Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

«MK* WWS, 1986. SZEPTEMBER 1.. HÉTFŐ A hűtőgépgyár látja hasznát Osztrák PIC elektronikai egységek beépítésével hűtőgépek gyártásánál használatos térelválasz­tó hahewítók vezérlő Szekrényeit gyártják a ceglédi Vas-, Elektromos- és Műszeripari Szövetkezeiben. A berendezések logikai egységei program szerint vezérlik a munkafolyama­tokat. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Az ellenőrzés népszerűtlen feladat Illegalitásban az öntözőcső Igaz, ugyan, augusztus utol­só napjaira végre enyhült a kánikula, s ha nem is a vár­va várt áztató eső érkezett, azért egy-egy zápor erejéig csak megnyíltak az ég csator­nái. A forró nyár múltával sem oldódták meg azonban a vízszolgáltató vállalatok ét a fogyasztók problémái. Ha ta­lán komolyabb fennakadásra a vízszolgáltatásban a következő hetekben má? nem is kell szá­mítani, az összegzés még nem ért véget. Ke szólj szám... Az Idei- tapasztalatok sze­rint, a vizkot'lálozés elrende­lése sem túi népszerű feladat « tanácsok számára, s még kevésbé kedvelik a hatósági jogkörrel járó ellenőrzést, a bírságolást, a szabálysértési eljárásokat, egyszóval azt, hogy saját rendeletüknek ér­vényt szerezzenek. Gyakorlati példákat azon .településeken kerestünk, ame­lyeken a nyári vízhiány a leg­sűrűbben fordult elő. Olyan városokban és községekben érdeklődtünk, ahol a háztar­tások természetes tartozéka a víz tartalékolására alkalmas ßsöbör, kanna, műanyagvödör, ahol a lakótelepek magasabb emeletein csak elvétve bugy- gyan ki néhány langyos, állott gseöp a vezetékekből. Érden dr. Marosán Miklóst, fi városi tanács igazgatási osz­tályvezetőjét arról kérdeztük, hány esetben sikerült fülön- csípni a szabálysértőket, akik jöntözésre használták az ivó­vizet? — Nálunk társadalmi aktí­vák, az utcabizottságok tagjai ás a tanácsi apparátus dolgo­zói ellenőrizték a vízkórláto- zás betartását. Ezzel együtt, mindössze két esetben róttak ki helyszíni bírságot, és két feljelentés érkezett. Az egyik feljelentés ügyében azonban — bizonyítottság hiányában — fiz eljárást be kellett szün­tetni. * . Pedig nagyon valószínű, hogy Érd csaknem ötvenezer lakója közül nemcsak négyen szegték meg a locsolási tilal­mat. Az ellenőrzések gyér si­kerét Seres István a solymári tanács vb-títkára a követke­zőkkel indokolja: — Nem olyan egyszerű do­log az ellenőrzés, ahogy ezt elgondoljuk. Hiszen nem lehet például minden fürdőszobába bekukkantani, hogy mennyi vizet tartalékolnak a kádban a lakók, teljesen feleslegesen. De volt rá példa, hogy kerti öntözésnél is alaposan mellé­fogtunk. A tulajdonos saját ásott kútjából, , villanymotor segítségével locsolt. Nem tud­hatjuk minden esetben előre, vajon hová vezet az öntözőcső vége? Azt is megfigyeltük, hogy a közhangulat elítéli ugyan a tiltott öntözést, de amikor konkrétan rákérde­zünk, hogy a panaszos szeme láttára, ki szegte meg a sza­bályt. az csak vonogatja a vállát, nem akar nevet mon­dani. Senki nem vállalja a rossz fiú, a bejelentő szerepét. Ötezer üdülőtelket pedig úgy­sem lehet állandóan szemmel tartani, jó ha három, négy esetben szabálysértési eljárást tudunk indítani. Pilisvörösváron, bár ez a község is a kritikus helyzet­ben levő települések közé tar­tozik, Kovánk János vb-tit- kar véleménye az eddigiektől némileg eltérő. — Véleményem szerint a vízkorlátozást mi csak elren­deljük, az ellenőrzés elsősor­ban a Vízszolgáltató feladata lenne. Nem gondoskodhatunk minden szabály betartatásáról. Voltak közös ellenőrzéseink, bár eljárást ezek alapján sen­ki ellen nem indítottunk. Zsámbékon és Dunakeszin a tanácsoknál elég nehéz volt egyáltalán nyomára jutni, so­rakoznak-e szabálysértési ak­ták valamelyik fiókban, in­dult-e valaki ellen eljárás a vízpazarlásért, 180 helyett.» A vizet kitermelő és a víz­müveket üzemeitetó vállalatok szemszögéből egesz más nieg- világításoan latszik a kép. Szemléletes példa, hogy a DiViRVV váci központja előtt, már nyár közepén kiszáradtak a virágok, a facsemeték, mert a vállalat dolgozói példamu­tatóan nem öntöztéa, holott Vácott nem is került sor a vízkorlátozds bevezetésére. Pontosan tudták azonban az itt dolgozók, micsoda erőfeszí­téseket igényel az ellátás hó­napokig tartó csúcsfogyasztás esetén. A Pest Megyei Víz- és Csa- tornamű Vállalat vízellátási csoportvezetője. Bárány De­zső számára még most, az egy­re ősziesebb hangulatú regge­lekén is folyamatosan csörgő telefonokkal, panaszáradattal kezdődik a munkaidő. — Délelőtt 11-ig általában 150—180 bejelentés, panaszéra kezik. Minden vízmüvünket és minden dolgozónkat a lehető­ségek végső határáig igénybe vesszük. Mi már nyaralás he­lyett rég átszoktunk a telelés­re, ilyenkor senkit, egy napra sem engedhetünk el. A fej- lesztés azonban nem a mi feladatunk, mi nem tudjuk a meglevő kapacitást növelni. — Milyen partnerek a ta­nácsok a vizkorlátozás e kény­szerű intézkedés betartatásá­ban? — Nem sok jóról számolha­tok be. Tavasszal 180 meghí­vót küldtünk szét, nyolc üzemmérnökségünkre vár­tuk a vízügyi, a tanácsi ille­tékeseket, a Köjál képviselőit. A szemle célja az lett volna, hogy vegyük számba teljesítő- képességünk határait, techni­kai lehetőségeinket és együtt készüljünk fel a várható nyá­ri csúcsfogyasztás okozta ne­hézségekre. A meghívott ta­nácsi illetékesek azonban a szemlén elenyésző számban jelentek csak meg. A vízkor­látozás elrendelésere sem volt minden tanács hajlandó. Vol­tak, akiket csak apránként tudtunk meggyőzni az intéz­kedés szükségességéről. Mi­után pedig mégis életbe lép a locsolási tilalom, szinte séftől nem kaphatóak a rendszeres ellenőrzésre és számonkérés­re. Mi nem hatóság, hanem vállalat vagyunk, mi a fo­gyasztókhoz csupán a vízóra leolvasása céljából mehetünk be, nem ellenőrizhetünk sem­mit az ég világon. Kompromisszum Létszamhiáilyra, túlterhelt, főként anyákból, háziasszo­nyokból álló tanácsi appará­tusra természetesen a másik fél sem alaptalanul hivatkozik, amikor mentséget keres a rend- szertelen ellenőrzésekre. Hí? szén igazán keveseket lehetne arra késztetni, hogy önként settenkedjenek a kertek alatt, a vízcsobogásra fülelve, s dia­dalmasan ragadják el a zöld­séget áztató gazda kezéből az öntözőcsövet. Lehetőségét az együttműködésre,.„.kompro­misszumot azonban azok ér­dekében kell keresni, akik kertes szomszédaik jóvoltából a forró napokon nem kapnak egy pohár vizet sem. De igény­be vehetnék több helyen a már megalakult, vagy alakuló­ban levő közterület felügyele­tet, avagy, ha kell, más, a te­lepülés utcáit főfoglalkozás­ban járó helybelieket. Márvány! Ágnes Dolgozik az üdülőhelyi bizottság Legelső a természet védelme Ha vendégünk van Buda­pesten, s elbűvöli őt a várost kettészelő Dtina látványa, ter­mészetes, hogy a folyó egyéb híres, vadregényes szakaszait is megosodáltaíjuk vele. Mi is ilyenkor az úticél? Szentend­re, Leányfalu, Zebegény, Nagymaros, Visegrád — a hosszú idő óta történelmi, művészeti és idegenforgalmi központként emlegetett Duna­kanyar. S kévésünknek jut eszébe, hogy észak helyett dél felé induljon. Pedig a Rácke- vei-Duna-ág még felfedezetlen lehetőségeket rejt magában. E területek fejlesztését tűz­ték ki célul á Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság déli területének üdülőhelyi bizott­ságai. A Szigetszentmártont, Szigetújfalut és Szigetcsépet magába foglaló ötös számú bizottság elnöke Oravetz Jó­zsef. Volt vita is — Már ötvenhárom éve, 1933 óta járok ide horgászni. Nagyon sokáig fedte titok, milyen ideális lehetőségeket kínál ez a terület üdülőkörzet kiépítéséhez. Ennek a Duna- ágnak egy részé ma is köz­egészségügyi , szempontból szennyezett terület, pedig va­lóságos Velencét lehetne itt kialakítani, rengeteg, a kis csatorna, lagúna. —• Mit tartott először fel­adatának az üdülői,erüleii bi­zottság? «— Először is a nagyközségi tanács' általános rendezési terve alapján kidolgoztattuk a részletes ' rendezési tervet. Azután segítettünk a tanács­nak a terület ’ tulajdonviszo­nyainak rendezésében: volt itt még magánföldtulajdon, meg szövetkezeti víztulajdon is, .<**««.* * .4«“L ríégóta nem létezik, gítk jtárha- dáá’"ér‘t bénhifrfket,’’öiogy" "el­veszünk művelés alatt álló te­rületeket, pedig á mocsarak, zárványok iecsapolásával leg­alább annyi földét adtunk vissza.' mint amennyit elvet­tünk. Négy évvel ezelőtti megalakulásunkkor még a la­kosság ellenállásával is meg keilett küzdenünk: mikor ide­hoztuk a villanyt, nekem tá­madták: fél akarom borítani & természetet? Ma már persze nagyon jól látják, hogy amit teszünk, az az ő érdeküket is szolgálja. Különben is azt valljuk, az üdülőterület nem ér véget a vízparton, mi is itthon akarjuk érezni magun­kat. Meg kellett találnunk az együttműködést a helyi ta­náccsal, a község vezetőivel is. Jól ismerem az ittenieket, hiszen mondom, 1933 óta já­rok ide rendszeresen, s tud­tam; hogy eredményesen csak együttműködve lehet dolgoz­ni. Megkerestük a Budapesti Sporthorgász Egyesületet is, amelynek tagjai itt a terület egy részének gazdái: ők is horgászok, hát segítsük egy­mást! — Milyen pénzforrásokkal rendelkeznek? — Az egyik a településfej­lesztési hozzájárulás, amit itt mindenki, egyetlen ellenvetés nélkül megszavazott, az észa­ki oldalon a felszíni víz elve­zetésére alkalmas csatornahá­lózat, a déli oldalon egy új út kiépítésére. Kapunk a Közép- Duna-vidéki Intéző Bizottság állami támogatásából, az ide­genforgalmi alapból is, bár jóval kevesebbet, mint a Du­nakanyar felső része. De a legfontosabb az üdülőkörze­tiek személyes felajánlása. Egy példát mondok. Most ép­pen utat építünk. A tanulmá­nyi és kiviteli tervek mind társadalmi munkában készül­tek, jóváhagyatva a Közleke­dési Minisztériumban. A he­lyi tsz adott egy Volvót az úttükör kitolására, és teher­autót a föld elszállítására. Az útalaphoz 1500 köbméter tör­meléket a Tököli Vegyesipari Vállalattól kaptunk szintén ingyen, s így ők is, mi is jól jártunk, mert egyébként ne­kik a kő lerakásáért, nekünk az anyagért kellett volna fi­zetnünk. Az egyetlen tényle­ges költség a gépvezetők bére, erre a teiekbérlőktől kértünk telkenként ezer forintot. így hozunk létre 2 millió 200 ezer forint értékű utat. Értelmes kapcsolatok —> Azt mondják, siker kí­séri elhatározásaikat. — A három társközséget bekapcsolták a crossbar tele­fonrendszerbe. A hálózat to­vábbfejlesztése és a fülkék ki­építése most folyik, mert a jelenlegi 120 vönaí? már • ke­vés, új központokat szeret­nénk. A tsz-nek telexvonalat szereztünk, és még a telexke­zelőt is kiképeztettük. Meg­terveztettük a földgázellátást, a TIGÁZ-nál engedélyeztettük a hálózatépítés tervét, már folyik is a gázvezeték építése, az OTP vezérigazgatójánál pénzügyi hitelt is szereztünk hozzá — ezzel a községet is segítettük. É témában tizenöt éve nem jutottak előre. Észa­kon 1,2 kilométeres út készült el, ami az építkezések miatt megrongálódott, most hozzuk rendbe. Most fásítunk har­madszor —• mindig megkeres­tük az országos fásítási akció felelőseit, megterveztettük a munkát, szereztünk ültetőgé­pet, locsolókocsit, fákat Is, s a bérleményesnek csak annyi dolga akadt, hogy előzetes ér­tesítés alapján a megadott időben kijöjjön a telkére. A szakértői vizsgálat megállapította A tragédia oka: szénmonoxid Két fiatal ember váratlan, tragikus halála érthetően mély megdöbbenést kelt min­denkiben, aki csak hall róla. Metzger Mónika 17 éves volt, á vőlegénye, Temesvári Ta­más pedig 19, amikor elra­gadta őket a halál. A szülők, a hozzátartozók számára ilyenkor lehetetlen megnyug­vást nyújtani. Zárt ajtót felüt A tragédiáról sokat beszél­tek Szigethalmon és környé­kén. Egyesek tudni vélték, hogy öngyilkosság történt: a fiatal pár saját elhatározásá­ból vetett véget életének. Temesvári Tamás édesanyja kérte; írjuk meg a Pest Me­gyei Hírlapban az igazságot, a szakértői vizsgálaton ala­puló nyomozás eredményét. Metzger Mónika, aki szak­középiskolai tanuló volt, al­bérletben élt, szüleitől külön, Szigethalmon, a Kolozsvári utcában. A tragédia napján, március 6-án az édesanyától különváltan élő édesapja akarta őt meglátogatni, de a kopogtatásra és a szólítgatás- ra nem nyitott ajtót. A fér­fi először eltávozott, de ké­sőbb visszament, és akkor vette észre, hogy belülről van a kulcs a zárban. Rosz- szat sejtve, egy ismerősének segítségével betörte az ajtót, és a lákásba jutva megdöb­bentő látvány tárult a szeme elé. Az egyik haveron mozdu­latlanul, mereven feküdt Mó­nika, aki már semmi jelét nem adta az életnek. A másik heverőn eszméletlen állapot­ban találta Temesvári Ta­mást. A fiatalember néhány napig- élt kórházba szállítása után, de már nem lehetett megmenteni. A helyszínre érkezők felfi­gyeltek arra, lrbgy különböző gyógyszerek vannak az aszta­lon. Így született meg az a feltevés — mely később el is terjedt a környéken —, hogy a fiatalok öngyilkosságot kö­vettek el. Eddigi életvitelük azonban nem indokolta azt a szörnyű elhatározást. Mónika 'és Ta­más arra készült, hogy . idő­vel összeházasodnak. A kö­vetkező napokra, hetekre, megtervezett programjaik vol­tak, így például színházjegyet ^vásároltak. Előző este a fiú családjánál vacsoráztak Szi- getszentmártonban. Nyugod­tak és jókedvűek voltak. Tökéletlen égés Mint a tanúkihallgatások során kiderült, a Kolozsvári utcai albérleti lakás fűtésével már kezdettől problémák vol­tak. Először olajkályhát tet­tek be, ami azonban nem volt megfelelő. Ezért kicserél­ték fatüzelésűre. A fiatal lányriak ugyancsak Szigethal­mon lakó édesanyja segített a begyújtásban és azon a na­pon is ő rakta meg a tüzet. A rosszul szelelő kályhában azonban — mint a szakértői vizsgálat is megállapította — tökéletlen volt az égés és a keletkezett szén-monoxid okoz­ta a halálos mérgezést. A két fiatal tragédiája le­gyen figyelmeztető mások számára. Gál Judit Északon és délen teljesen űj villanyhálózatot biztosítot­tunk, megépítettük a parkolót és a faluban a beton alapú Kossuth Lajos utcát. Most be­tonozzuk a Rákóczi utat. ~ — Most már nincs is mii tervezniük? — Eddig kiosztottunk 143 bérleményes telket, most a kommunális létesítményeken a sor. Régi vágyátn a többi­ekkel együtt egy olyan Du- na-parti út megalkotása, amely összekötné a part men­ti üdülőterületeket Taksony- tói Szigetcsépig. A tsz-szel és a Köjállal egyetlen fontos ügyben támadt egyébként konfliktusunk':., ez pedig a kecsketelep,' melyét;,, nem akarnak felszámolni,-.. Pedig modernnek aligha nevezhető, hatóságilag nem engedélye­zett, arról nem is beszélve, hogy mennyire szennyezi * Duna vizét. — A bizottság tehát'M ter­mészetvédelmi szempontokat is szem előtt tartja. — Mindig is a Soroksári- Duna-ág tisztaságáért harcol­tunk s már eddig is két négy­zetkilométer tiszta vízfelületet adtunk vissza. Én például egy volt szigeten lakom — most már félsziget lett belőle, mert feltöltöttük körülötte a mo­csarat. Csodálatos horgászvíz ott a Duna, csak úgy hemzseg benne a sok különféle hal. Még fekete sügér is horogra akad, pedig az csak igazán tiszta vízben ép meg, ezt min­den horgász tudja! Tervezzük5 a szigetcsépi szabadstrand rendezését: sóderes, homokos partú felnőtt- és gyerek-, stranddal, öltözőkkel, WC-yel, igazi ellátást nyújtó vendég­lővel. Szeptemberben -meg ­kezdjük a meder kotrását kö­rülbelül ötszáz méter hosszan. Ezt az Országos Természeí- és Környezetvédelmi Hivatal is támogatja, csak épülőre pénzünk nincs rá. A szerves- anyag-tartalom csökkenésével javul majd a víz minősége. A nádasok megmaradnak, így a halak le tudják rakni ikrái­kat, és a vadkacsák termé­szetes élőhelyét is megőriz­zük. Az Országos Vízügyi Hi­vatal és a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság pénzügyi tá­mogatásával pedig egy olyan önálló horgászesatornát kot- runk majd, amely része lesz a tájvédelmi területnek. '— Tulajdonképpen sokat se­gítenek a tanács teendőiben. Jogilag tisztázatlan — Problémás a jogállásunk, nincsen kellően szabályozva • intézkedési rendünk, a külön­féle szervekkel való együtt­működésünk. Azt sem tudjuk; érdekképviseleti szerv va­gyunk-e vagy sem. önállóan létezünk-e vagy a tanácsok részeiként? A mi évenkénti közgyűléseinkre mindig meg­hívjuk a tanácselnököt. Na­gyon jó a személyes kapcso­lat a tanácsi vezetőkkel, de csak ennek köszönhető, hogy elképzeléseikről értesülünk. Törvényes együttműködési •fórumunk ugyanis nincs a ta­náccsal, pedig, mint már mondtam, csak így lehetne • még eredményesebb a mun­kánk. — Hogyan bírja ezt a ren­geteg teendőt energiával? — Már sokan megkérdezték tőlem: mi fűt, mi hajt? Én a magyar néphadseregtől men­tem nyugdíjba, ma is tanács­adóként dolgozom a Honvé­delmi Minisztériumban. Üdü­lőhelyi bizottsági elnöksége­mért nem kapok egy fillért sem, mint ahogy a többi tár­sadalmi munkás sem. Még egy oklevelem sincs. De sze­retem az embereket, és így sokat megismerek közülük. Bízhatom is bennük. Az egyik legnagyobb segítőtárs a fele­ségem — ő is nyugdíjas. Egész nyáron át itt lakunk kint Szigetcsépen. Manapság akadnak, akik úgy gondolják, hogy nem divat a társadalmi munka. Mi mégis majdnem mindent így hoztunk létre, örülök sikerélményeinknek, örömet okoz, ha látom, hogy valamiben előreléptünk. Mörk Leonóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents