Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

a- R i ilia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Sokba kerül a felújítás Az eladás enyhít a gondokon Sajnos nagyon valószínű, hogy az idén a vártnál is la­posabb lesz a tanácsok pénz­tárcája, hiszen a népgazda­ság bevételeinek csökkenése a központi kereteket is apaszt­ja. Alaposan meg kell te­hát gondolni, hogy helyben mire költik el a meglévő pénzt, hogyan tudják a ki­eséseket pótolni. ; A tanácsi gazdálkodás egyik nehéz, terhes ieladata az ál­lami lakóházak fenntartása. Ezek az épületek ugyanis nagyrészt már több évtizede­sek, vagy egyébként is lerom­lottak, hiszen a bennük la­kók nem mindenütt óvják úgy, mint a sajátjukat. Fel­újításukra pedig eddig is kevés pénz jutott. Mostanában egyre több he­lyen épp ezért választják azt a megoldást, hogy ha vevő jelentkezik, eladják a taná­csi bér- vagy szolgálati la­kást. Ez ugyan kétélű dolog, hiszen csökkennek ugyan a pénzügyi gondok, viszont el­fogyhatnak így a pedagógus­nak, orvosnak, művelődési- ház-igazgatónak felajánlható lakások. De hát szegény em­ber vízzel főz ... A Gombai Közös Tanácsnak például 10 bér- és 9 szolgá­lati lakás rendszeres karban­tartásáról kell gondoskodnia. Ez bizony nem kis erőfeszí­tések árán sikerül csak. Az utóbbi tervciklusban például a bényei körzeti megbízotti szolgálati lakás felújítása 80 ezer, a gombai Lenin úti bér­lakásé 148 ezer'forintba ke­rült. Ugyancsak Gombán az úgynevezett kisiskolában lé­vő két szolgálati lakásra 124 ezer forintot költöttek, igaz, ott a komfortfokozatot is si­került növelni. Az idei esztendőtől 1990-ig — a mostani számítások sze­rint — összesen 1 millió 749 ezer forintba kerülnek a fel­újítások, igaz, kiterjednek azok a gombai művelődési házra és a kávai orvosi ren­delőre is. Nem kis pénzbe kerül tehát a tanácsnak a szolgálati és bérlakások fenntartása. Épp ezért szorgalmazzák az utób­biak esetében, hogy ameny- nyiben a lakók is úgy kíván­ják, eladják ezeket az épü­leteket. Egy ilyen adásvétel már le is zajlott, az idén még várhatóan három hasonló üz­letet sikerül nyélbe ütni. Ebben az esztendőben a tanácsi lakások fenntartására és karbantartására összesen 74 ezer forintot terveztek, amely­ből két otthonba a vezetékes ivóvizet kívánják bekötni, s indokoltnak látszik a lakás­Kémény az állványerdiisn Űj szakaszába lépett a fyömrői általános iskola épí­tése. A kivitelező — az Épí­tőipari Szövetkezeti Közös Vállalat — már befejezte a tartó- és a válaszfalak felhú­zását. Szakái István 12 tagú kö- miivesbrigádjának tagjai az állványerdőben (oldalt) már a 26 méter magas kéményt rak­ják fel. Bagi Mihály és Szászik László (alsó képünkön) vi­szont már a vasbeton koszo­rúhoz készítik a zsaluzatot. E munkák befejeztével megkez­dődhet az intézmény tetőszer­kezetének Készítése. (Han- csovszki János felvételei) BHM Kulturális programok Ecseren csütörtökön 17 órá­tól karatetanfolyam és a nyugdíjasklub összejövetele. Gombán az autós kertmozi­ban 20.15-től: Mary Popping I—II. (szinkronizált amerikai filmmusical). Maglódon 16.30-tól és 18.30- tól: A betörés nagymestere. Mendén 17-től KRESZ-ok­tatás. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Piedone Af­rikában (színes olasz kaland­film). Vecsésen 10-től Micimackó című mesejáték bemutatója, a belépődíj 20 forint. berendezések cseréje is. Hogy mindezt sikerül-e megvalósí­tani, nem biztos, ez a gombai tanács teherbírásának a függ­vénye. A kisebb karbantartási munkákat a gamesz dolgozói végzik el, így a költségek alacsonyabbak, ugyanakkor viszont gondot jelent, hogy ez a szervezet igencsak le­terhelt, a három társközség­ben lévő intézményekben is sok feladat vár rájuk. Az állami lakások műszaki állapotának jó színvonalon tartása tehát továbbra is terhet jelent Gombán éppúgy, mint más helyeken. Lehetsé­ges, hogy nem az eladás a legjobb megoldás, de kény­szerhelyzetben ez is enyhít a gondokon. Azok pedig akad­nak szép számmal. V. J. A7 aranylakcdalom lesz a fénypont A családi hűség esztendeje A ház a monori Czuczor utcában akkora, mint egy csokoládésdoboz. De mindig annyian éltek benne, mint­ha kúria lett volna. Úgyhogy innen már kezdhetném is a közhelyekkel: sok jó ember kis helyen is elfér, meg hogy nincsen tányér, kanál, csörrenés nélkül, de a szomszédok mégsem hallottak soha veszekedést... Csakhogy ki hinné ezt el? Ki hinné el, még akkor is, ha most az ünnep fénye láthatatlanná teszi az összes korábbi árnyakat? Maradjunk inkább magá­nál a történetnél. Szép az cif- rázás nélkül is. Marika még jóformán gye­reklány volt, és a Békásban lakott. Szolnoki József pedig az Urgevárosban. „Semleges” területen találkoztak, valahol a mostani Móricz Zsigmond utca környékén. — Nézd már! — lökte meg nevetve Marikát a barátnője. — Az a gyerek hogy néz té­ged! w Ettől kezdve három évig nézegették egymást. Amikor komolyabbra fordulni látszott a dolog, mindkét család elő­állt a maga tilalmaival és ki­fogásaival. Marika anyja négy lányt nevelt egyedüli neki az sem tetszett, hogy sudár, szép lánya egy nála fél fejjel ala­csonyabb fiúval udvaroltak A fiú szüleinek meg a lány sze­génysége nem tetszett. Ók se voltak gazdagok, de egy kis föld, szőlő csak akadt, s hát nem azért polgáriztatták a fiukat, hogy egy semmi lány kösse magához. — De sokat megcibáltak miatta — mosolyodik el most Szolnoki Józsefné, öt gyerek anyja, 11 unoka nagymamá­ja. Ez utóbbi tények bizonyít­ják: győztek. Olyannyira győz­Kiránduló nyugdíjasok A korai hóvirág városa A Vasutasok Szakszervezete monori nyugdíjascsoportja szeptember 16-án autóbusszal Pécsre kirándult. A túrán negyvenhátatí * vettek 1 részt. A Dunántúl legnagyobb, s legszebb fekvésű városát Pé­cset nézték meg, ahol hazánk­ban legrövidebb és legeny­hébb a tél, ahol legkorábban nyílik a hóvirág, ahol legfor­róbb — s mégis kellemes — a nyár. Egy ilyen meleg, nyári na­pon a Kossuth tér felől ment fel buszuk a Széchényi téren keresztül, az 535 méter magas Misina-tetőre, elhaladva a fel- szabadulási emlékmű mellett. A Misina csúcsán a 176 méte­res tévótoronyban a gyorslift segítségével jutottak a csupa üveg falú eszpresszóig. Innen a nyitott kilátóteraszra men­tek, ahonnan eléjük tárult a Mecsek vonulata észak és keleti irányban, Zengöig. Alattuk a város panorámája nyújtott szép látványt. Lejöyet a Misináról’ látták az úttöíővasútat, az állatker­tet, majd a gyönyörű fekvé­sű SZOT-üdülőt. Lent a vá­rosban megtekintették a Zsol- nay-múzeumot, a bányászati múzeumot, a városközpontban Gázi Kászim pasa dzsámiját, az örökmécsest, a Zsolnay-ku- tat, a városi tanácsházát. A Széchenyi térről eresz­kedtek le a vasútállomásra, mely 119 méter magasan áll a tengerszint felett. Az ottani üzemi konyhán ' elfogyasztott kitűnő ebéd után kellemes él­ményekkel gazdagodva indul­tak vissza és érkeztek haza késő este otthonukba. Molnár Elek tek, hogy most készülnek ün­nepelni ötvenedik házassági évfordulójukat. Mi volt a szép ebben az öt­ven évben? És mi, volt benne a szomorúság? Szolnoki József nem gon­dolkodik, azonnal rávágja: — Nekem szép volt minden! Csak egy a szomorú, hogy most a mamát elővette ez a betegség, hogy lebénult sze­gény ... A mamát a betegségnek csak fizikailag sikerült le­gyűrnie, a párnák között el- neveti magát: — ... ötven évig mostam, főztem, takarítottam. Hát