Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

Romantika és üzlet A falusi turizmus jövője MEGLEHET, a falu egy cseppet sem romantikus an­nak, aki ott élte le az életét, s nem élvezi — mondjuk — a távfűtés, a központi melegvíz­szolgáltatás vagy a. villamos- közlekedés kényelmét. A nagy­városi ember viszont előbb- utóbb roppant idegessé válik az utca, a műhely zajától, a kőrengetegben a bezártság ér­zése kínozza, a villamoson, az áruházban a zsúfoltság zavar­ja, s utálja a füstös, benzin­gőzös levegőt. Számára a falu — csendjével, nyugalmával, természetközelségével — maga a romantika. Ezért a nyugalomért — a falusi üdülésért — jó pénzt fizetnek szerte Nyugat-Euró- pában a városi emberek. Ma­gyarországon is történt már egy és más annak érdekében, hogy gyökeret verhessen a fa­lusi turizmus, a tanyasi üdü­lés. A megyei idegenforgalmi hivatalok feltérképezték a vendégfogadásra alkalmas te­lepüléseket — 150—200 ilyet tartanak nyilván —, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal pedig tájékoztató füzetet je­lentetett meg, amelyben több mint ezer, bérbe vehető falusi szobát, sőt tanyát ajánl a pon­tos cím, az ár és a szolgálta­tások megjelölésével. A füzetben tallózva olvasom például, hogy Bernecebaráti- ban összkomfortos, kertes há­zakban napi 140—180 forintért élvezhetik a vendégek a bör­zsönyi levegőt. Azok a házigazdák járnak el okosan, akik angol WC-t, meleg vizes fürdőszobát épí­tenek maguknak és vendé­geiknek, mert romantika ide, romantika oda: a városi em­ber azért többnyire ragaszko­dik ehhez a komforthoz. A háziaknak pedig előbb-utóbb megtérül a befektetés. Amit azért kell megemlíteni, mert a falusi üdülés gyorsabb ter­jedésének ma éppen a fürdő­szoba hiánya az egyik akadá­lya. A másik: hogy némely falusi család restellj a szom­szédok előtt a vendégfoga­dást. Pedig biztos jövője van a falusi üdülésnek, már csak azért Is. mert jóval olcsóbb, mint mondjuk a balatoni. Még inkább azért, mert egészséges és nyugalmas, sőt: élmények­ben gazdag. A városi gyere­kek, akik csak a tányérról ismerik a csirkét, a marhát, nagy örömüket lelik a barom­fiudvarban, álmélkodva szem­lélik a legelésző négylábúnkat, s szeretnének barátságot kötni házinyúllal, kisbáránnyal, ku­tyával, macskával. Mindez tu­lajdonképpen a felnőttekre is igaz, még ha a serdültebbek szemérmesen rejtegetik is az állatok iránti vonzalmukat. A szabad, az érintetlen ter­mészet élvezetét azonban sen­ki városlakó nem szégyelli, sőt. Az üzleti lehetőség tehát adva van: a falusiak áruba bocsáthatják környezetüket, amire a városiak vevők. A lehetőség úgy válik mindin­kább valósággá, hogy az ur­banizáció ártalmai egyre kín- zóbbak, ahogy a régi, külö­nösen a Balaton-parti üdülő­helyek egyre zsúfoltabbak, s ahogy a paraszti gazdaságok egyre nyitottabbak. Ha a fa­lusi vendégfogadás Magyaror­szágon is elterjed, akkor az érintett falvak nálunk is fel­virágoznak, a házukat meg­nyitó gazdákkal együtt gya- rapszanak. A VÁROSIAK és a falusiak érdekei egybeesnek; ezt az egybeesést mindkét fél most kezdi felfedezni. G, Zs. Mozi A nagyteremben: Hóbortos népség 2. Színes, botswanai filmvígjáték. Előadás 6 órakor. Arany a tó fenekén. Színes, szinkronizált új-zélan- di kalandfilm. Előadás 8 óra­kor. A stúdióteremben: Átlagem­berek. Színes amerikai film, fél 6-kor. A kertmoziban: Mad-Max. Előadás 21 órakor. Szüreti vigasságok A nagykőrösi városi KISZ- bizottság és úttörőelnökség, a HNP városi bizottsága, a vá­rosi tanács vb művelődési osz­tálya, valamint a városgazdál­kodási osztály szeptember 27-én, szombaton Szüreti vi­gasságok címmel minden vá­roslakót hív és vár a Cifra­kertbe. A belépőjegy egyúttal tombolajegy is. A csalogató már fél kettőkor kezdődik: a Kossuth Lajos utcai lakóte­lepen, majd kettőkor a Tor­másban, rá húsz percre a Ko- pa iskolánál, s három előtt 10 perccel a művelődési központ előtt hallhatjuk majd a sza­badszállási néptáncegyüttes tagjait, s a kikiáltókat. A csa­logató a Vági István-lakóte­lepen fejeződik be. A cifrakerti szabadtéri szín­padon Benedek Elek: Több- sincs Királyfi című művét ad­ják elő, a Rockszínház közre­működésével. Délután 5->kor a szabadszállásiak önálló műsora következik. Az arénában dél­után 5 órától a Téka együttes közreműködésével táncházat tartanak. Valószínűleg sokan mennek majd el a 19 órai tombolasorsolásra, amely bál­lal lesz összekötve, s ott a Cifra csárda zenekara húzza a talpalávalót. Végül 21 órától diszkó lesz, Szabari Bálint lemezlovaglá­sával. S hogy mindenki még jobban érezze magát, lesz még gyümölcsbemutató, virágkiállí­tás és -vásár, gulyásparti, bor kóstolás, jelmezverseny. Kevés a szőlő a piacon A hét végén jó közepes, de élénk piac volt. A kocsis pia­con kevesebb szőlőt árultak és kisebb érdeklődés mutatkozott. A kadarkát és az otellót is 12 forintra tartották. Kisebb tétel zalagyöngye 12, kadarka 11 forintjával kelt el. Vágott tűzifát is árultak, kilogram­monként 150 forintért. A ház­táji szemestermény-piacon nem változtak az árak, s ki­sebb felhozatal volt. A gyü­mölcs- és zöldségpiac gazdag volt. A csemegeszőlő 16—20, az alma 8—16, a körte ,?0—y}, az őszibarack 12—20, a mák 100, a burgonya 6—8, a ta­karmányburgonya 3, a fehér káposzta 6, a kelkáposzta 18— 20, a vágott káposzta 10, a karfiol 26, a zöldbab 12—20, az uborka 8—12, a paradicsom 6—12, a petrezselyemgyökér 20—30, a sárgarépa 12, a vö­röshagyma 12, a fokhagyma 100—150, a lila hagyma 20, a zöldpaprika 12—20, a görög­dinnye kilója 3—4, a befőzni- valóé 8, a saláta darabja 7 fo­rint volt. A baromfipiac elég nagy volt. A tyúk párja 270— 300, a vágócsirke párja 130— 130, a lúd párja 550—600, a kacsa párja 200—240, a vágó­csirke kilóra 50, a háromhetes csirke 20, a tyúktojás darabja 2,80—3 forint volt. A vágott- baromfi-standon a házicsirkét kilónként 72 forintért mérték. K. L. Mai sportműsor Labdarúgás. Kinizsi-sportte­lep, 16 óra: Konzervgyár— FC Fortuna, 17: Amatőr MTE—Démász, 18: Törtei! Tsz—Nyársapát; Vági-iakóte- lepi pálya, 17: Tormási Építő­ipari Kisszövetkezet—Gimná­zium, 18: Pedagógusok—Mé­száros Tsz, városkörzeti kispá­lyás bajnoki mérkőzés. NAGYKŐRÖSI v/uriai) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 223. SZÄM 1986. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ Két előadás kapcsán Mit építsünk, hogy építsünk? Felfokozott érdeklődés kíséri manapság az építő­iparral, az építkezésekkel kapcsolatos eseményeket, híradásokat. Így nem csoda, hogy a minap zsúfolásig megtelt az MTESZ nagykőrösi székháza, ahol a Pest Megyei Tanács és a MÉTE Dél-Pest megyei csoportja szervezésében kettős előadást hallgathattak meg a rész­vevők. Elsőbb Papp Györgyöt, az ÉVM főelőadóját, majd Csáky Róbertét, a megyei tanács főelőadóját hall­gattuk meg. Papp György előadásában az elkészült és majdnem új Országos Építési Szabályzatról beszélt. Bizony, az új előírá­sok valahogy demokratiku- sabbnak tűnnek, mint az ed­digi megkötések. Ám azt se felejtsük el, a demokrácia mindig felelősségvállalással jár együtt: s ez ebből a sza­bályzatból is kicsendül. Na­gyobb a felelősségük a helyi államigazgatási szerveknek, magyarán, a tanácsoknak. Nyolcvan százalék Áz úgynevezett építési öve­zetek kialakítása, megtartása az általános rendezési tervek, majd a hosszú távú település­fejlesztési koncepciók alapján, még az eddiginél is nagyobb körültekintést, azaz felelőssé­get igényel. De a dolog másik oldala hasonlóképpen áll. Tud­ni kell ehhez azt, hogy tele­püléseinken az építési, beru­házási tevékenység mintegy nyolcvan százalékát a mag^n- építkezések teszik ’ki. Azaz, az olyan kisváros, mint Nagykő­rös, éppen ettől kapja karak­terét, a lokálpatrióták szerint: varázsát. Anyakönyvi hírek Született: Gergelyfi Dezső és Bálint Mária: Mária; Mondi István és Makai Gizella: No­ra; Kovács Ferenc és Ber- náth Mária: Sándor; Kispáí Zoltán és Jakab Anna: Ber- nadett;'!Kovács István és Már­Tplöljáróban annyit: so­•*~J ha nem voltam sport­ember. Nem tűztem magam elé elérendő célul az olim­piai bajnokságot, sőt, a fo­cit is csak immel-árnmal műveltem. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem a sportot; csodálom például atlétaedző sógoromat, aki nevetséges fizetésért orszá­gos bajnokok sorát adja a városnak, hogy év végén hat poharat kapjon jutal­mul. Én biztosan a földhöz vágtam volna ezeket — de ez is csak azt jelzi, hogy nem vagyok sportember. Éppen ezért, a minden­kori sporthírek között én nagy örömmel fedeztem fel a kosárlabdások ragyo­gó szereplését. Először is, rendesen megcsináltak egy csapatot. Csupán a játék kedvéért. Azután elkezdtek készülni. A sport kedvéért. Szerződtettek „idegen em­bereket” is, a játék ked­véért. Azután sorra-rendre jöttek a győzelmek — a sport kedvéért. A végered­mény ismert: férfi kosár- labdásaink ősztől az első vonalban játszanak. Ekkor kezdett el erősöd­ni a focin edződött „sport­emberek” kórusa. „Mi pénzt elvisznek ezek a ko­sarasok” — mondták. „Nincs is igazán sportérté­ke ennek az elsőségnek” — tódították mások. „Szép, szép, egy évig vitézkednek, aztán majd kiesnek” Nos, bár mint azt már Csatát nyerhetnek...! eddig is többször említet­tem, nem vagyok sportem­ber, ez nem azt jelenti, hogy nem ismerem a sport­világ híreit. így például tudom, hogy jószerivel nincs olyan egyesület az élvonalban — akármilyen sportágról is legyen szó —, ahol ne szerepelnének „ide­genlégiósok”, azaz szelí- debb értelmezésben, nem ottaniak. Miért pont a nagykőrösi kosárlabdások lennének ez alól kivételek? Most, amikor néhány éve folyik valóban komoly, nemcsak edzés-, de me­nedzselési munka is; ami­kor a beidegződött — talán rossz — módszerek helyett friss, új eljárások hoztak új színt, új áramot a kö­rösi sportba ? Sportember ugyan nem vagyok, de az életet azért még figyelem. És úgy lá­tom, hogy a feljutás kihar­colása nem kifejezetten csak a sportban gyümöl- csöztethető tapasztalatokat szolgáltat. Nevezetesen, szükség volt — van — egy olyan irá­nyítóra, aki képes mesz- szebb látni a többinél, s úgy, hogy ezt nemcsak ál­lítja magáról, önjelölt pró­fétaként, de a valóságos életben, a gyakorlatban is bebizonyítja. Egyáltalán nem lehet kétséges, hogy ezt a feladatot a széles lá­tókörű, merész, jól tájéko­zott, s valódi menedzseri képességeket bemutató dr. Ábrahám Tibor — és jól megválasztott, operatív csa­pata — kiválóan megoldot­ta. S bár sportember nem vagyok, nagykőrösinek an­nál inkább érzem magam. S bevallom, nekem nagyon jól fog esni, hogy legalább egy esztendeig a rádióban, televízióban elhangzik majd városunk neve a ko­sárlabdával kapcsolatban. Bizonyára többször hall­hatjuk, olvashatjuk majd, mint eddig évtizedig együt­tesen. Túlzás nélkül állít­hatjuk ugyanis, hogy vá­rosunk nincs elkényeztetve a tömegkommunikációs eszközök által, jóval ki­sebb településekkel arány­talanul többet foglalkoz­nak rádióban, televízióban, országos napi- és hetila­pokban. S a kosárlabdára költött nagyjából egymil­lió forint, ha mást sem je­lent majd, csak az érdek­lődés felkeltését, szerintem a kosarasok már akkor is csatát nyertek. Bár, mint hallom s tu­dom, szorgalmasan edze­nek, alaposan készülnek. Ehhez nem értek, nem va­gyok sportember. Ballal Ottó ton Éva: István nevű gyer­meke. Névadót tartott: Hor­váth László és Balogh Ilona: Norbert; Mondi Ambrus és Szépe Ilona: Mónika nevű gyermekének. Házasságot kö­tött: Kóródi Ferenc és Kovács Erzsébet; Nagy Béla és Lévai Ágnes; Veszprémi János és Kapus Ilona; Balogh Csaba és Tóth Marianna; Vanyur Lajos és Bognár Erzsébet. Meghalt: Gorócz László (Kos­suth L. u. 95.); Bajkai Kál­mán (Temetőhegy dűlő 11.); Bakai Józsefné (Zentai utca 63.); Kolompár Péter (Kilián Gy. u. 14.); Farkas Istvánná Sós-Hegedűs Borbála (Petőfi u. 26.); Szlizs Ferencné Török Piroska (Lencsésvilágos dűlő 45/a.); Siska Gyula (Kecske­méti u. 38.). Mindezekből következik, hogy a magántervezők fele­lőssége semmivel sem lett ki­sebb az új OÉSZ nyomán, hanem éppenhogy ellenkező­leg: növekedett. S mit szól mindehhez a magánépítkező? Akár szól, akár nem szól, tu­domásul kell vennie, hogy a maga milliós beruházását csak számtalan megkötés fi­gyelembevételével kezdheti el. Az új OÉSZ demokratizmu­sát egyébként más is jelzi: ne­vezetesen, az eddiginél jobban figyelembe veszi a szomszé­dok érdekeit. Bár — a fele­désbe merülő szabályozás is módot adott erre. A rend­szer ugyanis az, hogy az épí­tési engedély megszerzéséhez szükség van a szomszédok beleegyezésére is. ök meg­nézhetik a terveket, s ez azt is jelentheti (jelenthette), hogy ha azt érdekeikkel ellentétes­nek vélik, azt kifejezésre jut­tathatják. Most a kötelező éRMetek szabad sáv mernének növelésével ejt erő- teltsyemwh védi' az' új szabá­lyozás . Kockaházak Szorosan összefügg az előb­bi kérdéssel a telekméret. Nyilvánvaló ugyanis, hogy te­lekhatárra vagy más formá­ban történő építkezésnél, igen­csak fontos, milyen széles a telek. Azaz, arra milyen mé­retű házat lehet építeni. Sok esetben — s ez már matema­tika, de azért tessék csak fi­gyelni, mert mégis érthető — az építtető kénytelen volt meg­szegni a kockaház-optimumot. Tudni kell ugyanis, hogy azonos alapterületű épületek közül a négyzet alaprajzú — ezt nevezik a gyakorlatban kockaháznak — a leggazda­ságosabb hőtechnikájú épület, azaz, az ilyen házakat olykor húsz—harminc százalékkal kevesebb tüzelővel ki lehet fűteni. Ám ha ehelyett tégla­lap formájú alapterülettel épül a ház, nagyobb lehet az imént említett szabad sáv, s ez nemcsak a szomszédnak elő­nyös. A két követelményt nyilvánvalóan az eddiginél Érkezik a fűrészáru A tuzséri Erdért-telepről rendszeresen érkeznek a szállít­mányok az Arany János Termelőszövetkezet helyi telepére. Koroknai Albert gépkezelő éppen 45 köbméter 2 colos fű­részárut rak le ügyes masinájával. Meggyes! János telepve­zető-helyettes Nagy Gusztáv segítségével vizsgálja a szállít­mányt.. (Varga Irén felvétele) szélesebb telkek kialakítása békítheti össze. Rendkívül érdekes azonban az építési tilalom kérdése, an­nak kezelése. A jövőben üyet csakis meghatározott feltétel bekövetkeztéig lehet fenntar­tani. Egyébként pedig a ki­mondónak súlyos pénzébe ke­rülhet, hiszen kimondva-ki- mondatlanul jogot formál ar­ra a területre, ami nem is az övé. Ez pedig a tulajdonjog szűkítése, ami kártérítési kö­telezettséggel jár. A dolog ér­dekességét egyébiránt jól mu­tatja, hogy sok kérdés ép­pen ezzel kapcsolatban hang­zott el. Csiky Róbert az úgynevezett szakértői bizottságokról, vagy más néven zsűrikről beszélt. Mint arról már írtunk, a ma- gánlakás-építtetők július el­sejétől az eddiginél rosszabb helyzetbe kerültek. A mosta­ni módi szerint semmiféle előnnyel nem jár a kötelezően előirt ajánlott tervek alkal­mazása, ugyanis minden, épí- tésiengedély-köteles ügyet, en­gedélyeztetés előtt, a tervező­nek be kell küldenie a me­gyeközpontban székelő zsűri­nek. Ez mindenképpen idő- veszteség, ezáltal pénzveszte­ség is. Csiky Róbert szó szerint idézte a rendelkezők.indoklá­sát; „az épített környezet ma­gas színvonalú alakítása.’’ Nos, ez nem valószínű, hogy vigasztalja a magánépítkezőt, aki az eddiginél drágábban és hosszabb idő alatt juthat csak engedélyezett tervhez, ráadá­sul több kötöttséget is kell be­tartania. a saját pénzéért. (Az előbb volt szó tulajdonjog­szűkítésről. Tessék mondani, ez nem valami hasonló?) Nos, meg kell mondani^ a zsűrirendszer nem tetszik a tervezőknek sem, hiszen egye­nesen megtapsolták az ellent­mondásokat feszegető felszó­lalót. De a hivatal sem elé­gedett. Az egyik részt vevő községi tanácselnök saját épí­téshatósági munkája lefoko­zásának nevezte a zsűrizés té­nyét. Kétségkívül, van benne va­lami: amíg az OÉSZ egyfelől demokratikusabb, nagyobb fe­lelősséget adó lett, addig más­felől a zsűrirendszer teljesen centrális vonásokat mutat: minden tervre vonatkozik. így — a gyakorlatban — a helyi építési hatóság önállósága ab­ban merül ki, hogy a három bejegyzés egyikével zsűrizett tervet vagy „egy az egyben” fogadja el, vagy — kíváncsiak vagyunk, lesz-e rá példa — azt felülbírálva, s valóban a helyi sajátosságok ismereté­ben, mégiscsak engedélyezi. Zártkert - talány E sorok írója a tanácskozás egy pontján nem tudott dön­teni arról, vajon állást fog­laljon-e. Végül úgy határo­zott, foglaljon állást az olva­só. A téma: a zártkerti épü­letek ügye. A zsűrik vélemé­nye az — fejtette ki Csiky Róbert —hogy ezeket nem üdülőjelleggel szabad meg­építeni, azaz meg kell tiltani a tetőtér-beépítést. Nagykőrö­sön több mint háromezer zárt­kert van, s tudjuk, a bennük szorgalmasan dolgozóknak ez egyben kikapcsolódás is. Hogy a korlátozásról hogyan véle­kedik a cikkíró, az ez eset­ben mindegy: a lényeg az ol­vasó véleménye. B. O. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlapi V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents