Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

1986. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT hét vég mÁcpoumAi kitekintő Lépések a diplomáciai sakktáblán Moszkva és Washington eltérő magatartása a tárgyalások ügyében A Közös Piac vérszegény szankciói a pretoriai rendszer ellen ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Szakértői tanácskozások egész sora után megkezdődött a kétnapos Sevardnadze— Shultz tárgyalás Washington­ban. Az eredetileg tavaszra tervezett megbeszélés egyszer már elmaradt, mert a Szov­jetunió kormánya lemondta ezt a fontos diplomáciai ese­ményt amiatt, hogy Washing­ton bombatámadásokat inté­zett Líbia ellen. E súlyos pro­vokáció után nehezen lehetett olyan viszonyokat teremteni a nemzetközi légkörben, hogy a szovjet—amerikai párbe­széd újra meginduljon, s is­mét elkezdhessék a két világ­hatalom diplomáciavezetőjé­nek tárgyalásait. Gorbacsov és Reagan több levélváltása, megbeszélések egész sora a leszerelési kérdésekben szak­értői szinteken vezetett el addig, hogy a külügyminisz­terek egyáltalán leülhessenek a tárgyalóasztalhoz. Az előkészítő munkát azon­ban mind Moszkvában, mind Washingtonban más alapál­lásból, másként értékelték. Az amerikai kormányzat olyan színezetet igyekezett adni a történteknek, mintha a szak­értői tanácskozásokon „bizta­tó előrehaladás” történt vol­na, s a külügyminiszteri ér­tekezletre nem vár más fel­adat, mint a valamikor no­vember 4-e, az időszaki ame­rikai választás és a karácso­nyi ünnepek közötti időben rendezendő Gorbacsov—Rea­gan találkozó pontos dátu­mának meghatározása. Szov­jet részről viszont nem győz­tek meg fipvelmezfetni' -hogy a szakértői megbeszélések nem közelítették egy jottányi­val sem az álláspontokat, s hogy csupán a külügyminisz­terek tárgyalásainak előké­szítése volt a céljuk, s nem pedig már egy leendő csúcs- találkozó. Szovjet részről nemegyszer hangsúlyozták azt is, hogy magának a csúcsér­tekezlet megtartásának csakis akkor van értelme, ha vala­milyen konkrét leszerelési megállapodás aláírására van ott kilátás. ELTERELŐ MŰVELET? A szovjet megítélés nagy megértéssel, találkozott a vi­lágközvélemény jelentős ré­szében. Üdvözölték azt a szovjet kötelezettségvállalást is az atomfegyver-kísérletek egyoldalú szüneteltetésére, amelyet többször meghosszab­bítottak, s amelyről legutóbb Mihail Gorbacsov bejelentet­te, hogy egészen az új évig érvényes. Washington minden „ellenérve”, amivel megta­gadta a csatlakozást ehhez a moratóriumhoz, tarthatatlanná vált. Nyilván ez késztette az amerikai kormányzatot, hogy olyan lépésekhez folyamod­jon, amelyekkel elterelheti a világközvélemény figyelmét saját elutasító magatartásáról. így támadt az úgynevezett Zaharov-ügy, a szovjet ENSZ- misszió egyik munkatársának állítólagos kémkedés miatti letartóztatásával. Majd ké­sőbb, amikor Moszkvában tet­ten érték kémanvaeok átvé­tele közben az U. S. News and World Report távozó moszk­vai tudósítóját, Daniloffot, és emiatt letartóztatták, a wa­shingtoni kormányzat rendkí­vüli hisztériahadjáratba kez­dett. Reagan elnök is több' megnyilatkozásában szank­ciókkal fenyegetőzött arra az esetre, ha Daniloffot azonnal nem engedik szabadon. így egy szimpla kémügy üi ügyén Washington a két ország közötti légkör elmér­gesítésére vett iránvt a kül­ügyminiszterek ily fontos ta­nácskozásának e'őestéjén. Ügy tűnt, hogy esy közbenső meg­oldással, amely Z^haro.vot a washingtoni szovjet, Dapilof- fot a moszkvai amerikai nagykövet védőőrizete alá he­lyezte a diplomáciai missziók épületeiben, az eljárások le­folytatásáig, a két ügy nem zavarja majd a fontos kül­ügyminiszteri tárgyalások le­bonyolítását. De nem így történt. Shultz jelezte, hogy Sevardnadzéval való tárgyalásain „első he­lyen” veti fel a „Daniloff- ügyet”, s addig nem nyug­szik, amíg ígéretet nem kap Washingtonnak megfelelő ren­dezésre. Sőt az amerikai kor­mány továbbment. Éppen a Sevardnadze—Shultz találkozó elé időzített egy olyan dön­tést, hogy 25, a szovjet ENSZ-misszióhoz tartozó sze­mélyt október 1-jei hatállyal kiutasítanak az Egyesült Ál­lamokból. Szovjet részről ter­mészetesen felháborodottan tiltakoztak a jogsértő ameri­kai eljárás ellen. CSUPÁN EGY SZÁZALÉK..: Miközben változatlanul ér­vényes a Dél-afrikai Köztár­saságban a rendkívüli álla­pot, s ennek nyomán szinte mindennap halálos áldozatai vannak a fajgyűlölők terror­akcióinak, a Közös Piac or­szágainak külügyminiszterei újabb tanácskozásra ültek össze, ezúttal Brüsszelben, hogy megtárgyalják az otta­ni helyzetet. A rendőrsortü- zek nyomán ugyanis az EGK- országok közvéleménye oly erővel követeli a szankciók bevezetését kormányaitól, hogy a nyugat-európai fővá­rosok vezető körei már nem térhettek ki valamilyen lé­pés etőlji Az "elképzelés aaz volt, hogy gazdasági meg­torló intézkedések alkalma­zásával Pretoriát meghátrá­lásra kényszerítsék. A dél-afrikai fajgyűlölők­kel való export-import ügy­letek leállítása persze csakis akkor volna hatásos, ha az Egyesült Államok is részt venne ezekben. Reagan elnök azonban mereven elzárkózik bármiféle embargóintézkedés elől, s további támogatásáról biztosítja Botha kormányza­tát. Sőt nyugat-európai szö­vetségeseit nemegyszer abba az irányba igyekezett befo­lyásolni. hogy hasonlóképpen cselekedjenek. Az EGK-álla- mok vezetői azonban megér­tették Reagannel, hogy köz­véleményük lecsillavításáro valamilyen látszatintézkedést kell tenniük. Az gyszerű ha­logatás, amelynek taktikáját eddig folytatták, a pretoriai rendszer vérfürdői láttán ugyanis nem volt számukra immár lehetséges. Annál ke­vésbé, mert Howe dél-afrikai diplomáciai missziója kudarc­ba fulladt, sőt a Bolha-kor­mányzat megalázó leckében részesítette a brit diplomácia vezetőjét. A mostani hágai EGK-kül­ügyminiszteri konferencián először olyan javaslat került a tárgyalóasztalra, hogy leál­lítják a Dél-afrikai Köztársa­ságból származó teljes nyers­anyagimportjukat. Több ver­zió után azonban végül is olyan határozatot fogadtak el, hogy a szénimportot továbbra is fenntartják a Dél-afrikai Köztársaságból. A The Guar dián című angol lap joggal gúnyolódik a döntés felett, hiszen — mint rámutat — az EGK „büntetőintézkedé­sei” a Dél-afrikai Köztársaság teljes exportjának alig egy százalékát érintik .., Árkus István Mcgánk'hal’gaíás A püspöki kar elnökét fogadta a pápa II. János Pál pápa pénte­ken castelgandolfói nyári lak­helyén magánkihallgatáson fogadta dr. Paskái László ka­locsai koadjutor érseket, a magyar püspöki kar elnökét. A megbeszélésről nem hoztak nyilvánosságra részleteket. Gorbacsov Sztavropslban Népünk érezze magát gazdának Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a krasznodari határterület párt­aktívája előtt mondott beszé­de után Sztavropolba utazott. Itt több helyen spontán be­szélgetéseket folytatott a vá­ros lakosaival. Kijelentette: „A szovjet társadalom egésze mozgásba lendült. Politikánk alapja az ország helyzetének valós értékelése.” Kétszázmillió dolgozó nevében Az SZVSZ folytatta munkáját A Berlinben folyó XI. szak- szervezeti világkongresszus az eddigi legátfogóbb szakszerve­zeti világfórum — állapította meg pénteken délután jelen­tésében a kongresszus man­dátumvizsgáló bizottsága. Az SZVSZ által rendezett XI. szakszervezeti világkong­resszusra 154 országból 432 szakszervezeti szövetség, ön­álló szakszervezet küldte el küldötteit. A tanácskozáson részt vevő 1040 küldött 200 millió szervezett dolgozót kép­visel. A szakszervezeti világkong­Vmkcnyi Péter New Yorkba utazott Magyar felszólalás az ENSZ-ben Pénteken elutazott New Yorkba Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, , aki az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán részt vevő magyar küldöttsé­get vezeti. Az ENSZ közgyűlése rend­kívüli ülésszakán a Namíbiá­ról folytatott vitában csütör­tökön este felszólalt Esztergá­lyos Ferenc nagykövet, ha­zánk állandó ENSZ-képviselő- je. A Magyar Népköztársaság támogatásáról biztosította a szabadságáért küzdő namíbiai népet és aláhúzta: az ENSZ hosszú évek óta igyekszik ér­vényt szerezni az ország füg­getlenségét követelő határoza­tának. Dél-Afrika azonban a legkülönbözőbb ürügyekkel játssza ki a határozat érvé­nyesítését, folytatja Namíbia megszállását, militarizálását. Namíbia területéről a preto­riai rezsim sorozatos támadá­sokat intéz szomszédai ellen. A magyar képviselő elítélte azokat a kísérleteket, amelyek­kel egyesek a namíbiai kér­dést a kelet—nyugati konflik­tus részévé kívánják tenni. Esztergályos Ferenc rámu­tatott: a ^él-afrikai rezsim erőszakot alkalmaz, jogtipró lépéseket foganatosít. Preto­ria magatartása bizonyítja: nem lehet már arra számíta­ni, hogy a namíbiai kérdést további tárgyalásokkal lehet rendezni, csupán hatékony és határozott szankciókkal lehet rákényszeríteni a fajüldöző rendszert arra. hogy eleget te­gyen az ENSZ érvényes ha­tározatainak. Esztergályos Ferenc aláhúz­ta: hazánk nagy jelentőséget tulajdonít a közgyűlés rend­kívüli ülésszaka munkájának és bízik abban, hogy az előse­gíti a namíbiai kérdés ren­dezését. Az ENSZ közgyűlésének a namíbiai kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán felszó­laló Isidorió Malmiéra kubai külügyminiszter hangoztatta, hogv az Angolában állomáso­zó kubai csapatokat kivonják az országból, mihelyt a Dél­afrikai Köztársaság felhagy fajüldöző politikájával és be­szünteti Namíbia törvényte­len megszállását. A Dél-Afrika elleni szank­ciók ügyében Norvégia és Svédország képviselője egyér­telműen a kötelező érvényű, átfogó tilalmi intézkedések be­vezetését szorgalmazta. A brit felszólaló gondosan kerülte ugyan a szankció szó haszná­latát, de az európai közössé­gek nevében ő is elítélte Na­míbia dél-afrikai megszállá­sát. resszusokon nemcsak a Szak- szervezeti Világszövetség tag- szervezetei vesznek részt, ha­nem mindazok, akik elfogad­ták az SZVSZ meghívását. A szakszervezeti világ- kongresszuson elmondott be­szédében Daniel Ortega fel­szólította a Világ szakszerveze­teit, hogy erőteljesebben moz­gósítsák a világ közvélemé­nyét a közép-amerikai és a dél-afrikai feszült helyzet meg­oldása érdekében. A haladó és forradalmi szakszervezetek el­sőrendű feladata jelenleg, hogy harcoljanak a békéért, mert a gazdasági fejlődés, a társadalmi haladás, és az el­adósodás problémája szorosan összefügg a világbéke ügyével — állapította meg a nicara- guai elnök. Ortega nagy tapssal foga­dott beszéde után Gáspár Sán­dor, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke hangsúlyoz­ta: a súlyos harcot vívó nica- raguai népnek adjon erőt a több mint 200 millió dolgozót tömörítő Szakszervezeti Világ- szövetség szolidaritása. A belső gondokról szólva kifejtette, hogy a problémák megoldása halaszthatatlan: a lakáshelyzetről, az élelmiszer- ellátásról, az egészségügyről, az oktatásról és a demokrá­cia ügyéről van szó. „Arra van szükség, hogy népünk gazdának érezze magát. Ha pedig ez így lesz, mindent meg fog tenni azért, hogy ott­honát díszítse, korszerűsítse.” mondotta Mihail Gorbacsov. A ’70-es és a ’80-as évek fordulóján bekövetkezett le­lassulással kapcsolatban meg­jegyezte, hogy „elvesztettük a lendületet, voltak, akik hozzá­szoktak a tehetetlenséghez, a közömbösséghez és a fegyel­mezetlenséghez. Volt, akinek kedvére volt a rend és a fe­gyelem hiánya.” „Mindenünk megvan ahhoz, hogy a negatív jelenségeket leküzdhessük. Népünk és pár­tunk számottevő tapasztalato­kat szerzett a. világ első új típusú társadalmának építésé­ben. Tudományos és egyéb erőforrásaink hatalmasak. Mindenünk megvan ahhoz, hogy mássá tegyük országun­kat. Képesek vagyunk előre- indulni, képesek vagyunk di­namikusan mozgásba lendül­ni minden téren” — hangsú­lyozta Sztavropol utcáin az SZKP KB főtitkára és széles körű demokráciát sürgetett. „Demokráciára van szükség a munkásság, a parasztság és az értelmiség körében felgyü­lemlett szellemi potenciál mozgósításához, hogy kiak­názhassuk miridazt, amink van. Ehhez a gazdaság, a ta­nácsok, a párt- és társadalmi szervezetek munkájának más­féle megközelítésére van szükség, arra, hogy az embe­rek valóban betölthessék a gazda szerepét” — hangsú­lyozta az SZKP KB főtitkára. | bcBftí' net iiBQ' sgsynösa ÍJÍ' Stockholmi konferencia . Még több kérdés tisztázatlan A stockholmi konferencián a csütörtökről péntekre vir­radó éjszaka sem sikerült át­hidalni azokat a nézeteltérése­ket, amelyek elsősorban a NATO és a Varsói Szerződés tagállamait elválasztották egy­mástól. Ezért olyan döntés született, hogy péntek délben hivatalosan megnyitják az európai bizalom- és biztonság­erősítő konferencia 178. plená­ris ülését, majd a portugál el­nök nyomban elnapolja azt, hogy lehetőséget nyújtson a küldöttségek szakértőinek a megegyezés útjainak további egyengetésére. A két munkacsoport csü­törtök esti együttes tanácsko­zásával párhuzamosan ülést tartott az úgynevezett struk­túra bizottság, amely véglege­sen meghatározta a stockhol­A JAPÁN KORMÁNY — úgy tűnik — végérvényesen elkötelezte magát az amerikai űrfegyverkezési program mel­lett. A szeptember kilencedi­kéi tokiói döntés értelmében japán vállalatok és kutatóin­tézetek — lehetnek állami, vagy magánkézben — meg­határozott program szerint bekapcsolódnak az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) nevű „csillagháborús” terv kutatási programjába. Ezzel a döntés­sel a szigetország — Nagy- Britannia, az NSZK és Izrael után — negyedikként vállalt szerepet az amerikai elképze­lések megvalósításában. (Köz­ben Olaszország is hasonló lé­pésre vállalkozott.) A sorren­diség azonban aligha döntő fontosságú, mivel Washington­ban arra számítanak, hogv az egyik legfontosabb „szállító” Japán lesz. A szigetország műszaki és technikai színvonala ezt lehe­tővé is tenné. így aztán az sem volt véletlen, hogy az el­múlt évek során az Egyesült Államok vezető körei foko­zott nyomást gyakoroltak a Nakaszone-kormányra, amely maga is mindenkor hajlandó­ságot mutatott és mutat a mi­ICGYHT TOKIO - NEGYEDI litarizmus újjáélesztésére. Na- kaszone Jaszuhiro miniszter­elnök és a hatalmon levő Li­berális Demokrata Párt, amely az idén nyáron fölényes választási győzelmet aratott, olyan időszakra időzítette a döntés bejelentését, amikor ellenfeleit a választási vereség elemzése, személycserék, az új stratégiai program kidolgozá­sa foglalkoztatja. Bár az SDI-programhoz va­ló csatlakozás még így is óriá­si tiltakozást váltott ki a szi­getország békeszerető erőinek körében. Az ellenzékben levő japán Szocialista Párt elnöke/ például kedden a parlament aisóházában azt követelte, hogy a kormány változtassa meg döntését, s mondjon le arról, hogy részt vesz az űr­fegyverkezési program kísér­leti szakaszában. Takako Dói kényes témára tapintott ak­kor, amikor döntő érvként a parlament egy 1969-es hatá­rozatát is megemlítette, amely szerint a világűr csak békés célokra használható fel. Arról nem is szólva, hogy a sziget- ország egy másik törvényét, amely a fegyverek exportjára vonatkozik, s azt határozottan megtiltja, ugyancsak sérti a kormány lépése. NAKÄSZONE UGYAN megpróbálta bizonygatni, hogy a tudomány és technika fej­lődése szempontjából a kuta­tások milyen fontosak,' meg- hogy az SDI egy nem nukleá­ris „védelmi” rendszer, de érvelése aligha lehetett meg­győző. Márcsak azért sem, mert közismert, hogy az SDI nem védelmi, hanem támadó rendszer, s azt a célt szol­gálja, hogy tovább növeked­jék a katonai szembenállás szintje az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A Pentagon sem rejti véka alá, hogy az űrfegyverkutatá- sok a katonai fölény megszer­zésére irányulnak, s az is egy­értelművé vált, hogy a prog­ramba bekapcsolódó vállala­tok és kutatóintézetek mesés összegű haszonra tesznek — tehetnek — szert. Hogy köz­ben az ipar szerkezete is ala­posan megváltozik az érintett országokban, s ez aligha szol­gálja a nemzeti érdeket, az a reakciós köröket kevésbé érdekli. KISZÁMÍTHATATLAN, leg­alábbis egyelőre, hogy Tokió milyen mértékben bonyolódik bele az események menetébe. A japán politika ellentmondá­sait tükrözi ugyanis, hogy a szigetország az utóbbi hóna­pokban a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz is megpróbált közeledni. Ez utóbbi mindenképpen biztató jelerfség még akkor is. ha az Egyesült Államokkal létrejött stratégiai szövetség lassítja a kibontakozás folyamatát. Na- kaszone ugyan még égy esz­tendeig hivatalában marad, de az 1987 őszén sorra kerülő kor­mányfői változásig is szembe kell néznie a tokiói vezetés­nek az egyre erősödő ellenzék­kel. Azzal a tömeggel, amely nem ért egyet egy szűk cso­port érdekeivel, s veszélyes döntésként tartja számon az SDI-hez való csatlakozást. Csitári János mi okmány szerkezeti felépí­tését. Eszerint a bevezető fel­sorolja az 1984. január 17-én kezdődött stocholmi konferen­cia résztvevőit és öt fejezetben foglalja össze a bizalom- és biztonságerősítő ■ intézkedése­ket. Pénteken délután még min­dig az okmány „Teljesítés és értesítés” című negyedik feje­zete volt leginkább vitatéma. Egyetértés mutatkozott abban, hogy mind a 35 részes állam­nak joga van helyszíni ellen­őrzést kérni, bármely másik részes.^állam területén a biza­lom- es biztonságerősítő in­tézkedések övezetében (az At­lanti-óceántól az Uraiig), ha kétségei támadnak az intézke­dések végrehajtását illetően. Vita van akörül is, hogy a légi ellenőrzés során az el­lenőrök mely ország milyen személyzettel közlekedő repü­lőeszközeit veheti igénybe, és hogyan lehet kizárni a kato­nailag tiltott területek ellen­őrzését W(sIk~RŐVIDEN...m EDUARD SEVARDNADZE, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere a mexikói kormány meghívá­sára október elején hivatalos látogatásra Mexikóba utazik. A KÉT,JEMEN közötti kap­csolatokat, valamint a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság belpolitikai helyzetét te­kintették át a Jemeni Szocia­lista Párt Központi Bizottsá­gának szeptember 15—18-i ülésén, amelyen Ali Szalem Al-Bied, a párt KB főtitkára elnökölt. NAKASZONE Jaszuhiro ja­pán miniszterelnök szombaton Szöulba utazik, hogy részt ve­gyen az ázsiai játékok meg­nyitóján. A NYUGAT-EURÓPAI par­lamentben javaslatot terjesz­tettek elő, hogv a tagországok azon állampolgárai, akik mun­kájuk vagy egyéb okok miatt a közösség valamelyik másik tagországaiban élnek, kapja­nak szavazati jogot a lakhely­ország parlamenti választásán.

Next

/
Thumbnails
Contents