Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
Kereskedelmi őrjárat Vándormadár a piactér A gödöllői piacra tartó utam során azon gondolkodtam, hogy piacunk az elmúlt 50 év során hány helyen ishelyezkedett el. Jóval a fel- szabadulás előtti évtizedben a volt községház udvarán volt a kirakodópiac, ahol az őstermelők és a viszonteladók (kofák) standja helyezkedett el. Kinn az utcán a kispark szélén, ahol most az áruház, áll, a kocsipiac volt, később ez elkerült a Darányi, a mai Petőfi utcába. A felszabadulás után egy ideig ismét a központban volt a piac, majd kikerült a régi 3-as út mellé, oda, ahol ma az autójavító van. Itt korszerűsítették is, áldoztak rá. Üzletek nyíltak, eleven élet folyt, hiszen járművel be tudtak állni és hely volt bőségesen. Egy napon átköltöztették a centrumba, a Gábor Áron utcába. Itt nem élt hosszú időt, következett a mozi udvara, ahol ma rendezik a piacokat. Ez sem végleges hely, ezt mindenki tudja. Távlati tervekben bevásárló- központról beszélünk, ahol a lakosság ellátása szempontjából jelentős szerepe lesz majd az üzletsornak és a piacnak. E gondolatoktól kísérve érkeztem a piacra. Egymás után két alkalommal is, hogy árakban és látogatottságban, felhozatalban és keresletben különbséget tehessek. Első meglátásra tapasztalhattam, hogy A nap programja Szeptember 27-én: Gödöllő, művelődési ház: Samu Géza szobrászművész kiállítása, megtekinthető 10— 18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya; Feszty Árpád (1856—1914) A magyarok bejövetele című festményét bemutató mű, megtekinthető az előtérben. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Szeptember 28-án: Gödöllő, művelődési ház: Samu Géza szobrászművész kiállítása, megtekinthető 10— 13 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Feszty Árpád (1856—1914) A magyarok bejövetele című festményét bemutató mű, megtekinthető 'az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és. környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: Bronzkori temető Versegen, időszaki kiállítás, megnyitó 11 órakor. Együtt töltött órák Túl sok a tilalom sok esetben a kereskedőknél olcsóbb az áru, mint a termelőknél, igaz, náluk talán frissebb. Ahogyan jártam a sorokat, úgy jegyeztem fel a tapasztalatokat. Rajkó Zoltán dmat-, bazár- és felsőruházati sátránál a gazda a melegítő nap hatására a forgalommentes időben bóbiskolt. Sok volt a piacon látogatásomkor a zöldpaprika és a vágott virág. A paprikaárusok főként zsámboki asszonyok voltak, akik egymásra mutatva mondották, ha ők nem lennének itt, nem is lenne paprika. Viccelődtek, nagyokat nevettek, kértek, hogy a nevüket ne írjam ki. A kérésnek eleget téve mondhatom, kedves eladókkal találkoztam össze. A pénteki és a hétfői árakat összehasonlítva nem találtam változást. A karfiol 30 forint, a lila hagyma 22—24, a vörös 13—18, a fokhagyma 160. A burgonyát 6, 8, és 10 forintért kínálják, az uborka 26, a paradicsom 10—14, a zöldbab 45—50, a zöldborsó 40 és 50 forintba kerül. A káposzta kilója 10, a kelkáposztáé 28 forint. Paprikát 18-tól 24-ig, almapaprikát 20, cseresznyepaprikát 26 forintért vehetünk. Az őszibarack ára 10 és 20. az almáé 10, 16 és 18, a szőlő 32 és 42 forint. A tojás 2,80 forint. Cs. J. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Szeptember 27-én és 28-án: 101 kiskutya. Színes amerikai rajzfilm. Csak 4 órakor! Orfeusz és Eurydiké. Színes magyar film. 6 és 8 órakor! Bagi szüret Felvonulás, bál A hagyományos szüreti felvonulás és bál ezúttal sem marad el Bagón. A Dózsa György Művelődési Központ rendezésében a szüreti menet vasárnap délután két órakor indul a Petőfi térről. Este pedig nyolc órakor kezdődik a szüreti bál, melyen a mogyoródi zenekar muzsikál. Aszód Bronzkori temető A Bronzkori temető Versegen című időszaki kiállítást vasárnap, szeptember 28-án 11 órakor nyitják meg az aszódi Petőfi Múzeumban. LUŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Galga-parti termelőszövetkezet A vártnál több napraforgó TI a felnőttek társaságában gyerekekről beszélgetünk, gyakran megállapítjuk: sokkal érzékenyebbek, kritiku- sabbak a maiak, mint mi voltunk. Azt hiszem, mindehhez hozzátehetjük még, felnőttebbek is: nemcsak testi fejlődésük gyorsult meg, hanem szellemileg, lelkileg is korábban érnek. Emberileg is többek. Természetesen vannak kivételek. Hogy miért van ez így? Talán azért, mert többet lát a mai gyerek az életből, mint mi láttunk. Talán azért, mert nagyobb önállóságra kényszerül. Esetleg a történelmi események gyors változása tükröződik személyisége fejlődésében. Mindegyik válasz igaz lehet külön-külön is, de együttesen biztosan igaz. Á fenti gondolatok a Gödöllő—Budapest között közlekedő HÉV egyik kocsiján erősödtek meg bennem, amikor a 45 perces utat végigbeszélgettem 14—15 éves fiúk, lányok csoportjával. Űtitársaim között ipari tanulók, gimnazisták, szakközépiskolások egyaránt akadtak. Naponta teszik meg az utat, s úgy tűnt, örültek a beszélgetésnek. Azzal kezdődött a társalgásunk, hogy az egyik lány panaszkodott társának, édesanyja, de különösen az édesapja túlságosan sok tilalomfát állít néki. Moziba csak a délutáni előadásra mehet, diszkóba egyáltalán nem járhat, még kézilabdázni sem engedik, ezért aztán igen sokszor hazudnia kell otthon, amit nem szívesen tesz, de rákényszerül. Itt avatkoztam a beszélgetésbe. Kamasz, egyetemista fiút idéztem, aki azt mondta az apjának: a barátod szeretnék lenni, mert tudd meg, hogy a barátját soha nem veri át az ember, de mit kezdhet egy morcos, zord apával? A többiek felfigyeltek a beszélgetésre, s ki-ki mondta a magáét otthoni tapasztalatairól, ezért vettem a bátorságot, és megkérdeztem: ti milyenek lesztek, ha egyszer eléritek a kort, amikor szülőkké váltok? Goidon Edit: — Tárgyilagosan bírálom el a gyerekeim tetteit. Visszaemlékezem majd a gyerekkoromra és nem trak- tálom hosszú lelkifröccsökkel. Inkább néhány mondatban mondom el a véleményemet. Úgy jobban megérti. A mai felnőttek szeretnek hosszú prédikációkat tartani. Egyszóval.: nem szeretnék hozzájuk hasonlítani. Krizsán Péter: — Ha egy gyereknek becsúszik egy rossz jegy, otthon rögtön kezdődik a lelkigyakorlat: a mi időnkben!... nyomják a szöveget. Én, ha szülő leszek, nem idézem folyton a múltat, hanem Kiss István a szállítószalagon Visszavonhatatlanul itt az ősz. Sorra érnek azok a mezőgazdasági növények, amelyek sorsáért annyit aggódtunk a nyáron. Nem kivétel a napraforgó sem, amely szép virágzatával a forró, napsütéses nyarat. idézi. Most már múlandó szépségétől megfosztva, olajos magvakkal teli tányérját a föld felé fordítva várja, hogy minél előbb learassák. Mint annyi más mezőgazdasági nagyüzemben a galgamácsai Gaíga-parti Összefogás Termelőszövetkezetben is megindult a napraforgó termésének a betakarítása. Az egyik nap késő délutánján terepjáró kocsival indultunk az ikladi határba, hogy tanúi lehessünk a napraforgó aratásának. Kétféle hibrid Látványosabb irányjelzőket keresve sem találhattunk volna, mint azokat a porfelhőket, amelyeket a Chugyík István, Babinecz Pál, Braun János, Dudás János, Zsig- mond Ferenc és Ecker János által vezetett kombájnok vertek fel. Az egymás mellett derekasan dolgozó arató-csépa jelenre nevelem a gyerekeimet. Pálos Zsolt: — Szerintem a szülő legyen jó munkás, szorgalmas dolgozó. Mintaképül álljon a gyereke előtt, ne kocsmázzon, ne legyenek káros szenvedélyei, a fizetését adja haza. Sok kommentár nem kell az elmondottakhoz. Az elvárások gondolkodásra késztethetik a szülőket: ilyenek vagyunk. Nem fordul elő, hogy úgy jelenünk meg a gyerek előtt, mint a család zsarnoka? Nem fordul elő, hogy a gyerek őszinte érdeklődését- atyai tekintélyünkkel némít- juk el? Halász János szavaival válaszolhatok: — Ha a gyéréit már nagyobb, 14—16 é.ves, sokszor kell vele hosszabban beszélgetni, hátha nem ért egyet a szüleivel, más elképzelései vannak, akkor módot kell adni számára, hogy mindent elmondhasson. Könczöl Csilla: — Mindig úgy beszélgetek majd a gyerekemmel, mintha nem az anyja, hanem a barátnője lennék, akinek gátlás nélkül mindent elmondhat. Általában azt látom, hogy a felnőttek és a gyerekek között van egy áthafigyeli a kirostált mag útját. (Hancsovszki János felvétele) lő gépek vágóasztala alatt ropogott a napraforgó szára. — Jó ezt hallani a fülünknek — jegyezte meg Tankó Sándor növénytermesztési fő- ágazatvezető-helyettes, alkalmi útitársunk, majd hozzátette: ez is bizonyítja, megérett a növény a betakarításra. A gépek munkája közben semmiféle említésre méltó hiba nem akadt, ezért megkértük Tankó Sándort, tájékoztasson bennünket. — Termelőszövetkezetünkben,, 6QÓ, hektárnyi , területen termesztettünk napraforgót. Környékünk talajadottságainak és éghajlati viszonyainak leginkább a jugoszláv hibridek felelnek meg, ezek hozzák itt a legkedvezőbb termést. A többféle hibrid közül mi az NSIJ—26 és a 27-es fajtát választottuk, Magyar hibrideket is vetettünk: a Cito- sol—4 és a G—98-ast. A hibridekre jéllemző még, hogy nagy termőképességűek, és a különböző növényi betegségekkel szemben jó ellenálló- képességűek. — Ezeket a kedvező tulajdonságokat csak megkoronázza a legfontosabb tulajdonságuk: a magas olajtartalom. tolhatatlan fal, ami a nagyok világa, hát én ezt ledöntöm. Még a kínos kérdésekre is nyugodtan és őszintén kellene válaszolni. Állítom, ha egy lány igazán őszinte lehet az anyjához, akkor minden bajtól meg lehet menteni. —. Kovács Zsuzsanna: — Én szakítanék időt arra, hogy sokat, nagyon sokat legyek együtt a gyerekeimmel. Kirándulni járnánk, moziba mennénk, kiállításokat látogatnánk. És mindent együtt. Az egész család. És mindent megbeszélnénk, mi tetszett, mi nem tétszett. Észre sem vettük, már' az Örs vezér téren voltunk. Jól kibeszélgettük magunkat, állapították még. Amikor elváltunk, egy 12—13 évvel ezelőtti iskolai felmérésem jutott eszembe. A kartali általános iskola hatodik osztályában kérdeztem meg hétfőn reggel huszonkét gyerektől, hogy a vasárnapot ki töltötte együtt a 'szüleivel. Egyetlen kéz emelkedett magasba. C zegény gyerekek, mond- tam akkor, s érveltem, mint most teszem. Ha a ma gyéreké más, mint mi voltunk, ha érzékenyebb, ha kritikusabb • és sokat megélt nemzedékünktől sokat kér számon, és ezt mi felismertük, tudjuk, akkor adjuk meg számára ezt a többletet: emberségből, ideálokból, együtt töltött okos órákból. Fercsik Mihály Ezeknél a hibrideknél a kaszat olajtartalma elérheti a 48—50 százalékot is. Az előzetes becsléseink szerint és a már betakarított mennyiség alapján egy kicsivel jobb eredményt várunk a tavalyinál. Várjuk ezt mindazok ellenére, hogy a szélsőséges időjárás ezt a növényt sem kímélte. Aszály, eső A késői kitavaszodás miatt a talajelőkészítő munkák két hetet késtek. A vetés előtt a szeles időjárás hatására kiszáradt a magágy teteje. Ennek ellenére április második felében befejeztük a vetést. Az alaposan megmunkált magágyból egyenletesen keltek ki a kis növénykék. Később kissé lelassult a fejlődés üteme, mert a földek nem kaplak elegendő csapadékot. Csak a június közepén lehullott eső csökkentette némileg a vízhiányt. A meleg, száraz időjárás hatására nem léptek fel növényi betegségek, s emiatt nem is kellett ellenük védekezni, így ez jelentős megtakarítással járt. Július közepén egyöntetű volt a virágzás, s emiatt a megtermé- kenyülés is jól sikerült. Az említett időszak után következett az aszály, majd az augusztus elején esett 20 milliméter csapadék újra rendbe hozta az addigi károkat. Szemmel láthatóan egyformán éretté vált a napraforgó az aratásra. — Ez egy mesterséges folyamat eredménye, amelyet a Régióné nevezetű vegyszerrel idéztünk elő. Az említett vegyi anyagot helikopterről permeteztük a növényekre, amelyek a szer hatására azonos időben értek meg. Szár, tányér — Aratáskor a kombájn csak a tányért és a szár felső részét vágja le, alsó részét a traktorok vontatta szárzúzó töri össze. A zúzalékot a későbbiekben tárcsával beforgatjuk a talajba, ezzel is javítjuk annak humusztartalmát. A kicsépelt magvakat a három pótkocsis IFA az ikladi szárítóba hordja, ahol a jelenlegi 11 százalékos víztartalmat nyolc százalékra csökkentik. A tárolásra kész magvakat csak a következő év elején szállítjuk majd a feldolgozó üzemekbe. Kovács I. Csaba Tervszerű bontás A rönkvár A János utcai lakótelep játszóterén lévő rönkvárat a közeljövőben fel kell újítani. Az eltelt esztendőkben az idő, az állandó használat, no meg néhány erős gyerek részben tönkretette. Gerendák dőltek ki, a torony meglazult, jó néhány cölöp elkorhadt. Az építmény balesetveszélyessé vált, mint korábban a csúszda, amit szintén le kellett bontani. A környező padokat sem kímélték az idő viszontagságai, no meg bizonyos rongáló kezek. A szomszédos sportpályák drótkerítése szintén inkább lyuk, mint háló. Rövidesen az elhasználódott elemeket lebontják, s jövőre az egész várat újjáépítik. Rendbe hozzák a padokat s pótolják a I dróthálót. H Szombati jegyzet« Diófa . Gödöllő, egyik magaslati pontján állunk. Diót majszoltunk. Abból, ami lepotyogott. Jó kis dió; állapítottuk meg, egészséges, héja könnyen törik, nem kell hozzá segédeszköz, csak egy másik szem. Enyhe nyomásra mindkettő megroppan, s máris hozzájutottunk a jóízű bélhez. Hála az ültetőnek, jó fát választott ki annak idején. Vajon ki lehetett az? Szemrevételezzük a fát, törzsének vastagságából próbálunk következtetni korára, abból arra, mikor ültethették. ötven, hatvan éve? Mindegy. Olyanok ültették, akiknek sejtelmük sem lehetett, hogy egykoron mi állunk dús lombkoronája alatt. Diófák érlelik gyümölcsüket a szomszédban is. Azok gyümölcsét szintén messziről jött emberek élvezik. — Halljátok, diófát nem fogok ültetni — jelenti ki váratlanul az egyik majszoló. — Az én koromban diófát ültetni? ! Még mást se nagyon érdemes. Mire fölnönek, megerősödnek, érdemleges mennyiséget teremnek, addigra én mam- mogni fogok. A gyerekeimnek? Őket a telek nem érdekli. Az elején jöttek ide párszor, s amikor látták, itt nem nagyon lehet han- cúrozni, focizni, otthon maradtak. Ezért is választottunk olyan fákat — magyarázza tovább —, ame- lyek gyorsan nőnek, hamar fordulnak termőre. Megszólalt a harmadik is. Hallott valamit gyorsan termőre forduló diófáról, esetleg azt érdemes ültetni, szerencsés esetben még mi verhetjük le az első nagyobb termést. Régen egészen más volt. A nagyapák is könnyű szívvel ültethettek diófát, hisz ott lábat- lankodott körülöttük az, aki a termését élvezi néhány év múlva. Öröm volt diófát ültetni, annak a, csöppségnek, aki napsuga- ras derűvel aranyozta be a nagypapa életét. Ma senki sem lehet biztos abban, hogy az unoka áldja majd a kezét, állva, mint most mi, a diófa alatt. Egyre nagyobb a jövés-menés, itt születünk, az ország .másik végében dolgozunk, s ki tudja, hol .lesz végső nyughelyünk. A modernizálódással még inkább így lesz, mi a folyamat elején • tartunk. A legfejlettebb országokban a gyakori költözés a jellegzetes életforma. — Ha jobban belegondolunk, akkor mi egész életünkben mást se csinálunk, csak diófát ültetünk — mondta az, aki kijelentette, ö bizony nem ültet. Régebben a suszter, az asztalos, a bognár ismerte azt. akinek a cipőt, szekrényt, szekeret készítette. Ha javítani kellett az elkopott holmit, megint visszakerült hozzá. A bognár akár naponta láthatta remekművét. Kiállt a kapu- elé, s nézte szekerét, hogyan gurul. Ma? A televíziót, rádiót, autót készítő ember véletlenül sem találkozik azzal, aki használja gyártmányát. A cipőipari dolgozó sem. Számolatlanul kerül ki kezük közül a portéka, legtöbbször csak annak egy része. Nemhogy a leendő gazdát, a szalag végére érve a cipőt, autót, rádiót, televíziót sem ismeri meg. Ha így nézzük, hagytuk helyben, akkor ültethetünk diófát..Mi itt, mások amott. Lehet, hogy nem a leszár- mazottaink ülnek hűvösében, verik le termését, hanem mások. A mieink is a másét. így nézve kell ültetnünk, hiszen, ha mindenki úgy gondolkozik, ahogyan az elején szóló mondta, akkor pár évtized múlva nem lesz diófa. Diófa nélkül pedig nem érdemes élni. Ebben maradtunk. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