leg­feljebb most egy darabig te csinálod, papa! S ezzel a bajt száműzzük a beszélgetésből. Beszélünk el­lenben arról, hogy mi tartot­ta őket egymás mellett ötven hosszú éven át, s ez megint alkalom a jóízű nevetésre, mert férj és feleség szinte egyszerre mondja: — Türelmes voltam! — Mert a mama mindig hallgat! m w öt gyereket neveltek, há-' rom lányt, két fiút. Ez az év egyébként a „családi hűség” esztendeje is, minden gyere­kük házassági évfordulót ün­nepel az idén, ki a harmin­cadikat. ki a huszonötödiket, ki a huszadikat. De termé­szetesen a mamáék aranyla­kodalma lesz a fénypont. Hi­szen ha ők akkor nem maka- csolják meg magukat, s nem ragaszkodnak egymáshoz, ak­kor ez a nagy család nem is létezne. — Én nem bántam meg semmit. Voltak nehéz és köny- nyű napok is. A papa bejárt Pestre dolgozni, én meg itt­hon. a gyerekek mellett hol borsót válogattam, hol se­lyemhernyót neveltem— So­kan voltunk, de nekem talán a gyerekekkel való bajlódás volt a legszebb az életemben. Amikor az enyéim felnőttek, az én szárnyam alá kerültek az unokák is. Sose volt gye­rek nélkül a ház, és most sem vagyunk soha egyedül. Tele. a lakás fényképekkel. A nagy tükör előtt díszes por­celántál: Kanadából érkezett, már az ötvenedik évfordulót köszönteni. Ott él a legidő­sebb lányuk, ott is van már három unoka, és egy déduno­ka is. w Szolnoki József 73 éves, a felesége 68. Egymásra néznek, amikor azt mondják: — A gyerekek már mindent elintéztek, ők rendezik ne­künk az ünnepet. Nem sok van már addig. Reméljük, hogy megérjük ... Erőt és egészséget kívánunk hozzá. A boldogság az össze­tartó, nagy családban amúgy- is jelen van. K. Zs. Beérett a napraforgó Folyamatban van a napra­forgó átvétele a Martfűi Nö­vényolajgyárban, amely az or­szág várható termésének a felét dolgozza fel. A szokott­nál legalább két-három hét­tel korábban beérett és levá­gott, kipergetett olajos magot a Szolnok, Békés és a Csong- rád megyei üzemek határából szállították a gyárba. Az üze­mi átvevővonalat napi két­ezer tonna közúti szállítmány, és kilencszáz tonna vasúton érkező termés fogadására ké­szítették fel. A gyár területén történő tárolást megkönnyíti, hogy rövidesen üzembe he­lyezik a 14 ezer tonna magot befogadó új fémsilót. Gördülő húsbolt falvaknak Különleges tehergépjármű­vek gyártásához kezdett a szegedi Autofer Autójavító és Fémipari Vállalat: a kem­ping-világtalálkozó alkalmá­ból mutatkozott be legújabb termékük, a debreceni Hús­ipari Vállalat által megvásá­rolt gördülő húsbolt minta­példánya. A szendvicsszerke­zetű, hőszigetelt és hűtőberen­dezéssel is ellátott kocsi bol­ti eladóterében különféle ké­szítményeket, mélyhűtött hen­tesárukat kínálnak a vásár­lóknak. Az üzem számos speciális járművet készít szovjet, len­gyel és NDK-beli gyártmányú terepjárógépkocsi-alvázra. Si­kert arattak már az erdőgazda­ságoknak, olajbányászoknak készített', panorámaablakos, té­len fűthető, kényelmes ülések­kel ellátott brigádbuszok. Az idén már negyvenféle felépít­ménnyel több mint háromszáz gépjármű kerül ki az üzemből, mintegy ötvenmillió forint ér­tékben. ,,A monori kiállítás jóval felülmúlta a ceglédiek jubi­leumi kiállítását, ahol pe­dig a kormányzó is megje­lent” — írja a Pestvidéki Hí­rek 1925. szeptember 6-i, va­sárnapi számában Leleszi Ko­vács Ferenc, a lap főszerkesz­tője. Összehasonlítást is tesz, párhuzamot von a két kiállí­tás anyagai között. S nyugodt és büszke öntudattal állapít­ja meg, hogy „a háziipar és a kézimunkaosztály anyaga messze elmaradt a monori mögött, a bútor- és asztalos­ipar, a cipész- és szabóipar bemutatott termékei anyag­ban, művészi kivitelben szin­tén a mi oldalunkra billentik a mérleg serpenyőjét. A ba­romfi- és állatkiállítás meny- nyisége és minősége a mono- rivál egy napon szinte nem is említhető. A pedagógiai és iskolai részben — amely Mo­noron zsúfoltan megtöltött két szobát — két asztal bőven elegendő volt a bemutatott anyag számára.” ::n: A város Cegléd és a városi jogú nagyközség, Monor kö­zött most egy ilyen kiállítás vajon milyen eredménnyel zá­rulna? Kár, hogy egyre jobban ki­maradnak az életünkből ezek a gazdasági élet minden ágát átfogó bemutatók, hiszen mind a hasznos tapasztalat- cserét, ezen keresztül a fej­lődés ütemének gyorsulását erősíthetnék. Emlékezetem szerint a 60-as évek második felében .adott otthont a mo­nori gimnázium ilyen járási szintű kiállításnak. Az említett lapszámban ol­vassuk, hogy a monori Ko­vács testvérek, festő- és má­zolómesterek, az Országos Kézműipari Kiállításon arany­koszorús mesterekké váltak Az általuk festett bútorok és a padlózat a mázolóművészet olyan magas fokán áll, hogy nyugodt lelkiismerettel mond­va, a többi mester munkái meg sem közelítik. 3HH WiH A négy oldalon megjelent újságban több mint másfél ol­dal a hirdetés, a két monori mozi fővárossal egy időben ve­tített műsora mellett bálok, műkedvelő előadások, szóra­kozási lehetőségek egész sora, élelmiszer-, ruházati cikkek, országos hírű lábbelikészítők bőséges áruajánlata mellett, a nagyáruházak — mert ilye­nek is voltak a járási szék­helyen — még gyarmatáru­ban is nagy választékot kí­náltak. A nagy számoknál maradva azt is megtudta az egykori ol­vasó, hogy Vecsésen a kép­viselőtestület ülésén harminc napirendi pont vár megvita­tásra. Ezen a vasárnapon a vecsési tornaldub egész napos rendezvényen atlétikában, ke­rékpározásban és labdarúgás­ban méri össze erejét Üllő sportkedvelő és -művelő le­génységével. A huligánok rongálási haj­lama már 1926 őszének i,s saj­tótémája volt. Monoron ugyanis haszontalan suhancok rongálták, tették használha­tatlanná az utcai közkutakat, a csendőrség azonban erélye­sen fellépett a vandál ron- gálókkal szemben. Sajnos, a lapáttenyérrel adott csendőr­pofonok — úgy látszik — mégsem tudták végleg meg­szüntetni ennek az embertí­pusnak károkat okozó átkos „tevékenységét”.' Azokon a bizonyos hirdeté­si oldalakon a bőséges árukí­nálat mellett három-négy ár­verési hirdetményt is olvas­hattunk, hetenként egyre több helyen hangzott fel: senki többet...? Időszerű volt te­hát a lap közgazdászának fel­vetése: Infláció vagy deval­váció? A kormányzat az utóbbi mellett döntött, a kö­vetkező évben 12 ezer 500 korona már csupán 100 pen­gőt ért. Nem tudjuk, hogy 1926 őszén milyen volt a gyü­mölcstermés, az újság az ára­kat nem közli, így következ­tetni sem tudunk, annyit azonban hírül ad: Monori-er- dőn két autószerencsétlenség is történt 24 órán belül. Az egyik gyümölcsszállító autó­ról a 28 éves Szabó András esett le és a kerekek alól a mentők súlyos állapotban szállították el. Alig valamivel később a másik gyümölcsös autó a lezárt sorompónak ro­hant és áttörte, az áthaladó vonat pedig az autót darabok­ra zúzta. A sofőr az ütődéstől kiesett, semmi baja nem tör­tént, a kicsapódó sorompó azonban a vonatra váró Vár­aljai testvéreket súlyosan megsebesítette. ■.«is: A „postaszolgálatot korsze­rűvé kell tenni” — írja a Pestkörnyéki Újság főszerkesz­tője, a vecsési Murányi Mik­lós. Különösen az új telefon­igénylők bekapcsolásának ne­hézségeit tárja, sorolja fel a főszerkesztő. Mintha ma is időszerű, ismerős lenne ez a szöveg. Pedig azóta 60 év telt el. Kiss Sándor ISSN #W3—2651 (Monori Hifit U Megsárgult ujságofdalak Az idő múlik, a hírek maradnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents