Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

A pártbizottság tárgyalja A mezőgazdák gondjai Nagyok a különbségek A Ferihegy Tsz üllő határában lévő negyven hektáros táblá­ján a Szalai István vezette MTZ-ről szervestrágyát szórnak a kiszáradt földre. A Rákosmezeje Tsz ecseri határrészében a Claas-dominátor a napraforgót vágja. A tányérok bizony kisebbek a szokott­nál. (Hancsovszki János felvételei) TV/fa délután ülést tart az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága. A testület ezúttal a körzet mezőgazdaságának helyzeté­ről, valamint a pártfegyelem­ről készült beszámolót elemzi és vitatja meg. Különösen az előbbi napirenddel kapcsolat­ban várható sok vélemény- nyilvánítás, hozzászólás. Ez természetes is, hiszen az idei újabb aszályos esztendő szá­mos gondot hozott a felszín­re, a mezőgazdaság eredmé­nyeinek alakulása hangulati tényezővé vált. A közvéle­mény már megszokta, hogy a népgazdaság ezen ágazata biztos tartópillérnek számít. Vajon a sok hozamkiesés nem okoz-e majd további problémákat? A növényter­mesztés gondjai ugyanis ha­tással lehetnek az állatte­nyésztésre, az ellátásra is. A pártbizottság ülése elqtt a múlt héten a , végrehajtó bizottság is tárgyalta ezt a témát. E testület tagjai közül természetesen nem mindenki mezőgazdasági szakember, de az ő hozzászólásaikból is érződött a jelzett aggodalom. Ennek ellenére egyetértettek abban, hogy a kritikus hely­zet ellenére a megalapozott, reális tervek teljesítését hosz- szú távon nem fenyegeti ve­szély. Kétségtelen viszont, méginkátfb fontos az emberi tényezők figyelembevétele, az elmélyült közgazdasági elem­ző munka, a naprakész infor­mációk. Megállapította a testület azt is, hogy — bár a differeh- ciálódás természetes és érthe­tő — a körzet mezőgazdasá­gainak egyes eredményei kö­zött túlságosan is nagyok a különbségek. Ez azt jelzi, hogy még mindig nem min­denütt tárták fel eléggé a tartalékaikat. Akad olyan téesz. ahol kétszer annyi költ­séggel dolgoznak, mint a má­sikban, indokolatlanul sok eszközt használnak fel, vagy a bérkiáramlás jóval megha­ladta a termelékenység, a jö­vedelmezőség növekedését. Nincsenek könnyű helyzet­ben a mezőgazdasági szakem­berek, hiszen a szabályozók sem mindig az elvekben meg­hirdetett célokat szolgálják, akad indokolatlan elvonás, sújtja őket az átháríthatatlan ipari árak emelkedése is. A gazdaságosság az egyik leg­fontosabb alapkövetelmény, de mégis van olyan gazda­ságtalan tevékenység, amely­ről lemondani politikai hiba lenne. Jól kell bánni tehát a kritika fegyverével, ha a mezőgazdasági üzemeket bí­ráljuk, hogy csak azt érje, aki rászolgált. Persze a gyen­gék hibáiból az erősebbek is tanulhatnak. \ mai pártbizottsági ülés is minden bizonnyal jó alkalom lesz erre. V. J. NINCS MAS TEENDŐ, csak elő kell kotorni szűk nadrágunk zsebéből egy kó­bor 10 fillérest, óvatosan te­gyük le a járdára, aztán spu­ri föl a földszint egybe. Ahogy belépünk az ajtón, ugorjunk gyorsan az ablak­hoz, s figyeljük lesből, kinek kell elvesztett 10 filllérünk! Először gyerekek futnak át rajta, nem veszik észre, de ne is várjuk tőlük. Futás közben nem szoktuk a földet nézni, van-e ott pénz. Aztán középkorú nő jön majd, ő észreveszi, vissza is néz rá, de siet, nem hajol le. Legény fogja a lány kezét, andalogva sétálnak, a fiú lábával lazán megpöccinti fillérünket, nem ér rá arra, hogy felvegye. Megértem, van más dolga, s az — mi tagadás — érdeke­sebb, mint a keserves pénzke­reset. Nézzük csak! Négy gyerek, három felnőtt, ennyi jut az első pénzecskére. Érkezik ugyanis egy diplomatatáskás diák, ö nyúl le érte. Először körülnéz, látja-e valaki, s amikor biztos a dolgában, s tudja, nem égeti magát senki előtt, gyors mozdulattal fel­kapja a pénzt, és könnyedsé­get mímelve ballag tovább. Hazamegy s otthon beteszi, a cserépmalacba. Növeljük az adagot! A jár­dára húszfilléres kerül, a módszer nem változik, irány a földszint egy. Tizenkét stri­gula kerül a füzetbe, akkor érkezik egy idős hölgy, s ö minden teketória nélkül hajol le és vágja zsebre a pénzt. Azt a húszfillérest, amit já­tékból tettünk ki. A néni ta­pasztalt, nem is izgatja magát a járókelők miatt, szétnéz, hátha találja a párját is. ŐRI írta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 217. SZÄM 1986. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ Reálisan tervezni A homok jobban tűri az ekét Sokat emlegetjük, de saj­nos indokoltan, hogy az idei aszályos nyár rengeteg gon­dot okozott termelőszövetkeze­teinknek. Igaz, az előzmények a tavalyi őszre is visszanyúl­nak, hiszen akkor is ugyan­olyan nehéz volt igazán jó magágyat készíteni, mint az idén. A téli havazásból szár­mazó nedvességet pedig egy­hamar felszippantotta és el­párologtatta a talaj. A gya­korlatilag július közepe óta tartó esötlen hónapok múltá­val minden talajfajta kiszá­radt. A máskor annyira szép növényeket nevelő táblákon is csak kínlódott az idén a ku­korica, a napraforgó vagy a burgonya. Vajon mennyire vi­selte meg az aszály a körzet legkisebb mezőgazdasági üze­mét, a vasadi Kossuth Szak­szövetkezetei, amelynek tagjai szinte teljes egészében csak­nem futóhomok minőségű ta­lajon kénytelenek gazdálkod­ni. Erre kértünk választ Pirót Sándortól, a szakszövetkezet elnökétől. — Mi itt élünk, nekünk ez a vidék az otthonunk. Olyan­nak kell tudomásul vennünk, amilyennek megismertük, de azért persze igyekszünk belő­le a lehető legtöbbet kiaknáz­ni. Ügy érezzük, hogy előre­látóan, reálisan terveztünk, nem a környékbeli gazdaságok eredményeire, hanem ' saját' adottságainkra alapozva — mondta a fiatal szakember. — Ennek tulajdonítjuk, hogy a nyári betakarítás eredményei is alig térnek el attól, amire számítottunk. A vasadi szakszövetkezet­ben épp a már említett rossz talajadottságok miatt mind­össze 20 hektáron termeltek búzát, igaz, a legjobb határré­szeken. Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy a terve­zettnél valamivel több, 41 má­zsás átlagtermést tudtak be­takarítani. Rozsot viszont 320 hektárjukon ringatott a szá­raz, forró szél, s abból a várt 20 mázsa helyett csak 13 má­zsa termett egy-egy hektáron. Ennek ellenére, mint az utób­bi időben minden esztendő­ben jövőre ismét növelik e növény vetésterületét, és 400 hektáron készítenek elő mag­ágyat a rozsnak. Ez az arány különösen akkor figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy a szak- szövetkezet közös földterülete összesen 670 hektár. — A talajelőkészítéssel mi szerencsére viszonylag gyor­san tudunk haladni — mond­ta Pirót Sándor —, mert szá­raz ugyan a homoktalaj, de nem rögös, így nem viseli meg annyira a gépeinket, mint más gazdaságban. — Hallottuk, bérmunkában is dolgoztatnak. — Igen, ugyanis a mi egyik erőgépünk motorcserére szo­rulna, de még az alkatrész megérkezik, beszerelik, addig tétlenül telt volna az idő. Ezért az ócsai gazdaságtól bé­relünk két Rábát, amelyek éj­jel-nappal dolgoznak. Ennek köszönhetően mi is két gép­pel tudunk vetni, s ha minden jól megy, úgy számoljuk, szep­tember végére végzünk is a vetéssel és a talajelőkészítés­sel. A műtrágyaszórást már jóval korábban befejeztük. — Akadnak gazdaságok, ahol épp ezen akarnak spórolni. — A homokkal nem lehet kísérletezgetni. Annak meg kell kapnia a szükséges tápanyag- utánpótlást ahhoz, hogy jog­gal várjunk el tőle elfogad­ható viszonzást. Mi már évek óta ugyanazt a mennyiséget szórjuk ki, sőt, az idén szer­ves trágyát is terítünk a ta­vaszi vetésű növények alá. Napraforgót Vasadon hosz- szú idő után először 108 hek­Filléres üzleteink Ilyen játékot űztünk mi már gyermekkorunkban is, de akkor üres pénztárcát tettünk a járdára. A tárca szélét óvatosan átszúrtuk, damill fűztünk bele, s a kapu mögül lestük, érkezik-e már az áldo­zatunk. Pechünkre a labdán­kat is kiszúró Geller totyogott hazafelé, szokása szerint kó- tyagosan, s amikor lehajolt, a damilt hirtelen megrántot­tuk. Az öreg elvörösödve csöngetett be a házba, mi a padlásra menekültünk. Hal­lottuk még, hogy ilyen csibész kölkök az egész környéken nincsenek, meg. hogy egy ke­rüljön csak a kezébe, rögtön kitekeri a nyakát. Vizsgáltuk barátom apjának az arcát, s láttuk, erősen küszködik a neveléssel, de ez megtévesztő volt, mert amikor az öreg odébbállt, minket jól fölpofo­zott. Most nincs damil a pén­zecskén, mégsem hajolnak le érte. Igaz, nem tömött tárcá­val próbálkozunk, csupán a magyar váltópénz a csalétek. De mire is lehet használni szerény tíz fillérünket? Ha gyufát akarnánk venni, s úgy döntünk, nem vesszük meg Irinyi találmányát készpén­zért, elmennénk munkahe­lyünkre. ott kérnénk egy munkáltatói igazolást, mert csak úgy kapunk áruvásárlá­si kölcsönt, ha van egy év munkaviszonyunk, s fizeté­sünket is felkínáljuk biztosí­téknak. Ha magyar gyufát • vennénk, elég lenne harminc százalékot befizetni, az mind­össze tizenöt fillér, de prak­tikus okokból húsz fillért fi­zetnénk be. Ha külföldi, mondjuk, amerikai vagy ja­pán gyufát akarnánk venni, már negyven százalék lenne — ez is húsz fillér — a befi­zetés összege. A többit aztán legombolnánk havonta. Persze nincs szükség erre a huzavo­nára. ha rendelkezünk 50 fil­lér készpénzzel. Csak elsétá­lunk a trafikba és egyszerűen szert teszünk az árura. IGEN ÁM! De mi van ak­kor. ha találunk a járdán tíz fillért, s éppen nincs nálunk több pénz. Azonnal dönta- nénk: lelkes fogyasztók va­gyunk, nem hagyhatjuk, hogy pénzünk parlagon heverjen. Fektessük be! De még min­dig nem tudjuk, mit vegyünk a legkisebb magyar váltópén­zen! Aztán felcsillanna előt­tünk a remény, s a papírbolt felé vennénk az irányt. Ott ránk szólnának: „Na, mit kér, uram? Gyorsan mondja, ha tétlen, s idejével nem tud mit kezdeni! Ráadásul, ha sokáig itt topog, azt sem adok. ami már régen elfo­gyott! Bökje már ki, kérem, mi az, ami tetszik! Nálunk minden áru ér annyit, ameny- nyi... Mit vásárol folyton összevissza? Na mondja már, na mondja már!” A dal gaz­dája, a Voga—Turnovszky duó erre a biztatásra növiden válaszol, „Semmit”, de nálunk nincs egy fillér sem. Nálunk van: tíz fillér. Félénken re- begnénk az eladónak: — Kérek ... egy rajzlapot. — rl — táron termesztettek. Ezek a táblák is valószínűleg megad­ják a 16 mázsás tervezett át­lagtermést, ami ugyan nem sok, de ezen a talajon az idén egész jó eredménynek tű­nik. — Csalódtunk viszont a ku­koricában — panaszkodik az elnök. — A 80 hektárnyi te­rületből már nem is áll csak körülbelül 50 hektár lábon, a többit ugyanis kényszerből le kellett silóznunk. A megma­radt táblák is mindössze 30— 32 mázsa körüli átlagtermést ígérnek. Persze a silónak is megvan a helye Vasadon. Egy részét a juhászatukban használják majd fel téli takarmányként, a többit pedig azok a háztáji ál­lattartók kapják meg kedvez­ménnyel, akik a szakszövetke­zeten keresztül értékesítik szarvasmarháikat. Elégedetten beszélt a szakszövetkezel el­nöke arról, hogy az idén ők is tagjai lettek a Dunántúli Ipari Termesztési Rendszer­nek, amely jószerével egye­dül vállalkozik a hozzájuk hasonló kis mezőgazdasági üze­mek patronálására. Részben az ő segítségüknek is köszön­hető, hogy az alaptevékenység féléves vesztesége nem lett több 4 millió forintnál, amely — remélik — az év végéig még kigazdálkodható. . Vcreszki János Tanéinak Az új tanévben 80 fiatal — zömmel lány — tanulja a fér­firuha-készítő szakmát Gyom­ron, a Hélios Ruhaipari Szö­vetkezetben. Az elsősök ter­mészetesen még csak az ala­pokkal ismerkednek, a má­sod- és harmadévesek azon­ban már szalagon dolgoznak. Dömény Katalin és Barta Er­zsébet (képünkön) a gőzvasa­lóval végzendő munka forté­lyait tanulják. (Hancsovszki János felvétele.) Segítség Megtartó erő Monoron is tapasztalhatók a pedagógusok letelepítésére irányuló törekvés örvendetes jelei. Az idei tanévben ugyan már kevesebb a gond, amely a jól képzett pedagógusok hiányából adódik — ez azon­ban bizonyos mértékig a „megtartó erő” fokozásának is köszönhető. Két gyógypedagógust, s egy fiatal tanárházaspárt segített lakáshoz jutni a helyi tanács, a pályakezdőket vissza nem térítendő kölcsönnel is tá­mogatta az otthonteremtés­ben. Levelesládánkból Iskolai rejtvény szülőknek Hf. k. II. 89/3. gy. Kedves olvasó! Ha első lá­tásra . nem jött volna rá a fenti rejtvény megfejtésére, akkor elárulom, hogy ez egy második osztályos kisdiák há­zi feladatának jelölése. Kötelességét tudó gyerme­künk a segítőkész nagymami­val közösen 14 órától 16 óráig bűvölte a feladványt a ne­gyedikes nagyfiúnkkal együtt. Munkából való hazaérkezé­sünk némi bizalommal és megnyugvással töltötte el . az amúgy már fáradó csapatot. Optimizmusuk azonban nem tartott soká, immár öten ha­joltunk a feladvány fölé. Az első betűk megfejtését fiunk már a kezdet kezdetén tudta. Hf. k. = házi feladat, könyv, de melyik? Sebes lapozgatásba kezd­tünk és kizártuk a lehetősé­gekből az összes olyan köny­vet, melyben csak 88. oldal volt. A feladat némileg egy­szerűvé vált. amikor csenget­tek. Lakásunk osztálytalálko­zó színhelyévé vált, fiam ki­sírt szemű osztálytársai ér­keztek szülői kísérettel. Örül­tünk. nem vagyunk egyedül. Most már könnyű dolgunk volt, a tippek csak úgy röp­ködtek az idővel együtt. A gyermekeink önfeledt já­tékba kezdtek, s végül csak mi szülők töprengtünk a megfejtésen. Az izgalom a tetőfokára hágott, mikor az egyik szülőnek zseniális ötle­te támadt. „Ügy emlékszem a gyerek nyelvtankönyve két­kötetes.” Többen lehurrogtuk, mert lévén szeptember 10-e, nem logikus a könyv II. kö­tetének a 89. oldalán keresni a megoldást. Félretéve a logi­kát, mégis fellapoztuk, s lát­tuk van 89. oldal, van 3. gya­korlat, nem is nehéz, elkép­zelhető. Most már a gyere­keinket is bevontuk. Ez az! — üvöltöttek egyszerre. Sínen vagyunk, kihúztuk magunkat és még csak este fél nyolc. Nincs más hátra, mint megoldani a feladatot, vacsorázni, fürdeni, romelta­karítást végezni a gyerekszo­bában és pihenni. Nyolc óra munka 4 óra rejtvényfejtés és a többi — pihenés? Felejthetetlen este volt, köszönjük. FS—I. 594741 1—530124—2407 (A számokhoz tartozó név és cím szerkesztőségünkben.) Kulturális programok Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán az autós kertmozi­ban 20.15-től: Vabánk II. (szinkronizált lengyel krimi). Gyomron a Strand kertmo­ziban 19.45-től: Sólyomasgzony (színes amerikai kalandfilm), a művelődési házban 16.30-tól és 18.30-tól: Zorro (szinkroni­zált olasz—francia kaland­film). Maglódon 16.30-tól és 18.30- tól: Hóbortos népség 1. (bots- wanai filmvígjáték). Vecsésen a művelődési ház­ban 9-től gyümölcs-, zöldség­és dísznövény-kiállítás, a gaz­dakörben 14-től régi fényké­pek másolataiból kiállítás a honismereti kör rendezésében. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett édes­anyánk, nagyanyánk és dédnagy- anyánk, özv. Burján Endrcnc te­metésén Monoron megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyez­ték, fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek. Külön kö­szönjük, dr. Kovács mire körzeti­orvos fáradozásait. A. gyászoló család. ÜSSN 0133—2351 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents