Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-23 / 224. szám

1988. SZEPTEMBER 23„ KEDD Bcncso Mitev magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács Boncso Mitevnek, a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagyköve­tének a magyar—bolgár kap­csolatok fejlesztésében kifej­tett eredményes tevékenysége elismeréseként a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjét ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hét­főn adta át. Véleménycsere A Magyar Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának küldöttsége Cselőtei László elnök vezetésével szeptember IS. és 20. között Olaszország­ban tárgyalt. Megbeszéléseket folytattak az agrártermelés fejlesztésében szerzett, köl­csönösen hasznosítható ta­pasztalatokról. ABC lesz Ófaluban A terveknek megfelelő ütemben épül Érü-Ófaluban az új ABC. A költségvetési üzem brigádjai már elkészítették a koszorút. Jelenleg a födémszerkezeten dolgoznak. Képünkön a kőműves­brigád betonozza a bevasalt, bezsaluzott elemet (Hancsovszki János felvétele) Társadalombiztosítási Igazgatóság Javuló feltételek között Hosszú évekig: elégedettek voltak az emberek a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság munkájával. Ám az utób­bi években tapasztalható némi változás. S nem előnyös. Mind gyak­rabban hallani, hogy elhúzódik, bürokratikus az ügyintézés, a ren­geteg levelezés, utánajárás nyomán is olykor hónapokba telik, mire folyósítják a családi pótlékot, mire megjön a táppénz. Tavalyiak az adatok: az igazgatóság panaszügyeinek száma 1914 volt, s ebből 700 jogos. Év végén az elintézetlen ügyekből 56 akadt. Am mielőtt az ol­vasó e számokból következtetést vonna le, írjuk ide gyorsan, hogy az arányok érzékelhetővé váljanak: csupán családi pótlékot 350 ezer família kap. Hatvanezer nyugdíjigényt bírálnak el esztendőnként, s Budapesten, Pest megyében naponta 70—80 ezer ember van táppénzes állományban. Tehát az ügyeknek csupán elenyésző részében találni kifogásolhatót. gyárban, szövetkezetben dol­goztak, s az ottani kifizető- helytől kapták az ellátást, most önálló gmk-k, ipari szakcsoportok, kisvállalatok dolgozói lettek, így ügyeiket közvetlenül az igazgatóságnál intézik. Nemcsak annyit vál­tozott, hogy havonta 10 ezrek­kel nőtt meg a hozzánk beér­kező igények száma, hanem ráadásul ezek elbírálása*, az ügyintézés is1 munkaigénye­sebb lett. És még azáltal is bonyolultabb a helyzet, ezek­ben a vállalkozási formák­ban igen magas a fluktuáció, többször változtatnak munka­helyet az emberek, mint másutt. Miközben tehát nem változik a családi pótlékra jogosult gyermek, sem a lak­cím, ahová küldeni kell a pénzt, többször is változhat a pótlékot kapó szülő munka­helye. Ezt pedig követnünk kell. — De az ellátásra jogosul­taknak csak szűk rétege dolgozik az ilyen kisvállalko­zásoknál ... — No, azért nálunk nem olyan szűk ez a réteg, hiszen az országban körülbelül minden második ilyen ember Budapesten vagy Pest megyé­ben él. S hogy a változást bizonyítsam: 1982-ben, ja­nuárban 1011 kisiparos, kis­kereskedő és kisvállalkozási dolgozó kapott családi pótlé­kot, idén ugyané hónapban pedig 24 ezer 78, a táppénzes esetek száma 56-ról 3090-re nőtt. — S mit tettek, hogy úrrá legyenek a gondokon, hogy megbirkózzanak a nagyobb feladattal ? — Hangsúlyozom: az igaz­gatóság dolgozóinak zöme — de kiváltképpen a törzsgárda — nem foglalkozásnak, ha­nem többnek, hivatásnak te­kinti ezt a munkát. Törek­szünk a gyors ügyintézésre, arra, hogy minden igényt a társadalombiztosítási törvény­nek megfelelően bíráljunk el. Létrehoztunk egy ügyfélszol­gálati irodát, hogy zavartala­nabbá tegyük az előadók na­pi munkáját. Csak abban az esetben kell az ügyfélnek az osztályon kopogtatnia, ha az ügyfélszolgálat nem tudja megnyugtatóan lezárni, elin­dítani az ügyét, vagy ha az előadó konkrét kérdésekkel behívja a biztosítottat. így az osztályokon naponta csak né­hány százan — de a korábbi­nál napi 1300-zal kevesebben! — fordulnak meg. A másik: az iratforgalom egyszerűsíté­sére mikrofilmre vittük a nyugdíjak intézéséhez szüksé­ges munkaviszony-nyilvántar­tás adatainak zömét. — Végül ami a Pest Me­Munkaerő-problémák Ám a tendencia — tenden­cia. Indokoltak-e a panaszok? Tényleg rosszabbul dolgoz­nak? Ezt kérdeztük Bognár Miklóstól, az igazgatóság ve­zetőjétől. — Az elmúlt években ösz- szehasonlíthatatlanul nehe­zebb körülmények között In­téztük tennivalóinkat^ mint 1982-ig. S ezt nem mentség­ként mondom, főleg nem azoknak, akiknek jogos pa­naszai lassan intéződtek el, a mi hibánkból. Az iménti ada­tok értékeléséhez még any- nyit: az igénybeérkezést kö­vető 8 napon belül postára adja az igazgatóság most is táppénzt, ha minden adat a rendelkezésére áll. Ha nem, ekkor bizony van késés, at­tól függő, hogy milyen gyors az újabb adatszolgáltatás. A családipótlék-ügyek zöme 30 napon belül intéződik el. hosszabb időről csak akkor lehet sző, ha még hiányzó adatokat keresünk, kérünk. Most augusztusban 34 ezer 357 igénylőnek utaltunk, 1400- zal többnek, mint 1 évvel korábban, 1982-ben pedig ez a szám még 10 ezer sem volt. És június 30-án vizsgálva a 30 napon túli családipótlék- ügyeink száma 1899. (Ez any- nyi, mint 2 hét alatt az ér­kező új igény.) — Mivel magyarázható a késedelem? Csupán azzal, hogy az állampolgár, munkál­tatója, netán az SZTK-ügyin- téző pontatlan, hiányos adat­lapot küld be? — Nem, bár ez Is sok gon­dot okoz. Munkaerő-problé­máink vannak. Jelenleg is betöltetlen összes álláshe­lyünk 6—7 százaléka, hiába hirdetünk, hiába keresünk fel végzős gimnazistákat, a fia­talokon nem vonzza ez a szép. de nem túl jól fizetett szakma. Nagy az elvándorlás is, Decentralizálás — Említette az évszámot: 1932. Mi történt akkor? — Tulajdonképpen örven­detes dolog a magyar szociál­politika fejlődésében, hiszen tovább szélesedett azoknak a köre, akik jogosultak a teljes társadalombiztosítási ellátás­ra. A kormánynak a kisüze­mi termelés fejlesztéséről ho­zott döntései után tápppénzt, családi pótlékot kaphat saját jogán a kisiparos, a kiskeres­kedő, ha járulékfizetési kö­telezettségének eleget tesz. Ugyancsak belépett ez időben a korábban papíron sem léte­ző kisvállalkozói kör. Az tör­tént, hogy akik korábban egy gyei Hírlap olvasóit érinti: a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság területén él az ország lakosságának háromtizede. Érthető tehát, ha a decentra­lizálásra törekszünk, ha a vá­ci és a ceglédi kirendeltsége­ket fejlesztjük, önállóságu­kat, hatáskörüket növeltük az elmúlt években, így mind a kettő túllépett már a maga területén, s több környező fa­luból, városból oda fordulhat­nak a biztosítottak olyan ügyekben, melyek miatt ko­rábban Budapestre, a Mező Imre útra kellett utazniuk. A két kirendeltség így csökkent­hétté a Mező Imre úton dol­gozók, az ügyintézők terheit is. Számítógép segítsége — Vannak-e terveik, újabb lehetőségeik arra, hogy egy­szerűsítsék, gyorsítsák a tár­sadalombiztosítási ügyinté­zést? — Idén javultak erre a fel­tételeink. Például 68 új állás­helyet kaptunk, s pénzt a számítástechnikai szolgáltatá­sok bővítésére. így várhatóan már jövőre egységes, számí­tógépes nyilvántartást vezet­hetünk be, a már említett kisvállalkozói körnél. Legin­kább ettől reméljük a mosta­ni — olykor kifogásolhatóan hosszú — ügyintézési idő csökkenését, s azt, hogy több jusson az ügyfelekkel való foglalkozásra. Ami engem il­let, bízom benne, hogy így a jogos panaszokból is keve­sebb lesz... V. G. P. Panaszból van bőven Azt felelik, majd kialakul Időlegesen elfedi a feszültségek forrását Hosszú ideig tartó hadakozás ez, sok tekintetben már- már állóháború. Ki kerekedik felül, nehéz megítélni. Nehéz, mivel szinte áttekinthetetlenek a frontvonalak. Az ipar jövedelmezőségéről van szó. Vannak, akik azt állítják, csekély a jövedelmezőség. Mások szerint az adók és a támogatások áttekinthetetlen sűrűje miatt jelentős mértékben eltorzulnak a tényleges jövedelme­zőség megítélésének lehetőségei. A harmadik vélemény hangoztatói pedig azzal kezdik, reális árviszonyok hí­ján a jövedelmezőségről szólni nem több vélekedések hangoztatásánál... Meghökkentő eltérés Kinek van igaza? S egyálta­lán: mi lehet itt az igazság? Csupán a száraz tényt fogjuk most fülön: 1985-ben az ipar­ban 219 milliárd forintot tett ki az ún. eredeti jövedelem. Az adózás és a részesedési ki­fizetések után viszont maradt összesen 50,5 milliárd!... Most melyik összeg a kevés vagy elég, esetleg a sok?! S akkor még szót sem ejtettünk a lényegről. Arról, mi áll a jövedelem mögött? A korszerű technológia? A versenyképes, bel- és külföldön egyaránt jól eladható termék? Az egy­szerű áremelés? A szorosabb költséggazdálkodás? S persze arról se feledkezzünk el, hogy megkérdezzük, kiknek, mely iparágnak, iparcsoportnak — és elsőként: melyik vállalat­nak — a jövedelmét nézzük? Az összefoglaló adatok ugyanis erőteljesen eltérő részleteket takarnak. A me­gyében azonos iparágon belül dolgozó cégeknél rábukkan­hatunk 60—90 százalékos jö­vedelmezőségi eltérésekre, ha pedig az iparágakat, iparcso­portokat hasonlítjuk össze, meghökkenvé látjuk, nem rit­ka a két, két és félszeres el­térés!... Most akkor mire mondjuk, ez jó, ez még elfo­gadható, ez meg kevés?! Ma a vállalatoknál — tisz­telet a nagyon ritka kivétel­nek — úgy sorolják az érté-, kesítési nehézségeket, mint amiről a „kiszámíthatatlan” piac, felhasználó, vásárló te­het. Valójában az értékesítési — és vele: termelési — gon- doik túlnyomó része a terme­lési és termékszerkezet el­avultságára, rendkívül lassú változására, azaz sok területen a versenyképtelenség kita- pinthatóvá válására vezethető vissza. Ma nemzetközi mére­tekben aranyszabály: az új termék gyártásának első pil­lanatában meg kell kezdeni a továbbfejlesztést. Csakhogy ez a követelmény — tucatnyi más tényezővel egyetemben — belevész a homályos szabályo­zási, vállalati háttérbe. Fej­lesztések sorát — és nemcsak az iparban, hanem például a mezőgazdaságban is, egyebek között hűtőtárolót, s vele hű­tött termékek forgalmazását létrehozó gazdaságoknál — az Ismerkedés a megyével Népfrontküldöttek Suhlból Népfront-delegáció érkezett megyénkbe tegnap az NDK- beli Suhl megyéből. Edit Ju- diczki vezetésével. A küldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Rabóczi László, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizott­ságának titkára, dr. Fogd Mi­hály titkárhelyettes és Papp Béla, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának politikai mun­katársa fogadta. A német vendégek az elkövetkező na­pokban megyénk politikai és gazdasági életével ismerked­nek. Ma Dabasra és Örkénybe látogatnak, szerdán pedig Vác lesz az úticél. Csütörtökön fel­keresik a Budapesti Nemzet­közi Vásárt, majd Solymárra és- Pilisvörösvárra utaznak. A küldöttség a tervek szerint pénteken indul haza. JUSO-delegácÉó a KISZ meghívására Többéves együttműködés Tegnap a KISZ Pest Me­gyei Bizottságának meghívá­sára nyugatnémet ifjúsági delegáció érkezett Pest me­gyébe. A 11 tagú köldöttséget Klaus Barthel, az SPD délba­jor tartományi ifjúsági szer­vezetének (JUSO) elnöke ve­zeti. A vendégeket Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizott­ságának első titkára fogadta a KISZ-bizottság budapesti szék­házában. A mostani látogatás szerződésben is rögzített, több­éves munkakapcsolat ered­ménye. A JUSO-sok egyhetes tartóz­kodásuk során, szeminárium keretében egy központi témá­val, a szocialista magyar tár­sadalom építésének tapaszta­lataival ismerkednek. Ezenkí­vül Vácro, Zebegénybe, Bu­daörsre, Zsámbékra látogat­nak, betekintenek a megye po­litikai, gazdasági, kulturális életébe, KISZ-fiatalokkal ta­lálkoznak. sodorta a megyében a jöve­delmet nem hozók vagy éppen ráfizetésesek közé, hogy visz- szamenőleges hatállyal az ad­minisztratív intézkedések megváltoztatták a juttatások Jellegét, hitelt csináltak azok­ból, a hiteleknél pedig erőtel­jesen átalakultak a kamatfel­tételek ... Az ilyen intézke­dések persze messzire eljutó panaszokat fogalmaztattak meg a vállalatoknál, ám egy-, ben remek takarónak bizo­nyultak szinte mindenre. Egyebek között arra, hogy a vállalatoknál nem alakították ki a fejlesztési csoportmunka — a kollektivitás — feltételeit sem ösztönzési, sem szervezé­si, műszaki értelemben, el sem kezdődik vagy rendkívül lassú a licenciák, az újítások, találmányok hasznosítása, hogy a termelőhelyek többsé­gének egész légköre nem ked­vez az újat akaró, az alkotó típusú embereknek. Ezért — is — alakulhatott ki az a cini­kus vélemény, ami szerint egy jó jogász és egy jó árkalku­látor többet ér tíz fejlesztő- mérnöknél ... Amiben sajnos sok az igazság a belföldi ér­tékesítés esetén. Külföldön azonban fütyülnek a mi jo­gászt, árkalkulátort óhajtó só­haj tozásainkra. Hiányzó kényszerítés Tavaly a vegyipar a bruttó termelés alapján már 19,5 szá­zalékot mondhatott magáénak az ipar teljes árukibocsátásá­ból. (Ez az arány 1970-ben 13,6 százalék volt.) Az ágazati szerkezet ilyen módosulásai eredmények és kockázatok öt­vözöl. Egy-egy világpiaci, je­lentős mértékű ármozgás ugyanis — mint napjainkban az olajáraké —, ha nem vált­ja ki szinte azonnal a pénz­ügyi, szabályozási, vállalati in­tézkedéseket, a termelőket — itthon — képtelenségnek szá­mító helyzetbe sodorhatja. Kö­telezettségei változatlansága vagy éppen növekedése mel­lett ugyanis a termelő árbe­vétele, jövedelmezősége mere­deken zuhanhat, s mert nin­csenek lényeges tartalékai — ha lehettek volna is, elszip­pantotta azokat a szinte fo­lyamatosan változó elvonási rendszer —, hozzányúlni sem tud mihez. Miközben tehát gyorsuló mozgásoknak lehetünk tanúi a nemzetközi piacokon — és azt megelőzően magában a terme­lésben —, miközben a ma­gyar munka szinte folyama­tosan leértékelődött a nemzet­közi kereskedelemben, itthon azt tapasztalhatjuk, hogy nin­csen, nem jött létre különö­sebb kényszerítő erő a jöve­delmezőség javítására, cse­kély az ösztönzés a vállalati magatartás megváltoztatására. A mai adózási és támogatási rendszer ellentmondásossága, nehezen áttekinthetősége, logi­kátlansága tetemesen hozzájá­rul a gazdaságtalan termelés, termék fennmaradásához, szinte őrzi azt! A megyében gépipari, könnyű- és élelmi­szer-ipari vállalatok soránál a tudván tudott ráfizetéses ter­mék a kedvenc, a támogatá­sok ugyanis csinos jövedelem­hez juttatják a gyártót, s egy­ben felmentik attól is, bármit tegyen a termék jövedelmező­ségének javítása érdekében. A behozatal — az örökös de­vizahiány következtében — nem támaszt különösebb ver­senyt, hatása csekély, sok te­rületen szinte jelentéktelen. S az sem számit ritkaságnak — ebben éppen a megyében lel­hettünk országos hírre szert tett, esettanulmány értékű példákat —.hogy a bajba ju­tott termelőnél a felsőbb szer­vek beavatkozása időlegesen elfedi a feszültségek forrását, de ténylegesen nem oldja meg a gondokat. Ilyen ese­tekben megmentik attól a vál­lalatot, hogy kutyaszorítóba kerülve — azaz más válasz­tást nem engedve — vagy csődöt jelentsen, vagy meg­kezdje radikálisan gazdálkodá­sa, termelése, termékszerke­zete átalakítását. ;; Vállalati vezetőkkel a gaz­daságos, nem gazdaságos ter­melésről beszélve, két fő jel­lemzőt szűrhettünk le tapasz­talatként. Az egyik; gyakran lehetetlenség megállapítani — a már korábban említett okok, mint a csekély logikával mű­ködő termelői árrendszer, a meglepetésszerűen hozott pénzügyi intézkedések követ­keztében — ténylegesen mi a jövedelmező és mi nem az. A másik tapasztalat: elsősorban nem a változtatások, a jöve­delmezőség kijavításának anyagi forrása hiányzik — megdöbbentő azonban, hogy éppen a kiemelkedően dolgozó vállalatoknál ez hiányzik! —, hanem a rugalmasság. A cé­gek későn fedezik fel a ter­mék elavulását — kiszorulá­sát a felhasználói, a fogyasz­tói piacról —, s nagyon lassan cselekszenek a korszerűsítés, a mással történő felváltás érde­kében. Azért cselekednek las­san, mert szemben a nemzet­közi kereskedelemben észlel­hetőekkel, a hazai elvonási és támogatási rendszer nem kí­nál igazi érdekeltséget a fej­lesztéshez — nem teszi lehe­tővé például a fejlesztési költ­ségek gyors megtérülését kí­náló ártöbbletet a termék ún, felívelő szakaszában és az ár­engedményt a lehajtó ágban —, s végképp nem nyújt sze­mélyes ösztönzést. Ennek az­után tükre a vállalati logika is. Így a többi között abban, hogy a fejlesztőmérnökök fi­zetése jelentősen elmarad a megyében a más: beosztású, hasonló végzettségű: műsza­kiak, s főként a közvetlen ter­melésirányítók jövedelmé­től!... Az ennek okán végbe­menő kontraszelekció követ­keztében azután vagy a meg­szállottak maroknyi csapata marad a fejlesztésben, vagy azok, akiknek teljesen mind­egy, hol telik el a munka-: idejük. Nem tér vissza Meglepő-e az eddigiek tu­datában, hogy az iparban évente mindössze egy száza­lékkal emelkedik a nemzet­közi termelési kooperációban gyártott termékek aránya a teljes értékesítésen belül? E csigamozgás következménye, hogy minden száz forint árbe­vételből még a tizenötöt sem éri el a kooperációban előál­lított áruk ellenértéké, de pél­dául a könnyűiparban csupán 6,30, az élelmiszeriparban pe­dig mindössze 1,20 forint...! Más példával élve. Ma már természetes a gépipari termé­keknél — akár beruházási ja­vakról, akár fogyasztási cik­kekről van szó —, hogy a gyártónak és az eladónak meg kell teremtenie a szükséges javítószolgálatot és a folyama­tos alkatrész-utánpótlást. Még­is, egyébként megfelelően ér­tékesíthető gyártmányok fo­lyamatos eladását az akadá­lyozza, hogy erre az érintettek minimális gondot is alig fordítanak és a szabályozás elemei sem késztetik őket a hosszú távú piaci berendez­kedésre. Érthető tehát, ha az egyszeri vevő másodszorra nem tér vissza, érthetetlen vi­szont, hogy miközben bőven van panasz a jövedelmezőség­re makro- és mikroszinten, az ilyen és hasonló lehetősé­gek tucatjaj hosszú évek óta változatlanul kihasználatlanok. E ráérősség hűen mutatja a valót, azt, hogy a gazdasági teendők mellett — mint ami­lyen a fejlesztési források bő­vítése — szemléletbeli válto­zásokat is szorgalmazni kell. Ehhez viszont aligha elég az eddigi egyetlen eszköz, a kérle- lés. A jól alkalmazott kény­szerítés itt ugyanis nemes eszköz: a társadalmi érdekek érvényesítése Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents