Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

1986. SZEPTEMBER 8*., HÉTFŐ A Lézer Színházban Évadkezdés Hatodik évadját kezdi meg a budapesti Lézer Színház szeptember 25-én este a nép­ligeti Planetáriumban. Az évad első bemutatóját — Egy óra:.. sorozat második darabját — a világhírű Pink Floyd együttes felvételeinek felhasználásával, október 13- tól láthatjuk. Az előadás egyik különlegessége, hogy ez az első előadás Magyarorszá­gon, amelyben a lézeres — Compact Disc — hangrögzí­tési eljárást használják fel a zenei kollázs készítése köz­ben. Ebben az évadban — a tökéletes hangzás érdekében — néhány korábbi bemutató is átdolgozásra kerül az új technika felhasználásával. No­vember közepétől Boleró cím­mel láthatjuk a Lézer Szín­ház tizenötödik multimédia­fényjáték bemutatóját. Idén ősszel először, né­hány vidéki nagyváros szín­padán is találkozhatunk a Lézer-fények játékával. A Balatonnál már sikerrel be­mutatkozott nyári Lézer-stáb, vendégjáték-sorozatra indul. A turné első állomása: kül­föld. A lézer gyártásáról is híres Jéna város alapításá­nak 750. évfordulóján sok ezer néző előtt, a város főte­rén tart szabadtéri bemutatót a budapesti Lézer Színház. Műszaki kutatások Halásztelken Tágul a műveltség fogalma Kulturális életUnk eredményeit számba véve gyakran be­határoljuk gondolatainkat és a kiemelkedő szellemi teljesít­mények között az irodalom, a zene, a képzőművészetek, rit­kábban a műszaki-technikai felfedezések kerülnek szóba. Az oktatás, a művelődés kérdéseivel foglalkozva egyre gyak­rabban hallunk természettudományos, műszaki-technikai mű­veltségünk hiányosságairól. Csak néha gondolunk a kultúra még tágabb értelmére, amely szerint mindennapi életünk flsz- szes jelensége is ide tartozik: az emberek közötti érintkezé­sektől a használati tárgyakig bezárólag. Jogosan vetődik fel a kér­dés, mi tette szükségessé, hogy tágabb értelemben hasz­náljuk a szót, s kulturális éle­tünket nagyobb látószögben figyeljük. Nemcsak az, hogy közvetlen környezetünket a technika új csodái árasztották el, hanem az is, hogy egyre világosabban látjuk: a társa­dalmi haladásról nem lehet a műszaki-gazdasági helyze­tünktől, technikai műveltsé­günktől függetlenül beszélni. Azt is tapasztaljuk, hogy a szűkebb értelambe>n vett kul­turális élet ugyancsak mind szorosabban kapcsolódik a gazdasági tényezőkhöz. Erről a témáról beszélgettünk a Szerszámgépipani Művek ha­lásztelki Fejlesztő Intézetében dr. Jakkel Ottó műszaki-fej­lesztési igazgatóval. Lipcsei aranyérem Korunk technikai vívmá­nyainak természetes következ­ménye, hogy a kétkezi munkát gépek helyettesítik. Magyaror­szágon, ha ugyan még csak foltokban is, de egyre több Kínai cirkuszművészek bemutatkozása Mutatványok mesterfokon Kezek, lábak — és mosolyok A kínai cirkusz — fogalom. A távol-keleti artisták híre a televízió és egy-egy vendég­szereplő jóvoltából, már az el­múlt években eljutott hazánk­ba. Érthetően felfokozott vá­rakozás előzte meg az első, egész estét betöltő produk­ciót. Szerencsés ötlet volt az előadások helyszínéül a Buda­pest Sportcsarnokot választa­ni: így többen láthatják a műsort, mely már az első elő­adásokon is fergeteges sikert aratott a magyar közönség körében. Mi jellemzi leginkább a kí­nai cirkuszművészeket? Az, hogy kézzelfoghatóan bizo­nyítják: az ember tehetsége, akaratereje, szorgalma révén átlépheti léte korlátáit. Mind­ehhez néhány egyszerű esz­közre van csupán szükségük, hiszen az emberi teljesítmény áll minden mutatvány közép­pontjában. Állatszám nincs. Van vi­szont rögtön a műsor kezde­tén négy ember, két oroszlán bőrében. S a megszemélyesí­tés teljes sikerrel jár: a való­di sörényesek soha nem tud­nák azt produkálni, amit imi- tátoraik. Három évezredesre tehetők az első kínai artistaábrázolá sok. A mai utódoknak tehát van miből meríteniük a ha­gyományok tekintetében. Ezt támasztják alá a fantasztikus zsonglőrszámok tőrökkel és lándzsákkal, az ősi karika- úgrás, a sárkánytánc. Igazi csúcsteljesítmény az egyen- •úlyozás a bambuszon, a lét' rán, egymásra rakott széke­ken. Valamennyi világszám. S ezek közül is kiemelke­dik a héttagú gúla, mely egy emberre épül, s az egy — női láb által megtartott tizen­négy asztál, tetejében fejen és kézen álló artistával. Mél­tó befejezése egy felejthetet­len estének. ________ M. J. Li szt Ferenc Emlékmúzeum A régi Zeneakadémia fel­újított Vörösmarty utcai épü­letében megnyílt a Liszt Fe­renc Emlékmúzeum. Szomba­ton, az ünnepélyes megnyi­tón — amelyen részt vett Köpeczi Béla művelődési mi­niszter, valamint a kulturális és a zenei élet számos kép­viselője — Űjfalussy József, a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola rektora mondott beszédet. Az emlékmúzeumban. Liszt egykori, első emeleti lakásá­ban, immár méltó környezet­ben tárják a közönség elé a zeneköltő életét és munkás­ságát felidéző dokumentumo kát. Két szobában helyezték el Liszt frissen restaurált ha­gyatékát. Az ebédlőben tár­lókat helyeztek el: itt külön' böző időszaki kiállítások ren­dezésére nyílik mód. A lakás­hoz kapcsolódó kamarate­remben — csakúgy mint Liszt idejében — hangversenyeket tartanak majd. üzemben automatizált, számi­tógéppel vezérelt, úgynevezett NC és CNC gépsorokat alkal­maznak. Dr. Jakkel Ottót, gé­pész- és szakmérnököt a mű­szaki tudományok kandidátu­sát arról faggattuk, milyen szinten áll ma az automatizá­lás náluk, és ez hogyan hat az emberek műveltségére, életkörülményeire. Már tíz évvel ezelőtt el­kezdtük az országos progra­mokkal Összhangban az auto­matizált gépsorok alkalmazá­sát és gyártását. Ahogy mon­dani szokták, termékszerkeze­tünk korszerű megváltoztatá­sa sikerült. Ma már a Szer­számgépipari Művek gyárt­mányainak 90 százaléka NC-, illetve CNC-vezérlésű. Gon­dolhatja, hogy egy 10 millió forint értékű gép elkészítésé­hez milyen fegyelem és szak­tudás szükséges. A fejlesztés nem csupán abból áll, hogy mérnökeink kitalálnak egy jó konstrukciót. Ez csak az első lépés. Itt az intézetben kell elkészítenünk a prototípust, kifejleszteni a gyártási eljá­rást és csak ezután kerül a SZIM valamelyik üzemében a gép sorozatgyártásra. Ennek az innovációs láncnak van még egy nagyon fontos lánc­szeme: a piackeresés és for­galmazás. A vállalat összter* melési értéke 3,9 milliárd fo­rint évente, ennek kéthar­mada tőkés exportból szárma­zik. Egy ilyen piacorientált vállalatnak az anyagi tőkén kívül komoly szellemi erőfor­rásokra i? szüksége van. A SZIM mintegy 5 ezer. dolgozót foglalkoztat; itt az intézetben csak 400-an vagyunk. A 65 felsőfokú végzettségű szakem­ber nem tudna magasan kva­lifikált szakmunkások nélkül dolgozná. Az. hogy az idén két új szerszámgéppel arattunk sikert a piacon — a KUN 250 típusú palástköszörűgéppel és az MC—403-as 3 orsós meg­munkálóközponttal, amely ta­lálmány Lipcsében aranyér­met kapott — nem csak a feltalálók érdeme. Faragás lézerrel Fejlesztőmunkánk több ol­dalról korlátok közé szorítva halad előre. Ma már úgy tű­nik, hogy a pályakezdő mér­nökök és az idősebbek szelle­mi kapacitása, szakmai felké­szültsége megfelelő. Tény, hogy középkorú mérnökeink kevesen vannak, de a fiatalok biztosítják az utánpótlást. Szí­vesen jönnek hozzánk dolgoz­ni. az újdonságokkal való fog­lalkozásban perspektívát lát­nak. Külföldi tanulmányuta­kon és a vásárokon való rész­vétel jelenti számukra a szak­mai továbbképzést, motiválja őket áz állandóan szükséges önképzésre. Kivált magas képzettségű szakemberekei foglalkoztatunk, mert ők fo­gékonyabbak az új iránt; szinte nem jelent gondot az átképzésük. A korlátokat vállalatunkon belül a munka szervezettségé­nek alacsony foka, kívül pe­dig a piaci feltételek jelentik. Hiába vannak jól képzett szakembereink, ha nem tudjuk a bennük rejlő szellemi ener­giákat maximálisan kiaknáz­ni; a találmányok, az ötletek megvalósítása szervezési-érde­keltségi problémák miatt üt­közik akadályokba. Talán a közeljövőben sor kerül a vál­lalat átszervezésére, amely a fejlesztési folyamat gördüléke­nyebbé tételét szolgálná. Az értékesítési problémák a szó cialista országokban például abból származnak, hogy igény lenne ugyan a termékeinkre, de anyagi fedezet nem min­dig, azaz kereslet van. de nem fizetőképes. A tőkés or­szágok az utóbbi években nem szívesen kooperálnak, inkább közös vállalatok létrehozását szorgalmazzák. A mi gyárunk nem önellátó. Szerszámgé­peink minőségének megtartá­sához szükségünk van tőkés importra, amelynek kétszere­sét exportáljuk. így maradhat pozitív a dollármérlegünk. A szocialista táborban a mi gé­peink a legjobbak. Ezt a po­zíciót kívánjuk megtartani. Éppen tegnap jöttem haza a Szovjetunióból, ahol egy Moszkva melletti kutatóinté­zetben folyamatos üzemű, nagy teljesítményű szén-dioxid léze­reket tanulmányoztam. Szeret­nénk együttműködni velük és nálunk is alkalmazni ezeket az anyagmegmunkálásban. — Milyen előnyei szármáz­nák dolgozóiknak az új tech­nika alkalmazásából, a sikeres üzletekből? Milliók röpködnek — A mi helyzetünk más vállalatokkal ellentétben 1981- től folyamatosan javul. Öt év alatt 40 millióról 500 millió forintra nőtt az évi nyeresé­günk. Saját erőből jöttünk ki l „gazdasági gödörből”, 18 zázalékos bérfejlesztésre van ehetőségünk. A vállalati ta­nács, amely nálunk jól bevált, elsőrangú feladatai között tartja számon a dolgozók élet- színvonalának emelését Végül is ez a fő cél. Reméljük, hogy az 1950-ben alapított fejlesztési intézet korszerűtlen és romos épüle­teire is több pénz jut majd, hogy a magas műszaki színvo­nalú munka esztétikailag is kellemesebb, kulturáltabb kör­nyezetben folytatódjon.' Ű. í. Hármas tagolódás Szembenézni a valósággal Faluvégi Lajos könyve a tervezésről Mit hofc a holnap? Ki ne lenne kíváncsi erre? A holnapot is meg keU azonban terveznünk, ha nem akarjuk, hogy váratlanul érjen bennünket. Szembe kell néznünk a valósággal, amely egyre bonyo­lultabb, egyre áttekinthetetlenebb. Mégis: a tervezésnek, a jövő­kutatásnak nagy szerepe van, sőt lesz is. A tervezők mint ahogyan a szerző könyve előszavában írja — némi nosztalgiával gondolnak az ,,aranykor’*-ként is emlegetett hatvanas évekre, amikor niég vi­szonylag egyszerű volt előrejelezni és tervezni a világ gazdasági, va­lamint a társadalmi és a gazdasági folyamatokat. sági életünket, a területfej­lesztést — tekinti át Nem kevés a könyvben a szám, de mégsem unalmas a kötet, mert nagyon érdekesek a témák. Milyenek lesznek a hosszú távú fejlődésünk útjai és útelágazásai? Milyenek lesznék lehetőségeink a terv­időszak közepén? Milyen ta­pasztalatok állnak rendelkezé­sünkre? Felzárkózás vagy le­maradás? Egyensúly és meg­újulás? Megannyi kérdés, amelyet Faluvégi Lajos sokol­dalúan tárgyal, elemez. Faluvégi Lajos könyvében kitekint a világba is. Elemzi a folyamatot, meghatározza helyünket a világban és érté­keli a jövőnket formáló társar. dalmi célokat és értékeket. A jövőben is legfontosabb cél lesz a létbiztonság, és a szo­ciális ellátások körében pedig a létbiztonságon belül a foko­zott rászorultság alapján va­ló elosztás. Ma már nehezebb. De ma is szükségszerű, hiszen előre­jelzés nélkül nem lehet jól megtervezni a jövőt. A terve­zésről, gazdasági életünk me­chanizmusáról, a gazdasági döntések előkészítéséről szól Faluvégi Lajos könyve. A ter­vezés: egyensúly és megújulás című munka felöleli az 1986 és 1990 közötti évek gazdasági lehetőségeit, a VII. ötéves terv időszakát. A szerző a ter­vezéssel, az egyensúllyal és a megújulással kapcsolatosan a VII. ötéves tevünk kidolgozá­sa és elfogadtatása során, de még az új tervidőszak első hónapjaiban is elhangzott be­szédeit, írásait gyűjtötte kö­tetbe. Ezzel mintegy beavat­ja olvasóit a tervezőmunka folyamatába és műhelytitkai­ba. Mindjárt hadd állapítsuk meg: a könyv jól körülhatá- rolhatóan három részre tago­lódik: Az első a távlati ter­vezés stratégiai problémáit te­kinti át. A második rész kri­tikusan elemzi a mögöttünk levő öt esztendőt, s nem ke­rüli el az 1985-ös év nehézsé­geit sem. A harmadik részben a VII. ötéves terv néhány alapvető problémakörét — fejlesztéspolitikánkat, gazda­-FIGYELŐ M*S0dsZW. Kedves műsor­szóró intézményünk életét most olyan viharok is dúlják, amelyek a Szabadság téri fő­kapun kitörve országosan fel­kavarják a nézői kedélyeket. Az egyik az a bizonyos filmcsere a most induló Sid­ney Lumet-sorozatban. Lerá­gott csont már ez az ügy, kár reá szót vesztegetni; csupán azért említjük meg, hogy lás­sák: akár egy színház — je­len esetben a Nemzeti Szín­ház — kérésére is hajlandók változtatni a programon, ha a felszólamió úgy érzi, sérülné­nek az érdekei, ha a képer­nyőn szintén ott ágálna az. a Tizenkét dühös ember. A dombbal felcserélni ezt a klasszikusan televíziós játé­kot; rossz példa az. alkalmaz­kodásra. Mellbevágóan az! Meghökkentően önkritikus gesztus volt viszont a Végvá­ri históriák — Várjátékok cí­mű vetélkedő fölfüggesztése a legelső jelentkezése után. Ilyesmire talán még a Kéke­sek és az ös-Munkácsyk elag­gó félben lévő tulajdonosai sem emlékeznek. Leparancsol­ni egy hosszabb távra szánt históriai Ki mit tud?-ot a po­rondról és kiötlőit, lebonyolí­tóit arra utasítani, hogy addig törjék a fejüket, amíg jobb ötletek, hatásosabb fogások nem pattannak elő belőlük, nos, ez szintén példátlan eset­ként jegyződik majd fel á szóban forgó műsorgyár an­nál eseibe. Az persze, hogy ez az utóbb és elismerően szóba ho­zott módosítás végül is nem bújtatta ki bőréből a vállal­kozást, már más kérdés. Nyil­ván az eredeti elképzelés oly erősen beleivódott a szerkesz­tők agyába, hogy attól gyöke­resen elszakadni képtelenek voltak. Így aztán ez a máso­dik nekifutás igencsak hason­lított az elsőre. Lexikális tu­dást feltételező kérdések pro­vokálták a szintén iskolás stí­lusú válaszokat, közben-köz- ben pedig olyan mutatvá­nyokkal igyekeztek oldani az intézeti hangulatot, mint pél­dául az a végvári vitézek ál­tal ropott kardos tánc. Az együttvigadás helyett azonban inkább mosolyt fakasztott ez a hejehuja. Hogy azt ne mondjuk: kénytelen-kelletlen >ki kellett nevetni az utánzó­kat, hisz oly ügyetlenkék vol­tak. (Egy zárójel két pajzsa között még azt is el kell sut­togni, hogy a műsorvezető sem járta ki Vitray Tamás avagy éppen Antal Imre diri­gensi magániskoláját, amióta erre a lebonyolításra felkér­ték. Tétova, bizonytalan; egy­szóval nem e mikrofon mögé való.) Évszakok. g ha már Antal Imre neve kívánkozott ’ide ellenpéldaként, hadd folytas­suk az ő Szeszélyes évszakok elnevezésű magazinjával. A Hétvége című — immár ötöd­szörre jelentkező, később majd részletesebben is mélta­tandó — kétnapos műsor­óriásban villant ez elő, és hol jobbnak, hol meg silányabb­nak tűnt, mint korábban. Tet­szett benne a. jó ritmus, a be­tétek kurtasága. Egyúttal pe­dig az a műfaji változatosság, hogy a hagyományos kabaré­tréfák mellé régi filmbetétet, gyurmaszkeccset, cirkuszi att­rakciót egyaránt oda pászítot- tak. Hanem az éppen fejcsó- válásra késztetett, ahogyan szegény Bálint Györgyöt, en­nek a kertországnak a Bálint gazdáját Igazi tréfálkozás he­lyett belekén yszerí tették a többedszer sem valami szelle­mes vakondok-sztori elmon­dásába. Hogy tudniillik ezt a föld alatti lényt úgy lehet véglegesen eltávolítani, ha... Olyan nagyon kedves, humo­ros, ráadásul slágfertig, az­az magyarul mondva, szava- kész férfiú ő, biztosan kitelt volna tőle egy-két sokkalta szórakoztatóbb riposztozás is. Hilda, Rajnai. Szintén ol­dottabb percekkel igyekezett megajándékozni a nézőket az immár hosszabb sorozatként jelentkező Linda. Vagy meg­szoktuk csacskaságait, vagy egy fokozattal tényleg elvisel-, hetőfob volt ez a jósnős, kép­rabi ós történet, de ezúttal nem kellett nyúlnunk a ki­kapcsológomb után. Míg el­leniben Rajnai András leg­újabb szemkáprázata, a Gyé­mántpiramis semmivel sem volt különb régi — elsősorban is a saját esztétikája szerint méltányolt — fantáziálásainál. Ezúttal egy rulettkerék pörgé­seitől várhattuk a csodát — ami természetesen elmaradt. Sok műláng semmiért... Akácz László Távlati stratégia Ezután a szerző jövőképet, távlati stratégiánkat rajzolja meg. Hangoztatja, hogy előre­haladásunknak a jövőben is első nélkülözhetetlen feltétele az lesz, hogy átalakuljon a termékszerkezet, mégpedig a korszerűbb, minőséget jobban figyelembe vevő gazdálkodás irányába. A másik feltételt a társadalmi termelés ráfordítá-,, sainak csökkentésében látja, míg a harmadik feltételként a gazdaságirányítás rendszeré­nek továbbfejlesztését említi. Vagyis pártunk és kormá­nyunk a társadalom felé nyi­tott, előrelátó és határozottan cselekedni kész tervezésnek és gazdaságirányításnak az el- ■ kötelezettje. Ennek feltétele, hogy a szocialista demokrácia fórumai egyre nagyobb hatás­sal legyenek a társadalmat formáló nemzeti programokra, vállalati kollektívákra és a települések életére. Nyitottság, rugalmasság. Sokszor előforduló fogalom és szó Faluvégi Lajos írásaiban, beszédeiben. Ez érthető, hi­szen manapság, amikor a vN’ lággazdasági és világpolitikai fejlemények kölcsönhatása kö­vetkeztében nem lehet precí­zen tervezni, rugalmasnak kell lennünk, és nyitottabban vi­tatkozni a lehetőségekről. Az eszmecseréknek tehát fontos szerepük van, nagyon össze­függenek a rugalmassággal, a valóságot jobban elemző ter­vezéssel. Gyorsan, hatékonyan Előrehaladásunkat főleg ab­ban látja, ha a gazdaság­irányítás meg tud oldani há­rom nehéz feladatot. Bízik benne, hogy erre képes. S így megvan a lehetősége annak, hogy a magyar népgazdaság az eddiginél jobban haladjon előre. Ezek a feladatok, ame­lyeket meg tudunk oldani: A reformfolyamatban következe­tesen előrehaladni, a világgaz­daság változó körülményeire gyorsan és hatékonyan reagál­ni, valamint a szabályozást oly módon igazítani, hogy ál­tala a gazdálkodószervezetek szándékai minél jobban köze­lítsenek a népgazdasági terv­ben meghatározott cselekvési irányokhoz. Az előrelépéshez még elengedhetetlenül fontos, hogy számottevően javuljon a gazdálkodás és a munka eti­kája. Még valamit: a szerző min­dennapi munkája alapján vallja: a tervezést is meg keU jobbítani; nem elsősorban avégett, hogy az a célokat — minél pontosabban — szám- szerűsítse, hanem, hogy bizto­sabb fogódzókat kínáljon tár­sadalmunknak és gazdasá­gunknak az előbbrejutást se­gítő értelmes, jól összehangolt cselekvésre. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents