Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

i Szombati jegyzet Gépszíj Nehéz mindig igazságos­nak, elfogulatlannak ma­radni. Véleménye minden­kinek van. Csak egyikünk kimondja, olykor le is ír­ja, másikunk meg magában tartja. S ez a vélemény olykor sántít, másszor meg igazságtalan. A példák so­ra majd megvilágítja mon­dandónkat. Az idős, gyermektelen házaspár látástól vakulásig dolgozik. Nincs olyan kü- lönműszak, amin ne len­nének ott. Keresetük ennek arányában tisztességes, mi több, abból futná a min­dennapok luxusára, teszem azt, egy színes televízióra. Nem, nézik a régi fekete­fehérét. Ám emellett gon­dosan művelt, beállított zártkertjük is van, s a fenn­maradó szabadidőben ott tesznek-vesznek. Nem is akárhogyan, hiszen rend­szeresen the gf or dúlnak az átvevőtelepnél, ahol ‘akár­mennyit is kapnak porté­káikért, azt mindig keves­lik. Azután tolják hazáig zsörtölődve a kézikocsit, vonszolják, pedig már igen­csak fáradtak. Ismerősök tucatja ajánlott már nekik olcsón használt autót, de mindig elutasítják az aján­latokat. Minek? Nekik? Nem mennek ők sehová sem, azt a pár láda ezt-azt meg elcipelik így is. A fiatal pár azzal az el­határozással kezdte a bika­nevelést, hogy egy-két évig szükség van rá, hiszen egyébként soha nem jön össze a pénz az óhajtott lakásra. Szorgalmasan dol­goztak, s az övék volt min­dig a legszebb leadott ál­lat. Két és fél esztendő alatt meg is lett a ház. Nem telt bele fél év, istállót ra­gasztottak a gyönyörű épü­lethez. Ezerötös Lada kell — így szólt az újabb kí­vánság. Meg is lett. Benn áll a garázsban, olykor a feleség kiáll vele az udvar­ra, lemossa, fényesre törli, s elégedetten visszaáll. Szép kocsi, ugye? — di­csekszik vele az ismerő­söknek. S ha visszakérdez­nek: — Hót voltatok vele az idén? — kitérő a vá­lasz. Utazni? Nekünk? Mi­kor? Ki látná el az álla­tokat? Tudod te, hogy mi­lyen drága a benzin? S az eredeti bikalétszám kétsze­rese bőg igent a sóhajok­ra. Harmadik esetünk sze­replői évekig bújták a leg­különfélébb katalógusokat, másról sem beszéltek so­ha, mint hogy nekik lesz a legszebb házuk a város­ban. Fehér falak, vakíta­nak majd, mondták. Gyö­nyörű tető, hatalmas ab­lakok, az udvaron mindig frissen nyírt gyep. A ház fel is épült, s tényleg, cso­dájára járt mindenki: nem sajnálták a pénzt az építők, volt ott minden szépség, kiegészítő, amit csak el­gondoltak, azt meg is va­lósították. Nem tudni, a férj vagy a feleség hozta először szó­ba, de az tény, hogy nem veszekedtek rajta: valami­ből pénzt kellene csinálni. Ott az a nagy kert. A fris­sen nyírt pázsit. Szép. Az biztos, hogy szép. De a he­lyében éppen elférne két fólia, s egyik alól kará­csonyra piacra lehetne vin­ni a paradicsomot, s a má­sikból meg Erzsébetre, Ka­talinra, majd Juliannára a szegfűt. Mi pénz van a pá­zsit helyén! Ismerőseik el­hűlve látták, hogy a város legszebb házára pályázók feltúratták a pázsitot, hu­muszt meg trágyát hozat­tak, s nemsokára tényleg ott állt a két fólia. Igazán emberi tulajdon­ság a többre törekvés, az a vágy, hogy értelmet adjunk életünknek azon tárgyak által, amelyek bennünket szolgálhatnak. Az egyik ember így vé­lekedik, a másik úgy. Né­melyekből az irigység be­szél. De ne felejtsük el, hogy aki erejét nem kímél­ve, a szabadidejében is dol­gozik, mert jól bírja a mun­kát. akkor is mindannyiunk javát szolgálja, ha nem ez az elsődleges célja. Ballai Ottó NAGYKŐRÖSI Viszik a parsicssmSsvet A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT Ölest tartott a városi tanács Főleg szakképzetteket keresnek A gazdasági helyzet, mint tudjuk, nagy úr. Ki tudta kényszeríteni, hogy a gazdálkodásban a hangsúly mind­inkább a hatékony foglalkoztatás felé tolódjon el, ugyanakkor a teljes foglalkoztatás biztosítása — a vál­lalatok bevonásával — továbbra is állami és tanácsi feladat marad. A munkaerő-gazdálkodás gyakorlatában sok az új jelenség. Hogy melyek ezek, azt vizsgálta leg­utóbbi ülésén a Nagykőrösi Városi Tanács testületé. Sok lesz a festő A bér- és kerésetszabályo- zási rendszerek változása a munkáltatókat a feladatok el­látását valóban biztosító lét­számok kialakítására, azaz ésszerű létszámgazdálkodásra szorította. A tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályá­nak munkastílusa is ebben az irányban kellett, hogy változ­zék. Ugyanis össze kell han­golni a foglalkoztatásban is a vállalati és az egyéni érdeke­ket. A kötelező munkaerő-közve­títés megszűnésével tevékeny­ségük lényegében egyfajta szolgáltatássá alakult át. En­nek fő célja egyfelől a mun­káltató munkaerő-szükségle­tének kielégítése, másfelől a munkát keresők elhelyezkedé­sének elősegítése. A munkaképes korúak fog­lalkoztatásé Nagykőrösön gya­korlatilag teljes. A város la­kosságának 57 százaléka mun­kaképes korú, s ebből 78 szá­zalékuk dolgozik. A megyében ugyanezek a számok 57, illet­ve 81 'százaléknál álltak meg, tehát a sorba valahóUaiokö- zépen illeszkedik be települé­sünk. Azzal is, hogy az elmúlt időszakban csökkent az ipar­ban és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. A vállalatok belső intézke­dései a munkaerőmozgás meg­akadályozására, a munkafe­gyelem megszilárdítására irá­nyultak. Ezek eredményeként úgy értek el termelésnöveke­dést, hogy nem növelték a lét­számot. Ennek egyenes követ­kezménye, hogy a szezon idő­szakát kivéve munkaerő-feles­leg van a városban. Az is belátható, hogy akik ma elhelyezkedési nehézség­gel küzdenek, főleg azok közül kerülnek ki, akik munkake­rülő magatartásuk, a sok munkakönyvi kilépett bejegy­zés miatt nem gerjesztenek bizalmat a vállalatok munka­ügyi osztályain. S mivel a vállalatok önállósága növek­szik, nem kötelezhetők ezek alkalmazására. így 1985-ben öt, 1986-ban tizenegy ilyen dolgozót több­szöri próbálkozásra sem si­került elhelyezni. Említésre méltó tény, hogy 80 száza­lékuk cigány származású. Az osztálynak az is tapasztalata, hogy a jövőben növekedni fog a munkára várók száma. Több vállalat ugyanis közölte, hogy az ilyen, egy-két hetet dolgo­zó, közösséget bomlasztó em­berek foglalkoztatását nem vállalják. A pályakezdők elhelyezke­dési lehetőségét minden évben felmérik. A város munkaerő- forrása a demográfiai helyzet­ből adódóan nem bővül, mert az általános iskolát végzők majd mindegyike tovább ta­nul. Sajnálatos tény azonban, hogy a lemorzsolódók száma növekvő tendenciát mutat. A gimnáziumot elvégzettek 80— 90 százaléka fizikai munkát végezhet. A szakmunkásképzőben vég­zettek elhelyezkedése biztosí­tott; kivételt a festőszakma képez, és feltétlenül felül kell vizsgálni, szükség van-e a vá­rosban ennyi festőre. A felső- oktatásban végzett fiatalok városon belüli elhelyezkedése nem jelentett gondot, főleg a pedagógusi pályán mutatkozik nagy igény az iskolák részéről. Bedolgozók Becslések alapján a város­ban 4—500 olyan nő él, aki .mindössze” otthon dolgozik, Döntően szakképzetlenek, in­kább 40 fölöttiek, a háztartás­ban és a háztájiban lekötött személyek. Bedolgozói mun­kalehetőség bővítésére, vala­mi egyszerű összeszerelési munka kiadásával egy részük munkába vonható lenne. A gyesen levők többsége szakképzetlen, fizikai munkát végző nő. 1982 óta van rá lehetőség, hogy a gyermek gondozása mellett munkát vállalhassanak. Közülük 16-an keresték fel a tanácsot ilyen célból. Részükre például var­rást, mezőgazdaságban szezon­munkát, valamint idősek gon­dozását ajánlották fel. Fontos terület a rehabilitá­ciós tevékenység, e vonatko­zásban a konzervgyárban vé­geznek igen komoly munkát, míg másutt korlátozottak a le­hetőségek. Ide is kapcsolódik a bedolgozás, ennek bővítésé­vel a foglalkoztatottsági kört bővíteni lehetne. Az alacsony kereseti lehetőség azonban nem elég ösztönző. Törekvések A város munkaerő-gazdál­kodását értékelve a munkál­tatói törekvések a hatékony és ésszerű létszámgazdálko­dásra irányulnak. Megállapít­ható, hogy az igény a minősé­gi és szakképzett munkaerő foglalkoztatása felé tolódott el. A tanácsülésről szóló tudó­sításunkat a következő szá­mainkban folytatjuk. B. O. A Mészáros János Termelőszövetkezet saját Szemében dolgoz* za fel, úgy értékesíti tovább a konzervgyárnak paradicsomter- mését. A kis üzem naponta 80 tonna levet állít elő, amelyet azután tartálykocsik szállítanak a konzervgyárba. Kartus Ist­ván éppen a csövet igazítja a tartályba, ahová egyszerre majd 10 tonna paradicsomlé fér. (Hancsovszki János felvétele) Mozi SZOMBATON A nagyteremben Tűzvonalban. Színes, szink­ronizált amerikai krimi. Elő­adás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Vízipók-csodapók. Színes magyar rajzfilm, fél 4-kor. Képvadászok. Színes ma­gyar bűnügyi filmvígjáték, fél 6-kor. film. 4, 6 A kerímoziban Mad-Max. Amerikai Előadás 21 órakor. VASÄKNAP A nagyteremben Tűzvonalban. Előadás és 8 órakor. A stúdióteremben Vízipók-csodapók, fél 4-kori Képvadászok, fél 6-kor. A kertmoziban Mad-Max. Előadás 21 óra­kor.- v:f­A folyamai már megkezdődött Most kellene a támogatásunk A napokban a Kinizsi ba­ráti kör és a Kinizsi labda- rúgó-szakosétály vezetősége közös megbeszélést tartott. Megtárgyalták a körösi lab­darúgás helyzetét — játékos- állománya növelését, az után­pótlás-nevelést és egyéb teen­dőket. A Kinizsi labdarúgócsapata csaknem tíz évvel ezelőtt ki­esett a megyei I. osztályból — az okokat ne bolygassuk —, O tt lakott a Fokos utcában. a Segesváry-féle ház he­lyén, egy kis fehér házacská­ban. Mi, diákgyerekek, ha az utcán találkoztunk vele, min­dig tisztelettel köszöntöttük a délceg, de már kicsit meghaj­lott Szűcs Jánost, az egykori 48-as honvéd főhadnagyot, akinek vitézségét a dolmá­nyán lógó arany medáliák hir­dették. A 80 év felé haladó, nagy bajuszú öregember sok­szor megállt és megszólított bennünket. — Na, gyertek ide, kaptok egy kis bürgemogyorót... És egy kis zacskót vett elő a zsebéből és finom csokolá- dédrazsét öntött a markunk­ba. A régi öregektől hallottuk, hogy Szűcs János Petőfi Sán­dor egyedüli nagykőrösi ba­rátja volt. Én sokszor meg is látogattam. Amikor tázerdei szőlőnkbe jártam, sokszor be­mentem a volt Beretvás szőlő helyén volt érdekes bungaló­jába, a toronynak indult, ke­rek építménybe. Tíz lépcsőn kellett felmenni. Oldalfalai csak derékig értek. Kényelmes karosszékben ott sütkérezett a nyári napokon az öregem­ber. Mindig az ölébe ültetett, s megkínált a szőlőjében ter­mett, asztalon levő tányérból finom gyümölcsökkel, s köz­ben a nagy költőről, Petőfi Sándorról mesélt. Szűcs János nagykőrösi gye­rek volt, a tanítói pályát vá­lasztotta és Dunavecsére ke­Petőfi körösi barátja rült tanítónak. Egy tavaszi reggel, az 1840-es évek köze­pén, még a forradalom előtt egy ismeretlen idegen ifjú ko­pogtatott be az ajtaján. — Petőfi Sándor vagyok — mutatkozott be az ifjú, akit már kibontakozó hírnevéből ismert és keblére ölelt a rek­tor-tanító. Petőfi elmondta neki, hogy tanulmányainak abbahagyása és a színészettel való kacérkodása miatt nehez­tel rá az édesapja, aki akkor Dunavecsén volt mészáros- mester, így egy kicsit készülni kell a találkozásra, s ézért, ha megengedi, estefeléig nála marad. Szűcs János jóváhagyólag bólintott, az ifjút kedves ven­dégül látta, és délután, azzal, hogy egy kis dolga van a fa­luban, magára hagyta. Üt ja Petőfi atyjáékhoz vezetett, ahol tettetett érdeklődéssel Sándor után kérdezősködött. — Hát a Sándor, hogy van, mikor jön haza? Nagyon de­rék ember lett belőle, úgy sze­retném már látni. Petőfi atyja felfigyelt. — Sándor? Nem tudom. Valóban derék embernek is­meri a rektor úr? Talán még segédtanítót is lehetne belőle faragni? A rektor elkomolyodva vá­laszolt: — Sándor már a nemzet ta­nítója, az ország költője. Ma­guk igazán büszkék lehetnek a fiukra ... Éstefelé azután Petőfi és a rektor együtt mentek a költő’ szüleihez. Az öreg Petrovics- nak akkorra minden haragja eloszlott, édesanyja meg csak sírni tudott örömében. Petőfi ekkor hosszabb Ideig Dunavecsén maradt. Közte és Szűcs János között meleg barátság szálai szövődtek. Csaknem naponta találkoztak. Egy estefelé négyen sétálgat­tak a megáradt Duna partján: Petőfi, a református káplán, a rektor és a preceptor. Séta közben a vízmosta part Szűcs János alatt leszakadt. A ré­mületben Petőfi nem vesztette el lélekjelenlétét. Gyorsan csónakba ült és beevezett a Dunába, hogy kimentse a rek­tort a hullámok közül. Köze­lébe érve kötelet dobott neki. — Csípd meg, rektor! — kiáltotta. ikor Petőfi így megmen­tette Szűcs János rektort, a parton csendesen megje­gyezte: — Látod, ilyen az élet. Te megmentettél engem atyám neheztelésétől, én meg a Du­nából mentettelek ki. Kopa László Mr akkor még nem volt megyei II. osztály, így a járásiba ke rült. Viszontagságos évek kö vetkeztek váltakozó sikerekkel és kudarcokkal, új szakosztály- vezetőséggel, évről évre csap­panó játékosállománnyal, ka­tonai bevonulás, sérülés, leál­lások miatt és edzőváltozá­sokkal. Jelenleg is igen szűk a játékoskeret. Mindenki igényelné, hogy legalább megyei I. osztályú csapat lenne Nagykőrösön, de tenni érte hathatósan csak kevesen tesznek. Gyors siker­re nem lehet számítani, de a baráti kör vezetőségének anyagi és erkölcsi támogatá­sával elindult egy olyan fO' lyamat, mely fokozatosan újabb eredmények eléréséhez vezethet. Eddig is szép számmal lép­tek be a baráti körbe a szur­kolók, akik belátják, hogy most kell segíteni és kevesebb lesz azoknak a száma, akik úgy vélekednek, hogy „majd akkor támogatom őket, ha magasabb osztályban játsza­nak”. A legközelebbi baráti köri megbeszélésre hivatalo­sak lesznek a tagok, szakosz­tályvezetőség, az edző, a csa­patkapitány is. Közben min­denki serényen teszi dolgát a minél jobb eredmények el­érésének reményében. Az eddigi négy forduló után a tabellán a következő az ál­lás: 1. üllő 4 3—17-36 2. Nagykörös 4 3-19-66 3. Hernáfl 3 12-7-44 9. Bugyi 4 112 4-33 Vasárnap Bugyin játszik bajnoki mérkőzést a Kinizsi labdarúgócsapata. A két csa­pat játékereje csaknem azo­nos, az eddigi mérkőzéseken leginkább a hazai csapat nyert, de a múlt évben Bugyi Nagykőrösön is tudott nyerni. A jó képességű csapat már több éve együtt játszó játé­kosokból áll, míg a körösi csa­patnál több változás is van: a csapatjáték most van ala­kulóban, az eddigi eredmé­nyek alapján biztatóan. Bu­gyi ez évi eredményei: hazai pályán Monor ellen 3-0-ás győzelem. Hernáddal 1-1-es döntetlen, idegenben Üllőn és Tápiószecsőn egyaránt 2-0-ás vereség. Nehéz 90 perc vár a körösi csapatra, jó lenne egy pontot szerezni. Az ifiknél az állás a követ­kező: 1. Nagykörös 43—1 14-5 g 2. Tápiőszele 4 3—1 13-6 6 3. Gyömrő 3 2 1 — 12-2 5 4. Monor 4 2 11 11-5 5 5. Bugyi 4 2 117-35 Hazai pályán Monortól 2-0- és vereség, Hernád ellen 4-0- ás győzelem, idegenben le­győzték Üllőt 3-1-re, Tápió­szecsőn 0-0-ás döntetlen volt a bugyi ificsapat eredménye. Az ificsapatra is küzdelmes mérkőzés vár. A serdülőbajnokságban a monor—ceglédi körzet ketté­vált, a ceglédi körzethez hét csapat tartozik: Abony, Al­bertiba, Ceglédi Vasutas, Dánszentmiklós, Nagykőrösi Kinizsi, Tápiószőlős és Új­szilvás. Az őszi fordulóban kétszer találkoznak egymással a csa­patok. Az eddigi eredmények: Cegléd—Újszilvás 6-0, Tápió­szőlős—Dános 9-1, Nagykőrös —Abony 1-1, Abony—Tápió­szőlős 3-1, Dános—CVSE 1-10, Üjsziivás—Albertirsa 1-0. A körösi serdülők edzője Bako­nyi István. P. S. Vasárnapi sportműsor Asztalitenisz. Sportotthon, 9.30: Nk. Kgy. Kinizsi II.— Váci Izzó MTE II. és Nk. Kgy. Kinizsi ifi—Váci IMTE ifi, megyei férfi csapatbajno­ki mérkőzés. Labdarúgás. Bugyi: B. KSK —Nk. Kgy. Kinizsi, felnőtt és ifjúsági megyei II. osztályú bajnoki mérkőzés. Tápiósző­lős: T. KSK serdülők—Nk. Kgy. Kinizsi serdülők, össze­vont körzeti bajnoki mérkő­zés. ISSN 0133—2708 (Nagykörösi Hírlap;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents