Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

'S *»r«í* _ mm »nay JbJ. IW«. SZEPTEMBER 17., SZERDA Takarniánycsemege négylábúaknak Boscoopék - nagy kópék Hatás a belső és külső okokra Jobban ki kell használni a munkaidőalapot A mezőgazdaságunkat sújtó idei aszálykár várhatóan szo­morú következménye lesz az is, hogy a megszokottnál és a szükségesnél jóval kevesebb takarmány jut az állatoknak. A négylábúak téli tartása — már ami az eledel kijuttatá­sát illeti — egyébként is gon­dot okoz a gazdaságoknak. Amióta hazánkban többséggel ismét a szabadban tartják a marhát, a csapadékosabb idő­szak beálltával az állatok szinte megközelíthetetlenek. Az erdei nagyvadak etetőihez ve­zető utak is járhatatlanok hosszan tartó hóesésben, már­pedig az abrakot ki kell ten­ni nekik. Tápláló ragasztó Egy szó, mint száz, jókor jött a Boscoop takarmány- tömbje, amit ha elérhető áron hoznak forgalomba, keresett árucikké válhat. A szolgálati szabadalom lényege az, hogy a melléktermékeket is hasz­nosító takarmánytömb olyan fehérjehordozókat, nyomele­meket, vitaminokat és sókat tartalmaz, mely az állatok számára teljes értékű tápláló­anyag. — A cukorgyártás során képződött melasz és az ége­tett mész — mely köztudomá­súan csontképző —. alkotja a tömb ragasztóanyagát. Lénye­gében ebben áll a szabadalom újszerűsége — magyarázza Il­lés András, a Boscoop Agrár- fejlesztő Közös Vállalat mér­nöke. — Eddig ugyanis prés­gépeken nyomták össze a tá­pot. Ezentúl nincs szükség effajta berendezésekre, ráadá­sul a kötőanyag maga is hasz­nos az állat számára. A ta­karmánytömb 70 százaléka szolgál közvetlen táplálásra, méghozzá a kívánság szerint, mert háromféle típust tudunk a gazdaságok rendelkezésére bocsátani. A komplett válto­zat tartalmazza mindazon anyagokat, amelyek elegen­dőek akkor is, ha mellé mást, mondjuk szálastakarmányt nem tudnak nyújtani. Külö­nösen télen vehetik majd hasznát a gazdaságok és er­dészek, vagy akkor, ha a mar­hákat, nagyvadakat hosszú úton szállítani kell. Másik változata a fehérjekiegészítő takarmánytömb, amiből napi 1—2 kiló fedezi a négylábú igényét, ha a kiégett legelőn vitamint, ásványi sót, fehér­jét tartalmazó rágnivalót hiá­lett volna hivatva megoldani. A legkülönbözőbb pártok lép­tek a viharos politikai élet színpadára. Ehhez alkalmat és lehetőséget a koalíció „újra- születése" adott. A kormányon belül létrejött szűkebb kabi­net október 30-i ülésén Tildy Zoltán javasolta az egypárt- rendszer felszámolását és a koalíciós rendszer visszaállí­tását. Tildyt — föl jegyzései szerint — az a szándék vezet­te, hogy a koalíció létrehozá­sával pártja, a Kisgazdapárt ismét jelentős szerephez jus­son. A helyzet azonban több szempontból alapvetően más volt ekkor, mint a koalíciós időszakban, az 1945—1943 kö­zötti években. Egyrészt azért, mert most a volt koalíciós pártok jobbszárnyához tarto­zó személyek jutottak irányító szer éphez. Másrészt olyan jobboldali szervezetek is újjáalakultak, amelyek 1945 után nem tevé­kenykedhettek, mert a béke- szerződés megtiltotta működé­süket. A kormány deklarálta a többpártrendszert, s néhány nap alatt több tucat párt mű­ködését engedélyezték. A Kisgazdapárt lármásan vetette bele magát a hata­lomért folyó harcba. A veze­tők közül néhányan megjelen­tek a Parlamentben Tildy Zol­tánnál, aki államfniniszter lett és követelték az Elnöki Ta­nács megszüntetését, Dobi Ist­ván leváltását, s a miniszteri tárcáknak az 1945-ös koalíció és erőviszonyok alapján tör­ténő felosztását. Kovács Béla így jellemezte a helyzetet: „A Semmelweis utcában egészé­ba keres. A tömb harmadik típusa nagyrészt konyhasót, kalciumot, magnéziumot, mak­ro- és mikroelemeket tartal­maz. A takarmánytömböket ez év februárjában kezdte gyártani kísérleti jelleggel a Boscoop egyik taggazdasága, a püspök­hatvani Galgavölgye Tsz ke­verőüzemében. Vadászok pró­bálták ki az adony—puszta­szabolcsi területükön, s a ta­pasztalatok magukért beszél­nek: üresek maradtak az ete­tők. A szakemberek, véleménye szerint ízlik majd az új takar­mány a szarvasmarháknak, juhoknak, s adható sertések­nek is. A komplett változat a húsmarhatartásban, a másik kettő pedig az üszőnevelésben alkalmazható sikerrel. — Első hallásra, illetve a vadászok tapasztalatait ismer­ve valóban meggyőzőek a ta­karmánytömbök mellett szóló érvek. Ha a gazdaságok már nem idegenkednek az újdon­ságtól, vajon képesek lesz- nek-e megfizetni, s önök tud­nak-e korlátlan mennyiségben gyártani? Emészthető doboz — Az irányárak és a felté­telek ismeretében igent mond­hatok. Számításaink szerint cgy-egy marha napi takar­mányköltsége 30—40 forint. Ha a komplett takarmánytöm­böt adják elé, abból a napi mennyiség sem kerül többe. Ráadásul nem romlik meg, nincs belőle veszteség, mint az elszóródó abrak esetében és nem kell számolni járulékos költségekkel sem — állítja a mérnök. A takarmánytömböket gon­dosan papírdobozokba csoma­golják. Az sem vész kárba, mert a kötőanyagul szolgáló édes melasz beleivódik a pa­pírba, s a doboz tartalmával együtt tűnik el áz állatok gyomrában, hiszen a cellulóz emészthető. A 10—30 kilós csomagok már ősszel kitehe­tők a szabadba, károsodás nélkül állják az időjárás vi­szontagságait, télen viszont egyetlen ember elegendő a szétrakásukhoz. A Boscoop az igények szerint vállalkozik a gyártásra, most a Vadbioló­giai Intézet megrendelésére ké­szül a téli vadcsemege. A budaörsiek egyszerre több vasat is melegítenek a tűzben. A különböző takarmány- és ben véve tarka sereget talál­tam, amely egymás ellen har­colt hivatali székekért, és ha­talomért, s az általam annyira gyűlölt régi világ visszatérté­re vágyakozott, s azt mondot­ta, hogy a Kisgazdapártot szer­vezi.’’ E KRITIKUS IDŐBEN a volt szociáldemokratákkal szemben elkövetett hibák is viszaütöttek. Az elkövetett hi­bák azonban, bármily fájdal­masak voltak is, semmit nem változtattak az egyesülés tör­ténelmi szükségszerűségén és jelentőségén. Az október végén kialakult helyzetet így jellemezte Maro­sán György: „Nálunk is fel­élesztették, mozgósították a munkásegység maroknyi el­lenségét, és október végén az ellenforradalom napjaiban új­ra létehozták a Szociálde­mokrata Pártot. Nem a régit, hanem egy egészen más szo­ciáldemokrata pártot. A régit nem lehetett felújítani, hiszen tagjai nyolc éven át az egysé­ges pártban és közös munká­ban úgy összeforrtak, azono­sultak a kommunistákkal, hogy lehetetlen volt a régi iratók alapján, hogy úgy mondjam, anyakönyvi alapon szétválasz­tani ... Az 1956-os új Szociál­demokrata Párt fő vonása te­hát a kommunistaellenesség volt. Szövetkeztek Mindséen- thyvel, Eszterházy herceggel és az ellenforradalom más hír­hedt alakjaival. Högy ez a párt szükségszerűén szocializ­musellenes úton indult el és járt volna — ez törvényszerű, mint az egyszeregy.” (Következik: A történtek titka Budapesten) tejpótló tápszerekből az idei első félévben több tízezer ton­nát értékesítettek. A régebben kialakított receptúrákat folya­matosan korszerűsítik, s az új termékek — nem tévedés! — a régieknél alacsonyabb áron kerülnek forgalomba. Olcsóbb a drága A tartástechnológiai fejlesz­tésekről Illés András a követ­kezőket mondta: — Nyugaton és természete­sen néhány magyar szakem­ber előtt is tudott dolog, hogy létezik egy etetörács, amely részekre osztja a jászolt, s mivel kissé dőlt, közüle nehe­zebben kapja ki fejét a jó­szág. Az általunk kifejlesztett rács bármely jászolra rásze­relhető, nem drágább a töb­binél, nyugodtabb etetést, ke­vesebb takarmányveszteséget biztosit, és korlátlan mennyi­ségben tudjuk gyártani a Kis­béri Állami Gazdaság kísér­leti üzemében. Érdemes néhány szót ejteni a Boscoop tavaly piacra do­bott fagymentes önitatójárói is. Száz darab kelt el belőle eddig, pedig nem adják ol­csón. Vagy mégis? — Egy ötszázas tehenészeti telepre tíz itató szükséges — így Illés András. — A vályú­kat télen fűteni kell, az ehhez szükséges energia ára tetemes összeg. Ráadásul a rendszer gyakran csődöt mond, tehát az esetleges állatkárral, illet­ve a karbantartási összeggel is számolni kell. A fűtőpatro­nokat legalább az év száz nap­ján üzemeltetik, napi öt órán át. Ha ezt mind összeadjuk, az ötszázas telepen egy év alatt megtakaríthatják az egy fagymentes önitatóra valót. A gazdaságok egyébként — aho­gyan folyamatosan mennek tönkre a fűtött itató-ik —, ve­szik a modernet. A Boscoopnál tavaly há­rommillió forintot fordítottak fejlesztésre, s az élköltött pénz még azon évben megté­rült, sőt hasznot is hozott. Fazekas Eszter Együttműködési megállapo­dást kötött a Magyar Üttörők Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium. Ennek értelmé­ben a kát fél a jövőben tovább­fejleszti az úttörő korosztály körében végzett hazafias hon­védelmi munkát, a Magyar Néphadsereg életének, tevé­kenységének bemutatását. A technikai propaganda bővíté­sével igyekszik hozzájárulni a korszerű haditechnika és a katonai szolgálat iránti ér­fl godÓiiéi városi párt- bizottság 1986. áprilisában a Politikai Bizottság ülését kö­vetően — hasonlóan a többi pártszervhez — áttekintette, miként lehetne a pártellenőr­zés, a politikai ráhatás útján fokozni a vonzáskörzet gazda­sági teljesítményét. Az ered­ményt ígérő feladatokat sor­ba szedve programot készítet­tünk. Ezek a tennivalók a po­litikai tapasztalatok alapján a termelőképéss.ég, a kivitel fo­kozására irányultak az üze­mek intenzív tartalékainak mozgósítását igényelve. E politikai programnak fon­tos részcélja a dolgozók mun­kaidejének hatékonyabb hasz­nosítása. A korábbi hasonló kezdeményezésektől eltérően ezúttal szélesebb frontot nyi­tottunk a munkaidőalap vé­delmében. A munkaidő mun­kával történő kitöltésének ugyanis ma még számos aka­dálya van. Ezek a legegysze­rűbb csoportosításban is leg­alább három csokorba gyűjt­hetők. Az egyikbe a munka­helyi szervezetlenség fogalom­körébe tartozó tényezők, a má­sik csoportba azok az okok sorolhatók, amelyek üzemen kívüliek, de ugyancsak a mun­kaidőalapot csorbítják. A har­madikba a dolgozók hibájá­ból, hanyagságából fakadó ki­eséseket soroltuk. Mi tehát arra vállalkoztunk, hogy ezen a három fronton küzdünk a munkaidőalapért, hasznosabb kitöltéséért. Bizonyára belátják, hogy áprilistól szeptemberig nem várható átütő siker a legala­posabban előkészített politikai akciótól sem, különösen, ha ilyen bonyolult kérdésről van szó. Mi sem a lezárás szán­dékával foglaljuk össze eddi­gi tapasztalatainkat. Azért tesszük, mert már ezek a kez­deti jelek is tanulságosak, köz­readásukkal másoknak is hasz­nálhatunk, és az olvasók jó­voltából magunk is további segítséget kaphatunk. Mielőtt a téma részletesebb deklődés felkeltéséhez, vala­mint az eddigieknél hatéko­nyabban, közösen tevékenyke­dik a gyermek- és úttörő- létesítmények fejlesztésében. Az együttműködési meg­állapodás — amely a célok megvalósítása érdekében szá­mos konkrét feladatot tartal­maz — Varga László, a Ma­gyar Üttörők Szövetségének főtitkára és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi mi­niszter írták alá. tárgyalásába fognánk, nagyon fontos megemlíteni, hogy tö­rekvésünk a dolgozók széles körének egyetértésével talál­kozott. A többség elítéli a szervezetlenséget, az időrabló bürokráciát, a lógást, a nem­törődömséget. Ezeknek tova­gyűrűző hatása ugyanis érin­ti a becsületes, szorgalmas, dolgozni, keresni akaró ipari és mezőgazdasági munkásgár­dát. Tehát a dolgozók részé­ről sok ösztönzést, támogatást kaptunk munkánk során. Az üzemeknek a munkaidő ki­használtságára vonatkozó 1985. évi adatait vizsgálva a vesz­teségidőkből és az egész és törtnapi hiányzásokból adódó kiesőidők viszonylag magas arányát nyugtázhattuk. Ez a vonzáskörzet egészét illetően mintegy 21000 termelő mun­kahellyel számolva több mint ezer dolgozó többletidejének felel meg. A kiesőidők 70—80 százaléka adódik az egész és törtnapi hiányzásokból, a töb­bi pedig a belső szervezetlen­ség, az anyag- és energiahiány, a gépek meghibásodása miat­ti veszteség. Veszteségként tartják nyilván az üzemek a seléjtjavításra fordított időt. Csak a Ganz Árammérőgyár­ban tavaly 25 ember éves munkaidejét tette ki a selejt- pótidő. Az iíZCRli pártszervezetek segítségével először ezeket a területeket próbáltuk megvál­toztatni. Figyelmesebb szerve­zéssel, a távozási indokok szi­gorúbb mérlegelésével, az iga­zolatlan mulasztások kemé­nyebb elbírálásával, a minő­ség ellenőrzés és érdekeltség útján is történő szorgalmazá­sával már 1986. I. félévében némi javulás mutatkozott. Az imént említett Ganz Árammé­rőgyárban a selejtpótidő 1985. első feléhez viszonyítva 24 ÖOO óráról 20 000 órára csökkent. Ugyanitt az egész napi hiányzások 3 százalék­kal, a törtnapi kiesések har­madukra estek vissza. Az Ipari Műszergyárban az egész napos távollétek 1 szá­zalékkal, a törtnapi hiányzá­sok egyharmadnyival mérsék­lődtek. A tendencia azonban még nem mindenütt egyértel­mű. Az Ipari Műszergyárban például nőttek a veszteség­idők, viszont csökkent a se­lejtpótidő. A Gödöllői Gép­gyárban pedig jelentősen ki­sebb a veszteségidő, viszont több az egész napos távollé­tek aránya, így az összes ki­esőidő is némiképp növeke­dett a tavalyi bázishoz ké­pest. összességében ipari üze­meink hatékonyabban hasz­nálták ki 1986. első felének munkaidőalapját. Bizonyára összefügg a bel­ső hatékonyság javulásával, hogy igyekeztünk hatással len­ni a külső körülményekre is. A munkaidő védelmében az üzemi, városi párt- és moz­galmi szervek rendezvényei­nek döntő többsége munka­időn kívülre került. Tapasz­talataink szerint csökkent az értekezletek száma, időtarta­ma. Ügy láttuk, lehet változ­tatni az ügyfélfogadás rend­jén az állami intézményekben, a pénzintézeteknél. A szolgál­tatásban és a kereskedelem­ben is létezik a munkaidőala­pot jobban kímélő nyitvatar­tási rend. A tanácsi szervek segítségével összegeztük és át­tekintettük a működés rend­jét és körültekintő intézke­dést javasolva kértük a vál­lalatokat. szövetkezeteket, in­tézményeket. szerveket műkö­dési rendjük, félfogadásuk módosítására. A Pest Megyei Tanács rendelete sokat len­dített törekvéseinken. Ma már Gödöllőn és vonzáskörzetében kialakult a hétfő délutáni hosszabb nyitva tartás, ügyfél­fogadás gyakorlata. Lehet a bíróságon, ügyészségen, az ügyvédi munkaközösségben es­te hatig ügyes-bajos dolgokat intézni, az OTP-bén pénzt be­fizetni vagy kikérni. A taná­csokon fél hétig van hétfőn­ként ügyfélfogadás, a rendőr­ségen is nyújtott ügyintézés van. Sőt, a tanácsok szombati ügyeletet is szerveztek, hogy a legsürgetőbb kérdések mun­kaszüneti napon is rendezhe­tők legyenek. Vizsgáltuk, vajon mennyire élnek az emberek az új le­hetőséggel. Tapasztalatunk, hogy még nem terjedt el szé­les körben a nyújtott nyitva tartás híre. A helyi üzemek jobban, a fővárosiak kevésbé tájékozottak az új lehetőség felöl, így az utóbbiak köny- nyebben engedik el dolgozói­kat — feleslegesen — munka­időben. Reméljük, ezek a kez­deményezések további sikere­ket hoznak. Látunk még bő­ven tartalékot e téren is, hi­szen csak kevéssel rövidültek a sorok a napközben műkö­dő hivatalok, szervek, üzletek előtt. A tüzelőellátás, a gáz­készülék-ellenőrzés, a tévéja­vítás, a lakáskarbantartás ma még mindig több napot igény­be vevő „szolgáltatások”: a hasznos munkaidő rovására. (A felsorolás nem teljes ...) A munkaidőt nemcsak a fent említett okok veszélyez­tetik. Ne tagadjuk, létezik fe­gyelmezetlenség, nemtörődöm­ség, csalás, lógás a munka ro­vására. Mi azt kértük párt- szervezeteinktől, hogy az üzemrendészeti szervek moz­gósításával ezt gyáron belül ellenőrizzék éberebben. A ve­zetők részéről pedig azt kér­tük, legyenek szigorúbbak a felelősségre vonásban. Viszony­lag egységessé vált ennek nyomán az üzemen belül, munkaidőben történő italozás megítélése. Ritka az a kivétel, amikor nem elbocsátás az ezt követő fegyelmi döntés. A por­taszolgálat is következetesebb a későkkel szemben, a munka­időben távozók ellenőrzésében minden üzemünknél. Az iga­zolatlan hiányzások megaka­dályozására szigorú intézke­déseket hoztak, a Gödöllői Gépgyárban. Már az elhatározás megszü­letésekor is érdeklődést keltett az a kezdeményezésünk, hogy a rendőrség a szokásos ellen­őrzései fforán számoltassa el az italboltok naphosszat pul­tot támasztó törzsvendégeit, de az alkalmi italozókat is. Ezek során kiderült, hogy többen munkaidejüket töltik a kocsmákban, éttermekben. A rendőrkapitányság vezetése szignalizációk útján értesítet­te több esetben is azokat a munkahelyeket, ahol a „fe­gyelem” ezt is lehetővé teszi. A gödöllői városi pártbizott­ság ugyancsak ügyel arra, hogy ezek vezetői megtegyék a szükséges intézkedéseket. Azt hiszem, ez a fajta eljárás is kivívja a közvélemény egyetértését, támogatását. Mindezeknek van-e mérhe­tő haszna? Joggal vetődik fel a kérdés, hisz a munkaidő vé­delme nem önmagáért való. Mi úgy látjuk, hogy a váro­si pártbizottság és az üzemi pártszervek programja máris hozott eredményeket. Az I. féléves termelés közel 10 szá­zalékkal haladta meg a tava­lyit. A belföldi értékesítés — bár ez a szállítási szerződé­seken is múlott — 20 száza­lékkal több, mint 1935-ben ilyenkor. A szocialista kivitel már a félévkor meghaladta a bázist, a tőkés export augusz­tusra érte el a tavalyi szin­tet. Minden üzemünkben nőtt a termelékenység, mert az eredményeket változatlan, vagy csökkenő létszámmá! ér­ték el. Jelentősen csökkent a minőségi reklamációk száma, s ebből is adódik, hogy nőtt a nyereség az iparban. Csábí­tó a lehetőség, hogy kijelent­sük. mindez a pártprogram, a kommunisták, a dolgozók, ve­zetők összefogásának eredmé­nye. Mégsem tesszük. Az eredményeknek éppúgy, mint a gondoknak, van néhány raj­tunk kívülálló összetevője is. Az azonban biztos, hogy a ja­vuló munkafegyelem, a mun­kaidőalap jobb hasznosítása, a szervezettebb munka több eredményt hoz és segít legyőz­ni. megváltoztatni a külső kö­rülményeket is. HERCZENIK GYULA, az MSZMP Gödöllő Városi Bizottságának első titkára Szárazhegyi szüret Megkezdték a borszőlő szüretclését a Monori Állami Gazdaság szárazhegyi 272 hektáros szőlőskertjeben. Jelenleg a korán érő rizlingszilvánit szedik. Felvételünkön Lusták Éva veszi le a tő­kéről az édes fürtöket. (Hancsovszki János felvétele) Együttműködési egyezség

Next

/
Thumbnails
Contents