erők napján (Folytatás az 1. oldalról.) ki Szabó Károly főhadnagyot, Ra­tio György zászlóst és Kocsis Bé­la zászlóst. A Közbiztonsági Érem arany fo­kozatát adták át Göbölyös István alezredesnek, tlr. Molnár László alezredesnek. Kecskeméti László őrnagynak, Kovalosik József őr­nagynak, Karácsony Ferenc fő­hadnagynak , Klausz Károly had­nagynak. Fekete László honvéd főhadnagynak. A Közbiztonsági Érem bronz fokozatát vehette át Tipoidné Sü­tő Györgyi harmadosztályú tiszt. Kiváló Munkáért kitüntető jel­vényt kapott Kurucz Tibor első osztályú szaktiszt. * Rendkívüli előléptetésben nyolcán részesültek. Belügy­miniszteri dicséretet és jutal­mat négyen, belügyminiszter- helyettesi dicséretet és jutal­mat hárman kaptak. A Kiváló Rendőr jelvényt hatan vehet­ték át. Kiváló társadalmi munkáért éremben heten ré­szesültek. Megemlékezés Budaörsön Megemlékezést és kitünteté­si ünnepséget rendeztek teg­nap Budaörsön a Jókai Mór Művelődési Házban. Ünnepi beszédet mondott Csapó Sán­dor. az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tagja, a buda­örsi városi pártbizottság első titkára. Ctt volt Rónai Árpád, a megyei pártbizottság köz- igazgatási és adminisztratív osztályának vezetője. A fegyveres erők napja alkal­mából a megye munkásőrei közül Április Negyediké Érdemrend bir­tokosa lett Palkó József, a száz­halombattai Ligeti Károly egység fegyvermestere (kitüntetését a Parlamentben vette át) és Petra­sovits István, a váci Mathejka Já­nos egység századparancsnoka, akinek az országos parancsnoksá­gon nyújtották «át a kitüntetést, ugyanúgy, mint a Kiváló Szolgá­latért Érdemrendet Horváth Re­zsőnek, a Pest megyei parancs­nok ellátó helyettesének, az or­szágos parancsnoki jútalmat Ko­vács Jánosnak, a Pest megyei pa­rancsnok helyettesének, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fo­kozatát Soron Sándornak, a me­gyei pártbizottság osztályvezető­helyettesének és Imre Józsefnek, a gödöllői Kobzi János egység századparancsnokának. A budaörsi ünnepségen vették át a 1-Iaza Szolgálatáért Érdem­érem arany .fokozatát: Hegedűs Imre, a budaörsi Sziklai Sándor egység szakaszparancsnoka, Ko­máromi Sándor, a százhalombat­tai Ligeti Károly egység csoport- vezetője, Bartal László, a dabasi Kossuth Lajos egység századpa­rancsnoka és Józsa Gyula, a gö­döllői Kobzi János egység mun­kásőre. Ugyanennek a kitüntetés­nek az ezüst fokozatát négyen, bronz fokozatát öten kapták meg. A Közbiztonsági Érem arany fo­kozatát, kapta Mórádi Gyula, ezüst fokozatát Nyuli Attila, mindket­ten. a munkásőrség megyei tör­zsének munkatársai. Szintén a fegyveres erők napján Géczy Lajost, a munkásőrség Pest megyei parancsnokságának al­osztályvezetőjét századosi rendfo­kozatból őrnaggyá, Kosa Sándort, a ceglédi Mész«áros Jánbs egység parancsnokát főhadnagyi rendfo­kozatból századossá léptették eló. Ez alkalomból • rendezték meg a vonzáskörzet ünnepsé­gét is a budaörsi körzet ka­tonai alakulatai és fegyveres testületéinek képviselői rész­vételével. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem ezüst fokozatát vehette át Kun István honvéd százados és Székül a László főhadnagy. A Szolgálati Érdemérem 3ö év után járó fokozatát Kovács József hon­véd alezredes, Mihályi Béni al­ezredes és Csáti Pál őrnagy kap­ta. A Háza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozatát Bikkes György rendőr alhadnagynak, a Közbiztonsági Érem ezüst fokoza­tát Horvay Attila rendőr alhad­nagynak és Orbán Gyula rend­őr zászlósnak nyújtották át. Élen­járó polgári parancsnok címet ka­pott Czhiczok György, a Sasad Tsz, elnöke, Török Nándor, a tö- ki Egyetértés Tsz, Aulikné Szon­di Mária és Schlinger József, a Texelektro szakaszparancsnokai, Pákozdon, az 1848-as sza­badságharc dicsőséges csatá­jának az emlékére emelt obe- liszknél hétfőn koszorúzás! ünnepséggel véget ért a' fegy­veres erőknél és testületeknél, valamint a rendészeti szervek­nél szolgálatot teljesítő fiata- - lók első országos találkozója. A nagyszabású rendezvényen — amelyre ötezernél több KISZ-es érkezett — Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára mondott ün­nepi beszédet,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents